36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. május 3. 23:44 | Link

Kilt Zoltán

Fárasztó, és nehéz ez a Bagolyköves élet. Még akkor is, ha csak olyan tantárgyaim vannak, ahol nem igazán varázsolunk. Nehezebb, mint az Előkészítő, meg másabb is… sokkal másabb. Tagadnom is felesleges, hogy az első percben eltévedtem, mikor mentem órára. Még jó, hogy Zsombival ugyanazokat tanuljuk, ezért ha egyikünk nincs ott, akkor a másik odaadja a jegyzeteit. Nekem szokott több lenni, de ez még az Előkészítőben is így volt. Azokat is leírom, ami másnak nem biztos, hogy fontos, és sokan hiszik azt, hogy értelmetlenségeket írok. De ez nem így van. Csak én másképp látom a Világot, mint a többiek.
A mai napra befejeztem a Repüléstan fortélyainak elemzését, és arra jutottam, hogy az nem nekem való tudomány. Halláskárosultként nem is lenne sok esélyem, hogy seprűre üljek, de az elméletet még tudhatom profin. Legalábbis Zsombicc ezt mondta, mikor tárgyat választottunk. Úgy láttam jónak, hogyha a friss levegő szívását a játszótéren kamatoztatom, ezért mosolyogva indultam meg, a ma már jó ismert köveken. Mikor még Előkészítős voltam, sokat lógtam ott, legfőképp az Öcsémmel, de akadt olyan alkalom is, mikor csak egyedül merészkedtem oda. Nem érdekelt semmi sem, feltaláltam magamat. Ott nyugodtan játszhattam, mert nem piszkáltak a többiek, és ez nagyon is jól esett a számomra. A lakósorra érve befordultam a második háznál, és onnan már szaladtam is előre. Nem tartott tovább egy percnél, és már a kék, pókhálószerű kötél közepén feküdtem. Tökre olyan érzés, mintha belegabalyodtam volna, és éppen vacsora lenne belőlem, de szerencsére ez nem így van. Egyszerűen szeretem ezt a kötelet, és számomra kényelmes heverésző is. Lehunyt szemmel akasztom be a kezeimet, és a lábaimat, hogy le ne essek onnan, és úgy élvezem lágy tavaszi szellőt.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2014. május 6. 22:26
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 4. 16:00 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám

Épp egy remek napra virradt, hála nincs tanítás, elvégre hétvége van, helyette inkább sétálok a faluban. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a játszótér, sokat nem hallottam róla. Lassan lépkedek, kellemes az idő, a szél se túl erősen fúj, de nem is engedi, hogy fülled, meleg legyen.
Lassan közeledek is a hely felé. Furcsa, hiszen itt sok gyereknek kéne lenni, de alig vannak páran. Látom, az a pár gyerek bizony igen nagy fantáziával rendelkezik. Az egyik számomra igen érdekes, hiszen becsukott szemmel, kezeit és lábaid a kötélbe fonva fekszik rajta. Lassan és lehetőleg halkan odaosonok és játékosan megrázom a kötelet, mintha valaki más is mászna rajta.

- Vigyázz, mert vacsora lesz belőled!

Szólok rá, majd abbahagyom a rázást és nevetve leguggolok, annyira jól esett ez a kis tréfa, hogy a könnyeim is potyognak. Lelkem mélyén reméltem nem hozom rá túlságosan a frászt a srácra. Nem venném a lelkemre, hogyha miattam nem jönne ki megint a játszótérre.

- Bocsi, csak jó tréfának véltem. Egyébként Kilt Zoltán vagyok. Téged hogy hívnak?

Mutatkoztam be és érdeklődöm utána. Majd nyújtom felé a kezem, hátha viszonozza a kézfogást. Szerintem remek barátra leltem így a véletlennek köszönhetően. De ez majd elválik, hogy hogyan reagál a dolgokra. Kicsit körbenéztem és hát remek gondolkodó helynek és remek társadalom megfigyelőnek tituláltam magamban a helyet. Gyakrabban kéne ide járnom.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. május 7. 00:04 | Link

Kilt Zoltán

A lágy szellő simogatta az arcomat, amit csukott szemekkel élveztem. Veszélyes dolog ezt tennem, hiszen bármi bajom eshet, mert a jelenlegi helyzetben se nem hallok, se nem látok. Meg is lett az eredménye, ugyanis érzem, hogy a kötél rázkódni kezd. Kipattannak a szemeim, és nagy mázlim van, hogy be vannak akasztva a végtagjaim, ugyanis tuti lepottyantam volna a földre. Felemelem a fejemet, és körbenézek. Hamarosan meg is pillantok egy srcácot, aki valószínűleg a rázkódás okozója. Szerencséje van, hogy nem kiabálom le a fejét, mert... mert na. Kiszabadítom a kezeim, hogy felülhessek a kötélen, és oldalra billentett fejjel nézzek rá. Ha nem tudnék szájról olvasni, most nagy bajban lennék, mert nem tudnám, hogy mit mond éppen. Ennyi előnye van, hogy nem hallok. Kezét nyújtja, amit kicsit vonakodva bár, de megrázok. Nem azért vonakodtam, mert haragszom, vagy valami, csak ez mellé, én nem tudok szavakat is mellékelni. Sóhajtva túrom el a bal fülemtől a hajamat, hogy Zoli láthassa a hallókészüléket. Nehéz lesz így a kommunikálás, de azt hiszem feltalálom magam. Mivel nincs nálam se füzet, se toll, így kihámozom a lábaimat is a kötélből, majd le is mászok róla. Intek neki, hogy kövessen, és ha megteszi, akkor olyan helyre megyek, amerre van homok. Az megfelelő lesz, hogy tudjak írni, így kommunikálni vele.
– Nem tudom, hogy megbocsájtok-e. –kezdetnek ezt írtam a homokba, miután leültem a földre. Persze, vigyorogva néztem a srácra, de ha már tréfálni akar, akkor én is megtehetem.
– Gyarmathi Mihály Ádám vagyok. Teljesen mindegy, hogyan szólítasz, mert mind a két nevemre hallgatok. –mutatkoztam be én is a magam módján, hogy az elolvasást követően, újabb szavakat varázsolhassak rá.
– Amint láthatod nem beszélek, és a hallásom se az igazi. Megértem, ha inkább mással akarsz játszani, és elmész. –megszoktam már, hogy egyedül vagyok, nem lepne meg, ha a rendellenességem miatt lelépne. Ha viszont nem megy el, akkor én máris kedvelem, még akkor is, ha ez neki nem jelent sokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 8. 20:05 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám

Éppen abbahagyom a kötél rázását, amikor látom, hogy felpattannak szemei. Felém fordul, s rögvest megállapítom, hogy túlságosan is csendes. Némán és vonakodva fog kezet, ettől kicsit elkomorodok. Észreveszem, hogy szegénynek hallókészüléke van, teljes döbbenet tölt el, kívülről igyekszem nem mutatni.
Leszáll a kötelekről és int. Követem, egyszer megáll és írni kezd. Figyelemmel kísérem a szövegek alakulását. Jó a humora, ez tetszik. Erős jellem, hisz ilyen megpróbáltatások mellett még tud mosolyogni is. Folytatja, megtudom a nevét és azt a szomorú tényt, hogy hallássérült. A következő mondat az, ami oly szívfacsaró, hogy kénytelen vagyok elfordulni és azt a pár könnycseppet, mely a szemembe kiült, letörölni. Mellé ülök, írni kezdek én is.
- Nem megyek el, mert első perctől valami azt súgja, veled jó barátok leszünk. -
Ránézek, igyekszem erőt venni mimikámon, több-kevesebb sikerrel, végül mégiscsak mosolyogva kacsintok rá, ismételten rovom a betűket.
- Ádinak foglak szólítani, passzol hozzád. Bocsáss meg, nem tudtam, hogy csak így tudsz kommunikálni. Észben tartom! -
Nem tudom csikis-e, mindenesetre megcsikizem. Ezzel állítólag mindkét fél boldogabb lesz. Majd a föld felé fordulok és megint alakzatokat firkant a kezem, melynek a végén egy egészen jól sikerült kérdőjellel lezárt kérdés vehető ki.
- Mit csináljunk? -
A végére azért egy mosolygós kis smiley-t odabiggyesztek. Kíváncsian figyelem a kezét, mikor fog megint kreatívan munkálkodni. Elhatározom, hogyha legközelebb Ádival találkozom, ami bármikor megeshet, lesz nálam toll és legalább egy füzet. Hm, ez nem is rossz ötlet! Minden beszélgetésünk rögzül és persze neki is csinálok egy példányt, ezt évekkel később fantasztikus lesz újraolvasni.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 8. 21:40
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. május 16. 01:43 | Link

A new friend

Tipikus olyan egyénnel találkoztam, akit megdöbbent a hallókészülék látványa, de igyekszik nem kimutatni azt. Nem Zoli az első, aki így viselkedik, de nem teszem szóvá. Nekem se lenne jó, hogy emiatt menne el mellőlem, vagy ilyesmi. Jó fejnek tűnik, és amint leírom, hogy nyugodtan elmehet, ha nem akar egy siket-néma egyénnel mutatkozni, elfordul. Rajtam a sor, hogy megdöbbenjek, de én ki is mutatom ezt. Látom, hogy letörli a könnyeit, aminek hatására megérintem, és kicsit meg is szorítom a vállát. Egyáltalán miért is potyognak a könnyei? Megkérdezném, de most ő ír a homokba, amit kíváncsian lesek. Mosolyra húzom a számat, amint a sor végére érek. Ritka az olyan személy, aki önszántából akar velem barátkozni, és Zoli most szerzett magának egy jó pontot.
– El se hiszed, hogy mennyire jó ezt olvasni. –boldogan formáltam a betűket a homokba, hogy utána a következő témára tereljem a „szót”. Az ő nevét megtudtam már, mikor megijeszteni próbált a kötélnél, de Zoli csak most tudta meg az enyémet. A végére megrázom a fejemet, jelezve ezzel azt, hogy nincs gond. Mint számos dolgon, ezen sem lepődök meg. Megtanultam azt, hogy az emberek a normálishoz vannak szokva, és irtóznak a rendellenességtől. Ezért is lepődök meg azon, hogy Zoli nem menekül fejvesztve, hanem… hanem nekiáll csikizni.
Összegörnyedve, és nevetve borulok bele a homokba, kapálózva, hogy némi védekezést produkáljak. Talán egyik ilyen alkalommal rúgom meg egy kicsit a karját, de már annyira nevetek, hogy kicsordul a könnyem is. Aztán abbamarad a csikizés, én pedig a homokba feküdve nézek fel Zolira. Még kapkodom a levegőt, de muszáj felülnöm, mert hamarosan írni kezd. Ameddig befejezi, addig kirázom a hajamból a homokot, és utána leszek a kérdésre. Ez elgondolkodtat egy kicsit, mert fogalmam sincs. Zsombival a legtöbbször új jeleket találunk ki, vagy éppen megbeszéljük az aktuális csínyét, amiért megint büntetést kapott, de mással ez nem igazán megy. Már kezdenék jelelni, de leesik, hogy ezt valószínűleg nem érti majd, ezért ismét a homokot veszem füzetnek.
– Fogalmam sincs. Bevallom, hogy nem sokan akadnak, akik akarnak is valamit csinálni velem a cikizésen kívül. Szóval döntsd el te: fogócskázzunk, vagy próbáljunk ki mindent, ami a játszótéren van? –tettem én is mosolygós arcot a végére. Meg lehet így is értetni magam, és Zoli is igyekszik barátkozni velem, ami nagyon jól esik. Ám én nem vagyok az a fajta, aki olyanokat talál ki, ami mindenkinek jó, így meghagyom a választást neki. Mind a két dolog jó, már csak el kell döntenie, hogy melyik legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 16. 10:45 | Link

New friend

Látom, hogy ír, ezért kíváncsian fürkészem, hogyan kanyarítja a betűket. Mire a mondat végére ér, látom, hogy ő is odarak egy mosolygó arcot. Elolvasom az üzenetét, majd elkezdek töprengeni. Jó lenne mindent kipróbálni, meg fogócskázni is, amit már jó rég játszottam. Bár ha azt választom, hogy próbáljunk ki mindent, fennáll az a veszély, hogy a súlyom alatt valami még eltörik. Nem tudom mennyire jó a teherbírásuk. Hm, nehéz a döntés, sokáig nem is tudok választani. Majd hirtelen bevillan a tökéletes megoldás.  Hirtelen elkezdem a homokba formálni a betűket.
- Mit szólnál, ha összevegyítenénk a kettőt? Bár ez kicsit veszélyes, de alkothatunk egy olyan szabályt, hogy ha a megfogandó illető elér egy játékot, akkor a fogó megáll addig, amíg az illető minimum öt percet tölt ott. Jó ötlet?
Amint látom, hogy elolvassa az üzenetet és felnéz, kacsintok rá egyet. Kíváncsian várom, mit válaszol. Úgy érzem, hogy ez tényleg egy remek barátság kezdete. Ádi véleményem szerint megérdemli, hogy szerezzen barátokat a testvérén kívül is.
Nagyon remélem, hogy elfogadja az ötletem, ami nekem is jól esne. Sajnos az utóbbi időben igen rendesen magam alatt voltam, mindent negatívan éltem meg. Hála pár háztársamnak és Ádinak, ezerszer jobb a közérzetem és a depresszió is nagy ívben elkerül. Majd hirtelen eszembe jutott egy gondolat, melyet megosztottam vele.
- Ha szeretnéd, lehetsz a fogó!
Mosolyodok el, miközben ránézek, reszketést imitálva hátrálok előle.  Majd véletlen megbotlok, hanyatt esek. Szerencsémre nem ütöm meg magam, így komoly baj nélkül kezdek el nevetni. Idővel már a hasam is fáj belé, de közben még hátrálok a földön fekve is. Így alig van esélye hogy elkap. Aztán majd kiderül mennyire ügyes.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér