36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 17:29 | Link

Lily
kinézet

Mostanában nem érzem jól magam Budanekeresden. Sokat gondolkoztam, mit kéne, hogy kéne, de nem jutok egyről a kettőre. Régóta vagyunk együtt Szirával, már az eljegyzési gyűrűt is megvettem, de eldugtam és egyre kevésbé érzem, hogy meg akarom kérni a kezét. Nem tudom mi tévő legyek. Ennyi év után, csak úgy hagyni mindent? Mennyire ronda dolog azt mondani egy nőnek, aki mindig támogatott, hogy nem érzem azt, amit éreznem kéne... Szeretem? Igen. De nem úgy... nincs meg az a különleges szikra, vagy nem is tudom mi. Jó vele. Legtöbbször megnyugtat a közelsége, meg tudom vele beszélni a problémáimat ő is hallgat rám. De a húgom például ki nem állhatja. Azt hiszem Boginak van valami titkos képessége és tudja, hogy én sem vagyok szerelmes. Időnként meggyőzöm magam arról, hogy ez normális, hogy az évek folyamán az ember érzelmei megváltoznak. Máskor pedig teljesen kétségebeesett vagyok azon agyalva, vajon megéri-e leélni egy életet valakivel csak mert "megszoktam" vagy "kényelmes".
Ahelyett, hogy hazamennék, a faluban kóválygok. S bár leszókóban vagyok ma már nem az első cigarettát szívom, ahogy a gondolatok ezerrel száguldoznak a fejemben. Nem merem bevallani magamnak se de attól még igaz, hogy mást szeretek, mással szeretnék lenni és ez egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. Mert Szirát sem akarom megbántani, nem akarom tönkre tenni azt, amit az évek folyamán felépítettünk. Egyszerűen nem és nem jövök rá, mi lenne a helyes.
- A fenébe is... - rúgok bele egy kőbe ahogy a játszótérre érkezem. A kavics messzire repül, de nem figyelem az útját. A cigivel a számban lehuppanok a fura hálóra, ami gyerekeknek van, bár most épp egy sincs erre... Lehunyom a szemem, és megpróbálok nem sírni. Nem az én stílusom a sírás, de most azért menne. Csak hát... a férfiúi büszkeségem, na az nem enged.



Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 28. 18:01 | Link

Rentai Bálint
Úr

Lassan cammogok, nem tudom, mivel üssem el a szabad időt, amit a Gazda adott. Már azon gondolkozok, hogy visszamegyek a kastélyba, és lemegyek a konyhába, amikor a fülemnek csapódik egy kő.
 Arra kapom a fejem, amerről repülni sejtettem a tárgyat. Ott azonban csak a fészekhintát látom, benne egy könnyeivel küszködő fiúval. A fülemet dörzsölgetve közelebb megyek hozzá, és megszólítom.
- Elnézést! Nem tudok segíteni? - Kérdezem, mintha nem érdekelne, hogy most rúgott meg egy kaviccsal. Bár, ahogy elnéztem, nem direkt tette szerintem. Miért szomorú vajon? Fogalmam sincs.
 Mellé hoppanálok, remélve, hogy nem lök le. Valami van a zsebemben. Kiveszem, és eltátom a számat. Egy még ép sütemény! Pedig már azt hittem, elfogyott! Na mindegy, ez jókor jött, a fiú felé nyújtom a csokis süteményt, és megkérdezem.
- Kérsz? Nagyon finom. Tudod, én csalódtam a közelmúltban. Lily ruhát kapott, és a süteményt az új Gazdájától kapta. Finom. Engem is megvigasztalt. - Mosolyodok el, és elengedem a fülemet, ami erre elkezd rugózni előre-hátra...
Várva a fiú reakciójára, elhelyezkedek a hintában, és nagyon lassan lökni kezdem magunkat. Éppen annyira, hogy egy lassan haladó hajóra emlékeztessen, amit gyengén fúj a szél.
 Végre van elfoglaltságom! Szeretek segíteni. Remélem értékeli az igyekezetemet, és tényleg nem azon lesz, hogy lelökjön, mert valljuk be, nem mindig ül be egy házimanó az ember mellé.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 19:53 | Link

Lily

Nagyokat sóhajtozom, és mélyeket szívok a cigimbe is. Tényleg le kéne szokni... állapítom meg magamban, de semmit nem teszek az ügy érdekében. Feltolom a napszemüvegem és a tenyereimbe temetem az arcom.
- Ah, miért ilyen nehéz ez? - kérdezem magamtól, vagy a világtól, Merlintől, tudom is én kitől. De egy hang válaszol én meg hirtelen ülök fel és nézek körbe, honnan jött, mire mellettem terem egy manó. Pislogok is párat, mert bár láttam a kastélyban sokat belőlük, a konyhán kívül sosem. Nem is tudok megszólalni, aztán egy sütit nyújt felém és minden manókról felállított elméletemet megerősíti. Ezek a lények, mindig mindenkit sütivel és finomságokkal tömnek, ezzel oldva meg a problémáikat. Bizonytalanul veszem el a süteményt. Valószínűleg több cukor van benne mit amennyit átlagban megeszem. A cigit elnyomom, a csikket zsebre vágom.
- Köszönöm. Kedves tőled. Miért kaptál ruhát? Az új gazdádnak örülsz? - érdeklődöm mert ha már volt ilyen kedves és kitárulkozott akkor ez a minimum, vagy nem? Nem tudom, nem értek a manókhoz. Ez olyan aranyvérű luxus dolog, ami nekem sosem lesz.. Nem mintha vágynék rá. És azt sem értem, miért akar egy értelmes, ügyes, mágiával megáldott lény másokat szolgálni, de nem akarok illetlen lenni, így meghallgatom aztán hosszas gondolkodás után beleharapok a sütibe.
- Ez nagyon finom - mondom miután lecsúszik az első falat a torkomon. - Tudod én igazából nem ehetek ilyet... De egyszer-egyszer belefér. Főleg most, hogy rossz kedvem van - Remélem ezzel nem ijesztem meg és nem kezdi el mondogatni, hogy rossz manó vagy hasonló, mert akkor még rosszabbul érzem majd magam. De azért kell, hogy tudja többet nem fogok lefogadni, ha tukmál sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 29. 10:01 | Link

Rentai Bálint
Úr

Hangjából kihallom, hogy ragaszkodik a manók átlagos elképzeléséhez. Benne egy olyan manó él, legalábbis úgy képzeli el őket, mint egy munkamániás, süti adogató lény. Ez bár igaz sok társamra, de én nem vagyok ilyen.
 A csokis süti véletlenül jutott eszembe, új Gazdát pedig csak szeretetből kerestem. Azaz... nem is kerestem.
- Azért, mert nem teljesítettem egy parancsát. az új Gazdám az ő lánya, Angelica Black Wing. Azért mentem hozzá, mert nem volt ötletem, és segíteni akartam neki. Szolgálatnak nevezem, de igazából segítség. Most is mondta, hogy kóvályogjak a faluban. - Mondom, miközben a fülem hegyét billegetem.
 Valóban. Parancsokat várok, pedig én csak segítenék. Szerencse, hogy a gazdám is így veszi, és nem küldözget túl sokat. Persze neki szívesen megcsinálom.
 A sütis megjegyzésre megrázom a fejemet.
- Hogyha ehetnél, se adhatnék többet. Megettem már az összeset. - Halványan elmosolyodok. Biztosan azt hitte, hogy tömni akarom.
 Aztán visszatérek arra, amiért idejöttem hozzá.
- Ha szabad kérdeznem, veled mi történt? - Nem mindenki mondja el, és lehet, hogy nem is tudok segíteni. De talán könnyebb lesz úgy, hogyha kibeszéli magából a problémáját.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 10:24 | Link

Lily

Érdekes egy manó. Vagy nem tudom. Nem nagyon volt kapcsolatom sose manókkal, így minden, amit mond érdekessé válik. Szóval figyelek rá, mert addig sem a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva. A problémakerülés pedig már nagyon jól megy.
- Értem - felelem kissé elgondolkozva, bár őszintén szólva nem teljesen. Ezért is kérdezem meg - fontosnak tartod, hogy mindig... segíts, valakinek? - Megakadok a kérdés közben, mert először azt akartam mondani, hogy szolgálj valakit de mivel ő is segítségnek nevezte, így ez nem tűnik helyesnek. Szerencsére időben sikerül korrigálni a gondolataimat így a kérdés, nagyjából jól jön ki belőlem.
A süti kapcsán elnevetem magam. Mert hát nagyon helyes, hogy így bevallja, megette őket. Jól tette. Azt hiszem. Mert tényleg finom volt. Nekem mondjuk valószínűleg nem tett túl jót. De rendesen beadtam magamnak az inzulin adagomat, úgyhogy nem bajom sem lesz tőle, ha a többi étkezésemkor odafigyelek.
- Rendben. Akkor jó - mondom végül, mert így azért könnyebb. Az iskolai manókat nehéz volt meggyőzni, hogy nem ehetek, akkor sem, ha speciálisan csak nekem csinálták és cukormentes meg mittudomén. Nehéz elmagyarázni ezt olyanoknak, akik nem élnek vele. Hogy nem csak a cukorról szól, hanem a mikorról, a mennyiről, és a hogyantól is.
Aztán engem kérdez, hogy miért vagyok levert, én meg sóhajtok egy újabbat. Nem igazán tudom, hogyan kéne ezt elmagyaráznom egy manónak. Végül inkább visszakérdezek.
- Mennyire értesz a fiúk-lányok közötti dolgokhoz? - a fejem oldalra fordítom és a manót vizslatom. Közben pedig elnyomom a cigit a mászóka-hinta nem is tudom mi ez, egyik kötelén, és a csikket visszateszem a dobozba.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. február 17. 19:24 | Link

Rentai Bálint
Úr

Kisit furcsállva nézek a fiúra. Természetesen erre a kérdésre számithattam volna. Az emberek egy része nem érti, miért szeretünk valakit szolgállni. Bár az is igaz, hogy én nem szolgálok senkit.
- Csak jól esik, hogy jót teszek. - Vonom meg a vállamat. Szeretem a Gazdát.  
 Lassan billegek egy helyben, és halványan elmosolyodok a "rendben" szóra. Tényleg enged ezeknek a sztereotípiáknak? Na mindegy.
 Kérdésére elgondolkozok. Háát... nem igazán vagyok otthon a szerelem témában. Feltéve persze, hogy az úr erre gondol. Nem baj. Talán nem nagy gond, ha nem vagyok szakértő. Mindegy is.
- Talán egy kicsit. - Enyhén félrebillentem a fejem, jelezve, hogy figyelek, és hogy érdekel a mondandója.
Lehet, hogy tudok neki segíteni. Ha máshogy nem, végighallgatom. A Gazdám is mindig örült, hogyha megértő fülekre talált. Többnyire az én személyemben.
Utoljára módosította:Lily, 2019. február 17. 19:24
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 17. 21:09 | Link

Lily, valamikor régen Love

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. október 6. 15:37 | Link

Rentai Bálint úrfi
Köszönöm!  Pirul

Nem untatna, a világért sem. Egyszerűen nem hinném, hogy tudnék segíteni rajta.
 Mikor elpanaszolja, hogy szerelmi gondjai vannak, megingatom a fejemet, mire a füleim ide-oda ingadozik. Ebben a témában pont nem vagyok jártas. Gazdámat és engem is elkerült nagy ívben mindenféle szerelem.
 Azért kellene segítenem neki. Nem esne jól, hogyha csak így, megoldatlan dologgal a hátam mögött távoznék. Ezért ismét ránézek a fiúra, és megpróbálok értelmes dolgot mondani.
- Én igazán nem értek ehhez. De talán hogyha annyira jóban vagytok, szerintem megértené a barátnőd. - Nyelek egyet, és körbenézek. Szép az idő, és ma már több embernek is segítettem. Jólesik, szükség van rám a kastélyon kívül is.
 Véletlen, hogy ahogyan eszembe jutott az iskola, meghallottam a gazdám hangját? Igen, valószínűleg.
- Nagyon sajnálom, de Gazdám szólított. Mennem kell, viszlát! - ahogy befejezem, intek egyet, és elhoppanálok Angelicához.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér