36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Játszótér - Gryllus Matilda hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 15. 23:40 | Link

Lorics


Minden vágyam egy jó forró kávé volt. Furcsa, sosem volt szokásom a kávézás, nagyon ritkán kívántam meg, és akkor is hamar elhessegettem az érzést, most azonban nem sikerült. Talán a hűvös idő miatt, ami a kastélyból kilépve fogadott, merthogy szombat délután lévén ismét a faluba indultam könyvbeszerző túrámra.
Ezúttal azonban, engedve a kísértésnek, kitérőt tettem, és csakhamar egy gőzfelhőt eregető papírpohárral az orrom alatt bandukoltam tovább a napsütésben. Olyan forró volt, hogy biztosra vettem, hogy mindjárt fellobban az egész a kezemben, de nem ez volt az egyetlen gondolat, ami szőke üstököm alatt fallabdázott. Még mindig nem tudtam, mitévő legyek nagyapám örökségével, melyről nem tudott más rajtam kívül. Olyan teher volt ez, melynek szokatlan súlya volt, szinte összeroppantam alatta. És persze számos más "problémát" is okoztam magamnak, eredetileg azért, hogy előbbiről eltereljem a gondolataimat.
Arcokat is rajzolt a gőz elém, legalábbis én könnyűszerrel beleképzeltem őket az alaktalan, fehér képződménybe, mely kellemesen melengette az orromat. A húgomé, Chaskéé, akinek az életemet köszönhettem, egy rettenetes, vicsorgó szörnyé, mely pedig még korábban elvenni próbálta azt, és számos más, ismert és ismeretlen arc, akik hol jó, hol kevésbé jó emlékeket ébresztettek bennem. És ott volt Lori is.
Nem, úgy értem tényleg, tényleg ott volt! A fehéres ködön át pillantottam meg a játszótéren, egy hintában ücsörögve, elmerengve.
Anélkül, hogy bármi konkrét elképzelésem is lett volna, miért mozdulok arrafelé, azon kaptam magam, hogy máris csak pár lépésre vagyok tőle. Behuppantam a másik hintába (melybe zavarbaejtően beleillettem termetemmel) és rávillantottam kék pillantásomat.
- Szia Lori! Neked is mesélték, hogy ha túllendülsz a hintával, akkor egy másik világba lendülsz át ahol minden a feje tetején áll, és éppen ellenkezőleg van, mint itt? - igen, valahogy sikerül az első dolgot kimondanom, ami eszembe jut a hintáról. Még van másik két tucat dolog, amit hallottam (mármint olvastam..) de egy jól irányzott korty kávé meggátol benne, hogy azokat is gyorsan elsoroljam a lánynak.
Múltkori találkozásunkkor eléggé elázott, hogy úgy mondjam, pedig nem volt eső. Tetszett, hogy olyan jó kedélyű, sokat nevettünk, míg sikerült eltennem őt másnapra. Most az arcát fürkészve az a gondolatom támad, hogy mennyire szeretném, ha látnám nevetni megint. Anélkül, hogy fel kéne hozzá bontanunk valami zárcímkés folyadékot.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 16. 00:38 | Link

Lorics


A kávé forró volt, végigégette a szájpadlásomat, és mikor a nyelési folyamat végére értem, kidugott nyelvvel megállapítottam, hogy szörnyű. Eszembe jutott, miért is nem szoktam kávézni: mert nem szeretem. Csak tudnám, hogy akkor mi a csudáért vettem most egyet?
Lori felé fordulok inkább, aki pedig engem néz, de valami olyasféle tekintettel, mintha nem tudná eldönteni, hogy normális vagyok-e vagy sem. Persze efelől szívesen biztosítom, legalább olyan normális vagyok, mint bárki más, aki fél a hintáktól. Elvégre a hinták köztudomásúlag gonosz találmányok.
- Ráadásul kiverik az ember fogát - fejezem be gondolatmenetemet immár hangosan, hogy tovább taglaljam a hintákról szerzett tudásomat. Ez utóbbit nem csak olvastam ráadásul, de tapasztaltam is. Meg is mutatom Lorinak a fogamat, csak persze hiába, mert amit kiskoromban az az alattomos hinta letört, tejfog volt, és azóta már egyforintossá vált.
Aztán hirtelen mintha kihasadna a láthatatlan búskomor függöny, mely mögött Lori ücsörög, felfedezi ugyanis a poharamat, és kérdését hallva egyértelművé teszi, hogy szerinte is kávé van nálam, szóval nem vertek át a boltban. Szóval nem az itallal van valami baj, hanem tényleg nekem nem ízlik.
- Persze! - mosolygok rá és már tolnám is a kezébe, de valamit csinál, én pedig motyogva teszem hozzá, hogy "sőt, a tiéd lehet az egész", mert közben nagyokat pislogva konstatálom, hogy varázsol. Nem is akárhogy! A felszálló gőz meglovagolja körülöttünk a csípős levegőt, aztán tucatnyi darabra szakadva repül fölénk, ámuldozó tekintetemtől kísérve. Lori felemeli a kezét, és az apró gőzmadárkák átreppennek ujjai között, és eloszlanak mögöttük.
- Ez.. hiszen ez vízmágia volt! - le vagyok nyűgözve, és következő, lelkessé fokozódott kérdését hallva én is kis híján szárnyra kapok. Mint egy iskolás kislány, már csak az hiányzik, hogy tapsikolni kezdjek. Ebben persze a kezemben tartott kávé meggátol, de erről eszembe jut, hogy az még mindig az ujjaim közt eregeti lágy, illatos felhőit, így most valóban a lány kezébe nyomom azt.
- Micsoda kérdés, naná, hogy!
Elmerengtem, és körbenéztem. Hirtelen nagyon sajnáltam, hogy nincs hó, egy hóember csatát most szívesen megnéztem volna.
- Tudsz belőle sárkányt formázni? - persze, naná, hogy a sárkányok az első gondolataim. Ha sárkányos családba születik az ember, az ezzel jár. - Egy kávéköpő sárkány! Húú!
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 16. 01:51 | Link

Lorics


- Hát, mondhatjuk így is.. - bólogattam sután. Nem igazán akartam volna bevallani, hogy megpróbáltam megharapni a hintát, így megállapításán csak nevetek egyet.
- Igen, de abban profi! Apám szerint kész csoda, hogy még élek.
Néhányszor már beigazolódott, hogy igaza van, úgyhogy már inkább nem is számolok be neki a baleseteimről, ami persze nem sokat változtat az aggodalmán, mert tudja, hogy mindig történik velem valami, csak már nem mondom el inkább neki.
- Hydromágus - ismételtem, mint a jó iskolás. Az elképedésem nem magának a ténynek szólt, hogy ő az, hanem most először volt alkalmam látni ilyesmit, és bár ebben a világban a mágia olyan átlagos dolog, mint a muglikéban a telefon, ez a mutatvány olyan volt számomra, mint a legújabb csúcsmodell egy mugli számára. Ismerős, de mégis új.
- Igazán csodás képesség.. én csak felrobbantani tudok dolgokat. De az meglepően jól megy.
Ez persze némileg túlzás, de a legerősebb varázslataim közé tartozik az, mellyel még régen Budapesten egy asztalt egy rosszindulatú alak arcába robbantottam. Különös, már a nevére sem emlékszem. De azt a szegény asztalt azóta is sajnálom.
Végignézem a sárkányos bemutatót is, de tekintetem hamar Lori arcára vándorol míg a gőzlény meg nem támad engem. Behúzom a nyakam reflexből és nevetek, ahogy az szétoszlik körülöttem.
- Sárkánygőzfürdő - jegyzem meg Lorira pislogva, majd körülkémlelve, nem-e indított egy második támadást is felém. - De kávéköpés nélkül béna.
Persze csak cukkolom, valószínűleg nem díjaznám túlzottan, ha a forró kávéval leköpetne.
- Könnyű? Pedig nem néz ki annak. - Én legalábbis tutira képtelen lennék rá. - Egyébként miért üldögélsz itt magadban?
Míg valami nehezebben kéne gondolkodnom, amit varázsolhatna a kávéval, helyette feltűnik, hogy ismét egymagában bukkantam rá. Miért van ilyen tökegyedül folyton? És hol rejtegeti a jókedvét?
- Gondoloom nincs kedved eljönni.. öhm.. velem? - abban a pillanatban valahogy nem ugrik be, hogy hova is jöhetne velem. A könyvesboltba indultam, de most kiesik a dolog. Még mindig az előbb látott gőzsárkány lebeg képzeletben előttem. Vajon tudna olyat is csinálni elegendő gőzből, amit megülhetnénk, és elrepülhetnénk vele?
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. február 16. 01:56 Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 16. 09:42 | Link

Lorics


Zavartan nevetgélek tovább, mikor közli, hogy ismeri a fajtám. Megnyugtató tudat mindenesetre, hogy nem én vagyok minden szerencsétlenség gócpontja, és mások is tudnak úgy bénázni, mint én. Nagyapám csak legyintett, mikor a szüleim kifakadtak miattam, mondván, majd kinövi. Szegény drága Nagypapim! Ha látnál most! Talán újragondolnád, hogy kire is hagyd mindened, ami volt vagy lehetett volna.
Talán attól az egy korty kávétól, vagy egyszerűen csak attól, hogy mosolyogni, sőt vigyorogni látom őt, nekem is lehervaszthatatlanul felcsúsznak szám szélei, és minthogy nem tudok megmaradni nyugton, lökni kezdem magam a hintában. Régen hintáztam már, megvan vagy három napja is talán.. közben lelkesen hallgatom Lorit.
- Hurrá! Köszi, máris kicsit kevésbé érzem magam bénának - közben sikerül majdnem kiesnem a lengő székből. Lehet, hogy kapaszkodnom is kéne?
- Emlékszem is, mikor először találkoztunk, még a nyáron, akkor is felrobbantottál valamit.
Emlékezetes találkozás volt, akkor még tartottam tőle, hogy rámakadnak itt a budapesti fazonok, és azt a robbantást nekik könyveltem el. Nem jutottam el gondolatban odáig, hogy talán nem hívnák fel ennyire a figyelmet magukra, ha valóban ők volnának.
- És némi kötődés sem árt az elemhez, nem igaz? - kérdezem, és közben egyre magasabbra rúgom magam. A csípős szél belekap a hajamba, és mikor behunyom a szemem egy pillanatra, máris olyan, mintha repülnék. Eltekintve attól, hogy nem repülök. Azt soha. A repülést nem nekem találták ki. Meg.. úgy jó sok minden mást sem.
- Tényleg? Micsoda? - lefékezek, anélkül, hogy kirepülnék a székből, és kéklő tekintetem felé fordítom. Eszembe se jut, hogy talán ehhez semmi közöm nincs, a tapintatosság ritkán jön össze. Hiába, nincs igazán érzékem az emberekhez.
- Nekem egy régi rossz emlékem is van játszótérről - villan be hirtelen, és sikerül egy pillanatra elszontyolodnom. - Még kicsi voltam és én vigyáztam a húgomra, Annabellre és a játszótéren voltunk, ő pedig egyszercsak eltűnt, és percekig nem találtam sehol. Kiderült később, hogy az ébredező varázserejével sikerült magát arrébb helyezni kissé. De én azért jól megijedtem.
Kissé összeszedetlen kérdésemet nagyon furcsálkodva fogadja, és ellenőrzi, nem-e vagyok lázas. Érintésétől kissé kiráz a hideg. Nem rossz értelemben, de utána csak pislogni tudok, és mint a hal, tátogok egyet-kettőt, mire sikerül összekaparnom a gondolataimat.
- Nem, semmi bajom. Amennyire tudom - ráncolom kissé a homlokom, mert bár nem érzem, hogy beteg lennék, ez nem jelent semmit. - Csak gondoltam hátha volna kedved valamihez. Tudod, benézni valamelyik boltba, vagy csak úgy végigmenni a sétányon és vissza.
Valahogy jól éreztem magam Lori társaságában, és ha már sikerült ismét belébotlanom, és egyébként is abszolút ráérek..
- Persze, csak ha nem félsz, hogy átragad rád a bénaságomból, ha túl sokat vagy a közelemben - húzom ismét szélesre a szám.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 16. 15:30 | Link

Lorics


Egy fejrázással jelzem, hogy nem, nem fogom elbízni magam, cukkolódó szavaira valamiféle visszavágáson töprengek inkább, de egyelőre nem jutok a dologgal sokra. Loriban semmi hibát nem látok, sőt, amiket a kávé gőzével csinált, igencsak lenyűgözővé teszik őt. Még nem ismerem ugyan igazán őt, de amennyit tudok róla, abban nem találok igazán belekötnivalót. Talán csak a múltkori találkozásunk, mikor úgy kellett fölkaparnom őt az utcakőről, de ez nem olyasmi, amivel piszkálni lehet a másikat. Illetve lehet, de nem biztos, hogy jól esne neki. Ennyit még én is tudok.
- Nem tojtam be tőle! - öltöm rá nyelvem ellenkezésképpen, ahogy Lori is visszagondol a robbantott telefonfülke esetére. - Csupán.. elővigyázatosan.. öhm, nos.. megfigyelő állást vettem fel, hogy ha úgy adódna, én lephessen meg a robbantgatót - azaz téged - és ne fordítva.
Magyarázatnak kicsit gyenge, de igaznak érzem. Féltem én már, igaz, arra a telefonfülke pusztulásra is összerezzentem, és elbújtam, de ugyanez az ösztön mentett meg Budapesten is. Mikor cselekvésre került sor, már nem éreztem félelmet, csak elszántságot.
Érdeklődésemre felvonja szemöldökét, és láthatóan elgondolkodik, érzem, hogy kicsit több minden játszódik le a fejében, mint amit végül kimond. Mondhatjuk így is. Aztán tovább faggatom, mert kíváncsiságom már-már ön- és közveszélyes tud lenni, most pedig még csak fel sem merül bennem, hogy Lori meg akarna fojtani, amiért ilyet kérdezek.
- Hogy-hogy nem tudsz róla semmit? - hökkenek meg. Egy ilyen fontos, régi barát nem tűnhet csak úgy el az életéből. Vagy mégis? Az ajkamba harapok, mert lassan sikerül észrevennem, hogy mintha vékonyabb jégen járnék most, mint más témákkal. De a kérdés már kiszaladt a számon. Pedig elszomorítja. Hiába kedves régi emlék, az illető hiánya szomorúságot csempész Lori szívébe, és én vidámnak szeretném látni. Igaz, senkit se szeretek szomorúnak látni, de most őt valahogy különösen nem szeretném. Ezért is pattanok fel végül, mikor beleegyezik, hogy járjunk egyet.
- Hát, ha tényleg nem fertőző... - nevetek újabb megjegyzésén, így legalább tényleg nem rázhat le. Meg is ragadom mindkét kezét, és talpra rántom, minden lehetséges ellenkezésére ellenére, majd jobbomba kapom bal kezét, és úgy húzom magam után.
- Mit szólnál hozzá, ha degeszre tömnénk magunkat édességgel? Esetleg még egy kávé? Vagy egy könyv? - igen, utóbbi nagyon illik a sorba.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 13:51 | Link

Kekibogyó


Ismét mulatságos látványt nyújthatok, ahogy végigkacsázok a birtokon, orrom alá emelt könyvvel kezemben, a sorokba feledkezve. Gyakran csinálom ezt, a folyosókon rendszerint csak így látni, de a kastély és a falu közti utat még nem tettem meg így, szóval olykor közel állok hozzá, hogy felbukjak valamiben, akár egy fűszálban is, mint János bácsi a jól ismert, morbid, mugli dalocskában. Annyi a különbség, hogy nem csatába menetelek, és a nevem sem egészen János, és még talán pár apróság.
Eljutok a lap aljáig, így engedélyezhetem magamnak, hogy felpillantsak Pán Péter kalandjaiból, és körülnézzek. Hova is menjek? Szokás szerint nem találom magam éhesnek, és mióta megtudtam, hogy a csárdában legfeljebb egy szendvicsre számíthatok Jamie-től (amivel egyébként nincs ám baj, finom a szendvicse), valahogy elment a kedvem a faluban falatozástól. Könyvem pedig most van, igazság szerint a következő egy évre is akár, szóval a könyves boltot is csak önmagam kínzása céljából volna érdemes felkeresni. Igazából így belegondolva, nem is tudom, ezúttal miért indultam útnak. Még hétvége sincs, amikor is a szokásos sétámat tenném, szóval letudom a kérdést annyival, hogy egy kis levegőre vágytam.
A bájos kis játszótér kerül pillantásom sugarába, és lábaim már mozdítanak is arra. Egyszer voltam csupán itt, akkor Lorival találkoztam, és megmutatta csodás képességét is.. hol lehet most? Rég láttam őt. Furcsa hiányérzet ül mellkasomban a gondolatra, és megtapogatom a fülemben lógó ajándékot, amit tőle kaptam.
Lehuppanok az egyik hintába, és finoman ellököm magam. A könyvem becsukva pihen az ölemben, valahogy Pán Péter kiröppent gondolataimból, ahogy Wendy ablakából szokott.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 18:26 | Link

Kekibogyó


Valahogy mindig könnyedén kilábalok minden bánatomból, elmenekülök az egyik könyvem izgalmas világába, és többé nem érhet semmi rossz. Miután megtudtam az igazság egy részét, vagy mondjuk úgy, töredékét nagyapámról, és kis híján megbocsájthatatlan tettre szántam el magam a húgommal szemben, nem volt könnyű. De segített, hogy megfogadtam, hogy mostantól kezdve maximálisan őszinte leszek vele, még akkor is, ha Nagyapa épp az ellenkezőjét akarta.
De a most rám törő érzéssel nem tudok mit kezdeni. Ülök bambán, merengek, és arra gondolok, hogy még csak azt sem kérdeztem tőle meg soha, merre lakik, mit csinál. Így most bárhol lehet. A hiánya ellenben a lelkemen tenyészik, és nem hagy olvasni. Sóhajtok, és épp a mellettem lévő hintára tenném a könyvet, mikor éles rikkantásként hallom nevem, azt pedig a vidám kis Keiko követi, aki nem is nagyon vesztegeti az időt, ledobja magát mellettem.
- Hát szia! - vigyorgok vissza rá. Kedves kis Keiko, mindig olyan kis vidám, nyomban érzem, hogy könnyebb lesz a lelkem mellette. A felém nyújtott csokiba sűrített boldogság is rásegít, miután felcsillanó szemmel török belőle egy kockát.
- Hős vagy, imádlak! - Közben már olvadozik is nyelvemen a finomság, egy pillanatra be is csukom a szemem, úgy élvezem. Nem vagyok egy nassolós fajta, de most tényleg jól esik, talán nem is annyira maga a csoki, hanem hogy jött valaki, aki adta.
- Most már jobban is vagyok - mosolygok rá, és vidáman mosolygó arcát figyelve azon tűnődöm, vajon kigyógyult-e már az iskolát hetek óta fertőző cukikórból. - Na és te?
Ha nincs szerencsém, nem csak puszival terjed a fura kór, hanem épp az előbb csempészte belém a csokiján keresztül. Most már mindegy, gondolom, és török még egy kockával.
- Mizújs a Levitában? - Régi házamról mindig szívesen hallok, és mindig örömmel tölt el, ha a pontverseny állását látom. A kékek mindig remekelnek.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 2. 15:21 | Link

Kekibogyó


Csokoládé, és egy kedves levitás arcocska. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, de több most nem is kell, hogy rögtön jobban érezzem magam kicsit. A könyvet is talán újra felpattintanám, de az nem lenne illendő, ha már társaságom akadt, szóval az ölembe fektetem, és minden figyelmem Keikonak szentelem. Amúgy sem árt, mert jól láthatóak rajta a cukikór jelei, ahogy beszél, és viselkedik, és jobb lesz résen lenni, mielőtt még azon kapom magam, hogy megpuszil.
Persze, ha valóban fertőzött a csoki, akkor már mindegy, de egyelőre nem érzem, hogy elhatalmasodna rajtam a cukiság, és a rosszkedvem maradéka sem foszlik szét, aminek ha nem is örülök, azért hálás lehetek, mert jelzi, hogy még cukimentes vagyok.
- Igen, szép és jó minden, de eszembe jutott.. - elharapom a mondatot, és azon tűnődöm el el pillanatra, hogy mit is érzek, hogy akarom én ezt a mondatot befejezni. - Szóval kicsit elmerengtem. De  már itt vagyok, és örülök, hogy te is!
Mosolyog, mint a vadalma, ami részben a cukikórnak tudható be, de őt a kór előtt sem sokat láttam szomorkodni. Visszamosolygok rá, jelezve, hogy tényleg hogy örülök neki. A beszámolója pedig megnevettet. Vagy nem lát a cukikóron túl, vagy a teljes Levita ház meg lett fertőzve, és azért mindenki olyan cuki, és nagyszerű. Bár utóbbival egyébként is fel lehetne a kékeket címkézni.
- Ennek igazán örülök - nevetgélek. Szegény lány nem tehet róla, hogy ilyen cuki lett a világ körülötte, szóval igyekszem alkalmazkodni. - És ki a legcukibb? Vagy esetleg a legcukibb más házból való?
Miközben faggatózom, elrúgom magam, hogy szegény hinta is betölthesse szerepét, ha már végre ráült valaki.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 6. 19:20 | Link

Kekibogyó


Amiatt nem kell aggódni, hogy csak a hinta nyikorgása törné meg a csendet, még úgy sem, hogy most kissé elkalandozva kevésbé jártatom a számat, ami gondolataim egyirányúságára vezethető vissza. Nem csapongnak egyik témától a másikig, melyeket sorra felemlegethetnék, az pedig nem biztos, hogy érdekelné a cukikórban "szenvedő" Keikot, hogy valami olyasmit érzek, amit nem is értek.
Így hát rövidre fogom a dolgot, és helyette őt faggatom, ami megteszi a hatását, és máris kezd jobb hangulatom lenni.
- Ne haragudj - nevetek, és egyúttal csóválom meg a fejemet is. Lehet, hogy már mindenki cuki, csak nem tudnak róla. Ki tudja, vajon mennyire fogják fel a betegek, hogy mit is művelnek. Talán észre se veszik, hogy mennyire cukormázasan beszélnek, és milyen különösen gyakran éreznek késztetést vadidegenek megpuszilására. Nem lehet tudni.
- De így hogy választotok Cukikirályt és -királynőt, akik a Cukibirodalmat vezetik majd, és mindenhol szivárvány és szeretet lesz? - csak remélem, hogy sikerül kipuhatolóznom, kitől indult ez az egész járvány, de lehet, hogy valóban senki nem tudja.
- Anatómia? - Meghökkenek, valahogy ennyi cukiság után váratlanul ért egy ilyen kérdés, de aztán mosolyogva bólintok, miután túlteszem magam a dolgon.
- Sokan nem hisznek benne, hogy egy varázslónak szüksége volna ilyen ismeretekre, de számtalan tudós professzor a mieink között is bármikor megnevezné például az összes kis csontocskát a kezedben - közben ráböködök a kis levitás kezére itt-ott, mintha épp magamban sorolnám azokat a bizonyos csontokat. - Mivel ezt tudom, az azt jelenti, hogy olvastam róla, szóval biztosan van ilyen könyv fent valahol.
Szál megtekintése

Lori Ann
Játszótér - Gryllus Matilda hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér