Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=264757#post264757][b]Erdős-Prinz Violetta - 2014.04.02. 16:53[/b][/url]

Annyi minden történt mostanában, borzasztó megkönnyebbülés volt megkapni azt a levelet. Végre vége.
Ifens anyja már nem tud beleavatkozni az életembe. Pontosítok, ő csak a nevelőanyja, de szinte lényegtelen számomra. Egy ember, aki nem nézett jó szemmel. Azt egészen pontosan még mindig nem tudom, mi problémája volt velem, de azért az betett nekem rendesen, hogy megfenyegetett. Végső soron ő járt rosszul, én még akkor is logikusan és jól kezeltem ezt, ha megviselt. Hát lelkileg érzékenyebb vagyok, mint az átlag, de tudhatta volna, hogy semmire sem megy. Mindenesetre számomra borzasztó volt. Leléptem, és először senki sem tudott rólam semmit. Akkor még pánikoltam, és minden eszembe jutott, ezért nem adtam semmit jelet, de Lengyelből rögtön Anyához költöztem és elmagyaráztam. Jeffhez viszont nem mentem vissza. Nem akartam kockáztatni, befolyásos család, ki tudja mire képes lett volna. Így pedig amíg azt hitte eltűntem a színről, sikerült aláásni. Bár arra is tartok esélyt, hogy ha nem jövök haza, idáig sem jutok el. Mondjuk jogi asszisztensnek kezdtem el tanulni, annyira mégsem vészes.
A hosszú hónapokban a legesleggyötrőbb a babáim hiánya volt. Őket csak akkor láttam, ha Anya elment értük, mert hát mint a nagyijuk, ehhez teljes mértékben joguk volt. Kihasználtam minden időt, de most, hogy végre korlátlanul a kicsikéimmel lehetek és a férjemmel is megbeszéltünk mindent, mintha kicseréltek volna. Nem igazán látott mostanában senki, így nem is tudnák ezt megmondani, de Anya, ő láthatja rajtam csak úgy igazán.
Otthon, vagyis a házunkban elvoltam, már az utolsó pár napban elég izgatottan. Kicsit sem amiatt, hogy újt tanév, meg mint kiderült, két unokahúgom is ide fog járni, bár ezek az információk is megmaradtak bennem. Nekem most tényleg sok új volt.
Kint sétálgatni is egy nagyon rég abbahagyott szokásom, most pedig folytatom. A dupla babakocsit magam előtt tolva, és hallgatva a mostanra már oly ritka csendet, úgy érzem nyugodt vagyok és boldog.
Van határozott elképzelésem, az előkészítő felé veszem az irányt. Izát szeretném elkérni, ami már előre meg van beszélve. Persze, amit fontos, hogy csak az órái után, mert a tanulás egyértelműen előbb van, mégis szeretnék azért vele tölteni egy kis időt. Meg minden családtaggal, baráttal, hogy újra olyan vagyok, mint régen.
Beérve az első nevelő, akivel összefutok, az az a nő, akivel beszéltem korábban, így rögtön meg is kérem, hogy szóljon az unokahúgomnak, hogy megérkeztem. A vártnál kicsit gyorsabban visszaérnek, és pedig már messziről mosolygok a kislányra. Hát nekem kislány, akármilyen nagynak is érezheti magát. Cukorfalat.
- Sziaaa!
Elnyújtva, aranyosan köszönök. Nem sokszor láttam még, bár már jöttünk be, de ki nem vittem. Időm viszont volt elgondolni, mit is csinálhatunk, még ha van is egy határidő, amire vissza kell hoznom. Ezt az időt is kihasználom, vagyis kihasználjuk.. négyen. A nevelőt tehát megnyugtatom, hogy minden rendben lesz, és visszahozom időre, aztán sétálunk is ki az épületből.
- Mit szólnál, ha lemennénk a játszótérre? Jó idő van, használjuk ki.
Régen voltam már, és ő is biztosan értékelni fogja. Na meg a piciknek sem árt, és egyszerűen csak jó ötlet. Úgyhogy amint tudtomra adja a véleményét a dologól részemről indulhatunk is, így az irányt már felveszem. Közben a csöppségekre pillantok már nem is tudom hanyadszorra, reflexszerűen beivódott ez az agyamba. Dóra elaludt, és Dávid sem sír a pocija miatt, ez már haladás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=285661#post285661][b]Erdős-Prinz Violetta - 2014.05.01. 14:25[/b][/url]

Kezeimben a picik, így egy pillanatig bevillan fejemben a kislányt meglátva, hogy talán stabilan meg kellene támasztanom magam a lábammal. Aztán ideérve csak csípőnél ölel meg, így meg is nyugszom, hogy nem borulunk együtt négyen.
A játszóteres ötletre helyesel, de kérdése még van, amivel kapcsolatban először egy pillanatra kiütközik az értetlenség arcomon, aztán eszembe jut valami, bár hogy miről van szó az most sem tiszta még.
- Nem tudom, hogy büntetésben van-e, de Anya mondta, hogy egy kislánnyal összeverekedett..
Én mondjuk teljes mértékben megértem, bár a problémamegoldó képességét még fejlesztem majd a hugicámnak. Az erőszak nem megoldás, ezt szokták mondani, és valahol még igaz is.. Viszont a végső eset, na az engedi. Csak hogy! Ez nem volt az, akármi is történt. Majd megtanulja, nagyon értelmes kislány.
Hamar kiérünk, mert azért közel van, én pedig még nem fáradok. Pontosabban a kezeim, szellemileg mindig a frissesség, ami elvárható tőlem. A babákat folyamatosan tartani még hordozóval is nem az amit bárki kibírna. Én meg az vagyok, aki mindig ezt csinálja, de azért le kell ülnöm. A hinta meg is felel erre a célra, és egy gyors kör után az unokahúgom is beül a mellettem lévőbe. A két személyes babahordóból most csak a kisfiam néz fel rám, Dora a kezemben, mert valahogy ott nyugodtabb, és ha letenném, szerintem akkor lenne vége ennek az állapotnak.
Iza nagyon elvan a babákkal, a kérdésére pedig csak mosolygok. Az unokahúgát szeretné, ahogy nézem, mert őt figyelte már nagyon, én pedig bízom benne eléggé ahhoz, hogy megfogjam és a kezébe adjam óvatosan. Féltem, az természetes, és sokszor jobban is, mint kellene, de anya vagyok.
- Foghatod az öledbe is, ha leülsz a hintába normálisan, de sétálhatsz is vele, ha nem kezd el hisztizni.
Mert hát nem biztos, hogy annyira toleráns lenne, habár amit eddig láttam, az alapján szereti, ha bárki is foglalkozik vele. A figyelem középpontjában lenni imádnak mindketten, és meg tudják állapítani,valahogy megérzik ki szimpatikus nekünk is, a családjának.
Én viszont addig Davidre is figyelek fél szemmel, aki ugyanúgy csak néz minket, mint eddig, hunyorog néha, és forgatja a fejét. Talán a cumiját keresi, úgyhogy a lábától azt is összeszedem, és a keze felett tartom, hadd lássa.
- Erre gondoltál?
Cuki hangon, mosolyogva. Ez nem is azért van már így, mert picik, hanem mert mellettük már képtelen is lennék másként viselkedni. Ennivaló kis csöppségek, és ha ő most elfogadja, amit a kezemben tartok, akkor megint a lányokra figyelek. Egy pillanat kihagyás pont sok is volt.