36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. szeptember 20. 20:20 | Link

Noel

- Úúúút! - kiáltom rekedten, s valahogy nehezen mindhárman lefékeznek a járda szélén, megvárják, hogy odaérjek. Néha erős vágyat érzek, hogy növesszek valamilyen varázslattal egy harmadik kezet is, mert kettővel ebben az életben nem sokra megyek. Megfelelően biztonságos bűbáj híján most két kezemmel megfogom a Bébék praclijait, Panka pedig megfogja Borinak, s így vonulunk át a roppant forgalmas falusi úton. Abszolút senki nem jár erre, meg egyébként sem az a nagyon autóval közlekedő népség a bogolyfalvi. De az elv az elv.
Ahogy átérünk, mintha gurkókat eresztenék ki a ládából, a szélrózsa különböző irányaiba rohannak el. Sóhajtva csukom be a szám; teljesen fölösleges utánuk szólnom.
Szeretem őket, olyan sokszor belém hasít az érzés, de közben végig ott van egy tompa, gyomor mélyén kapirgáló rettegés. Lehet már soha nem múlik el, vagy csak akkor, ha már olyan vén vagyok, hogy folyton összekeverem a neveiket, amikor beugranak hétvégén az unokákkal. De azért bátor voltam ma, Ármint szépen beterelgettem a hálószobába, elhúztam a sötétítőt, lenyomtam őt az ágyra, levetkőztettem, betakargattam s nyomtam egy puszit a homlokára. Azt hiszem, egy ideig másban reménykedett, ami sokat elmond az önfeláldozó kitartásáról, viszont tényleg szüksége van egy kis pihenésre. Remélem mire hazaérünk, nem fogja kitakarítani az egész házat s puccos vacsorával sem vár, hanem még mindig ott fog horkolni a paplan alatt.
- Panka, vigyázz a fejére! - kiáltok fel az egyik mászókára, abszolút fölöslegesen. Sóhajtva rogyok le egy padra, onnan próbálom szemmel tartani egyszerre mindhárom porontyot. Kaméleonnak kellett volna szülessek.

Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. szeptember 22. 19:06 | Link

Dimi és a... úristen, hányan vannak?


Szemöldökeimet erősen összehúzva, eltúlzott komolysággal nézek a maholnap kétéves gyerekre, aki épp az imént olvasztotta meg a kezébe nyomott 'silento' csokoládét (tudjátok, azt amitől egy szemhunyásnyi időre elcsendesül), és most a fél arcát összemaszatolva rötyög, miközben azért elegánsan úgy tesz, mintha egyébként zavarban lenne. Vállait előrehúzva, alulról nézelődik felém, én meg karjaimat mellkasom előtt összefűzve, szigorúszerű tekintettel viszonzom a pillantását. Az egy dolog, hogy benne is pislákolni kezdett a tűz, de hogy ilyen szemtelenül vissza is éljen vele?! Ráadásul már most?! Hát kire ütött ez a gyerek? Jó kérdés.
- Remélem, akkor is így fogsz nevetni, amikor anya meglát... - jegyzem meg a csúszda tetején terpeszkedő Kornélnak, és alig hallhatóan, a szavakat el-el harapva folytatom. - ...és mindketten kikapunk. Tippelj, vajon melyikünk lesz ezért az igazán hibás, hah?
Jah, valahogy úgy. Mostanában nem sokat látjuk egymást Nádjával, és azt hiszem, ez a jelen helyzetben így is van rendjén. Fogalmam sincs, hogy Kornél felfogta-e már közös életünk ezirányú változását, ahogy arról sincs tudomásom, az édesanyja mennyit és milyen mértékben beszélget vele rólunk.
- Vicci, apa, hihihi - gurgulázik tisztacsoki kis kezét arca elé téve, aztán kinyújtja, hogy mutatóujjával egy távoli pontot célozzon meg. - Csuszi! Csúúú-szíííí!
Ilyenkor persze csak sikoltozva képes szavakat formálni, és mi sem természetesebb, csokis kezével az enyémbe kapaszkodva mocorogni kezd, előre, még egy kicsit, még, még, na?, rajta, izibe lendületet gyűjt, aztán csúszik és visít és boldog, én pedig vele együtt vagyok az. Nem jut eszembe apám vagy Nádja, de még Mina sem. Most csak mi vagyunk: én és a fiam.
Meg...
- Nahát, nézd csak, kik jöttek - vigyorgok le egy, kettő, három felénk (meg hát úgy minden irányba is) szaladó ismerősforma gyerekre, és tekintetemmel nyomban keresni kezdem az apjukat.

- Tegnap felgyújtotta az aranyhörcsög seggét - huppanok le Dimitri mellé a padra, és hátamat a támlának döntve hátraengedem a fejemet. Hirtelen nem tudni, bosszús vagyok-e vagy inkább rettentő büszke, de a következő pillanatban önkéntelen is elárulom magam, hiszen hangos, nyöszörgésben végződő nevetésben török ki, és a hajamba túrva a másik felé fordítom az arcomat. - Badass. Most egy hétig nem ehet csokit - mondom, és vetek egy futó pillantást a csokoládétól ragacsos kezemre, hogy rögtön utána már szánakozva nézzek vissza a másikra. - Kíváncsi vagyok, ezek után nekem milyen büntetést talál ki az anyja.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. szeptember 23. 21:16 | Link

Noel

Figyelem, ahogy a Bébék óvakodva oldalognak közelebb s közelebb Kornélhoz, barátkozási szándékukat még morcos pofijuk sem tudja eltitkolni.
- Öh... gratulálok? - Kijelentésnek induló válaszom a végére kérdéssé formálódik, s felvont szemöldökkel nézek oldalvást a mellém zuttyanó Noelre. Alapjáraton gratulációmat kellene kifejeznem, hogy egy totyogó mellett életben tudtak eddig tartani még egy élőlényt.
- Egy egész hétig? Hmm - bólogatok mélyeket s lepillantok a gyanúsan maszatos kezére. Most megvagyok győzve. - Csak ne emlegessük túl hangosan, Pankát próbáljuk lehozni a... szerről. - Az említett delikvens épp a legkacskaringósabb csúszda tetejéről integet felém, fülig vigyorral. Bátorítóan visszaintegetek s néma hálát rebegek a leesés-gátló bűbáj kitalálójának. Nyugodtan pihentethetem fáradt testemet a padon, főleg hogy most még társaságom is került.
- Lehet, hogy majd egy hétig mindig le kell csukd a vécé tetejét? - vetem fel a borzasztó ötletet. Én már csak akkor csukom le, amikor néha eszembe jut letörölgetni. The perks of being gay.
- Már a kicsik is rákezdték, hogy akarnak egy állatot - sóhajtok drámai hosszút, s megvakargatom öklömmel borostás államat. - Az a szerencse, hogy egyelőre nem tudják eldönteni, milyen állatot is akarnak pontosan. Az unikornist megvétóztam, a macskára allergiás Ármin, a kutya meg olyan snassz Pankának. Komoly dilemmák, hm?
Lehet nekünk is valamilyen low-maintenance állat kéne, komolyabb esélyei lennének a túlélésre. Egy csiga mondjuk.

Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. szeptember 24. 08:59 | Link

Dimi és a... úristen, hányan vannak?


- Ühm, valami olyasmi - sandítok át a mellettem ülőre, és bár kétség sem fér hozzá, hogy a szám sarkában néminemű cinkosság ficereg, kérdő vonásait látva megtalál az érzés, hogy esélyesen idén se én viszem haza az év apja címet. Dehát nincs mit tenni, anyám szerint én is épp ilyen égetően rossz gyerek voltam, aki azért a társasági eseményeken oldalra nyalt hajával meg illendő és természetesen választékos megszólalásaival ünnepélyesen elő tudta adni a jól nevelt aranyvérű porontyot, és kitűnő benyomást keltett bármelyik őt mustrálóban. Nem úgy, mint Nelli, akit már ötévesen sem érdekelt senki és semmi önmagán kívül. Pillantásommal megtalálom Kornélt meg a három muskétást, majd együttérző, oldalra húzott szájjal szólalok meg.
- Sok sikert hozzá - felelem ahelyett, hogy annyit mondanék: ííííhhhh. - Nem tudom, a tieitek milyen szinten tolják a hiszticunamit, de ha Kornélból indulok ki, akkor... részvétem. Nem létezik olyan, amin ne tudna pillanatok alatt megsértődni, ami az elmúlt hetekben nem vezetett semmi jóra. Lásd a pórul járt hörcsögöt.
Mi lesz, ha legközelebb Nádja kezd füstölni, mert brokkolival mert közeledni a visító gyerekhez? Merlinem, már csak a gondolatra is nevetnem kell.
- Hé már, most miért kell egyből az ördögöt a falra festeni? - vigyorgok rá Dimitrire, és közben előhúzom a dzsekim belső zsebéből a pálcámat, hogy egy könnyed gondolattal leszedjem a bőrömre ragadt csokoládét. Nem sokan tudják, legalábbis biztosra aligha vehetik, hogy elköltöztem Nadine-tól, főleg, hogy időm nagyrészében Fehérváron tartózkodom, és ilyenre, hogy Kornéllal a játszón ücsörögjek, már nagyon, nagyon régen volt példa. Akkoriban még nyugodtan alhatott szegény pocok.
- Pedig az unikornis menő. Csak nem annyira legális. A törpegolymók gondolatával hogy álltok? - vetem fel a létező legártalmatlanabb ötletemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. szeptember 28. 12:39 | Link

Noel

Akkor jól sejtettem, hogy ez a hír örömhír, mégha nem is az a fajta, amit rögtön elakarsz újságolni mindenkinek. Vagy csak majdnem mindenkinek. Tragikus felhanggal. Mint amikor Benji először intézte a dolgát peluson kívül s olyan boldog volt, hogy körberohanta csóré seggel a házat, s csak este kezdtük gyanítani, hogy egy második adagot is termelt a hálószobánk sarkába. Összeszorított fogakkal mosolyogtunk s örültünk a sikerének.
Horkantva reagálok a sok sikerre, mert mindketten tudjuk, hogy nekünk már annyi.
- Meglepően... chill gyerekek. Mármint a normalitás határain belül vannak háborúk, de nem az a japán atomreaktor-szintű robbanás. - Magyarázás közben lelkesen mutatok körbe, nagyjából a gyerekek irányába, bár épp csak egyet látok a háromból.
A nagy helyzet az, hogy sokszor érettebbek a két évesek, mint Ármin, de pont ez a harmónia kulcsa. Ha négy Árminnal élnék együtt, szerintem már rég anyámék pincéjében nyalnám a vakolatot. Talán az is a titok, hogy mi is sokat elengedünk. Amit meg nem engedhetünk el, azt úgy csomagoljuk, hogy azt higyjék, ők akarták, amit mi akarunk, s igazából szembeszegülnek velünk, közben francokat. Néha van előnye annak a pszichológus diplomámnak.
- Csak felkészítelek lelkileg - teszem komolyan a vállára a kezem egy pillanatra, s őszinterészvétem-tekintettel nézek rá.
A törpegolymókos felvetésére egy elnyújtott öööönemmm a válaszom. Nekem kutya kéne, ha valakit érdekel (persze senkit se érdekel). Még valahogy lehet fordított pszichológiával átviszem a tervem, pár hónapig jajgatok és mindenkinek tudtára adom, hogy én nem akartam kutyát, aztán az az apa leszek, aki Halloweenkor összeöltözik az ebbel és éjszaka is vele alszik (hah! bárcsak tudnék aludni).
- Rég nem láttalak errefelé - jegyzem meg hirtelen. Ismeretségünk vissanyúlik azokra az időkre, amikor még nem voltam a Ráczhalmi-klán tagja s a szabad délelőttjeimet nem játszótereken töltöttem. De kétségtelenül nagyobb a dad-bonding ereje, mint a ritka kocsmában összefutásoké. Még nem szoktam egészen hozzá, hogy a szülői klub része vagyok, elég self-conscious módon élem ezt meg, viszont az így köttetett barátságok - talán jobb szó rájuk a bajtársiasság - egy nem várt, kellemes bónusz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér