Maia

Nem fáradtam el kifejezetten, de jól esett csak ülni. Egy pillanatra elfeküdtem a padon, de hamar felültem. Hideg volt, és mivel sapka hiányban szenvedek, nem volt kedvem megfagyni. Összekócoltam a hajam, mert a gyakorlatok után mindig hülyén áll. Így olyan hatást kelt, mintha most keltem volna.
Nem kellett sokat várnom, egy lány ült le mellém, és mutatkozott be. Először kicsit meglepődtem, aztán elmosolyodtam.
- Salut! -Használtam a szokásos francia köszönést. -Eric Marius Chabot vagyok. Inkább Eric, de bárhogy hívhatsz. -Mutatkoztam be én is. Nevemet teljesen francia kiejtéssel mondtam, remélem azért értette. A bemutatkozásom többi részén is érződött az akcentus, de azon már nem annyira.
- Én is a Bagolykőbe járok, és szintén gólya vagyok. Pár napja jöttem. -Válaszoltam. Szimpatikus volt a lány. Jókedve volt, és nem törődött azzal, hogy nem ismer, úgy beszélt, mintha régi ismerősök lennénk. Én sem zavartattam magam, nem törődtem azzal, hogy nem ismerem, úgy kezeltem, mint egy barátot. Kérdésére elmosolyodtam.
- Egyáltalán nem baj! -Mosolyogtam rá. Bár még akartam edzeni, úgy gondoltam, hogy inkább ismerkedek. Edzeni bármikor tudok, de nem mindig van alkalmam barátkozni. Mellesleg minimum öt évet itt fogok tölteni, és lehet, hogy jó kondiban leszek, de magányosan unalmas az élet.
- Hogyhogy erre jártál? -Kérdeztem most én a lánytól.

Maia

Nem fáradtam el kifejezetten, de jól esett csak ülni. Egy pillanatra elfeküdtem a padon, de hamar felültem. Hideg volt, és mivel sapka hiányban szenvedek, nem volt kedvem megfagyni. Összekócoltam a hajam, mert a gyakorlatok után mindig hülyén áll. Így olyan hatást kelt, mintha most keltem volna.
Nem kellett sokat várnom, egy lány ült le mellém, és mutatkozott be. Először kicsit meglepődtem, aztán elmosolyodtam.
- Salut! -Használtam a szokásos francia köszönést. -Eric Marius Chabot vagyok. Inkább Eric, de bárhogy hívhatsz. -Mutatkoztam be én is. Nevemet teljesen francia kiejtéssel mondtam, remélem azért értette. A bemutatkozásom többi részén is érződött az akcentus, de azon már nem annyira.
- Én is a Bagolykőbe járok, és szintén gólya vagyok. Pár napja jöttem. -Válaszoltam. Szimpatikus volt a lány. Jókedve volt, és nem törődött azzal, hogy nem ismer, úgy beszélt, mintha régi ismerősök lennénk. Én sem zavartattam magam, nem törődtem azzal, hogy nem ismerem, úgy kezeltem, mint egy barátot. Kérdésére elmosolyodtam.
- Egyáltalán nem baj! -Mosolyogtam rá. Bár még akartam edzeni, úgy gondoltam, hogy inkább ismerkedek. Edzeni bármikor tudok, de nem mindig van alkalmam barátkozni. Mellesleg minimum öt évet itt fogok tölteni, és lehet, hogy jó kondiban leszek, de magányosan unalmas az élet.
- Hogyhogy erre jártál? -Kérdeztem most én a lánytól.

Eric

- Te francia származású vagy, nem? - kérdeztem, mikor Eric bemutatkozott és elmondta, hogy ő is Bagolykőre jár. Azonnal felismerem az akcentust, lévén, hogy félig én is külföldi vagyok, bár nem francia, de azért könnyen felismerem a külföldieket.
- Egyébként melyik házba jársz? - fordultam felé. Elsőre levitásnak néztem, de inkább nem akartam hülyeséget mondani, így inkább kivártam, amíg válaszolt. Magamban megállapítottam, hogy én vagyok a világon a leggyávább ember. Még azt sem merem megkérdezni egy diáktól, hogy melyik házba jár. Na mindegy, majd megpróbálok változtatni ezen.
- Akkor jó. Tudod nem szeretem, ha másoknak a terhére vagyok. - mosolyogva fordultam felé ismét. Most már nyugodtan beszélhettem, végre elmúlt az a furcsa érzésem, hogy nem akar látni, hanem inkább egyedül lenne, mint velem. Mindig ilyesféle érzéseim vannak, ha egy ismeretlennel találkozom. Megint a gyávaság jele. Komolyan változnom kellene...
- Gondoltam lejövök egy kicsit a faluba körülnézni, végül is ha Bagolykőn fogok tanulni az elkövetkezendő években, akkor jó, ha ismerem a falut - magyaráztam lelkesen. - És te? Jól láttam, hogy edzettél?
Komolyan kíváncsi voltam. Én sosem voltam egy sportos alkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a sportolás, csupán én nem szeretem csinálni.