Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

#catwoman | February 12th

Szeretem a gyerekeimet. Komolyan. Mind a négyet. Hatot, ha úgy vesszük. De ilyenkor nagyon durván próbára teszik a türelmemet és nem tudom eldönteni, direkt csinálják vagy csak szimplán ennyire pörögnek. Lehet, hogy talán egy kicsit mind a kettő.
Legalább ma egy kicsit jobb idő volt, szóval miután a gyerkőcök végeztek a suliban, tartottam magam az ígéretemhez és kihoztam őket a játszótérre, ahonnan nem is volt visszaút, Adri már húzta is Milot a csúszdához, Peggy meg beterelte a bújkálós mászókába Mimit. Én meg álltam ott, valahol a kettő között fél úton és próbáltam nem teljes letargiába esni, hogy most melyik irányba is szakadjak. Istenem, de jól esne most egy cigi.
Végül aztán sikerült meggyőznöm őket, hogy mindenkinek sokkal jobb, ha libikókáznak, ott csak fel kellett pakolnom Mimit a magasabban lévő felére, mert ugye jó tesók. Miért is várnák meg egymást? Legalább már addig a pontig eljutottak, hogy mindenki kapaszkodik, ahelyett, hogy egymás ruháját rágnák, ez már valami... nem?
A lényeg az, hogy én egész biztosan jobban elfáradtam, mint ők, le is ültem az egyik hintára, hogy legalább egy fél perc nyugtom legyen.
- Kölykök, anya dereka fáj, mindjárt megy - erőltettem azért mosolyt az arcomra, még ha ölni is tudtam volna most az ágyamért. Nincs mese, ha játszótér lett ígérve, olyan kis gond, mint terhesség, nem jöhet közbe.
Aztán megláttam a kis férjem a játszótér szélén és kicsit ki is simultak a vonásaim, ahogy lelkesen integettem.
- Babe, légyszi majd vedd le Milut, mondtam, hogy megyek, de nem tudom, hogy most beszorult-e a nagy seggem, vagy csak a világi lustaság van rajtam - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé. Ennyit erről, ma használhatatlan vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=749607#post749607][b]Mikola G. Erin - 2019.02.11. 02:25[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Szeretem a gyerekeimet. Komolyan. Mind a négyet. Hatot, ha úgy vesszük. De ilyenkor nagyon durván próbára teszik a türelmemet és nem tudom eldönteni, direkt csinálják vagy csak szimplán ennyire pörögnek. Lehet, hogy talán egy kicsit mind a kettő.
Legalább ma egy kicsit jobb idő volt, szóval miután a gyerkőcök végeztek a suliban, tartottam magam az ígéretemhez és kihoztam őket a játszótérre, ahonnan nem is volt visszaút, Adri már húzta is Milot a csúszdához, Peggy meg beterelte a bújkálós mászókába Mimit. Én meg álltam ott, valahol a kettő között fél úton és próbáltam nem teljes letargiába esni, hogy most melyik irányba is szakadjak. Istenem, de jól esne most egy cigi.
Végül aztán sikerült meggyőznöm őket, hogy mindenkinek sokkal jobb, ha libikókáznak, ott csak fel kellett pakolnom Mimit a magasabban lévő felére, mert ugye jó tesók. Miért is várnák meg egymást? Legalább már addig a pontig eljutottak, hogy mindenki kapaszkodik, ahelyett, hogy egymás ruháját rágnák, ez már valami... nem?
A lényeg az, hogy én egész biztosan jobban elfáradtam, mint ők, le is ültem az egyik hintára, hogy legalább egy fél perc nyugtom legyen.
- Kölykök, anya dereka fáj, mindjárt megy - erőltettem azért mosolyt az arcomra, még ha ölni is tudtam volna most az ágyamért. Nincs mese, ha játszótér lett ígérve, olyan kis gond, mint terhesség, nem jöhet közbe.
Aztán megláttam a kis férjem a játszótér szélén és kicsit ki is simultak a vonásaim, ahogy lelkesen integettem.
- Babe, légyszi majd vedd le Milut, mondtam, hogy megyek, de nem tudom, hogy most beszorult-e a nagy seggem, vagy csak a világi lustaság van rajtam - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé. Ennyit erről, ma használhatatlan vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=749658#post749658][b]Mikola Keve Áron - 2019.02.11. 19:56[/b][/url]

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750490#post750490][b]Mikola G. Erin - 2019.02.19. 23:31[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Éppen csak, hogy leültem a hintára és kezdtem úgy érezni, hogy legalább pihen egy kicsit a derekam, mikor befutott a kis férjem. Nem beszéltük meg reggel az öltözködést, igazából kicsit vicces is volt, hogy mennyire sikerült beleválogatni ebbe az egészbe. Szerettem ránézni, szerettem, mikor a közelemben van, csak odavoltam az emberért, csak azért mert létezett. Ha valaki ezt mondja nekem pár évvel ezelőtt, tuti kinevetem.
Kicsit meg is dobbant a szívem, ahogy Peggy odarohant hozzá és megszerette, iszonyatosan édesek voltak. Aztán szóltam neki, hogy vegye már le a törpét onnan, ha lenne olyan édes, szóval tisztelgett, mire én felkuncogtam, mint egy kislány. MINT EGY KISLÁNY. Hát csodaédes ez a pasi, főleg akkor, mikor a gyerekeinkkel van.
- Kérlek, még nem jött ki a sérved, talán majd most - nevetgéltem kicsit magam elé, miközben az egyik kezem a láncra fontam, nehogy nekem lehasaljak róla, merő véletlenségből. A csókra kicsit talán kevésbé laza és nemtörődöm volt a válasz, ahogy a szabad kezem a tarkójára csúsztatva húztam vissza egy csókra. - Most már minden. Csak kicsit fáradt vagyok, meg fáj a derekam, de semmi extra.
Kicsit elmosolyodtam végül, megcirógatva az arcát, az ajkamba is harapva finoman.
- Tetszik a szemcsid. Meg a kesztyűd is. Nice outfit, I'm proud of ya. Milyen napod volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750600#post750600][b]Mikola Keve Áron - 2019.02.21. 14:29[/b][/url]

Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751335#post751335][b]Mikola G. Erin - 2019.03.05. 12:39[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Ahogy a csipet-csapatra pillantottam, ahogy befutott az apjuk, egy kicsit muszáj volt elmosolyodnom. Iszonyatosan édesek voltak, meg látszott is az egység, ha mást nem, abban, hogy mindenki ugyanolyan gyászhuszárként festett a sötét cuccaiban. És még csak meg sem beszéltük, hogy összeöltözünk. Csapatmunka, szerelmem, csapatmunka.
- Nem hiszem, de majd utánaolvasok neked, ha szeretnéd - mosolyodtam el, mert a gyógyítói képzésen nem említették, hogy ennek lenne alsó korhatára. Persze, arról vannak adatok, kiknél alakul ki a legkönnyebben, de ez csak egy szám, semmi komolyat nem jelent. - Cliffhanger volt a könyvem végén és nincs még kint a folytatása. Felhúzott. De semmi megoldhatatlan.
Láttam az arcán, hogy úgysem hagyta volna ennyiben, egészen addig, míg nem kap rendes választ, szóval akár ki is bökhettem. Még a végén megint összekombinál valami lehetetlen megfejtést arról, mi is a gond és miért, aminek semmi köze a valósághoz.
- Óvatosan, össze ne törd magad, mert a gipszelés után még meg is verlek! - szóltam utánuk, bár még nekem sem volt teljesen egyértelmű, hogy ezt melyiküknek szántam. Annyi biztos, hogy kicsit feljebb toltam az orrnyergemen Kevu szemcsijét, amitől mindig olyan szép színben lehetett látni a világot.
Emberek nem értik, hogy honnan vannak abszurd képeim az instán, mint mikor a  fiaim ácsorognak a nappali közepén, mindkettő full-sleeve tetoválással, pózolva. A legszebb, hogy ezekben semmi megrendezett nincs. Most is csak elnevettem magam kicsit, a fejem megcsóválva, miközben figyeltem a kis denevérjeim, ahogy lógtak a mászókáról.
- Csinik vagytok így, de azért csak óvatosan, jó? - Persze, hogy aggódtam. Ki nem aggódik ilyenkor? Inkább csak a hasamra csúsztattam a kezem, akaratlanul kicsit meg is cirógatva azt. - Denevérék mit szeretnének kajálni este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751336#post751336][b]Mikola Keve Áron - 2019.03.05. 13:59[/b][/url]

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751352#post751352][b]Mikola G. Erin - 2019.03.05. 23:06[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Azt hiszem, hogy a férjem fél tőlem. Nem olyan rettegősen, hogy majd beszarsz, ha csak meghallod a nevét, de mióta beköltöztek a kis tappancsos pocaklakóim, határozottan úgy érzem, hogy megválogatja a szavait... úgy mindent illetően. Ez nem hiszem, hogy annyira Keve lenne. Egyszerre esik jól és borzaszt el.
- Ühü, szerintem az lesz. Talán ezen nem alszom el annyiszor - grimaszoltam egy kicsit, de aztán csak a homokba süppesztettem a csizmáim és egy kicsit löktem magamat előre-hátra a hintával, hogy ha már idedobtam magam, akkor igazán ne legyen ebből önzés.
Hallottam a nevetésén, hogy tudja, hogy ez az üzenet leginkább neki szólt és nem a kicsi békáknak. Elégedetten el is mosolyodtam és damn, most jól esett volna egy szál cigaretta, de nem szabadott, így csak bánatosan felsóhajtottam. Éppen időben ahhoz, hogy elkapjam, ahol a kis denevérjeim elkezdtek feltelepedni a mászókára. Iszonyatosan édesek voltak, ki is raktam egy rakás képet róluk storyba, hogy biztos, ami tuti, elrakhassam fókuszba.
- Te betűrted, édes? -  döntöttem oldalra a fejemet kicsit, az ajkamba harapva, mert eddig is vonzó volt, mikor vigyázott a kicsikre, de ennyire? Ennyire még nem éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg, csak attól, hogy megigazította Adri felsőjét. Kicsit még el is nevettem magam.
- Senki többet harmadszor? Pagetti lesz - keltem fel a helyemről, majd odasétáltam a kislánykáinkhoz, hogy mindkettőnek adjak egy hatalmas csókot. - Gyere te törpi.
Szedtem le végül Mimit, jó szorosan meg is ölelgetve a kislánykát. Annyira édes volt ő is.
- Milyen napja volt apunak? - intéztem a kérdést most már Kevu felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=751371#post751371][b]Mikola Keve Áron - 2019.03.06. 15:46[/b][/url]

Ki vagyok én, hogy a feleségem meg a könyve közé álljak? És akkor jött az alvás. Nem akartam én lenni a rossz zsaru, szóval szavam se volt rá, hogy szerintem nem a könyv teszi, hiszen leginkább emberfeletti erőre és életenergiára lenne szüksége mellettünk és a munkája mellett, ami azért valljuk be terhesen nem több, mint egy teknősé. Akit a páncéljára fordítottak. A sivatagban. Nem egyszerű.
- Vagy nézhetünk helyette filmet is valamikor - dobtam még be egy win-win ötletet, mert ha az előzőből nem is mosnám ki magam visszakérdés esetén, ezt pont ugyan annyira éljük, így mondjuk lifehacknek. Ha még lenne túlélési alapismeretek oktatás a bagolykőben, biztos felvetetném a családos létben, a terhes nők mellett és az 5 év alattiak mellett a túlélés több lépésű kifejtését. Kérném a trükköket és praktikákat, részletesen. Vannak napok, mikor azt érzem életképtelennek tűnök mellettük.
- Hö? - hangzott az értelmes kérdés, ahogy Adritól visszalógva néztem felfelé, ahogy kivillant a csípőm és a fekete szív is. - Fogalmam sincs miért kérdezed - szögeztem le lazán visszatűrve a pólómat és mint akivel semmi nem történt nevetve a kölykökkel. De persze a jóból is megárt a sok, meg ez a fejjel lefelé lógás már olyan színű fejet csinált a fiaimnak, mint egy érett paradicsom, így befújtam a visszavonulót és leugrottam, aztán leszedtem őket is.
- Problémamentes, többnyire - engedtem meg egy féloldalas mosolyt magamnak a dologra, bár igazából sosem rázott meg se negatív, se pozitív értelemben semmi a tanításban, ha más munkámba csúszott gond, ott nagyobb volt a bukási lehetőség. - Aki utoljára ér a csúszdához, az mossa ki Harleyék tányérját - jelentettem ki és gyakorlatilag egy múló csók erejéig torpantam csak meg a nő mellett, majd a gyerekeket prímán lesétálva, másodikként álltam a létrához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=756301#post756301][b]Mikola G. Erin - 2019.04.23. 11:08[/b][/url]

#catwoman | February 12th

- Az se hangzik rosszul, de akkor valami jót, mert a múltkor is néztük azt a filozofikus cuccot és az első óra után elaludtam. Azon is. - Kriminális, amit művelek, neki döntöttem a fejemet a hinta láncának inkább, kicsit ingva a hintával, de nem rendesen, mert nem esünk ki a hintából, csak úgy, mert az rossz a kicsiknek. - Rég néztünk Deadpoolt. Élném.
Szinte felszisszentem a látványtól, ahogy a férjem csípője kivillant, számomra sem tiszta, hogy azért, mert végignyalnám azt a szívet szívesen, vagy azért, mert kilógott a dereka és úr isten meg fog fázni. De meg lett igazítva a felső és így is volt ez helyes, nem sokkal később meg le is lettek szedve a kis denevérek is, hogy ma már nincs több lógás. Vicces ezt pont Kevétől hallani, aki anno nem ment be órára, mert... jobb dolgunk volt.
- Többnyire? - kérdetem vissza érdeklődve, Mimivel az ölemben, akit ez a dolog felmentett a mosogatás alól, én meg eleve nem voltam hajlandó részt venni. Kivettem a részem a család munkájából már a ténnyel, hogy főztem és nem mellesleg éppen bővítettem a létszámot.
- Ugye mindenki tudja, hogy én ebben nem vagyok hajlandó részt venni? - vontam fel a szemöldököm, de aztán apró csókot nyomtam a férjecske ajkaira. - Szeretem, hogy megtanítod őket, mi az a fairplay. Neked is jó a pagetti, my dearest?
Közben odasétáltunk a kislánnyal, mind a ketten nagyon szépen pillogva apura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=758413#post758413][b]Mikola Keve Áron - 2019.05.13. 23:30[/b][/url]

- Nem mindig a film tehet róla - bár ezt inkább motyogtam, halkan, szinte szótlanul, ahogy el is indultam. Távol. Nem akartam én világháborút, elég volt PS-en. Aztán csak távolabbról toltam a likeokat, meg a vigyort. Nekem tökéletes, minden is. Úgyis én nézem meg, meg Milán, a többiek rendre alszanak, majd Peggy meg Mimi azt hazudják másnap, hogy végig emlékeznek rá. Persze, mert látták korábban. Nem vagyok madár.
A denevéres móka azért mindenkinek bejött, és többé meg kevésbé, de el lett minden nézve. Senki nem villantott elég nagyot, még nincs látható tüdőgyulladás, és aki elsőre köhög, azt egyedül küldöm csatába az anyjukkal. Szóval... a fairplay és mentsük meg Kevét híve vagyok.
- Mindig van okoskodó meg kellemetlenkedő, ismered a diákokat, de egyik sem az én gondom, maximum megbuktatom, nagy kaland - neki, mert nem nekem, én valahogy olyan szinten hidegen hagyom ezt, hogy az már fájna valakinek. De cserébe nagyon következetes vagyok. Aki kicsit is tudással él, azt nem szoktam vizsgán sem buzerálni. - Nyilván, életem - intettem még hátra, ahogy leelőztem a fiam, majd laza futólépéssel beérve kivártam kire és mi marad. Meg ugye azt is, ahogy hamar eljutottunk a pagettiig.
- Teljesen, de ha megint valami undorító zöld tésztát kapunk hozzá, beadom a sztrájkot - közöltem, mire Peggy is mellém állva ismételte ezt el, bár ő inkább mosléknak hívta. Írül. Amire elkezdtem majdnem röhögni, de éreztem, hogy ez nem segít, így csak köhögtem párat és inkább megfogtam az egyik kezét, hogy indulásra bírjam őket. Innen nem tudunk, és nem is célszerű hazautaznunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=770462#post770462][b]Mikola G. Erin - 2019.09.01. 01:36[/b][/url]

#catwoman | February 12th

Akárki állítja, hogy a terhes nőknek nincs olyan füle, mint egy kopónak, hazudik. Én is meghallottam Keve motyogását, hiába próbált meg csak motyorogni. Talán pont ezért is, olyan volt az arcom, mint annak a macskának a mémen, aki meghallja, hogy a veszekedés után magad elé mondogatsz.
- Most csak azért nem vágok hozzád semmit, mert nincs nálam olyan, ami kézreesne. - Mert ugye mobilt nem dobálunk batman után, más meg nincs nálam, csak a házkulcs. Az pedig eléggé sérülésveszélyes, nem akarok benne különösebb kárt tenni.
- Szeretem, milyen kis határozott tudsz lenni, ha az oktatásról van szó - nevetgéltem kicsit magam elé, majd egy hatalmas csókot nyomtam Mimi homlokára, aki erre felsipított hangosan. Szeretem, mikor még nem nagyok és nem mondják, hogy fúj és undi, meg hogy anya ne csináld ezt. Vannak, akik már elérték ezt a szintet. Nem akarok ujjal mutogatni.
- Lehet narancssárga is, rátok bízom. Barna. Még Ezránál sincs normál színű spagetti, szóval nekem ne gyertek a hülyeségekkel! - villant meg a tekintetem kicsit a duó felé. Hivatkozhatnának arra, hogy de ez nem Ezra tésztája, de nagyot buknának rajta, mert de. Szokott pár hetente lepasszolni nekem ilyen kis üvegekben szárított házitésztát, mert a gyerekek imádják. Mindenki, igazából. - Akkor mehetünk?
Azzal a csipet csapatot felmarkolva indultunk el kényelmesen hazafelé.