Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Fel kellett vegyek egy laza pulcsit, őszbe hajlik lassan az idő. Akármilye csodás volt a nyár, alig várom már a nagy erdei sétákat a csupaszín lombú fák között! Addig sem telnek persze el a napok lábkoptatás nélkül, főleg egy ilyen lelkes ebbel, mint Herceg. Itt üget körülöttem meg szaglászik, aztán néha idejön hozzám simiért és fut tovább végezni hihetetlenül fontos kutya ügyleteit.
Elérünk a játszótérhez, ahol fogom magam és beülök az egyik hintába. Mosolygósan sóhajtva nézek körbe, miközben dudorászva ingok. Csak pár gyerek játszik most a mászókán. Hol feléjük pislogok, hol állatkám irányába, aki a közeli bokrokat térképezi fel. Gondolataim szerteszét ágaznak és vannak olyan részek, ahová igyekszem nem eltévedni a fejemben. Pedig kéne. Pedig fontos lenne foglalkozni velük. Dehát nem olyan könnyű ez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a görcs, ami egy ideje a gyomromban vert tábort. És amiről azt hiszem, némi kódorgás meg hintában dudorászás feledtetheti. Hát nem nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852844#post852844][b]Thomas Middleton - 2022.09.18. 17:59[/b][/url]

Fel kellett vegyek egy laza pulcsit, őszbe hajlik lassan az idő. Akármilye csodás volt a nyár, alig várom már a nagy erdei sétákat a csupaszín lombú fák között! Addig sem telnek persze el a napok lábkoptatás nélkül, főleg egy ilyen lelkes ebbel, mint Herceg. Itt üget körülöttem meg szaglászik, aztán néha idejön hozzám simiért és fut tovább végezni hihetetlenül fontos kutya ügyleteit.
Elérünk a játszótérhez, ahol fogom magam és beülök az egyik hintába. Mosolygósan sóhajtva nézek körbe, miközben dudorászva ingok. Csak pár gyerek játszik most a mászókán. Hol feléjük pislogok, hol állatkám irányába, aki a közeli bokrokat térképezi fel. Gondolataim szerteszét ágaznak és vannak olyan részek, ahová igyekszem nem eltévedni a fejemben. Pedig kéne. Pedig fontos lenne foglalkozni velük. Dehát nem olyan könnyű ez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a görcs, ami egy ideje a gyomromban vert tábort. És amiről azt hiszem, némi kódorgás meg hintában dudorászás feledtetheti. Hát nem nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852859#post852859][b]Juhász Laura - 2022.09.18. 21:32[/b][/url]

szünetben, a faluban bolyongva |o

Felemás érzéseim vannak ezzel a nyárral kapcsolatban, ami alaposan rányomja a bélyegét a mindennapjaimra. Mostanában szokásommá vált módszeresen feltérképezni a falu minden négyzetcentiméterét, gyakorta el-elpislogva a kastély felé. Mintha má csak napjaim, heteim lennének arra, hogy mindent jól az eszembe véssek, mintha utána erre nem lenne lehetőségem. Amiről nyilván szó sincs, de attól még így teszek.
A mai túra végállomása a játszótér, errefelé sétálok hát, lassan, megfontoltan, mindeközbe  egy almát rágcsálva. Kevesen vannak most a faluban, de ha még tömeg is lenne, a hintában üldögélő alakot bármikor, bármekkora tömegben is kiszúrnám. És nem a közelében ténykedő kutya miatt. Gondterhelt mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy elindulok feléjük. Kezemet intésre emelem, aztán a korlátnak támaszkodva figyelem a barátomat. Nem tudom, mit mondjak, vagyis azt nem tudom, hogy kezdjek neki a millió gondolatnak, amiről szeretnék beszélgetni, amiről kell beszélgetnünk. Egy ideig némán, mosolyogva nézem hát őt, olyan tekintettel, mintha most látnám őt utoljára. Mintha búcsúzkodnék. Pedig nem, vagyis nem igazán, vagyis … á, ez bonyolult.
- Szia! - szedem végre össze magam, és szólalok meg. - Látom, kihasználjátok a szünet utolsó napjait.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852899#post852899][b]Thomas Middleton - 2022.09.19. 20:20[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #heyGIF



Ahogy nézelődöm mindenfele, látóterembe úszik egy ismerős forma. Odafordítom fejem és meglátom barátnőmet közeledni. Szélesen elvigyorodom és integetek neki. Hercegnek sem kell sok, hanem észreveszi a lányt és már rohan is oda hozzá, lelkesen csaholva. Boldog nyüsszögések közepette nyomja oda kerek buksiját a simogatásért.
- Bizony. Nem tétlenkedünk - felelem mosolyogva, miközben himbálom magam tovább a hintában. Lábaim a földön illegnek. Válaszom pedig derűs bár, már közben valami feszengő érzés hatalmasodik el rajtam. Lassacskán ráébredek, hogy azért, mert a suliról beszélünk. Arról a dologról, ami azt a már említett görcsöt okozza. Az pedig semmivel nem könnyebb, hogy Lauval is valóban tisztázni kell ezeket a dolgokat. A tanulmányainkat, a továbbiakat. Nem mentünk még ebbe bele eddig. Mármint még a vizsgaidőszak előtt de, akkor mentek a terv felvázolgatások, viszont azóta meg főleg a megmérettetésekkel voltunk elfoglalva, meg az év végével, aztán a szünidőzéssel.
- Sétáltunk egy jót. És te? Mi járatban? - érdeklődöm, próbálva közben elhajtani zavaró gondolataimat. Noha lehet, az sem segít, ami barátnőmről tükröződik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852938#post852938][b]Juhász Laura - 2022.09.20. 13:56[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Szinte gépiesen simogatom meg a szürke fejet, aztán le is pillantok az ebre.
- Egek, te mekkora vagy! Nőttél vagy csak én láttalak régen? – kérdezem meg a kutyust mosolyogva. Aztán a gazdáját figyelem tovább. Bólintva adom tudtára, hogy értem, látom, aztán kissé elhúzom a számat a kérdései hallatán. Jó kérdések basszus, nagyon is jók.
- Hááát – kezdem bele erőteljesen elnyújtva az egész szót, miközben a földet fixírozom. Nem, nem Thomas tekintetét kerülöm – jó, talán egy kicsit azt is -, egy kényelmesnek tűnő helyet keresek. Igazából mindegyik része a talajnak pont ugyanolyan kényelmesnek tűnik. Megvonom a vállamat és lehuppanok a fenekemre, aztán kissé felfelé hunyorogva nézek rá ismét a fiúra.
- Én is sétálgattam. Mostanában minden nap sétálok egy jó nagyot. Talán kilométerhiányom van, most hogy nem kell órákra is járnom – próbálom elviccelni a dolgot, pedig tudom hogy reménytelen. Thomas is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy testmozgásban bizony nem szenvedek hiányt.  – Igazából csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy mennyire furcsa most minden. – suttogom halkan egy kósza bárányfelhőt követve tekintetemmel. Biztos vagyok benne, hogy érti mire gondolok. És abban is, hogy neki is az, és hogy ő sem éppen vidám emiatt. – Hogy telt a nyarad eddig? – terelek, naná, hogy terelek. Akármennyire is kell beszélnünk a dolgokról, akkor is félek belemenni. Félek attól, amit a jövő hozhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852968#post852968][b]Thomas Middleton - 2022.09.20. 20:04[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #aboutmysummerGIF



Herceg még hevesebb farokcsóválásba és bújásba kezd, ahogy a lány dicséri őt. Mert hogy biztos dicséri, nem? Mi mást is tennne? Kutyusom el se tudja képzelni, hogy mást ecsetelne ilyen kedves hangon.
- Jó ott? Nem jössz ide? - markolom meg a mellettem függő hinta láncát, amitől az lóbálózni kezd kicsit. Persze, ha barátnőm tök jól elvan a földön, nekem úgy is jó. Tény, így szemben tudunk lenni teljesen legalább.
- Ó - nyugtázom a hosszas séták okát. És igen, értem, mire gondol. Mert szerintem arra, amire én. Ugye arra? Na majd később még rákérdezek, mert tutira szeretnék menni. Tudja, hogy mindig szeretek tutira menni és kimondani a dolgokat. De most témát váltunk. Azt hiszem. Szóval ezt elrakom kicsit.
- Tök jó volt, képzeld a... húúú - nem, nem a hú-t kell elképzelnie, csak miközben nekiálltam volna a lelkes mesélésnek, valami nagyon hideg érte az oldalamat, amely pedig nem más, mint egy nedves kutyanózi, ami befurakodott a pulcsim és pólóm alá is egy óvatlan pillanatban. Felnevetek és kitolom Herceg cuki fejét a ruháim alól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852971#post852971][b]Juhász Laura - 2022.09.20. 20:21[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Naná, hogy ez dicséret volt! Meg is kapja az extra simogatást a szürkeség, akinek határozottan tetszik az általam választott ülőhely. Még jó, hogy, így könnyedén elér a nyelvével.
- Á, most nincs kedvem hintázni. Meg nem is annyira jó oldalt beszélni – legyintek egyet, aztán aggodalmasan ráncolom össze a homlokom. – Mármint jó melletted lenni nyilván, meg úgy beszélgetni, de … - inkább elharapom  a folytatást, mielőtt még további butaságokat hordok itt össze.
- Húú? Szellemtúrán voltatok Liam bácsival? – kérdezem kíváncsian. Gondolhatnék bármire másra is, hú-val kezdődő szavakra, például húsvét, húsleves, huzat; de nem, én a szellemekre asszociálok. Meg a mugli szokásra, hogy húú-val ijesztegetünk. Herceg vigyori fejét meglátva aztán összeáll ám bennem, hogy nem ilyesmiről van szó. Vagyis ki tudja, akár még lehet is, nem? Mindenesetre  türelmesen és érdeklődve várom a folytatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853004#post853004][b]Thomas Middleton - 2022.09.21. 19:33[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #aboutmysummerGIF



Jó, persze, semmi baj, értem én. Gondolom, hogy nem azért ült oda, hogy messze legyen tőlem. Igazából, mielőtt ezt felvetette, nekem eszembe sem jutott.
- Nem - felelek nevetve a lány kérdésére, miközben kutyusomat dögönyözöm az egyik kezemmel, a másikkal meg pulcsimat igazgatom el.
- Szóval... - folytatom a beszámolót, ugyanolyan lelkesedéssel, ám szellemhangoktól mentesen. Elmesélem, milyen csodaklassz helyeken jártunk Liam bácsival, merre bolyongtunk Rileyval, hogy még Zsombival is összefutottam és persze azt, Herceg hol mennyire édes volt. Ezeknek a tervezetéről nagy hányadáról tudott barátnőm, csak ilyen ecsetelésben nem volt még része.
- Hát te? Mi jókat csináltál mostanában? - kérdezek vissza és kicsit jobban dölöngélek a hintán, csaknem hajtom. Mostmár mindkét kezem a láncokat markolja. És miközben a válaszát várom, azon töprengek, hány napja találkoztunk utoljára. Kicsit elhavazódtunk itt a nagy szünetelésben. Gondolataim sikeresen elterelődtek arról, amit a lány az elején felvetett. Ezen törekvése célt ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853056#post853056][b]Juhász Laura - 2022.09.22. 09:09[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Figyelem, ahogy ténykedik, és nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen veszettül jól áll neki ez a pulcsi. Eltelt már pár év amióta ismerjük egymást, de változatlanul jól fest a barátom. Jó, ez nem igaz, mert jobban néz ki, mindig egyre jobban néz ki. Tök sok embert ismerek, akik a gyerekkorból a felnőttség felé haladva tökre megváltoznak kinézetileg, van aki csodahelyes gyerek volt, felnőttként meg nem annyira vagy fordítva. De Thomas borzasztó szerencsés génekkel rendelkezik. Ő is változik ugyan, de csak is jó irányban. Ha a jó lehet még jobb.
Lelkesedése szokásos módon átragad rám, a szívemet nyomó gondok egy pillanat alatt tovatűnnek, ahogy hallgatom a szinte gyermeki vidámsággal előadott beszámolót. Mintha az egész világ csak csodaklassz és izgalmas és mesés és csodálatra méltó lenne, ami ezernyi új dolgot, ezernyi titkot rejt.
- Tyű, nem tétlenkedtél akkor! – nehezen találok szavakat, mert hát mit lehet mondani ennyi szuperklassz dologra, ami leírja az én elragadottságomat hallattukra. És valóban ismertem a tervek egy jó részét. Viszont ehhez képest az én nyaram dögunalom volt – felnőttes.
- Hm, ennyire jókat nem – kezdem aztán egy rövidke beszámolót dobok össze, ami javarészt munkából, Benito dögönyözésből és fura dolgaiból, környékfelfedezésből áll. Aztán elcsendesülök és feszülten ficeregni kezdek. Nem halogathatom tovább a dolgot.
- Szortíroztam a sulis dolgokat, meg elkandallóztam Pécsre – nyögöm ki gyorsan. Nem kezdek bele magyarázkodásba sem az előbbi, sem az utóbbi kapcsán. Talán nem is kell, ha meg igen, akkor majd később fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853091#post853091][b]Thomas Middleton - 2022.09.22. 18:26[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #abitnervousGIF



Örülök, hogy változatlanul tetszem a barátnőmnek, vagy ha nem változatlanul, akkor meg egyre jobban; ugyanis én is így vagyok vele. Gyakran előfordul, hogy mikor rápillantok, rajta marad a tekintetem és csak szelíden gyönyörködök benne, újra beleszeretve a már jól ismert vonásokba.
Ahhoz képest, hogy ilyen szájelhúzósan kezdi a mesélést, szerintem igenis elég kellemes dolgokat művelt. Egy-egy részletre jobban elvigyorodok, miközben bólogatások és "ó"-zások meg "hmmm"-ögések között hallgatom őt. Aztán elérünk ahhoz a kényesebb témához, amire eleven arcom kicsikét elsemmilyenül és nyelek egyet.
- Jah, azokat én is rendezgettem - reagálok a sulis szortírozásra félszegen, miközben pulcsimon át megvakargatom valahol a nyakam alatt.
- Hm... Peach merre van? - vonom össze szemöldököm. Biztosan hallottam már erről a városról különben, dehát nem igazán látok tovább itt Magyarországon az orromnál meg Bogolyfalvánál és Budanekeresdnél. Pedig voltunk már pár másik részén is az országnak, de főleg varázstelepüléseken, ráadásul olyan sokat hoppanálgatunk úgy összességében ide-oda, hogy néha keverem, melyik országban járunk. Peachben szerintem még nem voltam. De tényleg ismerős valahonnan. - Mit csináltál ott? - kérdezek rá erre is, derűsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853139#post853139][b]Juhász Laura - 2022.09.23. 19:43[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Kellemeseket, de nem túl izgalmasakat. Szokványosakat. A legizgalmasabb, legjobb napjaim a nyárból meg akkor voltak, amikor találkoztunk.
Jól sejtettem, hogy ez a téma neki sem lesz a kedvence, az arca tökéletesen árulkodik erről. Pedig meg kell beszélnünk, most már muszáj lesz. De még így sem bírom megállni a magyar városnév angolos kiejtését hallva. Annyira édes!
- Ö, délen – mondom bizonytalanul. Ha elém rak egy térképet azonnal rábökök, hogy hol van, de el nem tudnám mondani ennél pontosabban. Főleg, mert nem tudom, hogy ismer-e bármit a közelében esetleg vagy sem. Azt viszont látom, hogy nem gyúl rögtön a fejében szikra a név hallatán.
- Elmentem az egyetemhez. Tudod, ott van az egyetem, amiről meséltem – válaszolom szelíden, majd várok egy kicsit, amíg összerendezi a gondolatait, emlékeit mielőtt folytatnám. – A hoppanáláshoz ismernem kell a célt, hogy ne legyen gond belőle, szóval elutaztam, kicsit szétnéztem a városban is. Nagyon szép kis város – folytatom a beszámolót egy kicsit felélénkülve, mert tényleg nagyon szép hely. Szívesen elbolyonganék ott vele is, függetlenül attól, hogy felvesznek-e oda vagy sem. – Hogy sikerültek a vizsgáid? – kérdezek rá hirtelen témát váltva. Egyelőre ennyi bátorságom volt az egyetemet illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853144#post853144][b]Thomas Middleton - 2022.09.23. 20:24[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #abitnervousGIF



Kérdőn mosolygok rá. Mi a baj, nem jól mondom?
Délen. Oké. Fogalmam sincs, voltam-e már arrafele, szóval nem is értem, miért így kérdeztem. Inkább az tudna tényleg segíteni, ha megmondaná, mi jellegzetes van arrafelé. Ő például miért ment oda. Hamarosan kapok is egy elég jó támaszpontot. Az egyetem, persze! Akkor nem egy barackról elnevezett helyen volt. Tehát ezért somolygott úgy.
- Ja, tényleg - szalad fel a szemöldököm, aztán dobban egy nagyot a szívem és megállok a hintában ingásban. Amiatt ment oda? Egyszerre vagyok izgatott és boldog vele és miatta, mert ez egy veszett nagy dolog és... és... azta; másrészt szinte érzem, ahogy a bensőm remegni kezd. - Hát ez baromi izgi! - csillognak a szemeim, ahogy a vele lelkesedés kerekedik felül bennem. - Tuti, hogy felvesznek - rázom a fejem ellentmondást nem tűrően, hogy az nem lehet, ne vegyék fel. Biztosan oda fog járni. Egy Egyetemre! Az mekkora dolog már?
- Ó... az enyémek? - pislogok szaporán, ahogy torkomon akad a fene nagy Launak örülés és kólint fejbe méretes gurkó-ként a saját valóságom, miközben felteszem idétlen kérdésem. Nem, majd Herceg vizsgái hogyan sikerültek. Persze, hogy az enyémek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853253#post853253][b]Juhász Laura - 2022.09.25. 11:50[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Hamar összerakja a dolgokat, és már lelkesedik is. Sajnos én nem annyira tudok osztozni az izgatottságában. De azért elmosolyodom, majd legyintek egyet.
- Hát, én ebbe nem vagyok olyan biztos. De még nem tudom, hogy felvettek-e vagy sem. Nem kaptam még baglyot – úgy tudom, hogy ilyenkorra már kiértesítenek szóval lehet hogy az én példányom eltévedt valahol. Vagy annyit töprengenek az egyetemen, hogy felvegyenek-e vagy sem, hogy azért nem kaptam még hírt? – Mindenesetre a város szép, jó kis nevezetességei vannak. Valamikor elruccanhatunk oda, ha szeretnél.
Akár felvesznek, akár nem, a bagolykőbe többé nem folytatom. Egyszerűbb lenne ha nem vennének fel igazából. Mert akkor csak dolgoznék a faluban és úgymond több időm lenne és közelebb lennék meg minden. Ugyanakkor tényleg milyen klassz meg milyen nagy dolog már egyetemre menni? Na mindegy is, majd meglátjuk mi lesz.
- Igen – erősítem meg lágyan, kedvesen. Persze, hogy az ő vizsgáira vagyok kíváncsi. Baljós érzetem támad, amiatt ficeregni kezdek és bátorítóan, együttérzően nézek rá. Bármi is van mondhatja, nyugodtan. Csak egy pillanatomba kerül és mellette termek ha arra van szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=853781#post853781][b]Thomas Middleton - 2022.10.02. 19:23[/b][/url]

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #whatcanisayGIF



- Szólj rögtön, amikor kapsz levelet! Hoppanálj oda hozzánk vagy küldd tovább a baglyot nekem vagy bármi - unszolom őt az azonnali értesítésre, nem mintha azt feltételezném, hogy nem mondaná el, amint lehet. Csak hát alig várom már, hogy kiderüljön, felvették, és együtt örüljünk. Elsomolygok izgatottságomban ezen, ám tényleg nem kerülhetem el, hogy rólam essék szó. Igazából nem is akarom elkerülni, szeretnék beszélni róla, főleg Lauval, csak közben meg annyira izé ez az egész.
- Hát... sehogy sajnos - susogom résnyire nyitott ajkaim közül. Nyelek egyet. - Volt, amiből átmentem, de... a legtöbből nem - folytatom mesélésem, miközben mellkasomban nőttön nő egy feszülés, kezdve szétterjedni bennem. - Nem sikerült ez a vizsgaidőszak - rázom a fejem, erőltetett, fájó mosollyal. - Megbuktam - bólogatok, kibökve a lényeget, s ezzel együtt szemem is könnybelábad, hangom is elcsuklik. Nem számítottam rá, hogy így kibukok. Pedig tehettem volna. Csakhát Liam bácsinak már elmondtam és akkor már sírdogáltam kicsit, és talán valahogy azt hittem, akkor a nehezén már túl vagyok. Nos mégsem. Sűrű pislogásba kezdek és szipogok egyet, majd lélegzem pár mélyet, közben szomorkás mosollyal próbálva jelezni barátnőmnek, hogy jól vagyok ám... jól leszek. Kezeim úgy markolják a hinta láncát, hogy ujjaim belefehérednek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=854110#post854110][b]Juhász Laura - 2022.10.11. 19:30[/b][/url]

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Vigyorogva bólogatok, miszerint jó-jó, azonnal szólni fogok, az első dolgom lesz. Még ha nem is ilyen lelkesen kötné a lelkemre a dolgot, akkor is így lenne. Még ha rossz a hír vagy rengeteg bonyodalomra okot adó akkor is. Aztán ahogy a jókedv jött, úgy tűnik tova az egész.
Ó-t formálnak ajkaim amikor meghallom a rossz hírt. Nem sikerült évfolyamot lépnie. Hirtelen minden gondolat kiszalad a fejemből, annyira betölt mindent a látvány. Szenved, szomorú. Végtelenül szomorú. És én ezt nem bírom nézni. Tétlenül semmiképp sem. Nem is teszem, egy gyors mozdulattal már előtte is termek, nem tudom hogy sikerül egyszerre tök fürgének és halknak lennem, talán vámpírképességeim lettek így hirtelen. Vagy csupán az, hogy szüksége van a közelségemre, méghozzá nagyon, az tehet róla. De mire észbe kapok már ott is vagyok, félig előtte, félig mellette, kezeimet a kezeire helyezem, hüvelykujjammal közben  finoman megcirógatva azokat. Ne szorítsd, hisz itt vagyok. Nem vagy egyedül, itt vagyok. Ez árad egész lényemből felé most.
- Nagyon nehezek voltak? – kérdezem halkan, magamban vívódva, hogy vajon mivel tudom felvidítatni. Annyira furcsának hatna az, ha azt mondanám hogy sebaj, majd legközelebb. Eleve, lesz-e legközelebb? Újra nekifut-e vagy inkább ennyi volt? Volt-e eleve elég ideje tanulni? Na meg nem hangzana-e az úgy, mintha félvállról venném az egészet? Hisz láthatólag ő nem veszi úgy.