Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
Kolozsvári Villő INAKTÍV
#Veréb offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 37
|
Írta: 2021. május 28. 17:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=831929#post831929][b]Kolozsvári Villő - 2021.05.28. 17:28[/b][/url] ☙ L U C A S ❧ ✿❀✿
Vázolom a szitut. Épp tök kihalt a játszótér és annak környéke. A táskám valahol a porban hever, ahova menet közben levágtam, bár lehet nekem is fejtörést okozna most pontosan meghatározni a helyét. Nem úgy, mint a pálcámét, ami ugyancsak a földön fekszik, pont olyan távolságban, hogy ne érjem el. Persze, most kérdezhetné bárki, hogy de Veréb, miért nem állsz fel és mész el érte? Fiúk, lányok és egyéb lények, a válasz roppant egyszerű: mert lógok. A hintából. Fejjel lefelé. Beszorulva. És sokkal jobb elfoglaltságnak gondoltam, hogy sírva röhögjek magamon, miközben már levegőért kapkodok. Örssel és Gertie-vel taliztunk itt, hogy feldobjuk kicsit a lány napját és mint felelős nagytesó - mármint, hogy én, természetesen - szórakoztatva fárasszam le. Na, ebből az lett, hogy drága bátyám lett levíve az életről, Görcsivel az egyik random versenyt halmoztuk a másikra, de eskü tök jó arc vagyok, jobbára hagytam őt nyerni. Egyetlen egy versenyszám volt, ami nem hagyta annyiban a kíváncsiságom; ki tud magasabbra repülni a hintával. Természetesen ő győzött, mert mint mondtam, jóarc vagyok, de ennyi nekem nem volt elég. De nem ám. Amint Örs eltűnt a színről az unokahúgunkkal, én visszapattantam a járműbe és addig löktem magam, míg át nem fordultam… majd még egyszer. És talán még egyszer. Ez a része már homályos, de azt hiszem érthető a lényeg. Szóval valamelyik kör után vesztettem el az irányítást és gabalyodtam bele a láncba, az ülőkébe meg a saját végtagjaimba. Hajammal a földet söpröm, több, mint valószínű, hogy az állat- és növényvilág legalább fele már benne él. Minden vergődésem nyomán megnyikordul a hinta, mintha velem együtt nevetne a kialakult szituáción. Hatalmas hőstettnek érzem, hogy a balomat már sikerült kiszabadítanom amúgy, de az hótziher, hogy nyújtózkodhatok itt egész este, akkor se fogom elérni a pálcám. Pedig eléggé adnám, ha sikerülne, mert a mostani szerencsefaktoromat elnézve, tuti, hogy rám fog szakadni az ég is. Merlinkére, remélem legalább azt megúszom.
|
|
|
|
Bánki Zorka INAKTÍV
offline RPG hsz: 143 Összes hsz: 734
|
Írta: 2021. július 9. 10:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834000#post834000][b]Bánki Zorka - 2021.07.09. 10:29[/b][/url] Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy egy játszótéren fog ücsörögni, miközben próbál jó pofát vágni ahhoz, hogy kicsinyített mása éppen teletuszkolja a szandálját vizes homokkal, valószínűleg kineveti. Sőt mi több. Látva a jelenetet, most is jó ízűen kacag ezen, mintha nem is hozzátartozna a szőke loknis kislány. Nem érzi a felelősséget. Pontosabban, tisztában van azzal, hogy például a játszótéren nem ülhet egy mojitoval a kezében, miközben gyermek szakértőként kritizálja az anyákat, akik éjt nappallá téve igyekeznek a három gyereket kordában tartani, mégsem érzi olyan erősnek az egészet, mintha a saját gyermekéről enne szó. Arról meg ne is beszéljünk, hogy még az előkészítőben is ennek a hurrikán csemetének a hülyeségeit kell elviselnie. Tényleg nem vágyik sokra, csak arra, hogy azért a munkában ne lássa minden ötödik percben Karolát, akit amúgy kifejezetten kedvel, na jó.. szereti a kis szarost, aki nem isi tudja, hogy mikor nőtt meg ennyire. Csukott szemmel élvezi a napsugarainak cirógatást, mikor hangosabb visításra lesz figyelmes. Éppen morgolódva szeretné szidni a nőstényt, avagy hímet kihez a rakoncátlan kölyök tartozik, mikor rájön, hogy az éppen rendet bontó gyermek az ő vére. Karola nőket megszégyenítő beállással és vehemenciával magyaráz egy nála kisebb fiúnak, aki egyre gyűlő krokodilkönnyekkel és visítással veszi tudomásul az élet nagy igazságtalanságát, miszerint a nők mindig dirigálnak és jobb nem harcba szállni velük. Zorka kivár, szíve szerint elosonna és hátra hagyná a legkisebb Bánkit, de mikor az felé kezd hadonászni, a nő fülét farkát behúzva indul meg az incidens helyszínére, hogy mindentudó felnőttként megoldja a helyzetet. – Karola, kérlek engedd a kisfiút is játszani – guggol le teljes nyugalommal a hozzájuk, s egy vödröt meg egy lapátot elmar a szőke kislánytól, hogy a fiúnak nyújtja. – Elég nagy a hely, ne legyél irigy, inkább játszatok együtt – de a kislány letükrözi azt, miként Zorka is viselkedett annak idején és inkább karba font kezekkel, duzzogva elsétál a mászókához, ezzel jelezve, mennyire nem szereti most a nagynénjét. – Ne haragudjanak, igazi dráma királynő, nem tudom kitől tanulhatta – ó dehogynem, jól tudja, hogy sem ő, sem Cath nem éppen a legjobb női példák, az anyjáról meg ne is beszéljünk. Mi lesz még ebből a lányból, azt csak ez ég tudja. Mindenesetre Zorka mosolyogva néz a kisfiúra és a már odaérkező férfira is, akiben ismerőst vél felfedezni. – ÓóóóÓ – ennyi, több nem telik tőle, mert bizony mindenre és mindenkire számított, de a szemben állóra nem.
|
|
|
|
Tóth-Kiss Anabella INAKTÍV
Fecsegő Poszáta offline RPG hsz: 30 Összes hsz: 41
|
Írta: 2021. augusztus 21. 23:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=836059#post836059][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.08.21. 23:25[/b][/url] Eljött az újabb kis csoportos foglalkozás, pontosabban a szünidei kikapcsolódás ideje. A helyszín ezúttal is a játszótér volt, ahol utoljára Catherine nénivel voltam, és még Helga is ott volt, akit a fő ellenségemnek tartottam. Most azonban úgy tűnt, csillapodtak a kedélyek, pedig ugyanazokkal az emberekkel voltam az említett helyszínen, akikkel már előzőleg is. Helga szerencsére el volt foglalva mások nyaggatásával. Legalábbis úgy láttam, hogy leköti őt, hogy épp egy másik lány plüss maciját akarja elvenni. Én nem akartam beleavatkozni a dologba, mert már megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy jobb távol lenni a bajkeverőktől. Egyedül úgysem tudtam volna segíteni, azzal, pedig, ha szólok az egyik tanárnak, csupán még jobban magamra haragítottam volna a lányt. Egyszóval tehetetlen voltam ezen a téren, így inkább másra összpontosítottam a figyelmemet. Most magammal hoztam egy pöttyös labdát is, azt gurítottam magam előtt, egész jól elvoltam vele. Kicsit egyedül éreztem magam, mert a többiek mindannyian el voltak foglalva valami mással, illetve a saját társaságukkal. Annyira nem zavart a dolog, meg ellabdáztam egyedül is. Ám az egyik rúgásnál sikerült olyan messzire lőnöm a lasztit, hogy utána rohanva sem tudtam, merre lehet a gömbölyded tárgy. Miután észrevettem, hogy mindenki el van foglalva a saját dolgával, még a tanárok is, úgy határoztam, hogy majd egyedül megkeresem a labdámat. Neki is iramodtam a játszótért körülvevő helynek, a bokrokon át egészen az úttestig mindenhol kerestem a lasztit, de sehol sem találtam. Persze közben magamra is odafigyeltem, mert anyáék mindig kihangsúlyozták, hogy az úttesteken folyton körül kell nézni, nem jön-e valami. Itt mondjuk más volt a szitu, mint nálunk, hiszen a járművek sem voltak ugyanazok, és az autók sem veszélyeztették a testi épségemet, mint a mugli világban, mégis körültekintő voltam. Kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogom megtalálni azt a bizonyos labdát, nem is értettem, hogy hogyan sikerült ilyen messzire elrúgnom szegény párát.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2021. szeptember 20. 20:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=837114#post837114][b]Krushnic Dimitri - 2021.09.20. 20:20[/b][/url] Noel
- Úúúút! - kiáltom rekedten, s valahogy nehezen mindhárman lefékeznek a járda szélén, megvárják, hogy odaérjek. Néha erős vágyat érzek, hogy növesszek valamilyen varázslattal egy harmadik kezet is, mert kettővel ebben az életben nem sokra megyek. Megfelelően biztonságos bűbáj híján most két kezemmel megfogom a Bébék praclijait, Panka pedig megfogja Borinak, s így vonulunk át a roppant forgalmas falusi úton. Abszolút senki nem jár erre, meg egyébként sem az a nagyon autóval közlekedő népség a bogolyfalvi. De az elv az elv. Ahogy átérünk, mintha gurkókat eresztenék ki a ládából, a szélrózsa különböző irányaiba rohannak el. Sóhajtva csukom be a szám; teljesen fölösleges utánuk szólnom. Szeretem őket, olyan sokszor belém hasít az érzés, de közben végig ott van egy tompa, gyomor mélyén kapirgáló rettegés. Lehet már soha nem múlik el, vagy csak akkor, ha már olyan vén vagyok, hogy folyton összekeverem a neveiket, amikor beugranak hétvégén az unokákkal. De azért bátor voltam ma, Ármint szépen beterelgettem a hálószobába, elhúztam a sötétítőt, lenyomtam őt az ágyra, levetkőztettem, betakargattam s nyomtam egy puszit a homlokára. Azt hiszem, egy ideig másban reménykedett, ami sokat elmond az önfeláldozó kitartásáról, viszont tényleg szüksége van egy kis pihenésre. Remélem mire hazaérünk, nem fogja kitakarítani az egész házat s puccos vacsorával sem vár, hanem még mindig ott fog horkolni a paplan alatt. - Panka, vigyázz a fejére! - kiáltok fel az egyik mászókára, abszolút fölöslegesen. Sóhajtva rogyok le egy padra, onnan próbálom szemmel tartani egyszerre mindhárom porontyot. Kaméleonnak kellett volna szülessek.
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló | Zalánné offline RPG hsz: 258 Összes hsz: 308
|
Írta: 2022. január 12. 14:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=842112#post842112][b]Lafayette David Saint-Venant - 2022.01.12. 14:32[/b][/url] Layla- Tudod, milyen nap van ma? - Visszajönni a családjátok mindig olyan mehh. Nem akarja otthagyni őket, de már vissza is jönne, mert végre van miért. Kezd beintegrálódni, na és hát Layla társasága igazán emeli a színvonalat, mit ne mondjon. Tagadhatatlanul vonzónak találja a lányt, de ezen a ponton inkább jó haveri iszonyban vannak, néha összefutnak itt-ott, egyszer-kétszer repültek is már és passzolgattak egy-kettőt... Na, úgy érzi, alakul ez a dolog, ha nem más, lesz egy remek haverinája, bár a tény, hogy többször rajta felejti a szemét az egészségesnél kicsit megvétózza ezt. De most is például úgymond közös programon vannak: játszótér. Csak kijöttek beszélgetni, mert whynot. Körülöttük a gyerekek zsibonganak, ő meg Laylát löki meg néha finoman, hogy feljebb és feljebb szálljon. Már majdnem hercegnős! Csak hát ott a pimasz vigyor a képén. - Na és summa summarum, Michelle erősen gondolkodik, hogy ide írassa be Vincentet és Isabelle-t is majd. Mondtam neki, hogy már nem egy en bloc fegyenctelep az iskola, én is jó helyen vagyok, de a Rellonért nem kezeskedem. Erre kiröhögött, érted? Csak úgy! - Elég ránézni a fejére, nem vette zokon, sőt, ő is a nevelőanyjával röhögött a dolgon.
|
Next dzsenerésön Saint-Venant
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Írta: 2022. április 15. 05:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=845557#post845557][b]Orbán Gábriel - 2022.04.15. 05:47[/b][/url] Veréna Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom. Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó. - Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni. Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.
|
|
|
|
Marina Darik Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker offline RPG hsz: 463 Összes hsz: 757
|
Írta: 2022. június 24. 18:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848386#post848386][b]Marina Darik - 2022.06.24. 18:50[/b][/url] #mégmindiggyógyítóleszek #nemleszek #szenvedés #Bálint
Az első nagyobb vizsga, és még mindig csak azt az egy varázslatot tudta megcsinálni, amire Júlia tanította. Vagyis hát nem tanította, de ha ő nem esik ott akkor össze, akkor biztos nem kutat az elméjében az egyetlen varázslat után, amit nagy nehezen bemagolt. És hát nah, az se sikerült olyan szépen. Azóta próbálgatta még, és kiderült, hogy nem olyan nagyon menthetetlen, csak kicsit. Mert hogy semmi másra nem volt képes. Meg igazából nem is nagyon érdekelte. Csak ha ezen nem megy át, akkor megbukik. A szülei előtt meg le. És akkor pápá mugliismeret, pápá Bagolykő, és pláne pápá Magyarország. A hintában ülve fennhangon kezdett el felolvasni a könyvből, de ez még mindig sokkal nehezebben ment, mint a sima beszéd. Sok szóba beleakadt a nyelve, pláne az ilyen orvosi szakszavakba. Hát még a saját nyelvén se tudja, hogy mi az, nemhogy egy másikon. - Artéria. Artéria. Artéria. Artéria. Artéria - mondta el a szót egymás után ötször, ahogy a nagyija tanította. Ha egyszer elmondja az ember, az nem elég. És az se, ha más mondja, csak ha önön maga, a saját hangján visszahallgatja. Aztán jöhetett az összetett szókapcsolat belőle. - Artériás vérzés. Artériás vérzés.... Ajjj... soha nem fogom tudni ezeket - dobta le az öléből a könyvet a homokba, és a tenyerébe temette az arcát.
|
ORIGINAL FAMILY DISAPPOINTMENT
|
|
|
Molnár Zselyke Egyetemi hallgató
Mini Mulan|Zsezsi offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 254
|
Írta: 2022. július 5. 15:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848896#post848896][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 15:48[/b][/url] Kelemen FarkasOutfitAz eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben. Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás. Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon. − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba. Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket. Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Írta: 2022. szeptember 18. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=852844#post852844][b]Thomas Middleton - 2022.09.18. 17:59[/b][/url] LAU a szünetben egy délután a hintánál | #mybuddyandmeGIF
Fel kellett vegyek egy laza pulcsit, őszbe hajlik lassan az idő. Akármilye csodás volt a nyár, alig várom már a nagy erdei sétákat a csupaszín lombú fák között! Addig sem telnek persze el a napok lábkoptatás nélkül, főleg egy ilyen lelkes ebbel, mint Herceg. Itt üget körülöttem meg szaglászik, aztán néha idejön hozzám simiért és fut tovább végezni hihetetlenül fontos kutya ügyleteit. Elérünk a játszótérhez, ahol fogom magam és beülök az egyik hintába. Mosolygósan sóhajtva nézek körbe, miközben dudorászva ingok. Csak pár gyerek játszik most a mászókán. Hol feléjük pislogok, hol állatkám irányába, aki a közeli bokrokat térképezi fel. Gondolataim szerteszét ágaznak és vannak olyan részek, ahová igyekszem nem eltévedni a fejemben. Pedig kéne. Pedig fontos lenne foglalkozni velük. Dehát nem olyan könnyű ez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a görcs, ami egy ideje a gyomromban vert tábort. És amiről azt hiszem, némi kódorgás meg hintában dudorászás feledtetheti. Hát nem nagyon.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
Igazságvadász offline RPG hsz: 739 Összes hsz: 1095
|
Írta: 2022. október 22. 15:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=854938#post854938][b]Rothstein Elektra - 2022.10.22. 15:55[/b][/url] Vasile-Lucien Millard Végre kinn vannak a szabadban. Az idő szebb nem is lehetne, s a fák már város szerte mind felöltötték vörös-narancs-arany ruháikat. Imola kedvenc évszaka az ősz. Más gyerekek talán az iskolához kötik és nem kedvelik, de Rothstein Elektra lánya máshogy áll hozzá. Valahogy mindenhez. Különleges gyermek. Talán még mindig túl felnőttes, túl komoly és korához képest kicsi és törékeny. Rengeteg nehézségen mentek át mindketten, de ez a tiszta szívű gyermek még mindig oly hatalmas lelki erővel rendelkezik, mely sok felnőtt előtt is példaként állhat. - Anya, szeretnék hintázni egy kicsit - közli az aprónép és anyjáéra kísértetiesen hasonló szemeit a kezét fogó nőre emeli. Piros kabátjában, barna csizmájában kis micisapkájában, mely alól hosszan omlanak le loknis mogyoróbarna fürtjei, épp olyan mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna le ide a Játszótérre. - Rendben Kicsim, én leülök oda szembe, hintázz csak nyugodtan - feleli Elektra, majd elválnak útjaik, hogy a gyermek a hintához, míg ő maga, szava szerint az azzal átellenben álló padok egyikéhez sétáljon. Tudja, hogy Imola okos lány és megbízik benne. Igyekszik a korának megfelelő teret adni neki. Abban is biztos egy ideje, hogy a kis lányka azért mindig csak hintázik, mert olyankor úgy érzi szabad lehet es közelebb érzi magát az éghez, ahol az Apukája és a Bátyja vannak. Mindenki másként éli meg a gyászt, mely hosszú folyamat, sőt meglehet sosem ér véget. Hősnőnk tekintetével követi csemetéjét. Arcát melegíti a nap sugara, melytől úgy érzi, feltöltődik. Akárcsak kedvenc hőse, Superman. Erőt nyer a Nap fényéből.
|
"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
|
|
|
Jacob Lehman INAKTÍV
the amish boy| "Jake" offline RPG hsz: 123 Összes hsz: 135
|
Írta: 2023. március 16. 18:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=860845#post860845][b]Jacob Lehman - 2023.03.16. 18:12[/b][/url] Kristóf A kastélyban lévő konditerembe nem szívesen tért volna vissza, legutóbb is jót röhögtek rajta a csajok, az utolsó folyosói eséséről már nem is beszélve. Éppen eléggé nyomorult volt az élete, nem hiányzott neki az, hogy megint cikizzék vagy gúnyolódjanak azon, hogy megpróbál megemelni egy súlyzót. Azt viszont tudta, hogy valamit kezdeni kellene magával, különben akár a homlokára is véshetné, hogy lúzer. Szóval Jacob úgy döntött, hogy lemegy a faluba és a játszótéren fog majd valami testedzésbe. Kezdetnek futott egy-két kört a sétányon, de jól ki is fulladt, szúrt az oldala, az arca meg bevörösödött, s még a füle is sípolni kezdett. Akárhogy is, a futást nem neki találták ki, ezért battyogott át a játszótérre, ahol először csak az egyik padra ült le, és onnan bámulta a különböző játékokat. Mi tagadás, egyiket se rá méretezték, a fémkarikába talán még be is szorult volna, ezért úgy döntött, hogy azt inkább nem fogja kipróbálni. Lézengett ott pár anyuka, azok néha felé pislogtak, Jake meg elkapta inkább a tekintetét, nem is értette, mit bámulják őt egy játszótéren. Nem volt rajta semmi különös, csupán egy szabadidőruha, aminek kapucniját a fejébe húzta, mert hát, fújdogált egy kicsit a szél. Aztán úgy tűnt, hogy az anyukák jobbnak látnak inkább lécelni a kölykökkel, Jakenek ez kapóra jött, s végre, odamehetett a mászókához. Körbenézett, hogy nem-e bámulja valaki, majd megpróbált húzódzkodni, nem sok sikerrel, mert az egyik keze megcsúszott, s kapálózva próbálta visszahúzni magát, hogy ne essen a földre.
|
|
|
|
Karamakov Léna INAKTÍV
B É K A - suttogó tiszt rendjel offline RPG hsz: 55 Összes hsz: 60
|
Írta: 2023. március 18. 00:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=860920#post860920][b]Karamakov Léna - 2023.03.18. 00:22[/b][/url] ZÓRATeljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával? Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child × offline RPG hsz: 215 Összes hsz: 216
|
Írta: 2023. május 9. 00:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=863981#post863981][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.09. 00:04[/b][/url] × Sing to me ×Szinte már bezsongva toporgok a bejárati csarnokban, ahogy Zalánra várok; nagy nap a mai, most ugyanis végre beszélhetünk a fontos dolgokról, miután végre kihúztam belőle szóról szóra, mit lát, s én is megosztottam vele saját vízióim, bár talán még így is lesznek újdonságok számára, ha egyszer több is szóba kerül. Bár az ő története közelsem... vidám, s nem is ennek köszönhető hangulatom - annak oka az első szabad bogolyfalvai hétvége. Fényképezőgépem a nyakamban lóg, ahogy gyakran az órámra pillantok, várva, hogy a levitás végre feltűnjön a színen. Épp ingujjamat igazítom, mikor meglátom alakját közeledni. A bogolyfalvai látogatás persze az én ötletem volt, s előtte titkolnom sem kell, hogy milyen helyszínt keresek. - Szia - köszönök neki, s még az esetleges késést sem rovom fel, ha késett egyáltalán. - Mehetünk? Válaszát szinte meg sem várva indulok el az ajtó felé, hogy aztán pár diáktól jócskán lemaradva induljunk meg a város felé. Persze, nem sok esélyem van rá, hogy itt lesz, ha az előző két ország iskoláiból indulunk ki, de hátha... - Hogy van a lábad? - kérdem némiképp fojtott hangon, egy kissé talán le is lassítva, ahogy észbekapok, elvégre ha álmaiban esetleg ismét megkísértette a sorsa, nincs rá garancia, hogy sietni tud. Persze nem ez az egyetlen indok; bármilyen furcsa is, tényleg érdekel a hogyléte, nem csak azért, hogy sietni tudjon. Nem akarom, hogy rohanjon, akármennyire is látom benne a lehetőséget - a víziója megismerése után nem tudom pusztán csak, mint potenciált kezelni. Őszintén: nem is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a szememben is látta a változást, mely nem sajnálat volt, inkább csak... aggodalom? Egy tagom sem kívánja, hogy az ő képe mihamarabb beteljesüljön, az egyik sajátommal ellentétben.
|
|
|
|
Illés Luca Izabella Előkészítős
az árva | csöves offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 41
|
Írta: 2024. február 10. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873498#post873498][b]Illés Luca Izabella - 2024.02.10. 20:45[/b][/url] Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám. Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom. - Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek. - Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket. - Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve. - Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment. - Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.
|
|
|
|