36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 16. 19:39 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó - énekeltem, ahogy lassan kitoltam Aniat a babakocsiban Dustinék udvarából és bevártuk a mögöttünk topogok Klarat. A nagylányom bőszen magyarázott, igazából szavakat dobált egymás után, ahogy többször leguggolt némi hóért, amit megpróbált a zsebébe tenni. Azt hiszem neveket is sorolt, még Apucinak is tett el későbbre, mert jó lesz az. Igaza volt, csak én a múltkor rájöttem, hogy nem mindent jó elrakni zsebbe. Beleolvadt egy félig rágott karamell a zsebembe, nem volt olyan boldog meglepetés belőle, mint szerettem volna. Pedig én is a Nyuszónak szántam.
- Brekus, merre vagy? - kérdeztem körülnézve, aztán jól nekiszaladt a lábamnak átkarulva azt és egy hógolyószerű képződményt is ránk olvasztott nevetve simiztem meg a kis sapkás fejét és szedtem össze a földről a fehéret, amit Ania büszkén hajított el, mert minek az neki. Eleve el se jöhettünk volna nélküle, Lewy mérges lenne. De az enyém is eltűnt, eddig reggel még megvolt! Nem fontos, inkább átvágtunk az utcán, hogy lekanyarodva a nem annyira népes játszótérre érjünk. Volt itt egy kisebb domb, amin boldogan csúszkáltak a nagyobbak, Klara pedig csillogó szemekkel bámulta őket meg pár gyereket megpróbált megszólítani is, néha lengyelül, amit nem is igen értettek. Én közben Aniat úgy fordítottam a kocsiben, ő is mindent lásson és a teás cumisüveget is megkapta, hogy kerek legyen a kép. Azt észre sem vettem, hogy a nagyobb lánykám mindeközben egy fiatal zsebéből kilógó kesztyűt elemelt és hozta, bőszen betuszkolni a babakocsiba Ania alá.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 16. 21:47 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
Mint minden kisgyerek, a szánkózást én is a családdal kezdtem el. Amikor megszületett az öcsém, már négyen jártunk a magas dombra csúszkálni, amit ő mindig felettébb élvezett. Őt valamiért nagyon vonzza a gyorsaság, és mivel én nem vagyok és nem is akarok semmiféle jónak az elrontója lenni, így amint kicsit nagyobbacskák lettünk, még mindig boldogan kerekedtünk fel a havazásban, hogy újra és újra megtegyük a kaptatót azért, hogy megint leszáguldjunk róla. Csak akkor jutott eszembe, hogy már két éve nem ültem szánkón, mikor a diáktársaim megkérdezték, van-e kedvem velük menni a játszótér melletti földhátra. Én csak hevesen bólogattam egyfajta válaszként, ami legfőképp igent jelentett. Órák után felsiettem a hálókörletünkbe, és a szobámban átöltöztem. A szekrény mélyén találtam egy manósapkát, amit ki tudja hány éve csórtam el Kingától, amolyan „hátha jó lesz valamire” elv alapján. A fejembe húztam, úgyis egy játszótér mellé megyünk, hátha megmosolyogtathatok pár kicsit, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felkaptam a kabátom és a kesztyűm az asztalról, aztán kioldalogtam az ajtón. Ez utóbbit gondosan a zsebembe gyűrtem, mivel soha nem szerettem a kesztyűket, csupán elővigyázatosságból tettem el, hátha hógolyócsatára kerül a sor, amikor igen hasznos lehet. Tempósan sétáltam a Boglyas térig, ahol a többiek vártak rám és együtt elindultunk a dombra. El sem tudtam képzelni, hogy ők honnan szereztek szánkót. Legalábbis én nem hoztam magammal egyet az új tanévre, de lehet, hogy jövőre előre kéne gondolkodnom. Szán híján csak zsebre tett kézzel álldogáltam és beszélgettem a barátaimmal, mivel sokan voltak olyan felkészületlenek, mint én, így amíg arra vártunk, hogy valaki megunja a suhanást, ezzel átengedve nekünk a helyet, valamivel elütöttük az időt. Közben kacagást hallottam a hátam mögül, s mikor megfordultam észrevettem két kislányt és feltehetőleg az anyukájukat. A hóban ott hevert egy árva kesztyű. Gondoltam a kislányé, így felemeltem és utána futottam. Miközben jobban szemügyre vettem a darabot, a zsebembe süllyesztettem a kezemet és rájöttem, hogy azért volt annyira ismerős, mert az az enyém. No, nem mintha bármikor használnám, de egy darabbal egyikünk sem megy semmire.
- Sziasztok! – próbálkoztam először egy köszönéssel.

Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 17. 11:05 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


A tél maga lehetne a csoda, de azért már eléggé a fejembe mantrázták anyuék, meg Lewy, meg sok ismerős és még Dustin is, hogy se nekem, se a babáimnak nem tesz jót, ha lazán öltözködünk. Szóval bár Ania nagyon kis öröklős típus, mert pont mint a nővére ő is állandóan vetkőzik mindenhol, sikerült az overált ráimádkoznom és meg is bűvölték neki, hogy mindig kellemes meleget adjon. A kicsi kacsói így is meg-meg pirosodtak a hidegtől, de visszaügyeskedtem rá egy pindur kesztyűt és lassan a cipellőit is. Fél szemmel persze igyekeztem azt is szemmel tartani, hogy a csizmásom merre csámborog, de úgy tűnt minden oké. Mutogatott, nevetett és rágcsálta az ujját, ahogy csúsztak le előtte. Szerencsére senki nem ütközte le, szóval ez megnyugtató.
- Itt is van - magyaráztam vissza a kis saját nyelvén  figyelemfelkeltő angyalkámnak, ahogy az üvegét neki adtam, egyből el is feküdt a kocsiban és a meleg teácskát szürcsölte, néha cuppanva kitépve a saját szájából, hogy ide vagy oda mondjon okosakat, amit leginkább ő ért. Ekkor jött meg a tesó is, ő meg nyűgösen kezdett sírdogálni.
- Miért bántod Ania popsiját? - néztem rá, ahogy láttam a kezeit a babakocsiban. Nem tudtam hova tenni mit csinál, aztán kihúzta nevetve még meg is mutatta hogy üres, majd büszkén visszanyúlt és ott volt a fél pár kesztyű én meg nagyokat pislogtam rá, ekkor jelent meg a lány is, engem meg jól megijesztett.
- Jaj. Szia - köszöntem is azért vissza, mert tudok ám, csak nem váratlanul, olyankor eléggé meg vagyok lepődve. Klara nagy szemekkel nézett rá én meg megláttam a kesztyű párját és a brekimre néztem. - Ez a tiéd ugye? - mutattam a pici kéz felé, ami a fél pár kesztyűt szorongatta. Közben nem tudom utánzott-e vagy eszébe jutott, de ő is mondott egy Sziát.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 17. 18:11 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Igen, azt hiszem – bólintottam, miközben jobban megnéztem a gyerekeket. Az idősebbik kétségtelenül hasonlított arra kislányra, akire otthon minden nyáron vigyáztam, mivel a szülei az év azon időszakában nem igazán tartózkodtak az országhatárokon belül. Őt Lujzinak hívták, és végtelenül aranyos volt. Végül elköltöztek Amerikába, mert a szülők megelégelték a rengeteg utazást, ami a munkájukkal járt, így azóta nem láttam őket.  A lánykára mosolyogtam, mikor ő is köszönt, majd meglengettem a nálam lévő holmit.
- Te szereted a kesztyűket? Én nem túlságosan – ráztam meg a fejem, miközben leguggoltam mellé.
- Ő a tesód? – mutattam a babkocsi felé. – Nekem egy öcsém van. Ő sajnos most nincs itt.
Már jött volna a következő faggatózó kérdésem, mikor eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam. Gyorsan felpattantam és az anyukára néztem.
- Engem Dankának hívnak. A Bagolykőben tanulok – kíséreltem meg egy gyors bemutatkozást. Elég gyakran jártam a faluban. Azzal a céllal, hogy felkutassam az összes jó helyet a környéken. Kalandozásaim során rengeteg emberrel találkoztam, némelyikkel beszélgettem is. Mindenesetre nagyon kevés arc volt, amit látásból ne ismertem volna, a kiscsalád mégsem rémlett, de inkább nem kérdeztem rá. Ha szeretnék, úgyis elmondják.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. december 27. 12:58 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Nem mosolyogtam, mert nem voltam boldog. Az egy dolog, hogy Lewy anyukája néha olyanokat mondd, mintha alkalmatlannak tartana, hogy jól vigyázok-e és beszélek-e a brekiimnek, de ezt tudná, szerintem megint közbe akarna lépni. Múltkor is már ígérgette, hogy elviszi egy délutánra és megbeszéli vele miket nem szabad. Én ezt nem annyira szeretném, biztos nagyon szereti Klarat, hiszen ő a nagymamája, ettől még nem volt jó érzésem, mikor helyettem akartak ezt-azt csinálni.
- Nie - mondta határozottan még rázva is a fejecskéjét. Nem tudom, én már megszoktam, de erre is mindig csak a megjegyzéseket kapjuk, miért beszél néha ilyen nyelven, néha olyanon a kisbreki. Én szeretem, mikor lengyel szavakat mond és úgy szólongatja az apucit, ami nekem megy én is szoktam mondani, tudom milyen jó érzés lehet és szeretném, hogy azt is érezze tőlünk. Neki az az otthoni és én azt akarom, mindenhol úgy érezzék magukat, ahol csak van az ohanánk. - Ania - mondja is a tesó szóra csillogó szemekkel a választ, hogy aztán kicsit erősebben, mint kellene átkarolja a kisebbik vállait és a cumisüveggel nem törődve nyálas puszit nyomjon az arcára. Szeretik egymást, nagyon édes testvérek, talán mert közel vannak korban. - Öc'i - ismétli a minikém a lány után én meg egyből furcsán is meredek rá ahogy vigyorog. Nem tudom értette-e, ha igen, akkor nem is tudja mennyire örülnék én is annak!
- Danka - ismétlem meg a minimnek és mutatok a kezére, hogy most tartsa oda ügyesen az övét, már tanultunk bemutatkozni, oda is adja de csak vigyorog, mire mosolyogva ingatom a fejem. - Ő Klara, de éppen sumákol. Én meg Maja vagyok. Hányadikos vagy? - kérdeztem rá végül, ha már előkerült az iskola kicsit gügyögve a teázó babakocsisomnak. - Én is ide jártam korábban.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 29. 11:01 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
Mosolyogva figyeltem, ahogy a kislány válaszolgat a kérdéseimre. A kesztyűs kérdésemre kapott válasz nem tudom, milyen nyelven volt, de a hangzásából a „nem” szóra tippeltem. Kiskoromban engem is tanítgattak más nyelveken. Németül Arnold, franciául pedig Kinga beszélt hozzám, ami óriási segítség volt, amikor iskolába mentem és elkezdtem idegennyelvet tanulni. Miután ez nekem bevált az öcsémmel is így bántak, amiért valószínűleg ő is ugyanolyan hálás lesz, mint amilyen én vagyok. A kicsi töretlenül válaszolgatott nekem, aztán átölelte a testvérét, amiért még jobban elmosolyodtam. Nagyon jó az, ha az ember lányának van testvére, főleg ha ennyire szereti. Klara, Maja és azt hiszem Ania, próbáltam memorizálni a neveiket, ugyan a legkisebbet nem mutatták be, de úgy emlékeztem ezt a nevet mondta Klara, mielőtt átölelte őt.
- Másodikos vagyok, nagyon szeretek ide járni – válaszoltam. Tényleg szeretek a Bagolykőben tanulni, a házam is a lehető legjobb és a légkör is valahogy családias, ami igazán fontos nekem. Meglehetősen igénylem a társaságot, utálok egyedül lenni, errefelé pedig mindig akad társaság.
- Tényleg? Melyik házban voltál? És volt kedvenc tantárgyad? – nem akartam faggatózni, de jelenleg a kis életem meghatározó része az iskola, ezért nagyon érdekel, mások hogyan érezték magukat ugyanezen falak között.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 6. 21:20 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Gyakran megesett velünk, mivel Klara elég közvetlen és édes kislány, hogy csak úgy idegenek próbáltak beszélgetést kezdeni az ohanánkkal. Most leginkább vele, amit nagyon is élvezett, mert hangosan, és kicsit éles hangon nevetett fel többször is. Boldog volt én meg imádom ezt látni, akkor is, mikor nem találja a megfelelő nyelvet. Előfordult, hogy a lengyeleknek meg magyarul felelt. Tisztán ejt ki szavakat és szép mondatokat rak össze viszonylag de még vannak keveredések. Mondjuk ki csodálja? Még nem is olyan nagy breki a maga kicsit több, mint 2 évével.
- Áh, akkor biztos sok barátod is van - mosolyogtam rá a lányra őszintén. Mikor valaki rendes velünk meg ilyen kedves, akkor én is mindig jobban érzem magam és szeretek rájuk örömmel tekinteni. Az viszont nem elmondható, hogy osztozom a lelkesedésével. Én örülök, hogy már nem kell ide járnom. - Tényleg, a most végzettek előtti évfolyamban voltam. Navinés - tettem hozzá azért már elég büszkén, mert mindezek ellenére a házat nagyon szerettem. Klara közben a navine szót próbálgatta, elég sokat hallja, így nem meglepő hogy egy "Tatus" is kicsúszott. - Igen kicsi szívem, ott van az apuci. Ismerik a navinét, Lewy, az apucink, a férjecske a házvezető - meséltem nagy mosollyal, ahogy Klara az ölembe mászott én meg arrébb csúsztam hátha leül mellénk a lány, még iszik egy kis meleg teát a kis kesztyűtolvaj.
- Bocsánatot kérünk a kesztyűért, nem szokott csúnyát csinálni, nem is értem miért hozta el - ingattam a fejem rá nézve, a pinduri meg csak meresztette a nagy, kék szemeit ránk, majd mutogatott a hóra nagyban Dankának magyarázva. - Anioł, anioł - csapkodott a kezébe lelkesen, majd kificeregte magát az ölemből és a cumisüveget nekem nyomva megragadta Danka kezét.
- Azt mondta angyal, azt hiszem szeretné ha csinálnál neki vagy vele a hóban, azt nem tudom, ő is akar-e - néztem kicsit a brekimre, de egyelőre több nem derült ki.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 7. 18:18 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Szerencsére vannak egypáran – válaszoltam kicsit szégyenlősen, amikor a barátaimról beszéltünk. Azt hiszem a nekem tökéletesen megfelelő házba kerültem. Mindenki kedves, türelmes és vidámak is, de nem nyaggatnak, ha nincs kedved valamihez. Hasonlítanak rám, de lehet, hogy én hasonlítok rájuk, a lényeg mindenhogy az, hogy jól kijövünk. Elmosolyodtam, amikor meghallottam a házam nevét. Ez olyan, mint amikor jókívánságokat hallasz, egyből felvidulsz, én is valahogy így reagálok erre a szóra. Figyeltem a gügyögésre és a beszélgetésre is, amikor pedig arrébb húzódtak, lecsücsültem melléjük én is, remélve, hogy nem zavarom őket.
- Bojarski tanár úr? – kérdeztem rá, amikor összeállt a kép. A keresztnevéről nem ugrott be hirtelen, miután mi csak tanár úrként emlegetjük.
- Én is navinés vagyok, a  többiekről csak jókat tudnék mondani – mosolyogtam. Lehet, hogy van pár tantárgy, ami nem a szívem csücske, de a helyem mindenért kárpótol. A legaranyosabb embereket ismertem meg ezáltal.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem, hogy megerősítsem őket, tényleg nem történt semmi. Ő még kislány, a kicsik pedig sokszor követnek el ilyen apró dolgokat. Az öcsém például biztosan lopott már cukrot a boltból, pedig őt is jól nevelték.
- Akkor gyere! – nevettem Klara-ra, miközben megragadtam az apró kezét és elindultam vele a hóban. Egy kevésbé letaposott helyen megálltam, lefeküdtem a fehér porhóba és elkezdtem angyalkát csinálni.

Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 13. 18:44 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


Elmosolyodtam Danka válaszán, mert valahogy olyan kellemes volt ez a beszélgetés, pedig én is nehezen érzem magam úgy idegenekkel. Sokan túlságosan pörögnek hozzám képest, mások túl mogorvák és vannak azok a direkt az arcodba mászósok is. Mint az újságírók, a buta kérdéseikkel. Olyan ohanaromboló gondolataik vannak, amiktől sírni lehetne, de nem szabad, mert akkor meg arról írnak, hogy már kész a baj meg még sírtam is. Olyan bonyolult ez az egész.
- Iiigen, ő - bólintottam is nagyokat. Aztán majdnem homlokon is csaptam magam, mert eszembe jutott hogy volt még kérdése. - A tantárgyak meg... leginkább nagyon utáltam mindig suliba járni, meg vizsgázni és tanulni. De ha nagyon kedvenc akkor talán a repüléstan - nevettem el magam kicsit el is vörösödve, de nem csak a hidegtől, ami eléggé csipkedte az én pofim is. A miniimen is látszott az a rózsás kis folt már, de élvezték.
- De jó! Nagyon szuper helyen vagy akkor, minden évben nekünk van ott a legszebb karácsonyfánk, meg az édességbolt is küld karácsonyra csomagot, mert Lucával szerettünk oda járni. Mások nem ilyen szerencsések - ingattam is a fejemet gyorsan, hogy aztán eltegyem a teás cumisüveget, mert Ania már majdnem meg is reptette. Már nem szomjas ez egészen biztos. Közben a már csücsülő lánytól azért elnézést is kértem, mert nem vagyunk mi rosszak a brekiimmel.
- A sajátját bezzeg mindig eldobálja, meg mondja hogy "nie, nie", mintha muszáj lenne - néztem is Klarara, aki egyből kacagott jobbra meg balra, ahogy a szavakat mondtam. Azt hiszem utoljára Lewyt utánoztam így. Ezt a nemet mondogatást sejtem kitől sikerült örökölnie.
- Mehetsz - szóltam utána mikor rám nézett, majd már meg is szorította  a lányka kezét én meg az ölembe vettem Aniat és onnan figyeltük őket. Klara elsőre csak guggolt a lány mellett meg nevetett, aztán nem egészen tudtam kivenni, mit is csinálnak.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 14. 15:05 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A repüléstant én is szeretem. Egyedül a bájitaltannal nem vagyunk jóban. Mármint persze, abból sem buktattak meg, semmi komoly, csak szeretek kreatívkodni, a bájitalt meg úgy kell előállítani, ahogy azt leírták a tankönyvbe. Viszont felvettem pár nem kötelező tantárgyat is, amik némileg ellensúlyozzák a szürke órákat – meséltem. A bájitaltanról mindig azt hittem, hogy menni fog nekem, mivel nagyon sokat sütöttem, főztem otthon, ennek meg hasonló az alapja, de azért nem panaszkodhatok, mert a többi tantárgy megy, úgyhogy nem is baj, hogy így sikerült.
- Az biztos, hogy másoknak nincs olyan összetartó csapatuk, mint nekünk – bólogattam hevesen. A karácsonyfa tényleg mindig szép, az ajándékok is aranyosak alatta, látszik rajtuk, hogy a vezetőség figyel ránk és törték a fejüket, hogy mit is adhatnának nekünk.
- A pöttömök már csak ilyenek. Aztán lehet, hogy ki sem növik, mint én. Az sem baj, csak sokat kell kenegetni, nehogy kiszáradjon – mondtam mosolyogva. Tény, ami tény, ebben elég gyakorlott vagyok. Mindig megunom az állandó kézkrémezést, aztán persze fáj, és akkor újra elkezdem. Mintha nem tudnám, hogy az nem működik, hogy hanyagoljam az unalmas folyamatot és közben ne vegyek fel kesztyűt.
Miközben hóangyalt csináltam, Klara csak guggolva kacarászott. Amikor végeztem, óvatosan felálltam és megnéztem a művet. Kicsit ferde volt, meg a sapkám miatt kissé eldeformálódott a feje, de a picinek tetszett és ez volt a lényeg. Gyorsan ő is lefeküdt a fehérségbe és hozzám hasonlóan elkezdett kapálózni benne, amint felkelt belőle, óvatosan megfogtam a vállait és leporoltam a hátáról a havat.
- Nézd, milyen szép angyalkát csináltál! – néztem rá a kicsire, gyönyörködtünk benne egy darabig, aztán megfogtam a kezét, és elindultunk visszafelé.
- Elmondod anyunak, milyen aranyosat csináltál? – kérdeztem Klara-tól, miközben visszacsücsültünk a padra.

Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 20. 15:14 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- Mert az annyira ahw... imádom - vékonyodott el a hangom ahogy meséltem, hogy aztán a számra harapva vigyorogjak csak. Tényleg oda voltam a tárgyért, persze foghatnám Lewyre, de igazából a kviddiccsel már akkor egymásba szerettünk, mikor a bagolykőbe kerültem. Nagyon hamar bele is jöttem, mert egy-két hónap után kapitányi jelvénnyel magamon néztem tükörbe és vettem nagy levegőket a meccs előtt. Hajtónak lenni jó, terelőnek nehéz, de bármelyik is voltam éppen, ott fent más volt. Nem éreztem a viszolygást, a félelmet az emberektől, nem éreztem, hogy kinéznének és furának tartanának. Olyan voltam, mint bárki más, plusz egy kicsit több a megcsillanó jelvénnyel. - Felagund bácsi ijesztő és elég uncsik az órái. Valami négy színezőt befejeztem azokon csak harmadik-negyedikben - bólogattam nagyokat, ahogy visszagondoltam. Az egyik sajnos befejezetlenül eltűnt, mert ellopták és elrepegették a táskám is. Nem is tudom mit vittek még el, de a defszenzoros valamilyen bácsi sosem találta meg. Az ilyeneknek börtön járna!
- Igen, nagyon sok rendes ember járt meg jár is oda. Nem voltam nagy sulikedvelő, de a ház néha tud hiányozni, ott voltak jó emlékeim - meséltem mosolyogva is, ahogy elsimogattam a pici, göndörödő fürtöket a brekimen, aki letúrta a sapit. Tudtam, ő is, hogy vissza kell húzni, így nem erőlködött nagyon legalább. Szeretett az ölemben csücsülni és nézelődni, közben meg némi köpködéssel a maga kis nyelvén elmesélte, mit is lát, én meg mindent értettem, azt is, amit nem.
- Szerencsére azzal nincs gond. Mindent szeretnek. Testápoló, nagy fürcsizések, még a hajmosást is, pedig szerintem az nagyon ritka! - Komolyan is gondolom, hogy ez a helyzet különleges, mert én se szeretem, ők meg lelkesek, sőt, Klara még Anianak is segíteni akar mindig. Még szerencse hogy szembarát a samponjuk.
Még én ezen filóztam és énekelgettem halkan a picibbnek, addig Klara elcsámborgott hóangyalozni. Idáig hallottam a hangját, főleg a nevetést, szóval tudtam, hogy minden rendben van. Meg figyeltem is. Nem szeretem, mikor bárkivel arrébb mennek, akár csak kicsit is, ezért örülök, hogy ilyen pici, de még így is rám nézett, szabad-e menni. Okos kislány.
- Anioł - közölte a kezeivel csapkodva maga mellett, hogy megmutassa hogy csinálta én meg el is nevettem magam. - Nagyon szép lett, látom ám. Nem kérsz teát? - kérdeztem meg, ő meg lelkesen bólogatott és elvette a cumisüvegét majd mellém mászott mutogatva Dankának ő is üljön vissza.
- Te nem kérsz? Zöldtea, epres - tartottam felé a termoszom, a kupakjából nyugodtan tud inni, ha akar, én a kulacsrészét használom úgyis.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 20. 17:52 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A kviddicses a legjobb része, az is érdekel, hogy hogyan fejlődött ki meg a seprűk is nagyon izgalmasak. Arnold kviddicsjátékos, vele rengeteg játszottunk, most sajnos kevesebbet, mert ritkán járok haza. Karácsonykor is itt maradtam, mert az otthoniak dolgoztak, az öcsém meg síelni ment, úgyhogy nem tudtunk volna sokat együtt lenni. Öhm, Arnold az apukám, azt hiszem. Vagyis nem hiszem, hanem tudom, mert az, csak nem vérszerinti. Azaz senki nem vérszerinti a családomban – próbáltam elmagyarázni, igen kevés sikerrel. Tényleg el kéne kezdenem őket anyunak és apunak hívni, de egyszerűen így szoktam meg. A magyarázkodáshoz is hozzászokhattam volna, hiszen megannyiszor meséltem már el a történetet. Gyakran mondjuk el ezt, mert sokan nem értik, miért hívom őket a nevükön. Általában szeretem elkerülni az örökbefogadásom történetét, a legtöbb embernek el sem mesélem, olyankor ügyelek is, hogy anyának meg apának szólítsam őket, de amikor jól érzem magam valaki társaságában, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon, őket meg nem akarom tudatlanságban hagyni. Az amúgy is kínosabb lenne, ha ők kérdeznének rá, hogy a Kinga vagy az Arnold név kit takar, így egyszerűen csak elmondom a szimpatikus embereknek. Valószínűleg a legtöbb navis tudja már, mert közülük mindenki szimpatikus.
- Az biztos. A vizsgák is bájitaltanból a legijesztőbbek. Tavaly azt mondta a professzor, hogy pontosabban kéne tanulnom. Abból kaptam a legrosszabb jegyet az összes közül – meséltem. Először nem örültem az E-nek, de aztán nem zavart többé. Elfogadtam, hogy ez a tantárgy nem nekem lett kifejlesztve. Attól még fontos, és gyakran jól is jön egy bájital, de én inkább maradok az alapok nem pontos megtanulásánál. Ha kell használnom valaha, akkor majd szégyellem magam, hogy nem tanultam aprólékosan.
- Az tényleg ritka. Az én öcsém kifejezetten utálta a hajmosást, és azt hiszem én is sírdogáltam néha – Olivér mindig hangosan sírt, mikor meg kellett mosni a haját, még velem sem lehetett rávenni, pedig az meg nálunk furcsa. Engem valahogy mindig mágnesként használtak, persze nem rosszból, csak velem könnyebb volt elérni dolgokat, mint hosszas beszélgetésekkel. Kettőnk közül inkább én voltam a beszélgetős. Hosszú, aranyos monológokkal mindenre rá tudtak venni.  Most is valamiért könnyen meggyőzhető vagyok, már-már naiv, és mindenkire nagyon figyelek.
- Egy kicsit, köszönöm szépen – huppantam le a padra Klara mellé, és óvatosan elvettem a felém tartott kupakot. Lassan kiittam a tartalmát, és gyorsan megtöröltem a részt, ahol ittam. Gondoltam, hogy Maja nem ott szeretne inni belőle, de mégsem akartam nyálasan visszaadni.
- Írtatok levelet a Jézuskának? És mit kaptatok a Mikulástól? – néztem a kiscsaládra kíváncsian.

Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. január 30. 19:53 | Link

Danka
#Maja és a #brekik | december 14. péntek délután


- A kviddics egy nagyon jó dolog - közöltem el is nevetve magam, ahogy összegeztem az egészet, pedig volt még mit mondanom! Ó, de mennyire. Nem csak az ismerőseim, azaz Lewy barátai miatt, akik az enyémek is lettek, hanem mert volt szerencsém ehhez az élethez. - Ismerem a rajongást, sőt, a sportot is elég jól. Mielőtt ezek a gyönyörűségek megjöttek az életembe, én is játszottam. Hajtó voltam és kapitány is a navinében egy éven át, csak aztán kaptam egy ajánlatot a Visegrádi Viperák csapatától...és ilyenre azt hiszem nem illik nemet mondani. Boldog voltam, láttak valamit, ami azt hittem csak a suliban van bennem - meséltem boldogan, hogy aztán figyelmesen nézzek rá és lassan összerakjam ki Arnold, meg az egész kissé bonyolult szálat. Tudok az ilyen nehezen megérthető családokról egy s mást, bár nem mindig akartam, hogy így legyen. Azt hiszem ma viszont nincs nálam boldogabb, amiért nem kell, hogy remegve görcsöljön a pocim, vajon a brekiim apukásan nagylánosodhatnak-e majd, vagy csak mi maradunk. Mert ez itt nem kérdés, nekünk jó apukánk van, a legjobb.
- Áh, azt hiszem értem - bólogattam is mellé. - Én az anyukámmal laktam csak, nekem nincs is édesapám. Vagyis van, de sosem volt, vagyis ő nem akart lenni... mármint, szóval szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen családod van, olyan egész. Nem számít a vér - ingattam is meg a fejem. Én tényleg ebben hittem, az egy dolog, az nem pótolja a szeretetet, a törődést és azt az érzést, amitől mindig karácsony van, mikor boldogok körülötted. Ez volt az az ohanadolog, amire vágytam és én a Nyuszó és a picilányok mellett kaptam meg.
- Én egyszer majdnem meg is buktam belőle, nagyon nehéz - ingattam csalódottan a fejem. Nem voltam mintatanuló, legalább a sportok kisegítettek, vagy olyan pluszok voltak, ami miatt mégse estem le a süllyesztőbe, ha már okos nem lehetek. - Én is! Mármint, én még néha most is sírni tudnék, néha olyan sok, és összeakad, és a csomók, aztán meg..mert nekem ilyen göndör és nagy, össze meg vissza kócol és...utálok fésülködni - panaszoltam észre se véve, milyen nagy lendülettel, aztán hirtelen csak összepréseltem a szám, majd kicsit zavarban el is nevettem magam. Örültem, hogy ilyen kedves lányba futottunk, aki Klaranak is nagyon szimpatikus volt, nagy szemeket meresztett rá teázás közben is.
- Nagyon szívesen - adtam is oda a felajánlott italt, hogy aztán kicsit eligazgassam az ölemben lévő szépségem, aki a kék szemeivel meredt a világra. Az apukájától örökölte, imádtam.
- Írtunk bizony, a Mikulásnak is, azaz én, de helyettük is, az én levelem mellé tettem az övükét. Sook játékot, igaz? - néztem a pindurimra, aki egyből ki is túrta a babakocsicsomitartóból a babáját meg az egyik újabb plüssnyulat mutogatni. Mi sehova nem mehetünk felszerelkezés nélkül ám.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. február 2. 10:49 | Link

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Jaj, de ügyes vagy, akkor biztosan nagyon jól mehet a kviddics! A Navinében én is hajtó voltam. Meg elvileg vagyok is, csak sokan kiléptek meg elmentek egyetemre, úgyhogy most pöppet kevesen vagyunk, így meg nem tudunk meccsezni – nagyon lelkes voltam, Maja volt az első felnőtt, aki nem a játék csúnya oldalát látta, hanem velem együtt rajongott a sportért. Arnold eléggé kiakadt, amikor otthon mondtam, hogy bevettek a ház csapatába, akkor meg még jobban, amikor bejelentettem, hogy hiába csak az első évben kötelező a repüléstan, én azért tanulnám tovább. Szerintem akkor jött rá, hogy beleszerettem az egészbe, és azóta csak várják a levelet, hogy egyetlen lányuk megsebesült a pályán.
- Igazából nagyon sokan kérdezik, hogy nem szeretném-e megkeresni az eredetieket, de azt hiszem, abszolút nem érdekel, hogy kik ők. Egy picit sem vagyok dühös rájuk, mert ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna – arra már nem szerettem volna rákérdezni, hogy ő haragszik-e az apukájára, mert éreztem, hogy ez ingoványos talaj, mindkettőnknek, mert a csodacsalád ellenére sem szereti az ember, ha ilyen régi problémákról kell beszélni. Én kezdek beleszokni, csak a reakciókat bánom egy kicsit. Maján kívül majdnem mindenki szomorúan fogadta, hogy lemondtak rólam, de én nem szeretném, hogy emiatt bárki búslakodjon, mert én sem teszem.
- Én általában elrontom a bájitalokat. Múltkor majdnem felrobbantottam a labort, vagyis a prof ezt mondta. Nem is tudom, miért kell olyan dolgokat csinálni, amit ha elrontasz, az másnak vagy neked rossz lehet – az első évfolyamban azt hittem, hogy szeretni fogom a tantárgyat, mert én a legtöbb tantárgyat szeretem, de aztán rájöttem, hogy nekem ez a kotyvasztás nagyon nem megy.
- Az rossz, de úgy tűnik megéri, mert nagyon szép hajad van. Nekem szerencsére olyan vegyes. Ha úgy dönt, akkor hullámos, ha másképp, akkor egyenes. Engem meg nem zavar, mert szeretem így is – Kinga mindig azt mondta, hogy szerencsés vagyok, mert a hullámos és göndör hajúak, egyenest akarnak, az egyenesek meg hullámost, nekem viszont van mindkettő, úgyhogy én tökéletes vagyok. Nem érzem magam tökéletesnek, de elvileg az anyukák mindig annak tartják a csemetéjüket, úgyhogy nem mondtam el neki az álláspontomat.
Amikor megittam a teát, visszaadtam azt Majának, még egy ’köszönöm’ kíséretében.
- Én is írok a Mikulásnak meg a Jézuskának is. Jaj, de aranyos játékaid vannak! – Olivér csak autókat tologatott, én meg már nem kapok babákat ajándékba, úgyhogy tök régen láttam ilyen cuki játékokat.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér