36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 22:50 | Link

< Lotti >

Hosszú és fárasztó nap, ami pedig a csúcspontja, hogy még korán sincs vége. Noel mióta rájött arra, hogy mehet az idegeimre, napi szinten többször is megteszi. Most is épp rohan a játszótér felé én pedig mint egy félőrült utána. A kabátomat nem volt időm felvenni, így azt útközben rángattam magamra.
Nos, nem volt könnyű anyának lenni, de gyakorta hálás feladat volt és jobban élveztem, mint bármi mást. Együtt voltunk, egy család és bár nem indult valami simán a dolog, mostanra minden a helyére állt és úgy éreztem, hogy rohan az idő. Vagyis, a nap végére rohant, de jelenleg inkább csak lomhán, félholtan vonszolta magát. Mit meg nem tette volna, ha már este lenne és ágyba tehetném az ördögfiókát!
- Noel, nem szólok még egyszer, hogy várj meg.
Gyors léptekkel elérem és a hóna alá nyúlva felemelem és a hónom alá kapva sétálok vele tovább a játszótér irányába.
- Ha ezt így folytatod, megfoglak mondani apának...
Üres fenyegetés, ezt mindketten tudtuk, de annyira, hogy nem csak Noel, de még én is elröhögtem volna magamat. Egyikünk sem volt szigorú szülő, nem tudtuk, hogy kell csinálni, így amikor Noel meghallotta az apja nevét vigyorogva csapkodta össze az apró kezeit. Két feltörő röhögés fölött azért fel is horkantottam, de nem bántam, hogy így reagált. Rajongott az apjáért, az apja pedig rajongott érte, kár lett volna ezt holmi szigorúsággal elrontani, majd megoldjuk máshogy. Amint beértünk a játszótérre, letettem a kisebbik Olivért, aki el is rohant a libikóka felé, azzal szórakozott, hogy egyik oldalról a másikra döntötte, majd mikor megunta inkább leült rá és ugrálni kezdett rajta, közben pedig istentelenül rázta.
- Anya, gyeje...jácci'.
Így nem volt más választásom, égnek emelt tekintettel indultam el, hogy ráüljek a másik végére.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 12. 23:05 | Link



Rossz kedvű voltam, de mivel általában pozitív szerettem volna lenni, így betudtam az őszi fáradtságnak. Nem volt kedvem semmihez, nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak egyedül lenni egy kicsit. Hétvége lévén így jól beöltözve lementem a faluba, hogy sétáljak egy kicsit a tó körül. Szerettem ott gondolkodni, mert nem zavart senki és a dombok látványa nyugtatólag hatott rám. Szerencsésen kikerültem az embereket, inkább a falu szélén haladtam, de voltak helyek amit nem tudtam kikerülni. Ilyen volt a játszótér is. Elképzelni sem tudtam, hogy ki azaz elvetemült ember aki ilyen hidegbe idejön, hogy ráfagyjon a mászókára. Aztán amint megpillantottam, hogy kik vannak ott, hirtelen minden gondolatom érvényét veszítette. Hát persze, a kisgyerekeknek teljesen mindegy, hogy bomlasztó hőség, vagy fogkocogtató hideg van, ha menni kell, akkor menni. Játszani pedig muszáj. Ez a gondolat pedig megmosolyogtatott, mert hiába a rossz kedv, ha más boldog, akkor ez rám is átragad, Noel pedig mosolygott, tapsikolt, főleg mikor az anyukája felült a játékra. Egy pillanat alatt torpantam meg és fordultam vissza, hogy bemenjek a játszótérre. Nem akartam őket zavarni, de úgy voltam vele, hogy Lexi talán nem fog elhajtani, bár, ha kettesben akarnak lenni, azt is megértem. Nem voltam soha az a tolakodó ember, de most valamiért elcsábított a látvány. Lassan lépkedtem feléjük, majd mikor odaértem kicsit távolabb megálltam a libikókától és figyeltem egy picit a jelenetet. Furcsa volt. Lexit utoljára nagy hassal láttam, mikor prefektus volt. Aztán amikor megszületett Noel, már nem jött többet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit azelőtt, így elkerült egymást.
- Sziasztok.
Intettem végül, mikor a hallgatás már kellemetlen lett volna. A mosoly az arcomon ragadt, a fagyos ujjaimat gyorsan zsebre vágtam, mert nem titkolt szándékom volt kicsit megnyunyurgatni a picit, már ha az anyukája megengedi.
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 23:18 | Link

< Lotti >

Óvatos vagyok és lassú, de ez Noelnek nem tetszik. Hát, már hogy tetszene? Ő azt szereti, ha minden gyors és veszélyes. De nem tudom felróni se neki, sem pedig az apjának, minden gyerek ilyen. Nulla félelemérzet, alacsony fájdalomküszöb. Bár Noel nem az fajta, aki megijedne az eséstől, legtöbbször csak azért ordít, hogy ráfigyeljenek és ő legyen a figyelem középpontjában. Most sem tetszik neki, hogy olyan lassúak vagyunk, rögtön rugózni is kezd a libikókán, amire egy pillanat alatt reagálok, természetesen ijedten.
- Azonnal hagyd abba, különben hazamegyünk.
Mondanom sem kell, mintha a falnak beszélnék. Tudja, hogy nem megyünk haza, addig amíg ki nem fáradt, hogy aztán karban kelljen hazavinni és lehetőleg átaludja az éjszakát. Valaki azt hazudta nekem, hogy idővel majd könnyebb lesz, amikor már nem lesz pici, túl kell a hasfájós és a fognövesztős időszakot és akkor gyerekjáték az egész. Sajnos, ezt eddig még nem tapasztaltam, én azt vettem észre, hogy ahogy nő minden egyre nehezebb lesz. Mert rájön dolgokra, csiszoltabb lesz, ön és közveszélyes.
Annyira leköt az, hogy Noelt figyeljem, hogy észre sem veszem, hogy közben társaságot kapunk. Csak akkor veszem észre a Csornay lányt, amikor felénk köszön. Fáradtan mosolyogva pillantok felé, majd mikor rájövök, hogy ki az, boldogan integetek neki.
- Gyere csak, nem eszünk embert.
Az ötlet abban a pillanatban megszületik bennem, ahogy meglátom Lottit. Bár nem ismerem annyira, azt azért tudom róla, hogy szereti a gyerekeket, mint a legtöbb vele egykorú lány, amiből egyenesen az következik, hogy bármikor rá lehet venni egy libikókázásra. Noelnek is tetszik, hogy társaságunk van, egyik kezével elengedi a kapaszkodót és hevesen integetni kezd a számára ismeretlen lánynak.
- Nem akarsz egy kicsit te is libikókázni?
Nem kertelek, rögtön a lényegre térek, mielőtt még késő lenne és leülne valahova, vagy ami rosszabb, tovább állna.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 12. 23:30 | Link



Csúnya vagy nem csúnya dolog, de a fegyelmezésre felnevetek. Még én is hallom, hogy Lexine mennyire nem gondolja komolyan amit mond, hát akkor Noel mégis mit gondolna? Aki napi szinten látja az anyukáját és ismeri minden rezdülését. De mielőtt még bármi bajom lenne belőle inkább a szám elé emelem a kezemet és köhögésnek álcázom az újabb feltörő nevetést.
- Izé..nem félek, csak nem akartam zavarni.
Közlöm nagyot sóhajtva. Nem akarom lehúzni a hangulatot, mert bár mosolygok, azért annyira nem jó a kedvem, ők pedig ide szórakozni jöttek. A kérdésre hevesen bólogatni kezdek és már el is indulok Lexi felé, hogy átvegyem a helyét. Szívesen segítek, na meg így legalább egy kicsit babázhatok, mert úgy tűnik, így lehet leginkább a közelébe férkőzni a kis öcskösnek. Ha Lexi átadja a helyét, óvatosan felülök és kicsit hátra dőlve leengedem magamat, hogy Noel a magasba emelkedjen. Sokáig csöndben röptetem a babát, aztán köhintek egyet és a lányra nézek. Végül is, miért ne tehetnék egy próbát? Legjobb tudomásom szerint, ha nem is ápolnak olyan szoros barátságot, de közeli ismerősök Emmával, ráadásul Lexi is volt prefektus, biztosan képben van az ilyesmivel.
- Lexi...szerinted...Emma haragszik rám?
Nem nézek a nőre, helyette a cipőmet bámulom, majd mikor észbe kapok inkább Noelre emelem a tekintetemet. Nem akarom én Lexit terhelni ezzel, ráadásul nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy elsírjam neki a gondjaimat, de hát ha egyszer bánt a dolog, akkor nem hagyhatom csak úgy gyűlni magamban. Igyekszem rámosolyogni Noelre, mivel a kisfiú széles mosollyal figyel engem, sőt mi több örül is neki, hogy végre valaki egy kicsivel bátrabban játszik vele. Könnyű úgy, hogy az anyukája lesből figyel és a baj van biztosan ott terem.
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei W. Lexine
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2015. október 12. 23:37 | Link

< Lotti >

- Dehogy zavarsz, gyere csak ide nyugodtan.
Még a kezemmel is invitálom, nem csak a szavaimmal. De azért szögezzük le. Szeretek, nem is. Imádok libikókázni, legszívesebb az életem minden pillanatát ezzel szeretném tölteni, de most jól jönne, ha valaki más szívna helyettem, mert ha ez a gyerek lefordul a nagy boldogságban a játékról, akkor este én fogok leszidás kapni, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Igen, a mai napig úgy veszekszünk Olivérrel, mint holmi bárdolatlan, agresszív állatok. Ugyanúgy ordibálunk és kígyót békát kiabálunk egymásra, de nem bánom, ettől olyan jó az egész, különben nagyon unalmas lenne.
Átadom neki a helyet, én pedig odasétálok Noel mellé, nem foglalkozva a kis srác tiltakozásával és olyan távolságba helyezkedek tőle, hogy veszély esetén rögtön ugrani tudjak. Figyelem, ahogy föl és se libbennek, majd a kérdésre a lányra emelem a tekintetemet. Kissé kérdőn, oldalra billentett fejjel. Nem igazán vagyok képbe a dolgokkal, még akkor sem, ha egyébként Emmával az utóbbi időben egy kicsit szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, hiszen, amióta Kornéllal hivatalosan is egy párt alkotnak, egy kicsivel többször láttam, mint azelőtt. Ettől azonban az iskolai dolgokkal nem igazán vagyok képben.
- Mire gondolsz pontosan?
Azért egy picivel lehetett volna konkrétabb is. Miközben a válaszra várok összébb húzom magamon a kabátot, és Noel sapkáját is lentebb húzom a füleire, mielőtt még bármi baj lenne belőle.
- Emma nem az a haragudós típus. Mármint, ő nem nagyon szokott senkire sem haragudni. Leszidott?
Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjam el magam, annyira kíváncsi lennék egy Emma McNeilly féle leszidásra! Ő az az ember, aki még a hangját sem tudja felemelni, nem még valakit leteremteni, pláne nem haragot tartani.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 26. 21:27 | Link



Még csak rá sem merek nézni Lexire. Ez a téma annyira kellemetlen, nem is értem, hogy hogyan is tudtam ilyen egyszerűen rákérdezni. Nem igazán vagyok képben az ilyen családi dolgokkal, de azért pletykálnak dolgokat a házvezető néninkről és valahol a családi szálak egészen képtelenül futnak össze. Én például Lucától tudom, hogy Lexiből ki lehet szedni ezt-azt. Ő meg biztos a nővérétől hallott néhány infót, aki történetesen Emma legjobb barátnője. Igaz, sok emberen át ment a dolog, de azért csak nem siklik valami ennyire félre, ugye nem? Ráemelem a tekintetemet a szőke lányra, majd inkább gyorsan Noelt figyelem, aki láthatólag élvezi a dolgot, és ez engem is megmosolyogtat egy kicsit.
 - Hát tudod, a helyzet az, hogy jelentkeztem prefektusnak. De én nem gondoltam volna, hogy ez ennyire félelmetes. Én meg nagyon félek a sötétben, ráadásul annyira kicsi vagyok a többiekhez képest és tapasztalatlan. Úgyhogy visszaadtam a jelvényemet.
Egykedvűen megvonom a vállamat, igyekszem nem elbőgni magamat. Nem lehetek ennyire érzékeny! Lotti, szedd össze magadat! Nem szabad! Veszek egy mély levegőt, gyorsan megdörgölöm a szememet és próbálok mosolyogni. De a szám széle remeg, hát, ez szívás. De legalább nem lát senki, csak Lexi. Egy régi háztárs előtt pedig lehet sírni ugye?
 - Tudod, én csak azt akartam, hogy jobb legyen a háznak. Most nagy fiúk a prefektusok és szerintem ez így jobb. Nem való még nekem.
Bólogatok, miközben beszélek, nem is tudom, hogy magamnak beszélek-e, esetleg Lexinek, vagy Noelnek, mert most épp rá nézek.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér