36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2013. április 16. 17:35 | Link

Loise <3


Volt már veletek olyan, hogy valamennyi időre kivontátok magatokat a közéletből és nem vettetek részt semmiben, semmi érdekeset nem tettetek? Na, Chuck most egy egész tanévig tette. Konkrétan nem csinált semmit; bejárogatott órákra, de teljesen elhagyta magát lelkileg. A testét elég keményen edzi a mai napig, de a lelki élete nulla lenne, ha Loise-szal nem tartaná a kapcsolatot. Semmivel sem tanult többet a kelleténél, egy vizsgát sem sikerült megírnia úgy, hogy továbbengedjék. Ennek a következő tanévben fogja meginni a levét... Ennek a korszaknak vége! Mától megpróbál visszailleszkedni a környezetbe és nem a 4 fal között kuksolni, várni a csodát. Edzés után megfürdik, utána pedig megpróbál felöltözni valami elfogadható ruhába. Felvesz egy fekete, mintás pólót, egy farmert és egy tornacipőt. Pálcáját a zsebébe dugja, kezdődhet is a portya. Hamar átvág a lépcsőházon és kilép az udvarra. Elég meleg van, ennek megfelelően a nap is süt. Elférne egy sapka a fején, de most már mindegy, nem fog visszafordulni. Inkább elkezd gondolkodni azon, hogy merre menjen. legyen mondjuk a játszótér, úgyis mindig ott szokott találkozni Loise-szal, ha beszélgetni szeretnének vagy csak élvezni egymás társaságát. Chuck-nak pusztán az is elég lenne, ha egész nap a lányt ölelhetné és érezné a lány hajának illatát, puha arcának érintését... Ez mindent feledtet vele és örökké vele tudna lenni. Csak sajnos az élet nem ilyen; mindenkinek meg vannak a maga harcai, próbatételei, amiket muszáj megvívnia, illetve nem érdemes előle elbújnia.
Ezeken agyalva Chuck-nak az út közben elönti a szívét a hiány, a szerelem és az az érzés, hogy mindenképpen Loise-szal szeretne lenni. A srác elég sok mindent elbaltázott egy tanév alatt; plusz egy év itt a suliban, még mindig nincsenek barátai; Liz-zel is régen találkozott, ki tudja mi van vele... lassan elkezdhetné ápolni a kapcsolatait, mert barátok, ismerősök mindenkinek kellenek.  Hazudik, aki azt állítja, hogy neki nem kell. A fiú végül odaér a játszótérhez és csak leül egy padra, mered a semmibe. Nézi a végtelent, a felhőket, hallja a madárcsicsergést, látja a kék eget, de nem tudja, mit tegyen. Lépjen le. Menjen körbe többször is a kastélyon és keresse meg Loise-t? Utóbbi nem tűnik rossz ötletnek, de végül elveti. Egész kicsi az esélye annak, hogy megtalálja. Még mindig meleg van és eléggé süti a nap a hátát, legalább nem a szemét süti. Chuck  elkezd gondolkodni, de min is? Persze, hogy Loise-on. Hálás lehet annak a valakinek, aki összehozta őket és soha sem fogja elengedni. mekkora kincs ez a lány, ha nem ismerné, valószínűleg már lelépett volna, vissza Budapestre, a régi sulijába, és akkor talán minden ugyanolyan lenne, mint régen, talán...
Azt mondják, nem érdemes a múlttal foglalkozni. Neki is egyszerűbb lenne, ha nem rágódna ennyit a történteken, hanem nekimenne egyenesen a jövőnek, nem hátra-hátra kacsintgatva.
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 16. 20:49 | Link

~ Drágaszáág ~

*Hogy milyen nap van ma? Hát, elég különleges a számomra, az egészen biztos. Már hetek óta készülök rá, próbálgatom a ruháimat, járom az üzleteket... sőt, amikor otthon voltam szüneten akkor is vásárolgatni mentem, csak hogy megleljem a megfelelő ruhát, cipőt, kiegészítőt és ami a legfontosabb... a megfelelő ajándékot. Kinek? Hát persze, hogy Chucknak. Neki közeledett olyan nagyon vészesen a születésnapja és hiába gondolkoztam a megfelelő ajándékon egyszerűen nem találtam semmi jót. Pénze van, megvehet mindent amire szüksége van, ami ebben az esetben nem túl jó, hiszen így nehéz venni neki valamit. Aztán végül is arra jutottam, hogy a szándék a fontos... persze azért reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki amit kap tőlem. Reggel viszonylag korán keltem, hogy minden kis apró részletet kidolgozzak mire a találkozásra kerül a sor. Miután elkészültem a szépítkezéssel felvettem a hátizsákomat és a kosaramat, amibe már tegnap bepakoltam a cuccokat egy kosárba és egy hátizsákba, majd elindultam az úti célom felé. Akik láttak útközben, azok számára bizonyára kiderült, hogy tervezek valamit, de szerencsére Chuckkal nem találkoztam. Siettem. Még el kellett mennem a cukrászdába, hiszen torta nélkül semmit se ér egy szülinap. Természetesen már előre megrendeltem, hiszen nem akartam a véletlenre bízni.*
~Remélem el jön.~*Nem tudom, hogy bízhatok abban, hogy valaki eljön egy találkozóra úgy, hogy el sem hívtam, de valahogy majdnem biztos vagyok benne, hogy itt lesz, elvégre itt szoktunk találkozni amikor ráérünk. Persze ha nem ér ide küldök neki egy baglyot, hogy itt várom, de akkor nem lesz igazi a meglepi. A játszótérre érve azonnal megcélzom az egyik babaházat, naná, hogy a kéket. Abban fogunk bulizni... a gyerekek oviba vannak, így nem zavar meg minket senki. Felbiggyesztek pár lufit, meg egy-két lampiont, majd kirakom középre a csokoládétortát, aminek egy frankó gitár dísz van a tetején. Fekete, piros-sárga lángdísszel, fincsi marcipánból. A torta mellé helyezem a becsomagolt ajándékot, majd a kicsike ház ablakához ülök és várok. A hely egész kényelmes, hiszen tele van kispárnákkal, amiket én hoztam. A kis asztalka amin az ajándékok vannak amúgy is bent volt. Jó lesz ez... már csak neki kell ideérni. Nem várok túl sokat, körülbelül egy órát. Amint megpillantom a fiút elhúzom a fejem az ablakból. Nem akarom, hogy meglásson. Amikor újra kinézek, persze csak óvatosan, akkor már egy padon ül, háttal nekem. Nem tűnik valami jó kedvűnek, de majd én felvidítom. Óvatosan kimászok a házikóból, majd halk léptekkel elindulok felé. Amikor odaérek a kezeimet a szemeire helyezem, hátulról.*
- Na ki vagyok?*Kérdem kuncogva.*

Ruha:http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79146383
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. április 22. 20:46
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2013. április 17. 21:45 | Link

Az Enyémm


Hát, nem éppen a legjobb érzés az ember születésnapján egyedül ücsörögni, dehát Chuck-nak ez jutott... Ismétt idősebb egy évvel, lassan ki kéne találni, hogy mit szeretne kezdeni magával. Tervei vannak, de ki tudja mi lesz belőlük?
Hirtelen azon kezd el gondolkodni, hogy nem-e gáz lesz az,hogy véletlenül otthagyta indulás előtt lakótársainak a szoba közepén a szennyest; legalább lesz egy kis izomszag. Mindegy, ennél fontosabb témák is vannak a gondolkodáshoz. Egyszer csak megpillant egy Edictumot. Minő véletlen, éppen a mostani. Kinyitja és elkezdi olvasgatni. Szokásosan ebben sincs benne, addig jó, amyg nem írnak róla semmi hülyeséget. Hiszen az újságok általában nagyítanak a dolgokon... Elég unalmas újság, inkább összegyűri és eldobja. Na vajon mit csináljunk? Szegény srác szétunja magát a padon, nem tudja mit tegyen. Azon gondolkodik, hogy lelépjen, amikor hirtelen egy kis zajt hall maga mögött, de nem nagyon figyel oda. Biztos valami kisállat, vagy valamelyik diák nem találja a helyét. Szerencséjére nem; a legjobb, ami jelenleg történhet vele.
- Nagyon hiányoztál! - fogja meg a lány kezét, utána pedig a derekát hátulról és finoman átemeli a pad egyik oldaláról az ölébe, lágyan átöleli és megcsókolja.
- Szeretlek - fejezi ki érzelmeit. Azt mondják, hogy ezt nem lehet elégszer elmondani egy párkapcsolatban, ki tudja? A legnagyobb szülinapi ajándék, hogy Loise itt van vele, az ilyen pillanatokért bármit megtenne.
- Hogyhogy errefelé? - teszi fel a kérdést és nem engedi ki a lányt az ölelés fogságából, inkább még megcsókolja párszor. Most végre érzi a lány kellemes illatát és élvezheti ahogy belelóg a haja az arcába. Ezt nem lehet kifejezni, aki már érzett így, az megérti a fiút. Egyszerűen egy megnyugvás, kiszorít minden problémát...
- Nagyon szép vagy, mint mindig - dicséri meg Lioise-t, mert azt a látszatot kelti, mintha készülne valamire. Nem a leghétköznapibb viselet.
Chuck most már csak a lány kezét fogja, aki a srác ölében ül.
Nem régen találkoztak, de olyan mintha már rég óra nem látták volna egymást; mindegy is, most itt vannak egymásnak, ez a lényeg. Chuck azon kezd el gondolkodni, hogy ennek a hirtelen találkozásnak, nincs-e véletlenül valami köze ahhoz, hogy ma van a szülinapja. Ez majd később kiderül, addig is töltsük valamivel az időt. Mondjuk azzal, hogy meglessük a fiatal pár meghitt, romantikus beszélgetését.
- Van valami újdonság? - tesz fel egy kérdést, majd egy kicsit elgondolkodik azon, hogy milyen lesz Loise-szal a jövője. Itt szeretne lakni a faluban, vagy valami kevésbé nyüzsgő helyen, minimum két gyereket szeretne, egy fiút és egy lányt, a többit meg majd meglátjuk.
Mekkora fejlődésen megy keresztül ez a gyerek? nemrég még undorodott a szerelemtől, most meg elég keményen a csapdájába esett. Nem valószínű, hogy valaha is ki fog szabadulni. Ez a valami elég kemény és ha egyszer belekerül az ember, onnan már nincs menekvés. Hacsak nem rendelkezik az illető valami természet feletti erővel, vagy valami hasonlóval.
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 22. 20:47 | Link

~ Szülinapos ~

*Hát nem egészen erre számítottam az egészen biztos. Sohasem gondoltam volna, hogy egy srác csak úgy átemel a pad egyik oldaláról a másikra. Ez olyan romantikus, el is pirultam tetőtől talpig.*
- Te is nagyon hiányoztál nekem*Szólalok meg bájos mosollyal, de alig tudom befejezni a mondandómat ajkaink máris összeérnek. Természetesen viszonozom a csókot.*
- Én is szeretlek*Nyomok is egy nagy cuppanóst az arcára, majd a fejemet a vállára hajtom, de persze csak a szélére, hogy bármikor meg tudjon csókolni amikor kedve van, hiszen nekem is nagyon jól esnek a csókok. Szeretem őt és ez jó érzés. Végre valaki elfogad olyannak amilyen vagyok és ezt nem felejti el az orrom alá dörgölni. Nagyon jól esik a kedvessége és a bókjai, annyira édes. Sosem hittem volna, hogy találhatok ilyen lovagot, csak nehogy ő is kidobjon... ezt a gondolatot gyorsan el is hessegetem, ez most nem fontos.*
- Igazából téged vártalak. Tudom, nem szóltam, de úgy voltam vele, hogy majd később szólok, de igazából reménykedtem benne, hogy így is megtalálsz, hogy nem szólok*Na ez így elég kuszának tűnhet, de tényleg így volt. Nem szóltam neki, mégis reménykedtem hogy eljön ide. Így kimondva elég butaságnak tűnik, de itt van és ez a lényeg.*
- Köszönöm szépen*Újabb óriási puszi, majd a következő kérdésnél egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy mit is válaszoljak, de aztán végül is jobbnak látom, hogyha a lényegre térek, úgyhogy lassan felállok Chuck öléből, majd jobb kezemmel megfogom a bal kezét és finoman elkezdem felhúzni.*
- Tulajdonképpen van, gyere, mutatok valamit*Kicsit szomorú arckifejezésre próbálok átváltani, mintha valami rosszat akarnék mutatni, majd lassan odalépdelek vele a házikóhoz amiből az előbb kimásztam és picit lehúzva a fejem belépek rajta.*
- Bújj be!*Még mindig nem engedem el a kezét, hogyha esetleg nem szeretne bejönni, akkor majd behúzom valahogy. Mindegy hogyan, csak bent legyen. Kívülről lehet picinek tűnik a házikó, de belülről egész tágas. Ha belépett ismét ráül az arcomra az óriási mosoly.*
- Boldog Szülinapooot!*Közben persze átkarolom és most először én kezdeményezem a csókot. Persze mindegy ki kezdi, csak legyen folytatás. A torta tetején már ég a gyertya, szerencsére varázsgyertya nem csöpög a viasz belőle a tortára, viszont el lehet fújni ugyanúgy, mint a sima gyertyákat.*
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2013. április 23. 19:38 | Link

Drágám


Azért az elég jó érzés tud lenni, hogyha figyelnek valakire tudja, hogy legalább egy ember szereti a közvetlen környezetében. Ezt éppen most tudatják Chuck-kal. A srác nagyon szereti ezt a lányt. Ha tehetné, egész nap csak vele lenne, ölelgetné és csókolgatná, de az élet sajnos nem csak ebből áll (kajálni is kell).
Egy váratlan pillanatban Loise felpattan a fiú öléből, kézen fogja és elindulnak, de ki tudja merre? Erre majd a továbbiakban biztosan rájövünk. Én is nagyon kíváncsi vagyok rá, már ülök a 3D-s TV előtt szemüveggel és popcorn-nal. menet közben Chuck feltűri a pólója ujját, mert hosszú ujjú és meleg van. Így tökéletesen látszik, hogy a bal alkarja ki sem látszik a színes tetoválásokból. Azért ezt választotta, mert egy összefüggő, szép, színes minta. Na de ez most mindegy, Loise biztos észre fogja venni, reméljük nem borul ki a bili...
Na de most foglalkozzunk azzal, hogy merre is tartanak ezek a fiatalok? A lány egy pillanatra megáll egy kis méretű házikó előtt, aztán be is vezényli a srácot, természetesen ő is jön. Chuck nem érti a dolgot.
- De most minek?... - be sem lép az ajtón, már kérdez. Milyenek ezek a mai fiatalok? Majd mindjárt meg tudja mi vár rá, élete legjobb meglepetése, amihez hasonlóban még nem volt része.
- Te vagy a legnagyobb ajándékom! - viszonozza  forró csókot és nagyon érzelmesen átöleli a lányt. Egyszerre leesik neki minden. Loise egy meglepetés szülinapot rendezett neki. Milyen kedves, ehhez hasonlóra még csak családon belül került sor. Mondjuk... Ha minden jól megy, nemsokára Loise is családtag lesz. Elsőre Chuck nem is veszi észre, hogy a lány mennyit melózott, csak érez valami féle szokatlan illatot.
- Hmm, szeretem a tortát - mondja, de minden folytatódik. Csak csókolja és öleli a lányt, egyszerűen nem tud betelni vele.
Egy kis idő után már csak Loise gyönyörű szép szemeiben mereng és próbálja kitalálni, hogy mire gondol, persze sikertelenül. Ez valami magasabb rendű művészet. Egyszerűen nem tudja, hogy mit mondjon, mit ne mondjon; inkább az alapoknál kezdi.
- Köszönöm - csak tömören, őszintén, újabb csókot adva a lánynak.
- Hogy lehetek ilyen mázlista? Nagyon szeretlek - újabb vallomás, mostanság megszokhattuk a sráctól. Nem is tudja, milyen szerencséje van.
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 24. 20:17 | Link

~ Drágaszáág ~

*Annyira jó, hogy végre ismét Chuckkal lehetek. Annyira szeretem és olyan jó vele. Annyira kedves, aranyos, figyelmes és közben egy kemény srác, aki boxol és egy zenekar tagja. Igazi álompasi, csak az a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy annyira szép az egész, mint egy álom. És én félek, félek, hogy egyszer majd fel kell ébredjek és az az ébredés nagyon fog fájni... nem hiszem, hogy képes lennék újra túlélni egy szakítást. Ilyesmi gondolatok cikáznak a fejemben, amikor is a csinos kis babaház felé lépkedünk kézen fogva. Ám amikor bebújok a kis helységbe minden gondolatom visszaterelődik a jelenre, ami most annyira szép.*
- Majd meglátod*Mondom sejtelmes hangon és kíváncsian várom a reakcióját a belépés után. Szerencsére a várt reakciót látom rajta. Örül és meglepett és ez most engem is boldogsággal tölt el. Újabb csók következik és egymás ölelése. Imádom az illatát és azt amikor ilyen közel van hozzám, ezért nem is ellenzem az újabb ölelkezés és csókcsatát. Fantasztikusan csókol. Igaz, még csak két fiúval csókolóztam életemben, de ő viszi a prímet. Igaz, Caiushoz még mindig fűznek gyengéd szálak, de neki azt hiszem már sohasem tudnék megbocsájtani és egyébként is megbeszéltük a múltkor, hogy többek vagyunk, mint barátok, de nem működne köztünk egy párkapcsolat. Én még mindig nem értem miért, de elfogadtam a fiú döntését és próbáltam továbblépni. Ez azt hiszem sikerült is, legalábbis jelen pillanatban úgy néz ki.*
- Nagyon szívesen, én is nagyon szeretlek*Szólalok meg fülig érő mosollyal, majd ismét újabb csókot lehelek Chuck ajkaira.*
- Kívánj valamit*Húzom oda a tortához, ami eddig sem volt messze tőlünk, de másfél méteres távolságból nehezebb elfújni a gyertyát. Persze nem lehetetlen, de így mégis jobb. A torta egyébként csokoládékrémes, csokis tésztájú, étcsokoládéval leöntve. Remélem szereti. Egyébként hoztam egy üveg pezsgőt is. Tudom, nem lehet inni hivatalosan, de egy üveg pezsgő kettőnknek nem olyan sok és hát valamivel le kell öblíteni az édességet.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. április 24. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2013. április 28. 16:27 | Link

Édes


Hát igen, a szerencse. Rengeteg kell belőle a rendes élethez, sőt, az élethez is. úgy néz ki, hogy Chuck-nak egy elég nagy adaggal adatott. Van pénze, háza, mindene, ami kellhet. A legfontosabb is, amit nem lehet vásárolni, a barátnő. Ahogy a jelenlegi dolgok állnak, pár év múlva biztosan meg fogja kérni a kezét. Addig is kitartás, nincs az messze.
Ez a srác legjobb szülinapja eddig, az biztos. Az első Loise-szal, reméljük nagyon sok közös lesz még. Nem tud mit csinálni, ezért inkább csókolgatja a lányt és öleli erősen.
Elég hangulatosan rendezte be a kis házikót, aranyos lett; olyan szülinapos. Nem kell sok idő és oda is érnek a tortához. Nos, hát, kívánjon valamit. Mi sem egyszerűbb ennél. Lehunyja a szemét, és a gyertyák elfújása közben kíván is valamit.
~Sose veszítsem el Loise-t.~
Mi mást is kívánhatott volna? A gyertyák elfújása után ismét átöleli Loise-t és megcsókolja.
- Köszönöm, ez eddig a legjobb szülinapom - vallja be töredelmesen az igazságot.
Megfogja a kést és vág két szelet tortát a két tányérba, majd az egyiket Loise-nak adja, a másikat pedig jó maga fogyasztja el. Nagyon finom. Csokikrém, csokis tészta, csokiöntet, a legjobban együtt.
- Ez nagyon finom. Te csináltad? - kérdezi a lánytól. A főzésről még nem nagyon beszéltek. Loise biztos tud főzni, ami Chuck-nak nagyon megy, az a vajas kenyér. Most viszont inkább hagyjuk a gasztronómiát. A fiú észrevesz egy lehűtött pezsgőt.
- Most, hogy nem vagy prefektus, szabálytalankodni lett kedved? - kérdezi gúnyosan, egy csókkal fűszerezve, majd kiveszi a jéggel teli vödörből és a segédeszköz kilöki a dugót olyan hangosan, ahogyan a filmekben szokott lenni. Önt két adagot a kikészített poharakba, az egyik poharat ismét Loise-nak, a másikat pedig magának.
- Hát, én mindenképpen meg szeretném neked köszönni, hogy lepaktáltál velem, mint a világ legszebb és legkedvesebb lánya... - csupa nyálas duma, ahogy mostanság megszokhattuk. És csin-csin.
Ez egy jó szülinap volt, sőt, Chuck-nak az eddigi legjobb. Reméli, hogy lesz még része hasonlóban. Sokat buliztak és csókolóztak, késő este, talán hajnal pedig leléptek a hálószobáikba és egymásra gondolva hajtották nyugovóra fejüket.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2013. május 21. 15:14
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér