Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=886055#post886055][b]Teleki Vince Alex - 2025.01.26. 15:59[/b][/url]

Henry nyugodtan pihen Vince lába mellett, néha felpillant a gazdájára és a vele diskuráló nőre, máskor meg a közeli madarak terelik el a figyelmét.
- Ez kedves Tőled - húzódik vissza a nyújtózásból, miután meglapogatta Henry oldalát. - Úgyis lenne egy kis elintézni valóm Budanekeresden, de azért próbálok estig hazaérni - él az ajánlattal, de azért nem is akar Naya terhére lenni.  
- De hogyhogy több lett az időd, kevesebb az ügyelet hétvégén? - érdeklődik, emlékszik arra, amikor még Anett is az Ispotályban volt, neki nem igazán volt szabadideje. Vince figyel és ez éppen csak addig lankad, míg elkapja a pórázt, Henry ugyanis felélénkül és nagyon ugatni kezd a kerítésen túli törpe pincsire.
- Nyugodj le, Henry! Nem szabad!- szól rá és a gallérjánál visszahúzza, míg le nem nyugszik az eb.
- Bocs, Henry imád közbeszólni, néha olyan, mintha ő irányítana minket - simítja meg a golden retriever szőrét, Henry viszont gondol egyet és átcammog a nő oldalára, orrával böki meg a lábát.
- Ha egyedül jövünk a játszóra, akkor nem is tudom kihozni Henryt, kétfelé nem tudok figyelni, mint Ti - nevetgél, utalva a nők különleges képességeire. Fél szeme állandóan a kislányán, most is odapillant, de úgy tűnik, hogy bejött ez a rugós hinta.- Nálatok minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=886191#post886191][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.01.28. 19:14[/b][/url]

Naya bólint, hogy akkor ezt megbeszélték, a részleteket pedig majd később úgyis letisztázzák. Szereti a totyogóst, de azért sajnálja, hogy az első évéből nem sokat látott.
- Nem, szakítottunk Atlasszal - kár lenne kerülni a válaszadást és témát. Egy éve azt sem gondolta volna, hogy az esküvőjét fogja szervezni, nem hogy szakítani fog élete szerelmével. Az viszont tény, hogy a szakítás óta valamivel nyugodtabb lett és kiegyensúlyozottabb.
- Nem bántad meg a kutyát? Gondolom elég nehéz lehet Amirát egyedül nevelni, és még egy kutya is... Merész vállalás, én nem hagytam magam rábeszélni. - Mert az ő fülét is rágták otthon ketten, hogy szerezzenek egy kutyát, na jó, talán meg is ígérte Ginának, de most úgy érzi, jól döntött amikor nemet mondott századjára is.
- Jársz vele kutyaiskolába? Múltkor láttam a bestiáriumnál kiírva a hirdetést, hogy valaki foglalkozik ezzel, de meg nem tudnám mondani, ki. Ha arra jársz, nézz rá - ajánlom, mert láthatóan nehéz dolga van a kutyával. - Szia te kis mackó, mi a helyzet? - Naya megvakargatja a kutya füle tövét. Fejben már azt tervezi, hogy hétvégén egy jó nagy sétát fognak tenni ők hárman, hátha lefárad az eb és Vincének egyik kölykével sem lesz gondja.
- Persze, egyébként jól vagyunk. Kishúgom pasizik, én meg sorra kapom tőle az agybajt - nevet fel, még mindig a kutya fülét vakargatva. Henry láthatóan élvezi a törődést, úgyhogy le is guggol hozzá egy alaposabb simogatásra. - Na és nálad nincs semmi a láthatáron? - Képtelen rákérdezni, jár-e randizni rendszeresen. Amira édesanyjának halála nem olyan téma, amiről szívesen beszélgetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=886740#post886740][b]Teleki Vince Alex - 2025.02.09. 14:20[/b][/url]

Azt gondolta, hogy talán a munkahelyi beosztásban történt változás, de a nő válasza igazán meglepi, ez még Vince arcára is kiül. Nem is igazán érti, mert amikor az egyik rendezvényen összefutottak, váltott néhány szót Atlassal és teljes meggyőződésse volt arról, hogy az a fickó nagyon is szereti Asteriát. Ezek szerint a szeretet sokszor nem elég, az pedig, hogy mi történhetett, Vince nem is szeretné firtatni. - Igazán sajnálom - csupán ennyit mond, egyebet nem is fűz hozzá. - Őszintén? Néha de - mosolyog, Henry sokszor csinál rosszat, néha hatalmas gödröt ás az udvaron, amit aztán Vincének kell belapátolnia, kedvenc időtöltése pedig az, hogy szétrágcsálja a férfi papucsait. - A Menhely nagyon megtelt, Henry meg beteg volt és kellett egy hely, ahol jó kezekben van. Végül nálam ragadt - vonja meg a vállait. Azért, ha egyszer a keze közé kerülne az, aki bántotta szegény ebet, biztos behúzna neki egyet.
- Az, de ugye ott van a nővérem és ő is sokat segít. Egyébként meg imádja Henryt, szerintem többet van nála, mint nálam a kutya - mosolyodik el, néha tényleg olyan, mintha valójában Petra lenne a gazdája, a nőre jobban is hallgat.  - Látod ez jó ötlet, köszi. Rá is férne egy nevelés, mert elég rosszcsont - itt valamiért Henry rá is emeli a pillantását Vincére, mintha pontosan tudná, hogy róla van szó. - Ez is tökéletes példa, az előbb leszidtam őt, és most másnak hízeleg. Tipikus - csóválja meg a fejét, de azért mosolyog. Amira közben gyűri a hintát, igazán lelkesen rugózik rajta, félő, hogy ők fogják tönkretenni a játszótér játékait. - Szóval abban a korban van, jobb , ha rákészülsz lélekben is - neki szerencsére nem kellett a nővére miatt aggódnia, ellenben a szüleinek. Emlékszik arra, amikor Petra volt tizenhat, teljesen megkergült, nem egyszer veszekedtek vele odahaza. Szerencsére azóta egy érett felnőtt lett belőle. - Nincs - felel egyszerűen. - A történtek után sokáig nem is tudtam ilyenre gondolni, mostanában még ha meg is fordul a fejemben, sok a teendő. Amira, a munka és egyébként sem járok olyan helyekre, olyan mintha elfelejtettem volna, hogyan is kell - vonja meg a vállait. - Jut eszembe, mivel végre összefutottunk, hoztam neked valamit - kabátja belső zsebéből húz elő egy vaskosabb borítékot. - Ezt Anett neked szánta, csak annyi minden volt, hogy elfelejtettem odaadni a temetés után, aztán meg elkeveredett - a borítékban képek vannak, ékszerek és egy baseball sapka, amit Vince nem is igazán tud hová tenni, ahogy azt sem tudja, hogy kinek az aláírása díszeleg rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=887266#post887266][b]Androvics V. Botond - 2025.02.23. 18:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=887297#post887297][b]Androvics V. Zakariás - 2025.02.24. 20:50[/b][/url]

- Hmh - mosolyodik el, ahogy felpillant bátyjára. Arcán a telefonja fénye tükröződik; azon alkalmakkor, mikor lent jár Bogolyfalván, kihasználja a mobilinternet előnyeit. Most épp a Netflixet böngészte, mert meghal, ha nem tölt le valami binge-elhető sorozatot, az előzőt ugyanis ledarálta legutóbbi forgolódássorozata alatt. Azonban bátyja igazat mond, ezzel pedig kiérdemel egy visszafogott mosolyt öccsétől. - Tényleg tök olyan. Furcsa.
Azért mégis messzire jutottak azóta, hogy legutóbb hasonló jelenet játszódhatott volna le köztük itt a Mátrában. A bőrkabát ugyanolyan maradt, a húzódzkodások talán gördülékenyebben mennek, Zaki pedig hasonlóan, mint akkor, most is egy fának dönti a hátát, és épp bátyját figyeli. Ő nem ez a Játszótéren húzódzkodást csinálós fajta, sosem volt az.
- Ja, nem, dehogy. Nyugodtan - legyint, és int is a másiknak, amolyan csak tessék-formán. Tényleg helyzetfüggő a dolog. Két oka lehet ugyanis annak, hogy Zakariás válasza "nem" erre a kérdésre: az egyik, ha ideges, és legszívesebben ő is rágyújtana, bár amióta eljött Gyöngyvértől, igyekszik kiegyensúlyozott és nyugodt életet élni, több-kevesebb sikerrel. A másik ok pedig a szeme alatt húzódó karikákban keresendő. Ő nem igazán szerette volna lerakni a cigit tizennyolc évesen, mert nem volt éppen olyan állapotban, hogy jól essen neki a nikotinmegvonás. De sajnos nem nagyon volt más választása. Majdnem egy dobozzal is elszívott egy nap. A füstölés pedig kifejezetten rossz hatással volt az idegrendszerére. A dohányfüst nem éppen megbízható jövendölési forma, ő legalábbis így gondolja: mégis majdnem mindig látta a formákat és jeleket, és határozottan rossz gyakorlat bármilyen jövendölési formát napi tizenkilencszer alkalmazni. Ki az, aki napi tizenkilencszer kártyát vet? Csak a megszállottak. De Zaki nem tudott csukott szemmel cigizni, és egy idő után már idegesebb volt a mintáktól, mint ami miatt rágyújtott. Nem érte az meg végül.
Kár. Azért néha még most is rágyújtana.
De Boti kezében jól áll a cigi. Nem is tudja elképzelni anélkül testvérét, pedig tudja, hogy a másik sokszor türtőzteti magát, mikor mellette van, akár kérdés nélkül is. Vagy a szeme alatti karikák mélységéből olvassa ki, hogy most nem alkalmas a dohányzás, vagy csak egyszerűen megkérdezi: de Zaki úgy érti, többször nyomja el függőségét féltésből, mint ahányszor indokolt lenne. Mégis, hálás neki, hogy ezt az áldozatot meghozza érte.
- Az a különbség a most és az akkor közt, hogy még én is veled cigiztem. - Teszi hozzá a gyors eszmefuttatása után. - Most sem megyek az elhagyatott mosdókhoz takarodó előtt, nem akarom rajtakapni a diákokat. - Valószínűnek tartja, hogy a legtöbb tanár tudta, hogy az Androvics fivérek oda jártak össze cigizni, ha már nem tudtak együtt kilógni a klubhelyiségből, lévén más házba jártak. De Zaki azért mindig igyekezett takarodóra visszaérni a Navinébe.
Telefonját immár leereszti, sőt, a zsebébe rakja - a letöltés már elindult -, s mikor bátyja rágyújt, akkor sem követi mozdulatait szemével, inkább csak a másik arcát nézi, ahogy egy pillanatra befesti a láng meleg fénye.
Ismét váratlant közöl vele testvére. Szemöldöke fölszalad, szemében meglepettség csillan, ám ajkai hamar mosolyra húzódnak, és halkan elneveti magát.
- Mi? Nem mondod? Megjöttek a pedagógusi ambícióid? - Kérdi, és azért nevet kicsit, mert hát, róla sem elmondható, hogy a legvadabb álma volt a tanárság. - Na, Boti, tök jó. Bár minden reggel látnod kell majd a fejem a reggelinél, erre készülj fel. - Mondja még, majd egy aprót sóhajt. - De fura lesz... a kastély falai között megint együtt. Jézusom. Tisztára, mint anno. - Kissé kirázza a hideg. De nem, azért azóta sok minden változott. - Csak az a különbség, hogy a legtöbb tanárunkat megütné a guta, ha tudnák, hogy most mi is tanítunk. - Pont, mint ahogy Álmossal is ezt megbeszélték, úgy Botival is hasonló a helyzet. Bár bátyja okos, mégis ő volt a bőrkabátos srác, aki azért nem fogta vissza a pálcáját, ha átkozódásról volt szó. Zaki emlékei szerint még az öklét sem, ha kellett. Bár ki tudja már azt.
- A diákok is tuti Vé professzorúrnak hívnak majd.
Pár pillanatig még figyeli testvérét, aztán ismét halkan nevet.
- Akkor én is elárulok valamit, de Editnek még ne mondd el. Tuti bezsongana - kéri testvérét, ahogy telefonját előveszi, és megpördíti a kezében, csak amolyan pótcselekvésként. - Azon gondolkozom, hogy veszek egy házat Bogolyfalván. Kellene hozzá hitel, de meg tudnám oldani. - Ingatja a fejét. - Az a helyzet, hogy már ki is néztem. De még nem döntöttem el.
Mert egyet azért tud: nem akar élete végéig a Kastélyban lakni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=887362#post887362][b]Androvics V. Botond - 2025.02.26. 19:16[/b][/url]

ZAKARIÁS

Biccentéssel veszi tudomásul, hogy engedélyt kap rágyújtani, úgyhogy már ki is húz egy szálat, hogy pillanatokon belül meggyújtsa. Mélyen leszívja a füstöt. Bár láncdohányosnak talán nem mondható még, de azért eléggé rászokott ahhoz, hogy ha megpróbálná letenni, hiányozzon. A dobozt visszasüllyeszti a zsebébe, figyelmesen hallgatva közben, mit is mesél az öccse. Szusszanva vigyorodik el a régi emléken.
- Csak takarodó után? - ugratja máris Zakit, még mielőtt megosztaná vele, hogy mi is a terve tulajdonképpen, mégse érje túl nagy meglepetésként az öccsét a dolog. Igaz, hogy jós, de az ideköltözését sem látta előre. Azóta is azzal piszkálják a testvérei, hogy lejárt a szavatossága. Vállat von aztán a gyorsan meg is érkező első kérdésre, de mindenekelőtt még nagyot szív a cigiből, csak azt követően szólal meg.
- Francokat, csak gondoltam, nem fogod bánni, ha nem folyton valahol a halál faszán szórakozom átkokkal. Különben meg Cézárt se tudom hetekig magára hagyni, de mindenhova magammal se vihetem - magyarázza máris a maga nemtörődöm módján, mielőtt elnevetné magát Zakariás válaszán. Vállát közben a hintát tartó rúdnak támasztja, és az elfogyó cigi csikkjét maga elé dobja, hogy aztán a bakanccsal kellőképpen a földbe tapossa.
- Még előbb vegyenek fel, de egyébként meg tudod milyen unalmas ugyanazoknak az elbaszott okostojásoknak a fejét nézni mindig, akiket a minisztérium kiküld a picsába dokumentálni, mit csinálok? - teszi fel a maga kérdését válaszul. Nyilván élvezte azért azt a munkát is, megoldotta volna Cézár gondját is, ha nagyon akarja, de úgy érezte, inkább itt a helye. Nem nagy áldozat. Mégiscsak voltak napok, amikor azt kívánta, bár közelebb lenne, úgyhogy erre az érzésre hallgatott végül.
- Haha... némelyik fejét megnézném, az biztos. Bár gondolom, már senki nincs az őskövületekből - állapítja meg, zsebre dugva aztán a kezét, hogy ne akarjon következő szál cigit elővenni egyelőre. Inkább az öccsét figyeli.
- Faszt... majd szépen Androvics tanár úrnak. Remélem, téged is úgy szólítanak - közli hitetlenkedve rázva a fejét. - Vagy még meg találom mutatni, milyen érzés valamelyik ártalmatlanabb átok... csak úgy véletlenül - jelenti ki egy pimasz vigyorral az arcán. Kamaszként is előfordult már, hogy lenyúlta valamelyik családtag pálcáját ilyen céllal, bár ezeket sosem verte nagy dobra még Zaki előtt sem. Csak elintézte szépen azokat, akik piszkálták, legyen az rokon, ismerős vagy idegen esetleg.
- Naa... - szólal meg, miután nyelvével elismerően csettint. - Meguntad a kastélyt, öcskös? Pedig már azt hittem, olyan leszel te is, mint némelyik legendás tanár, hogy még a szelleme is ott lakik és visszajár tanítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=887619#post887619][b]Androvics V. Zakariás - 2025.03.09. 11:17[/b][/url]

Felnevet, és finoman vállat von bátyja kissé csipkelődő kérdésére.
- Hát, tulajdonképpen mindig igyekszem elkerülni - mondja egy halk nevetés kíséretében. - De idén már kaptam ott rajta diákot cigizésen. Tök véletlen volt. - Inszomniás kóborlásai, nem pedig járőrözési vagy büntetési szándéka vezette az elhagyatott mosdókhoz, mely végül büntetőmunkába torkollott. Őszintén nem volt kedve ehhez akkor, de nem tehetett mást, mentségére legyen mondva.
Vé válasza egy halvány mosolyt csal elő öccséből. Természetesen nem bánja, hogy itt van a bátyja; ám a mondandója ezt követő része késéssel jut csak el Zakihoz. Kék tekintete a füstre téved, s pár pillanat erejéig mintha inkább azt követné, mint a beszélgetést. Finom révedéséből kiszakítja, mikor testvére hangja elhallgat, ahogy a mondanivalója végére ér. Párat pislog, fejét élesebben fordítja Botond felé, ahogy láthatóan ráfókuszál, s egy-két másodperc alatt összeszedi, hogy mit hallott az imént.
- Nos, itt lehet, hogy tényleg jobb helye lesz - pillant fel az égre, ahol a sötétedésben a madarat kutatja. - Meg talán neked is. - Von vállat finoman. - Sokat tudsz az átkokról, jó, ha átadod ezt a tudást.
Felnevet aztán, talán azzal párhuzamosan, hogy Boti elnyomja a cigarettáját. A Minisztérium puszta említése is sokszor fintort vált ki belőle, így abszolút tud azonosulni Boti érzéseivel irántuk.
- Határozottan jobb helyed lesz itt. - Jut végül dűlőre. - Mondjuk itt is tele vagyunk minisztériumi ellenőrzésekkel... idén nem jöttek, de hallottam, hogy az előző tanévekben szükség volt rá. - Sóhajtja. Na, erről se szólt senki az állásinterjún neki, bár tény, hogy az ő idejében is volt példa ilyesmire. Akkor még azért nem voltak ilyen erős ellenérzései a minisztériumiakkal szemben, ez is igaz.
- Nem, már senki. - Csóválja a fejét. - Mondjuk nem is bánom. - Némely volt tanárával ugyanis egyáltalán nem kívánja vissza a találkozást. - Ami azt illeti, szerintem mindenki elég fiatal.
Vé szavaira halkan felnevet.
- Sokszor inkább Androvics professzoroznak - ingatja meg a fejét. - Baromi ódivatú ez az iskola.
Ám nem sokat szúrhat közbe, bátyja ugyanis folytatja. Zaki halkan felnevet Vé fenyegetőzésén, és azon  a letörölhetetlen vigyoron, ami szétterül testvére arcán. Annyi élet van benne, őt pedig mindig feltölti ez a típusú kaotikus energia.
Ahogy nevetése csillapodik, bátyjára emeli a tekintetét.
- Meg ne próbáld. - Inti mosolyogva. Valahogy azért szükségét érzi megtiltani bátyjának, hogy leátkozza a diákokat, maga sem tudja, miért. - Tizenöt évesek. És egyébként sem tudok róla, hogy máshogy hívnának. Zaki profot hallottam már, de nem szemtől szemben. Magázom őket, ők is engem. Meg ha máshogy hívnának is... könnyen lerendezhető az ilyesmi. - Von vállat, befejezve a kis intermezzot. Eddig nem volt gond a srácokkal, azon kívül, hogy halálra unták magukat az óráján, mert csupa elméletet tanít nekik. De hát, mit lehet tenni. Őt nem annyira érdekli, mert tudja, mi lesz belőle, ha kotnyelesek kezébe ingát ad meg kristálygömböt.
Végül pedig az ő terveire is szó terelődik, fel is nevet bátyja hasonlatán.
- Nem, nem, ami azt illeti, tényleg rohadtul meguntam - nevet halkan. - Még mindig nem tudták megoldani, hogy legyen térerő abban a nyomorult kastélyban. Érted ezt? Mobilinternetről meg ne is álmodj. Esélytelen. Újság előfizetést kellett kérnem. - Csóválja a fejét elégedetlenül. Ő azért nem ennyire remete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=887820#post887820][b]Androvics V. Botond - 2025.03.17. 23:08[/b][/url]