Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=608313#post608313][b]Jeges Karina - 2016.07.12. 22:48[/b][/url]

A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=608425#post608425][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.13. 14:33[/b][/url]

Egyik pesti haverom küldött egy baglyot és megkért, vegyek már neki egy olyan gitárpengetőt, ami varázslat által lehetővé teszi, hogy a hangszer a megszokottól különlegesebb és misztikusabb hangokat is ki tudjon adni. Először csak lestem, hogy ez most komoly, minek neki olyan kütyü, mikor a gitár önmagában is királyul szólt. Aztán visszaírtam, hogy már nem azért, de ha én itt Bogolyfalván meg tudom venni, akkor holt biztos, hogy ő is rátalálhat a főváros egyik varázsboltjában. Nem értettem, hogy miért nekem kellett ezt intéznem, de erősködött, hogy bizony ő felkutatta az egész várost és azt mondta neki az egyik eladó, hogy csak a kastély közeli faluban lehet ilyet kapni. Ebben nem hittem, az a gyerek alapból vak, igaz nem szó szerint, de eléggé nem fogta fel mit nézett, másrészt az öreg nénike valószínűleg roppantul jártas az ilyen fiatalos rockos témákban. Inkább nem vitatkoztam tovább, egyszerűbb volt gyorsan túllenni rajta, ha már a pénzt is elküldte hozzá.
Ma kora délután akartam volna elugrani megvenni a tárgyat, ám mihelyst kifordultam a bejáraton, egy határozott száznyolcvan fokos perdülettel hátraarcot vágtam, mondván, hogy ilyen melegben én ki nem teszem a lábamat egy percnél hosszabb ideig. Úgyhogy maradt az esti hűvösebb idő, amikor megpróbáltam ismét. Így már elfogadhatóbb volt a levegő, a kánikula eltűnt és hűvös szeles idő váltotta fel, amiben már hajlandó voltam kimozdulni.
Ismertem a boltot, többször is jártam már ott, elvégre én is zenész lélek voltam és gyakran pengettem a gitáromat, noha talán kevesebbet, mint például elsős koromban és ez csak Gwennek, meg a prefektusi rangomnak volt köszönhető, mivel elvették a szabadidőm nagy részét. Ez persze nem rossz, csak néha kezdett hiányozni a régi mániám. A Boglyas téren vezetett át az utam, ám mikor elhaladtam a játszótér mellett, észrevettem asszem Karinát miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát.
- Mi a franc...- Gondoltam magamban, mindazonáltal kimondtam a szavakat, így hallhatóak voltak. Mérges volt valaki és így próbálta levezetni a feszültségét, vagy szimplán unatkozott? Nem álltam meg, haladtam tovább a játékok mellett, de fél szememmel a lányt néztem, mert kíváncsi voltam, hogy mi volt a terve azzal a szegény csúszdával. Halkan lépkedtem, mint mindig és próbáltam úgy tenni, akárcsak ha ott sem lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=609233#post609233][b]Jeges Karina - 2016.07.18. 01:51[/b][/url]

Karina soha nem fog felnőni, a kisgyerek mindig is ott lesz benne. Büszkén szemlélte a művét, nagyon feltöltődött a fagyott csúszda láttán. Mivel egyelőre nem látott senkit sem a közelben, ő lehetett az első csúszó. Rögtön fel is mászott a létrán, majd lecsúszott. A karjait az égbe emelve csúszott le szélsebesen.
- Wuiiii~! - Ezekhez hasonló hangokat adott ki, miközben kifejezte magát, meg azt, hogy tök jól érezte magát. Már vagy a negyedik csúszással végzett, amikor leporolta átfagyott hátsóját, körül nézett. Volt egy olyan érzése, mintha figyelné őt valaki. Ezt az is tetézte, hogy nemrégiben hallott valami hangot, mintha valaki beszélt volna, de nem értette tisztán.
A csúszda mögé sétált, körülnézett, a fényviszonyok már nem voltak olyan jók, de így is kiszúrta a távolban gubbasztó alakot. Szemöldökét felvonva közelítette meg a srácot, majd megállt előtte. Azonnal tudta, hogy ki volt az, aki őt szemlélte.
- Zalán? Hát te? - Oldalra döntötte a fejét, úgy kérdezett rá. Furcsának találta a dolgot, sőt. Amíg várta a másik válaszát, a fagyott csúszdára pillantott, majd ismét vissza a levitás prefektusra. Arra gondolt, hogy most megfogja-e büntetni, mert azért ez mégis rongálásnak számított. Pedig ő csak extra szórakozást intézett magának.
- Te is szeretnél csúszni? - Ez egyszerű mondat volt, ez még ment neki nyelvbotlás nélkül, bár az akcentusa érződött a mondat kiejtése közben. Viszont már sokkal ügyesebben beszélt, mint amikor visszajött, illetve előtte. Soka fejlődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=609242#post609242][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.18. 09:01[/b][/url]

Legszívesebben visszaküldtem volna a haveromnak a baglyát azzal a válasszal, hogy nyissa ki a szemét jobban, mert nem hittem el, amit írt, miszerint Budapesten egy boltban sem talált mágikus gitárpengetőt. Én már az ötletet is eléggé butaságnak tartottam, szerintem a gitár eredetileg is remekül szólt és ha a hangja megváltozik, akkor az már nem gitár, hanem egy másik hangszer. Ez persze az én véleményem volt, ami őt ismételten hidegen hagyta. Nagyon makacs személy volt, ezért végül azt mondtam, hogy veszek neki Bogolyfalván, amiért ennyire szentül állította, hogy abban a kis faluban lehetett kapni.
Nappal akartam leugrani a faluba, de mihelyst kiléptem és megtapasztaltam az elfogadhatatlan kánikulát, gyorsan lemondtam az ötletről és már fordultam is vissza a kastélyba. Estefelé újra próbálkoztam, reméltem, hogy akkor már nem lesz annyira meleg és még a bolt is nyitva lesz. Utóbbi cseppet sem volt biztos, ám akkor legalább lesz indokom, hogy miért nem tudtam venni, emellett nem lehet majd rám mérges, elvégre megpróbáltam szerezni neki egy olyan vacakot.
A főtérre érve megláttam a játszótéren Karinát, miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát. Elsőre azt gondoltam, hogy mérges és így vezette le a feszültségét, aztán mikor elkezdett rajta lelkesen csúszdázni, feltételeztem nem erről volt szó. Vagy meghallotta a három szót, amik kicsúsztak a számon, vagy csak szimplán észrevett, majd odalépkedett hozzám. Miután feltűnt, hogy meglátott, én is megálltam és közeledtem a játszótér felé, a lány felé.
- Hát, én. – Mondtam vállat vonva. Hosszú lett volna megmagyarázni, hogy mit kerestem itt, meg igazából teljesen fölösleges is, még engem sem érdekelt annyira a téma, hát még őt. Így csak semmitmondóan, ártatlanul és némi unatkozást sugalló hangsúllyal reagáltam. Visszakérdeztem volna, de előbb kérdezte meg, hogy nem akarok-e csúszni. Lelkesnek tűnt a lány, én pedig nyugodtnak, ám cseppet sem volt rossz kedvem.
- Ha nem fogok ráfagyni. – Megjelent egy kicsi mosoly a szám szélén. Egy ilyen meleg nap után normális, hogy vonzott a jég meg a hideg. Bár már évek óta nem csúszdáztam, a jég miatt most jó ötletnek tűnt, amihez egyébként sok közöm volt. Mielőtt felvettek ebbe az iskolába több évig jégkorongoztam és tökre szerettem is, noha sosem tartottam magamat sportos embernek. Látszott, hogy inkább a téli sportok passzoltak hozzám. Karinával a csúszdához mentem és hagytam, hogy lecsússzon előbb, hiába tette eddig is ezt már meg legalább négyszer. Miután leért, én következtem. Nem löktem magam meg nagyon, mert a jég eleve jól csúszott, én pedig minél több időt akartam rajta tölteni, hogy felfrissüljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610109#post610109][b]Jeges Karina - 2016.07.28. 01:08[/b][/url]

Alig csúszott le, már látott is egy ismerőst. Nem tudta elképzelni, hogy milyen energia járta őt át, de úgy érezte, hogy neki társaságra lesz szüksége, mármint Karynnak. A valakit nem tudta beazonosítani, nem valószínű, hogy megtámadta volna, azaz a szőkeség az alakot, de sosem tudhatta. Dioméd is mindig lesből ugrott rá, amikor még gyerekek voltak és fogócskabújócskáztak. Vicces volt nagy hóban, júliusban. Sajnos Magyarországon egy deka hó sem volt júliusban.
Lassan odaért a másikhoz, majd kicsit megnyugodott, hogy nem valami vadidegen kukkoló volt az. Hamar rá is kérdezett a fiú jöttére, de csak egy poénos – a szőke így értelmezte - választ kapott. Karina is kicsit bátrabbá vált. Aztán eszébe jutott a csúszda. Óvatosan a fagyott gyerekjátékra sandított, majd vissza a prefektusra. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy azért volt-e ott, hogy jól megbüntesse a jégcsapot, vagy csak odatévedt. Nem volt hülye, ezért nem is hozta fel a témát, szándékosan. Próbált terelni, ezért felvetette azt az ötletet, hogy csatlakozzon hozzá Zalán. Az eredeti terve végül sikerrel járt, amint vele tartott a levitás. Nőké az elsőbbség, előreengedte őt Zalán. Hálája jeléül mosolyogva biccentett egyet, s megindult előre. Igyekezett távol maradni a magyar beszédtől. Tudta, hogy csak úgy fejlődhetett nyelvi téren, ha beszél, de elég cikinek érezte, hogy ilyen brutálisan törte a magyart.
Felért, majd megismételte a lecsúszást épp, mint az előbb. A karjait a levegőbe emelte, arcán egy széles, gyermekded mosoly terült el, és megint kiadta azt a fura hangot, amit az imént. Mihelyst leért, leporolta a jégtől hűvössé vált hátsóját, majd vigyorog Zalánra pillantott. Biztos volt abban, hogy mit akar mondani a fiúnak, ezért egy mély levegő után ki is jelentette.
- Te jössz! – Vigyorogva, kissé furán, de kijelentette.  Kicsit hátrébb állt, közben szemeivel Zalán mozgását követte. – Csúszhatsz te még egy! Én már csúsz kettő! Így…fair! – Nem bírta befogni, dumált. Hol marad az önuralom, Karyn?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610139#post610139][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.28. 12:57[/b][/url]

Nem sok kedvem volt elmenni azért a vacakért a boltba. Biztos már bezárt, ráadásul eléggé lusta is voltam elbattyogni a falu másik feléig, hiába volt kicsit a település. Tény, hogy nem voltam egy sportos fickó, de azért a kviddics mostanság jól megmozgatott, valamint kisebb koromban is mindig volt egy sportág, amit műveltem, igaz hogy csak hobbiból. Tehát ez a fajta lustaság csak időleges nálam és főként a kedvtelenségből fakadt. Felesleges lett volna nagyobb ok, hogy megálljak és ne folytassam utamat a boltig. Karinát láttam meg a játszótéren csúszni egy befagyasztott csúszdán és kicsivel később ő is észrevett. Elkezdtünk beszélgetni, mire azon kaptam magam, hogy indultam vele lecsúszni. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, hisz annyira nem volt rám jellemző, de most jó ötletnek tűnt. Elém engedtem a lányt, aki egy mosollyal értékelte a kedvességemet. Bár kicsit sem tartottam magam úriembernek, általában ezt a gesztust meg szoktam tenni. Noha mióta Gwennel együtt vagyunk, mintha sokkal figyelmesebb lennék a csajokkal, vagy csak egyszerűen kezdtem felnőni és érett lenni, tizenhét évesen simán lehet.
A jeges kisasszony aranyosan jelét adta, hogy mennyire élvezte a hideg játékszert, nekem is jól esett hűsölni végre a nagy meleg után, habár nem adtam ki hozzá hangot, az nem az én műfajom, viszont arcomon egyértelműen látszott, hogy jól esett a jég. Egyszer lecsúsztam, ő már kétszer és mikor másodszorra is leért, megjegyezte, hogy egy kör hátrányban voltam. Alig bírtam eltüntetni arcomról a lágy kis mosolyt, ami az akcentusa miatt keletkezett. Annyira aranyos volt, ahogyan beszélt magyarul, habár nem most halottam először. Valószínűleg én is így beszéltem angolul, már ha egyáltalán meg bírtam szólalni az adott nyelven, ugyanis próbáltam kerülni az olyan eseteket. Inkább mutogattam vagy letagadtam, hogy tudtam angolul, csakhogy ne kelljen megszólalnom. Kár, hogy koreaiak még nem intettek le az utcán, nekik könnyebben el tudtam volna magyarázni, hogy mi merre található Budapesten. Vicces volt, amikor kínaiak hitték azt, hogy egy nemzetiségű vagyok velük és elkezdtek hozzám mandarinul irtó gyorsan dumálni, én meg csak forgattam a fejem, hogy mi a szart akarnak. Kicsit benézték és eléggé elcsodálkoztak, mikor nyögtem valamit nekik magyarul, majd elmentem. Csúsztam még egyet, az előzőhöz hasonlóan lelkesen, de mégis szolid magatartással.
- És hogyhogy kijöttél így estefelé? – Kérdeztem, mikor ismét a lány mellé értem. Fura, hiszen úgy tudtam, nem szereti a meleg levegőt, idekint pedig talán még mindig rosszabb körülmények uralkodtak, mint a kastélyban. Ott a nagy vastag falak nem eresztik be annyira a hőt és még nyáron is viszonylag - mondom viszonylag! - elviselhető az idő. Teljesen ártatlanul kérdeztem, semmi olyan gondolatom nem támadt, hogy büntetnem kéne. Nem voltam én gonosz. Najó, de, vagyis többnyire mindenkit megbüntettem, akit eddig rajtakaptam bármilyen rendbontáson és én voltam az a prefektus – többek között -, akit nem lehetett bociszemekkel megtörni. Most azonban még nem volt olyan késő, ráadásul semmi rosszat nem csináltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610250#post610250][b]Jeges Karina - 2016.07.28. 18:10[/b][/url]

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610411#post610411][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.30. 16:59[/b][/url]

Kellemes érzés volt a jeges felszínnel érintkezni, ugyanis nagyon meleg volt a nap során, én pedig nem rajongtam a hőségért. Valaki biztosan szereti ezt az időt, de ő is valószínűleg a tengerparton képzeli el magát és nem a suliban, vagy annak környékén nyomulva. Én is szerettem volna olyan képességet, mint ami Karinának volt és ha lennének hozzá megfelelő adottságaim, akkor egyfolytában hűsölni tudnék. Egy álom lenne, de mivel én nem az a fajta ember, valamint varázsló voltam, ezért ez mindörökké csupán ábrándozás marad.
A csúszás után - majd amikor letudtam a plusz egy kört is, amire a lány jogosan hívta fel a figyelmemet - egy egyszerű kérdést tettem fel neki, hogy ne legyen annyira csöndben a környék, illetve mert kíváncsi voltam, mi jeges szél hozta erre. Lehettem volna figyelmesebb is, elvégre tudtam, hogy nem könnyű nyelv a magyar más nemzetiségűeknek, az igazság viszont az volt, hogy nemes egyszerűséggel elfelejtkeztem erről. Annyira idegen tőlem az érzés, mikor valaki küszködik egy másik nyelv fortélyaival, nekem ilyenekkel sosem volt gondom, ezt vehetjük jó és rossz értelemben is. Két anyanyelvem van, ebből az egyiket szinte házon kívül sehol sem használtam eddig, a magyart meg ugyebár folyamatosan alkalmaztam. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne velem akkor, ha külföldre mennék. Feltehetőleg elmakognék valamit angolul, ám sokkal viccesebben hangzana, mint Karina szájából a hun. Megtudtam és könnyen meg is értettem az okot, amiért kimozdult a kastély falai közül. Elég ésszerű választ kaptam és kicsit együtt éreztem vele. Egy bólintással jeleztem felé, hogy fogtam az adást, majd magamban elgondolkoztam, mekkora poén lenne, hogy mihelyst végre kitette a lábát az iskolából, egy büntetéssel gazdagodna. Nem úgy tűnt, mintha tízig vissza akarnánk érni a hálókörleteinkbe, ám nem állt szándékomban trollkodni. Továbbá prefektusként illett volna példát mutatnom és lassacskán indulásra késztetni mindkettőnket, ahhoz azonban nekem sem volt kedvem. Igaz, a példás viselkedést már akkor leradíroztam magamról, mikor a végzős bálon egy kisebb tömegben csókolóztam Gwennel. De nem kell mindig szentnek lenni, vagyis ami engem illet, néha azért annak is kéne lenni.
- Talán jobban bírom a meleget, de ez nem azt jelenti, hogy jobban is szeretem. – Vontam meg a vállamat. Télen általában sokkal komfortosabban éreztem magam. Kissé félreálltam, mert nem terveztem többet csúszni az elkövetkező percekben, nem azért, mert rossz lett volna, csak a csúszdázás sosem volt a kedvenc játékszerem még kiskoromban sem. Legtöbbször a mászókákon lógtam annak idején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=611499#post611499][b]Jeges Karina - 2016.08.07. 21:30[/b][/url]

Ő következett a csúszásban. Nem bírt magával, szóval beszélt. Beszélt, mert egy mazochista volt önmagával szemben. Tudta, ha sokáig nyúzza magát, rá fog állni a nyelve is, s nem fog majd szerencsétlenkedni a magyarral. Mázlijára, vagy mégsem (?) már elsajátított néhány magyar káromkodást a többi pincelakótól. Példát még nem tudott rá mondani, mikor használta ezeket először. Azonban anyanyelén cifrábbakat ismert, de a káromkodás annyira messze volt tőle, mint az Északi-sarktól Afrika.
Felnevetett Zalán válaszán, mókásnak tartotta a srácot. Közben ellökte magát fentről és leszáguldott a csúszdáról. Immáron elmaradt a jól ismert "Wuiiii" hang. Talán elfelejtette, vagy már ő is unta a csúszkálást. Ismét leért, leporolta a hátsóját, majd az évfolyamtársára pillantott.
- Mi legyen következő? Menjünk hinta vagy libi..lipi.. öhm…az! - Mutatott rá a mérleghintára, nem tudta eldönteni, hogy a magyarok miként szokták nevezni. Eddig is csak fél füllel hallotta egy-két gyerektől, ahogy emlegették e játékot. De az is megfordult a fejében, hogy lassan indulni kellene vissza a kastélyba. Amíg Zalánra várt, addig a válla felett hátrapillantott a kastélyra, aminek az ablakai sárgán világítottak már. Kezdett kicsit későre járni, pedig mostanra volt olyan a levegő hőmérséklete, hogy már neki sem volt nagyon kellemetlen. Viszonylag hűvös volt, az égbolt pedig néha fénylett, mintha villámlott volna. A szőke feje azonnal visszatekeredett előre, szemeit pedig ismét Zalánon legeltette. Közben a villámláson gondolkodott. Tudta, hogy még sok idejük volt, mert viszonylag messze járhatott onnét a zuhé, így nem is sietett semmivel sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=611775#post611775][b]Lepsényi Zalán - 2016.08.09. 16:28[/b][/url]

Aranyos volt a lány ahogy élvezte a csúszdázást a jeges felületen. Nem tudom, hogy miért, de teljesen másnak képzeltem őt még mielőtt nem beszéltünk volna annyit egymással. Az első dolog, amit megtudtam róla, hogy jégmágus, vagy mi a csuda, ebből talán automatikusan arra következtettem, hogy komoly és egy kicsit hűvöskés a személyisége, ahogyan a legtöbb északinak is. Mindazonáltal hamar ráébredtem, hogy nem olyan a lány, amilyennek feltételeztem és ez a mostani találkozásunkkor igazolódott be leginkább, elvégre a rellonos – mondjuk ki – úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Mégis, semmi probléma nem volt ezzel, sőt még felvidított is a viselkedésével. Mellette újraélhettem gyerekkoromat, ráadásul hűsölhettem is a nagy forróság után. Párszor lecsúsztam vele, majd inkább csak álltam és néztem milyen lelkes a továbbiakban. Egy idő után nem árt játékszert váltani, nem? A kicsik is kipróbálnak mindent, noha nekünk már nem kellett bemutatni az egyes játékokat, feltételezhetőleg mindketten ismertük már őket kiskorunkból, én legalábbis sokszor megjártam a pesti játszótereket és amilyen jó gyerek voltam, sokukat összetörtem, néha a saját csontjaimmal együtt.
- Legyen a hinta, de remélem nem fagyasztod be azt is, mert akkor repülni fogunk. – Méghozzá kifelé a hintából és a franc tudja hová érkezünk, valószínűleg nem puha talajra. Hányszor estem már ki belőle a nagy lendület miatt, hajjaj. Elmosolyodtam a mérleghintára tett becézésén, persze tudtam, hogy nem jutott eszébe az eredeti neve, vagy egyáltalán nem is ismerte. Mindegy. Jobb ötletnek tűnt a normális hinta, a másikat szerintem nem tudtuk volna annyira élvezi az eltérő súlycsoportunktól.
Beleültem a hintába, amibe meglepő módon belefértem. Nem mintha kövér lettem volna, sajnos inkább vékonyabb voltam a kelleténél, ám ezeket gyerekeknek tervezték, rengeteg helyen úgy óvják meg a szereket az idősebbektől, hogy kisméretűnek alkotják meg őket. Picit meglöktem magam, de nem annyira, hogy az egekben végezzem. Jól esett, hogy a hidegebb szellő végigsimított bőrömön az ide-oda hintázás közben. Én is észrevettem a villámlásokat és sokáig gondolkoztam azon, hogy tényleg azok-e, hiszen dörgést nem hallottam, talán jobban kellett volna hozzá fülelnem, mindenesetre biztosan távol volt még a vihar, ha valóban nem csalt a megérzésem. Hitelen támadt egy ötletem. Megálltam és kiszálltam a hintámból, aztán a mellettem lévő Karina mögé léptem és megfogtam a hintájának láncát mindkét oldalt. Óvatosan hátrahúztam, nem volt nehéz elnézve a csaj testalkatát, majd elengedtem egy kicsit erősebben meglökve a lányt, ezzel a hinta talán valamivel magasabbra libbent, mint amikor Karina egyedül lökte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=612648#post612648][b]Jeges Karina - 2016.08.15. 11:33[/b][/url]

Őszintén megvallva, Karina ezt a játszóteret már akkor kinézte magának, amikor Travissel neveltek egy közös műporontyot. Vagyis, ő nevelte és Zonka, Travis házi manója. Még jó, hogy a háztársa volt a kicsi ideiglenes apukája. Igazából a játszóteret akkor szúrta ki először, amikor délutánonként babakocsival sétáltatta a pici Lydiát. Látta, ahogy az előkészítősök önfeledten játszottak a játszótér játékain, vagy egymással. Gyermeklelkű volt mindig is, szíve szerint ő is beszállt volna a gyerekekhez játszani, de az nem lett volna túl felelősség teljes Lydia szempontjából.
Végzetek a csúszással, életében először csúszdázott, és felettébb élvezte. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek kinézett. Szerinte teljesen olyan volt, mint a szánkózás. Csak rövidebb és nem kellett hozzá szánkó, se hó. Ezután ismét két játékot szemelt ki maguknak; a sima, átlagos játszótéri hintát és a mérleghintát. Ezeket sem igazán próbálta még, csak látta, hogy használták azokat a gyerekek. Zalán a hintára szavazott, egy mosollyal párhuzamban Karina bólintott s célirányosan arra sétált a sráccal az oldalán. Beleült, látta, hogy a levitás milyen könnyedén hajtotta magát, ő is megpróbálta, de neki valahogy nem ment olyan magasra a hinta, mint Zalánnak. Nem értette, hogy miért, pedig mindent úgy csinált, ahogy a fiú. Legalábbis így gondolta a jégcsaplány. Egyszer csak lelassított Zalán, Karyn pedig a szemeivel némán követte, amíg az mögé lépett. Először nem tudta mire vélni, hogy mi is volt a szándéka, de amint elindult a hinta, leesett neki. Szőke volt, de nem buta. Ezt a sztereotípiát gyűlölte, már nem egyszer kapta meg az iskolában egy-egy embertől, vagy a teleléskor az ottaniaktól. A hinta megindult, arcára fülig érő mosoly fagyott, persze ez jó értelemben, ha már jégboszorka volt.
- Hűűhaa! - Hosszú, szinte fehérnek tűnő haja szállt a levegőben, ahogy egyre magasabbra és magasabbra szállt. Leírhatatlanul jól érezte magát, nem foglalkozott azzal, hogy a másik valami civilizálatlan bennszülöttnek nézhette, amiért nem igazán volt testi kapcsolata egy-egy hinta ülőrészével. Ne értsd félre, csak még nem igazán hintázott.
Teljesen megfeledkezett a villódzó égboltról vagy a visszamenetelről. Túl jól érezte magát ahhoz. Elhatározta, hogy meg tanul hintázni magától, bár azzal a negyvenhat kilójával nem gondolja, hogy nehéz lesz.
- Most... most.. én! - Arra célzott, hogy megpróbálja hajtani magát, előre hátra kapálózott, fogalma sem volt, hogy Zalán abbahagyta-e a lökést, ha igen, akkor a szöszi érezhette, hogy a hinta kezdett lelassulni. Feltehetőleg csak kapálózott, de nem hajtotta magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=614081#post614081][b]Lepsényi Zalán - 2016.08.25. 17:22[/b][/url]

A következő játékszerről én választhattam és inkább a normális hinta volt a szimpatikusabb. Bárhogy is néztem a két hintát, mindkettőről csak az ökörségek jutottak eszembe, elvégre a bátyámmal és a barátaimmal sosem tudtunk értelmesen játszani rajtuk. Valamikor addig löktük magunkat, amíg az egyikőnk ki nem repült és betörte az állát, vagy a mérleghintán ketten ültünk egy társunkkal szemben és úgy lőttük fel az égbe. A sérülések folyton jöttek és mentek, mi pedig sosem tanultunk belőlük. Igaz, volt néhány pedig-jó-ötletnek-tűnt eset, amire azt mondtuk, hogy egyszer elég volt, de ez a ritkábbik eset. Tíz évesen még egyértelmű, hogy ha látjuk az egyiket felszállni az égbe, akkor a másiknak is ki kellett próbálnia, a földet érés pillanata noha elfelejtődött. Végigszaladtak ezek a képkockák előttem, majd követtem Karinát a hintához és beleültünk. Én azonnal lökni kezdtem magamat és el is értem egy viszonylag nagy kilengési szöget, de hozzám képest a lány nem tűnt annyira a határozottnak és tapasztaltnak. Először csak azt hittem, hogy direkt nem akarta magát lökni, majd mire rájöttem, hogy nagyjából mi lehet a való indok, megálltam és mögé léptem. Meglöktem először gyengén, majd egyre erősebben. Nem bírtam nem elmosolyodni azon, hogy a rellonos mennyire rácsodálkozott a hintázás érzésére. Fura, ez nekem több mint tíz éve volt, Karinánál pedig ezek szerint most érkezett el ez a pillanat.
- Már nem azért, de milyen gyerekkorod volt neked? – kérdeztem kissé csodálkozva, egyértelműen a hintázásra utalva. Reméltem, hogy ezzel nem bántottam meg, mert könnyen lehetett, nem valami szép oka volt annak, hogy nem hintázott eddig. Igazából nem sok közöm volt az ő életéhez, így nem is vártam, hogy kimesélje nekem a magánéletét, csak azért mégis érdekelt, mi miatt nem értett ehhez a játékszerhez. Kicsivel később jelezte, hogy ennyi elég lesz és megpróbálja egyedül lökni magát. Elálltam mögüle és visszamentem a hintámhoz, de már nem ültem rá, pontosabban ez volt a tervem, ám a viharos szél elért hozzánk. Erősen beletúrt a hajamba, ami bár nem volt túl hosszú, de azért meg kellett fordulnom, hogy ne lógjon bele a szemembe. A vihar szele már itt volt, ami azt jelentette, hogy hamarosan ömleni kezd az eső. Kérdőn Karinára pillantottam, de nem azonnal szólaltam meg, inkább vártam egy kicsit, amíg élvezte a hintázást. Mikor aztán azonban lelassult vagy magától, vagy pedig akaratlanul, feltettem neki a kérdés.
- Nem kéne lassan visszaindulni? – Nálam nem volt egy pulcsi sem, esőkabát pedig főleg nem. Oké, nem voltam egy nyavalygó srác, aki félt az esőtől, de elég ha csak a visszaút felén ázunk szét teljesen és nem a teljes falu-kastély távot vészeljük át szakadó esőben és erős szélben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=614953#post614953][b]Jeges Karina - 2016.08.31. 12:29[/b][/url]

A levitás kérdése hallatán elgondolkodott. Nem értette hirtelen, hogy mire is célzott a srác.
- Átlagos. - Már amennyire átlagos lehet egy jégmágusnak. - Mindig sok hó van, ahonnét én jött. Én, és én testvéreim meg Dió mindig sokat korcsolyázni, szánkózni és hógolyózni. Nagyon mókás volt! - Mosolyogva folytatta, nem emlékezett semmi olyan rosszra, amiért azt mondta volna, hogy nyomorúságos volt a gyerekkora. Náluk igazából nem voltak annyira elterjedtek ezek a játszóterek, hisz ahol laktak, azt is hóból illetve jégből építették fel. Oké, mérleghinta és mászóka készült jégből, viszont az átlagos hintát nem tudták máshogy megoldani, mint bűbájjal. Ritka volt köztük az olyan, aki jártas volt a pálcás mágiához. Aki pedig értett hozzá, nem hintákat tákolt össze a bűbájokkal.
Amint érezte Karina, hogy már képes lesz ő maga is hajtani a hintát, kissé esetlenül kérte Zalánt, hogy álljon odébb. Ezt a fiú szó nélkül megtette, koncentráló arckifejezéssel nyomban megpróbálta hajtani magát. Sajnos ez tényleg csak kapálózás volt a részéről, a hinta pedig lassulni kezdett, egyre alacsonyabbra szállt fel.
- Jaj, neee. - Motyogta, majd a hinta szinte teljesen megállt. Letette a lábait, s felnézett, látta, hogy a hűvös, viharos szél épp belekapott Zalán fürtjeibe, ami alól az ő tincsei sem voltak kivételek. Kellemesen hűs volt számára. Szívesen maradt volna, bár a viharban nem akart kint ülni és szétázni.
- Hmm, lehet tényleg kellene menni. Lassan. - Válaszolta, közben az égbolt felé sandítva grimaszolni kezdett. Mintha azon ügyködött volna, hogy elzavarja a feléjük igyekvő viharfelhőket.
Ismét villámlott, ám a villám mellé mennydörgést is kaptak. Karina vicsorgása sem volt túlzottan hasznos, esetleg a másik arcára varázsolhatott egy halvány mosolyt. De még az sem volt száz százalékig biztos.
- Jó, mi menni! - Felállt rémülten a dörgő égbolt hallatán, kirázta hideg, libabőrössé vált emiatt. Gyűlölte ezt a hangot, mintha csak az apját hallotta volna, amikor dühbe jött, mert eltörték Dióval a jégkristály vázát.
Toporzékolva várta Zalán válaszát, közben hol a levitásra, hol az égboltra pillantott, a viharos szelek pedig egyre gyakoribbakká váltak. Szőke lobonca ide-oda szállt, lassan ő magát is elvitte a széllöket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=674604#post674604][b]Lepsényi Zalán - 2017.04.15. 21:40[/b][/url]

Karina teljesen más ember, mint én. Nehéz beleképzelnem magam az életébe és igen, furcsállom is, hogy úgy képes ennyi idősen is még csúszdázni, mint egy ötéves kisgyerek. Őt látva viszont nincs bosszús avagy lenéző érzésem iránta. Bár nagyon magamnak való személyiség vagyok, Karina öröme a gyerekek játékszere használatakor még az én egyébként jeges szívemet is képes felolvasztani. Röhögök rajta, de nem rosszindulatból. Azt hiszem, aranyos.
- Értem - reagálok rá, de nem igazán látom át az ő életét, ezért jobb, ha nem jártatom feleslegesen a számat. Mikor meglátom, hogy még hintázni se tud, gondolok egyet és lebontom a távolságtartást közte és köztem, megkérdezem tőle, hogyan nőtt fel. Hát az biztos, hogy nem ismerem azt a természeti éghajlatot annyira, mint ő, életemben nem láthattam annyi havat.
Kérésére abbahagyom a lökéseket és figyelem miként próbálja magát hintáztatni. Nem megy sokra, de én nem sietek, türelmesen elvagyok és fürkészem hol az eget, hol a tájat. Ezért veszem tán én előbb észre, hogy vihar lesz és ezt jelzem is egy kérdés formájában a lánynak. Kicsivel később konstatálja, hogy bizony villámlik, erre ő is mozgásba ered, én meg csak mosolygok, mert úgy jön le, mintha nagyon félne. Felállok és könyökhajlatába karolok, majd húzni kezdem, ameddig, persze nem kell győzködnöm, szerintem pár pillanat után ő az, aki vonszol engem és nem fordítva. Egy rövid ujjú pólóban nem kellemes végigszenvedni egy vihart, de nyáron azért nem vészes, ennek ellenére szedem lábam ahogy bírom Karina mellett. Félúton leszakad az ég. A hatalmas esőcseppek gyorsan eláztatnak, hajszálaim arcomhoz tapadnak, pont mint ruhám anyaga a bőrömhöz. Ha csaj egy nyári zápor lenne, még élvezném is a kinti létet, de ha belém csap a több mint ezer voltos természeti feszültség, akkor az már nem annyira vicces szórakozásnak hat. Hideg nincs, gondolom Karina főleg nem fázik, ha tényleg hozzá van szokva a fagyos tájhoz.
Mikor végre beérünk a kastély kőfalai közé, mindkettőnkről szorgosan csurog a víz. Én hátratúrom a hajam, hogy ne a szemembe csepegjenek a vízcseppek, majd a rellonos szemeibe pillantok. Összenézek vele és próbálom kiolvasni tekintetéből a gondolatait, de végül nem bírom tovább: feltör belőlem a röhögés. Majd órákon emlegethetjük ezeket az élményeket.