36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 15:04 | Link

Luca

A mai nap is úgy indult, mint a legtöbb szombat...délelőtti semmittevés, ebéd és utána jönnek a problémák, miszerint csinálni kéne valami értelmeset is. Ahogy visszaértem a szobámba, levetettem magam az ágyamra és már kezdtem is beletörődni, hogy ma is marad az olvasás, amikor Zoé ugrott fel mellém, követelőzve a figyelmet. Szegényről nagyon megfeledkeztem az utóbbi időben a vizsgák miatt, pedig év közben naponta vittem el sétálni, most viszont utoljára a múlt héten kirándultunk egy jót. Felültem és megvakargattam a kis törpe schnauzer fülét.
-Gyere kislány, megyünk sétálni!-
Néztem a kiskutya szemébe és tudta miről beszélek. Már ugrott is és rohant előkeresni a pórázát. Ez volt az első, amire megtanítottam, mert így legalább arra nem kell odafigyeljek, hogy meglegyen.
Közben én is elindultam a fürdő felé, hogy rendezetlen barna tincseimet megfésüljem és eltüntessem a karikákat a szemem alól. Az eddig viselt kényelmes leggingst egy farmerre cseréltem, és egy blézert is felhúztam a fehér trikómra. Kinézve az ablakon nem tűnt hidegnek az idő, úgyhogy elhatároztam, hogy kabátot nem viszek, de azért zárt cipőt vettem inkább. Az ajtóban még egy sapkát és egy sálat felkaptam a biztonság kedvéért, és Zoét illedelmesen előre engedve kiléptem a Gólyalakból. Jó lenne már saját szoba, de nem szeretnék beköltözni egy összeszokott csapathoz, úgyhogy talán majd az idei kisfőnixek között akadnak szintén efféle ambíciókkal rendelkezők és felújítunk egy régi szobát a toronyban.
A folyosón pórázra kötöttem a schnauzert, és határozott léptekkel meg sem álltam a faluig, majd az egyik kedvenc helyem, a játszótér felé vettem az irányt. A kisgyerekek imádják nyúzni a kutyust, és Zoé is imádja a nyolcvanan ugrálnak körülötte, én pedig kedvemre hintázhatok addig, kiélve gyermeki énem, tehát ez mindenki számára egy tökéletes hely. Amint odaértem, a megszokott látvány fogadott...szülők és kisgyerekek, fiatalok, akik szintén szerettek errefelé csavarogni és az egész hely valahogy sugárzott a boldogságtól. Letelepedtem egy padra, mert a hintát már elfoglalta valaki, és elengedtem Zoét, hadd futkározzon kedvére.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. szeptember 14. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. szeptember 14. 16:01 | Link

Emily;;



Fájdalmas búcsút vett a szüleitől, aztán a tesók után utazott vissza az iskolába. Tegnap megérkezett, de még a kipakolásig el sem jutott. Elővett egy vászonkabátot, egy sálat, majd a virágos hosszú nadrágjában és a rózsaszín felsőjében végignézett magán a tükörben. Megszorította a kulcsot a nyakláncán, majd felöltözött és a rajztömbjével meg ceruzáival elindult célirányosan a játszótérre. Ott mindig sokan vannak, szereti a társaságot, ismerkedni is szeret, meg szép a táj is, azt meg szívesen rajzolgatja.
Mikor a játszóra ér, az egyik nagy fa alatti padra pakolja a holmiját, majd a gyermekded énét kielégítve rohan a csúszda felé, amit nem hagyhat ki. Két-három csúszás után nevetgélve tér vissza, majd a rajztömbjét kezébe fogja, ceruzája végét pedig a szájához kapja. Így gondolkodik mi is legyen az, amit ma rajzolni fog. Egész kellemes az idő a lehűlésekhez képest.
Ebből az elmélkedésből egy csaholó kutyuska zökkenti ki, imádja a kutyákat, alapból él-hal az álatokért, de őket különösen szereti. Úgy látja barátságos, ezért félelem nélkül nyújtja felé kezét és vakargatja meg a buksiját, meg simogatja. Annyira aranyos, egyből szimatolja a kezét és meg is nyalja, ez egy szép barátság kezdete, vajon hol lehet a gazdija? Amíg felnéz és szemeivel kutat, eszébe jut, hogy van nála egy kis keksz, biztos örülne neki ez a cukiság, így meg is kínálja.
- Tessék, egy kis falatka neked, mert olyan aranyos vagy! - Mondja ránevetve, majd mindent elpakol az öléből és leguggol mellé. Neki is van egy kutyusa otthon, akit imád kényeztetni, de ide nem hozta magával, nem érezte úgy, hogy ő is jól érezné magát itt. Otthon többet lehet szabadon, és elég sokat jár Luca is haza hozzá, nem felejti el őt, legalábbis reméli.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. szeptember 14. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 16:31 | Link

Luca

Pár percig csak élveztem a hely pozitív energiáit, mosolyogva szemléltem a kisgyermekek (és a kicsit nagyobb gyermekek) önfeledt játékát, majd eszembe jutott, hogy meg sem néztem milyen padra ültem le. Lehet elfoglaltam egy anyuka helyét, vagy volt valamilyen táska már itt, vagy ki tudja mi minden lehetséges még, de gyűlölök rossz helyen lenni, úgyhogy gyorsan körbenéztem. Szerencsém volt, senki sem nézett rám csúnyán, és csak a szomszéd padon hevert egy kósza rajztömb és tolltartó. Nemsokára pedig a rajzcuccok gazdája is megérkezett, méghozzá egy bagolykős lány. Tudtam, hogy a suliba jár, láttam már néhányszor de nem tudtam volna házhoz kötni. Az biztos, hogy nem Eridonos, viszont körülbelül velem egyidős lehet és valahogy furcsán ismerős volt, mintha találkoztunk volna, vagy nagyon hasonlítana valakire. Viszont nem akartam modortalan lenni, és addig bámulni amíg be nem ugrik honnan ismerős, úgyhogy inkább Zoét kezdtem el kutatni a tekintetemmel, s meg is találtam még mindig a népszerűségben fürdőzve a  homokozó közepén. Majd hirtelen felindulásból fogta magát, és csaholva az előbb ismerősnek titulált lányhoz szaladt, aki kedvesen fogadta az én bohókás ebemet. Mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy a kutyusnak ismét sikerült elérnie, hogy kapjon valakitől kaját...ezt valahogy sosem sikerült kineveljem belőle, pedig jobban belegondolva nem a legszerencsésebb dolog, hogy vadidegenektől is elfogad mindenfélét. Miközben figyeltem, hogy ropogtatja a megszerzett kekszet, és élvezi a simogatást, észrevettem a barna hajú lány kutató tekintetét. Lehet, hogy csak valamit elvesztett, és azt kereste, de nekem úgy tűnt, mintha Zoé gazdájára lenne kíváncsi, mert én amikor találkozom egy rohangáló kutyussal az az első, hogy leellenőrzöm van-e gazdija. Nem félelemből, hogy esetleg veszett lehet, hanem hogyha nincs, akkor már jön is velem haza, kap kaját és fekhelyet és kiplakátolom, hogy megtaláltam. Egyszerűen képtelen lennék egyetlen gazdátlan állatot is az utcán hagyni. Úgyhogy felálltam a padról és mosolyogva odaléptem a lányhoz.
-Szia!-
Köszöntem vidáman, majd én is leguggoltam Zoé és a lány mellé a földre, mert milyen dolog már valakivel úgy beszélgetni, hogy fölé magasodsz.
-Bocsánat, de mindig ilyen kis éhenkórász.-
Mondom nevetve, amíg a kutyus épp az utolsó falat kekszet ropogtatja.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. szeptember 14. 16:54 | Link

Emily;;


Az őszi napsugarak ébresztették, immáron a kastélyban. Szereti a napfényt, de ez mégsem olyan, mint amihez a nyáron hozzászokott, ez valahogy hűvösebb és sokkal ridegebb. Nehéz lesz megszokni, hogy újra iskola, de szereti, szóval teljes erőbedobással azon lesz, hogy tanuljon. Ezek a tervek, aztán meglátjuk. De a mai nap a játszón fog telni.
Miután megérkezett és látott egy-egy ismerős arcot máris társaságra lelt, de nem egészen olyanra, amire elsőre számított volna, ám ennek is nagyon örült. Az eb nagyon kézhez szoktatottnak és emberbarátnak tűnt ránézésre is, aztán ez egyre jobban bizonyosságot nyert benne. Kedvesen mosolygott rá, még az a kekszet majszolta, közben kutató szemei egy közeledő lányra tévednek, akire kedvesen mosolyog, látta már őt, valószínűleg ez a kis drága is hozzá tartozik.
- Szia! Hogy hívják ezt a kis édest?
Néz fel mosolyogva, majd a kutyától picit elválva áll fel, a nagyjából vele egykorú lányhoz, hogy bemutatkozhasson, mert nem hiszi, hogy ennyire ismernék egymást, hatalmas ez a kastély, még a saját tanulócsoportját se nagyon jegyzi meg, nemhogy az egész évfolyamot.
- Semmi baj, igazán aranyos. Egyébként Czettner Rea Luca vagyok, navinés. – Azzal kezet nyújt neki, majd ha ezt elfogadta, leül a padra, helyet mutatva maga mellé a lánynak, akinek a neve is remélhetőleg hamar kiderül.
– Hogy viseli a kastélyt? Tudod nekem is van kutyusom, de ő otthon van, azt gondoltam, ebben a bezártságban ő nem érezné jól magát, de úgy látom, pajtik lennének! – Nevet fel, majd a rajztömbjét kapja a kezébe és még hallgatja a másikat, elkezdi a kis örökmozgót rajzolni, ihletet kapott tőle. Néha felpillant a lányra, meg kérdez is közben.
- Mindig ide szoktatok jönni sétálni? Sokat vagytok kint? – Sok mindent szeret kérdezni, reméli ezzel nem lesz ellenszenves, de nagyon szívesen ismerkedik és érdeklődik mások iránt. Közben szépen alakul a kutyus az előtte lévő papíron, bár nem egészen az, ahogy van, mert a mozgásban lévő ábrázolás még nem a különleges képessége. Ezen picit fel is nevet magában, majd ismét a kis zacskóhoz nyúl, hogy egy kekszet adjon az ebnek.
- Remélem nem bánod, olyan aranyosan néz!
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 14. 17:19 | Link

Luca

Az biztos, hogy a kutyám abszolút ért a jó társaság kiválasztásához, mert ahogy elnézem, a lány nagyon kedvesen simizi, és süt róla, hogy szereti az állatokat. -Eredetileg Zoénak, de a Kutyus-tól kezdve a Törpe-ig mindenre hallgat.-
Felelem nevetve, és amikor felegyenesedik a lány, én is felállok, majd hálásan fogok kezet vele.
-Emily Crusader, eridonos. Egyébként szép neved van, melyik keresztneved használod?-
Kérdezem mosolyogva, és elfogadva a felkínált helyet leülök a padra. Az elmúlt pillanatban hatalmasat nőtt a lány a szememben. Nem mintha olyan lennék, aki első ránézésre ítél, és számolgatja a jó és rossz pontokat, de egyszerűen tisztelem az olyan embereket, akik bemutatkozásnál kezet fognak. Ó, lehet ennyire régimódi vagyok, mert már lányok között a puszi a divat, vagy mi, de nem is tudom...egyszerűen ez az én kis mániám.
-Egész jól, mert nincs nagy mozgásigénye és bőven van időm foglalkozni vele. Meg szerencsére a legtöbben szeretik a kutyusokat és ha kiengedem a házban, akkor mindenki kicsit megsimizgetni. Az biztos, hogy jó cimborák lennének, neked milyen kutyusod van?-
Válaszolok mosolyogva, s közben oda-odapillantok a lányka rajzára. Majd boldogan fedezem fel Zoé vonásait a lapon.
-Igen-igen, a faluban ez az egyik legjobb hely sétálgatni vagy a kistó, bár az inkább tavasszal és nyáron.-
Felelek a lány kérdésére lelkesen, és közben szememmel a kiskutyát figyelem, ahogy egy újabb tiszteletkör után ismét visszatér Lucához, és a típikus kiskutya szemekkel kéreget ismét.
-Ha neked nem baj, hogy rá pazarolod a kekszet, csak nyugodtan!-
Legyintek a lány kérdésére, mert tényleg képtelen vagyok ilyenkor nemet mondani. Tudom, nem épp vall jó gazdára, hogy mindent megengedek neki, de elvégre ő egy öleb, elég ha szót fogad.
-Hűha, jól rajzolsz!-
Mondom csodálkozva, ahogy ismét Luca rajzára pillantok. Én művészeti antitalentumként még a pálcikaemberre is képtelen vagyok, Ő pedig alig pár perc alatt szinte tökéletesen lemásolta a kis Törpét.
-Tanultál valahol rajzolni, vagy magadtól megy ilyen jól?-

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. szeptember 17. 00:43 | Link

Emily;;


Fantasztikusan indul eddig az ittléte a játszótéren, a kis szőrpamacs pedig iszonyatosan édes, és kis kényeztetni való. Úgy néz rá a szemeivel, mintha csak bombázná a szeretlek szóval, meg is érdemli a keksz minden falatját. Lehet, kicsit túlságosan belelovalja magát az állatszeretetbe néha, de egyszerűen él-hal értük, szóval nem tudja mellőzni. Megismerkedik a gazdájával, Emilyvel is, aztán rákérdez végül a cukiság nevére is, akiről kiderül minden féle….
- Hű, ez nagyon vicces, képzeld, a nővérem is Zoé, ide jár a suliba, Mestertanonc, meg a másik nővérem is, ő meg Zora, tudod ők ikrek. – Osztja meg kissé random módon az információkat új barátnőjével, igen, ő már annak véli, bár lehet korai, na mindegy, szóval elmeséli, miközben a kutyát még egyszer megdögönyözi, mielőtt visszatér a rajztömbjéhez. A nagy mesélésben el is felejt a kérdésre válaszolni, amire most visszatér.
- De aranyos vagy! Én mind a kettőt szeretem, amelyiken szívesebben szólítasz. – Rámosolyog, majd egy picit megrándítja a vállát. Tényleg, mint a kettő kedves a szívének és szívesen hallgatja a becézéseiket is. Egy dolgot nem szeret csak, mikor összekeverik valamelyik testvérével, n az ő neveikre nem hallgat, elvből, még ha tudja is, hogy neki szól valaki. Közben meghallgatja a kézfogás után azt is, hogy hogyan érzik magukat Zoéval a kastélyban, ekkor megfordítja a jegyzettömbjét és az utolsó lapok között megbújó fényképet előhúzza.
- Nem is mesélek, inkább mutatok valamit, itt vagyunk Bellával. – Azzal kiveszi a képet, majd a lány kezébe adja. A fehér kis szőrpamacs az egyik legfontosabb számára, annyira együtt vannak mindenben, hiányzik is neki sokat, de ilyenkor emlékezetből rajzol róla valamit! Közben alakulgat a rajzocska is, amivel már tervei vannak.
- A faluban vannak még kutyák, igaz? Azaz, arra gondolok, társai is akadnának azért, nem?
Érdeklődik kedvesen tovább, közben egészen odáig jut, hogy a kis fejecskéjének az apró vonalai is tökéletesen kivehetőek. Nem tökéletesek a rajzai persze, de ő amolyan önképző művész, imádja csinálni és a maximalizmusra törekszik. Közben kap még egy jutalomfalatkát a kis drága is.
- Köszönöm, a szüleimtől örököltem, ők is ügyesek és művészlelke. – Mondja, bár az utolsó szó jelentésében ő maga sem olyan biztos. Nem nagyon szokott villogni vele, de ha megszállja az ihlet, vagy olyan hangulatba jön, akkor nagyon szívesen fedi fel ezt mások előtt.
- Nem egy tökéletes rajz, de ha befejezem, neked szeretném adni, ennek a napnak az emlékére! – Mondja egy nagyon aranyos mosoly mögé bújva, miközben még a kutyára pillog.
- Egyébként hogy sikerültek a vizsgák? – Érdeklődi meg, addig is minél többet tudhasson meg az eridonos leányról.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. szeptember 17. 00:44
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. szeptember 26. 19:53 | Link

Luca

A rajz folyamatosan készül, és a kis szőrmók igazán élvezi, hogy a tengernyi figyelem mellett még jutalomfalatokat is kap.
-Jajj, akkor már értem!-
Csapok a homlokomra a lány szavai hallatán, miszerint van két nővére. Amikor megláttam furcsán ismerősnek tűnt, de ezt betudtam annak, hogy a kastélyban biztos összefutottunk már. Viszont most beugrott az az aranyos lány, aki egyszer -nem mellékesen szintén rajzfüzettel a kezében- időben figyelmeztetett arra, hogy lassan takarodó van. De még mielőtt Luca bármi rosszat gondolna arról, hogy mit is "értek", gyorsan megmagyarázom neki.
-Már találkoztam az egyik nővéreddel, és emiatt nagyon ismerősnek tűntél amikor megláttalak. Most már legalább tudom honnan! Bár azt nem tudtam, hogy őt is, mármint az egyikőjüket, Zoénak hívják. Egyébként Ő is nagyon jól rajzolt, csak nem tudom melyikőjük lehetett.-
Magyarázom kicsit összevissza a hatalmas felfedezésemet, és remélni merem, hogy megérti a kissé logikátlanul rendezett mondatokat. Sajnos ez van, amikor túl sok dolgot akarok egyszerre mondani, hogy elfelejtem felépíteni a mondandóm.
-Egyébként ugye nem bántó, hogy a kutyusomat ugyan úgy hívják, mint a nővéredet?-
Kérdezem hirtelen, mert ez még kimaradt az előbbi, ehhez kapcsolódó szövegből, de már meg sem lepődtem magamon.
-Rendben, akkor nekem szerintem Luca leszel, vagy majd kitalálok valami kreatív becenevet.-
Szögezem le mosolyogva a lány névügyében az álláspontomat, majd az elém tartott képre pillantok. "Jó fényviszonyok és tökéletes fókusz." szólal meg bennem először Apa hangja akaratlanul, de utána a kép tartalma is eljut az agyamig.
-Ó, nagyon aranyos! Igazi kis simiznivaló szőrmók!-
Húzódik széles mosolyra az arcom a navinés lány kis tündéri kutyája láttán. Egyszerűen ilyenkor nem tudom megőrizni a komolyságomat, és előtörik belőlem a gyermeki énem, és szinte kényszeríteni kell magam, hogy ne tapsikoljak egy-egy aranyos állat láttán.
-Igen, igen, egész sokan vannak errefelé a kutyások, így mindig akad kivel játszania szerencsére.
Egyébként Bella nem hiányzik néha? Szerintem, legközelebb ha hazamész hozhatnád. A kiskutyusokat beengedik a kastélyba, csak a nagyok miatt kell kérvényt írni.-

Felelem Luca kérdésére már eggyel komolyabb hangnemben, és közben érdeklődve vizsgálgatom a rajzát, s hallgatom a tehetsége történetét. Bár amióta megtudtam, hogy a nővére az, akivel a réten futottam össze, és szintén ilyen jól rajzolt, gondoltam, hogy családi vonás lehet.
-Ó, de aranyos vagy! -
Pillantok a lányra hatalmasra nyílt, meghatódott szemekkel, mert igazán meglepett ez az ajánlat.
-De nem nehéz megválni tőle, elvégre a Te alkotásod? És neked is kell ám emlék erről a napról!-
Kérdezem kíváncsian, mert igazán nem tudom mit is mondhatnék. Furcsa, hogy alig 1 órája találkoztunk, és máris barátnőmnek tekintem. Pont én, aki szinte alig nevez bárkit is igazán barátjának. Szerencsére még mielőtt nagyon elérzékenyülnék, Luca megint kérdez, és így azt hiszem megmentett egy hosszas eszmefuttatástól.
-Egész jól, azt hiszem az összes K lett, kivéve a Reptan, mert ugyan kviddicseztem, de abból nem vizsgáztam, mert nem tanultam semmi elméletet. Bár erre nem vagyok büszke...-
Fejezem be a lelkesen indult válaszomat lesütött szemekkel, mert ha Kiva rájön, hogy pont arra mondtam azt, hogy felesleges, ha nélküle is át tudok menni, lehet kitenne a csapatból. Bár tekintve, hogy az egész kviddics feloszlani látszik nem tudom mit tenne igazából.
-És neked hogy sikerültek?-
Kérdezek vissza újdonsült barátnőmtől, miközben ismét a rohangáló Zoé után kutat a szemem, mert a kis csibész még képes egy kisgyermektől ellopni a nyalókáját, ha nem figyelek oda.

Czettner R. Luca
2013. szeptember 14. ~ 15 óra
outfit
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. október 2. 16:55 | Link

Emily;;


Egyik hobbijának hódolva, kellemes társaságban, ráadásul egy cuki szőrpamacs is itt van még, annyira jó érzés a szabadban lenni. Luca sincs ezzel másként, amúgy is túlteng benne az energia, de most még inkább. A kis kuncsorgón hamar megesett a szíve, láthatóan a kutyussal, ezzel a gesztusával már örök barátságot is kötött. Majd legközelebb több keksszel jön, és jobban felkészül. A felkiáltás, ami vélhetően valami felismerésének a bevillanásából következik a lányon, egy pillanatra megijed, de csak mosolyog mikor megtudja az indokot, egyből izgatott is lesz, hogy a lány már ismeri a testvérét! Ez annyira jó, mármint persze ez még nem jelent semmit, de legalább nem érzi úgy, hogy az előbb sokat beszélt volna, pedig szokása.
- Tényleg? Hol találkoztatok és mit rajzolt? Háát, ennyiből én sem, de a családban mindenki szereti a művészeteket és valamilyen ágában tevékenykedik. A bátyókám, Beni is, ő mondjuk inkább csak a színészetért él-hal, de azért nagyon. Én meg rajzolni imádok, meg a zenét is szeretem. Te játszol valamilyen hangszeren?
A sok-sok beszéd után csak a kérdéssel hagy időt a levegővételre, picit zavarba is jön, ami az arcára ül ki, nem mindenki szereti, ha sokat beszél, de ő szokott, ha olyan a társaság. Mióta az iskolában van közvetlenebb, mint azelőtt, de ezt nem bánja.
- Nem, dehogy. Csak ilyen napi érdekesség.
Mosolyog a lányra, tényleg nem zavarja, csak egyből párhuzamot von mindenben. Ezt a Luca logikát értse meg egyszer valaki. Közben, ha már becézések egyből töri ő is a fejét, mit is kezdjen az eridonos nevével. Az Emi nagyon tetszik neki, szóval e mellett teszi le a voksát, mialatt a kutyuskát megsimizte és rajzolta tovább.
- Az, annyira szeretem, meg tudom, hogy ő is engem! Mindig bújik mellém, meg nem szabadna neki de mindenhova felugrik mellém, kis rosszcsont tud lenni!
Nagy örömét leli benne, hogy legalább annyira tetszik Emilynek a kép, mint amennyire ő boldog volt attól, hogy Zoé ma odaszaladt hozzá.
- Nem az, ezt neked szeretném adni, Emi. Néézd, még alá is írom. Így biztos emlékszel majd rám.
Lassan befejezi a rajzocskát, ami nem tökéletes, régi rajztanára biztos belekötne, hogy van mit javítani rajta, de a lényeg kivehető és még szép is. Aláfirkantja a nevét, majd átnyújtja a lapot, a rajzos dolgokat meg a másik oldalánál leteszi a padra.
- Majd legközelebb felkérem Őt modellnek és nekem is lesz egy.
Elmosolyodik, miközben új barátnője épp a vizsgáiról mesél. Belegondolva idén nem vitte túlzásba a tanulást, de nem is lett csúnya bizonyítványa persze.
- A repüléstant kedvelem, mióta tudom a seprűt használni, még élvezem is!
Nevetgél egy kört, mert az eridonos igen is ügyes, hiszen Luca meg az elméleti tudásával igazából semmire nem menne anélkül, hogy seprűre tudna pattanni, ami szerencsére már megy, egész jól.
- Szerencsére sikeresen, szóval nagyon várom már a második évem. Biztos lesz sok izgalom.
A csibészkedő kutyust figyeli, aki láthatóan nagyon jól érzi magát mindenki környékén, még mindig jutalomfalatkák után kutat, ami valljuk be nagyon mókás látvány. Bella is mindig szeret kuncsorogni, ilyenkor, mindig az eszébe jut, hogy mennyire elkényeztetné, itt, ha mindennap láthatná. Megfontolandó, hogy elhozza. Majd meglátja még.

Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér