Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=316573#post316573][b]Saragob Kíra - 2014.06.18. 21:40[/b][/url]

Végtagjait szétvetve fekszik a kellemesen hűvös fűben és bámulja a csillagokat. Akár még azt is gondolhatnánk, hogy az univerzum titkait próbálja kifürkészni, vagy az élet nagy dolgain jár az agya. Mert lenne min gondolkodnia. Például úgy az egész életén. Csakhogy ő teljesen elégedett az életével. Elvégre minden megoldódik lassan körülötte. Házat ugyan nem sikerült foglalni magának, de "talált" magának egy mágus sátrat. Már amennyire a "talál" szó megfelel arra az esetre, ha az ember egy idegen ház garázsában lel rá valamire. Mentségére legyen mondva, hogy a sátor már szemmel láthatóan évek vagy évtizedek óta használaton kívül volt, poros, ütött-kopott, múltszázadi darabról beszélünk. Szerencsére a konzervek, amiket szintén talált a garázsban a sátornál jóval frissebbek.
Most ez a sátor teljes pompájában terpeszkedik a fekvő Kíra mellett a játszótér kellős közepén. Itt érte az éjszaka, neki pedig esze ágában sem volt alkalmasabb helyet keresni a sátor felállításához. Itt is tökéletesen elfér. Azon kívül pedig a hajnal első sugarainál úgyis felkel és lebontja. Igazság szerint nagyon élvezi, hogy minden este máshol alhat. Az ugyan kissé felbosszantotta, hogy Bogolyfalván nincs közmunkaprogram. Soha életében nem volt állásinterjún, márpedig ha az előkészítőben akar dolgozni, mert a papírja meg van róla, hogy tanár, akkor bizony hamarosan át kell esnie ezen a kellemetlen procedúrán. Erre azonban nemes egyszerűséggel nem gondol. Főleg mivel ma teljesen véletlenül egy alternatív pénzszerzési lehetőséget. Kezébe akadt ugyanis egy plakát a Bogolyfalvi tehetségkutatóról, és szinte azonnal eldöntötte, hogy ott a helye. Meg fogja nyerni. Hihetetlenül lelkesedett a saját ötletéért, egészen addig, míg rá nem jött, hogy valójában nem is tehetséges semmiben. Legalábbis halványlila gőze sem volt, miféle produkcióval kellene kiállnia. A nap további részét az ezen való morfondírozással töltötte. Sikertelenül.
Mostanra elfáradt. Fekszik, bámulja a csillagokat, jobb kezében az összegyűrődött szórólapot markolássza. A gondolatai nem hagyják aludni, és egyébként is csak végszükségben mászik be a sátorba, mert még nem sikerült kiszellőztetnie belőle a dögszagot. Sok mindenre gondolt már, énekre, táncra, távolba köpésre, de egyikben sem érezte, hogy igazán kiemelkedő lenne.
Lelkes fény gyullad a szemében, ahogy új ötlete támad. Helyezkedik, a füle mellé teszi a tenyerét, könyökei az ég felé merednek, felhúzza a térdét és megpróbálja kinyomni magát hídba. Erőlködését végül siker koronázza, bár a mutatványa nem érdemli meg a "híd" megnevezést, nem is tart sokáig, kicsúsznak alóla a kezei és Kíra nyekkenve esik vissza földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=317136#post317136][b]Saragob Kíra - 2014.06.19. 16:37[/b][/url]

Reflexszerűen összerándul és picit felemelkedik hasizomból, amikor a látóterében egy nyurga alak sötét sziluettje bukkan fel váratlanul. Nem volt közönségre készülve. Mire odafordítja a fejét, Adam már fölötte áll.
- Igen, ez az - pillant büszkén a sátor felé, és megnyugszik, hogy csak egy vámpír néz le rá, és senki nem a szupertitkos produkcióját akarta kifigyelni. De azért mégiscsak az történt, hogy Adam akarva-akaratlan tanúja lett Kíra talajtorna tudása bemutatójának, ez pedig végeredményben eléggé zavarja a lányt.  Az előadás egyelőre kezdetleges szakaszban van, még sokat kell gyakorolnia, vagy egy teljesen más irányvonalon keresni magában a tehetséget. Egyszóval félreértésekre adhat okot a látvány, a félreértéseket pedig utálja. Egyébként pedig ki tudja, mit akar kezdeni ezzel az igen értékes információval a férfi? Ez a kérdés felettébb aggasztja Kírát. És igen, talán egy icipicit zavarba is jött, hogy meglátták szerencsétlenkedni. Míg többnyire egyszerűen nem foglalkozik az őt körülvevőkkel, néha kifejezetten önérzetes és sértődékeny tud lenni, attól függetlenül, hogy van-e rá valós oka. Vélt okot ugyanis bármikor kreál magának. Most Adam rossz időzítése elég hozzá, hogy felkavarja az érzelemvilágát.
Felpattan a földről, alig egy fél méterre áll Adamtől, elszántan felszegi a fejét - muszáj is neki, hisz a férfi nagyjából húsz centivel magasabb nála -, szigorúan csücsöríti az ajkait, és összességében igyekszik fenyegető testtartást felvenni. Ami azonban inkább komikusra sikerül, figyelembe véve, hogy kócos hajába valami gaz akadt, leggingst és egy bő, krémszínű pólót visel, ami lecsúszott a fél válláról, csapzott megjelenését pedig meztelen lábfeje teszi teljessé.
- Először is, vedd le szemüveget, éjszaka van és idegesít, hogy nem látom, hogy hová nézel - tart egy pillanatnyi szünetet, aztán attól függetlenül, hogy teljesítésre kerül-e a kelleténél kicsit erélyesebb kérése, harciasan folytatja.
- Eszedbe se jusson bárkinek elmondani, amit láttál. Ez titkos. Nem szép dolog, hogy így leselkedsz! És most mondd meg mennyire vagyok reménytelen eset! - motiváció gyanánt amennyire egy összetekeredett pergamenlappal lehet, hasba szúrja Adam-et a tehetségkutatós szórólappal.
- Ja... és...tegeződhetnénk - teszi még hozzá jóval nyugodtabban, kissé tétován, elgondolkodva, miközben egy lépést hátrál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=317319#post317319][b]Saragob Kíra - 2014.06.19. 20:37[/b][/url]

Kíra nem nagyon zavartatja magát amiatt, hogy az indulatos viselkedése és a szavai is indokolatlannak tűnhetnek, bárki számára, aki...nos, aki nem ő. Egész életében magyarázkodhatna, ha nem lenne mestere a zavart pislogások, és teljesítetlenül maradt kérések elviselésének. Valójában ő sem viszi komolyan saját magát az esetek többségében, egyszerűen csak nem tudja kontrollálni a feltörő érzelmeit és gondolatait, ezért viselkedik sokszor gyerekesen és kiszámíthatatlanul, és folytatja aztán a beszélgetést úgy, mintha mi sem történt volna. Most sem tart sokáig a felindultsága, mire eljut a tudatáig, hogy menet közben letegezte Adamet, már elpárolog a bosszúsága. Legalábbis ami a leskelődést érinti.
- Héj! - kiált fel ebbe a három hangba sűrítve meglepődöttségét - amit még sűrű pislogással is jelez - , bosszúságát, felháborodását és enyhe sértődöttségét, amiért így lekezelték. Ökölbe szorítja üresen maradt markát és szúrós szemmel néz Adamre, aki már épp visszanyújtaná neki a szórólapot.
- Most már tartsd meg - közli sértődötten és nem veszi át a felé nyújtott pergament. A kérdésre azonban nem ad azonnal választ, már csak dacból sem, meg azért sem, mert igazából még nem jelentkezett. Szeretne indulni a tehetségkutatón, csak előbb meg kellene találni a tehetségét. Közben mégiscsak lekerül Adam orráról a napszemüveg, amit Kíra elégedetten nyugtáz. Ezzel ugyan még nem, a titoktartásra tett ígéretével Adamnek sikerül nyugalmasabb vizekre evezni. Kíra belátja, hogy értelmetlen lenne titkolózni Adam előtt a tehetségkutatót illetően.
- Szóval igen, szeretnék indulni rajta, tök jól hangzik. - kezd bele lelkesen, kissé elbambulva követve Adamet a tekintetével, ahogy odasétál egy padhoz.
- Csak még nem igazán tudom, mivel kellene neveznem. Most valami gimnasztikai dologra gondoltam...És hát például mennyire vagyok béna ebben... - az "ehhez", ami tervei szerint egy  gyorsan tökéletesen kivitelezett cigánykerék, nagy lendületet vesz. Úgy méri föl, hogy van hozzá elég tér, messze van még a hinta állvány masszív fa oszlopa és egyébként is elfér mellette. El is férne, ha egyenes vonalban sikerülne kivitelezni a gyakorlatot, azonban menet közben valahogy elfordul a tengelye körül. Nyilván nem segített az irányításban a kissé göröngyös talaj meg a szemébe lógó lobonca sem. Elesni ugyan nem esik el, de olyan szerencsétlenül érkezik, hogy beveri a nagylábujját az oszlopba.
- Aucs - azonnal felhúzza a lábát és ugrál egy sort fél lábon és morzsolgatja a lábujját. - Azt hiszem valami mást kell kitalálnom. - sóhajt fel. Már egyáltalán nem zavarja, hogy a férfi megint látta szerencsétlenkedni.
- És, egyébként mit csináltál erre? Minden este csak úgy kóricálsz? - a látszat ellenére mégsem teljesen csak saját magával van elfoglalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=317985#post317985][b]Saragob Kíra - 2014.06.20. 16:41[/b][/url]

Egy fájós lábujj ugyan még nem ok a végső elkeseredésre, Kíra azonban nem kifejezetten kitartó típus, nagyon könnyen elterelődik a figyelme. Nehéz vele emiatt hosszasabban beszélgetni egy adott témáról. Egy képzeletbeli mozdulattal most is könnyedén dobja sutba a hisztit és a tehetségkutató körüli gondolatait. Majd visszatér rájuk, hiszen attól függetlenül, hogy egyelőre nem találta ki, milyen előadással jelentkezzen, még nem mondott le róla, hogy ő lesz Bogolyfalva csillaga. Közben abbahagyja a lába fájlalását, amiből egyébként egész gyorsan ki is megy a fájdalom, hiszen nem szenvedett olyan komoly sérülést, és lazán nekitámaszkodik a hinta tartóoszlopának, onnan figyeli Adamet, meg a másik padon lévő szatyrait, amelyek felé mutat.
- Nekünk? Szóval te valójában mindenféle embereket csábítasz a házadba, huh? - színpadias gesztusokkal érzékelteti, mennyire el van hűlve a saját légből kapott feltételezésén. Ami eredendően abból fakad, hogy Kírának tényleg nem fordult meg a fejében, hogy Adamnek vendégei lehetnének. Persze, csak rajta kívül, hisz őt nem kell csábítgatni.
Kíváncsian csillan fel a szeme, mikor a férfi átveszi a beszélgetés irányítását, és ösztönösen fonja karba a kezét a melle alatt, ahogy észreveszi, hogy Adam pillantása végigvándorol rajta. Aztán amikor meghallja, hogy miről van szó, meglepetésében le is engedi a karját.
- Neked... szükséged van valakinek a segítségre? Léteznek dolgok, amikre szükséged van és nem tudod őket megszerezni? - ezen teljesen elképed, a kérdései nem is konkrétan Adamre, hanem általánosságban a vámpírokra vonatkoznak. Kíváncsian tekint a férfire. Most jön rá, hogy talánaz ő fejében élő kép Adamről nagyon-nagyon messze áll a valóságtól.
- És egyszerűen miért nem csak- ~rákényszerítesz valakit, arra, hogy megtegye, amit akarsz?~ a mondat második felét viszont nem mondja ki hangosan, mert gondolatban már előrébb jár, és nem akarja ezzel a feltételezésével megbántani a férfit. Elvégre abból kiindulva, hogy úriember módjára pohárból issza a vért, Kíra feltételezi egyéb szükségletei kielégítésében sem folyamodva barbár módszerekhez. Hiszen sok esetben a pénz ígérete felér egy igézéssel. Kíra szája sarkában aprócska mosoly jelenik meg, vonzza Adam ajánlata, iszonyatosan kíváncsi, mi minden kellhet a férfinek, kifejezetten tetszik neki az elképzelés, aztán kirázza a hideg. Déjà vu-je van.
- Én...nem - leszegi a fejét, a talajt bámulja. Elkezd azon ügyeskedni, hogy a lábujjaival tépdesse a fűszálakat. Ki akarja zárni a feltörekvő emlékfoszlányokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=318434#post318434][b]Saragob Kíra - 2014.06.21. 00:03[/b][/url]

- Ne csinálj úgy, mint akinek annyira ellenére van a társaság. Ha így lenne, beköltöztél volna egy átlagos kis kertes házba a Macskabagoly utcán - reagál szemét forgatva a férfi fintorgására. A hangja tárgyilagos, eléggé biztos a megállapítása helyességében. Végtére is kinek a kíváncsiságát ne keltené fel az erdő fái közt megbúvó viktoriánus épület?
Kíra homlokráncolva ízlelgeti Adam válaszát. Nem lepődik meg rajta különösebben, már ami azt a részt illeti, kimondottan szüksége senkire sincs. Ez logikus. A magyarázat második fele azonban némiképp ellentmondásban van Kíra életfelfogásával. Ahogy azt már Adam is tapasztalhatta, egyáltalán csinál ügyet abból, ha segítségre van szüksége, a segítség vagy csak egy apró szívesség kérés és elfogadás kapcsán nincsenek gátlásai. Mert vannak helyzetek, amelyeket nem képes az ember önerejéből megoldani. Kíra ezeket többnyire felismeri. Viszont eddigi rövid, de tartalmas élete során mindig is arra volt kényszerülve, hogy amit csak tud, intézzen el önállóan. Hozzászokott. Sosem kérne vagy fogadna el szívességet azért, mert ez jó a lelki békéjének. Adam szavai pedig nagyon úgy hangzanak Kíra számára, mintha a férfinek pontosan ez lenne a lényeg az egészben, mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy valakit a ha minimálisan is, de a "bizalmába" avat annyira, hogy hozhat neki ezt-azt. Végül csak bólint egy aprót és nem firtatja tovább a dolgot.
A befejezetlen kérdésére nem érkezik válasz, de még csak a férfi arcáról sem sikerül megállapítania, egyértelmű reakciót. Hagyja, hogy a szavai lebegjenek egy kicsit a levegőben és szépen eltűnjenek. Annyira nem is kíváncsi a válaszra. Bővel elég neki a saját kis gondolatmenete, nem akarja lerombolni az igazsággal.
Bár Adam ajánlatának vélt háttere és indítéka kifejezetten ellenszenves számára, maga az elképzelés, hogy mégiscsak elintézze, amit a férfi rábíz, egyáltalán nem taszítja. Sőt, kifejezetten vonzza, egyrészt kíváncsi, hogy a férfinak miféle igényei lehetnek, másrészt pedig csak szeret intézkedni, jönni-menni, felkutatni, ami kell és megszerezni. Már majdnem le is csap az ajánlatra, azonban valami ismerős érzés járja végig a tagjait, amitől megborzong. Ami arra késztetni, hogy nemet mondjon. Folytatott már hasonló beszélgetést, ebben egészen biztos, de nem emlékszik rá, hogy mikor, hol, kivel és mi történt utána. Nem is akarja tudni, nem képes rá. Nagyon régen tört már rá ilyen erősen ez az érzés, sokszor eszébe jut egy-egy emlékkép, de ezek tova is szállnak, vagy egyszerűen csak nem jutnak el a tudatáig. Lassan emeli fel a fejét, hogy Adamre nézhessen. Pár pillanatig latolgatja magában a feleletet, nem azon gondolkodik, hogy válaszoljon-e, hanem hogy hogyan tegye. Nem találja a szavakat, hogy elmondja a bajt.
- Hallgathatod... - suttogja végül egyenesen a férfi kék szemeibe fúrva tekitetét. A gondolatai sem kifejezetten összefüggőek, de azokból talán mégis többet megtudhat a férfi, mintha Kíra megpróbálná szavakba önteni az érzéseit. Sötétség. Fény. Villanások. Hideg. Átkok? Csend. Távoli, érthetetlen emberi beszéd. Izzadság. Félelem. Már meg sem próbál gátat szabni a feltörő emlékfoszlányoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=319785#post319785][b]Saragob Kíra - 2014.06.22. 23:17[/b][/url]

Kíra látja, hogy a férfi egyáltalán nem ért egyet az okfejtésével, magyarázatot viszont nem kap, így nem is firtatja tovább a témát. Elfogadja, hogy a férfi a maga párszáz évével másképp gondolkodik. Kíra azonban tizenéves kora óta többet találkozott az emberek általános közönyével, mint a kíváncsiskodásukkal és a pletykákkal. Igaz, soha nem is próbált még Bogolyfalvához hasonló kis közösségben letelepedni. Na meg, persze saját magából indul ki.
Már éppen venné a levegőt, hogy kissé kiforgatva a férfi szavait, a nem kívánt társaság szerepében tetszelegjen, aztán felháborodjon és megsértődjön Adamre. Végül azonban csak hangosan kifújja a levegőt, megrándul a szája széle, mintha viszonozni akarná a mosolyt, végül azonban nem teszi. Hűvös , gyanakvó tekintettel méregeti Adamet, mint aki nem tudja, biztos jól értette-e, amit hallott. nem tartja kizártnak, hogy Adam egyszerűen csak fel volt rá készülve, hogy netán magára fogja venni a dolgot, és mindössze udvariasságból tett említést a kivételekről. Amit megtett volna bárki mással is. Attól függetlenül, hogy a feltételezése nem áll túl stabil lábakon - hiszen Adamnek igazán semmi oka nem lenne efféle felesleges köröket futni -, Kíra azért komolyan veszi a saját gondolatait annyira, hogy végeredményben mégiscsak sértőnek találja Adam szavait. Bármennyire is hihetetlen tőle, néha képes "lenyelni a békát", és csak magában forrongani. Az indokolatlan kifakadást arra az esetre tartogatva, ha beszélgetőpartnere botor módon további okot szolgáltat rá.
Ennél azonban sokkal komolyabb vizekre eveznek, és Kíra el is felejti, hogy meg volt sértődve Adamre. A férfi ajánlata egyszerre vonzza és taszítja, felszínre hozza a régi, fájó emlékeit, de azt is, hogy tulajdonképpen egészen addig a pillanatig a maga  már akkor is bolondos módján szerette, amit csinál. Azonban nem tudja, mit mondjon a férfinek, szerencsére nem is kell mondania semmit. Tisztában van vele, hogy szabad belátást engedni a gondolataiba, azért nem olyasmi, amit félóránkét ajánlgatnak fel az emberek, mi több, még át is érzi a dolog súlyát. Az ispotályban legilimentorok is próbálkoztak vele, végignézhették az emléktöredékeit, anélkül bármiféle előrehaladást értek volna el vele. Csak okoztak pár kellemetlen percet a nőnek. Kíra esetében nem arról van szó, elnyomna magában egy szörnyű emléket, hiszen ami már nincs ott, nem lehet visszahívni.
Most azonban nem azt várja, hogy segítsenek rajta, egyszerűen csak kommunikálni akar Adammel, és bízik benne annyira, hogy ilyen formában tegye meg. Furcsamód nem zaklatják fel túlságosan a lelki szemei előtt felvillanó képek, érzelmek emlékei, megnyugtatja a tudat, hogy nem egyedül kell szembenéznie velük. Az emlékek végül elcsitulnak, Kíra hangosan fújja ki a levegőt. Nem szereti ezt a témát, nem szeret róla beszélni, legalábbis nem komolyan. Ennyi volt, vége, szép lassan újra helyreáll a lelki békéje.
- Reméltem is! - Adam komoly, halk szavaihoz képest lazán, normál hangerővel és olyan hangsúllyal beszél, mintha a férfi valami teljesen evidens dolgot közölt volna. Nem akar - talán nem is tud - hosszabb ideig a múlton merengeni. A jelenen sem mereng túlzottan, jól esik neki, hogy Adam ténylegesen őt kéri a dologra. A feladathoz és félig-meddig Adam titokzatos személyéhez való vonzódása erősebbnek bizonyul mindenféle rossz emléknél.
- Oké, leszek a beszerződ, mert ez a szó egész jól hangzik, de csak két feltétellel. Először is, remélem, hogy például a boltba ezután is eltalálsz egyedül. Mert az unalmas, és olyasmit nem akarok csinálni - húzza el a száját, miközben a  bevásárló szatyrok felé pillant. Fontosnak tartja, hogy ezt tisztázzák a miheztartás végett.
- Másodszor pedig, segíts kitalálnom, hogy mivel lépjek fel a tehetségkutatón - újra Adamre pillant, látszik rajta, hogy nem poénkodik. Valóban ez lenne minden igénye. És ez hát a bizonyíték, hogy Kíra mégsem felejti el olyan könnyen a megoldatlan problémáit, csak jegeli őket, amíg újra aktuálisak nem lesznek. Ellöki magát az oszloptól, odasétál Adam elé és egyezségük megpecsételéseként kezet nyújt a férfinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=320099#post320099][b]Saragob Kíra - 2014.06.23. 11:32[/b][/url]

Szemrebbenés nélkül veszi tudomásul Adam válaszát a bevásárlást illetően. Amit hall, nem túlzottan nyeri el a tetszését, a férfi őszintesége viszont igen. Érzi, hogy ezen nincs mit tovább akadékoskodnia, nem is akar ilyesmit tenni, csak igyekszik elfogadni a játékszabályokat.
Kíra arca felragyog, mikor Adam rábólint a második feltételére. Valószínűleg nehezebben tolerálta volna, ha ezt tagadja meg a férfi.
Bármennyire is szeretné, Kíra nem tudja beleképzelni magát egy hétszáz éves vámpír helyzetébe. Érdeklődve néz fel a férfire, tényleg azon igyekszik, hogy megértse Adamet. Még ha továbbra is távolinak és teljesen idegennék érzi a férfi magyarázatát a saját elképzeléseitől. A dolog "elvi" részét talán sosem fogja megérteni, a gyakorlati vonatkozásokat azonban felfogja és el is fogadja. Sóhajt egy aprót, aztán megmarkolja Adam nagy, hűvös kezét.
- Csak tudod, elég nehéz elképzelnem, hogy neked bármi erőfeszítésbe kerül - jegyzi meg enyhe, bujkáló irigységgel a hangjában miután már vége szakad a kézfogásuknak. Arrébb lép Adamtől és lecsüccsen a padra, felhúzza a térdeit és hideg lábfejét kezdi markolászni. Kellemes nyári esti hőmérséklet ide vagy oda, lassan már annyira fázik a lába, hogy fáj. De annyira azért még nem, hogy emiatt előhalásszon magának egy zoknit meg cipőt.
- De majd mindig arra gondolok, hogy valójában milyen öreg vagy - pillant Adamre és röviden felnevet az elképzelésen, hogy ha a férfi történetesen nem csúcsragadozó lenne, akkor most bizonyára egy tolószékbe ültetve vegetálna. Vagy porladna valahol, ez mondjuk már kevésbé vicces gondolat. Meg akkor már segítség sem kéne neki.
- Mármint, látszik rajtad, hogy nem vagy új a szakmában. Mert olyan komoly vagy  - teszi még hozzá egy vállrándítás kíséretében, némi szemrehányó hangsúllyal ejtve a második mondatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=322093#post322093][b]Saragob Kíra - 2014.06.25. 00:15[/b][/url]

Kíra a homlokát ráncolja, látszik rajta, hogy komolyan elgondolkodik Adam szavain.  
- Azt hiszem értem...vagyis nem. Vagyis de. Úgy érted, hogy az tesz jót a lelkednek, hogy van valaki, akire számíthatsz? - bizonytalanul ejti a szavakat, már végképp nem tudja, miféle rugóra jár a férfi agya. Az is megkavarja egy kicsit, hogy most nem is a mindennapos, apró szívességekről van szó, amit akkor is kér az ember, ha egyébként maga is meg tudná őket oldani. De egy olyan viszonyt, amelyben ez természetes, nem lehet előre megbeszélni. De tudja, hogy a férfi nem is ilyesmit akar.
- De mindegy, hagyjuk ezt, mert megfájdul tőle a fejem - lebiggyeszti az ajkait. Megunta a témát. Kicsit haragszik is magára, amiért nem tud rendesen kiigazodni a férfin, pedig szeretne. Egész biztos, hogy nem most gondolkodott el ezen utoljára. Megértette, hogy a férfi egyszerűen csak nem akar minden után maga járkálni. Mégis, valahogy nem tud ilyen könnyedén túllendülni a dolgon, mert valahol mélyen, még magának sem igazán vallja be, de azt szeretné, ha mégsem csak ennyiről szólna az egész.
-  Nem hiszem el - teljesen megütközve néz Adamre, aki viszont lesüti a tekintetét, és sötét tincsei eltakarják az arca jó részét Kíra elől. ~ Milyen szép haja van~ Hosszú pillantást szentel Adam üstökének, arra az eredményre jutva, hogy a saját haja sokkal fénytelenebb. Enyhe fejrázással kényszeríti magát, hogy ne kalandozzon el nagyon.
- Mármint, ha így van, az rossz - állapítja meg tárgyilagos hangon és még bólogat is hozzá, mint aki tudja, hogy miről beszél. Hirtelen felcsillan a szeme, felpattan a padról és szembe fordul Adammel.
- Te vagy a fogó! - emberi korlátaihoz mérten gyorsan megérinti a férfi vállát és ugyanazzal a lendülettel megpördül a sarka körül és halk pukkanással eltűnik Adam elől, hogy aztán a játszótér túlsó végében bukkanjon fel. Vigyorogva pillant a pad irányába, ahol még az imént ücsörögtek. Gyermeki izgalom járja át a testét, gyorsnak kell lennie, már ha Adam egyáltalán vevő a játékra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=322359#post322359][b]Saragob Kíra - 2014.06.25. 11:56[/b][/url]

Kíra nem holmi társadalmi konvenciókra hivatkozva titulálja rossznak Adam melankolikus mivoltát, hanem mert az ő szótárában nem szerepel ez a szó, vagy bármiféle szinonimája. Persze nála is előfordul, hogy kicsit levert, borongós hangulata van, sőt néha még komolyan képes el is gondolni egy-két dologról, de ez nála sosem egy állapot. Így egyszerűen, és nagyon is ember módon rossznak tartja, amit soha nem tapasztalt.
Teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdést, hogy vajon Adam akarja-e vagy sem, elhatározza, hogy igenis kizökkenti letargiából. Igaz, hogy Kíra kettejük helyett is elég beszédes és hiperaktív, de azért szeretné, ha kiderülne, hogy Adamnek is van ilyen oldala és képes komolytalan gondokban is örömet lelni. Nem akarja megváltoztatni a férfit, nem azt kéri tőle, hogy ezután próbáljon meg közvetlenebb lenni mindenkivel. Valószínűleg képtelen is lenne egy összeszedett, értelmes, logikus érvelést összehozni. Csak azt szeretné, ha csak vele, ha csak most, ha csak egy kicsit csinálnának valami viccesebbet az ücsörgésnél. De abban már megint csak nem gondol bele, hogy ami neki vicces és izgalmas, Adamnek nem feltétlenül.
Még pislogni sem mer, olyan nagyon koncentrál, nehogy elmulassza a pillanatot, amikor Adam megmozdul. Közben már előre kitalálja, hová hoppanáljon legközelebb,  bár azt nem mondhatjuk, hogy túlzottan előrelátóan tervezné meg a lépéseit. De mégiscsak lemarad arról a bizonyos pillanatról, csak azt veszi észre, hogy Adam már sötét árnyként magasodik előtte, és széles vigyorral az arcán már pördül is és ismét eltűnik Adam elől, hogy az egyik magas, meredek csúszda tetején landoljon. Arra nem pazarolja az időt, hogy rendesen felpillantson Adamre, pedig nagyon kíváncsi a férfi arckifejezésére, de a játék hevében mégsem akar erre időt szánni. Abba sem gondol bele, hogy gyakorlatilag már vesztett, tényleg úgy viselkedik, mint egy gyerek, akik lélekszakadva rohan az őt "üldöző" nagyobb testvér elől, aki azonban csak lazán sétál utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=324153#post324153][b]Saragob Kíra - 2014.06.26. 23:01[/b][/url]

Kíra jókedvűen ugrál keresztül-kasul a játszótéren Adammel a nyomában. Legalábbis ő úgy gondolja a férfi a nyomában van, holott kívülről inkább úgy tűnik, mintha teljesen egyszerre tűnnének fel a mászókák tetején, a kis házban, az alagútban, a padon. Lényegében minden valamirevaló pontján a játszótérnek. Az ötödik helyváltoztatás után már Kíra számára is kezd derengeni, hogy mindegy, mit csinál, ő húzza a rövidebbet. Mégiscsak fárasztó dolog gyors egymásutánban ide-oda hoppanálni anélkül, hogy akárcsak a körmeit is elhagyná. Igaz, hogy gyakorlatilag nem mozog sokat, mégis egészen kimelegszik a játékban, az izgalomtól pedig megemelkedik a pulzusa.
Épp csak felbukkan a körhintán, még mozdulni sincs ideje, mikor már Adam ujjainak hűs érintését érzi a vállán.
- Oh - pillant fel Adamre, közben pedig lebiggyeszti az ajkait. Aztán már meg is indul vele a körhinta, és kénytelen kapaszkodni, ha nem akar orra esni.
- Héééj, el fogok szédülni - aggodalmaskodik, közben pedig Adamet keresi a tekintetével. Túl gyorsan pörög ahhoz a hinta, hogy megkíséreljen rajta honnapálni, vagy leugrani róla, végeredményben pedig nem is bánja annyira, ha elszédül. Így félretéve az aggályait, a körhinta széléhez araszol, végül pedig szembefordul a hinta közepével, jó erősen, nyújtott kapaszkodik a korlátba, és teljesen kihajol, még a fejét is hátraveti. Ezzel a testtartással persze csak még nagyobb lendületet biztosít a hintának, vadul forog körbe-körbe, míg végül nem kezd lassulni a szerkezet. Akkor óvatosan elrugaszkodik és leugrik róla. Tényleg elszédült, forog vele a világ, nem is próbál meg messzire jutni, tesz néhány bizonytalan lépést, aztán lefekszik a fűbe. Mosolyogva bámul fel a forgó égboltra.
- Te nyertél, feladom. Legközelebb te találhatod ki, hogy mit csinálunk  - nem veszi a fáradtságot, hogy felemelje a fejét és megnézze, Adam még mindig a függőhídon van-e. Már semmihez nem akarja venni a fáradságot, még szerencse, hogy itt a sátra, addig már a fáradtság ellenére is képes lesz elkúszni.