38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Játszótér - Kováts Marcell hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 23:57 | Link

Elliot J. Knnnight


Nagyon hiányzik az otthonom, a tv-ben lévő mesék, amikor együtt összeülünk a szüleimmel és megnézzük a Barátok köztet, amikor este anya szól, hogy feküdjek le, de én inkább Lallával játszok még egy kicsit. Hiányzik a szobám, a puha ágyam, mindenem hiányzik. Az itteni ágyak nem olyan jók, mint otthon. Markovits István bácsi azt mondta, hogy az ő szobájában nem férünk el ketten. Ennek okán valami Csikólakba kellett aludnom más fiúkkal. Nagyon rossz volt, sokan horkoltak, vagy szuszogtak és látszott az arcukon, hogy nem értik miért vagyok itt 9 évesen. Én sem értem. A szüleim nem mondták el, mert szerintük nem fognám fel az egészet. Azért nem vagyok én buta, tisztában vagyok vele, hogy valami mágus iskolába hoztak, mert az a neve az intézménynek, hogy: Bagolykő-Mágustanoda. Miért hiszi mindenki, hogy fogyatékos vagyok?! Nem vagyok az! Csak diszlex, dddidiszlx... diszlexiám van, ami annyit jelent, hogy nem tudok olvasni. A betűk összekeverednek, helyet cserélnek, így értelmetlen szavakat, mondatokat kapok. Van egy képzeletbeli barátom és dadogok, ettől még nem vagyok ostoba. Ezek mind el fognak múlni, ki fogom őket nőni, én tudom. Viszont Lallát soha nem veszíthetem el, neki örökké velem kell maradnia, nem hagyhat egyedül. Hogyan birkózzak meg egyedül a nagyvilággal? Olyan sok veszélyes ember jár a Földön és mind csak ártani akar nekem. Lalla pedig tud nekem segíteni, ő mindig figyelmeztet.
A mai délelőttöt együtt töltöttük Lallával, jártunk itt meg ott. Valójában csak a Déli szárnyban voltunk, a Navilne, vagy Navine falai között. Azt mondta István bácsi, hogy ez egy ház és ő a Házvezető helyettese, ami nagy rangnak számít. Én nem értem ezt az egészet, de különösebben nem zavar. El vagyok én Lallával, jókat beszélgetünk. Eddig még egy könnycsepp sem gördült végig az arcomon, mint mikor az unokanővérem fűzött és az egyik gyöngy végig gurult az asztalon, majd egyenesen a földre. A kis golyó gyorsan gördült le, az én könnycseppjeim is ilyen sebesen folynak végig az arcomon, majd hullanak le a padlóra. Utálok sírni, mindig vizes lesz az arcom, a szemem pedig vörös, olyankor csúnyább vagyok, mint általában. Lalla azt mondja, hogy menjünk oda, ahol tegnap voltunk és nézzünk szét. Ha emlékeim nem csalnak, akkor István bácsi azt mondta, hogy én Bogolyfalván szálltam le, ami egy kis falu az iskola közelében. Felveszem a kis cipőcskémet, majd elindulok Lallával. Sokáig tart, mire kiérek az udvarra, nagyon hosszú az út. Sok a folyosó, a diákok és mind olyan nagy, észre sem vesznek. Rajtam kívül nem nagyon vannak kisgyerekek. Viszont mikor már az udvaron vagyok kicsit gyorsabb tempóra váltok, különben fél órán keresztül sétálhatok végig a falu macskaköves utcáin. Sok idő telik el, azonban találok egy játszóteret. Végre valami, amit én is használhatok! Gyorsan odafutok a homokozóhoz, majd építeni kezdek. Ez a legjobb!
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 11:07 | Link

Elliot J. Knnnight


Útközben Lalla egyszer kétszer elesik és mivel én vagyok a legjobb barátja segítek neki talpra állni. Szegénykémnek nem olyan könnyű a dolga, a parányi lábai alig tartják meg a deszka testét. Viszont ő nem adja fel, töretlenül próbálkozik újra meg újra, hogy ne essen el. Néhány régi osztálytársamról nem mondható el a kitartás, ha jól emlékszem anyukám azt mondta, hogy így hívják azt az embert, aki nem adja fel és minden egyes alkalommal törekszik arra, hogy az adott dolog sikerüljön. Néhány szót néha nem értek, még akkor sem, ha elmagyarázzák nekem, valamiért az agyam máshogy működik, mint a többieké. Lassabban fogom fel a dolgokat, ami egyes embereket idegesít, ezért sem törődtek velem az iskolatársaim. Alapjában véve nem is lett szükségem rájuk, Lalla amúgyis mindig azt hajtogatta, hogy azok a gyerekek nem érdemelnek meg engem. Lalla szinte mindennap elmondja nekem, hogy én különleges vagyok és ne hallgassak másokra. Viszont a többiek azt hangoztatják mennyire béna, ügyetlen, tudatlan és furcsa vagyok. Nem tudom mit higgyek, ezért nem gondolok semmit. Utálok gondolkodni, mert a végén összekuszálódik minden a fejemben és a vége az lesz, hogy azt sem tudom min kezdtem el töprengeni. Egyáltalán minek kell az embernek törnie bármin is a buksiját? Igazán megerőltető dolog...
Sok időbe telik, mire kiérünk az udvarra. Csak most érzem mekkora a hűség itt kinn. Még jó, hogy térdnadrág van rajtam, a világosbarna, meg zöld színű pólóm. Ezek a kedvenc ruhadarabjaim, mert ez a két szín a kedvencem. A volt osztálytársaim leginkább csőnadrágot és fekete pólót hordanak. Valamiért olyan hatalmas szemüveget tesznek fel, pedig a felének nincs is elrontva a szeme. Ezt sem értem... Egyébként már a falu utcáin sétálgatok, mindenhol üzletet látok, mintha egy városban járnék. Csak itt annyi a különbség, hogy régies falakról és boltokról van szó. Nem tetszik ez nekem, nem ezt szoktam meg. Be kell valanom, valójában nem néztem fel, ezt mond Lalla mondta, ő körülnézett. Persze néha én is körbetekintek, de aztán gyorsan vissza a földre. Viszont amikor azt suttogja nekem, hogy egy játszótér közlében vagyunk, rögtön felkapom a fejem és futásnak eredek. A legjobb hely mindenütt, itt magamat adhatom. A volt iskolatársaim szerint ciki, ha 9 évesen még szeretek homokozni, ebből kifolyólag arra a játszóra kellett baktatnom, ami a város végén volt. Ott nem lakott egy ismerősöm sem, így nem láthattak meg. Már éppen belelendülök a vár építésbe, mikor megérkezik egy srác. Kicsit megijedek, úgyhogy arrébb kúszok. Nem kedvelem az embereket, nem ismerem őket, így kicsit ijesztőek. Néha az állatok kiszámíthatóbbak, mint ők. Mikor megszólal, furcsán ránézek, aztán gyorsan visszapillantok a váramra. Miért dumál így? Engem akar idegesíteni? Azt hiszi csak így tudok beszélni? Nem értem...
 - Szszszszszi-szia! - nyögöm ki a szót nagy sokára. - A nnnennenevem  Mamamammamarcell. - látom, ahogy felém nyújtja a kezét de én nem nem rázom meg. Lalla természetesen beleavatkozik az egészbe.
 - Fogjál már vele kezet!
 - Nem! Nem is ismerem!
 - Jó fiúnak tűnik!
 - A volt osztálytársaim is azoknak tűntek, de utálnak engem és rosszakat mondanak rólam. - vitattuk meg egymás között félhangosan.
 - Eeegy vvvvávvvárattt... - válaszolok a Elliot kérdésére.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 15:24 | Link

Ellliot J. Knnnight


Emlékszem az otthoni játszótér nem volt olyan jó, mint ez. Itt annyi játék van és az összeset ki akarom próbálni. Hiába, ha ilyen helyre kerülök rögtön vidám leszek, de leginkább akkor, ha egyedül vagyok senki nem lát. Sokak szerint játszani gáz, de én szeretek történeteket kitalálni és hangosan elmesélni. Viszont most megérkezett egy fiú, aki kicsit megijeszt, így hátrébb húzódok. Nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy valaki csakúgy leszólít. Ez nem így működik, én sem szoktam senkit megszólítani, sőt, sosem teszem. Budapesten is csak az szólt hozzám aki ismert, mások elkerültek. Mondjuk az lehet, hogy ebben a világban így működik. Itt minden olyan más, nem szeretem azokat a dolgokat, amiket nem ismerek, mert nem tudom mire számíthatok. Nem kedvelem ezt az egész helyet, csupa ismeretlen arc, kivéve Istvánt. Azt hiszem azt a férfit csipázom, látom rajta, hogy segíteni szeretne nekem, amit eddig még senki nem tett meg rajta kívül. Remélem sokat fogunk beszélgetni, hátha le tudna szoktatni a dadogásról, vagy megtaníthatna olvasni. Kíváncsi lennék, hogy anyáék ezekben a dolgokban miért nem segítettek nekem. Való igaz, amit kértem, azt rögtön megkaptam. Ámde az ehhez való segítséget sosem adták meg. Pedig ez nem került volna pénzbe, nem kellett volna sok boltot bejárni, elég lett volna ha szépen beül a szobámba és egyszerűen támogat. Ha legközelebb találkozunk, akkor azt hiszem erre rá fogok kérdezni.
Miközben a fiúcska felteszi a kérdéseit és a homokot bambulom és halkan beszélgetek Lallával. Azt mondja rázzak a sráccal kezet, de én nem cselekszem így, azt sem tudom mit akar. Mellesleg a Elliott furcsán beszél, talán olyan mint én, csak neki más problémája van. Közben azt is elmondja, hogy ő is szeretett várat építeni. Úgy tűnik több közös dolog van bennünk, mint hittem volna. Olyan jó lenne találkozni egy olyan emberrel aki ugyanolyan problémákkal küszködik, mint én. Vele tutira jó barátok lennénk, akár Lallával. Bárcsak lenne itt ilyen személy... Elliot azt is elárulja nekem, hogy angol és ezért beszél ilyen furcsán. Hú, emlékszem az angol órákra, nagyon megerőltetőek voltak nekem, csak néhány kérdésre és válaszra emlékszem. Azok is iszonyatosan egyszerűek, mint az 1+1.
 - Ééén kikicsit bebeszélem a nyelvet. - mondom még mindig a homokot bámulva. Haladás! Mondtam magamról valamit, ami nem a nevem. Ha így fogok állni minden diákhoz, akkor nem nagyon lesz barátom. De nem tudok mit kezdeni magammal, utálok beszélni a dadogásom miatt és amúgy sem osztok meg magamról információkat idegeneknek. A végén felhasználják ellenem, anyukám azt mondta. A másik lehetőség pedig, hogy elmondok egy másik dolgot magamról és azt az illető tovább adja, csak máshogy megfogalmazva. Azt hiszem ezt nevezik pletykának, pedig azok csak újságokban vannak. A hírességekről szoktak buta infókat terjeszteni, amelyeknek a fele sem igaz. Nem irigylem őket, soha nem akarok népszerű lenni. Egyáltalán miért lennék az? Megnyerném a dadogó versenyt? Nevetséges...
 - Ha gondolod... - válaszolok a Ell kérdésére. Sosem épített még velem senki sem várat, sőt, eddig senki sem akart még velem játszani. Ő most vagy rosszat, vagy jót akar, nem tudom eldönteni, ezért megkérdezem Lallát.
 - Szeszeszeszerinted ő mit akar?
 - Úgy gondolom csak kedveskedni akar. - rám mosolyog.
 - Bibibiztos vagy bebenne?
 - Teljesen.
 - Háháhát jó...
Most már ketten csináljuk a kis váracskát. Kezeimmel próbálok egy toronyt formálni, ám ekkor megszólal az előttem lévő és azt mondja, hogy nem akar bántani. Ez egy kicsit furcsán hangzott, ilyet még senki nem mondott így nekem.
 - Iiiigen, eeegyedül vavavagyok itt. Akkor jó... Memememelyik házban laksz?
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 17:44 | Link

Ellliot J. Knnnight


Nem értem, hogy egy idősebb fiú miért is foglalkozik velem, általában felém sem jönnek. Ő viszont, Elliot teljesen más. Talán a varázslók normálisabbak, mint a muglik? Lehet így van és emberbarátokat is fogok találni. Talán anyáék ezért hoztak ide. Hogy barátkozzak! Mondjuk István azt mondta, hogy valami előkészítő suliba kell majd járnom. Én inkább kihagynám, még a végén ott is lennének rossz arcok, akik úgy viselkednének, mint a régi osztálytársaim. Én sosem lennék képes olyan gonosz, csúnya és sértő szavakkal illetni bárkit is. Őket sem bántanám sosem, majd a sors megveri őket. Legalábbis a mesék végén mindig a béna nyer, a rossz pedig elnyeri a méltó jutalmát. A világ is egy mese, ugye? Vannak itt is királylányok, igaz? Akik csak rám várnak, hogy megmentsem őket. Megeshet, hogy az iskola egyik tornyában is egy királykisasszonyt tartanak fogva, aki a hercegre vár. Szeretnék herceg lenni, még akkor is, ha nagy fülem van és nem vagyok olyan daliás, mint a mesékben a királyok. És ez nem csak kitaláció, hiszek abban, hogy van a Földön egy lány, aki csakis rám vár.
Kiderül a fiúról, hogy azért beszél ilyen furcsán, mert Angol. Még sosem jártam külföldön, de azt mondják, hogy Anglia egy csodálatos hely. Azt hiszem soha nem is fogok kijutni, legalábbis ezen a nyáron tuti nem. Anyáék legfeljebb jövőre látogatnak meg, István bácsi pedig biztosan nem visz engem sehova. Megértem őt, nekem is furcsa lenne vele elmenni más országba úgy, hogy csak pár napja ismerjük egymást. Úgyhogy Lallával egyelőre maradunk a fenekünkön.
Elárulom a srácnak, hogy beszélem a nyelvet, igaz, csak pár mondatot tudok, úgyhogy nem nagyon tudnánk társalogni.
 - Aaazt hihihiszem igen. Kikikicsit nenehéz, de nem annyira. - mondom ki nagy sokára. Félek attól, hogy a srác sem érti meg azt, amit mondani szeretnék a fránya dadogás miatt. Nagyon zavar, nekem annyira nem, mert én szinte észre sem veszem, viszont anya azt mondta, hogy nagyon idegsítő.
 - Lalla, szerinted én is kérdezzek valami a fiútól?
 - Igen, és mondd meg neki, hogy köszöntöm!
 - De mit kérdezzek? Tudod, hogy nem vagyok az a fajta... Rendben, átadom neki.
 - Hát azt, hogy neki hogy megy a magyar nyelv.
 - Oké. - ez a beszélgetést is félhangosan volt.
 - Ééés momomondd, neked hohohogy megy a mamamagyar nyelv? - teszem fel a kérdést, amit Lalla mondott nekem. - Mellesleg Lalla üdvözöl. -
Azt mondják, hogy a magyar az egyik legszebb és legnehezebb nyelv. Nem értem miért, olyan egyszerűnek tűnik. Viszont mondjuk az angol... kész káosz. Talán a nyelvtani része sokkal nehezebb. Mondjuk semelyiket sem vágom túlságosan. Emlékszem az első angol órámon mindenki nevetett, mert még bemutatkozni sem tudtam. Ha pedig azon a nyelven beszélek és dadogok is, akkor semmit sem lehet érteni. Akkor is nevettek rajtam, úgyhogy sírva kirohantam a teremből.
Szépen építgetjük a várat, a srác pedig mosolyogva segít. Elővesz valami botot és csinál vele valamit, aztán megszólal. Én kíváncsian nézem őt, furcsa érzés, hogy nem a homokot bámulom.
 - Aaazt hihihiszem. Hohohogyan kell hahahasználni azt az izét? -
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. július 26. 10:25 Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 26. 12:58 | Link

Ellliot J. Knnnight


Nem is tudom mikor beszélgettem ilyen sokat egy nálam idősebb fiúval, vagy egyáltalán egy emberrel. Többnyire a szüleimmel és Lallával beszélgetek sokat, másoktól inkább tartom a távolságot. Most is ez van, ám mintha kicsit oldódtam volna. Az angol srác megmosolyogtat a beszédével, szegény nem tudja kimondani úgy a szavakat, mint egy magyar. Mondjuk én sem tudom teljesen kimondani őket a dadogás miatt, úgyhogy lehet még barátok is lehetnénk. Barát. Furcsa lenne számomra, ha egy élő embert a pajtásomnak hívhatnék. Nekem nincsenek barátaim és soha nem is lesznek. Utálnak engem, mert béna vagyok és más, egyedül csak Lalla és a szüleim fogadnak el. Egyszerűen nem tudnám elhinni, ha más is közel állna hozzám. Szokatlan lenne, ha egy másik emberrel is megoszthatnám a gondolataimat, érzéseimet. Mikor még nem volt Lalla, addig anyával együtt naplót írtunk. Én diktáltam, ő pedig szépen lekörmölte a gondolataimat. Aztán ugye megjött Lalla és vele mindent megtudtam dumálni. Ő is mindig elmesélte, hogy mit látott az nap. Néha belopódzott a tanáriba és megnézte a dolgozatomat hogyan is sikerült. Természetesen mindig hármas, vagy annál rosszabb érdemjegy volt ráfirkantva a lapra az osztályfőnököm furcsa írásával. Sosem tudtam elolvasni milyen kérdéseket írt a dogákra. Ennek az oka a diszlexia is lehetett, na meg az is, hogy a tanár olyan csúnyán írt, mint a régies filmekben az emberek. Egyszer borzalmas dolgot kértem Lallától. Hogy mit? Hát... nagyon szégyellem... Szóval azt mondtam neki, hogy a jegyemet írja át ötösre, ő majdnem megtette csak kiderül, hogy nem tudja megfogni a tárgyakat. Mellesleg mikor megkértem, rögtön megbántam az egészet, ez nem vallott rám.
Szóval Elliottal nagyon jól eltársalgok magamhoz képest. Azt mondta, hogy szívesen segít nekem tanulni az angol. Nem hiszem, hogy tanulni szeretnék bármit is pár hónapig, inkább megszokom a helyet.
 - Tatatalán mamamajd kicsit kékékésőbb, amikor már memegszoktam a kakastélyt. - válaszoltam a fiúnak. Egyelőre valóban csak az iskolát szeretném felfedezni, hozzászokni. Nem is tudom, hogy szeretném-e fejleszteni a tudásomat, vagy a fiúnak lenne elég türelme hozzám. A volt tanáraimnak sem volt, pedig ők felnőttek, akkor Ell-nek hogy lenne? Nehéz eset vagyok, tudom viszont abban nem vagyok biztos, hogy a Bagolykőben tudok majd haladni. Itt sokkal nehezebb és másabb lesz minden. Gondolom nem matek, meg olvasás lesz, hanem... nem is tudom itt milyen órák lehetnek. Közben a szó a magyar nyelvre is elterelődik, azt mondja Ell, hogy a magyar nyelv szép és furcsa. Kiderül van egy féltestvére, aki segít neki tanulni. Ú, milyen lehet, ha az embernek van egy tesója? Bizonyára jó. Ha nekem is született volna egy, akkor lehet sokkal nyíltabb lennék, mint most. De jó is lenne.
Lallával beszélgetünk egy kicsit, félhangosan és azt mondja, hogy tudassam Ellel, hogy köszön neki. Én így teszek. Kicsit félek, mi van, ha nem is látja őt és csak furcsán fog rám nézni. De nem, ő is üdvözli.
 - Iiiigen ő a legeslegjobb bababarátom. -
Végre! Egy ember, aki nem néz bolondnak és látja Lallát! Egyre szimpatikusabb ez az Elliot. A régi osztálytársaim sosem láttak az én kis barátomat, sőt, rajtam kívül senki sem. És most itt egy srác, aki tudja kiről is beszélek. Ezt elújságolom Lallának, mert ő most nem figyelt, ugyanis a lábát birizgálja.
 - Ell lát téged! - mondom örvendezve.
 - Tényleg?! De klassz! Mondd meg neki, hogy egyszer én is játszanék vele.
 - Oké.
 - Eeeegyszer szeszeszeretne veled játszani Lalalalla. - adom át az üzenetet. Juj de jó! Előkerül egy fabotocska is, amit Ell a homokra irányít. Elmormol valamit és... azt hiszem kicsit megerősödik a homok. Én kíváncsian rákérdezek, hogy ez mégis mi. Ő pedig elárulja a tudni valókat a varázspálcáról. Én csak bólogatok és mikor a kezembe adja a pálcát nagy szemekkel meredek a fiúra. Ő nem fél attól, hogy rossz kissrác vagyok és eltöröm a botocskát, vagy ellopom? Csakúgy ideadja? Megfogja a kezem és elmondunk egy varázsigét. Az egyik kő pedig felemelkedik. Én elmosolyodom és ránézek Elliotra.
 - Eeez csucsucsús volt! Rereremélem mámámáskor is találkozunk és mumumutatsz nekem még iiiilyet. -
Felkelek a homokozóból, integetek a Elliotnak, majd lehajtott fejjel sétálok el úgy, ahogy jöttem. De azt hiszem lett valamim, egy emberbarátom.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 19:09 | Link

Mememerkvoszky Áááádám


 - Biztosan nem jö... - már éppen befejeztem volna a mondatom, mikor Lalla közbevágott.
 - Ne...m me...nj egyedül... - mondja nehezen. Mostanában így beszél, nem igazán értem mi van vele, tuti lebetegedett, bár akkor szólt volna, most meg... olyan furcsa, hiába kérdezem mi a baja nem válaszol, vagy csak legyint egyet. Ma délelőtt kisétáltunk a rétre és szinte csak vonszolta magát, olyan rossz volt nézni. Próbáltam vele kicsit beszélgetni, vagy csak játszani, ám ő erre nem volt képes, ezért inkább elmentem egyedül körbenézni a kastélyban. Azt hiszem mostanában egyre többet sír, nem gondoltam volna, hogy ilyet is tud. Sajnos nem tudok vele mostanában beszélgetni, olyan rossz, hogy nem mondja el az érzéseit, én mindig mindent megosztottam vele, ő meg... azt gondoltam mi nagyon jó barátok vagyunk és mindent meg tudunk dumálni, nos úgy tűnik nem így van.
 - Hát akkor jó! - mondom idegesen és felállok. Nem hiszem el! Olyan jó lenne tudni mi a baja, azt a mindenit, mindjárt elsírom magam, nem lehet! Kirohanok a Csikólakból, de egy pillanatra még visszanézek és látom, ahogyan Lalla elterül az ágyon és sírni kezd, engem nem érdekel most már. Mérgesen sétálok végig a folyosón, ki akarok jutni a kastélyból, valahova el akarok menni. Gyorsan lépkedek, így néha-néha nekimegyek egy-két embernek, ám így hamar kiérek. Már a réten sem állok meg, úgy megyek, mint a villám és érzem, ahogy az arcomon végig folyik pár könnycsepp, érzem hamarosan fel fogok robbanni és akkor nagy hisztit fogok csapni. Ilyen nagy hisztik egy évben csak egyszer-kétszer fordulnak elő, akkor viszont ordítok, csapkodok és ütök-vágok. Futni kezdek, immáron a falu macskaköves utcáin, ahol pár idegen ember aggódva néz rám, viszont én nem törődöm velük. Nagyon rosszul esik ez, amit Lallától kapok.
Csak most veszem észre, hogy már a játszótéren vagyok, éppen le akarok ülni a homokba, mikor meglátok egy kutyust. De cukiiiiii! Körülnézek, nincs itt senki, lehet kóbor kutya, mondjuk nem csodálom, fél kilenckor legtöbben már alszanak. Kissé bátortalanul és félve közeledek a kutya felé.
 - Háháhát te? - kérdezem mosolyogva, de nem sokáig bírok így maradni, bömbölni kezdek, ám nem olyan hangosan. Lecsüccsenek a kutyi mellé és magamhoz szorítom a fejét.
 - A lelelegjobb bababarátom azt hihihiszem memegfog hahalni. - mondom szomorúan neki.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 17:59 | Link

Mememerkvoszky Áááádám


Dühös és szomorú vagyok egyszerre, nem tudom hogyan tud ez a két érzés keveredni, mint a színek, mikor két festéket véletlenül összekeverek. Pedig a két érzés annyira különbözik egy mástól, ahogy a sárga és a barna is, de a végén szép színt kapunk eredményül: a mustársárgát. Nem ez a kedvenc színem, de szerintem igazán szép. Ez azt jelenti, hogy kicsit később jobb kedvem lesz, vagy Lalla jobban lesz? Nem tudom... remélem az utóbbi, inkább legyen rossz a kedvem, de Lallus gyógyuljon meg.
Gyorsan haladok végig a folyosókon, egész végig a legjobb barátom feje van a fejemben, ahogyan szenved, olyan rossz. Sírni kezdek, több könnycsepp is végig folyik az arcomon, legszívesebben összetépném a rajzaimat, de nem lehet, nem tehetem meg, valahogyan le kell vezetnem a feszültséget, talán az lesz a legjobb, ha sétálok egyet. Szóval neki is indultam a nagy útnak, ha valaki utamat állta, annak vagy neki mentem, vagy kikerültem, nem akartam nekik rosszat. Hamar kiértem az iskolából, hiszen szinte futottam, minél előbb el akartam tűnni. Odakinn sem álltam meg, folytattam ugyanúgy az utam, mint eddig. Nagyon látszódott rajtam, hogy mennyire mérges és szomorú is vagyok, bár ne lennék. Utálok dühös lenni és búslakodni, inkább mosolyognék, de az elmúlt évek alatt nem igen tettem meg ezeket. Egészen eddig úgy éreztem, hogy minden jó, lettek barátaim, annyit vigyoroghatok, amennyit akarok, de most mi van? Hát nem haldoklik a legjobb haverom?! Nem hiszem el...
Bogolyfalvára érve egy pillanatra megállok, szétnézek hol is vagyok, áhá, már a központban. Elfordulok az egyik irányba és futásnak eredek, mintha valaki azt parancsolta volna. Még jobban sírni kezdek, próbálom azért letörölni a könnyeim, már fáj az oldalam és alig kapok levegőt, úgyhogy hamar megállok a... játszótéren. Miután kifújtam magam már mennék is tovább, de meglátok egy aranyos kiskutyát, egyedül, a hinták alatt. Ugyan kié lehet? Hát odasétálok, letelepedek mellé, majd a fejét magamhoz szorítom. Mindig is imádtam a kutyusokat, sajnos nekem sosem lehetett. A kutyi kiszabadítja a fejét és megnyalja az arcom erre csak nevetni kezdek, majd eszembe jut, hogy: Hé, te szomorú vagy! Úgyhogy újra könnyezni kezdek.
 - Tetete nenem tutudod, mimimilyen rossz nenekem, ő vovolt a legjobb babarátom, memellettem vovolt, mimikor az osztálytársaim bábántottak. - mondom nagyon szomorúan. Felhúzom a térdem és ráteszem a fejem, miért kell elmennie? Egy kis ideig még szomorkodom, de mikor a kutyuli körbeugrál majd megnyalja az arcom, elnevetem magam, olyan vicces, imádom! Eztán kicsit odébb ugrál és úgy csinál, mintha hívna. Hmmm... miért is ne menjek vele? Felkelek és lesöpröm magamról a homokot, ami rámragadt, majd követem.
 - Merre memegyünk?
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 31. 15:37 | Link

Mememerkvoszky Áááádám



Iszonyú ez a kutya, majd megzabálom, ha tehetném magamhoz venném, de biztosan az egyik falulakó háziállata, mert a szőre gyönyörű, ápoltnak tűnik. Annyira jó, hogy neki elmondhatom a problémáim, hiszen ő nem tudja tovább adni, maximum a kutyabarátainak. Világ életemben szerettem az állatok, csakhát sajnos nekem sosem lehetett, anyuék nem engedték, István bácsit pedig nem kérhetem arra, hogy vegyen nekem egy kutyust, ő nem az apukám. Kissé boldogabb vagyok, mivel itt van mellettem ez a kutyi, aki nagyon vidám, így én is azzá válok, de csak egy kicsikét. Egyszerűen képtelen vagyok nem Lallára gondolni, ahogyan ott haldoklik az ágyamon, ez annyira szomorú tény, nem vagyok benne biztos, hogy ezt fel tudom majd dolgozni. Egy ilyen jó barát halálát egyszerűen lehetetlen lesz. Ő mindig mellettem volt sosem csalódtam benne és most... nem tudom mit tegyek, itt ülök a földben egy kutyust ölelgetve. Vicces... az emberektől jobban tartok, mint egy kutyától, pedig az állatok veszélyesebbek lehetnek, mi van, ha ez itt mellettem veszett, vagy valami betegséget terjeszt? A világon vannak veszedelmes dolgok, de ez ellen nem tud az ember mit tenni. Csak üljön le egy székre és meg se mozduljon, mert bármi baja lehet? Nem, néha muszáj kockáztatni, például ezért kezdtem barátkozni mostanában az emberekkel. Benne van a pakliban, hogy ki fognak engem nevetni, de talán egy igaz barátra is lelhetek.
Szóvalc csak akkor engedem el a kutyát, mikor ő azt szeretné, lenyalja rólam a könnycseppeket, majd körbeugrál engem, igazán vicces látvány, úgyhogy kacagni kezdek. Aztán újra megint minden eszembe jut, ezért szomorú arcot vágok, majd beszélni kezdek neki magamról. Erről bővebben eddig csak Elliotnak beszéltem, aki örült annak, hogy megnyíltam, nos én is. Eztán a kutyuska oda-vissza ugrálni kezd, mintha azt mutatná, hogy kövessem, nos, így is teszek. Az eb elvezet egy gyönyörű helyre, igaz, útközben kicsit tartottam attól, hogy messzire visz el. De megérte, egy bozótosnál vagyunk, ahol gyönyörű virágok és egy fűzfa áll. Hogy én mennyire szeretem a fűzfát! Olyan jól árnyékol. Egy pillanatra megállok és csak behunyom a szemem, Istenem, ez a hely annyira nyugtató! Egy kis idő elteltével kinyitom a látószervem és odasietek a kutyushoz, megsimogatom a kis buksiját, majd leülök elé és nekidőlök.
 - Kökököszönöm. És mimi a neneneved? - kérdezem mosolyogva.
Szál megtekintése
Játszótér - Kováts Marcell hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér