33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Játszótér - Juhász V. Máté hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 8. 12:22 | Link


,,Amikor a lélek fázik, az emlékeivel takarózik."

Borbála ismét kitessékelt otthonról. Szerinte azért jöttem ide, a faluba, hogy egy kicsit sétálgassak, élvezzem az életet, meg ilyesmik. Nem hiszem, hogy belegondolt, hiszen elég nehéz úgy élvezni, hogy bármikor elveszhetsz a semmibe, hogy aztán napok essenek ki az emlékezetedből.
Ma jegyzeteket találtam a zsebemben; Viktor írta őket. Furcsa, hogy rászánta magát. Nem indokolta meg, hogy miért készített nekem feljegyzéseket arról, mit csinált, de semmi különös nem volt. Elment ide, oda, kissé megbántotta a nevelőinket, és majdnem összetűzésbe került valakivel. A következő pont közepén volt váltás, ahogy hívni szoktuk, úgyhogy nem tudom, mit akart leírni. Nem szerettem volna a tükörrel zargatni, hiszen mostanában sokszor próbáltam meg vele ilyenformán beszélgetni.
Ahogy sétáltam lefelé, a játszótér felé véve az utamat, megláttam egy hosszú, barna hajú nőt, aki szakasztott Zója mása volt.
Még nem voltam nála. Pedig értelemszerűen el kell mennem. Lehet, hogy azt sem tudja, hogy itt vagyok a közelében. De egy kicsit félek elmenni. Lehet, hogy nagyon örült, hogy megszabadulhatott tőlem. Elvégre nem voltam a legkönnyebb eset, én sem, és Viktor sem a folyamatos illetlenségeivel. Valószínűleg örül, hogy nem lát.
De pont ezért jöttem a faluba! Hogy továbbra is hozzá járhassak. Úgyhogy nincs vita, holnap elmegyek. Holnap látom. Erre a gondolatra megremegett kissé a gyomrom.
Mikor odaértem a játszótér felé, körülnéztem; senki sem volt itt szerencsére. Csak az utcán sétálgattak páran, és érdeklődő, vagy épp semmitmondó tekintettel illettek engem. Így hát bemenekültem a hinták biztonságába, és leültem az egyikre. Nem hintáztam, hiszen alig tudtam, hogy kell, meg valószínűleg rosszul is lettem volna tőle - inkább néztem az embereket, és tőlem szokatlanul nyugodtan, csak egy kissé megfeszülve merengtem.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 9. 20:13 | Link


Ahogy egy szőke lány belépett a játszótérre, idegesen kaptam a táskámhoz, amiben a tükör rejlett. Persze, nem vettem elő, nem akartam Viktort folyamatosan zaklatni, csak biztonsággal töltött el a tudat, hogy hívni tudom, ha baj van. Nem tudom, miért próbáltam rá támaszkodni, ha ő zsigerből elutasított engem. Azt hiszem, nem volt más, akivel rögtön kapcsolatba tudtam volna lépni, és közel áll hozzám. Talán ez a magyarázat.
Hátam még jobban megfeszült, ahogy táskámat az ölembe vontam, és kezeimmel idegesen matatni kezdtem a csatját. Szerencsére az idegességnek csak kisebb jelei mutatkoztak (például nem kezdtem el izzadni és remegni), hiszen nem jött ide hozzám, csupán leült a kőpadra, amit a szülőknek tettek ki. Füzetet, tollat vett elő, csupa mugli eszközöket. Kicsit csodálkoztam ezen, de rögtön el is kaptam a tekintetem, nehogy véletlenül találkozzon az övével. Akkor aztán biztos, hogy botrány lett volna belőle. Persze, miatta nem, miattam. Bepánikoltam volna. Végérvényesen.
Ő azonban nem szólt hozzám. Valamit matatott a táskájában - ezt csak a szemem sarkából láttam -, de kisvártatva mozgást érzékeltem. Rögtön felkaptam a fejem; láttam, hogy a cetlijeit, amire jegyzetelt, felém fújja a szél. Erre persze kisebb idegkisülést produkáltam; kissé megdermedtem, ahogy a lány táskástul elindult felém. Ekkor még mindig bennem volt a remény halovány szikrája, hogy nem kell majd hozzá szólnom. Miért akarna beszélgetni egy szemlátomást idegroncs fiúval?
Azonban ahogy közeledett, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy beszélgetni fog velem. Lépéseivel párhuzamosan a remegésem is kezdett előjönni. Nem mintha annyira félelmetes külseje lett volna a lánynak, vagy mintha gyilkos kedvűnek tűnt volna. De szinte sosem beszélgettem még emberekkel a családomon és a pszichológusaimon kívül. Nem tudtam, hogyan kell.
Akkor pedig megszólalt. Magam elé meredtem, ahogy hallottam könnyed hangját, ami egyenesen felém repült. A reakciómat várta a megjegyzésre, én azonban féltem felnézni, sőt, megmozdulni. Ismét Viktor jutott eszembe - mit mondana rólam, ha látna...! "Szerencsétlen, paranoid barom".
Nagyot nyeltem, és egy aprót bólintottam, majd kisajtoltam magamból egy "ühü"-t. Másra nem voltam képes. Annyira rosszul éreztem magam emiatt. A lány azt hiheti, vele van a bajom, és nekem sem túl jó, hogy nem tudok értelmesen válaszolni, ha kérdeznek.
Lassan felemeltem a tekintetem a lányra, aki a hintából nézett vissza rám.
- Én... nem tudom. Magántanuló vagyok. - préseltem ki magamból a szavakat. A torkom egészen kiszáradt, miközben próbáltam a kidülledt szemeimet normál méretűre stabilizálni.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 10. 21:37 | Link


A lány kissé bosszúsan meredt az ölében fekvő jegyzetekre, én pedig az ujjaimat kezdtem morzsolgatni; tekintetem a kezeimre irányítottam, és nem néztem a lányra. Nagy levegő, semmi para. Nem ette meg a fejem. Nem is tudom, mitől féltem ennyire, hiszen láthatóan az emberek semmit sem vettek észre a tudathasadásomból. Én azonban mégis féltem - pont emiatt tűntem abnormálisnak.
A lány meglepetten érdeklődött a szemmel láthatóan elég beteg viselkedésemről. Megpróbáltam lecsitítani a reszketésem, ami több-kevesebb sikerrel járt.
- Nem, nekem... semmi bajom sincsen. - Természetesen tudtam, hogy nem fogja bevenni, hiszen a vak is láthatta, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Relaxálni próbáltam, úgy, ahogy Zója tanította, és ez hatott: bár még mindig féltem, remegésem jócskán alábbhagyott, már csak alig észrevehető volt. Egy kis idő elteltével kinyitottam a koncentrációtól automatikusan lecsukódott szemem, de inkább nem kockáztattam meg az oldalpillantást a szőke lányra.
Szavai nyomán most rajtam volt a meglepődés sora. Azt hittem, hogy ezek után arról fog kérdezni, miért vagyok magántanuló, de ehelyett arról érdeklődött, hogy hogyan űzöm a dolgot. Megvakartam a fejemet, majd kezem lecsúszott a nyakamra, önkéntelenül piszkálva azt. Nekem mindig is ez volt a rigolyám - a nyakpiszkálás.
- Hát... én most nevelőszülőknél vagyok. Ők segítenek. Az egyikük régebben tanár volt. Bűbájtant tanított. - motyogtam, és nyeltem egyet. Kicsit ismét megnyugtatgattam a lelkemet, majd megkockáztattam egy pillantást a szomszédomra. Csak szépen, apránként. Nem kell elsietni a dolgot.
Ahogy hozzátette, hogy szintén magántanuló volt, megkönnyebbültem egy kicsit. Lehet, hogy tudja, milyen ez a dolog - hogy nem tudsz menni az iskolába, akár akartál volna, akár sem. Hogy a szüleid otthon tartanak, és szinte ki sem engednek. Bár, kétlem, hogy az ő helyzete hasonló lenne az enyémhez, de talán neki is van valami halvány dolog az életében, ami miatt nem néz ki nagyon a többiek közül. Kicsit megnyugodtam erre a gondolatra, de még mindig feszélyezve éreztem magamat.
- És... te? Hogy voltál magántanuló? - Saját magamat is megleptem azzal, hogy visszakérdeztem, de az információ adott nekem egy parányi biztonságérzetet. Pont ennyi kellett, hogy tudjak ésszerűen és logikusan viselkedni, bár ez általában nem az én asztalom. Még mindig féltem, de ha hozzá akartam szoktatni magam az emberekhez, tennem kellett érte.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 16. 22:38 | Link


- Me-megnézetem. – ígértem. Egy kicsit furcsának tűnt ez az egész – hogy egy idegen azt mondja, ha nem csillapodik a reszketésem, menjek el gyógyítóhoz. Olyan abszurdnak tűnt. Az idegen emberek ilyen kedvesek egymással?
Megkönnyebbültem egy kicsit, de tényleg. Mikor mondta, hogy vele is a szülei tanultak, kicsit összerezzentem. Bárcsak a szüleim tanultak volna velem normálisan… bárcsak… de nem, lepasszoltak a nevelőszülőkhöz… csak nyűg vagyok a nyakukon. A gondolatra szörnyen elszomorodtam. Letícia és Bálint nyakán is csak nyűg voltam. Tényleg, Letícia. Tudja, hogy idejöttem, a szüleink megüzenték neki, hogy ne érje meglepetésként, ha meglát a faluban. Vajon mit csinál most? Hol lehet? Úgy hiányzik a húgom. Nem mintha én hiányoznék neki…
A szomorú gondolatok miatt kicsit elkormányozódtam a kérdés feltétele után is. A lány kissé feszült hangja rántott vissza a hintába. Szívbeteg volt. Mikor hozzátette, hogy a muglik fel akarták vágni a mellkasát, összerezzentem, és karjaim önkéntelen átölelték a derekamat, ahogy keresztbe tettem őket egymás előtt. Nem bírom a véres dolgokat. Megijedek tőlük.
Végül csak egy aprót bólintottam a lány válaszára.
Igazság szerint nem is értettem, miért tettem fel a kérdést. Ha megkérdezi, hogy én miért lettem magántanuló, el kell mondanom neki a dolgot. És akkor biztosan megijed, és elmegy. Én is ezt tenném. Nagyon megijednék, ha megtudnám, hogy a mellettem ülőből bármikor előtörhet egy másik én. Én magam is megrémülök néha ezek miatt.
Viktor persze azt mondaná, hogy ha nem akarom elmondani, akkor hazudjak. Nem fogom megtenni. Inkább el kéne terelnem a témát a veszélyes vizekről.
Hirtelen beugrik Letícia.
- Nem… nem ismersz egy lányt, ömm… Juhász Letíciának hívják. Úgy tudom, a Navinébe jár. Harmadikos. – szűrtem a fogaim közt.
Na igen. Nem tudtam, hogy a húgom melyik házba jár. Azt tudom, hogy amikor jött, a Navinébe került, de volt szó arról, hogy ő házat akar váltani, és a Rellonba akar menni. Nem tudtam, végül megtette-e, arról már nem tájékoztattak.
Ha a lány mellettem a háztársa, akkor minimum látnia kellett már egyszer-kétszer. Reménykedően pislogtam rá.
- Mikor legutoljára láttam… állig érő, fekete haja volt. Frufruval. Vékony. És nagyon fehér a bőre. – Húgocskám ugyanis nem egyszer más hajviselettel állított haza. Mikor tavaly nyáron hazajött, ilyen volt a haja a hosszú, szőke helyett. Viktor nagyon csúnya szavakkal illette őt. Pedig a húgom rendes. Csak fél tőlem. Nagyon fél… Viktor elmélete az, hogy csak simán undorodik tőlünk. Nem tudtam, melyik az igazság.

[Elnézést a kései válaszért!]
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. február 28. 21:15 | Link



Az eső némán pergett, csak a pocsolyákon cseppenő vízcseppek hangzottak, ahogy egy fekete kapucnis alak taposott, vagy inkább kocogott a falu felé. Már sötétedett, a nap nem is látszott a horizonton, csak a szürkülő, sötétedő égboltot néztem. Mert hogy én voltam az az alak. Én voltam, és menekültem.
Túl sok volt az ember körülöttem, és nem emlékszek az elmúlt egy hetemre. Viktor egy feljegyzést sem hagyott, és ez nagyon idegesít. Nem, nem ez a legjobb szó rá, inkább fáj. Fáj hogy ennyire nem törődik velem, pedig egy testben élünk mind a ketten, de most valahogy figyelembe se vesz. Egy héten keresztül nem voltam jelen és fogalmam sincs hol voltam. Hova kerülök ilyenkor? Hol vagyok, amikor Viktor van a felszínen? Hol vagyok ÉN? Ki vagyok én? Én létezem, vagy én vagyok Viktor is? Ki vagyok?
És ha már az sem biztos, hogy én létezem, honnan tudom, hogy a világ létezik?
Az eső, ami a kabátomat pöttyözi, valódi? Hát a kabátom? A föld amin járok és a levegő amit belélegzek, az igazi?
Egy hétig semmi. Hol voltam? Mit csináltam addig? És miért jöttem vissza onnan? Miért nem emlékszem rá, hol voltam?!
Mintha fellegek leptek volna el, láttam magam körül a jelent. Hol vagyok? Sok szín volt körülöttem, vállaltam a vállalhatatlant. Egyszerűen csak éreztem a végtelenséget, ahogy körülnéztem kissé elvesztem az időben. Akkor már egy helyben álltam, de nem tudtam hogy hol. Hiányzok magamnak.
Keresnem kellett volna a lelkemet de nem láttam a színek és a formák között, hogy hol. Minden elnyúlt körülöttem, így hát leültem, bár nem tudtam, hogy mozgok, csak azt láttam hogy elmozdulnak a színek. Kicsodaként kéne élnem?
Minden széthúzott és összetartott, úgy láttam. Megszilárdított és felhasított. És láttam a világot, mindent úgy láttam, olyan élesen, mint még soha. Mindent megláttam ebből a világból.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. március 2. 08:00 | Link


\váltva\


A srác két órája itt ülhetett. Nem hiszem el, hogy csak most ébredtem öntudatomra... miért nem váltott a testünk? Nem értem én ezt az egészet. Mitől függ, hogy ki van fölül?
A fejem eléggé fájt és szédültem. Ahogy körülnéztem, rájöttem, hogy a földön ülök a kőpadok mellett... Mit csinált ez a szerencsétlen srác?
Lehunytam a szemem és visszaemlékeztem. Nem is olyan későn a klubhelyiségben ült, és valaki odahívta. A kezébe nyomtak valamit és közölték, hogy varázsédesség, Máté pedig megette? Kezemet a homlokomhoz emeltem. Jézusom, hogy lehet valaki ilyen hülye...!? A rellonos klubhelyiségben elfogadni valami ételt, idegenektől. Olyan kis hülye szegény.
Felkeltem a földről, leporoltam magam, majd - kissé megszédülve - letettem magam a kőasztalra. A kapucni leesett a fejemről. Ez nem jellemző... Máté fekete ruhát húzott fel. A fekete kapucnis póló, a nadrág, sőt, még az a fekete ing is, amiben úgy festek, mint valami pszichopata gyilkos...
Mi történt azután? Csak pár részletre emlékeztem a furcsa bódulatból. Gondolom, az ott előttem az ő hányása lehet. Milyen gondolatok jártak a fejében... Ha megtalálom azt a gyereket, aki eljátszotta vele ezt a kis trükköt...
Megdörzsöltem a szemeim. Szédültem, éreztem a számban a hányás ízét és még mindig sokkal színesebb volt minden, mint ahogy én szerettem volna. Istenem, miért kellett szerencsétlen gyereknek átélnie ezt...
Mögöttem egy sikkantást hallottam, gondolatban pedig nyomdafestéket nem tűrően kezdtem el szitkozódni. A legkevésbé sem szeretnék most nőket a közelembe, de úgy embereket sem. Elegem van mindenkiből. Ha közelebb jön, szétrúgom a...
Erre meg köszön nekem. Hát ez remek. A hangja alapján nem is ismertem őt, akkor meg mit köszönget? Arra vár, hogy itt a játszótéren éjszaka egy olyan alak, mint én, jót áll magáért? Fél perce még fekete kapucniban ültem itt. Biztos jó választás volt idejönni hozzám?
Hátranéztem a vállam fölött, majd vissza. Köptem egyet a földre a számban lévő íz miatt.
- Ismerjük egymást? - hangom ijesztően hideg volt, s a szokásos fenyegető él is ott volt benne. Ejj, a lánynak nem lesznek ma este szép álmai.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. március 16. 22:02 Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Játszótér - Juhász V. Máté hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér