Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

- Nem azt mondom, hogy nincs felnőtt társaságom, csak azt, hogy lehet, idén kicsit aránytalanabbul van. - fejtem ki a gondolatmenet végét arról, hogy ebben a tanévben kevés tárgyam van már. A záróvizsgára készülök, a gyakorlat melletti félállásom pedig kúszik át teljes állásba, ami azt jelenti, hogy a kicsikkel még több időt töltök, mint előtte. Kezdetben heti pár óra volt, ami hússzá vált, fizetéssel, majd harmindkettővé, több fizetéssel. Innen már csak egy lépés a negyven, amint papírt kapok és ennek nagyon örülök is, csak közben meg elkezdtem elmaradni a kortársaimtól. - Összességében örülök, hogy itt vagy. - mondom ki a konklúziót, egy halvány mosollyal az arcomon.
Hogy mik is vagyunk mi? Remek kérdés, de egyelőre még nem tisztáztuk le, inkább csak kerülgetjük a témát, és addig is, kivesézünk minden mást. Előre és hátra ringok a hintával, nem hajtom magam, csak a földön tartott lábaimmal mozgatom kicsit a láncos csodát. - Mi az, ami a legkevésbé hiányzik a kiképzésedből? - sokáig volt távol, és egy teljesen más életet élt addig, most pedig újra itt van, köztünk és nem tudom, hogy mennyire tesz jót neki ez a váltogatás. Remélem, hogy figyelnek rá, mert Kristófból csak egy van. Kiveszek a zacskóból egy sós rudacskát, aztán felé tartom. Csak hirtelen összedobtam, hogy mégis legyen nálunk valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882979#post882979][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.15. 19:00[/b][/url]

- Nem azt mondom, hogy nincs felnőtt társaságom, csak azt, hogy lehet, idén kicsit aránytalanabbul van. - fejtem ki a gondolatmenet végét arról, hogy ebben a tanévben kevés tárgyam van már. A záróvizsgára készülök, a gyakorlat melletti félállásom pedig kúszik át teljes állásba, ami azt jelenti, hogy a kicsikkel még több időt töltök, mint előtte. Kezdetben heti pár óra volt, ami hússzá vált, fizetéssel, majd harmindkettővé, több fizetéssel. Innen már csak egy lépés a negyven, amint papírt kapok és ennek nagyon örülök is, csak közben meg elkezdtem elmaradni a kortársaimtól. - Összességében örülök, hogy itt vagy. - mondom ki a konklúziót, egy halvány mosollyal az arcomon.
Hogy mik is vagyunk mi? Remek kérdés, de egyelőre még nem tisztáztuk le, inkább csak kerülgetjük a témát, és addig is, kivesézünk minden mást. Előre és hátra ringok a hintával, nem hajtom magam, csak a földön tartott lábaimmal mozgatom kicsit a láncos csodát. - Mi az, ami a legkevésbé hiányzik a kiképzésedből? - sokáig volt távol, és egy teljesen más életet élt addig, most pedig újra itt van, köztünk és nem tudom, hogy mennyire tesz jót neki ez a váltogatás. Remélem, hogy figyelnek rá, mert Kristófból csak egy van. Kiveszek a zacskóból egy sós rudacskát, aztán felé tartom. Csak hirtelen összedobtam, hogy mégis legyen nálunk valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883057#post883057][b]Návay Kristóf - 2024.10.19. 17:48[/b][/url]

Mindketten célegyenesben vannak, és ez a hasonlóság nyugalommal tölti el. Lassan durván a feléhez ér akadémiai tanulmányaival, és ki kell találnia, hogy mire szakosodjon. Ehhez Regi tanácsát szeretné kérni, talán még a portréval is beszél.
- Én is örülök, hogy túléltem az elmúlt hónapokat - pokoliak voltak, de a darumadár mindig nála volt. Az adott erőt, amikor túlságosan hiányzott neki. Nem fog hazudni, volt, amikor senkire és semmire nem tudott gondolni, mert a kiképzés mintha kiölte volna belőle az emlékezés képességét. Csak a feladatokra figyelt, mert attól gyorsabban telt az idő. És úgy már egészen élvezte, amíg újra eszébe nem jutott, hogy kik várják odakint. Ezt akarta, és mégsem. Furcsa kettősség. Mintha néha túl nagy áldozata lenne annak az útnak, amit Kristóf választott. Mintha nem mindenkinek tudna így megfelelni, és magának sem igazán.
De Bonnie várt, és most itt hintáznak ketten a játszótéren. Kristóf lök egyet magán, mintha újra gyerek lenne, és kisfiúként nyújtja ki lábát és dől hátra, hogy fel tudjon gyorsulni. Hálás neki, amiért várt rá, és tényleg úgy érzi, hogy ez idő alatt Bonnie nem csak azért nem volt mással, mert lekötötte a gyakorlat, hanem mert valami alakul köztük.
- A koránkelés! - vágja rá gondolkodás nélkül, miközben lábaival lefékez, megáll és elvesz egy sós rudacskát. - Utálok korán kelni. De később se hiszem, hogy ezt elkerülhetném a parancsnokságon - von vállat lemondóan.
- Tudom, hogy ez így nehéz neked... Mikor végre kiszabadulok egy kicsit az akadémiáról, már azon jár az eszem, hogy mi vár rám, ha visszamegyek... Hiába levelezünk, a találkozásokat nehezebb megoldani, szóval... Nem akarom, hogy le kelljen mondanod valamiről miattam. De ha mindketten végzünk, akkor minden megváltozik, és... - szavai elakadnak, amint belezavarodik a gondolataiba, amiket az elmúlt hetek alatt halmozott fel magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883063#post883063][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.19. 20:26[/b][/url]

- Nem gondoltam rá, hogy opció lenne, hogy nem térsz vissza. - tudom, hogy benne volt a pakliban, és tudom, hogy tudja, hogy tudom, de egyszerűen nem volt a gondolataim között. Nem vonzhatok be semmi rosszat, amikor vissza szeretném kapni őt. A mamánál éreztem, hogy baj lesz, ott volt a levegőben, Kristófnál egyszerűen nem akartam, hogy akár csak egy pillanatnyi sejtelem is legyen arra, hogy így történik. És itt van, sőt, megvan mind a tíz ujj a kezén, és szerintem a lábán is, de azt még nem szemléltem meg. A válaszra felnevetek, jólesik kacagni egy ilyen természetes tényen. - Muszáj leszel megmászni a ranglétrát. Láttam magas posztban lévő aurorokat, akik délelőtt a verandán kávéztak. - nem mintha ennek kéne lennie a motivációnak, de valljuk be, ez is lehet egy kis plusz. És neki nagyon jól áll az egyenruha. Olyan nagyon, hogy mindig leszaggatnám róla. Ki hitte volna, hogy én is olyan lány vagyok, akinek nagyon bejönnek az egyenruhák. Közelebb húzom hozzá a hintámat, megkapaszkodva a láncba, a lábujjaimon egyensúlyozva, és úgy hallgatom őt.
- Hidd el, hogy ez normális. Neked most az akadémián van a prioritás, később pedig a fókusz középpontja a munkádon lesz. De ez azért lesz, mert haza szeretnél jönni, és ha csak egy kicsit is elveszik a figyelmed, bajod eshet. Másabb a hivatásunk, én a gyerekek testi épségére, szellemi fejlődésére és lelki egészségére figyelek, te a saját és mások életének a védelmére. Mind a kettő a maga módján fontos és veszélyes. Csak a te esetben téged is kell félteni. - én boldog vagyok így is. Nem vágyom arra, hogy mindig itt legyen, nem akarom nyomon követni, sem azt, hogy mindig elérhető legyen. Nem hiszem, hogy az mindig egészséges. Vannak, akiknek működik, de tudom, hogy velem nem olyan könnyű ez, mert nekem nagyon kell az, hogy legyen egy kis csendes egyedüllétem, és mintha Kristófot nekem teremtették volna, hiszen még a hivatása is segít ebben.
- Élhetnénk együtt? - fejezem be, félig kérdezve, félig kijelentve. Nem tudom, hogy ezt szeretné-e mondani, de hátha. Érdeklődve pillantok rá, és végül halványan elmosolyodom. - És ha... nem várnánk addig? Már ha ezt szeretnéd persze. Mi lenne, ha keresnénk egy közös házat, ahova akkor, amikor itt vagy, oda jönnél haza, és onnan mennél vissza. De ott lennél mégis mindig a dolgaidon keresztül. Vagy előreszaladtam? - lehet, hogy nem erre gondolt, csak valahogy ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, és most kicsit azért aggódom, hogy nagyon előreugrottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883078#post883078][b]Návay Kristóf - 2024.10.20. 02:37[/b][/url]

A szemeit forgatja arra a bizonyos ranglétrára. Fáradt a mászáshoz. Nemrég kapaszkodott meg benne egyáltalán. Utálja az elvárásokat és a megfelelni akarást, valószínűleg emiatt ment a pubba is, mert az odajárók legalább nem kezdték el győzködni őt arról, hogy máshol lenne a helye. Nekik csak az számított, hogy megkapják a szokásos körüket, amiket Kristóf a törzsvendégek esetében kívülről fújt már, és ha nagyon akarja, akkor még most is fel tudná idézni néhányukét. De azok az idők már elmúltak. Hamarosan eldől, hogy meddig juthat aurorként. Akaratlanul is az apjára gondol, és hozzá méri magát egy pillanatra. Biztosan rákvörös lenne az irigységtől, ha túlszárnyalja...
- Hol láttál te olyanokat? - sandít rá gyanakvóan. Valahogy nem rá vall, hogy ilyen körökben mozogjon, mert az olyanok biztosan nem az előkészítőben töltik a kávéidejüket.
Némán hallgatja Bonnie szavait, csak a kezét nyújtja felé, hogy egymáshoz érhessenek. Minden olyan kusza a fejében, de Bonnie hangjára a zavaró homokszemek ülepedni kezdenek. Okosabbnak hangzik nála, mintha jobban ismerné önmagát, és értené a folyamatokat, amiken keresztülmegy éppen. Van ebben számára valami ijesztő, és ugyanakkor pont emiatt néz fel rá annyira. Biztonságban érzi magát mellette, mert Bonnie mintha mindig csak a nyugalmat árasztaná maga körül, amire Kristóf már nagyon régóta vágyott valahol.
- Ez... - váratlanul éri. Hirtelen szóhoz sem jut, mert a végén még úgy találja gondolni, hogy eljegyzési gyűrűvel kellett volna előrukkolnia a zsebéből, ami abszurd lenne. De a habozása pár hosszú másodpercnyi hatásszünetet követően véget ér. - ...akkor járunk, hivatalosan is? - vigyorodik el, mikor felfedi, ő mire gondolt. Hogy előreszaladt-e? Nem tudja, mit mikor kell, hogy milyen lenne feláldoznia az egyébként sem létező önállóságát, satöbbi. Csak azt, hogy már nem diák, mint Bogi, Rozi, meg a többiek idején, amikor szintén a tanulás volt a prioritás, de nem tehettek akármit. Most már igen. És hogy ismét elkötelezné-e magát, amennyire még soha korábban? Ez nem kis vállalás.
- Hé, pedig ha nem csak a csónakbelsőt ismernéd, hanem tudnád, hogy milyen kényelmes matracom van... Máris jobban meggondolnád ezt a kérdést. Vagy végül is átviszem, ha bútorozatlant találunk - neveti el magát ravasz pillantásokat követően. Kettejük fizetése más kérdés, mit enged meg, ahogyan arra is kíváncsi, hogy mit szólna a kiköltözéshez Regi, de hát ő meg nem az anyja, hogy odakösse magához. Mindenesetre át kell gondolni.
- Nézhetek valamit. Bogolyfalván kívül is játszik? - nem szeretne úgy tűnni, mint aki habozik, sokkal inkább határozott és gyors problémamegoldó akar lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883079#post883079][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.20. 08:13[/b][/url]

- Munkába menet. Jó pár auror lakik vagy lakott bogolyfalván. Még a volt miniszter is. - jó, ő lehet, hogy nem auror, de itt lakott, ahogy itt lakik a mostani is, aki viszont tuti, hogy nem volt auror. De akkor is, a fejesek élete sokszor másabb, mint a kisembereké. - Mondjuk az is kérdés, hogy meddig akarsz jutni. Minden nap bevetéseket vágynál inkább, vagy élveznéd egy kisváros parancsnokságának vezetését is. Más és más lépcsőfokok vannak. - én például nem vágyom többre, mint az óvónéni létre. Nem akarok vezető lenni, sem igazgató, sem semmi ilyesmi. Lehet, hogy az jobb pénz, viszont mentálisan tökéletesen boldog vagyok így. És legyünk őszinték, ebből más élethelyzetbe is könnyebb kiugrani.
- Óóó! - nevetem el magam rákvörösen, amikor pontosít. Az arcomat a kezembe temetem, de továbbra is rázkódok a nevetéstől. Hát igen, ez egy nem kis előreszaladás volt a részemről. Amikor már újra tudok beszélni, a könnyeimet törölgetve felpillantok rá, még mindig vörösen és vigyorogva. - Igaz is, nem ártana tudnom, hogy járnál-e velem, mielőtt elkezdek konyhabútorokat nézni. - jó, ez egy olyan tipikus én pillanat volt, amiben valószínűleg Kristófnak még rengeteg élménye lesz.
- Tudod, azt tanácsolják, hogy a matracokat többször is teszteljük, mielőtt kijelentjük, hogy tökéletes. - Incselkedem vele egy kicsit, de először mindenképpen úgy szeretném a tesztelést, hogy Regi ne tudja, hogy éppen ott vagyok és tesztelek. Az fura lenne. Amúgy is az lesz, a tudom, hogy miért jöttetek tekintet. Mindenkinek van ilyen tekintete. Nekem is. És Mersének még így is van képe tagadni, hogy ő is hevesen próbálgatja a matracát Abigéllel. Egyszer úgyis megtörik a nyomás alatt és bevallja, hogy jól látom én a dolgot.
- Hm. Nehéz kérdés. Itt van a húgom és az előkészítő, meg ismerem ezt a helyet és szeretem. - ezek tagadhatatlan tények, de ugyanakkor meg ott van az is, hogy Bogárka csodás emberekkel van, hiszen Barnabás és Anna nagyon szeretik és attól még, hogy másik városban vagy faluban lakok, dolgozhatok itt. - Ha megoldható, hogy én eljárjak ide dolgozni és a húgommal találkozni, akkor igen. Nem látom akadályát. - mindegy hol van az, de tudom, hogy Kristóffal szeretnék lenni. Egy apró mosollyal felpillantok rá, ahogy közelebb somfordálok még, és nyomok egy puszit az arcára. - Van kedved járni velem? - kardinális kérdés ugye, hogy egyáltalán járunk-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883107#post883107][b]Návay Kristóf - 2024.10.21. 23:59[/b][/url]

- Ja igen - dereng neki valami a volt miniszterről, meg hogy az új az itteni volt polgármester, de a politikához nem nagyon ért, nem is szeret belefolyni túlzottan. Úgy gondolja, hogy amúgy is veszekednek elég dolgon az emberek, nem hiányzik még ez is, amire ráadásul nincs sok kihatásuk. - Nekem kell az izgalom. Nem akarok egy asztal mögül dirigálni, ha nem muszáj. Viszont emiatt nem ígérem, hogy nyugodt napjaid lennének mellettem, még ha nem is likvidátornak készülök - ezzel korábban sem árult zsákbamacskát, az aurori lét tele van veszélyekkel. Hosszú ideig nem bánta volna, ha az életét is kockára teszi. Úgy érezte, hogy nincs sok veszítenivalója. Amióta másként néz Bonnie-ra, elgondolkodott ezen. De azt azért nem állítaná, hogy kifordult magából. Annyira nem hagyja elcsavarni a fejét. Ő nem az a Návay, aki egy lány kedvéért egy vörös oroszlánból kezesbáránnyá változik, persze ha a családalapításon is elgondolkodnak majd, akkor mérlegelnie kell. Úgy se akar járni, mint az apja, aki lesérült, korán nyugdíjazták, és otthon kezdte kiélni a parancsolgatást.
- Konyhabútort is néznél? Aaa sok sütéshez? - ezen most muszáj neki is felnevetnie. Kettejük fizetése nem lenne túl nagy az elején, de legalább a pubból félre tudott tenni, főleg a jattoknak hála. De okosan kell elköltenie majd. Ahhoz képest, hogy a kapcsolatukra volt kíváncsi, most egy hatalmas ugrással már az összeköltözésükről elmélkednek. Ami nem is lenne annyira rossz ötlet. Kristóf agya máris a matracokon jár. Ha kint lenne, állandóan tesztelhetnék. Cserébe főznek-mosnak rá, és kap valami olyan gyengédséget, amilyet mástól nem igazán, mert ő sem a romantikus oldalát mutatta főként kifelé. Jól el is bújt az benne.
- Ne kísérts, mert nekem aztán nem idegen az extrém tesztelési helyszín. Még matrac se kell - kacsint Bonnie-ra. Haza is csempészhetné valahogyan, ha Őrnagyék nem kezdenek hangos nyávogásba jöttükre. Szuperhallásúak sajnos.
- Persze, hogy megoldható. Szétnézünk a piacon, aztán meglátjuk. Nem akarom, hogy sokat utazz miattam. Csak ne Budanekeresdre menjünk - jelenik meg keserédes mosoly a száján, ha a szülői házra gondol. Feláll a hintából, és a puszira válaszul visszacsókolja Bonnie-t. Nem kell gondolkodnia a válaszon. - Szeretnék.  Hm, ezt nekem kellett volna kérdeznem, na mindegy - mondja halkan, de határozottan, majd vállat von. Nem gondolta volna, hogy egy játszótéren mondja ezt ki a sötétben, de így érez.
- Hoztam két doboz kólát a táskámban. Kérsz? - tesz egy lépést a kőpadok felé, ahol a hintázás előtt lerakta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883177#post883177][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.24. 21:44[/b][/url]

- Tekintve, hogy bármikor történhet váratlan tragédia az életben, úgy gondolom, hogy nem szabad az időnket aggodalomra pazarolni valami miatt, ami lehet, hogy nem is történik meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem aggódnék minden nap, miután elmentél egészen addig, amíg haza nem jössz, csak nem akarnám bevonzani azt, hogy valami történik veled. - hiszek abban, hogy ezek a dolgok bevonzódnak, hogy ha túl sokat aggodalmaskodunk, akkor megtörténnek, és én nem szeretném. Kristófnak elég hosszan el kell viselnie engem ahhoz, hogy most ne legyen itt kedve meghalni vagy kómába esni. Majd húsz év után azt mondom, hogy elgondolkozhat.
- Főleg, de szívesen meg is csinálnám. Szeretek fával dolgozni és festeni is. Lehetne olyan konyhabútorunk, ami egyedi. De persze azért mindent, ami a sütéshez kell, megvásárolnánk, viszont a többit akár fokozatosan lehetne megvalósítani. Uh, így kimondva ezeket, lehet, hogy jobban is jársz, ha még egy ideig tanulsz, mert lehet megőrülnél mellettem. - bár biztos vagyok benne, hogy kötélből vannak az idegei, de azért lehet, hogy nem kellene kockáztatni, mert még a végén tényleg elmenekül, anélkül, hogy rákényszerítenék.
- Ezért nem fognak gyerekeink születni az első években. - válaszolom mosolyogva az extrém helyszínekre, miközben felpillantok a csillagokra. Különben is, az elején csak ő meg én kell, hogy legyünk, nem rögtök egy gyerek is, mert akkor aztán nem lesz meg a fele se a terveknek, hiszen teljesen átállunk a babára. Nem szeretnék kockáztatni, mert szeretem azt, amin elmélkedünk, és persze majd egy nap őt is szeretni fogjuk.
- Ne legyen nagyváros. Pestseholse se legyen. Meg Csermely se, oda nem megyek vissza többé. - Ezt már nagyon régen elhatároztam, hiába van itt a közelben, nem szeretném látni se a házat, se a települést. - Üstöd meg büdös. Jó, ez így nem könnyű. - nevetem el magam, mert minden településnek van  hibája, de majd megtaláljuk az igazit. Hoppanálni bárhonnan lehet szerencsére.
- Igazad van, csak olyan aranyosan jött ki.- legalábbis szerintem, nem szerettem volna megbántani. Felkelve utána sétálok, és ha hagyja, átölelve hozzábújok. Előreszaladtunk, főleg én. És meg is bántottam, pedig nem akartam. - Kérek, köszönöm. - pillantok fel rá mosolyogva, remélve, hogy rendben vagyunk. - Azt mondják az a rakéta ott izgalmas belülről. Megnézzük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883204#post883204][b]Návay Kristóf - 2024.10.26. 19:14[/b][/url]

Elhallgatja Bonnie válaszát, és közben összeszorul a szíve. Akaratlanul is fültanúja volt azoknak a mondatfoszlányoknak, amik a múltjával voltak kapcsolatosak. Ez alapján nem lehet egyszerű a csomag, amit magával hoz, még a sajátjánál is szörnyűbb, és mégis példaértékű a hozzáállása. Kinyújtja felé a kezét a hintában, hogy gyengéden megszoríthassa.
- Igazad van - nem szereti, ha aggódnak érte. Nem is várja el, hogy féltsék. Tud magára vigyázni, ha kell, de nem hülye ahhoz, hogy ne legyen tisztában a kockázatokkal. Egyedül Bonnie és talán Regi miatt körültekintőbb. A múltkor az is eszébe jutott, hogy le kéne tennie a cigit. De csak átfutott az agyán gondolatként, és nem is tetszett neki túlságosan az ötlet. Főleg a kiképzés közepén nem hiányoznának az elvonási tünetek.
- Dehogy őrülnék meg. Már most az vagyok. És te is, amiért itt vagy mellettem - neveti el magát fejcsóválva. Nincs ki mind a négy kereke, nehéz természete van, különösen a vérmérséklete tud kiszámíthatatlan lenni. Bonnie ehhez képest úgy érzi, hogy maga a nyugalom és a stabilitás az életében, akire az akadémia falai között úgy gondol vágyakozóan, mint aki mindig ott lesz neki. Teszi ezt úgy, hogy hivatalosan csak néhány perce mondták ki, hogy együtt vannak.
- Amit mondasz, az inkább hangzik egy komplett lakásépítésnek. Hol találunk olyan albérletet, ahol ennyire megéri saját bútort készíteni? - őszintén kíváncsi a válaszra. Szívesen segítene a barkácsolásban. Ha egy lőfegyvert össze tud rakni, akkor egy asztal is menni fog. Az anyagiak miatt is aggódik még, mert egy konyhabútor lehet, hogy kapásból felemésztené a megtakarításait, a hitelből pedig előbb venne jegygyűrűt, mint pultot.
- Majd jön, ha készen állunk rá - von vállat. - De ha véletlenül előbb becsúszna, akkor azt hiszem megpróbálok felnőni a feladathoz. Fogalmam sincs, milyen apa lennék, de azt nem akarnám, hogy emiatt ne szülessen meg - szögezi le, még ha ezzel tényleg előre is szaladnak. Csak a hozzáállását szeretné tisztázni, hogy ő alkalmazkodó ebben is, a félelmei ellenére, és hogy emiatt nem akarja, hogy Bonnie túlságosan beszabályozva érezze magát. Az életet nem lehet pontról pontra követve élni. Tele van váratlan fordulatokkal, és abban is biztos, hogy Regitől kapnának segítséget, kiváló keresztanya lenne.
- Maradhat Bogolyfalva - mosolyodik el. - Szalamanton tűnik szimpatikusnak még, esetleg Taláros. De tényleg jó itt is, legalább nem kell annyira alkalmazkodni semmihez - bár biztosan van olyan falu, ami olcsóbb Bogolyfalvánál...
Szorosan átöleli, lehunyt szemmel magába szívva hajának illatát. Nem haragszik rá egyáltalán. Legközelebb kérni akar tőle egy pólót, hogy ha visszamegy, legalább az illata vele maradjon. Átnyújtja az egyik kólásdobozt, az övét pedig felszisszentve belekortyol, majd böffent a szénsavtól csukott szájjal.
Bólint, és ha hagyja, szabad kezével bevezeti a rakéta belsejébe. Itt alig látni valamit a sötétben, de ez csak pont felbátorítja ahhoz, hogy a rakéta oldalának nyomva gondolkodás nélkül lesmárolja. Csókjai erősek, türelmetlenek, érezhetően erre várt hetek, hónapok óta. És most végre megtörténik. Az sem érdekli, ha még van ilyenkor olyan éjjeli bagoly szülő, aki kihozná ide a gyerekét, mert ez most a nagyok játszótere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883460#post883460][b]Bencsik Bonnie - 2024.11.02. 06:46[/b][/url]

- Akkor együtt vagyunk őrültek? Ez eléggé jól hangzik, mert az őrültek sosem unatkoznak. - van valami Kristófban, ami mellett képtelen voltam elmenni. Mindig is volt, azt hiszem, de sokáig lekötött a meggyőződésem, hogy nekem csupán csak egy szerelem jutott, és az sem viszonzott. De amikor végre tényleg tovább tudtam lépni, ott volt ő. Az ajkai az ajkaimon, és a vágy, hogy többet kapjak belőle. A távolság, amit most el kell viselnünk, csak még erősebbé fog tenni minket, ebben egészen biztos vagyok.
- Jogos, tényleg egy kicsit túlzásba estem. Jó, akkor először csak éljünk együtt, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e olyan, ahol konyhát kell építeni. - álmodozó vagyok, és ilyenkor néha kicsit impulzív is. Mintha az abszolút navinés énembe néha egy kis eridonost is csepegtettek volna. De szerencsére vissza szoktam térni a realitás talajára. Viszont imádok álmodozni, de sokszor ezeket nem mondom ki, csak befelé élem meg.
- Azt én sem szeretném, örülök, hogy így látod. - felelem őszintén elérzékenyülve egy kicsit. Szerintem nagyszerű apuka lesz majd, mert így gondolkozik. Nem zárná ki a lehetőséget, hogy egy megfogant élet megszületetté váljon. - Azt szerintem úgyis együtt találnánk ki, meg tapasztalnánk meg. Emlékszem, hogy a szüleim is sokkal másképpen bántak velem, mint az öcsémmel. Az első gyerek olyan tanulópénzes, a másodiknál már tudják a hibákat. Szerintem nálunk is így lesz, hogy ott azért majd sokat fogunk bénázni, de megoldjuk. - én nem félek tőle, de azért most még nem szeretnék anyuka lenni. Majd idővel, ha már berendezkedtünk, kitanultuk magunkat, stabil mind a kettőnk munkahelye és érzelmileg és anyagilag is azt mondhatjuk, hogy rendben van, itt az ideje próbálkozni.
- Kezdjük itt, aztán meglátjuk. Szerintem, ahogy keresgélünk, rálelünk majd az igazira. Beleszeretünk egy házba és az lesz a miénk. Kizártunk négy települést, de szerencsére van még pár. - ha meg lehet oldani az idejutást, akkor teljesen rendben van a dolog. Most viszont kihasználom a lehetőséget, hogy hozzábújjak és egy kicsit kizárjak minden gondolatot. Nem akarok mást, csak vele lenni és biztonságban tudni őt. Meg szeretnék teremteni neki egy olyan közeget, ahova jó lesz hazatérni egy fárasztó nap, vagy egy hosszabb küldetés után. És szeretnék most is annyi örömet adni neki, amennyit csak lehetséges. Éppen ezért kérem, hogy jöjjön velem, mert szeretném, ha ez az este se lenne hétköznapi. Egy nap majd ágyba is kerülünk együtt, addig viszont maradnak ezek a váratlan megoldások. Nem finomkodik és én sem, ahogy végre újra csókolózunk, az ujjaimmal simogatom a haját, miközben az egész testem hozzásimul és érzem, ahogy egyre jobban elönt a forróság. Azt hiszem, mostanra mindent megbeszéltünk, és itt az ideje, hogy a testünk is összefonódjon.