36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. augusztus 21. 23:25 | Link

Zayday

Külcsín


Eljött az újabb kis csoportos foglalkozás, pontosabban a szünidei kikapcsolódás ideje. A helyszín ezúttal is a játszótér volt, ahol utoljára Catherine nénivel voltam, és még Helga is ott volt, akit a fő ellenségemnek tartottam.  Most azonban úgy tűnt, csillapodtak a kedélyek, pedig ugyanazokkal az emberekkel voltam az említett helyszínen, akikkel már előzőleg is. Helga szerencsére el volt foglalva mások nyaggatásával. Legalábbis úgy láttam, hogy leköti őt, hogy épp egy másik lány plüss maciját akarja elvenni. Én nem akartam beleavatkozni a dologba, mert már megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy jobb távol lenni a bajkeverőktől. Egyedül úgysem tudtam volna segíteni, azzal, pedig, ha szólok az egyik tanárnak, csupán még jobban magamra haragítottam volna a lányt. Egyszóval tehetetlen voltam ezen a téren, így inkább másra összpontosítottam a figyelmemet. Most magammal hoztam egy pöttyös labdát is, azt gurítottam magam előtt, egész jól elvoltam vele. Kicsit egyedül éreztem magam, mert a többiek mindannyian el voltak foglalva valami mással, illetve a saját társaságukkal. Annyira nem zavart a dolog, meg ellabdáztam egyedül is. Ám az egyik rúgásnál sikerült olyan messzire lőnöm a lasztit, hogy utána rohanva sem tudtam, merre lehet a gömbölyded tárgy. Miután észrevettem, hogy mindenki el van foglalva a saját dolgával, még a tanárok is, úgy határoztam, hogy majd egyedül megkeresem a labdámat. Neki is iramodtam a játszótért körülvevő helynek, a bokrokon át egészen az úttestig mindenhol kerestem a lasztit, de sehol sem találtam. Persze közben magamra is odafigyeltem, mert anyáék mindig kihangsúlyozták, hogy az úttesteken folyton körül kell nézni, nem jön-e valami. Itt mondjuk más volt a szitu, mint nálunk, hiszen a járművek sem voltak ugyanazok, és az autók sem veszélyeztették a testi épségemet, mint a mugli világban, mégis körültekintő voltam. Kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogom megtalálni azt a bizonyos labdát, nem is értettem, hogy hogyan sikerült ilyen messzire elrúgnom szegény párát.
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2021. augusztus 21. 23:27
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 10. 15:01 | Link

Anabella
A rengeteg időt melyet a faluban töltök, leginkább vásárlással vagy nagy sétákkal szoktam elütni. A mai napon is egy bevásárló körúton voltam az egyik navinés csajszival, amikor hangosabb és sokkal vékonyabb kiabálást hallok meg mint a felnőtteké. Szerencsére örömteli kiáltás, hiszen gyerekek játszanak valahol. Biztos a játszótéren van ilyen jó hangulat, ezért úgy döntök hogy körülnézek arra is. A velem tartó lány éppen meglátott valami pasit, ezért szinte köszönés nélkül elszalad a másik irányba. Tavaly még nem így voltam vele, de én is bepasizhatnák már. Megvagyok én egyedül is, de mivel érdekes személyiség vagyok nem tartom mindennap a kontaktot a suliban a csajokkal. Nem vagyunk nagy barátnői viszonyban, de beszélgetünk na. Épp jó, hogy az órákon van kivel beszélgetni és az ebédkor kifecsegni a bizonyos napi dolgokat, és kész. Viszont egészen más egy fiú. Danának is volt egy szerelmi csalódása, ezért is nagyon tartok attól hogy velem is valami rosszabb előfordul. Például egy nagyon bezsongó srác, mindennél rosszabb. Nekem ilyen tapasztalatom nincsen, csak hallottam néhány rémtörténetet, és kiskoromból emlékszek még egy lányra, aki a barátja rabolt el. Borzalmas témák ezek, ezért miközben sétálok a téren nem is veszem észre, hogy felém gurul egy labda. Felkapom, és körbenézek. Valószínűleg hogy az egyik kisgyerek hagyta el, és mivel nem vagyok nagyon messze az úttesttől próbálom minél előbb megkeresni a gyereket. Megfordulok, és tőlem néhány méterre egy kislány áll, éppen a másik oldalt nézi. Elmosolyodva odasétálok hozzá, leguggolok és lassan elé gurítom a labdát.
- Talán ezt kerested? – kérdezem kicsit megemelve a hangomat, mivel egy jármű robog el mellettünk, épp biztonságos távolságra. Csodaszép egy teremtés ez a lányka, nagyon csinosan van felöltözve, olyan akár egy kis hajasbaba. Szeretnivaló teremtések a kisgyerekek, hiszen ilyenkor még nem beszélnek vissza az embernek.
- Mondd csak, mi a neved? Kivel vagy itt? – kérdezem, majd ismételten körbenézek és aggódó szülőket, vagy felügyelőket keresek. Bár valószínűbb hogy előkészítős.
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. október 15. 22:10 | Link

Zayday

Külcsín


Nagy szerencsém volt, hogy nem kellett még messzebb elbóklásznom a többiektől, ugyanis egy nálam idősebb lány megtalálta az elveszettnek hitt lasztimat. Anya mindig mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de az illető nem tűnt se emberevőnek, se gonosznak. Mondjuk anya szerint a látszat sokszor csalt, így azért próbáltam óvatosan kezelni ezt a helyzetet is. Egy jármű robogott el épp mellettünk, amire kicsit összerezzentem, hátrébb is léptem picit.
- Ez az én lasztim - feleltem kissé bátortalanul a lánynak, aki egyébként nagyon csinos volt. Reméltem, hogyha felnövök, én is legalább ennyire szép leszek majd. De persze nem bíztam el magam, hiszen nem ismertem még a másikat, így egyelőre megtartottam a köztünk lévő biztos távolságot. Apa már csak a munkájából kifolyólag is mindig kiemelte, hogy vigyázni kell mindenkivel, akit nem ismerek, úgyhogy egyelőre óvatos maradtam a másik féllel szemben. Jobban végignézve őt egyáltalán nem tűnt veszélyesnek, de mégsem találkoztam még vele soha, úgyhogy a szüleim intő szavai folyamatosan ott csengtek a fülemben.
- Anabella vagyok. Sok emberrel vagyok itt. Egy egész csoporttal meg itt van a tanár néni is a játszótéren - mondtam végül remegő hanggal egy kis bátorságot merítve, közben pedig igyekeztem a lehető legmagabiztosabbnak látszani.
- Te ki vagy? Honnan jöttél? - kérdeztem végül vissza, hiszen kíváncsi voltam, hogy mégis kivel állok szemben.
- Talán te is modellkedsz? - folytattam a beszélgetést immár kicsit bátrabb hangnemben, mivel eszembe jutott, hogy anya szokott nézni egy műsort, ami modellekről szól, és a lány hasonlított az egyik szereplőre. Anya szerint a modellek nem túl okosak, de a jó kinézetükkel sok mindent el tudnak érni az életben. Nem tudtam, hogy mire gondolt ez alatt, de általában igaza volt a meglátásaival kapcsolatban, így hittem neki.
- Visszakaphatom a labdát? - kérdeztem a lánytól, majd arra gondoltam, hogyha nem emberevő, és nem veszélyes, akkor talán még játszhatunk is kicsit. De persze, amíg mindebben nem voltam biztos, addig csak óvatosan szemléltem a másik személyt.
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 27. 12:21 | Link

Anabella
Mivel tanácstalan vagyok, hogy ez a kislány a játszótérről, vagy a föld alól bukkant fel abbahagyom a környék pásztázását, de legbelül az az érzésem hogy bizony a többi gyerektől kóborolhatott el ez a kis vörös szépség, aki olyan szépséges mint a nyári alkonyat. A kis szeplői a huncutkás mosolya felett elrabolják a szívemet már az első elmondott szónál, amit felém intézett. Próbálom komoly fejjel hallgatni a mondandóját, de nem tehetek róla hogy a mosolygásomat nem tudom elfojtani, én ennyi idősen elfutottam volna a másik irányba, egy idegen elől aki a labdámmal a kezében leguggol elém, és elkezd nekem szövegelni.
- Igazán szép lasztid van kislány. – hopp, pattintom a földön, és mivel nem pattan el máshová, egyértelműen újra a kezemben landol. Odadobom neki, majd nagyon gyorsan visszakapom a kezembe. Elég ügyes. A kortársai közül már elég sokan képesek figyelni az őket ért ingerekre, bár én mindig is kétbalkezes gyerek voltam. Nem emlékeztet magamra a csöppség, aki már pár centivel nagyobbnak tűnik a kezében a labdával. Arra gondolok, hogy ez a kislány nagy népszerűségnek örvendhet a társai között, hiszen a barátságosság és a tüneményesség rendkívül jó párosítás. A kissrácok szívét már biztos ellopta, és tuttira veszem hogy amint megtanulnak írni, már kapja is a szebbnél-szebb leveleket.
- Nagyon örülök Anabella, nagyon illik a neved hozzád. Mint egy igazi hajas baba, úgy nézel ki. – simítom végig a kislány arcát, észreveszem hogy a kezei piszkosak. Biztosan a játék közben koszolódott be. Előveszek egy nedves törlőkendőt, és megtörlöm a kezecskéit.
- Így ni, látod szép tiszta lett! Az én nevem Zayday, és ide járok a Bagolykőbe. Szabad? – kérdezem, majd kinyújtom a balomat hogy megismerkedésünk örömére fogjunk kezet.
- Modellkedni? Ez nagyon kedves tőled, de én nem vagyok egy modell alkat. Bár azt tanácsolom neked, hogy te legyél modell, mert csodaszép vagy! – mondom mosolyogva a lánykának, majd megérintem a pisze orrát. Mivel már megfájdult a lábam, felállok és továbbra sem veszem le róla a tekintetem.
- Jaj, persze! A lasztid, tessék! – adom át neki a gömbölyű micsodát.

Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. november 7. 01:59 | Link


Zayday

Külcsín


A másik már nagyon gyakorlatiasnak tűnt a lasztizás terén, ráadásul még a labdám is tetszett neki. Ez külön piros pontnak számított nálam feléje.
- Köszi, anya is azt mondja mindig, hogy egy igazi hajasbaba vagyok. Otthon van sok babám meg van nekik egy nagy házuk is. Itt is volt egy babám, de van egy lány, aki mindenki orra alá borsot tör... Egyik barátnője maciját is kisajátította meg az én babámat is. Mondjuk vele nem érdemes packázni, mert rendesen ellátja az ember baját - meséltem a modell kinézetű lánynak panaszosan. Játék közben piszkos lett a kezem, de az új ismerősöm letörölte a koszt róla. Én nem ellenkeztem, mert anya is arra tanított, hogy a tisztaság az első. Úgy tűnt, hogy ebben a dologban mindketten megegyeztek. Aki pedig anyura hasonlít, az csak jó ember lehet.
- Köszönöm. Én is a Bagolykőre fogok majd járni. Örvendenek - nyújtottam oda viszonzásul a kezem a lánynak. Megállapítottam magamban, hogy nagyon barátságos és szimpatikus lány volt. Ezt persze nem közöltem vele, mert megtanultam otthon, hogy jobb, ha megtartom magamnak a véleményem, hiszen sokszor félreértés lehet a vége, ha megosztom azt másokkal.
- Szerintem az vagy. Hogy én modell? - kérdeztem vissza, és elvigyorodtam, miközben a lány megérintette a nózimat. Úgy gondoltam, hogy ő simán elmehetne modellkedni, bár nem tudtam, hogy mennek ezek a dolgok. Magamról már kevésbé
 tudtam elképzelni, hogy modell legyen belőlem. De azért jo lett volna...
- Köszönöm. Te hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid vagy a tanár nénid? - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
- Van kedved labdázni kicsit? - néztem nagy szemekkel a lányra. Ügyesnek tűnt, úgyhogy szívesen játszottam volna vele. - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 31. 19:11 | Link

Anabella
(zárás)

A kislány nagyon hasonlít egy lányra, akivel én gyerekkoromban sokat játszottam Atlantában. Azt hiszem hogy elköltöztek még amikor nagyon kicsi voltam, de ezek ellenére is szép emlékeket kelt bennem a gyermeki bája. Jó lenne még ilyen picűrnak lenni, gondtalannak és tölteni a felhőtlen gyermekkoromat. Sohaország, ha létezel küldd el hozzám az egyik elveszett fiút, aki elrepít a szigetre. A fiatal felnőttkor olyan sok búval és bajjal jár, főleg a párválasztás terén. Reménytelenül szerelmesnek lenni nem lenne túl jó dolog, és mivel még viszonzott szerelem sincsen nem szólhatok. Mi van velem? Ezelőtt nem akartam fiúzni, de annyira szeretnék már valakivel hideg téli estéken egy fotelban összebújni, és hosszan álmodozóan csókolózni. Én és a csók, még csupán egyszer találkoztunk de tetszett a helyzet. A lányka vidám kacagása zökkent ki, és kapcsolok hogy itt áll előttem az apróság.
- Nekem otthon rengeteg babám van még meg kiskoromból. Tudod, el szeretném majd ajándékozni a rászoruló gyerekeknek. Az a lány belevaló kis csajszi, de nem szabadna másét elvenni. Szólj csak a tanárnéninek. ő fog tudni segíteni. – tanácsolom neki újra a többi gyerek felé tekintve. Ez a lány igen bátor, hogy egymaga elsétálgat a társaitól. Nem tudom, de remélem hogy nem közösítik ki, mert az olyat úgy nem szeretem. A vidámsága viszont az ellenkezőjéről tanúskodik, így szerintem kis magányra vágyott vagy újabb társaságra. Az pedig megérkezett hozzá, az én személyemben. Tessék, kis barátnőre vágytam és meg is lett. Nem is kapcsolok hogy hozzám beszél, ezért vissza is kérdezek egyszer, de mire a kérdésem végére érek visszaemlékezem. Nem figyeltem, és emlékszem rá? Mi a szösz.
- Én, csak erre sétálgattam. Tudod, a fenti suliba járok biztos hallottál már a többiektől a Bagolykőről. Végző éves vagyok, így már elég nagy kislánynak számítok. – kacsintok mosolyogva rá, majd helyeslően bólogatok.
- Persze hogy van kedvem! Na, gurítsuk vagy dobjuk?- kérdezem a kislánytól, és újból guggolva várom a játékunk kezdetét.
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2022. január 1. 01:35 | Link

Zayday

Külcsín


/Zárás/


- Ez nagyon jól hangzik. Ha nagyobb leszek, és kinövök a babázásból, akkor majd én is odaadom a babagyűjteményemet a rászorulóknak - mondtam a másiknak elgondolkodva. Akkor anya már biztosan engedni fogja ezt. Most még nem ajándékozom oda senkinek őket, mert még játszom velük, meg anya sem örülne neki, mert ahogy elmondta, megdolgozott értük rendesen.
- Igen, belevaló lány, csak sajnos másoknak szeret ártani. Már párszor lett szólva emiatt a tanároknak, de így sem akarja leállítani magát - válaszoltam kissé panaszosan Zayday-nek. Reméltem, hogy egyszer majd valaki úgy megregulázza, hogy nem lesz kedve többé ilyet gonosz tetteket elkövetni.
- Az nagyon szuper! Én is oda fogok járni, ha végeztem az előkészítőben. Már nagyon várom - feleltem neki lelkendezve. Kicsit azért tartottam tőle, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás, de ha ő már végzős volt, ez azt jelentette, hogy nem volt lehetetlen kijárni a sulit. Legalábbis ő egy élő példa volt erre. Persze azért mindig is úgy voltam van vele, hogy hiányozni fog az előkészítő, mert szerettem ide járni, de izgatottan vártam azt is, hogy megkezdhessem a Bagolyköves éveimet.
- Gurítsunk! - mondtam rögvest, majd el is kezdtem feléje gurítani a lasztit. Egy ideig labdáztunk, majd az egyik tanár néni magához hívott, és elbúcsúztam az új ismerősömtől.


/Köszönöm a játékot! Cheesy/
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2022. január 1. 01:40
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér