Adél

Ahogy haladunk, kiérünk a faluba és gyorsan körbe nézek. Egy helyet keresek, ahol nyugodtan lehiggadhatunk.
- Gyere, a játszótéren leülhetünk. – Mondom, és arra indulok. Démon jó messze halad tőlünk és mikor leülök, az egyik hintára akkor sem jön oda. Egy ideig csak csendben ülök, az eget figyelve. – Jobban vagy? – kérdezem tőle, bár nem tudom milyen érzés lehet, ha valaki allergiás a kutyákra. Ha gondolod, vissza már a rendes úton megyünk. Még ha bukunk is. Egy büntető munka, meg nem lényeg. Minden megoldható.

Adél

Ahogy haladunk, kiérünk a faluba és gyorsan körbe nézek. Egy helyet keresek, ahol nyugodtan lehiggadhatunk.
- Gyere, a játszótéren leülhetünk. – Mondom, és arra indulok. Démon jó messze halad tőlünk és mikor leülök, az egyik hintára akkor sem jön oda. Egy ideig csak csendben ülök, az eget figyelve. – Jobban vagy? – kérdezem tőle, bár nem tudom milyen érzés lehet, ha valaki allergiás a kutyákra. Ha gondolod, vissza már a rendes úton megyünk. Még ha bukunk is. Egy büntető munka, meg nem lényeg. Minden megoldható.

Moondance (Sky)

Sky vezetésével végre biztos "talajt" értem, én amint leülhettem a padra, teljes széltében-hosszában ráfeküdtem, különben nem bírtam volna azt ki.
Valamivel jobb volt a levegőn, de még így is nagyon kapkodtam utána.
- Deb bábom bi besz, de éd idded bár bed bouok - nyöszörögtem. Na, ezért nem árt magamnál tartani a szükséges gyógyszereket ( bájitalt egyelőre nem mertek még adni a nevelő szüleim, bármennyire is tiltakoztam a mugli módszerek ellen).
Ősz közepéhez híven hűvös volt a levegő, az allergiám mellé még fáztam is. Eztán minimum nem mászkálok egyedül a kastélyban, pláne nem este, pláne órát is fogok magamnál tartani.

Adél

Még mindig nem igazán értem mit mond, de nem baj. Remélem azért jobban lesz. Felkelek és oda lépek hozzá majd átnyújtok egy zsepit.
- Tessék. - Oda adom neki majd vissza sétálok a helyemre. - Ha előbb szólsz hogy enyire rosszul leszel a kutyáktól vissza is fordulhattunk volna. Nem kellett volna végig jönnöd. És lehet még épek lennének a cipóink. mondom óvatosan meglökve magam, és az eget figyelem.  

Moondance (Sky)

Ez a nap se lehetett volna rosszabb. Most már nem vágytam semmi másra, csakis a pihe-puha ágyikómra, és arra, hogy Zójának hamarosan megmondhassam a a magamét, azt pedig garantáltan nem teszi ki az ablakába, amit tőlem kap. Kicsit gondolhatna arra, hogy a bajkeverés nálam nem egy sima ügy, ezért is jobb, ha én nyugton maradok a fenekemen.
- Hobbéb tuab boaa, hod deked bad kuád - nyöszörögtem levegő után kapkodva, mikor végre a tüsszögéstől szóhoz jutottam. A gyógyszereim meg ráadásul fent voltak a kastélyban, a táskám legalján. Szuper, jól megcsináltam. Ettől nagyobb baj azt hiszem, nem is kell mára. Bőven elég, hogy itt fogok kint megfulladni, ha továbbra is Sky-ra kell támaszkodnom. Levitásként lehetne annyi esze, hogy hívjon valakit. Akárkit.

Adél

Valakinek tényleg nem érdemes bajt keverni. Van, akinek megy, van, akinek nem. Vagy csak bele kell tanulnia. Mondjuk, én már kiskorom óta bajt keverek. Ez a specialitásom. És elég sokszor megütöttem a bokámat nem, egyszer nem kétszer. Gondolkodom, ahogy Adélra nézek.
- Mondjuk mikor megláttad a kutyát szólhattál volna. Ennyire azért nem kéne megpróbálnod tilosban járnod. Kezdhetnéd, mondjuk, néhány óráról való lógással. – mondom, mosolyogva majd oda sétálok kutyámhoz, aki elég messze ült le tőlünk. Fél térdre ereszkedtem, majd megfogtam nyaka két oldalán a bundáját és megdögönyöztem kicsit. – Okos kutya. Menj vissza a kastélyba, és hozz segítséget. Hozz segítséget. Érted? Szaladj. – mondtam mire vakkantott kettőt, és elrohant a kastély felé. Remélhetőleg talál valakit és lesz annyi esze hogy kövesse.

Moondance (Sky)

Kedvem lett volna trágyagránátba foglalni drága bajkeverő-társam hajkoronáját... igazán nem is tudom, miért... ja, megvan! A kedves kutyás beszólásáért. Rühellem azokat a dögöket! Meg mindent ami szőrös.
- Meooow - Aha... ez macskanyávogás volt? Akkor ezúttal, itt most nem a kutya a bűnös kivételesen. Illetve nem csak. Elvégre egy utcán sok szőrös állat tartózkodhat, nem csak kutyák.
- Mibor bed láddab 'éső 'olt - feleltem jó sok tüsszögéssel megtűzdelve. Elegem volt ebből a napból, és még mindig nem volt vége hajnali fél három-három óra magasságában. Hogy ezért mekkorát fogunk kapni, ha lebukunk!
- 'eribbed ébbed bad béd valaki? - fordultam felé, amennyire fekvő helyzetben lehetett.

Csendes, csillagfényes este, mit este, hajnal van inkább, ez a lehető legkedvezőbb idő sétára, legalábbis Várkonyi szerint. A csillagok éjjelente látszanak a legjobban, szokta mondogatni és ezzel a ténnyel...sem...tudunk vitatkozni, de vele amúgy sem érdemes. Bár az Asztrológia nem Csillagászat, de valami közös azért van bennük, és a férfi ettől még, vagy éppen ezért szereti szemlélni az eget. Most is egy kidőlt fatörzsön üldögél, kissé hátrahajolva, alkarjával támaszkodva a rücskös törzsön, és a Vénusz szépségét keresi. Igen, még nem találta meg mit áradoznak annyit róla. Egy fényes csillag, azaz bolygó, világít és ennyi. Azonban az egész, ami a fénye mögött van és a rendezett mozgásuk, meg a hatás, amit a sorsra gyakorolnak, vagyis mindaz, ami nem látható, az érdekli igazán, de mint mondtam mivel nem látható, ezért még nem jutott előbbre ebben a kutatási témában. Talán abban is különbözik az Asztrológia és az Asztronómia, hogy az egyik látható, a másik meg láthatatlan. Na, szóval elég rendesen belemerül a filozofálgatásba, amikor valami megnyalja a kezét. Ijedten néz le és egy kutyát lát maga előtt.
- Na, mi az? Te sem tudsz aludni? - kérdi a jószágot, de az elindul valamerre, majd pár lépésre megállva hátranéz, követi-e a férfi.
- Már csak ez hiányzott. Hova az ördögbe akarsz elcsalni, mi? - korholja az állatot, de megindul utána. Pálcája készenlétben, soha nem lehet tudni, mibe fog keveredni, bár az a lihegős, nem úgy néz ki, mintha a Sátán kutyája lenne.
Nem mennek túl sokáig, mikor a férfi két kis termetű alakot vél felfedezni a játszótéren. Sietősebbre ösztökéli lábait, az előtte futó útmutató is jobban igyekszik, és egyértelműen a két alakot veszi célba. Ahogy a közelükbe ér, azt is látja, hogy két gyerekkel van dolga.
- Szép hajnalt! Napozgatunk, napozgatunk? Kik vagytok és mit kerestek itt éjszaka? - intézi a kérdést mindkettejükhöz. Ha falubeli csemeték, megúszhatják, ám, ha a kastélyból léptek le, azt enyhén szólva is meg fogják bánni. Várakozóan néz egyikről a másikra.

Adél & Várkonyi tanár úr

Teljes csendben ülök és magamban elmélkedem. Sajnos semmi nincs nálam, ami csillapíthatná az allergiáját, így nem tudok, mit tenni elküldöm Démont, hogy hívjon segítséget a kastélyból.  Nagyobb pácban is voltam, már de ha ezt a nagyi megtudja nekem végem. Kifogja, tekerni a nyakam. Hozzá képest a büntető munka álom.  Ha a nagyi dühös jobb, ha mindenki menekül. Félelmetes. Gondolkodom, mikor megérzem, hogy valami a térdemhez ér. Mikor rá pillantok Démon áll előttem. Kicsit meglepődök, mert fel sem tűnik, hogy más is vele tartott és már is itt van a segítséggel.  Mikor a síri csöndben megszólal, ijedtemben hátra esem a hintáról és elterülök a földön. Nem igazán ismerem a férfit, de amilyen erélyesen szól biztos, hogy tanár. Ahogy feltápászkodok, kutyámra pillantok majd egy nagy sóhajtással előrébb lépek.
- Moondance Williams vagyok… - kezdek bele. – Levitás diák. – bököm ki végül. Bakker ilyen az én formám. Nem baj, majd legközelebb.  Gondolkodom, majd Adélra nézek. – Tudna rajta segíteni? Sajnos allergiás az állatszőrre, és nincs nála a gyógyszere. És már egy ideje rosszul van. – mondom határozottan, nem törődve a büntetés kilátásával sem.

Moondance (Sky) és Várkonyi tanár úr

Már valamivel kezdtem jobban lenni úgy, hogy a kutya elüldözte a nyervákoló szőrgombócot a térről.
Becsuktam a szemem, hátha úgy jobb lesz nekem. Hidegnek hideg volt már, hajnalhoz lévén, és az az egy pulcsi, ami rajtam volt a navinés címerrel, kezdett kevésnek bizonyulni.
Hallani hallottam, hogy valaki ránk talált, és meg is kérdezte, kik vagyunk. Sose voltam egy vallásos valaki, de ezúttal halleluja, hogy végre valaki ránk talált, akár tanár az illető, akár más (csak nehogy egy bűnöző legyen).
- Éd baa kioda? - nyögtem nagy nehezen a kérdést. A kutya miatt nem lettem sokkal jobban, és az se segített, hogy tényleg nem voltak nálam a gyógyszereim. A fazon hangja alapján egy szigorú fajta tanárnak tűnt elsőre, de sose lehet elég óvatos az ember lánya.
Ezt a nevelőapám tanította, hogy mindig ellenőrizzem valamilyen úton-módon egy illető személyazonosságát. Erre a kérdezés a legjobb módszer.

Moondance és Adél

Nem nagyon érti, hogy miért kell hajnalban játszani a hintán, és mi vehette rá ezt a kettőt arra, hogy ezt az időpontot válasszák kalandozásra, de igazából nem is nagyon érdekli. Ismeri a házirendet, talán az elsők között olvasta el, a tanárok kötelességei után, és most már egyértelmű számára, hogy diákokkal, méghozzá kastélybeliekkel van dolga. Egyikük rendesen be is mutatkozik, az is kibukik belőle, hogy levitás. Erre a tényre először elkerekedik a szeme, aztán egy kérdés fogalmazódik meg benne.
- Mondja csak meg nekem, levitás létére nem gondolja, hogy az éjszaka közepén, nem itt kéne tartózkodnia? Gondolom, hogy tudja a házirendet. - Zoltán általában tegezi a diákokat, kivételes esetekben azonban áttér a magázásra, ez pedig azt jelenti, hogy haragos. Az érzelmeit azonban nem fogja szabadjára engedni, nem fog neki állni kiabálni még a hangját sem emeli fel ilyenkor, de a magázás nála már érzelem nyilvánítás, és nem a pozitív fajtából való. Szemöldökét azért összevonja, mikor a másik delikvenshez lép, akinek pulcsija árulkodik hovatartozásáról, szerencsére. Várkonyi próbálja kihámozni az értelmetlen karattyolásból, hogy mit akar közölni a lány, de aztán feladja. Ez Adélra nézve nagy szerencse, mert ezzel a mondatával csak még tovább rontotta volna, amúgy sem rózsás helyzetüket.
- Na, rendben, először hárítsuk el a bajt, aztán jöhet a többi. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki rossz szándékú talál magukra. Elment a józan eszük? Legalább a pálcájuk maguknál van? Bár kétlem, hogy tudnák is használni valamire. - Egy hosszút, mélyet sóhajt és már körvonalazódik fejében a büntetésük. Mielőtt azonban ezt közölné velük, elővesz a zsebéből valamit, amiről Adél azt hiheti, hogy hasonló gyógyszer, mint az övé, tekintve, hogy a férfi illúziómágus, így bármiről bármit el tud hitetni. A drazsé csak cukorka, ami véletlenül volt a zsebében, de a placebo hatás miatt, működni fog, legalábbis, amíg visszaérnek a kastélyba.
- Allergia szer, vegye be! - adja át a lánynak, ellentmondást nem tűrő hangon, azért még hozzáteszi:
- Várkonyi Zoltán vagyok, idéntől itt tanítok majd a suliban. Bevette? Jobb már? - Amint azt látja, hogy a navinés jobban van, terelgetni kezdi őket a kastély felé.
- Most pedig, nyomás lefeküdni, induljanak, de közben meséljék el, hogy tényleg mi a fenét csináltak itt kint? - Fejével a kívánt irányba int, sőt hátulról egy enyhe ösztönzéssel segít is nekik, hogy rátaláljanak a helyes útra.

Adél és Várkonyi tanár úr!

Démon visszatér, de sajnos megtalálónk nem a legkönyörületesebb.  Bemutatkozom és azt is elárulom, hogy levitás vagyok. Felesleges lenne titkolózni és hazudni. Úgy is rájönne a dologra. Démon szorosan a combomhoz dörgölőzik, mert kissé megilletődött a szigorú hangnemtől. Én nem szoktam így beszélni vele, és elszokott az ilyen fokú szigortól.
- De tudom, a házirendet. – mondom. Mit szépítsünk. Megszegtem a házirendet, de nem igen zavar, a dolog. Lehet, levitás vagyok, de akkor sem vagyok egy a sok közül. Meg van a magam akarata, és ha akarnak, sem tudnak teljesen kordában tartani.  Nem tetszik, ahogy magázódik, mert tudom, hogy ennek még következményei lesznek. És az a feltételezés is dühít, hogy nem bírom megvédeni magam. – Megtudom, védeni magam.  Nem vagyok gyerek! – mondom, de hát a tanárok szemében egy tizenöt éves lány még az. Che. Jönnének Alaszkába. Egyik sem bírná egy hétig se. Dühöngök magamba majd kíváncsian váron, hogy Adél jobban lesz – e. – Én kutyát sétáltatni jöttem. - mondom, ami részben igaz. Démon idegesen morogni kezd, mikor a tanár finoman megindít minket a kastély felé. Érzi mindhármunk feszültségét, és ez nála automatikusan előhozza a védelmező ösztöneit, és a védelmemre kel. Gyorsan ráteszem a pórázt és szorosan tartom, nehogy baj legyen, és úgy látszik a határozott néma utasítás megteszi a hatását, mert nyomban megnyugszik és simán jön mellettem. Nem tehet erről. Ő csak engem akar megvédeni. Ez a feladata, amit nagyon is jól csinál.

Moondance (Sky) és Várkonyi tanár úr

Megmentőnk be is mutatkozik, és mint kiderült, tanár az illető, tehát megúsztuk a bajt. A drazsé hatásos volt valamiért... hé, egy édesszájút nem lehet megvezetni azzal, hogy ez gyógyszer, de valamiért működött a dolog.
- Hogy csinálta ezt, Tanár úr? - kérdeztem csodálkozással vegyes tisztelettel, miután végre levegőhöz jutottam. Valamit tudhatott a tanerő, és ezek szerint idéntől tanít itt, tehát új. Reméltem, hogy nagyon nem húztuk ki nála a gyufát, és inkább én kezdtem beszélni. Ha Moondance-en múlik, holt biztos, hogy mindketten nyakig lennénk a slamasztikában...
- Mindketten a saját klubhelyiségünk felé indultunk volna, de újak vagyunk a kastélyban, és eltévedtünk. Valami sötét alagútnál lyukadtunk ki, akkor találkoztunk, sajnos a kutyával is - néztem megrovóan napom második megkeserítőjére, a kis bolhazsák malamutra. Ezután folytattam gond nélkül kettőnk pácból való kirángatását - Én rosszul lettem az allergiám miatt. Mindenféle állatszőrre allergiám van, emellett eper - és laktózérzékeny vagyok - valottam be a tanár úrnak, miközben visszasétáltunk a kastélyba. - A többit pedig maga is látta, és örülök, hogy maga talált ránk valaki más helyett. Könyörgöm, ugye maga nem auror?
Néztem a tanerőre rémült tekintettel. Még csak az hiányozna, hogy a nevelőapám fülébe jusson az eset... nagyon aggódik mindhármunkért, és nem szeretném, ha emiatt nem tudná jól végezni a munkáját.

Moondance és Adél


- No, ha ismeri, akkor nem ártana betartani, nem gondolja? - Szemöldökei még jobban felszaladnak, mert a levitásban semmi megbánást nem lát, pedig nem lehetnek teljesen ártatlanok abban, hogy éjjel a játszótéren piknikeznek.
- Azt kell mondjam, hogy ha ez a maga kutyája, sokkal okosabb, mint a gazdája. - Nem nevezhetjük nagy állatbarátnak a férfit, de az embereknél talán egy kicsit jobban kedveli őket. Most már kezd álmos is lenni, és ez sem kedvez a hangulatának, na meg hogy két tinivel kell foglalkoznia, ahelyett, hogy a csillagokat figyelné vagy aludna az ágyában. Viszont nem háborog ezen még magában sem, tudja a kötelességét, meg is csinálja, azt meg ne szabja meg neki senki, hogy közben happy is legyen. Moondance megjegyzésére csak hátra pillant a válla fölött, de közben már a másik lánynak szenteli a figyelmét, bár hiába, nem tud meg semmit róla, ezért dönt úgy, hogy bead neki egy illúzió orvosságot. Ha minden betegség pszichés eredetű, akkor az allergia is az s a placebónak működni kell, elég, ha a lány elhiszi, hogy attól jobban lesz, és miért ne hinné, nincs más lehetősége. Ezek a gondolatok sorjáznak a fejében, meg közben azon is agyal, mi legyen a büntetésük. A trükkje beválik, a navinés beszélőkéje beindul, le sem lehetne lőni.
- Ne foglalkozzon azzal hogy csináltam, inkább hordja magával a gyógyszereit, ha allergiás ennyi mindenre, de nem ártana, ha valamelyik gyógyítóhoz elmenne, hátha orvosolható vagy mérsékelhető. A mugli doktorok nem tudnak semmit. - Nocsak, talán Zoltánnak van szíve, hogy így aggódik a lány miatt? Ne higgyünk ilyen ostobaságokat, csak előre gondolkodik, nem akar még egyszer ilyen körülmények között találkozni a lányokkal. Csak ennyi van a segítőkészség mögött, az ő kényelme és nyugalma. A kötelességtudat erősen működik nála, de azért nem mazochista, úgy könnyíti meg a saját nyomorát, ahogyan tudja. Miközben a kastély felé sétálnak, látja, hogy a levitás lány csak úgy pufog magában, a navinésből meg dől a szó, de hamar megérkeznek az iskolába.
- Nem, nem vagyok auror, ha ez megnyugtatja, bár nem érdekel. Az sokkal jobban izgat, hogy azonnal lefeküdjenek a hálókörletükben, de mielőtt ez megtörténne, kiszabom a büntetésüket. - Moondance felé fordul.
- Lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa, meg tudja magát védeni. Ahogy látom, a pálcája csak dísznek van, most megmutathatja, hogy tudja is használni, ha nem, akkor pedig gyakorolni fogja. Ez magára is vonatkozik - fordul most Adél fel - megköszönheti a barátnőjének, most pedig tényleg alvás van, öt perc múlva, ide akarom hallani a horkolásukat! A részleteket bagolyban kapják meg. - Megvárja, míg a két lány elbaktat a hálókörlet irányába, aztán ő is pihenni tér, a jól végzett munka tudatával.