31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Brightmore
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. március 15. 07:22 | Link

Anabella


A kijelentésre, mely szerint a gyermektársa gyerekszoba nélkül nőtt fel, el kell rejtenem a tenyerembe a kitörni készülő nevetésemet, így olyan vagyok, mint aki éppen tüsszentett. Ezek a gyerekek félelmetesek, hogy milyen szövegeket tudnak lenyomni. Mindazonáltal első kézből tudom, hogy Helgának van gyerekszobája, sőt, nem csak egy, de két gyerekszobája is van. Idővel a szülei a nagyobbik szobába kívánták átköltöztetni, de ezt megtudva, már öt évesen két szobát birtokolt. Nem akarok izé lenni, de az apám vagyoni hátteréből kiindulva, én és a tizenhat testvérem mind kapattunk volna két-három szobát fejenként, de ha ezt kijelentjük, egészen biztosan nagyon kinevet minket. Gyerekként nálunk a közel azonos korú és megegyező nemű gyerekek egy szobában aludtak, legalábbis, amikor mind apánál voltunk, és csak akkor, ha valaki elkezdte iskolai tanulmányait, vagy betöltötte a tizennegyedik életévét, akkor kaphatott saját szobát. Akkor is csak egyet, azt, amelyikbe ma páran már férjeinkkel és feleségeinkkel térünk haza, a Payne birtokra. A mai gyerekek sok olyan dolgot megtehetnek, ami régen nem volt azért jellemző.
- Az ilyen viselkedés a családi háttér miatt van. Lehet, hogy otthon nem engednek neki semmit, mondjuk nagyon szigorúan nevelik, és csak itt van lehetősége a kibontakozásra. Ez nem a helyes viselkedés, de az elnyomott emberek így szoktak viselkedni.
Nem feltétlenül tapasztalat, ez iskolában tanult kijelentés, melyet több tankönyv is igazol, éppen ezért merem én magam is feltételezni, hogy Helga esetében ez a helyzet.
- Félni? Oh, nem. Olyan sok testvérem van, hogy sosem éreztem félelmet, ellenben kiválóan meg tudok küzdeni minden gyerektípussal.
Mert azért mi eléggé eltérő személyiségek vagyunk, van, aki apára hasonlít, más az anyáktól vett át mintát, és mivel az apáukámnak hat felesége is volt már, így nem csoda, hogy nem nagyon hasonlítunk egymásra. Rápillantok a lányra, akit nem szép módon éppen kibeszélünk, és duzzogó arcába mosolygok, méghozzá olyan negédesen, hogy az látszik rajta, ahogy egy pillanatra teljesen összezavarja, majd visszafordulok Anabella felé, és figyelem a további események elmesélését.
- Nem hiszem, hogy lenne annyira bátor, hogy egy felnőtt előtt piszkálódjon. Viszont ezt a tigrist meg kellene találnunk, hogy szegény Florinának visszaadhassuk, mert nagyon szomorú, de nem akarta elmondani, hogy miért. Gondolom fél attól, hogy mi történik, ha kitudódik, és abból, amit meséltél, hogy veled mit tett, arra következtetek, hogy Flori nem kockáztatna. Szerinted merre lehet a plüss?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Panna
Előkészítős



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 28
Írta: 2021. március 21. 11:48 | Link

Polka Love

Annyira örülök, hogy itt van nekem Ő! Olyan volt nélküle, mintha leszakították volna a karomat, és fantomfájásaim lettek volna – igen, olvastam ilyet valamelyik újságban és majdnem hánytam is, ahogy elképzeltem – nélküle. Nagyon hiányzott az én kis Polkám, akit lassan beérek, vagy le is növök, de ez engem nála sosem érdekelt. Persze, ha majd egyszer pasizok, biztos nem lehet töpszli fiúm, de annyira nem érdekelnek a srácok még, mert rohadt idióták és semmi értelem nincs bennük. Szóval ezen még nem gondolkodom, viszont a ránk zuhanó mugli repcsik már érdekelnek. Mármint, hogy nem zuhannak ránk, ihihihi.
- Azt hiszem, hogy védve vannak az arénák az ilyenektől – látszik rajtam, hogy ebben nem vagyok biztos. Még sosem voltam kviddics meccsen, irigylem is érte Polkát, ő már tuti látott valamilyet a suliban. – Te voltál kint meccsen? Az Eridon nyert, mi? Ha már oda jársz, meg kéne, hogy tiszteljenek ezzel – vigyorodom el, miközben valami fira szót mond a tesókám.
- Teknológia? Azzal fűtenek a muglik? – húzogatom a számat jobbra-balra, ahogy elgondolkodom a szón. Gőzöm sincs, hogy miről beszél a nővérkém, de ha azzal tudnak fűteni a muglik, akkor az biztos menő lehet. Én nem vagyok mugliellenes, de azért kiráz a hideg, hogy egy olyan izére felüljek, ami elvisz olyan nagyon magasra. Közben leporolom róla a havat és ő pedig arról mesél, hogy milyen gyógybájitalt itattak vele. Nézem az újabb mutatványát, egyre szörnyűségesebb képet vágva hozzá.
- Fujj, hogy bírtad meginni? - még az orrom is befogom, annyira elképzelem, amit mondott. Biztosan rémesen szörnyű volt, de gyorsan bekukkantok a fülébe. – Már nem füstöl a füled, ha ez megnyugtat – nevetem el magam gyorsan, mert azt szeretném, ha a kellemetlen emléke egyikünkre se hasson, főleg rá, tudom mennyire érzékeny. Mint például a magasságára is, de szerintem tényleg nőtt picit. Biztos fog még, vagy én magam növesztem meg, ha lesz pálcám. ÓriásPolli, óriás szeretet!
- A zöld nem jó. Hát végül is nem vagy Trelionos, vagy milyen az egyik ház, ami zöld, persze, hogy még nem szereted. Mert már megnéztem ám hova jársz! – bólogatok, és megint átkarolom őt. Úgy szeretem nyunyurgatni, meg mindegy, csak érjek hozzá, mert ő Polka. Az én egyetlen és legszuperebb tesóóóóm! De hát muszáj őt elengedni és mindenféle őrültségen gondolkodni, mint a cicakunyhó. Még bólogatok is, hogy jó ötlet lenne kóbor macsekoknak.
- Aha, fiúk. Vagy lányok? – állok meg egy pillanatra ránézve Polkára, hiszen nem tudok arról, hogy nem a fiúk érdekelnék, már ha érdeklik. Gyorsan kiderül, hogy nem. – Nálunk is mind buta és okoskodó, meg nyápic. Egyik sem merne megcsókolni – mondom nagylányosan és hencegve, mintha Polka nem ismerne eléggé. Oké, hogy bátor vagyok, de tuti nem csókolnék meg senkit, mert az fúj! Meg láttam ám az utcán, hogy bekapják egymást, az mire jó? Tök undi!
- Dráma? Tök izgi a te sulid. Mondj valami pletyit – nézek rá, miközben újabb hótéglát gyártok a szuper kis kunyhónknak. – Hát… állítólag Viktor meg Bea járnak, de nem tudom. Én nem láttam még őket smárolni se – vonok vállat, meg amúgy Viktor pont nem a szívem csücske. Teszi a szépet minden csajnak, mert jól néz ki. Mondjuk ez igaz, tényleg jó pasi, de pfejjj, nyálas, mint a csiga.
- Jajj ne Polka, neeee, nem akarom – ugrok oda hozzá, és lefogom a kezeit, miközben ő a matekkal traktál. Mit tudom én, hogy miket nem tudom, azért nem tudom.
- Úúúúú! Simán megáll szerintem, gyere, vigyük oda. Vagy tudsz varázsolni valamit? Megnézném, a tudományod! – csillannak fel a szemeim, majd megint nem tudok megállni és körbeugrálom a tesómat. Milyen menő nővérem van már? Mindenkit szétmágiáz, vagy mi!
- De ha nincs rá mágiád, akkor segítek – mutatok úgy, mint a body builderek, befeszítek neki, biztps érdekes látványt nyújthatok, de nem akarom megrémiszteni őt. Simán benne vagyok bármiben, amit szeretne, akár kétszer is. Hiszen ő Polka, a legszupibb tesó a világon!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
Előkészítős


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 21. 22:54 | Link

Catherine néni

Külcsín



Reméltem, hogy Catherine néni nem fázott meg vagy nem volt allergiás. Legalábbis a tüsszentés hallatán ez a két dolog jutott eszembe vele kapcsolatban, de inkább nem kérdeztem rá a dologra tapintatosságból, hogy mi a baja. Anya mindig azt mondta, hogy az emberek szeretik megtartani maguknak a bajaikat, és nem érdemes firtatni semmit sem. Szerinte, ha nagy a baj, akkor azt úgyis közlik az emberrel, ebben pedig nagyon is igaza volt.
- Ó, értem. De akkor otthon máshogy viselkedik? A szülei miért olyan szigorúak? Miért nem büntetik meg, ha rosszat csinál másokkal? Biztos tetszik ismerni a szüleit, milyenek? - fakadt ki belőlem a sok-sok kérdés a nő irányába. Szerencsém volt, hogy az én szüleim nem fogtak rövid pórázon, mindig figyeltek rám, de azért teret is hagytak, ami kifejezetten a javamra vált. Anya szerint Helgának nem volt gyerekszobája, amiről nem tudtam, mit is jelent pontosan, de abban biztos voltam, hogy nagyon tapasztalt volt az élet minden területén, így fel sem merült bennem, hogy badarságot mondana.
- Az nagyon jó. Akkor meg tetszik küzdeni Helgával is? Ha sikerül lenyomnia, akkor talán végre békén fog hagyni - csillant fel a tekintetem. Úgy tűnt, hogy a nő nagyon biztos magában, és az erőviszonyokat tekintve bizonyára simán sikerülne neki lenyomnia Helgát. Ha a lány megtanulná a leckét, akkor valószínűleg befejezné mások szekálását, szóval rá férne egy kis tanítás.
- Szerintem a plüss Helga szobájában van, nem hiszem, hogy ő magával cipelné bárhova is. Ott pedig biztosan talált megfelelő rejtekhelyet, hogy eldughassa a tigrist. De aztán nem biztos, hogy igazam van, csak hirtelen ez jutott az eszembe - vontam meg a vállamat a hintában, majd jeleztem a tekintetemmel, hogy lökjön meg Catherine néni, ahogyan azt ígérte.
- Amíg itt tetszik lenni, lehet, hogy nem csinál semmi rosszat Helga, de amint elmegy máshova, biztosan akcióba lendül - néztem a nőre jelentőségteljesen. Sajnáltam szegény Florinát is, hiszen mégiscsak a legjobb barátnője volt, nem is értettem, hogy hogy tudott vele Helga ilyen gyalázatos módon viselkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. április 3. 01:40 | Link

Panna Love

Bármilyen módszerrel is érték el, hogy Panna jöhessen a faluba, ami város, de senki nem szólt a polgármesternek, hogy tartson újrakeresztelőt. Szóval ide. Bárhogyan is érte el a húgocskája, egészen biztosan sokkal boldogabbak lettek mind a ketten. Talán még a jegyeik is jobbá válhatnak, elvégre a boldogság az motivál meg ilyenek. Ő is jobban tud zongorázni, amikor boldog, mint amikor nem. Amikor idejött nagyon sokszor sírt, amikor nem látták, annyira hiányzott neki a húga. Volt, hogy le is bukott a szobatársai előtt, mert kiderült, hogy még nem aludtak, pedig Polli azt hitte, hogy ő az egyetlen, aki sokáig forgolódik. Mostanában már jobban alszik, de főleg azért, mert megszokta a helyzetet, meg hát lefárasztják a tanárok. Mi lenne, ha még kviddicsezne is vagy valami mást csinálna pluszban?
Be sem menne reggel órára.
- Igazad lehet… most gondold el, hogy milyen lenne, ha a nézők fejére potyogna minden. – Arcára ráül az elborzadás ül, ami nem sokat csillapodik a kviddicses ötlettel. – Áh, hát olyan hangosak. Te szeretnél menni? – A gondolattól is összehúzza magát, de azért titkon szívesen megnézne egy ilyen eseményt. Talán egyszer majd, ha felveszi a fülvédőjét, amivel ki tudja zárni a tömeget. Csak akkor nagyon kell figyelnie, hogy ki mit csinál, mert nem biztos, hogy hallani fogja a konferálást. Ábrázatára azonban csak ráhúzódik a vigyor attól, amit Panna mond neki. Mosolyogva nyúl a nála magasabb kislány keze után. – Nem vagyok én olyan népszerű. Vannak nálam menőbbek. – Sóhajt kicsit lesütve tekintetét. Mi van, ha Panna most csalódni fog, hogy a nővére mégsem olyan klassz, mint hitte? Kezdi azt gondolni, hogy talán nem is volt olyan véletlen, hogy nem járt suliba. – Te biztosan népszerűbb vagy. Nyáron rendeznek neked Panna-bált! – Szája ismét mosolyra húzódik, mert hallott már valami ilyesmi kifejezést, azonban ez nagyon muglis rendezvény, ők egészen biztosan nem járnak ilyen helyekre. Úgy képzeli, hogy az összes Pannát megünneplik ott. Vagy Annát? De nem tudja, hogy miért pont őket és miért nincs mindenkinek bálja. Nem vágja annyira ezeket a mugliságokat. – Szerintem inkább ragasztanak. Nadia néni biztosan tudja… - Kezd bele tűnődve a magyarázatba, azonban mugliismeretet valamiért még nem tanul. Sokan szeretik a tanárnőt, de ő csak látásból ismeri egyelőre. – Ő ilyen muglitudós. Nálatok nincs muglis tantárgy, ugye? – Pollika viszonylag sokat tud a varázstalanok világáról, azonban egy nagyon kis szeletéhez engedték oda a szülei, mint akik óvni próbálják őket, vagy mi. Bár mindentől így óvták volna és nem próbáltak volna meg undorító dolgokat lenyomni a torkán. – Jaj, én kiköptem, amit tudtam. – Feleli megborzongva az emléktől is. Ahhoz képest egészen sokáig füstölt a füle, hogy sikerült kiborítania a fél üveggel, a maradék nagyját meg kilőtte a száján, mint egy szökőkút. – Nem örült a javas néni, amikor a ruhájára ment…. de mit szóljak én, amikor a gyomromba megy? – Horkan fel még a mai napig felháborodva. Hát mit akartak ezek tenni vele? Pont jókor jött Panna ölelése, de hát az mikor nem? Jó nagy szeretős öleléssel viszonozza húga átkarolását. Hát mi lenne vele nélküle? Jó, hogy már ezen nem kell aggódnia. Az lesz a legjobb, ha majd egy iskolában fognak tudni tanulni és még a faluhoz vezető út sem fogja elválasztani őket. Reméli, hogy eridonos lesz Panna, akkor kérni fog egy közös szobát maguknak, ahová csak Sárit engedi be a házból.
- A Rellont nem szeretem. És nem azért, mert brokkolis a színük. Nem csak. – Rázza meg a fejét lemondóan. Mindig kikerüli őket, de eddig nem volt olyan nagyon rossz tapasztalata velük. Néha már maga sem tudja, hogy mitől fél ennyire. Az első nap megmondta az egyik harmadikos, hogy kell, mert bántotta valaki, úgyhogy így tesz. Biztosan azért vannak az alagsorban, hogy könnyen el tudják őket zárni a többiektől, de mégis legyen egy kis területük.  Próbálja terelni a gondolatait. – És melyik a kedvenc házad? A szfinxesek olyan okosak, onnan van a legtöbb barátom. Képzeld! – Hajol közelebb, elvégre nagy titkot készül elárulni, hiszen huncutságban járt. – Többször szöktem be. Elég csak találós kérdésekre válaszolni és nem baj, ha nem vagy levitás. – Eleinte nagyon félt attól, hogy nézi a talárját, vagy került rá valamiféle főnixes nyomkövető, ami becsipog, mint a mugli boltban a kasszánál, azonban nincs így.– Lényegében szabad bemenni, mert nem üt agyon a villám, ha bemész… meg ilyenek. –Igen, a villám lehet túlzó, elvégre nem Zeusz a házvezető és Matyi bácsi sosem tenne olyat. De viszketős porral simán megszórhatnák belépés közben. – Majd bemegyünk együtt is, jó? Ha meg odakerülsz, akkor meglátogatlak. – Nagyon kiakada szfinx, amikor próbál bejutni, de ha Liliért megteszi, hát Pannáért még angolul is megoldaná a feladványokat. Reméli nem jön rá a portré, hogy nem tud angolul és teszi fel úgy a kérdést, mert az nagyon gonosz lenne. – Én nem tudom hová kerülnél. Mindenki kapna utánad. – Ki ne akarna Pannával egy körletben élni, hát nem igaz? Persze az Eridonnak elsőbbsége van, mert hát ott már van egy Palotás. Bárcsak így működne. – A fiúk undibbak, mint a lányok. Fiú barátom is van, de csak olyan, aki nem büdi. – Válaszolja határozottan, de a végére elkezd röhögni. Nem szokta ő szagolgatni őket, de némelyiken már 1-2 méterről is érzi, hogy este inkább kártyázott, mint a fürdőt foglalta be magának. Biztosan jut melegvíz mindenkinek. – Te szeretnéd, hogy megcsókoljon valamelyik? – Kérdi döbbenten rámeredve Pannára. Viccnek jó vicc, de miért akarna bárki olyat. Hát ott nyál van, meg kínosan közel kerülnek egymáshoz. Meg hová nézzen olyan közel az ember a másikhoz? Biztosan, csak meg akarja nézni, hogy mennyire undi, hogy soha többet ne kelljen, igen. Olyan, mint a cigi. Ki kell próbálni, hogy ne akard.
- Hát volt egy fiú, aki egy lánnyal járt meg minden, de összevesztek órán és még a tanárral is kiabáltak, mert megmondta nekik, hogy nem szabad. Még a… k betűset is kimondta. Órán. – Suttogja ámultan. Hát, hogy lehet így viselkedni? Néha már kimondja ezt a szót, mert eléggé sokszor hallja, de Pannát a világért sem nevelné erre, elvégre a szüleik nem örülnek neki. Pollika ilyen lázadó, vagy mi.
Húga meg a matek ellen lázad, pedig hát a nővére emlékei sem túl élénkek. Lefogott kezeivel fog rá a szőkeség karjára. – Emlékszel, amikor kocsiztunk pár éve? – Nem is tudja, hogy miért hagyták abba, talán kinőttek belőle? Őrülten megszédültek és mindig kidőltek. – Mekkorát lehetne vetődni ebbe a nagy hóba. – Ábrándozik huncut vigyorral, felhúzott szemöldökkel. Karjait kiszabadítva keresztbe rakja egymás fölött, várja, hogy csatlakozik-e a lány.
- Hát, varázsolhatok. – Zavartan kezd kotorászni a táskájában, odapakolta valahová a pálcáját, még tokba is tette, mert félt, hogy eltörik. Előkap egy szelet csokoládét is, természetesen nyújtja át testvérének fel sem nézve, ahogy keresgél. – Már a te csokid. Ú, megvan! – Kapja ki boldogan és kiszabadítva a védőtokból nekiáll a bűbájtanon tanultakat bemutatni.  Meg kell próbálnia erő nélkül, hát boszorkány vagy milyen fityfene. -  Vingardium Leviosa! – Mondja a megfelelő pálcamozdulattal ráolvasva az egyik téglára, ami bizonytalanul felemelkedik. Kissé dülöngélve a levegőben, de szépen halad előre a föld felett, a lány próbálja nagyon finom mozdulattal lerakni. Az első sor még megy is, azonban a második már pár centit elcsúszva kerül rá az előzőre. – Így nem áll meg, ugye? – Kérdi bizonytalanul. Nem ez volt a legtöbbet gyakorolt bűbája. – Megpróbálod? – Nyújtja a drága húga felé a pálcát. Lehet belőle bumm és pöcc, de az nem baj. Hátha nem. Panna olyan ügyes, biztosan fog neki sikerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 10
Írta: 2021. április 10. 22:17 | Link

Drága Laura
egyedülálló szülők klubja


Most, hogy kezd végre kitavaszodni egyre sűrűsödhetnek a délutáni játszótér látogatások. Elvégre a nap már nem megy le olyan korán, így az előkészítőből vehetik is az irányt egyenesen a többi kispajtással együtt a játszóra. Milán is szereti az ilyen alkalmakat, legalább megismerkedik a többi szülővel, szemmel tudja tartani, hogy kikkel barátkozik a fia. Na nem azért, hogy lennének különösebb előítéletei vagy elvárásai, de azért aggódik Flóriért, és ha úgy látná, hogy valamelyik kis barát nem jó hatással van rá biztosan megpróbálná kiemelni a hatása alól. Tipikusa paraapu, hiszen egyszem gyermeke a kisfiú, talán joggal aggódik érte. Főleg azután, ami Fecskával történt. Azóta tudja, hogy a bajra nem lehet felkészülni.
Kézen fogva érkeznek a játékok közé, először Flóri rángatja apja kezét, hogy menjen ő is csúszdázni meg homokozni, de aztán rohan inkább a barátaival. Milán mosolyogva csóválja fejét, tipikus kép. Olyan édes, olyan megható. Mindenesetre ideje keresni egy padot, ahol közel lehet a gyerekhez. Nem akar a nyakába akaszkodni, de annyira pici még, hogy szemmel akarja tartani, tudni akarja, hogy mit csinál, hova megy és miért. A kiszemelt padon egy nő ücsörög egyedül, látásból ismerős, talán itt, talán az előkészítőben találkoztak már, mindenesetre valahonnan egészen bizonyosan emlékszik rá. Lazán zsebre dugott kézzel közelít, arcára kedves mosolyt varázsol, ne tűnjön már fenyegetőnek. – Leülhetek? – érdeklődik kedvesen. Örülne, ha igent mondana, mert innen a legjobb a rálátás, ráadásul ide süt a nap. Az árnyékban kicsit hűvösebb van, ő meg örül hogy végre nem kell nagykabátban járni.  Jobban szereti a tavaszt és a nyarat, mikor az idő szép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2021. április 13. 13:49 | Link

Milán
______________________________________
D r e s s



A mai nap annyira szép idő van, hogy szinte biztosra vettem, hogy Danival a játszótéren fogunk kikötni bölcsi után. A bolt zárása után sietve vettem az irányt a bölcsőde felé, ahol Danin kívül már nem voltak túl sokan. Sajnos az esetek többségében Dani az utolsók között szokott lenni, de egyedülálló anyaként, távol a családomtól, nem nagyon tudom kivitelezni, hogy hamar elvigyem. Szerencsére az gondozók nem hisztiznek miatta, illetve Dani is megszokta, sőt olykor élvezi is, hogy a felnőttek csak vele foglalkoznak. Azonban nála is vannak olyan napok, amikor rossz kedve van, s ilyenkor sírásra szoktam befutni. Ilyenkor általában elpanaszkodja, hogy mi a sírás oka, s nem egyszer „vágta a fejemhez”, hogy azt hitte, már nem is megyek érte. Ezek a napok a legtöbbször ősszel és télen fordulnak elő, illetve amikor valami időjárásváltozás lesz. Ma jó kedve volt, s széles, cuki mosollyal futott elém az udvaron mikor meglátott. Kezében egy kék alapon fehér pöttyös labda, melyet csak akkor dobott el, amikor odaért, s rájött, azzal együtt nem fog tudni megölelni. Felkaptam kisfiamat és összevissza puszilgattam, mint ahogy az lenni szokott. Összeszedtük a holmiját, majd kéz a kézben indultunk el a játszótér felé. Amikor valami érdekeset talált, vagy éppen egy újabb kavicsot kellett felszedni, akkor elengedte a kezem, de utána jött is vissza. A táskám már lassan az ő összeszedett dolgaival van tele, s mindig megfogadom, hogy majd este rendbe rakom, amikor elaludta, de ez rendszeresen elmarad, mivel olyankor én is úgy esem be az ágyba, vagy éppen próbálom a lakást rendbe tenni. Ahogy befutottunk a játszóra Dani a homokozó felé vette az irányt, ahol néhány bölcsis társa játszott már. Intettem az ismerős szülőknek majd helyet foglaltam az egyik padon. Táskámból elővettem egy könyvet, s néha fel-felpillantva olvasgattam, míg nem egy ismeretlen hang töri meg a csendet. Felpillantok, s a Nap miatt nem igazán látom az arcot, de abban biztos vagyok, hogy nem ismerem az előttem álló férfit.
- Természetesen!- válaszolok neki egy szelíd mosoly kíséretében, majd táskámat átrakva a másik oldalamra csúszuk kissé arrább, hogy elférjen. A könyvet becsukom, de ujjam ott marad annál az oldalnál, ahol éppen tartottam. Napszemüvegemet fejem tetejére tolom, majd, hogy ne üljünk kukán egymás mellé megpróbálok szóba elegyedni vele. Az illem ezt kívánja meg.
- Szerinem mi még nem találkoztunk, pedig szinte mindenkit ismerek már a kisgyermekes szülők közül. Esetleg nem rég költöztél ide?- érdeklődve fordulok felé, s mosolyom töretlen. Nem fáradozok a magázódással, mivel nagyjából egy korosztály vagyunk, így feleslegesnek érzem ezt a kört lefutni. A mondat után egyébként Danira pillantok, aki továbbra is a kis barátaival játszik, de immár a fűben mókolnak valamit. Biztos bogarat találtak.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 10
Írta: 2021. április 23. 15:57 | Link

Drága Laura
egyedülálló szülők klubja


Kicsit kellemetlen, hogy olvasás közben zavarja meg, mert ő sem szereti, ha olyankor zavarják, mikor szeretne elmélyedni valamiben, példának okáért egy jó könyvben, de úgy tűnik, a nő nem veszi zokon, kedves mosolyából ítélve még majdnem hogy örül is neki. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Néha kicsit naiv, és rosszul ítéli meg az embereket, de amint megkapja az engedélyt leteszi fenekét a padra, épp illendő távolságra a nőtől. Nem túl messze, nem túl közel, épp olyan távol, amennyire két idegennek illendő tartania.
- Nem, itt élek már néhány éve, csak eddig túl sok dolgom volt és általában a rokonság hozta ki Flórit. – Mert állandóan tanult, vagy dolgozott, hogy eltartsa őket, és bár igyekezett tényleg nagyon sok időt tölteni a fiúcskával, azért eddig nem volt olyan egyszerű a helyzet, és főként este illetve reggel tudtak együtt lenni, mert a délelőttjei és a délutánjai foglaltak voltak. Mostanra normalizálódott a helyzet nagyjából, kötött lett a munkaideje, és elég egy állásban dolgoznia ahhoz, hogy eltartsa magukat, véget értek a hajnalig tartó magolások is. – Oláh Milán – nyújtja ki jobbját a nő felé kedves mosollyal. Ha már így betolakodott a személyes terébe, akkor legalább egy bemutatkozást illik megejtenie talán. Főleg, hogy valószínűleg a jövőben gyakran fognak itt találkozni. Milán igyekszik minden szülőt megismerni, főleg akikről tudja, hogy a gyereke jóban van Flórival. De lássuk be, lehetetlen lenne tényleg mindenkit számon tartani, főleg hogy ebbe a közösségi létbe most kezd még csak belerázódni. Előtte még az élet, még az is lehet hogy egyszer felszed majd egy szép szingli anyukát. Sosem lehet tudni. Bár egyelőre nem prioritás a nő az életében. Jól megvannak kettecskén, ha szüksége van segítségre, akkor ott van az anyja és a testvérei is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2021. április 27. 11:50 | Link

Milán
______________________________________
D r e s s


Kissé kellemetlenül érzem magam, amikor közli, hogy már pár éve itt él a városban. Fél pillanatra a szemeimet is elsütöm, de egy fokkal jobban érzem magam attól, hogy túl sokszor nem mutatkozott. Az én életem leginkább a bolt-bölcsi-játszótér háromszögében játszódik, bár olykor kijjebb is merészkedek a vonalokon. Ez van akkor, amikor az ember lányának egyedül kell vezetnie egy boltot, vezetni egy háztartás, egyszerre kell anyának és apának lenni. Néha eléggé el tudok fáradni, s olykor vannak rosszabb időszakaim is. Azt is vállalom – igaz nem büszkén - , hogy olykor jól esik, hogy anyáék elviszik picit Danit. Akkor le tudom kicsit vezeti az idő közben felgyülemlett feszültséget, s vagy így vagy úgy, de lazítok. Amikor a férfi kezet nyújt, természetesen fogadom a kézfogást, s gyengéden meg is rázom. Olyan nőiesen. - Olsovszky Laura! Nagyon örülök!- szelíd mosolyt küldök felé, majd a könyvbe belehelyezem a könyvjelzőt, végül becsukom és elrakom a táskámba. Úgy fest, most más programom akadt az olvasás helyett. Édesanyám úgy tanított, hogyha valaki beszélgetésbe elegyedik velem, akkor azt illik viszonozni. Kivételek természetesen mindig vannak, de a férfi nem tartozik azok közé. Jól szituált, jó megjelenésű. - Nos és Milán, melyik a te csemetéd? -kérdem, s szememmel a sajátomat kezdem keresgélni a sok futkosó kisgyerek között. Hamar meg is találom, s kisfiam ki is szúrja, hogy őt nézem. Egy széles mosolyt dob felém, feláll a homokozóból, leporolja kezecskéit, majd futva indul felém. Szinte nekem ront, kezeivel átkarolja combomat, s fejét is ölembe hajtja. Imádom, hogy még ennyire anyás. Nem mindig matrica, de tud az is lenni. Mikor este bekuckkózunk mesét nézni egy kakaóval, s olyankor játszik matricát azt nagyon szeretem. De természetesen vannak esetek, amikor kicsit sok tud lenni, s érzem az apja hiányát. Egyre inkább fogalmazódik meg bennem, hogy kell egy férfi Dani mellé, szüksége van egy apa képre. Talán ezt Noa képében megkapja, megkapjuk majd, de nem merem elkiabálni.  Megsimogatom a buksiját, majd mikor felegyenesedik, akkor kicsit lehajolok hozzá. - Köszönj szépen Milán bácsinak!- suttogom neki, melyre széles mosollyal reagál, majd a magasba emeli jobb kezét, ezzel jelezve, hogyha a férfi adja saját jobbját, akkor ő nagyon szívesen belecsap. Ilyenkor olyan büszkeség önt el. Egy igazi nagyfiú lett az én kis mazsolámból. - Milán, engedd meg, hogy bemutassam neked Tornay Dánielt!- fordulok egy mosollyal arcomon a férfi felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 10
Írta: 2021. május 4. 22:04 | Link

Drága Laura
egyedülálló szülők klubja


Kedves nőnek látszik, ahogy mosolyog, ahogy beszél, ahogy kezet ráz vele, mind-mind ezt a benyomást erősítik Milánban. Kedveli a kellemes emberek társaságát, hiszen sokkal inkább képes ilyenkor felszabadulni, mintha valakiből szinte sugárzik a negatív energia, és épp ez rányomja a bélyegét az egész társaság hangulatára is. A férfi szereti magát ilyen Laurához hasonló, inspiráló személyiségekkel körbe venni, mert úgy hiszi, így tud csak fejlődni és haladni igazán. Nem érte még el azt a kort, hogy begyöpösödjön, mert bár apuka, de rettentően fiatal még emellé, és igyekszik is megélni a fiatalságát, amennyire tudja Flórián mellett. Persze nem egyszerű, ez tény, de azért mindig vannak lehetőségek, még akkor is, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek.  
- A pirospólós, Flórián. – Első ránézésre is meg lehet mondani, koromfekete haja és félárnyalattal sötétebb bőre miatt. Ez még szerencsére az a kor, ahol senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki, ellenben Milánnak hasznos, mert sokkal hamarabb megtalálja az ő egyetlen nem napon barnult gyermekét a sok hófehér között. Így legalább mindig szemmel tarthatja, vagy ha megy érte is hamar kiszúrja, hogy épp mivel foglalatoskodik a kisfiú. Azt már meg sem kell kérdeznie, hogy Laurához melyik gyerek tartozik, mert a kissrác olyan sebességgel lő ki feléjük, hogy félő, borulnak a paddal együtt. De nem, landol anyja lábán, szorosan átölelve azt, hogy aztán pacsira nyújtsa kezét Milánnak. A férfi természetesen örömmel adja saját jobbját, hogy a kissrác nevetve adhasson pacsit az óriásinak tűnő tenyerébe. – Szervusz Dani, én Milán vagyok – mutatkozik be ő is olyan komolysággal, mintha egy felnőttnek tenné ugyanazt.  Megtanulta már, hogy a legtöbb helyzetben sokkal célravezetőbb, hogyha úgy kezeli a kissrácokat is, mint a felnőtteket, mert ebből tanulnak a legtöbbet. Milán szerint legalábbis biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2021. május 7. 08:12 | Link

Milán
______________________________________
D r e s s


Amikor Milán megemlíti, hogy a piros pólós kissrác az ő fia, akkor tekintetemmel azonnal keresni kezdem őt. Nem kell sokáig nézelődnöm, ugyanis rikít a piros pólójában a sok kék-zöld-rózsaszín között. Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy kreol bőre miatt kitűnik a többiek közül. Szerencsére nem tartozom azok közé az emberek közé, akik valaki bőrszíne miatt alakítanak ki egy képet. Az egyik közeli barátnőm gyermekvédelembe dolgozik, s elég sok mindent mesélt. Nem elhanyagolható az a tény, hogy nem csak a roma lakossággal vannak gondok, hanem ez teljesen független a bőrszíntől. Igaz, a romák  körében gyakoribb, hogy be kell avatkozniuk, de ez nem törvényszerű. Tehát semmi rosszallás vagy távolságtartás nincs benne a férfi irányába. Sőt, kifejezetten szimpatikus is, kedves és megnyerő mosolya van.
- Édes kis pofija van.- állapítom meg mikor felénk fordul végre a csemete, de ekkor robban be az ölembe Dani. Amikor látom, hogy Milán vevő a gyermeteg kézfogásra, akkor mosolyom tovább szélesedik. Dani egy jó nagyot csap bele, mindent belead, ami csak telik tőle. Apa mindig ezzel cukkolja, hogy nem elég erős, még nagyobbat csapjon. Ahogy felemeli kezét, amennyire csak tudja hátra húzza, majd ajkait összeszorítva csap bele mások tenyerébe, na akkor meg tudnám zabálni. Most is ez történt, mellé pedig elmotyogott egy sziát is. - Ügyes voltál Kincsem!- dicsérem meg, majd megsimítom buksiját és egy nagy cuppanós puszit nyomok rá. Ő egy széles mosollyal pillant fel rám, majd visszaszalad a többiek közé. - Még akartam neki adni innivalót, de erről lekéstem.- nyugtázom, s megvonom vállaim. - Nos Milán, mit lehet rólad tudni? Hogy-hogy eddig nem lehetett látni a városban mozgolódni? Mivel foglalkozol?- kérdem mosolyogva. Inkább beszélgessünk hétköznapi dolgokról, minthogy csendben üljünk egymás mellett. Azt nagyon nem szeretem, eléggé frusztrálni tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér