37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2016. március 22. 21:10 | Link
Gy.


ÚRISTEN. VÉGRE..... végre végeztem a vizsgáimmal, ráadásul már a napocska is kezdett fel-fel bukkanni. A tavasz jöttével nekem is egyre jobb, és jobb lett a hangulatom. Nem is csoda, a tél számomra túl hideg volt. No meg túl kopár, túl kihalt, túl unalmas, túl minden.
Na jó, bevallom, a tél idén két dolog miatt is jobb volt, mint eddig. Az egyik, ez a wellness pihenés Svédországban. A másik, mert elvittük a kviddics kupát, úgy örültem neki, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Bár lógott ugyan az orrom, mert a rellon vitte el a házkupát pedig nagyon sokat dolgoztam a pontokért, de legalább másodjára is miénk volt a kviddics, és ez volt a lényeg.
A minap épp az otthoni dolgokon gondolkodtam, apám nemrégiben bejelentette, hogy eltervezi venni azt a nőszemélyt, aki az utóbbi időben szerintem félrelépett jó párszor. Gyűlöltem azt a némbert, úgy éreztem, hogy ez a gyűlölet kölcsönös volt Tímea részéről is irántam. Azon törtem a fejemet, hogyan ugraszthatnám szét őket. Mocsok dolog? Az. Érdekelt az apám boldogsága? Naná. Épp ezért gondoltam úgy, hogy cselekednem kell.
A faluban járva-kelve nézelődtem boltok kirakataiban, vettem minden ízű drazsét a Czukorvarázsban. Teljes volt az életem. Egy padra heveredtem le, közben épp egy pelenka ízű cukorkát dobtam bele a számba. Természetesen erre csak azután jöttem rá, amint megéreztem azt a furcsa ízt a számban. Egy fura, fancsali képet vágtam, így reagáltam a kellemetlen ízre, aztán tovább süllyedtem a fejemben lévő gondolatok tengerében. Valamit ki kellett találnom, hogy kéne, megszabaduljak Timitől, de nem lesz könnyű, apu miatt. Egyszerűn elképzelni sem tudtam, hogy egy olyan jó, becsületes, kedves ember, mint apu mégis miért, és-és-és hogyan boronálódhatott össze.... ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 19:18 | Link
Zója néni

Egyedül ültem a játszótér egyik padján. Még mindig szokatlan volt nekem, hogy kalocsai helyett azt kell mondanom, hogy bogolyfalvi vagyok. Lehetnék jövőre bejárós, de úgyse lenne sok értelme, apu annyit dolgozik, hogy alig-alig tud velem lenni, maximum hétvégéken, meg este, de annak nincs sok értelme. Amíg a többi gyerek játszott, addig én csak az orrom lógattam, nem volt kedvem csatlakozni, pedig olyan szívesen csúszdáztam volna, vagy hintáztam volna.  Tudom, nem éppen nagyos dolog, de ettől még szerethetem a hintákat, nem?
Mindig rá akartam szánni magam, hogy elinduljak, de rájöttem, hogy nem megy. Mindig visszaültem a padra, így a végén úgy döntöttem, föl se állok, úgyis meggondolnám és visszakoznék.
Nem voltam odáig a zsúfolt helyekért, különösen úgy, hogy a legtöbb gyerek a tesóival játszott, én meg tök egyedül voltam, kísérők, minden nélkül.
- Ez tök ciki – motyogtam magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 13:36 | Link
Egy kis kószálás

 Megint idekeveredtem. A Játszótéren kötöttem ki ismét, most is mint akkor macska alakomban vagyok. Tappancsaim alatt érzem a langymeleg kora nyári föld melegét, a nyíló virágok émelyítő illatát és a szívem összeszorul apró, fekete bundával borított mellkasomban. Itt találkoztam először vele, azzal az emberrel, akit úgy szerettem és akinek annyi fájdalmat okoztam és, aki összetörte a lelkemet. Azt hittem belehalok a szenvedésbe, de nem így lett, az idő telt és mi egymás mellett tudtunk lenni anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna. Már nem kín ránéznem, már nem bánt, hogy máshol talált boldogságot és remélem ezzel ő is így van. Elmúlt.
 Ahogy sétálok a játékok között úgy döntök megpihenek szeretett hintámon. Felugrom hát rá és összegömbölyödve fejemet mellső lábaimra hajtva nézelődöm. Figyelem a falevelek vetette árnyékok táncát és a múlt szép emlékeit idézem magam elé, amikor még minden más volt, én is és az életem is. Talán, ha a sors jó lesz hozzám kapok még egy esélyt, hogy valakinek az életében részem legyen és neki is az enyémben. Egy lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam mennyit fejlődtem a sok tragédia és csapás által mely ért az utóbbi évek során.
 A gyermekeim fentről a nap meleg mosolyával biztatnak, érzem, ezért is próbálok emberekkel ismerkedni, újra nevetni és nem sírni nap nap után. De néha nagyon nehéz, ilyenkor változom át macskává és járok egyet, mert az mindig segít. Olyankor megnyugszom, elvonulok vagy kihasználom bájos küllememet, az emberinek megmaradó szemeimet és hagyom had szeretgessenek meg a gyerekek vagy épp a felnőttek, akik sosem tudják meg, hogy egy elveszett lelkű nőt tartanak a karjukban és vigasztalják meg a puszta kedvességükkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 25. 22:54 | Link


A hinta lassan mozdult előre és hátra, halkan nyikorogva, mintha fájna az ingázó mozdulat. A csendben megdagadt a hang, minden lengésnél mintha egy szörnyeteg morgott volna. Lala cipőjével a sötét homokot túrta szórakozottan, nem is figyelt oda, milyen mintákat vésett a talajba. A környezetére sem hederített, ilyenkor már senki sem járt erre, minden aludt, csak neki kellett virrasztania ahelyett, hogy meleg ágyában várta volna meg a reggelt. A némaságot néha neszek szakították félbe. Egy vakkantás, zizegő fű, zörgő kövek vagy körmök alatt sikító játékszerek keltek néhány pillanatra életre, hogy azután elcsituljanak, pár percre, mielőtt újból kezdenének mindent elölről. Ha szemfülesebb lett volna a lány néhol megpillanthatott volna az est alatt egy vörös farkat, fület vagy gyorsan szaladó fekete zoknis mancsot, de ahelyett, hogy a rókájára ügyelt volna inkább az eget pásztázta. A csillagokat számolta, jobb elfoglaltság híján, kereste az iskolában megtanult csillagjegyeket és képeket, bár a Kisgöncölön kívül egyiket se találta meg ezen az éjjelen.
Talán még tíz percig hagyja, hogy kiélje magát a rókafi, aztán elkapja és visszarángatja a kastély falai közé, mielőtt elkapják mindkettőjüket és valamilyen csinos kis büntetést tukmálnak rá, amiért meg merte sétáltatni a hiperaktív állatot. Pedig neki ezen a napon nem is akaródzott nagyon ez a kései séta, de hiába a kedv hiánya, Caro addig vonyított és rombolt a szobában, hogy jobbnak látta inkább levinni egy kicsit a faluba, menni vele néhány kört és azután egy kifáradt kölyköt visszavinni a kastélyba. Nem érdemelték meg az aludni kívánó szobatársak, hogy egy szemhunyásnyit se aludjanak, mert kis Vuk virrasztani óhajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. május 31. 23:05 | Link
Málna

Vége a tanításnak mára, az előkészítő iskola nagyobb diákjait most kiengedték kicsit a faluba. Camil egyelőre nem tesz nagy felfedezőutakat, a kísérőkkel és a diákcsoportokkal nem is lehetne. Egyedül pedig egyrészt nem szabad, másrészt fél, hogy elkeveredne. Hiába beszélünk faluról, mégis néha olyan zsúfolt tud lenni - ezt az iskola ablakából is látja. És egy varázslófalu gondolata még egy csöppet ijesztő is. Itt aztán bármi megtörténhet! - véli a romániai mugli kisvárosból szalajtott tizenhároméves.
Társaság híján így hát csak a tér túloldalán lévő játszótérig jön el, ehhez nem kell pesztonka. Néhány másik, kisebb Shanes-es diák is így tesz. Ők a homokozó és az egyik mászóka körül csoportosulnak. Ahogy Camil hallja, egy ember méretű várat terveznek, és háborúsat fognak játszani. A hinták szabadok, a hihetetlenül bongyor hajú fiú ezek egyikét foglalja be.
Alig van itt egy hete, de már egy irodalmi szakkör indítását fontolgatja. Most ehhez keres megfelelő formát, miközben a földön tartott tornacipőjével ringatja magát a hintában. Néha eszébe jut egy jó mondat vagy egy megfelelőnek tűnő idézet, olyankor elővesz a farzsebéből egy kis noteszt és egy rövid ceruzát, és lefirkantja a gondolatot. Aztán újra a zsebébe süllyeszti a jegyzetet, hogy két kézzel két oldalt a láncba kapaszkodva, a földön vagy az égen tűnődve, röviden hintázva gondolkodjon tovább.
Utoljára módosította:Dolnay Camil, 2016. június 9. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. május 31. 23:28 | Link
NeMiza
-kedd délután, öt óra körül-


Egy hét hónapos poronttyal nem is olyan könnyű az élet, mint az gondolnád. Á-á, nehogy azt hidd. Az a valóság, hogy még mindig vannak kétségei a gyerek felől, illetve most már inkább csak a saját rátermettségét kérdőjelezi meg, mert a nemrég kézhez kapott apasági vizsgálat szerint a fia tényleg a fia és nem a nővére trollkodott vele, mikor előadta, hogy a baba valójában Mihaelé, nem az övé. Az első agyvérzés után egyenes út vezetett az apasági tesztet végző egyik pesti laborhoz a bizonyosság megszerzése érdekében (amnéziásan nem hiszel el olyan könnyen egy ekkora kaliberű dolgot... de még nem amnéziásan sem), s miután vizsgálat bizonyította, hogy a kiskrapek, akit eddig az unokaöccsének hitt, a saját gyereke, megejtette a második, gondolatbeli agyvérzést. Nem volt más hátra, hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy a baba az övé. Ezután jött az előrelépés, a kellemes változás- sikerült visszaemlékeznie egy-két névre, arcra és személyre. Többek között most már tudja, hogy Michelle tényleg a nővére, Mini nem a volt neje, Nina nem a leendője, és Becca egy fia tojást se szült neki, nem hogy gyereket. A volt neje kiléte még mindig egy merő köd és nyálka, de különösebben nem vágyik megismerni a titokzatos nőt, ha már az volt kedves, és otthagyta őket a gyerekkel együtt.
Summa summarum, ismét visszazökkent a gyereknevelés csodáiba, emlékek elillanása ide vagy oda, és ha gyereknevelés, akkor ebbe beletartozik a játszótér látogatása is, azon belül pedig a hinta. Az utóbbi napok, sőt hetek tapasztalata alapján a fia rajong a hintáért, legalábbis mióta képes ülni és megtartani a saját kicsi buksiját, és húszmillió biztosító varázslat mellett a papa el meri indítani a hintát. Na igen, az aggódás és Mihael egy új keletű páros. Az, hogy a fia hangosan kacag, abszolút pozitív visszajelzés a munkáját illetően. Csak nem csinálhatja olyan rosszul, ha agyerek élvezi, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. július 12. 22:48 | Link
Lepsényi Zalán
A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 25. 20:29 | Link



Feküdtem az ágyamban, és csak olvasgattam. Most, csak egyedül voltam a szobában, sehol senki, így egy idő után már kezdett zavaróvá válni a nagy csend. Lapoztam egyet a könyvemben, majd miután az első mondatot vagy ötször olvastam újra, mivel a figyelmem kezdett lankadni, felsóhajtottam, majd becsuktam a könyvet. Felültem az ágyon, és kitekintettem az ablakon. Odakint már kezdett lassacskán sötétedni, de nyár van, így szerencsére még nem volt koromsötét. Rendbe szedtem magamat kicsit, majd gondolkodás nélkül útnak indultam. Szükségem volt egy ki levegőre, a szoba négy fala már kezdett megfojtani odabent. Kiléptem az iskola főbejáratán, majd elindultam a falu felé. Néhány diák a kastélyból pont ekkor jött velem szembe, vetettem feléjük egy kedves mosolyt köszönésképpen, amit ők viszonoztak. Legalább már vagyok itt annyi ideje, hogy az arcomat egyesek megismerik. Bár, az is előfordulhat, hogy csak udvariasságból viszonozták, és valójában azt sem tudják, hogy ki is vagyok. Most már mindegy, sose derül ki. A faluba érve lassabbra vettem a tempót, nézelődni kezdtem a boltok kirakatait, majd megálltam az egyik előtt, aminek a kirakatában csodaszép nyári ruhák voltak kiállítva, Nézegettem őket pár percig, majd továbbhaladtam. A főtér kezdett kicsit üresedni, páran már most inkább otthon ültek, mint, hogy inkább idekint legyenek a levegőn. Még pár méter után befordultam, majd észrevettem egy apró kis játszóteret, magányos álldogálva. Odaballagtam, majd beleültem abba az öreg kis hintába, és lassan lökögetni kezdtem magamat a lábaimmal. Hihetetlen milyen picike vagyok, mivel a lábaim alig-alig értek le a földre, szinte a lábujjaimmal löktem magam. Ha valaki erre járna, és most látna, valószínűleg úgy nézek ki mint egy depressziós, aki egyedül szenved egy üres játszótéren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 18:51 | Link
Alexa

Főnix

Sose akartam kinőni a hintázásból, úgy éreztem, hogy ez fantasztikus móka és egyben remek kikapcsolódás. Mivel az égvilágon épp semmi dolgom sem volt, úgy határoztam, hogy ellátogatok a játszótérre. Reméltem, hogy nem lesz tele hangosabbnál hangosabb gyerekekkel, mert egyszerűen rosszul voltam a zsivajtól és rendkívül idegesített minden zavaró hanghatás. Tudtam, hogy én sem számítok még felnőttnek, sőt nagyon messze voltam attól, hogy annak nevezhessem magam, de sose szerettem a zajos dolgokat és egyszerűen túl komoly voltam még a korosztályomhoz is, ezért volt csupán néhány barátnőm otthon, hiszen a velem egykorú lányok teljesen más értékeket képviseltek és máshogyan viselkedtek. Reméltem, hogy azért nem számítok koravénnek mások szemében, már ami a gondolkodásmódomat illeti, de mindig jobban lekötöttek a tudományos könyvek, mint az üres szavak. Már nagyon vártam, hogy végre odaérjek a kedvenc helyszínemre, sötét farmernadrágot, piros rövid ujjú felsőt és fekete sportos balerinát viseltem, hajamat pedig kiengedve hagytam. Amúgy is ritkán tudtam magamnak valami normális frizurát összehozni, mert túlzottan dús hajam elégé nehezen kezelhető volt. Szép idő volt kinn, szerencsére nem volt túlzottan meleg, amolyan késő nyári időjárás volt. Amint a helyszínre értem, gyorsan belevetettem magam az egyik hintába, ami csuda jó móka volt. Szerencsére kevesen voltak körülöttem, és legnagyobb örömömre egyik gyerek sem zajongott.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. szeptember 3. 22:20 | Link
Zoé

  A nyár utolsó napjai még tartogatnak meglepetést, hisz az időjárás olyan bizonytalan mint a kutya vacsorája. Egyik pillanatban megfagy az ember, a következő pillanatban meg nem győz árnyékba vonulni. Szerencsére ez a nap éppen kellemes időt tartogat mindenki számára. Nem, egyáltalán nem strandoló idő - sajnos - de mégsem az a fagyasztó, hanem az, amit elvisel az ember fia.
  Főhősünk - bár jobb szó lenne rá, az, hogy alanyunk - a faluba igyekezett, ott is inkább a játszótér felé. Az emlékeit szeretné itt felidézni, főleg a jókat. Beül egy hintába és hol az emlékeibe, hogy pedig a gondolataiba mélyed. Egyik pillanatban hosszabb időre megfeledkezik arról, hogy lökni kéne magát és olyan ábrázattal ül a lassuló hintában, mint aki elbambul, vagy éppen kiesni készül a szemein.
  Elmélkedéséből éppen az téríti vissza, hogy égnek a szemei. Hiszen ezen idő alatt még csak pislogni sem volt ideje. Most meg nemcsak, hogy égő érzés keríti hatalmába a szemét, de még úgy is fest, mintha sírna. Egy pillanat erejéig gördül csak le egy könnycsepp szerűség az arcán, máris odakap és letörli, valamint szemét dörzsölni kezdi. Fél percig kinyitott szemmel körbenéz, ki látja őt így, majd mikor nyugtázza, hogy nincs ember fia se lánya se, aki ebben az állapotában észrevenné, behunyt szemmel hintázni kezd megint.
  Lépések zajára lesz figyelmes, mintha közelítenének felé. Mindenesetre, úgy tesz, mintha nem őhozzá jönne valaki, hisz biztos, hogy valaki máshoz megy, de erre esik neki útba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. szeptember 6. 19:47 | Link
Kamilla
Vizsgaidőszak után, Nina előtt


Ha már mind a ketten szabadok és mind a ketten itt laknak, hát kapott egy tiszta pillanatán és elhívta magával Kamillát is. Túlságosan ráfeszült idén a vizsgaidőszakra, de bizonyítani akart magának, hogy a folyamatos kihagyások mellett is képes teljesíteni. Megkérdőjelezhető, hogy jó döntés volt-e, hisz a rohamai csak sűrűsödtek a stressz miatt. De már vége van, végre lazíthat kicsit - már amennyire ő erre képes.
Viszont a fejfájása állandó maradt, hiába nem erőlteti már annyira a fejét, mint korábban. Egyszerűen már képtelen kellőképp koncentrálni és mindig csak azon retteg, hogy mikor ragadja el újra és újra a sötétség.
Kivéve most. Most tényleg próbál lazítani, nem gondolni a kelleténél többre. A hintában ücsörög, kezében fagyival, amire meghívta Kamillát is, ha már van olyasmije, hogy zsebpénz. Valamire azt is el kell költeni.
- Mentek majd valamerre a szünetben? Vagy apáddal még mindig nem rázódott helyre minden? - Próbál érdeklődni, ha már mostanában nemigen beszélt senkivel. Pedig szeret a lánnyal lenni, de egyszerűen képtelen volt bárkit is megtűrni maga mellett - legalábbis egy kivétellel.
- Vannak még rémálmaid? - Oldalvást pillant rá, azért nem akarja, hogy Kamilla kényelmetlenül érezze magát. Ő csak kíváncsi, meg jobb, ha a lányról beszélnek, mintha róla. Erre a gondolatra meg is dörgöli a halántékát. Most tényleg lüktet, vagy csak képzeli?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 15. 11:50 | Link

A legutóbb eléggé összevesztünk. Vagyis nagyon. Nagyon nagyon, és mindketten mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És én azóta gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy elássuk a csatabárdot. Mert ő a nővérem, és nem birok úgy létezni, hogy a nővérem haragszik rám, úgyhogy erről ennyit.
Amikor edzésről mentem hazafelé - mármint haza hazafelé, a szüleimhez -, láttam a hirdetést a kis döggel. És tádá, most itt ülök, a puha, szőrös kis kék szemű kutyu meg itt mocorog az ölemben, hogy le akar menni és járkálni. A helyzet az, hogy én szívesen el is engedném, de félek, hogy elkóborog, és valahogy nem akarom elengedni a fél vagyonom. Szóval ja. Az elülső lábai alá nyúlok, megemelem, mire ő nyüszögve néz szembe velem. Nem vagyok egy olyan ember, aki egyből elolvad az ilyenek láttán, de ez most tényleg olyan aranyos, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni és nyúzni. Komolyan.
Visszateszem a kutymuszt az ölembe, megnézem a karórámon, hogy mennyi az idő.
- Mindjárt itt lesz anyád - sóhajtva nézek le rá, most így tök természetesnek találom, hogy beszéljek egy kutyához. Amúgy elméletileg az egyszerű mondatokat értik, szóval még nem is vagyok annyira hülye. - Ha eljön. Remélem tetszeni fogsz neki, sokba kerültél - megcsóválom fejem, remélem, tényleg eljön. Nem haragudnék rá, ha nem tenné meg, tulajdonképpen jogos lenne. Megsértettem, és még késő is van, már rég besötétedett, mire visszaértem a faluba. Mert ugye kutyával utazni nem olyan, mint egy hoppanállás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 23. 16:42 | Link
Kamilla

Mondhatjuk, hogy egészen sok ismerősöm származott a Bagolykőből. Nem csak abból az időszakból, mikor ide jártam, sokkal későbbről is, mivel néha elszoktam jönni megnézni egy-két házak közt zajló kviddics mérkőzést, ha az időm éppen engedte.
Egy ilyen alkalom során találkoztam Kamillával is, akit utána félre is hívtam beszélni. Ha valaki jól nyomja, akkor azon nincs mit tagadni, ő pedig nem játszott rosszul. Javasoltam is neki, hogy esetleg próbálkozzon meg egy helyi ificsapat felvételijén. Fogalmam sincs, hogy végül elment-e.
Annyi biztos, hogy most itt voltam Magyarországon és így több időm és energiám tudtam az itt élő ismerőseimre fordítani. Oké, a német és lengyel haverjaim néha kicsit nehezteltek, amiért kevesebbet vagyok otthon, de az csak egy dolog. Attól még ugyanúgy tudtam nekik alpakka fejet vágni ha esetleg kommunikáltunk. Köszönöm, kamerás mobiltelefon!
Szóval úgy gondoltam, ha már egyszer  úgyis a környéken járok lecsekkolom a leányzót, hogy mi is van vele újabban. Éppen ezért küldtem neki egy baglyot, amiben megírtam, hogy ha van kedve, ma délután háromkor találkozzunk itt a játszótéren.
Én jelen pillanatban madár módjára gubbasztottam egy mászóka tetején, a kedvenc fekete bőrkabátomban és farmerban. Még túl meleg volt a december ahhoz, hogy túlságosan felöltözzek. Ezt megcáfolandó egy prémbe öltözött néni rohant el nem messze a kutyájával. Még azon is kabát volt.
- Magyarok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 19:47 | Link

Hogy mondjam el...?
Kinézek


A mai határozottan nagy nap volt. Mármint valakinek, egész biztosan nem nekem, de valahol, valaki egészen biztosan izgult és pörgött és élete nagy pillanatára készült. Én csupán odáig jutottam, hogy reggel lelöktem magamról az adott - fogalmam sincs, mi a neve - hölgy karját, összeszedtem a cuccaim és eltűntem a lakásból, még mielőtt felébredt volna. Szép start, nem tudom, hogy egy kézfogás vagy két durranós pofon tenne jobbat most.
Szóval sikeresen kitántorogtam kissé még ködös gondolattal az utcára, hogy aztán hazakeveredve lemossam magamról az éjszaka emlékét. Alig fél órával azután, hogy a kulcsom zörrent a zárban, már a hajammal igyekeztem valamit kezdeni a tükör előtt. Az ihlet teljes hiánya jellemezte a módszerem, szóval csak lenyaltam, majd elvégeztem az öltözetemen a végső simításokat. Igazából nem sok dolgom volt.
Rá kellett volna vennem magam, hogy bekopogjak Alexhoz, amiből csupán annyi valósult meg, hogy elsétáltam a házuk előtt, majd azzal a lendülettel mentem is tovább. Nem néztem hová megyek, csak hagytam, hogy a lábam vigyen.
Tíz perccel később azért csak megtorpantam, hogy a cigarettatárcám után keresgéljek. Végül csak ledermedtem a mozdulat közben és mély levegőt vettem, majd lassan ki is fújtam. A sors ma nem fogta a pártomat, egész egyszerűen nem akarta hagyni, hogy tovább toljam az elkerülhetetlent. Az előkészítő igazgatója bandukolt tőlem nem messze, láthatóan elgondolkozva.
Mire észbe kaphattam volna, már egy lépéssel lemaradva baktattam utána, hogy aztán a vállára tegyem a kezem, halvány mosollyal az ajkamon.
- Találd ki ki vagyok! - igyekeztem elfojtani a vigyorrá szélesedő mosolyt, de egyszerűen nem ment, szóval csak az ajkamba haraptam, hogy aztán a karját szorongatva húzzam valami kevésbé nénik által figyelt terület felé.
- Gyere, beszélnünk kell! - Na tessék, csak eljutottam idáig is. Az esetleges tiltakozásával nem különösebben törődtem, most éppen éreztem elé erőt, nem várom meg, míg megint inamba száll a bátorság.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 14. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. február 12. 18:44 | Link


Az előkészítő bejáratán kilépve metsző szél fújta szét a hajam a szélkerék minden irányába. Fent álltam a lépcső tetején, és csak néztem a hajszálaim között az utat. Szemem már ráállt a szokásos menetre, de a lábaim ellentmondtak neki, és elmentek az ellenkező irányba. Untam már, hogy mindig ugyanarra megyek. És ma este még csak készülnöm sem kell, mert amíg a gyerekek feladatokat oldtak meg, addig mindennel elkészültem. És még energiám is maradt, akár még egy táncszakkört is letartottam volna még a törpéknek.
Olyan házak mellett mentem el, amiket még nem is láttam, vagy ha igen, akkor is olyan régen, hogy talán igaz sem volt. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy még mindig van, amit fel kell fedeznem ezen a helyen, és jól döntöttem, hogy még nem jelentkeztem át sehová. Bár valószínűleg nem is tudtam volna itt hagyni Colost.
Egyszer csak egy játszóteret pillantottam meg. Elég nagy volt, és a hideg miatt egy gyerek sem ólálkodott a közelében. Felnéztem az égre, és konstatáltam, hogy igaz, hogy a nap már lemenőben van, de még van időm mielőtt teljesen besötétedne. Odamentem, és táskámat a homokba ledobva beleültem az egyik hintába. Cipőmmel egy ideig ide-oda taszigáltam a lábam alatt a szemcséket, végül feltoltam magam, és elengedtem. Élveztem, ahogy a gravitációval kacérkodom, ahogy hol engedek a vonzásának, hol ellene cselekszem, és kilebbenek előre-hátra. Egyre jobban, míg már elérem a maximumot, és akkor...kilebbentettem a lábamat oldalra, és a hinta össze-vissza kezdett menni. Forogtam, pörögtem, közben pedig hol eltávolodtam, hol pedig közelebb értem a földhöz. Kislányos sikkantás hagyta el a számat, aminek a vége már átment önfeledt nevetésbe. Olyan régen csináltam ilyet utoljára, hogy szinte már az idejét sem tudtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2017. február 26. 14:57 | Link


Tavasz. Kellemes, lágy napsütés, a hűvös szellőn szálló illatokat pedig szinte harapni lehet. Egy mély lélegzetvétel, és mintha egy egészen más dimenzióba repülne az ember fia. Lassan éledező természet, visszamerészkedő madarak bizonytalan, társaikat kereső éneke. Megújulás, felfrissülés, szabadság, egy új kezdet. Tavasz.
Ákos életébe is beköszöntött a tavasz. Bár a naptár szerint kicsit még korai, de az ő életében igen sokat váratott magára. Csaknem egy év, egy hosszú év. Nem tűnik neki annyinak, talán az egész élményt egy napba de tudná sűríteni. Most, hogy vége van, és hazatérhet... nos, az elkövetkezendő időszakot nem sűrítené, inkább nyújtaná. Évszakhosszúságúvá, évekké, ha lehetne, ő örökké a tavaszban élne, ugyanis kifejezetten jól érzi magát.
Végre ismét önmaga, az az Ákos, akit megismerhetett a világ. A fél intézetet az ujja köré csavarta, miközben elegánsan ellógta a kezelések, terápiák végét. Bárkinek lyukat beszélt a hasába, ugyanaz a pimasz, mégis csábító vigyor ült az ajkain, mint amikor megérkezett. Ennek ellenére nem mutatott különösebb ellenállást, nem hadakozott a gyógyulás ellen. Csak a szabadulását sürgette volna már, szerette volna, ha végre kipróbálhatja magát tényleg élesben. Amúgy is sok időt töltött itthon az elmúlt hétvégékben. Ezúttal már felügyelet és "babafigyelő" nélkül, szabadlábon járhatott. És végre eljutott ide is - többet nem kell visszamennie. Legalábbis nem kötelezően, csak akkor, ha akar. Illetve, ha az édesapja pénztárcája még bírja.
Könnyű volna a családját hibáztatni, csak felesleges, és ezt már ő is belátta. Nem változtatta meg a világot maga körül, és ő sem változott érdemileg. Egyszerűen csak átült az asztal túloldalára, és egy egészen más szemszögből, más szemüvegen át képes észlelni a világot.
Lillával is szeretne találkozni. Nem hagyta, hogy hatalmas welcome back parti legyen, vagy felhajtás. Azt szeretné, ha minden olyan lenne, mintha el sem ment volna, mintha mi sem történt volna. Ő képes így gondolni a helyzetre most már, de vajon a környezete is képes lesz rá? Ezt még próbálgatja, ahogy azt is, meddig mehet, meddig engedheti meg magának, hogy úgy viselkedjen, mint régen. Fel kell húznia az új határokat, egy ilyen környezetben is. Pontosan tudja, pszichoterapeutájánál meddig mehetett, a nővéreknél, a biztonságiaknál, a többi bent lakónál. Kitapasztalta, és próbált a szabályok szerint játszani, amennyire csak ment neki. És most egy új játéktáblára keveredett, ismeretlen szabályokkal.
Szemtelen magabiztossággal kezeli a helyzetet, ahogy mindig. Írt Lillának egy baglyot, mintha mi sem történt volna, találkozzanak a játszótéren, ha ráér, és majd csinálnak valamit. Kivételesen időben érkezik, sőt, előbb, mint tervezte. Út közben két cigarettát is elszív, de mielőtt még belépne, gyorsan elnyomja, a csikket pedig eldobja. Hosszúra nőtt tincseit a tavaszi szél kicsit rendezetlenné fújta, füle mögé tűri haját, hogy egy kicsit megzabolázza. Dohányfüst illata keveredik a jól megszokott, nem túl tolakodó parfüm illatával. Nem túl lelkes pillantással konstatálja, hogy pár gyerek zajoskodik a játszótéren. Hétköznap délután van, nincsenek sokan, de még mindig nem kedveli a gyerekeket, ezért igyekszik kizárni őket, és a kellemesen melengető napsütésre gondolni csupán. Leül egy padra, barna tekintetével a környéket fürkészi. Azon kapja magát, hogy várja. Alig várja, hogy megpillantsa az ismerős sziluettet, és csak úgy átadja magát a látványnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. február 28. 16:47 | Link
Valentin
Szigorúan sötétben  Rolleyes

Végül itt kötünk ki megint és a fene egye meg, hát már megint lement a nap. Kissé összébb húzom magamom a ballonkabátomat, amit a mai napra választottam. Remélem nem jön erre egy gyermekkel rendelkező ember sem, mert még a végén azt hiszi, az előkészítő igazgatója valami furcsa perverz, aki egy másik furcsa perverzzel osztja meg furcsa perverz időtöltését. Mondjuk Valentin legalább úgy is néz ki, mint akitől vigyáznia kell minden korosztálynak, ellenben velem, aki... nos aki a cukrosbácsikra hasonlít. Kár ebbe belemenni, azt hiszem. Muszáj eljutnom fográszhoz, valami láromkodást borotváltatok a hajamba vagy ilyesmi kapuzárási pánikos lépés. Mert az van ám nekem, erre a minap rávilágítottak a kolléganőim, akik az ebédszünetben a modern boszorkány egyik cikkét tárgyalták ki. Egész sok állítás igaz volt rám, de a világért nem mondtam volna. Vettem bőrdzsekit, van szűk farmerom, viszonyom volt egy fiam korabeli ifú nővel, és elkapott a vágy, hogy valami olyat tegyek, amitől megváltozik az életem. Csak a munkahelyre seprűvel járás hiányzik. Nem lakom messze, és általában munkába menet előtt még reggelizünk valahol Ash-sel.
- Szóóóval... gondolkoztam.
Időm mondjuk volt rá, de most még magamhoz képest is lassan és elnyúlósan hoztam elhatározásokat. Éppen ezért az, hogy most itt vagyunk, pont egy olyan hirtelen döntés volt, mint amikor a miértek miatt ültünk itt együtt. Elkaptam az utcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 9. 18:26 | Link
Zója néni 🙈
ruci | március


Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Rutkay Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 17:26 | Link
Alison Black kisasszony


Csak néhány napja érkeztem Bagolyfalvára. Őrültség de pont a vizsgaidőszakban sikerült ide jelentkeznem. Mondjuk úgy, hogy voltak nehezítő körülmények. Anyámék világ körüli útra mentek, és úgy gondolták jobb lesz a bentlakásos suli. Így kerültem ide. De egész jó volt a hely. Ma is épp a játszótéren ültem és az egyik padon ülve az eget figyeltem. Jobban jártam volna ha tanulok, de nem volt épp kedvem hozzá. Jobban örültem neki hogy az emberek jövés - menését figyelhettem. Bár unalmas volt egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. március 19. 10:19 | Link
Ráhel

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 19. 10:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2017. május 13. 09:28 | Link
Levendula

Napsütötte reggelre ébredtünk, már aki aludt amúgy is. Én nem sokat. Bár Boti jó gyerek volt, azért szívesen felébresztett az éjszaka közepén a sírásával. Ez se Willnek, se nekem nem jött jókor. Will amúgy is kimerült az egyetem miatt, én meg képtelen vagyok kipihenni magam, ami nem mutat jól a Viperáknál. Néha képes lennék a seprűn elaludni.
Szóval fáradtan, de egész jókedvűen baktattam Botival a szokásos szombati bevásárlókörútra. Útba ejtettük a közértet, ahol babakaját és egy csomag pelenkát is vettünk, meg egy-két dolgot otthonra.
Hát igen, Botival nem a legegyszerűbb a vásárlás. Nem szeret babakocsiban vagy kenguruban lenni, így kénytelen vagyok a karomban vinni mindenfelé. Még jó, hogy a kviddics megedzi a kart.
Kezdem megismerni lassan Botit. Mi az amit szeret, mi nyugtatja meg. Érdekes módon úgy tűnt nem hiányolja az apját vagy az anyját. Egész nyugodt kisfiú.
Körútunk utolsó állomása a játszótér volt. Furcsa mód, nem volt egy szem gyerek se, pedig gyönyörűen sütött a nap.
Mióta nálam volt, Boti lassan elkezdett lépkedni, de még nem nagyon érezte biztonságban magát ahhoz hogy elengedje a kezemet. Így "sétáltunk" egy darabig, mikor elfáradt, beültettem a hintába.
Nyugodtan üldögélt és néha mosolygott. Külső szemlélő biztos azt hihette, hogy az én gyerekem. Ó, pedig mennyire nem. És bár Boti nagyon édes gyerek, apámra még mindig nagyon haragudtam amiatt, hogy ilyen helyzetbe hozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 29. 17:10 | Link

egy péntek délután | #stylish

Ha bármelyik bogolyfalvi lakos azon a péntek délutánon az égre pillantott, biztos lehetett benne, hogy nem csak felhős idő van, hanem már az eső lógatja a lábát a környéken. Szinte bármikor leszakadhatott a nyári zápor, vagy akár zivatar is, ha valaki nem vigyázott eléggé, akkor akár az utcán is elkaphatta. Max meg mégis kint ült a fából faragott méhecske hátán törökülésben és egy nyalókát tuszkolt a savanyú porba nagy lelkesen. Régebben mindig a közeli kisboltban vett ilyet, még odahaza, de sosem sikerült úgy beosztania, hogy a cukor és a por egy ideig tartson ki. Külön-külön pedig már nem voltak viccesek, olyan érzést keltettek benne, mint a biciklije kormánya rojtok nélkül.
Csendesen ücsörgött ott, néha csúnya pillantásokat vetve a közelben elhaladó lakosokra, mert ő nem látványosság, hogy csak úgy meredjenek rá, majd ha fizetnek, akkor esetleg elkalandozhat a tekintetük. Addig meg a legjobb, ha maguknak maradnak. Aztán ismét lépéseket hallva a lány felé fordult, hogy egy apró vigyor terüljön szét az arcán, miközben a nyalókát a szájába applikálta. Ennek már legalább harmincöt perce, az eső még mindig nem méltóztatott leesni, viszont helyette Max már ugatva megkergetett egy kisnyugdíjast és lement hídba, hogy aztán ropogva-röhögve omoljon a földre.
- Jó, jó, vegyük úgy, hogy teljesítetted... akkor viszont megint én jövök... mondjad - intett a kezével, hogy ő bizony itt van, vár, csak ne kímélje a lány, nem olyan érzékeny ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 22:20 | Link
Szofijjá és Mr Chris Bailey

Vigyorogva simít végig a masszívan nyáladzó kisfiú szőke fején, majd a kis kacagó szájból újra kibukó cumit egy mozdulattal igazítja vissza a helyére. Szabad kezével ugyanakkor tovább csikizi a gömbölyded pocakot, így a cumi csakhamar ismét kiesik Chris nevető szájából. A rellonos le se tagadhatná, mennyire imádja a kisfiút, akivel már most érezhetően szoros a kapcsolatuk. Nem úgy, mint áldott jó apjával, akivel még mindig nem vergődtek zöldágra, és aki valószínűleg a mai napig nem békélt meg Szofi döntésével, miszerint Noelt választja Chris keresztapjának.
A játszótér csendes, rajtuk kívül csak egy barna copfos kislány és az anyukája vannak, de ők sem a közelben, hanem távolabb, a hinta körül. Tökéletes. A madarakat erősebben hallani, az iskola zaját viszont már egyáltalán nem. Egészen idilli, mintha egy másik világba csöppentek volna, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg késő délutáni találkozójukat.
- El sem hiszem, hogy már nyolc hónaposak - jegyzi meg egyszer, oldalvást pillantva fel a fáradtnak tűnő anyukára. - Hihetetlen, hogy már két foga van! Natinál is hasonló a felállás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 12. 09:36 | Link
Weiler Dante

 Amikor úgy döntöttem, hogy hallgatok rá és ideköltözöm, nem számítottam arra a sok új élményre, ami ért. Arra sem, hogy egy rég látott ismerőssel találkozom, aki mesél valakiről és, hogy ez akár még a kísérleteim sikerének záloga is lehet, ha az illető, akiről mesélt hajlandó velem kooperálni. Bár azt a tényt nem szabad elfelejtenem, hogy erre még meg kell kérnem és ismerősöm elmondásából úgy tudom ez nehéz dió lesz.
 Nos ráérek ezen agyalni, ha már berendezkedtem a laboromban, ami még picit várat magára. A temetés szerencsére rendben és a helyzethez képesti profánsággal ellentétes jelzővel élve szépen lezajlott. Bár persze Merkovszky nem jött el. Talán nem is baj. Kéréséhez híven Temit a gyermekei mellett helyeztük örök nyugalomra egy ében koporsóban és mellé tettük pálcáját és kedvenc ékszereit-köveit és néhány képet a családjainkról. Semmi fellengzősség, semmi túlcicomázás, csak két szép beszéd és a Nocturne, amit annyira szeretett játszani hegedűn.
 Itt keringek a légben, magasan a fák lombkoronája felett. Tollaimmal játszik a szél. Szárnyam alá kap és messze repít, mind testem mind lelkem könnyűvé válik repülés közben. Olyan nehéz volt ez a pár nap, nagyon kellett már ez a kis pihi. Persze nem ok nélkül rovom most sem a köröket, de az okom még nincs a környéken. Viszont innen fentről mindent jobban látok és hamarabb kis fogom szúrni őt, ha a közelbe ér. Holló alakomban szeretek ilyesmit csinálni. Figyelni, nézelődni, keresni és kutatni. Így nem árthatnak még a legveszélyesebb teremtmények sem, akik elvették tőlem a szüleimet és, akik miatt feladva az álmaim lettem az, aki most vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. október 14. 18:00 | Link
Laci

Valamiért rajong az őszért. Ha megváltoztathatná az évszakok hosszát, akkor egészen biztos, hogy hosszú telet és őszt kívánna rövid nyárral és tavasszal. Semmi köze nem volt sz ősz szeretetének ahhoz, hogy véletlenül pont erre az évszakra esik a születésnapja is, ami vészesen közelgett. Kicsit aggódott is emiatt, hiszen ez már a tizenhetedik születésnapja lesz, ami egyet jelent a hivatalos felnőtté válással, már pedig ő még nagyon nem akart felnőni.
Talán ez a benne élő gyermek vezethette most is a játszótér irányába, amely most egészen üres volt szombat délutánhoz képet. Talán a hidegen fújó szél és a borús idő tántorította el a kisgyermekes családokat, hogy ezt a délutánt itt töltsék, talán valami más. Minden esetre örült, hogy egyedül lehet egy kicsit a gondolataival. Ideje lett volna például eldönteni, hogy mihez szeretne kezdeni, az alapképzés után. Semmi elképzelése sem volt arról, hogy mit szeretne csinálni, miután elvégezte az ötödiket is. Aztán ott volt még a gyászosan semmilyen szerelmi élete is, amellyel kedves barátai előszeretettel húzták az agyát. Szegény vörösnek nem igazán jöttek össze ilyen téren a dolgok, valahogy egy egy srácban sem találta meg a nagy Őt.
A hinta amelyben helyet foglalt kicsit nyikorgott ugyan, de ez a mások számára talán zavaró hang őt megnyugtatta, legalább annyira, mint maga hintázás. Természetesen nem lökte magát akkor lendülettel, mint a kisgyerekek, lába mindvégig érte a talajt. Inkább csak az illúzió kedvéért csinálta, bár vörös tincseinek ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy össze-vissza álljanak. A szél pedig csak rásegített a dologra, de úgy döntött, hogy nem fogja érdekelni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. november 16. 19:30 | Link

Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak?
Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda.
Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet.
Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. november 16. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
acuo1_1280.png
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 18. 19:20 | Link
Franciska

Azt hiszem, ez a hosszú szövetkabát nem volt olyan rossz választás. Majdnem a térdemig ér, és most már legalább nem fagy le a fél testem. A másik oldal viszont az, hogy így olyan vagyok a sötétben, mint egy rossz pedofil. Azt hiszem, ezt indulás előtt is átgondolhattam volna. Most már mindegy, mivel célzott találkozó, remélem a másik fél, ha meglát, nem fut el.
Mielőtt még a megbeszélt találkahely, a játszótér felé venném az irányt, beugrok a cukrászdába, hogy kerítsek valamit, ami melegen tart minket. Nem is kérdeztem meg, hogy mit kér majd, és bár volt egy időszak, amikor együtt gyerekeskedtünk, ő inkább a húgom barátnője, nem az enyém, így fogalmam sincs, hogy mit szerethet. Mindenesetre veszek két fél literes étcsokit, az egyiket naranccsal, a másikat eperrel megturbózva. Remélem nem fogyókúrázik/méregtelenít/űzi ki a szellemeket a bőréből éppen, ami miatt nem inna ilyesmit, na nem mintha az én ne tudnék magamba tölteni egy liter forrócsokit, csak állítólag nem illendő, meg hát ha már vizsgaidőszak van, jól kéne tudnom aludni, és nem biztos, hogy ennyi csokival a gyomromba ez egy sikeres művelet lenne.
- Hali!
Integetni nem tudok, így csak egy kicsit emeltebb hangon köszöntöm a lányt, felé közeledve, úgy, hogy a bal kezem kicsit megemelem. Ezen a rövid úton legalább melegítette a két vastag falú papírpohár a kezem, ha már kesztyűt elfelejtettem hozni.
- Köszi, hogy eljöttél. Szereted a forró csokit? Ez narancsos, ez meg epres. A pohár meg nyerős, az alján van, hogy nyertél-e valamit a cukrászdában.
Amennyiben szereti, és kiválasztja valamelyiket, átnyújtom neki, a sajátomba pedig belekortyolok, mielőtt leülnék a hintába.
- Hogy vagy? Milyen a suli? Minden oké?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 5. 00:19 | Link
Gördeszkás ember
Ruci | ASzabadbanNemSzabadDaltÍrni

Gyönyörű az idő, bár nekem itt Magyarországon mindig melegem van. Hiányzik Szibéria. Éppen a játszótéren egy padon ülök, dalszöveget írok. Amióta anyukám küldött egy levelet nekem, hogy az egyik ismerőse szívesen látna engemet Moszkvában egy meghallgatáson, egyfolytában csak dalt írok, és próbálom nem elfelejteni az orosz nyelvet. Éppen egy új versszaknak álltam neki, amikor egy kis fuvallat felkapta a papírt amire írtam, én meg utána rohantam. Papír, papír gyere vissza, egy csomó időt beleöltem a szövegbe amit rád írtam! Persze a macskám is rohant utánam, bár nem igazán tudom miért. Alla mindig egy lusta macska volt, de mostanában egyfolytában össze vissza futkározik. Meg izgága. Annyira rohantam a dalszöveg után, hogy még a rágómat is kis híján lenyeltem.
Na nee, szem elől tévesztettem a lapot, és nem tudom hogy hova lett. Remélem valaki megtalálja és visszajuttatja nekem. De nem hiszem hogy bárki is tudná, hogy ki az a Siberian Scream. Mert hogy az lesz egyszer a művésznevem, ha folk metal énekes leszek. Dalszöveg, dalszöveg, gyere szépen az íródhoz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 25. 19:39 | Link
King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Nem sokkal ezelőtt anyukám küldött egy csomagot, gondolom elküldte a telefonomat. Nem túl felvágós, egy kis nyomógombos Nokia, viszont nem az volt a csomagban amire számítottam. Egy érintőképernyős okostelefonnal találtam szembe magamat a dobozka kinyitása után. A mellékelt levélből megtudtam hogy be lett állítva, úgyhogy nekem már nem kell ezekkel a dolgokkal bajlódnom. Gondoltam töltök le zenét, de ezen nem lehet kiigazodni. Azt megtaláltam hogy honnan lehet, de azt nem hogy hogyan. Gyerünk, gyerünk jöjjön egy emberke aki egy kicsit eligazít!
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. május 27. 18:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. június 1. 22:10 | Link
King Jr. David
Ruchi | Előzmény

Gyorsan átöltöztem a WC-ben (mert hol máshol?), és elszaladtam egy nyugis helyre olvasni. Előszedtem a táskámból egy könyvet, ami a 'Bűn és bűnhődés' címet viselte. Szeretem a Dosztojevszkij könyveket. Beültem a hintába, mert ugye nem a padra kell, és nagyon aprókat hajtva a hintán mélyedtem az olvasásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér