Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=292155#post292155][b]Kőrösi Ráhel - 2014.05.12. 20:28[/b][/url]

Mivel Réka csak tegnap este ért haza, ma úgy döntök, hogy a napot együtt fogjuk tölteni. Már nagyon hiányzott, és ez sajnos nagyon meglátszott rajtam. Az elmúlt másfél hétben szinte alig jártam el itthonról. Ez pedig iszonyatosan irritált.
Persze mondanom sem kellett, hogy Réka oda meg vissza volt az ötletemtől. Mire elindultunk, rajzolt egy útitervet, hogy merre kellett pontosan mennünk. Az írás még annyira nem ment neki, édesen összekeverte a betűket, de a rajzok alapján szépen rá lehetett jönni, hogy mely helyeket ábrázolták. Egy mosollyal nyugtáztam az egészet, majd elraktam az oldalamon lógó táskámba. Feladtam rá a mindig elfelejtett farmerdzsekijét, majd én is magamra húztam valami kabátfélét és így indultunk útnak.
Mindenhol jártunk a faluban. Egy jópofa helyet sem hagytunk ki, még a vidámparkot is meglátogattuk, ahol nyert egy aranyos unikornisplüsst. Egész nap azt fogdosta, még az ebédnél is az ölében volt. Nem tartottam normálisnak, de egy 5 éves gyerek már csak ilyen. Jobban örültem annak, hogy ennyire boldog tudott lenni akár egy plüssállattól, mint annak, hogy morgott mindenért. Igaz az utóbbit is eljátszotta néhány alkalommal, de az szerencsére kevesebbszer fordult elő.
Utolsó állomásunknak a játszóteret tudtuk be. Még este nyolc környékén is volt pár gyerek, akik önfeledten játszottak egymással. Egy percet sem kellett várnom és Réka már a gyerek csapat közepén volt. Boldog arca láttán nekem is felfelé görbült a szám. Még egy kis ideig néztem, ahogy összebarátkozik a többiekkel, majd kerestem magamnak egy szabad ülőhelyet. Ott leraktam minden cuccot, amit a „túránkon” beszereztünk, majd én is helyet foglaltam.
A nagy „mozizás” meghozta az édesség utáni étvágyamat, úgyhogy kénytelen voltam kivenni valamilyen cukrot a tasakjainkból. Egymás után ettem, a kis csokival bevont mogyorós darabokat. Azt sem vettem észre, hogy már a fele elfogyott.
- Én is kéjek! –kiáltott oda hozzám Réka, majd gyorsan hozzám szaladt és kikapta a kezemből. Nem is volt időm reagálni erre, hiszen olyan gyors volt, mire feleszméltem már a pár ott maradt gyereknek osztogatta szét a megmaradt finomságokat. Egy darabig még kamilláztam, aztán egy laza vállrántással semmissé tettem az előbbieket. Igaz rá kellett volna szólnom Rékára, hogy ilyenkor már nem igazán szabad már édességet ennie, de mivel nem rég ért haza ezért tettem egy kis engedményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=292404#post292404][b]Kőrösi Ráhel - 2014.05.13. 14:54[/b][/url]

A nyugodt, gyerekkacajokkal teli pillanatok voltak a kedvenceim.
Bal lábamat behajlítottam, majd a másik alá gyömöszöltem, kezeimmel pedig a sípcsontomra támaszkodtam. Néha eszegettem az újabban felbontott cukorkából.
Fél órája biztos ott lehettünk már a játszótéren, amikor már kezdtem unni és el akartam menni. Tudtam, hogy Réka még maradni akart, de sajnos én még most sem voltam az a nagy jászóteres, inkább vidámpark pártiak táborában álltam. Már indultam Réka felé, amikor megláttam, hogy már megint letámadott valakit. Néha még engem is meglepett a megnyilvánulásaival. Legtöbbször túl közvetlen volt az emberekkel, amit nagyon sokan alig tudtak kezelni. Szemmel láthatóan a nő is így volt, akit most letámadott. Megálltam az egyik mászóka sarkánál, mondván hátha meglátott és elindult felém a leányzó, de nem így lett. Helyette kínálgatta még csokival az ismeretlent. Nyugodtan néztem egy darabig, ami tudom nem volt normális, hiszen a gyerekek azt tanulták, hogy idegenekkel szóba állni tilos, de én ezt magyarázhattam a lányomnak. Túlságosan közvetlen és makacs volt ahhoz, hogy hallgathatott volna rám.
Egy sóhaj kíséretében indultam meg újra és legközelebb már csak mellettük álltam meg.
- Nézd mami, új bajátot találtam. –ujjongott a maga kislányos vékonyka hangján és közben elkezdte rángatni a kezem. Nem tudtam mire vélni ezt, hiszen eddig nem viselkedett így, de mindenesetre nem vágtam miatta morcos képet, éppen az ellenkezőjét.
Barátságosan pillantottam le a ránézésre velem egy korú nőre.
- Ne haragudj miatta, nem szokott ennyire lelkes lenni. – szabadkoztam, majd jobbomat nyújtottam felé. – Őt itt Réka én pedig Ráhel vagyok. Ugye nem ijesztett meg nagyon? – mutatkoztam be mind a kettőnk nevében gyorsan, majd érdeklődtem a hogyléte felől. Közben Réka elköszönt a játszótársaitól utána pedig beült a másik hintába.
- Vejsenyezzünk ki löki magát magasabbja! –kiáltott fel hirtelen Réka majd el is kezdtem magát lendületbe hozni. Teli szájjal nevetett és egyre magasabbra lökte magát.