36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 3. 23:08 | Link

Kífkíf
2014. aug. 2., du. fél négy körül


A tétlenkedés nincs jó hatással az emberre - eltunyul tőle, és egy olyan körforgásba kerül, amiből nincs kiút. Csak létezni fog az üres térben, s nem lesz hajlandó semmi másra, mint a pihenésre, amitől persze még jobban el fog fáradni.
Úgy gondolom, nekem veszélyes lenne belekerülnöm ebbe a körbe, hiszen ha megtörténne, alighanem még bombával sem lehetne kirobbantani belőlem a letargiát. Így hát, a két napja tartó semmittevés után azt mondtam, hogy nem érdekel, és nem fogom átadni magam a nyári hőség nyújtotta kellemetlen álmosságnak. Összepakoltam az aznapi terveimhez szükséges cuccaim, egy gyors forduló a konyhába egy kis kávéért, majd irány a falu.
Az emberek meg se néztek, amikor azzal a rengeteg festékes vödörrel, és egy füstölő cigivel a számban mentem az utcán, pedig úgy nézhettem ki, mint egy mugli szobafestő, hisz azt a nadrágom vettem fel, amit erre a célra áldozok be, s aminek már nem is nagyon látszik az eredeti színe, csak a rászáradt színek. A cigit aztán eldobtam, alaposan eltapostam, hogy még véletlenül se láthassa meg egy érdeklődő személy se.
A játszótérhez értem, s ott, vödreim letéve nyújtóztam egyet. A tér gyakorlatilag tömve volt, anyukák és apukák beszélgettek egymással a kőpadokon, a gyerekek azon a gusztustalanul szürke betonon rohangáltak, amit hamarosan elfed majd a mázolmányom. A játszótér legtávolabbi, legnéptelenebb sarkába mentem, hogy ne zavarjak senkit, és hogy meg tudjam szokni a beton nyújtotta különleges vásznat. Bár vászonra, papírra sosem festek, általában csak ilyen felületekre szoktam, falakra vagy hasonlókra, de nem úgy, mint a mugli suhancok. Az nem az én műfajom. És nem is varázslattal irányítva az ecsetet, mert az sem a stílusom. Elvégre úgy nem az igazi.
Felbontottam a színeket, s szemeim azelőtt látni kezdték az előttem húzódó, csavarodó [ilyen, és ehhez hasonló] mintákat, hogy hozzányúltam volna az ecsethez. Ujjaim szinte önmaguktól álltak munkába, úgy követve a tekeredő vonalakat, mintha azok édes hívogatással vezetnék őket, selymes anyagként húzódva előttük, szelíden és zenélve.
Észre se vettem, hogy haladok, csak festettem, ahogy vezettek a minták. Pár felnőtt odajött megnézni, mit csinálok, s azt hiszem, meglepett mosollyal nyugtázták tevékenykedéseim. Egy kis idő után a gyerekek is odajöttek, s én mosolyogtam rájuk, mindenfélét mesélve nekik a mintákról, amiket ők ámulva hallgattak. Ha látták, hogy útban vannak, mindig odébb mentek, s egy kis idő után csak csendben figyelték a színeket ontó ujjakat.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. augusztus 3. 23:14
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Merse
Írta: 2014. augusztus 4. 00:16
| Link

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

Keith szombat délután hazafelé sétál a Szendrei család fürdőszobájából. Eeegen. A több hetes munka lassan-lassan befejeződik, elkészül a festménye a fürdőszobába, és ez sokkal kevesebb örömöt okoz neki, mint általában; Riri beköltözésekor tett ígéretét maradéktalanul valóra váltva egy percig se hagyja, hogy Keith unatkozzon festés közben. Ha szünetet tart, készít neki egy mindig túl cukros, vagy túl citromos limonádét, munka közben felolvasást tart neki, vagy néha, nem túl feltűnő helyeken maga is megpróbálkozik egy-két rózsa szálával - a kád mögé titokban még a kézlenyomata is felkerült. A munka vége tehát csak azt fogja jelenteni, hogy véget érnek a kis unokatestvérével töltött vidám órák, mivelhogy nem kell többé vigyáznia rá - és ez semmiképp nem töltheti el örömmel Keith-t.
Sittysürütty. Persze azért nehéz rosszkedvűnek lenni, ha gyönyörűen süt a Nap, s ha nedves a föld, a fű, amin mezítláb halad (a cipőjét véletlenül Védáéknál felejtette). Éppen ezért kanyarodik el a játszótér fele, mivelhogy erre több a füves terület, s az anyukák/apukák már amúgy is kezdik megszokni színes ingeit, mely alá nem vesz pólót, festékes arcát, mellkasát, hasát, trapéznadrágját, meg a sok egyéb kiegészítőt a pecsétgyűrűtől kezdve a farzsebéből kiálló ecsetekig, melyekből igen ritkán és csak igen keveset hagy a Szendrei házban, mert folyamatosan szüksége van rájuk.
Néhány gyerek nevetve köszön neki és ő visszanevet rájuk - leginkább olyanok, akikkel akkor találkozott, mikor Ririért ment az iskolába. Aztán, mit ad Isten, előtte terem egy színes beton, meg annak túloldalán egy térdeplő raszta.
- Hohohó! - Általában neki kell rávennie az embereket, hogy díszítsenek vele páncélokat, fessenek folyosókat, így most őszintén megörül a lehetőségnek. Mindenféle invitálást, vagy köszönést megelőzve maga is letérdel, befestékezi az egyik vastagabb ecsetét, és minden gond nélkül, pontosan idomulva a fiú tempójához, egy új ágaz vezet be a kusza minták és kanyarok ösvényén, amin ő halad, párhuzamosan a másikkal.
- Tetszik a játékod. - Ha a szőke ránéz, Keith ránevet. Szép is a játszótér, itt minden gyerek megosztja egymással a játékokat.  
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 4. 13:12 | Link

Mr. Kífkíf


A minták szinte beszéltek; folyamatosan új színeket, új neveket kínáltak, melyek követelték a felkerülést a sivár betonra. Három szín; a türkizkék, a zöld és az okkersárga követelte, hogy részt vehessenek a díszelgésben, s én örömmel adtam meg nekik a lehetőséget, hogy a többi színnel együtt virítsanak. A kék, a piros és az összes többi örömmel fogadta társaik érkezését.
Egy fiú úszott be a látókörömbe, s én felnéztem rá; a minták kúszni kezdtek rajta, befogadva őt maguk közé. Láttam, a nadrágján is voltak színek, de azok nem az enyéim közül valóak, azok saját egyedi színei, melyeket valószínűleg ő kevert nagy odaadással. Farzsebéből ecsetet vett elő, s becsatlakozott a festésbe. Elmosolyodtam, tekintetem azt hiszem elég bágyadtnak tűnhetett, ahogy visszafordultam a saját mintáim felé, akik a fiú érkezése után még elevenebbek lettek, életük még több értelmet nyert. A szőke hozzám szólt, s mikor eljutottak hozzám a szavai, felnéztem rá, s viszonoztam nevetését.
- Kevésszer szoktam ilyet játszani. Egyedül nem is olyan jó. - mondtam neki, de amint a szavak elhagyták ajkaim, rájöttem, hogy nem igaz, amit mondok. - De, jó. Csak... - szemhéjaim összeszűkültek, ahogy kerestem a szavakat. - Furán néznek rám. - nyögtem ki, majd kissé álmatagon visszafordultam a mintákhoz.
Kezeim megindultak, s úgy éreztem, szinte már-már önálló életet élnek. Ráéreztek a minták ölelésének ívére, s most aszerint mozogtak; minden kis ecsetvonás önálló életet élt, ahogy megszülettek.
Felnéztem a fiúra, s valamiféle furcsa gondolat hömpölygött be lassan az elmémbe; mintha valahonnan ismerős lenne, már hallottam volna valami ilyesmi figuráról a kastélyban. Honnan ismerhetem? Ezen elméláztam egy kicsit. Talán a nővérem háztársa lehet, eridonos, lehet láttam már megfordulni a klubhelyiségben egyik beszökésem alkalmával. Nem tudom...
- Téged... hogy hívnak? - kérdeztem még mindig csak résnyi szemekkel. Valami... rémlett valahonnan, de nem tudom, pontosan mi, vagy hogy milyen helyről, de mintha... kicsit küzdöttem az agyamat lefátyolozó finom függönnyel, majd feladtam. Úgyis mindjárt megtudom.
Kezeim közben önkéntelenül is tovább festettek, úgy, hogy oda se néztem; visszapillantottam az idő közben furcsa irányt vett mintákra, majd ismét teljes erőből rájuk koncentráltam. Szépek.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. augusztus 4. 17:48 | Link

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

- Furán, mi? - A fiú reakciójára egy fél percre abbahagyja a munkát, hogy térdelés közben kiegyenesedhessen. Fejét oldalra biccenti, mikor a másik szemébe néz, majd hirtelen, élénken felnevet - rögtön utána ráhunyorít, azoknak a szelíd mosolyával, akik a mindenség dolgaiban teljesen otthonosan mozognak. Szólni nem szól semmit, mert utána visszatér a munkára. Négykézláb támaszkodva fest tovább, néha egészen, a velejéből más mintákat, mint a srác, akire furán néznek a vonalak, de ez abszolút nem ront az összhatáson; a bárányfelhői, dús, aranyló, szürreális mesefigurái tökéletesen illenek a keringő-kanyarodó, csúcsos és csúcstalan tengerekhez, utakhoz, hegyekhez, amik a rasztafiú által születnek meg.
- Tudod ez olyan, mint Sohaország. - Jegyzi meg vidáman, fel se nézve; egészen biztos benne, hogy csak ők és a gyerekek látják a kezük alatt megszülető világot, az a szülő pedig, aki beáll mögéjük, csak jót mosolyog a keszekusza, élénk formákon.
- Keith vagyok. - Válaszolja békésen kellően nagy ívet kanyarítva, azután ecsetjéből kiugrik egy medve. Ő is csak akkor látja mit alkot, mikor már készen van. Lehet, hogy a csatlakozásával megjelent a betonon egy másféle, jelenleg némileg stabilabb irányvonal, de az irányítás továbbra is a festékek kezében van.
- Van kedved festés után enni, meg repülni? Seprűn. Csak mert süt a Nap. - Kérdezi, miközben kék, fehér és zöld színekből, elvont körökből és vonalakból mintha két repülő alak emelkedne ki. Ekkor elérnek az egyik széles kanyarhoz; még két hasonló hosszú szakasz van, amit befesthetnek. Úgy látszik megtetszett a kuszahajú.
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 5. 17:30 | Link

Mr. Kífkíf


Nevetésére felé fordultam, szemeim gyermekien tágra nyíltak (mármint, én úgy éreztem, hogy nagyra nyitom őket), aztán egy nyugodt mosoly kíséretében visszafordultam a munkához. Halványan felderengett, hogy viccesen nézhetek ki, és lehet, hogy észrevette. Visszafojtottam kitörni készülő nevetésem.
Sohaország. Dotya mutatta nekem azt a mesét - Sohaország szép volt, és ott mindenki fiatal maradt.
- Igazad lehet. - mondtam, és felálltam, hogy végignézzek a játszótér színes talaján. Olyan egyedi, olyan sokféle volt... - Tényleg olyan. - majd, mikor leguggoltam, kisvártatva hozzátettem: - Köszönöm, hogy segítesz.
Nevén felvontam a szemöldököm; igen, ezt egészen biztosan hallottam valahol, de nagyon érdekes név. Vicces a kiejtése. Na jó, neki meg biztos a Merse fura, bár lehet ő is magyar, attól még, hogy angol neve van. Mármint, magyarul beszél meg minden, az is lehet, hogy itt született, azt hiszem.
- Merse vagyok. - hangom elúszott a körülöttem lévő álmokba. Finom arany fonalat szőttem mintáimba, kedvesen ölelték körül a többi színt, a készülő, egyre konkrétabb madarakat, városfényeket vagy teknősöket, s azok mintha mozogni kezdtek volna az aranytól. Elmélyedve néztem őket egy darabig, amíg a teknősök evickélni nem kezdtek.
Keith ajánlatára széles mosollyal bólintottam, de verbális válaszadásom előtt egy üveg vizet vettem elő a táskámból, hogy nagyokat kortyoljak belé. Kicsit kiszáradtam. Dolgom végeztével ismét felé fordultam egy szájtörlés kíséretében.
- Persze! - majd pár pillanat múlva elgondolkozva szóltam; hangom álmatag volt de tök komoly. - Ehetnénk vattacukrot.
Ezen még gondolkodtam egy kicsit, hogy miért pont vattacukrot szeretnék enni, aztán megtaláltam rá a választ; szép színei vannak és olyan, mint a cukrozott felhő, ami egy ilyen felemelő festés után, illetve repülés előtt nagyon jó lenne, amolyan magasztos érzés, hogy teremtem a felhőt, eszem a felhőt és leigázom a felhőt.
Még egyet kortyoltam a vizemből, majd egy "száraz a szám" jellegű motyogás kíséretében megittam az üveg felét.
- Kérsz? - nyújtottam felé a folyadékot, majd újra visszatértem lassan befejeződő munkánkhoz.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. augusztus 5. 17:31
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér