31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2020. szeptember 27. 19:29 | Link

Elijah



Szegény fiú totál nem érti, hogy én miért vagyok ennyire megijedve. Legalábbis minden erre utal, ahogy tanácstalanul néz rám amikor szinte rohanok felé, meg ahogy visszakérdez. Tényleg nem úgy tűnik, mintha bármi baja lenne, szóval lassan megnyugszom, kifújom hosszan a levegőt, aztán mire észbekapok már a hintákban ülünk. Oké, eléggé megijedtem na.
- Csak azt láttam, hogy esel. Vagyis hát én úgy láttam, hogy esel. Vagyis hát én ezer százalék, hogy leestem volna, így meg se fordult a fejemben, hogy szándékosan így, szóval … na érted – magyarázkodok összevissza miközben a cipőmet bámulom zavaromban. Basszus, nem kéne magamból kiindulni. Mindenesetre igyekszik teljesen megnyugtatni a srác, bólintok is egyet jelezve, hogy oké, értem, elhiszem, semmi baja, de tényleg.
- Igazán megtisztelő – nézek végre rá egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon. Csak nekem tartogatta ezt a szuperhős landolást, ez tök kedves. – Bocs, hogy így elrontottam akkor a műsort.
Minimum egy tapsviharral kellett volna fogadnom, nem pedig falfehér arcú enyhe pánikrohammal. Azt, hogy lányokkal nem jön ide nem is kommentálom. Nem is kezdek el azon agyalni, hogy akkor vajon hova mehet velük, már ha lányokkal akar menni akárhova is. Tökre semmi közöm nincsen hozzá, kíváncsiskodni nem igazán szeretek, és nem is igazán illik.
Most szerencsénk van, ilyenkor nem szoktak kinn lenni a szülők a kicsikkel. Már egész jól tudom, hogy mikor érdemes jönni. Este például nem. Azt hihetnéd pedig, hogy igen, hisz a pöttömök már alszanak, de hidd el, hogy jobban jársz ha nem jössz erre. Nem túl bizalomgerjesztő népek járnak erre akkor – osztom meg vele a felfedezésem. Nem magyarázom el, hogy ezek mind a kocogásaimnak köszönhető, nem úgy volt az, hogy én direkt ide indultam, egyszerűen errefele futottam mindenféle időpontokban.
- Hogyne lennél nagy kviddicses! Csak viszonyítsd magad hozzám és tessék, te olimpiai bajnok vagy! – van egyáltalán olimpia a mágusoknál? Vagy valami más néven hívják ezt? Mindegy, remélhetőleg érteni fogja, hogy ő profi hozzám képest. Előbb ülök fel egy thesztrálra, mint egy seprűre annyi szent. Éppen javában ezt képzelem el, hogy milyen klassz lenne már, amikor hirtelen visszakérdez.
- Velem? Persze. Tudod nem igazán szeretem a kastély zártságát sok esetben, meg néha klassz csak úgy ellenni valahol. Ahol simán viselkedhetek úgy, mint egy gyerek – vonok vállat vigyorogva. És hogy be is mutassam, hogy én bizony gyerek vagyok a javában jobban meg is lököm magam a hintán. – Szerintem ebből nem lehet kinőni, vagy megunni. És téged mi hajtott a mászóka tetejére?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. szeptember 29. 23:20 | Link

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



Én tényleg nem akartam szívrohamot okozni senkinek, de tényleg. Nem ez volt a célom, hiszen úgy hittem, eleve nem is lát senki sem, nemhogy Lau, hogy aztán fusson felém, látványosan levegőért kapva, hogy majdnem elvigye a rémület. Próbálok én bűnbánó tekintettel nézni felé, hátha jobb így.
- Belegondolva… messzebbről, ha nem látni az első mozdulatokat, akkor lehet, hogy tényleg úgy tűnik, hogy éppen zuhanok lefelé. Ehh. Jogos, jogos, felesleges májerkodás volt – bólogatok is hozzá, mert más, ha én tudom, mi a frászkarikát művelek, meg más, hogy ezt mondjuk valaki végig is nézi. Értem én, mire céloz, szerencsére se nekem, se neki nincs baja, bár kicsit zavarban lehet, ahogy a cipőjét nézi, így bátorító mosolyt küldök felé, ne érezze kellemetlenül magát. De tényleg ne.
- Ugyan – nevetgélek egy sort, nem olyan nagy dolog ez, csak egyszerű igazság, hogy nem szoktam nagyon ide jönni senkivel sem és nem szokta látni, ha ilyet teszek. Ez az első amúgy is, valahogy a random akrobatika távol áll tőlem. – Jaj, dehogy rontottad! – rázom meg a fejem, eleve nem is volt műsor, csak random jött és ő véletlen látta meg, így aztán minden más sem szükséges hozzá. Inkább nekem kellene majd arra figyelni, hogy… Na mindegy, sosem érünk a végére, ha mind a ketten szabadkozni akarunk, nem?
- Igen, amikor kicsik vannak itt, nem pózerkedek a mászókán – nevetek fel, mert furán is jönne ki, ha azért nem tudnak a gyerekek játszani, mert én épp fejjel lefele lógok. – Este nem? Jaj, képzelem. Gondolom alkohol és minden rossz, aztán imádkozz, hogy nem szólnak hozzád. A mugli városokban is ez van, játszótér, park, este tök veszélyes. Jah… hát amúgy se nagyon járok ki, ha otthon vagyok – vagyis kimegyek, de nem este. Nincs ingerem rá, amit szeretnék, megvan általában hamar. Remélem erre Lau nem úgy jött rá, hogy valamelyik megkörnyékezte aprót kérni és hasonlók, sőt, mert az elég kellemetlen lenne. De hát, nem tudhatom ugye, nem biztos, hogy jó emlék.
- Jaaaaj – nevetek fel. Bajnok. Klasszisokkal jobbak voltak ott, de persze, nem csüggedtem, azonnal semmi nem mehet, a mágiát is mai napig próbálom, így a kviddicset is próbáltam. – De azért… köszi. Jól esik. Van hova még fejlődnöm bőven. Nem tudom fogok-e még – mert ugye idén nem játszottam, talán jövőre sem, nem gond ez, repülni attól még majd fogok. Egyszer. De addig még van idő gyakorolni mást.
- Ezt megértem. Most már én is inkább kint vagyok, mint bent a szobánkban, de mondjuk ott egészen jó. Teljesen megértem, a gyerek dolgok – bólogatok nagyokat, lökve én is megint a hintán. Könnyebb gyereknek. Ez fix. – Valami ilyesmi. Úgy elgondolkodtam, hogy mindjárt végzek, kéne valami szakirány talán, meg minden ilyen komoly dolog és meh. Nem tetszik. Jobb volt ott lógni. Te mit fogsz tovább tanulni? – fordulok felé, mert nekem lövésem sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2020. október 4. 18:40 | Link

Elijah



- Nem baj, ügyes landolás volt. És most már tudom, hogy ne féltselek annyira – mosolyodom el legyintve egyet. Tényleg nem gond, most már látom, hogy milyen mókás ez a jelent, meg na, megjegyeztem, hogy az ilyesmi bizony tökre előfordulhat a srácnál. Csak úgy leugrál valahonnan.
- Az anyukák csúnyán is néznének rád, ha elfoglalod a mászókát, vagy a hintát vagy bármit. Merthogy ilyen nagy létedre ne akarj itt bohóckodni. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi folyik pontosan este, irányt váltottam, amikor erre futottam – magyarázom – Elég gyakran szoktam futni, egy ideje inkább estefelé van rá időm, akkor nyugisabb meg csendesebb is a falu – város – és elég hamar rájössz, hogy merre nem érdemes menni. Atrocitásom nem volt soha, de nem is nagyon lenne rá lehetőség, mert elhoppanálok és kész.
Látni szoktam furábbnál furább fazonokat, és ennyi szerencsére. Egyetlenegyszer elegyedtem szóba az éjszaka közepén valakivel, ami minden volt csak veszélytelen nem. De hogy mennyire nem az, arra csak a beszélgetés végén jöttem rá. Pillantásom el is téved a Fő utcza irányába, mintha innen láthatnám a Kins&Kenset, vagy annak tulaját.
- Hogyhogy nem tudod? – kérdezek vissza rögtön észrevéve a bizonytalanságot a szavaiban. Szeretne, az szinte biztos de akkor mi akadályozza meg abban, hogy játszon?
- Mindig is jobban szerettem kint lenni. Lehet, hogy azért is, mert folyton eltévedtem a kastélyban. Most már jobb, nagyon ritkán vétem el az irányt. De a szabadban lenni, mindig jó. Főleg ha víz is van a közelben – elnémulok egy kicsit, töprengővé válnak a vonásaim, szinte szenvedővé. Ez ám a nagy kérdés, mit fogok tovább tanulni. A kérdés, ami már jóideje foglalkoztat. És amire nem tudom a választ. Még mindig nem, pedig most már igazán jó lenne eldönteni. – Halvány lila gőzöm sincs. De itt szeretnék maradni, mestertanoncnak – ez tuti, eddig már eljutottam. Nem akarok egyetemre menni a ki tudja hova. Itt szeretnék lenni a közelben, és erre nagyon jó okom van. Cirka 170cm-nyi, barna hajú, barna szemű okom. Nem meglepő, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. október 11. 17:46 | Link

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



Lepillantok a lábaimra, elvégre tényleg nincs baja, kicsit ugyan jobb lett volna, ha nyújtok egyet előtte, de a zsibogás már kiment belőle, ha mondjuk meghúzom és nyüszítek, jogos lett volna az aggodalma, meg a dorgálása.
- Köszönöm! Nem, annyira nem kell, ameddig nem varázsolok – mert akkor már tényleg kell, ha valami újba fogok bele, az alap és könnyed dolgok már egészen veszélymentesen sikerülnek, ha nem is olyan szép ívekkel meg mindennel, mint másoknak, de ha nem robban meg sül el balul, akkor már megéri.
- Na eghen. Nagy szamár vagyok, nem ide való és a többi. Mondjuk, nem is akarnám elfoglalni, mert olyankor simán leülök egy padra vagy máshova a faluban és elvagyok – vonok vállat, hogy nekem aztán mindegy hol lógatom a lábaimat, ha úgy tartja kedvem. Eleszegetek valami árnyékos helyen, vagy olvasok. – Aaa, hogy futni szoktál! Én nem szeretek, de néha jó, főleg, mikor edzés volt, akkor bemelegíteni meg ilyenek. Este viszont ugye nem járok erre, sejtelmem sincs, csak tippelni tudok, hogy semmi kellemes – húzom el a számat, mennyire lehet kellemes olyan közegben kocogni, ahol… inkább nem tippelek, miféle alakok vannak. Sőt. – Örülök, hogy nem volt semmi gáz. Én nem tudok hoppanálni, de szerintem sose lennék gyorsabb, ha látnám, hogy ilyenek közelednek felém – vélhetőleg akkorát sikítanék, amilyet sose hallottak. Nem is élek a faluban, így aztán könnyű elkerülni ezeket, mert mire sötét van, nekem már addigra a kastélyban kell lennem. Így könnyű, nem?
- Hát sose tudni, bekerülök-e jövőre, lesérülök-e, vagy leszek-e jobb. Ez olyan lutri, mint a mágiám – nevetek egy aprót, mert ahogy abban se lehet bízni, a jövőben sem. Lesz ami lesz alapon működünk együtt és bár nehezebb, kiszámíthatatlanabb, de eddig is működött.
- Eltévedni nem nehéz, még most is néha sikerül, ha elgondolkodom. De értelek. Hát nem tudom, nekem mindegy, hol vagyok, kint vagy bent, de sokat bent lenni nem jó – bólintok a dologra, bár a vízre nem, mert ahhoz nem ragaszkodom. Megértem, hogy nem tud most így hirtelen válaszolni rá, én még napok múlva sem tudnék.
- Én is maradni szeretnék. De passz. Egy biztos, auror meg gyógyító nem leszek, mert ahhoz ügyesnek kell lennem – és nem kéne mondjuk elbaltázni, mert… nos mert. Mindenki tudja. Talán a sport? Lehet. Én még ráérek, persze.
- Abból indulj ki, mit szeretsz csinálni? Hobbi? – hátha kicsit beszélünk róla és legalább ihletet adok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2020. október 15. 19:41 | Link

Elijah



Felnevetnék, ha tudnám, hogy viccel a varázslással kapcsolatban. De komolyan gondolja. Nem tudom, hogy tényleg annyira ügyetlen-e vagy sem, de nem fogok leállni vele vitatkozni.
- Itt szoktam rá a suliban én is. A sok bent lét nagyon rossz volt, és itt nem kellett annyit sétálni a szobám meg a termek között. Jól kikapcsol – magyarázom, hogy is jött az, hogy fussak. Nem annyira edzésként. Mázlista vagyok és akármennyit ehetek nem látszik meg rajtam. A kocogás dolog tényleg arra kell, hogy rend legyen a fejemben. – Sétálni is szoktam néha esténként, a vízpartokat nagyon szeretem a holdfényben, vagy csillagfényben. Meg amúgy is nagyon hangulatos a falu éjszaka. Amióta tudok hoppanálni sokkal bátrabb vagyok, ha valami hely vagy ilyesmi nem szimpatikus akkor csak pukk és ott se voltam – oké ez csak elméleti dolog, simán előfordulhat hogy úgy lefagyok, hogy mozdulni sem tudok. De ettől sem tartok túlzottan, már egész jól állok abban a dologban is. – Van, aminél nem tudsz gyorsabb lenni – teszem még hozzá alig észrevehetően megborzongva. Inkább el is terelem a témát, mielőtt annyira beparáztatom a fiút, hogy ki se merje tenni az orrát a kastélyból a későbbiekben. Hiszen mestertanoncként már nem vonatkozik majd rá a takarodó.
- Én szerettem volna gyógyító lenni. Mineropathológus egészen pontosan, hiszen már a mugli világban is a különféle ásványokkal, drágakövekkel foglalkoztunk családilag. De, aztán elvetettem ezt a gondolatot – az aurorságról nem tudok sok mindent, sose vonzott az a pálya. És borzalmas is lennék benne az egyszer tuti. – A pincérkedés, felszolgálás az megy, de nem életcélom örökre azt csinálni.
Összeráncolom a szemöldökömet, miközben gondolkozom azon, hogy mit szeretek csinálni. Mármint olyat, ami valami munkához köthető lenne. Olvasni, zongorázni, rajzolni, nem sok ember között lenni. Hm, egyik sem tűnik megfelelőnek.
- Háát, ilyen szokásos dolgokat, tudod. Olvasás, zongorázás, szeretek a természetben lenni, állatokat simogatni. De, nemtom. Ezek vagy nem olyanok, amit hivatásszerűen lehetne művelni, vagy nem vagyok olyan szinten – felelem vontatottan miközben az általam felsorolt dolgok megjelennek a fiú előtt vízből. Puszta szórakozásból idézem őket elő, de valamelyest megnyugtató, feszültségoldó szerepük is van. Az elemizéshez koncentrálni kell, nem nagyon fér el ilyesmi negatív dolog akkor a fejembe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 462
Összes hsz: 846
Írta: 2020. október 21. 20:25 | Link

Polli

-  Sajnos adódtak gondok. Az illúzió és a varázslat, ami a házunkat tartotta, valami oknál fogva meghibásodott, és elkezdett tönkre menni minden. Eleinte nagyon nyomasztó érzés volt, és muszáj volt átépíteni. De most már szerencsére minden rendben van, szépek lettek a helyiségeink - meséltem mosolyogva az eridonosnak, s ha már szóba jött, hogy milyenek is a levitások, erről is fecserésztünk kicsit.
- Wow, akkor te is szereted a zenét! Ez jó dolog, van egy srác, Marci, ő például gitározik, néha együtt énekelünk, ügyes srác, akár te is zenélhetnél velünk - jegyeztem meg, hisz jó dolog az, ha szeretjük a zenét, az meg pláne, ha még műveljük is.
- Igen, elég fájdalmas, és veszélyes is. Egyszer az egyik ismerősömet megcsípték, aztán allergiás lett tőle. De már jól van, meggyógyították. Azt viszont tényleg nem tudom, hogy a tündér harap-e, és ha igen, lehetsz-e rá allergiás. Tündérallergiáról még nem hallottam - mondtam nevetve, a lány kérdésére, majd mindenféle ötletet megpróbáltunk, hogy kicsaljuk a tündért, mire az végre csak méltóztatott előjönni.
A tündér továbbra sem tűnt bőbeszédűnek, viszont úgy tűnt, hogy a csoki tetszett neki, ugyanis apró lépteivel egyre közelebb merészkedett hozzánk. Meg sem mozdultam, nehogy elijesszem, csak csöndben guggoltam, figyelve, hogy Polli hogyan is csalja oda a kis lényt.
- Vagy csak édesszájú, és szereti a csokit - súgtam vissza Pollinak, aztán mosolyogva figyeltem, hogyan majszolta a csokoládét a tündér.
- Szia, Karola vagyok, ő pedig Polli. Ne félj tőlünk. Hogy segíthetünk?- ha már bátrabb volt, akkor halkan, kedves hangon tettem fel neki a kérdéseket. A pici tündér viszont nem tűnt túl beszédesnek, viszont egyszer csak a közelünkben megjelent egy másik tündér is, valamivel nagyobbacska, mint az, amelyik a csokiból evett.
- Szerintem ő lehet az anyukája, lehet, hogy hagynunk kéne, hogy hazavigye - súgtam Pollinak, s nagyon lassan elhúztam az ujjamat a kistündértől, hogy nehogy megijedne ő, vagy az anyukája. - Gyere, mi meg menjünk el fagyizni - tettem még hozzá, hisz nagyon úgy tűnt, hogy a tündérkét haza fogják vinni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 613
Írta: 2020. október 22. 23:13 | Link

Sándor(om) részére


Hosszú éjszakákat töltött munkával, hogy minél több szabadideje legyen nappal és tölthesse azt érdemben kislányával. Meg azért is, hogy Sándort ki tudja zárni a fejéből és a szívéből valahogy. Míg odafenn Imola az igazak édes álmát aludta hősnőnk ujjai szédületes sebességgel cikáztak a klaviatúra billentyűin hosszú órákon keresztül egyszerre több ügy után kutatva. Hol az információs szupersztrádán szörfözve, hol beférkőzve néhány olyan helyre, hová Aquaman is csak búvár felszerelésben merészkedne. Mindent az igazságért! Mindent a felejtésért! Addig míg bírta éberséggel, bár ebben a kávé, amiért szenvedélyesen rajong, nem kevésszer kisegítette. Párszor azonban a fekete arany fogyasztásának ellenére is úgy zuhant ágyba, mint akit épp akkor lőttek tartók. Minden esetre ma annak biztos tudatával jöhettek ki Imolával a játszótérre, hogy jó néhány sztori fekszik gondosan összerakva, leadásra készen egy fehér dossziéban toronyszobájának íróasztalába téve. A következő havi számba szántat pedig már le is adta azzal együtt, hogy szembesült pár igen fájdalmas ténnyel, azaz a szívének kedves férfi feltűnően csinos és fiatal szerelmével. Azonban ez már a múlté és csak Imoláé és az övé ez a nap, és annak minden ideje, ami a legdrágább kincs hősnőnk számára. – Magasabbra anya! Magasabbra! – hangzik a vidám, csilingelő felszólítás, amit a hintában ülve Imola ad Elektrának, aki mögötte állva löki feljebb és feljebb a libbenő szerkezetet. – Koccig? – kérdezi hősnőnk nevetve és újabb taszítást ad az ülésnek, hogy az szinte a talajjal párhuzamos vonalig röppenjen fel a levegőbe – Koccig! Igen! – kiáltja a kislány boldogan, ahogy egyre gyorsabban repül a kiesés veszélye nélkül, mivel azt egy láthatatlan biztonsági öv bűbáj gátolja. Nem sokan vannak idekinn. Csak néhány szülő ácsorog elszórtan, míg gyerkőceik jó értelemben véve randalíroznak a játékok között. Két kisfiú libikókázik, távolabb pedig három kislány fogócskázik. Nevetésük messzire elhallatszik Elektra jellegzetes, bársonyos hangjával és Imola kacagásával együtt. A hinta lassul miután csúcsraját, majd megálltát követően a kislány gond nélkül száll ki belőle a puha homokra. Elektra elé sétál és leguggol, hogy kiegyenlítse a köztük lévő magasságkülönbséget.  – Jól vagy kicsim? – kérdezi magától értetődő természetességgel, mert bár gyermekét egészségesnek nyilvánították, ő azért mindig kicsit jobban figyel rá és most is ezt teszi. – Persze anya, jól vagyok – válaszolja a kislány széles mosollyal és csillogó szemekkel, miközben elkotor egy szemébe lógó hajtincset, amit a hinta menetszele arcába fújt még az előbb – Rendben, mivel szeretnél még játszani? – igazítja meg hősnőnk csemetéje kabátját pár gyakorlott mozdulattal – Szeretnék tovább hintázni, de már nem kell löknöd - kezdi a gyerkőc lelkesen, de aztán belenéz anyja szemébe, félre billenti fejét és úgy folytatja - Pihenj egy kicsit, jó?  – feleli a csemete, akinek tiszta, jó szándékú lelkét Elektra egyre jobban csodálja. Sokat beszélgetnek és a kislány napról napra mindig meglepi az önzetlenségével és elképesztő éleslátásával. – Jól van. Akkor csüccsenj vissza gyorsan én meg leülök mögéd a padra és pihenek!  - emelkedik fel Elektra rákacsintva, hogy azután el is induljon. Tényleg fáradtnak tűnhet, ha már Imola kéri őt arra, hogy pihenjen. Nem nézett nagyon tükörben mostanában. Mióta csak ajka alatt érezte Sándor ajkát próbált felejteni. Próbálta őt nem szeretni. Hiába. Próbálta elrejteni minden érzését és csípős nyelvű, cinikus önmaga lenni, de otthon egyszerűen nem ment mert ott a gyermeke várta, akivel sosem tudott volna úgy viselkedni. Elég sokszor képtelen volt azonban vidámnak lenni és előfordult az is, hogy Imola ezt bizony észrevette. Így hát amikor csemetéje pár napja megkérdezte tőle, hogy: „Miért vagy olyan sokszor szomorú anya? Elektra nem hazudott neki. Az igazat válaszolta, még ha kicsit meseszerűen is előadva. Így felelt: „Mert egy smaragd szemű óriás miatt nem látom már olyan tisztán a lemenő Napot” Most komolyan, mit mondhatsz egy majdnem négy évesnek, aki értelmében már inkább majdnem öt? Hogyan magyarázod el neki, hogy őszintén beleszerettél valakibe, aki talán hasonlóan érez, de mindez lehetetlen és mivel valóban szereted, hát engedned, mert így helyes, és te mindig igyekszel helyesen cselekedni, még akkor is ha a szíved szakad belé? Nem tehetsz mást, terelsz. Ha az ilyen húzásokért Nobel díj járna, hőnőnknek már külön szekrényt és bankszámlát kellene rendszeresítenie hozzájuk, annyit kapott volna. Szerencsére azóta legalább a férfi színét sem látta és baglyot is csak egyszer váltottak, aminek szintén jó ideje már. Talán jobb is így, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 205
Írta: 2020. október 23. 15:13 | Link

Elektra
iskolai ügyek „pipa” | valahogy így | the unforgiven

Aznap este értetlenül álltam a nő előtt. A csók után minden a feje tetejére állt, és a korábbi jóleső társaság bizsergését felváltotta az értetlenség keserű, sötétszín leple, amitől a kapcsolatunk elvesztette a régi fényét. Elviccelve, azonnal tessékelt ki a lakásból, még az irataimat is ott felejtettem, ezért néhány nap múlva levélben kértem arra, hogy juttassa vissza hozzám. Igen, levélben. Gyáva voltam hívatlanul felbukkanni a Holdfény utczában, és ahhoz is gyáva voltam, hogy felhozzam a témát. Beszéljünk róla? Van egyáltalán miről beszélni? Nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy a kellemetlen érzés hetek óta nyomja a mellkasomat, annak ellenére, hogy rengeteg változás van az életemben, ami elvehetné a figyelmemet. A napfény kezd veszíteni erejéből, noha csalókán fénylik az égbolton. Hunyorítva, kezemet napellenzőként tartva homlokom előtt tekintek az égre. Az iskola végre hivatalossá tette tanári posztomat, és a körbevezetésre, tanáriba költözésre mentem be ma. Azonban ez is véget ért, és úgy döntöttem, most sétálni fogok hazáig ebben az érdekesen kellemes időben. Nem nagy táv. Ma este többet fogok futni bizonyára, mint a Bagolykő és Bogolyfalva közti disztancia. Futnom kell, tisztulnom kell. Az új poszt – természetesen – újabb stresszfaktorként szerepel életemben, ezért ismét jobban kell odafigyelnem magamra, mielőtt még ez is felemészt. Nem viselem jól a változásokat, és azt sem, hogyha valami sokáig kellemetlen érzést hagy maga után.
A Boglyas térre lépve futok egy régi ismerősbe, akivel ugyan évek óta nem találkoztam, most mégsem vagyok rá kíváncsi, ezért a kézfogás és bájcsevely után, egy átlátszó hazugsággal tovább is állok. Zsebre vágom kezeimet, s ajkamat összeszorítva intek vissza az egykori iskolatársnak, majd tovább folytatom utamat. Hamarosan elérem a játszóteret is, hiszen már messziről hozza a szél a boldog gyermekkacajokat, miközben én mélyet sóhajtva, fejemet lehajtva sétálok tovább. A kerítés mellett elhaladva ismerős hang üti meg a fülemet, ezért fejemet azonnal felkapom, hogy azonosíthassam annak tulajdonosát. Szívem idegesen kezd verni feszengősen kihúzott mellkasomban, s amikor a kislány előtt guggoló Elektrát meglátom, hirtelen meg is áll az.
Figyelem, ahogyan megigazgatja a kis kabátot a maga odaadó édesanya módján. Fájdalmas fintorra húzom ajkaimat. Mélyet szippantok a levegőbe, majd folytatom tovább a sétámat. Millió meg egy gondolat zakatol a fejemben. Harminchat éves férfi létemre, inkább tovább sétálok az egyik legfontosabb embertől, mert… miért? Félek? Nem sok lépést teszek még, de grimaszolva torpanok meg. Ajkaimat elgondolkodó csücsörítéssel torzítom, majd egy amolyan „a fenébe is” morgással vissza fordulok.
Akkurátus, szinte csoszogó léptekkel közelítem meg a már padon üldögélő Elektrát. Mélyet sóhajtok, majd komolyan, mégis lágyan megszólalok. – Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


I JUST WANT TO BE THE GUY WHO SAVES THE WORLD
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 613
Írta: 2020. október 23. 15:56 | Link

Sándor(om) részére


Meghallva Sándor hangját, melyet ezer közül is felismerne már, azonnal kétségbeesett fájdalom vonásai ülnek ki arcára, amit a férfi nem láthat. Még fejét is megrázza alig észrevehetően miközben tudatosan mosolyra húzza ajkát, hogy azzal fordulhasson az érkező felé, de köszönni egyelőre képtelen. Egyszerre boldog és bánatos a szívének kedves férfi megjelenése miatt, de nem tud mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Ha szeret az nála nem csupán egy percre szól, most mégis el kell hitetnie a másikkal, hogy így van és ez elemészti. Imola még épp látja ezt a furcsa folyamatot, ahogy szemből igyekszik felfészkelni magát a hintára. Nagyon lassan lendít egyet, majd ügyes mozdulattal le is állítja inkább a szerkezet mozgását és anyjához siet. A pici termetű lányka számára óriásnak tűnő felnőtt elé érve, aki mindkettejükre árnyékot vet az őszi napfényben, úgy helyezkedik kíváncsi és anyjáéra kísértetiesen hasonló tekintetét le nem véve a bácsiról, hogy anyukájának háttal, közöttük áll meg, Elektra pedig ösztönösen teszi vállára kezét. A csemete egyszerre csodálkozva és gondolkozva nézi Sándort és elsőként szólal meg, magára vonva a körülötte lévők figyelmét. – Anya miattad szomorú – jelenti ki olyan egyenesen, mintha ez volna a világ legegyszerűbb megállapítása, de nem érezi elégnek ezért további magyarázatot is fűz hozzá, próbálva felidézni anyja szavait – Azt mondta azért az olyan sokszor, mert…egy óriás árnyékától nem látja a Napot - az idézés nem egészen sikerült pontosra, de a lényeg teljesen egyértelműen érthető áthallással rendelkezik ahhoz, hogy Sándor értse. Imola gyermeki logikája összekapcsolta a látott tényeket. A férfi magas, az ő szempontjából nagyon magas, mondhatni óriás. Anyja megint nagyon szomorú lett és ez épp akkor következett be, amikor meghallotta a hatalmas bácsi hangját. Ha mindez nem volna még elég, tényleg akkora árnyéka van, ami mindkettőjüket betakarja. A döbbenet rájuk telepedett csendjét ismét a kislány töri meg, aki anyjára nézve megijed – Anya jól vagy? Nagyon fehér a szád – mondja aggódva a kicsi lányka és nem fordul vissza, hogy a bácsit is lássa – Jól vagyok kicsim, biztos csak a cukrom alacsony – szólal meg rekedten hősnőnk – De azért, idehoznád a sütiket a táskából – kéri meg csemetéjét kicsit már több élettel bársonyos hangjában – Persze! – biccent kicsit zavarodottan a gyerkőc de már megy is elfelé mivel a nevezett táska két paddal arrébb hever. Elektra terelés gyanánt követi tekintetével és fejével egyaránt, mert fél a másik szemébe nézni. Egyértelműen látszana arcvonásain és sötét szemeiben az amin keresztülmegy és ezen több éves fiziognómus rutinjával sem tudna most változtatni. Elgondolkozik. Fogalma sincs, hogy kortársaihoz képest miért rendelkezik Imola ilyen mértékű értelmi képességekkel. Olyan dolgokat érez meg és jellemének köszönhetően mond ki, amit egy közel négy éves gyermek elvileg még aligha foghatna fel igazán. Már arra is gondolt, hogy mivel lánya fizikailag kicsivel el van maradva kortársaitól ezért varázsereje így mutatkozik meg előttük. Ha ez így megy tovább kénytelen lesz komolyabban utánajárni a dolognak, mert tudomása szerint nála annak idején nem tapasztaltak ehhez hasonló jelenséget, és amikor Zolival erről beszélgettek fiuk kapcsán ő sem említett még csak hasonlót sem. Peti pedig, bár sajnos alig élhetett három évet, és ugyan okos fiúcska volt, de közel sem annyira, mint ugyanabban a korában Imola. Ki tudja persze mi lett volna később, viszont ez most tényleg ledöbbentette Elektrát és nem csak azért, mert ennyire látszik rajta mit érez, hanem mert ezt kislánya átlátta, összekapcsolta Sándorral és még el is mondta neki.  – Tessék anya – nyújtja felé a zacskónyi maguk sütötte linzert a kislány és megvárja, míg anyja kivesz egyet, majd Sándor felé fordítja. Önzetlenségre tanították és arra, hogy amije van előbb másnak kínálja fel ha társaságban van. Elektra beleharap ugyan a süteménybe, de az ízét nem igen érzi. Keserű lenne szájában még a legédesebb méz is ebben a pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 205
Írta: 2020. október 23. 16:38 | Link

Elektra
iskolai ügyek „pipa” | valahogy így | the unforgiven

A köszönésem után beállt csend szinte fullasztó. A hűvös szélben majd’ felgyulladok, és érzem, ahogyan a halántékomon egyre dudorodik az ér a mellkasomat szorító idegességtől. Nem is próbálom palástolni, hogy máshogy éreznék, mert alapvetően nem magasszintű a színjátszási képességem – mint már oly’ sokszor megbizonyosodhattunk róla. Csupán egy pillanat töredéke, amíg elkapom a fekete szempárt, ám ez vajmi kevés idő arra, hogy kiolvassak belőle akármit is. Valójában éppen elég az, hogy a nő inkább úgy dönt, rám sem néz. Arról már nem is beszélve, hogy egy hang sem hagyja el a torkát. Megpróbálnék zavaromban a hideg kerítésvasra fogni, de félúton, mesébe illő szerencsétlenkedés után felhagyok vele, hiszen alig ér combomig, és még esetlenebbnek tűnnék úgy. Már ha ez egyáltalán lehetséges. Nem tudom, hogy mit mondhatnék hirtelen, de mégis úgy érzem, hogy ez volt a helyes lépés.
Feszült vonásokkal magaslok továbbra is az ülő Elektra felett, aki még mindig csendesen nézelődik. Egészen addig, amíg az apró lány közénk nem áll. Erőteljes megjelenésével úgy érzem, hogy ő az, aki engem jelentéktelen pondróvá varázsol, s miközben éppen megfogalmaznék valamit a fejemben, már ér is a hidegzuhany. Miattam szomorú. A mondat késként hasítja fel mellemet, szinte oda is kell nyúlnom az éles, szúró fájdalomtól, ám végül mélyet sóhajtok, és egy erős grimasszal tekintek a még mindig szótlan nőre. Aztán folytatja. Ahogyan formálja az piciny lányka a szavakat, úgy forgatja meg bennem a kést, s a hasonlat maga szebb és fájdalmasabb nem is lehetne egyszerre. Zavartan húzom ki magam, így még inkább meggátolva a napfény takaróját a másik kettőn, így torkomat köszörülve szólalnék meg ismét, amikor a kislány aggodalmát kifejezve fordul anyja felé. Zöldjeim kidüllednek, és nyakamat nyújtogatni kezdem, hogy valahogy találkozzon szempáron a nőével, de esélytelen. Rám sem néz.
Jól… - tenném fel én is a kérdést, mire Elektra a vércukorszintjére hivatkozva belém fojtja a szót. A kislány elmegy a süteményekért, én pedig szüntelen a nő arcát vizslatom. Alsó ajkamat megnyalom, majd beharapom tanácstalanságomban. Úgy érzem, mintha évszázadok telnének el ebben a csendben, de Elektra némasága rám is rám telepszik. Hosszú karjaimat feszülten tartom magam mellett. A kerítésen ugranék át legszívesebben, hogy a nő mellé telepedve bizonyosodjak meg arról, hogy jól van. Azonban semmi kétség, hogy inkább elhajtana onnan, ezért…
Nekem? – fordulok végül Imola felé, aki a süteményes dobozt tartja irányomba. – Én… - sandítok Elektrára egy pillanatra, és éppen visszautasítanám, de milyen szörnyetegnek gondolna ezután. Már ha lehet ezt az érzését fokozni… ezért végül halvány mosolyt erőltetek megfáradt vonásaim közé, és vaskos ujjaim közé veszek egy linzert. – Köszönöm – mondom, s mutatom felé a magasba az édességet, mintha koccintani próbálnék. Nem tudok bánni a gyerekekkel…
Biztos, hogy – kezdem karcos hangon, ezért torkomat köszörülöm, majd áthajolok a kerítésen, hátha végre elkapom a nő tekintetét. – Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


I JUST WANT TO BE THE GUY WHO SAVES THE WORLD
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 613
Írta: 2020. október 24. 06:39 | Link

Sándor(om) részére


Pedig próbált mosolyogni. Tényleg próbált olyan lenni, amilyennek két méteres gavallérja megszokta az eltelt idő alatt. Vidám és éles nyelvű. Csipkelődő és néha szemtelen is talán. Minden esetre ezek szerint nem sikerült ez a partizánakció. Ideje a terelést abbahagynia. Lánya úgyis átlát rajta és már Sándor is tudja, hogy hányadán is áll az egésszel. Azt azonban nem tudja miért. Imola süteménnyel kínálja, amire a másik teljesen elbizonytalanodik. Ez a férfira oly jellemző viselkedés végre valódi mosolyt csal hősnőnk még mindig kissé sápatag ajkára. - Miért? Látsz itt magadon kívül mást, akinek adnánk? - kérdezi és újra fény gyúl sötét szemeinek mélyén. Halványabb, de eleven és ez már haladás. - Anyával együtt csináltuk - veti közebe a kislány és ő maga is elkezd majszolni egy linzert miközben leül a padra, de még előtte mosolyogva felemeli ő is, hogy utánozza a bácsit. Hátha attól neki is jobb kedve lesz, mert most nagyon szomorúnak látszik. Ezzel egy időben Elektra felemelkedik ültéből és egyenesen a férfira veti pillantását. Felnéz rá ahogy mindig is tette, és nem csak fizikai értelemben. - Ha már erre fújt a szél, mire vársz?  Gyerünk, lépj át a kerítés felett azokkal a létra hosszú lábaiddal! - szólal meg végül olyan könnyedséggel, ahogyan a kezdetekkor beszélgettek. Közben pedig mégis elveti magában annak lehetőségét, hogy őszintén bevallja miért hagyta elmenni aznap este a másikat, aki most láthatóan gyötrődik. Bárcsak azt látná, hogy Sándor boldog. Az neki is vigaszt nyújtana. Akkor talán nem érezné a lelke legmélyebb szegletében azt, hogy mégis harcolnia kellett volna érte minden eszközével. Bár hiába tette volna valószínűleg. Ugyanis nemrég találkozott a férfi kedvesével. Úgy sejti valóban nem trafáltak most mellé a kollégák. Fiatal, okos és gyönyörű nő, aki még kedves is ráadásul. Miért látja mégis a vele szemben álló zöld szemében majdnem ugyanazt a fájdalmat, mint amit a sajátjában szokott, ha néha tükörbe néz például boltba indulás előtt? Talán mert ő okozza neki azzal, ahogy az óta a félresikerült csók óta viselkedik. Ott fenn meghozott egy döntést, most mégis szenved tőle és épp emiatt veszítette el a tisztánlátását és kezd lelki topronggyá válni, ami kihat Sándorra amilyen tisztalelkű. Végre megértette és rögtön egykori főszerkesztőjének szavai csengenek fülében: "Ne drámázzon Rothstein, nem az operában van!" Igaza van. Tényleg nem. Össze kell szednie magát. Imola miatt és Sándor miatt egyaránt. Ha a férfi azt látja, hogy ő jól van, akkor megnyugszik, amitől hősnőnk is meg fog és könnyebben tér vissza megszokott romantikus érzelmektől mentes életéhez és lesz újra kiegyensúlyozott, amilyen anyára Imolának szüksége van. Kifacsarodott egy logika annyi szent. Mégis mindannyiuk érdekében reméli, hogy működni fog. Ezért legyőzve kétkedését szólal meg ismét. - Nyugi ellenőrkém! Ha egy tűzvész nem ölt meg, akkor te sem fogsz. Csak cukor kellett és látod ismét bájos önmagam vagyok - mondja mosolyogva a maga nyers, mégis szerethető módján. Mert bár legyen önkínzás így az elején, mégis azt érzi helyesnek ha visszaáll a megszokott csipkelődő rend. Gondoljon róla bármit a szívének kedves óriás, végtére is mint ember is hiányzott neki. Most pedig, hogy itt van mellette, talán könnyebben rájön hogyan is mondjon le róla és a vele szőtt kamaszos álmairól. Ki fogja találni. Csak idő kell. Semmi más, csak idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 205
Írta: 2020. október 26. 08:12 | Link

Elektra
iskolai ügyek „pipa” | valahogy így | the unforgiven

Valami nincsen rendben. Hát, persze, hogy nincsen. Elvégre a legutóbbi személyes találkozó alkalmával teljesen megváltozott az univerzum, ahol eddig az Elektrával közös emlékeinket is a kapcsolatunkat tároltam. Az elcsattant csók emlékére és a nő mostani viselkedésére szinte lángolni bűntudatában felső- és alsóajkam, ezért zavartan ráharapva próbálom elrejteni fájdalmas grimaszomat. Megáll az idő, amikor Imola felém nyújtja a kis dobozt, én pedig a legmamlaszabb formámat elővéve állok előtte szótlanul. Úgy látszik, hogy ez ma ragadós. Nem tudom, hogy lehetséges-e az, hogy még az előzőtől is nagyobb lelkiismeret-furdalással álljak a kerítés mellett, de úgy érzem, hogy a kislány tekintete kimaxolta nálam ezt a szívet markoló érzést. A süteményt végül elvéve „koccintunk” a levegőben, miközben szemem sarkából Elektrára tekintek, akinek végre megmozdul az ajka és szép ívű mosolyra húzódik. Zöldjeim felcsillannak, és – ugyan mosolyogni szeretnék – szájam szeglete meg is rándul erre a boldog érzésre. Így emelem a süteményt egyre száradó ajkaimhoz, majd elismerően bólintok az ízvilágra. Nem lenne jellemző, ha feleslegesen meg is jegyezném ezt. Úgy gondolom, hogy elég az elismerő tekintetem, hiszen nem is gondolnám, hogy a gyerekeknek esetleg szóban is illene valamilyen visszacsatolást adni. Ellenben nagyon látványosan élvezem az édességet. Reméljük, hogy ez is elég ahhoz, hogy talán máskor is megkínáljanak majd. Alig hallhatóan horkanok fel egy apró mosollyal, és fejet rázok. Ezt az Elektrát szeretem. Aki csípős nyelvű, jókedélyű és magabiztos. Mellettem nem tudna ez megmaradni. Vagy csak egyáltalán megmaradni. De miért is gondolkodom ezen? Mosolyogva biccentek, majd óvatosan, könnyedén lépek át a kerítés felett, hogy a pad háttámlájának dőlve figyeljem a nőt és kislányát. Utoljára állapítom meg, hogy jó most így együtt, ám mégsem látom, hogy beleillenék abba a képbe, amit próbálok képzeletben magam elé képzelni. – Nem is állna szándékomban – felelek a tűzvész-Sándor párhuzamra, ami ugyan nem is fájhatna jobban, most mégis inkább mosolyogva keresztezem lábaimat a homokban, és fonom össze karjaimat széles mellkasom előtt.
Ennek pedig nagyon örülök. Jobban áll – bólintok, és mélyen Elektra szemeibe fúrom sajátjaimat. Keserves görbére húzom ajkaimat, ahogyan elfog az érzés; már semmi nem lesz a régi. Az is lehet, hogy ez az utolsó ilyen jellegű beszélgetésünk. Finomkodok és feszengek a minimális társalgás közepette. Nem szeretném az egész szótlanságot a kislányra kenni, de nem könnyíti meg az „óriás bácsi” helyzetét. Noha tekintetem beszél helyettem. Torkot köszörülök, majd egy mély sóhaj után nyitom ismét néhány szóra ajkaimat. – Nem is szeretnék sokáig zavarni, csak – vonom meg a vállam kisfiúsan. – Tudod – engedem szét karjaimat egy pillanatra, majd ismét összefonom őket. – Tudni szerettem volna, hogy jól vagy – dőlök kicsit előre, hogy megtaláljam a fekete szempárt. Teljesen megértem, hogy elküldött aznap este. A hirtelenséggel kapcsolatban volt némi kifogásom, de megértem. Ha szeretne róla beszélni, akkor partner leszek benne, de azt sem bánom, ha a szőnyeg alá söpörjük a témát mérhetetlen kellemetlensége miatt. Szeretném, ha nem változna semmi. De egyrészt tudom, hogy ez lehetetlen és az elvárás borzasztó önző lenne részemről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


I JUST WANT TO BE THE GUY WHO SAVES THE WORLD
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 613
Írta: 2020. október 26. 09:31 | Link

Sándor részére


Mit mondhatna erre? Ne gondolkozz! Csak mond az igazat. Cseng fülébe saját hangja olyan keményen, hogy még pillái is megrebbennek tőle. Büszkén vállalta, hogy ő mindig az igazságért és a jóért harcol a maga módján és szüleitől is azt tanulta, hogy az igazság és őszinteség olyan kincs mely felszabadít ahelyett, hogy lelki zsebeit húzná. Nem hazudhat. Finomítania viszont mindenképp kell, hiszen mellettük ül Imola aki még a késélű valóságot nem értené és erre tekintettel lesz mindenek felett. - Nem voltam - kezdi megrázva fejét és felemelve kezét, jelezve, hogy még van folytatása mondanivalójának - Nagyon nem, de ez nem a te hibád, hanem az enyém - néz sötét szemével pár pillanatig a zöldekbe - Félreértettem a jeleket és ennyi - vall színt őszintének ható hangon. Amit mond ráadásul végső soron a helyzet jelen állása szerint akár igaznak is tekinthető. Mentesíti a férfit a bűntudat súlya alól és ez a lényeg. A többi pedig szeresse bármennyire is, nem rá tartozik. Érzéseivel hősnőnknek kell megbirkóznia. Felnőtt nő, aki átélt már egy visszautasításnál sokkal szívszaggatóbb és lélekölőbb dolgokat. Egyet még aznap megfogadott, nem enged senkit közel ismét magához ilyen botor módon. Nem éri meg sem a megaláztatás, sem a tény, hogy annak ellenére, hogy arra törekszik mindig, hogy segítsen másokon, most akaratlan ártott Sándornak. - Egy dolgot kérek csak - pillant ellenőrzés gyanánt Imola felé, aki nézelődve, saját gondolataiban elmerülve eszegeti a linzere utolsó falatkáit - Felejtsd el, rendben? - ejti ki következetes hangsúllyal a kemény szavakat, miközben szívét remegni érzi az azt átjáró fájdalomtól. Egy repedéssel több lett rajta. Ennyi történt. Van már rajta pár ehhez hasonló és két sokkal mélyebb is de ettől még ugyanúgy dobog állhatatos erővel, szenvedélyes hittel és minden nappal csendben gyógyul, ahogy Imolára néz. Ez nem a vég, csupán egy következő újrakezdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 205
Írta: 2020. október 26. 11:00 | Link

Elektra
iskolai ügyek „pipa” | valahogy így | goodbye

Kérlelőn húzom össze, amolyan kiskutyamód szemöldökeimet, hogy zöld szemeimmel mélyen a másikéba tudjak nézni. Hallgatok, nem sürgetem. Ha nem akar róla beszélni, azzal sincsen probléma. Csak mosolyogni lássam. Utoljára? Lehet. Valószínű. Szemeim szűkülnek, a ráncok meggyötörten gyűlnek körülöttük, miközben alsó fogsorommal harapok felső ajkamba zavartságom egyértelmű jelenként. Borzasztó nehezen engedem el a dolgokat. Érzéketlen, esetlen óriásnak tűnhetek, de valahol mélyen megráznak az ilyen jellegű dolgok. Sosem voltak kapcsolataim, barátaim. Még a családom is inkább úgy döntött, hogy köszönik szépen. S ez – minden mártírkodás nélkül – mind az én hibám. Én nem láttam meg a fényt egy-egy lányban, nem adtam esélyt a barátoknak és a szüleimmel sem veszem fel a kapcsolatot. Ennyi év után sem. Azonban minden hanyag tettem fáj. De el kell engednem ezeket az érzéseket, mert így döntöttem. Így döntöttünk. Nekem nem ez az élet kell, pedig fáj elengednem a nőt. Nem látom magam előtt a képet, miszerint gyerekkel a karomban sétálgatok a nappaliban. Iskolába íratjuk, megsiratjuk a szobaajtóban, hogy elköltözött. Aztán együtt élek valakivel. Én még ezt nem látom. Elektrának pedig nem rám van szüksége. De vajon el tudom vajon teljesen engedni ezt? Nem. Nem hiszem. Még pedig azért nem, mert képtelen vagyok az ilyenre. Még annak a gondolatára is összerezzenek, hogy a második évfolyamos gyógynövénytan záróvizsgán véletlenül mangóliát írtam magnólia helyett. Vagy azt, hogy az egyetem első napján nem mosolyogtam vissza egy lányra a reggeli közben. Így nem várom el magamtól, hogy ez az érzés elillanjon. Marni fog mindig is a lelkiismeret, hogy miattam szakad meg a kapcsolatunk. Mert nincs mit szépíteni ezen; vége.
Mikor Elektra megszólal kitágulnak pupilláim, s érdeklődőn fordulok felé. Nem szeretnék belemenni, és angolosan hozzátenni, hogy „nem, az én hibám”. Kedves tőle, hogy próbál menteni a felelősség alól, pedig mindketten tudjuk, hogy ez Szigethy sara. Csendesen, fájdalmasan hümmögök, hogy megértettem, amit mond, de nem teszek hozzá semmit sem. Nem tudok érdemében. S ilyenkor bölcsen hallgatok.
Igen? – szólal meg mély baritonom a nő kérésére. Ellököm magam a padtól, majd a nő fölé magasodva teszem zsebre kezeimet, miközben lágy, fintorszerű mosollyal megcsóválom a fejem. – Ezt nem tudom megígérni – felelem őszintén. Jobb kezem megrándul zsebemben, amint majdnem előveszem onnan megsimíthassam a nő vállát, de végül nagyot nyelek, és visszafogom magam. Azt hiszem, hogy ezzel csak rontanék a helyzeten, és megnehezíteném az elválást. Csak nézünk egymásra, és mindketten tudjuk, hogyan tovább. Barátságos mosolyt erőltetek kreolszín vonásaim közé, miközben tovább haladásom irányába tekintek. – Én… - mutatok esetlenül a Mennydörgő utca felé. – Megyek is – fejezem be némi késéssel a megkezdett mondatot. Ezután, mintha várnék valamit állok még néhány másodpercet szeretett riporternőm előtt, majd egy pillanatra Imolára tekintek, intek neki. Végül vissza az édesanyára. – Vigyázz magadra! – szorítom össze ajkaimat, ahogyan először szemeibe, majd a földre, aztán újfent szemeibe tekintek. Nem mondom, hogy „majd beszélünk” vagy „majd látjuk egymást”, mert nem tudom megígérni, hogy így lesz. Lassan kezdek hátrálni, hogy most a kapun keresztül távozhassak. Nyikorogva hajt fejet akaratom előtt a bejárat, amit gondosan bezárok magam után. Még egyszer a Rothstein család felé fordulok, félszegen intek egyet, majd dzsekimet összehúzva, a nap felé hunyorogva sétálok tovább, miközben zsebem mélyére rejtem kezeimet. Megkönnyebbültem? Aligha. Mindenesetre, magamban megköszönve az elmúlt időszakot szedem komótosan hosszú lábaimat. Még mielőtt teljesen elnyelne az utca, vállam fölött pillantok vissza, és egy halvány mosollyal biccentek a játszótér felé. Veszek egy mély levegőt, és hagyom, hogy eltűnjek a szemük elől. Ég veled, Rothstein Elektra!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


I JUST WANT TO BE THE GUY WHO SAVES THE WORLD
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. november 5. 23:42 | Link

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



- Vééégül is, igen. Én a hmm… én mikor még alsóbb éves voltam, akkor futottam sokat, amikor valaki piszkált vagy megijedtem. De nem lett belőle hobbi, inkább sétálós vagyok – abból lehet sok is, meg túra is, mászással, mindennel. Régen voltunk ilyenen, otthon fel kellene vetni, még nem is kell külföld, van annyi hely ebben az országban, ami hegy meg domb, hogy bőven jó, az erdőkről nem is beszélve.
- Igen? Na, egyszer csak megnézem, de ugye nagyon nem lehetünk kint éjjel – főleg, hogy nem itt lakom, a kastélyba kell érnem, még ha mindjárt nagykorú is leszek. Mondjuk nem tudom, akkor is van-e valami időpont, amire jó, ha odaérek egyszer és akkor mehet a pizsi fellövése. – Én a városokban is elsétálok, vagy valami kirándulóhely. Leginkább családdal szoktam, vagyis inkább anya, mert apa sokat utazik – nem bánkódom már, ez ezzel jár, cserébe, sok szép helyet lát és el-elszokott minket venni. Anya sem vitázik vele már annyit, sőt, megbékéltek, azt hiszem. Ami nagyon is jó. – De ez tetszik. Pukk, ott sem lenni. Csak nagyon úgy érzem, nem menne – és akkor ne is erőltessem, ugye? Mert veszélyes, veszélyesebb, mint futás közben elesni, vagy lemaradni, nem is ajánlják, ha valaki nem biztos vagy gyenge varázsképességű. Elfogadtam, hogy vannak olyan szintek, amiket én nem fogok vagy nem szeretnék megugrani, mert nem nekem való. A kis, borzongatós megjegyzésére biztos nem arra gondolok közben, amire ő utalna, de megértem.
- Egy mérges kutya. Gyorsabban fut, mint én – mert városban kergetett már meg kóbor eb, a legtöbb persze ott kaját kunyerál és elrohan, de vannak kivételek. Kiszökött, rossz a kerítés, ahol van, ilyenek. Meglássuk, mennyire leszek én majd éjjel sétálós. Inkább olvasok, ha úgy van.
- Juj, azt néztem, de nagyon bonyolult – az ásványokra célzok, gyógyítani jobb, ha én csak valami orvosos játékban fogom megtenni. – És hogy-hogy elvetetted? Nem tetszik? – vagy valami más az ok? Persze, attól még, mert a családja ásványokkal foglalkozott, nem kötelező, én sem lettem pilóta, apa után.
- Hogyne, az nem is olyan. Diákmunkának jobb, nem? – nekem nincs, nem költök sok mindenre, beosztom a zsebpénzem, vagy épp gyűjtöm, ha valami ünnep van. Nem vagyok eleresztve, elég az, ami van. Bőven, így maradjon a tanulás az első, amikor meg nem azt csinálom, akkor a szórakozás. Ahogy sorolni kezdi a dolgokat, egyszeriben jelenik meg előtte az, amit elképzelt. Ismerem mi ez, mesélte is talán, de látni nem láttam még. Nevetve nézem, ahogy váltakozik, még ujjam is nyújtom az egyik felé, majd bólogatok.
- Nagyon menő! – szólok közbe, a vízzel való játékra. Hát, ilyenem sem lesz. – Hát én is így vagyok vele, hogy ami leköt, az nem olyan komoly meg hát nem is igazi, itt nem lehet. Nem gondolok erre állandóan, csak mikor a többiek magyarázzák, hogy mennek a kviddicsre meg aurornak, én vakarom a fejem. Szerintem, majd jönni fog, mi leszel. Az állatokkal ha jó minden akkor esetleg, az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2020. november 15. 20:00 | Link

Elijah



- Sétálni is szeretek, de néha kell egy kicsit több, amikor nem annyira a környezetemre figyelek – nagyon nem a környezetemre figyelek egészen pontosan. Párszor bele is ütköztem emberekbe, amikor nagyon elgondolkodtam.
- Majd ha mestertanonc leszel, akkor lehetsz – vetem fel a dolgot, amolyan nyugtatásképpen. Ezt nagyon megtanultam. Igaz, hogy sose éreztem késztetést arra, hogy takarodó után kinn legyek amikor még a suliban laktam. De prefektusként nem ártott tudni, hogy ne akarjak büntetőmunkára ítélni nagyobbakat, mert nekik szabad lófrálniuk. – A kirándulóhelyek jók, pár helyet már ki is néztem magamnak, hogy majd ellátogatok oda. Valószínűleg hoppanálva, aztán majd ott sétálok. Amúgy attól még jelentkezhetsz a tanfolyamra, ott úgy is megmondják, ha úgy látják, hogy nem neked való.
Akkor legalább biztosan tudná, hogy tényleg menne-e neki vagy sem. Hiszen szakemberek nézik, figyelik, vizsgálják, ők pedig ritkán tévednek. Magával kapcsolatban meg lehet, hogy kishitű.
- Az ásvány része tetszik, az hogy emberekkel kell nagyon foglalkoznom, az nem – nem mondom ki, hogy az nem tetszik, hogy hozzájuk kéne érnem. Felszolgálóként ugyanis nem kell. Csak kiviszem a dolgokat és ennyi, nincsenek érintések a dologban. De egy orvos, az megvizsgálja a pácienst és nem csak ránézés alapján diagnosztizál.
- Van, aki nem csak diákmunkaként gondol rá. Meg van aki benne ragad – jegyzem meg. Nekem tényleg nincs a tervbe véve, hogy örökre ebbe maradok, de ha végül úgy alakulna se lenne semmi gond. Szeretem a munkám. Aztán elkezdek bohóckodni a vízzel, az egyik formát el is irányítom a fiú felé, hogy ha szeretné akkor meg is tudja érinteni. Olyan, mint valami vizes lufi érzetre. Nagyon mókás.
- Na azokra tuti nem mennék. Kviddicsre, meg aurorira. Kizárt dolog. Eszméletlenül szép meg klassz meg tiszteletreméltó hivatás, de nagyon nem nekem való – rövid ideig ugyan eljátszottam az aurorság gondolatával. Tartott körülbelül két percig a dolog talán, aztán jót vigyorogtam az egészen és mentem tovább a gondolataimban. – Hm, végül is, igen, az lehetne. Elég sok mindent lehet csinálni velük kapcsolatban. Ha meg valami vízi kutatóakármi lennék, akkor még az elememnek is hasznát venném. És milyen egyéb hobbijaid vannak? Volt elképzelésed kis korodban, hogy mi szeretnél lenni, még a mugli világban?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. december 30. 00:10 | Link

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



- Ó, én rendszerint elfelejtek figyelni arra – általában ezért is koccanok annyit a folyosókon, ha nagyon elmélyülök, vagy egyszerűen csak sétálok előre. Nem újdonság, meg amikor tömeg van, nem is nehéz, így aztán nem egyszer mordultak rám és nem is utolsónak. Kicsinek féltem ettől, most már néha vissza is szólok – aztán futok. Jobb ez így.
- Tudom, meg akkor később is kell visszaérni meg minden. Mondjuk, eddig se volt azzal gondom, elvagyok a szobámban – könnyű ott, ahol tele van társassal, képregénnyel, vagy valamivel, amit Petya hoz vagy én. Eldumálunk, vagy elfoglalom magam egyedül, tanulok, szóval igazából, nem azért nincs még kihágásom, mert félek, hanem mert én le tudom foglalni magam és nincs késztetésem rá. Béna vagy sem, ez van.
- Nem rabolom én az oktató idejét tényekkel – nevetek fel, mert nem is érzem magamban az erőt, sem tudást, de nem akarom elviccelni ennyire. – Nekem valami nem oké az alappal sem, én leszek a lassú utazó. Miket néztél ki? – érdeklődöm, ha már hoppanál, akkor nem lesz közel sem, de biztos megéri. Mi kocsival szoktunk menni, vagy ha messzire, akkor repülünk, szóval nem vagyok kétségbe esve, hogy nem lesz mivel kirándulni majd, ha a szüleimnek olyan kedvük lesz. Persze, Petyához már más lesz eljutni, ha sikerül, de az majd akkor és ott kerül megoldásra, lehetetlen nincs, ettől nem félek ugyebár.
- Ááááh és igen. Azt már nem egy helyről hallottam, hogy az emberekkel bánni a legnehezebb – mert elég csak arra gondolni, hogy milyenek az üzletekben, nem kell itt nagyon spekulálni sem. És persze, mindenkinek megvan a maga dolga, amiben nem biztos és nem szeretné, tudom én, hogy mire utalna, ha tenné, így aztán, nem is húzom tovább a témát. Meg hát, semmi se kötelező, annak se lennie, akinek emberekkel kell foglalkoznia.
- Benne ragadni sem kellemes, de ha nem árt, akkor… Ha biztos, akkor legalább nincs az, hogy jaj miből lesz pénz – persze, nekem még állásom sem volt, így aztán nem tudom milyen benne ragadni, de ameddig nem árt, addig nincs gond, azt szokták mondani az okosok is.
- Ez akkor is nagyon menő – engedem el a munka dolgot, hiszen mutat pár formát vízből, nekem pedig okvetlen meg is kell érintenem. Nedves, de nem is esik szét, ahogy odatartom az ujjam, ami fura, de egyszerre érdekes is. Nem is barmolom szét, kezem leengedve pillantok ismét felé, amit a formák eltűnnek.
- A kviddicsre gondoltam, de nem tudom. Hivatásosnak lenni, nem olyan biztos gondolat – vagy hát isten tudja mire tudnám én azt utána használni. Úgy hallottam, van általános, ahol semmi nincs és úgy érzem, nekem az lesz eddig az, ami úgymond tetszik.
- Naugye! Ha az elemnek jót tesz és neked is, akkor főleg. Szerintem utána olvasni megéri a dolgot – nem akarok beleszólni az életébe, én ezt tenném a helyébe. Aztán dönteni, de tény, nem könnyű. Nagyon nem.
- Hát mindenféle, ami nem ide való. Társasok, képregényolvasás, ilyenek. Vannak játékok, azokkal is szoktam. Szóóóval… ide áthozni, nem lehetne szakmának – nevetek fel, ahogy mondjuk társasokról tanulok és miegymás. – Pilóta, mint apa. De már nemigen. Nagyon sok időt elvesz és egyszer szeretnék családot. De… úgy, hogy sokat vagyok velük – az, hogy ez nekem ez most tényleg valós, és hogy azért én megértem apát is, azonban örültem volna, ha többet van velem, igen mélyről jön. Észre se veszem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2021. január 20. 18:33 | Link

Elijah



Határozottan bólogatok, aztán összeráncolom a szemöldökömet. Ugyanis én is jól elvagyok a szobámban, csakhogy én ahhoz vagyok szokva, hogy nem kell osztoznom rajta senkivel sem.  Nem mintha nagy gond lenne alkalmazkodni 2 emberhez, de sokkal nyugodtabban jövök-megyek, ha ők nem alszanak. És nem vagyok valami hangosan közlekedő típus. Na meg ott van a zongorázás is. Elég nehéz úgy gyakorolni, vagy komponálni ha ott lihegnek a nyakamban. Plusz nem is szeretem ha nézik, hallgatják, ahogy játszok.
- Hát, a fő európai helyeket mindenképpen. Tudod, Róma meg ilyesmi. Amerikában is vannak érdekes helyek, Afrika, Ázsia. Szóval mindenhol, mindent – elég nehéz lenne most konkrét választ adnom, pedig van jó pár, csak egyszerűen nem jutnak az eszembe. – Meg szívesen megyek ilyen öhm, tudod – keresem  a szavakat egy darabig, aztán felcsillan a szemem – nomád népekhez. Ahova nem a városnézés miatt mennék, hanem a kultúra megismerés miatt. Bár az kicsit nehézkes, ha azt se tudod, hogy hova akarsz menni.Te hova mennél szívesen?
Elgondolkodva lököm magam kicsit a hintával a munka téma miatt. Nagyon klassz a mostani melóhelyem, de jobban szeretnék valami olyan szakmát, ahol a lehető legkevesebb emberrel kell együtt lennem.
- Meg veszélyes is. Megsérülsz meg ilyenek. Viszont ha jól csinálod és jó csapatban akkor még hírnévvel is jár – hogy ez előny-e vagy hátrány az már megítélés kérdése. Az én esetemben hátrány lenne. Hogyne, hogy akárhova megyek megállítsanak vadidegenek. Nem, köszönöm.  Az viszont tényleg jó ötlet hogy utánajárjak az elemivel kapcsolatos szakmáknak.
- Pedig ezek tök jók – igaz, tényleg nem szakmának megfelelőek, inkább csak hobbinak. – Tényleg? Azok jó sokat utaznak az tény, viszont ez nagyon jó is tud lenni, meg hát ugye rossz is. De akkor értem, hogy a kviddics miért jön be nálad annyira. Repülés repülés – felelem mosolyogva, majd magam elé bámulok eltöprengve. Család. Érdekes, nekem ez a gondolat még nem ötlött a fejembe, pedig idősebb vagyok a fiúnál. Talán azért nem mert nekem nem igazán volt, és amit én szeretnék az inkább az, hogy része legyek egynek, de ne úgy hogy én vagyok az egyik szülő. Gyerekként szeretném átélni. És nem fogom mert már nem vagyok az. Legalábbis a felhőtlen kisgyerekkornak már tutira lőttek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. január 30. 19:49 | Link

Panna Love

A hétvége a tanulás mellett mindig azé is, hogy egy kicsit ki tudjon kapcsolódni. A hétköznap nyüzsgését és pezsgését már valamennyire megtanulta elviselni, utóbbit talán még élvezi is, bár vennie kell pár mély levegőt ahhoz, hogy ne zavarják a többiek. De ha megtanulja kívülállóként szemlélni, s ha képes egyet hátra lépni akkor egészen szórakoztatóak. Persze ehhez sokat kellett fejlődnie, hogy ma így tudja nézni a világot. Nem mindig sikerül neki, de törekszik rá. Ehhez szükséges az is, hogy időnként egyedül legyen a gondolataiban, meg az is, hogy közös programot csináljon a számára legfontosabbakkal. Ez sokkal, de sokkal egyszerűbb lett most, hogy itt van a kastély közelében Panna, és végre úgy lehetnek együtt, mint régen.
Vagy legalábbis majdnem úgy. A falut és a kastélyt összekötő út valahogy sokkal hosszabbnak tűnik, amikor a húgával készül találkozni. Valószínűleg türelmetlenebb, ilyenkor nehezen fér a bőrébe, sokkal zizegősebb, mint máskor. A talpa alatt már néhol csúszik a letaposott hóréteg, sokan választják a falut hétvégente szórakozás gyanánt. Testvérével úgy beszélték meg, hogy a játszótéren találkoznak, ahol rengeteg klassz dolog van. Remélhetőleg nem lesznek ott a lány iskolatársai, így szabadon ki tudják őket beszélni. Nagyon érdekli Pollit, hogy milyen hete volt Pannának. Nem félti, biztosan jobban megtalálja a helyét az emberek között, mint ő tette, amikor idekerült. Elvégre nem véletlenül jár Panna előkészítőbe, ő pedig sosem tette ugyanezt.
Jobb lábával egy újabbat csúszva fordul be a Boglyas térre, amihez közeledve már kezdett kényelmetlenné sűrűsödni az embertömeg, de még megbirkózik vele. Az utca forgatagát kerülgetve, immáron határozott mozdulatokkal - itt fel van szórva a járda - lépked az úti célja irányába. A nyaka köré tekert nagy sáltól kicsit nehezen tudja forgatni a fejét, de azért nem ütközik bele senkibe amíg sikerül megközelítenie a játszótér kerítését. Odabent nincs túl nagy tömeg, nem sok szülő hozta ki ebéd után a csemetéjét a hidegbe, valószínűleg a célzott korosztály éppen a délutáni alvását tölti.
Tökéletes.
Tekintete megakad azon a szőkeségen, akiért eljött ma a faluba. - Panna! - Kiáltja boldogan megeredve testvérkéje irányába. Itt még ropog a hó, noha a délelőtt folyamán néhol már szorgos kis lábak letaposták az alsó réteget, azonban napközben hullott rá egy friss adag. Épp annyi, hogy jól elfedje a korábban megolvadt, majd megfagyott pocsolyát, amit a hebrencs, éppen örömködő Polli nem vesz észre és lendületből áttrappol rajta. Legalábbis megpróbálja, azonban mindenféle mutatványokba fullad a kis műsora, melyet egy riadt sikkantás követ, végül pedig egy fenékre huppanás. -Jól vagyok! - Vágja rá azonnal zavartan alsó ajkába harapva, de végül nem tudja megállni, hogy ne röhögje ki magát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
Előkészítős



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 28
Írta: 2021. február 3. 07:16 | Link

Polka Love

Na ki a legmenőbb csaj az előkészítőbe? Hát én, mert most kimegyek belőle, hehe. Nem öltöztem túl, kényelmes öltözékben hagytam el a Shanest. Kaptam kikérőt, persze szigorúan úgy engedtek ki, hogy Pollival mehetek mindenhova, és rövid pórázon tart majd. Ha ezek ismernének minket, meglepődnének, milyen hosszú aza a póráz. Egyébként pedig nem is akarnék az én nővérkémtől nagyon messze menni, mindig várom az ilyen alkalmakat. Szép lassan itt az év vége is, és talán nem okoztam csalódást, szóval simán át fogok menni a végzős osztályba. Aztán pedig irány a kastély, és akkor már tényleg senki sem fog minket elválasztani egymástól, kivéve, ha másik házba kerülök. Ami azért esélyes, mert én nem vagyok az az eridonos típus... vagy de? Majd meglátjuk, igazából nekem mindegy, hogy hová osztanak be, a lényeg, hogy sokkal többett legyek Polkával együtt. A játszótér lett a célpontom, Polli javaslatára, én meg elfelejtettem neki szólni, hogy el kéne vinnie. Persze a portás bácsi egyszercsak nem figyelt, én pedig már ki is slisszantam, és őrült tempóban siettem a testvérkémhez. Csúszkáltam a jégen, ahogy kell, néha megbillentem, néha simán mentem, csak sajnos nem sok lehetőségem volt rá, valami bűbáj védhette a járókelők épségét, vagy csak nagy szerencséje volt mindenkinek. Közben kiderült, hogy öltözhettem volna melegebbe is, de a sok futásban úgyis melegem lesz, szóval mégiscsak jól választottam. Panna hangját ekkor hallom meg, azonnal oda kapom a fejem a legőszintébb mosolyommal, amit csak adhatok, amikor meghallom őt. Nem tudom, hogy miért és hogyan alakult ki ez a szoros kapcsolat köztünk, de én nagyon szeretem, és örülök neki, hogy így van. Polka pedig szágud felém, és így tennék én is, de úgy döntök, inkább megvárom a tesóm. Szegényke pedig hanyattveri magát, a lábai a levegőbe emelkednek, nagyon vicces, el is nevetem magam, de elindulok felé, futva. Nem tudom nagyon abbahagyni a röhögést, főleg, amikor megnyugtató jól vagyok érkezik tőle és ő is nevet. Odaérek, és kezet nyújtok felé.
- Repülőt nézel? - mondom neki vigyorogva, majd egy kicsit abbahagyom nevetést. - Nem ütötted meg magad nagyon ugye? Mert elverlek - próbálom utánozni anya hangját, és felhúzom őt, amint elfogadja a kezem. - Gyere, hagy söprögesselek le - járom körbe és az összes rátapad hótól megpróbálom megszabadítani.
- Jajj, annyira cukin nézel ki. Te nőttél? - nézek rá mosolyogva, majd rávetem magam és jól megnyunyurgatom. Tudom, hogy ezt nem mindig szereti, de nekem muszáj kifejezni valahogy az örömöm felé. - Merre tovább? - nézek rá érdeklődve, miközben ide-oda dőlöngélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. február 6. 23:57 | Link

Pannus Love

Meghagyták neki a szülei, hogy vigyázzon Pannára, amit nagyon is komolyan vesz, hiszen nem szeretné, hogy bármi baj érje a számára legfontosabb embert a világon. Meg aztán azt is mondták neki, hogy figyeljen rá, de úúgy. Ezt először nem értette, hiába levélben volt leírva, újból el kellett olvasnia. Akkor sem sikerült felfognia, aztán tovább olvasva részletezték, hogy mit jelent számukra az úgy. Azt, hogy ne csináljon semmi butaságot, hogy rendesen viselkedjen és társai. Aztán még az előkészítő is jött itt a pórázzal, amit szerencsére nem értettek szó szerint, de nagyon hevesen bólogatott, hogy mennyire tudja tartani. Nem tudja, hogy mennyire adta meggyőzően elő, de a lényeg, hogy elengedik őket együtt rendszeresen, úgyhogy valószínűleg a zenész mellett színészi véna is veszett el benne.
Vagy csak megszánták, hogy ha ennyire akar a húgával lenni, akkor hajrá.
Mindenesetre a szülei kérésével nem nagyon tud mit kezdeni, elvégre nem olyan régen még ő is a hajnali vonatról lett összeszedve, annyira ért ahhoz, hogy hogyan nem csinálunk butaságot.
Úgyhogy Panna legyen csak Panna, mert úgy szereti, ahogy van, ha meg valami nem tetszik a tanároknak, akkor azt a tanítási időre megmondják neki.
Azonban a játszótéren elfelejthetik az iskolát, a tanárokat és azt, hogy ott mi a házirend. Persze itt is van kifüggesztve ez-az, de ők még éppen abban a súlycsoportban vannak, hogy a legtöbb játékot még használhatják, szemetelni meg nem szoktak, úgyhogy ennyi szabállyal bőven meg fognak tudni birkózni.
Polli számára nagyobb küzdelmet jelentenek az elemek és azok különböző halmazállapotai – nevezetesen a vízé, konkrétabban annak a szilárd változata. Szerencsére nem üti meg magát, de egy jó nagyot huppan, ő maga is megdöbben azon, hogy mekkora mutatványt csapott le. Lábait lassan a jégre engedve ül fel. – Repülőt? Tééényleg, itt még sosem láttam egyet sem. – Még a hideg földön ülve felemeli újból a tekintetét, hátha tényleg elcsíp egyet, pont, mint gyerekkorukban, amikor a vonalakat figyelték, azonban az ég üres. Lehetséges, hogy a repülők elől is el van dugva ez a hely? – Szerintem itt nincsenek. – Sóhajtja Panna kezébe kapaszkodva feltápászkodva, mozgása szerencsére fürge, nem sérült meg. Apró termetével jól tudna futni kis helyeken, de nem foglalkozik a testmozgással úgy, mint a húga. – Köszi. Áh, neem. Ne bánts Anyuuu. – Feleli nevetve lelépve a jégről a – remélhetőleg – biztonságos hóba. Onnan még a bakancsa orrával párat bökdös a jégtükrön, hogy meggyőződjön róla, teljesen befagyott-e. De igen, mert nagyon hideg van. – Te nem fázol így? Nehogy aztán azt a borzalmas bájitalt itassanak veled abban az előkészítőben. – Magyarázza fintorogva ezúttal ő anyáskodó hangon. Számára az egyik legvisszataszítóbb dolog a világon a bájitalok megivása, különösen azóta, amióta még tudja is, hogy miből készülnek. A megfázásos bájitalnál pedig külön gyűlöli, hogy füstöl tőle a füle, gyerekként próbálta betömködni, de kilőtte, amit beledugott. Azóta egy korty ilyet sem ivott. Számára a kalapkúra bájital ténye nagyobb borzalom, mint a betegség maga.
- Csak mondoood… - Válaszolja lesütött szemmel a felső ajkába harapva, de aztán reménykedve Pannára pillant. – Szerinted tényleg nőttem? Mert… tudod, hogy utálom a karfiolt… de pár hete néha eszem belőle. – Azt mondják, hogy a zöldség egészséges. Igaz, hogy ez fehér, de elmegy. Határeset, ott lehet kapni a Sparban, úgyhogy zöld. Kész. – Hááát…. ilyen időben nem tudom mit kéne csinálnunk. Legszívesebben eszkimó kunyhót építenék, de az nagy munka. – Böki ki teljesen váratlanul a fejét csóválva. Maga sem tudja ez hogyan jött neki. – Vagy ilyen… mókusoknak? – Mutatja a két kezével az elképzelt aprócska méretet. Igen, annyi még talán bele is férne a lelkesedésébe meg a kitartásába. – Esetleg cicának. -

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
Előkészítős



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 28
Írta: 2021. február 14. 09:36 | Link

Polka Love

Ha azt hitte Polli, hogy az én fejemet nem tömték azzal teli anyuék, hogy nézzek rá a körmére, biztosan téved. Csak, hát mindig szép, ápolt körme van, így aztán nincs mit nézni rajta, hihihi! Persze, majd biztos én fogom korlátozni abban, hogy végre a szülői felügyeletből kikerülve ne próbáljon ki dolgokat, amit anyuék otthon nem engedtek neki. Messziről felügyelem, és majd ha kellek ott leszek neki támaszként, vagy akár bajtársként, amire igénye van. Egy biztos, hogy eléggé féltem őt a kis dolgai miatt ahhoz, hogy mindenkin átgázolva megvédjem az én tesómat, legjobb barátnőmet és ki tudja még mi ő nekem. El is bukok gyorsan, mert elesik, ennyit rólam a nagy páncélos lovagról, aki védelmezi a testvérét. Meg még ki is nevetem, ejnye. De ő is nevet a bénázásán, egyszerűen imádnivaló öniróniával rendelkezik, ahogy én is.
- Biztos valami fura varázslat véd minket a mugli repcsiktől. Gondold el ha ránk zuhanna egy - nézelődök felfelé, miután felhúztam őt a földről, túl tiszta az ég, azt gondolom. - Vagy télen nem járnak repülők, mert fáznak? - fintorgok még egy kicsit, amjd kedvesen mosolyogva végre az én Pollimra nézek és anyu hangján fenyegetem. Veszi a lapot én pedig kacarászni kezdek rajta és megszabadítom a rákerülő hótól. Olyan sok nem is volt rajta.
- Nem érzem, hogy fáznék - von vállat, de azért örül neki, hogy ennyire aggódik miatta. Ő még nem ivott erre bájitalt, szóval nem ismeri az érzést. - Annyira rossz? - húzom össze fintorogva az orrom, mert akkor ha kelleni fog sem fogják belém tömni, az hótziher! Még az kéne, hogy ilyen izékkel itassanak. Adjanak valami sima gyógszert és kész.
- Dehogy is, tudod, hogy szeretlek - mondjuk ez nem jelenti azt, hogy nem füllenetenék a kedvéért. Mndjuk nem lett magasabb nálam, szóval, ha ő nőtt, akkor biztos én is. - Tényleg eszel karfiolt? - eltátom a szám, ahogy mondja. - Te egy igazi hős nővér vagy! Tudom, hogy mennyire utálod és mégis. Büszke vagyok rád - most ez kicsit anyus lett, de én nagyon szívből mondom ám, és büszke fejjel tekintek rá. Ez most tényleg nagyon vidámmá tett, körbe is ugrálom gyorsan őt. - Megetted, megetted - lelkendezek és pörgök, forgok egy kicsit. Én nem utálom, csak nem szeretem, de megeszem, ha van hozzá mellé valami fincsi köret, vagy valami husi.
- Jeee, cicakunyhó - lelkesedek be, ha ez még lehetséges. azonnal túrni kezdem a havat és összetapasztani néhány "téglának valót". - Na és mi van a srácokkal? - ez egy sima kérdés tőlem, és úgy érti, ahogy szeretné. Nem fogom faggatni, ha tetszik neki valaki, de érdelenek a abarátai is. Közben pedig egymásra teszek pár elkészült hótéglát.
- Megint elég béna vagyok matekból, remélem sikerülni fog. A geometriához érzék kell szerintem, nem gyakorlás - fintorgok és megszívom az orrom, mert a hideg megtette a hatását. Gyorsan előhalászok egy zsepit és elfordulva kitrombitálom magamból a náthát, aztán összehajtom a zsepit és körbenézek hova lehetne kidobni. - Látsz kukát? - pillantok rá a nővérkémre kérdőn.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2021. február 14. 22:47 | Link

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



Nem tervezem, hogy amint elvégzem az alapszakot és sikerül is maradni, én kiköltözöm az Eridon tornyából. Egy az, hogy felesleges, mert fizetni kellene lakbért, azt kérni nincs pofám, dolgozni kellene mellette, de azzal se lenne gond, csak akkor még kevesebb időm lenne gyakorolni – meg olvasni, szórakozni, kalandozni – a mágiát, és annyira se menne, mint most. Az meg, igencsak kellemetlen lenne, hiszen, akkor tényleg minden robbanna. Jó lehetőség lenne kicsit szabadabban mozogni, de nem, nekem jó ott. Plusz, Petya sem örülne, őt pedig nem akarom ott hagyni.
- Tehát tényleg mindent. Akkor legjobb lesz, ha szerzel egy Földgömböt, megpörgeted és ráböksz az ujjaddal véletlenszerűen. És akkor így egyszer majd a végén, mindent is látsz – próbálok ilyen okos ötletekkel inspirációt adni neki, hátha könnyebb lesz választani akkor. Jó program ez, időigényes, de megéri. Olyan, mint azok, akik hajón dolgoznak és mindig máshol, szép helyen kötnek ki. Dolgoznak is, közben bejárnak olyan vidékeket, amelyekről néhányan hallani sem hallottak. Ez a tipikus példája a kellemest a hasznossal elvnek.  – Aaaa, értelek. Ilyen technika meg minden mentes helyre, ismerem azokat. Mármint, láttam ilyenekről filmet, akik fent élnek a hidegben őserdőkben, sivatag, épp hol. Ez tényleg érdekesnek hangzik, már csak ha azt nézed, mi mennyire máshogy élünk – mert tény, tipikus kérdés, hogyan képzeli el az ember csapvíz, áram meg ilyen megszokott dolgok nélkül az életet. Nekem lehetetlen volt, mert mindig is ebben éltem, ismeretterjesztésnek azonban tökéletes.
- Vajon vannak mágus-nomád népek? – jó kérdésem van, inkább magamnak tettem fel, hangosan. A válaszra koncentrálok inkább. – Nem tudom, szeretem a városokat, a nagyokat. Amerikába tuti, meg valami napos helyre lesülni. De nem tudom, nem szeretek múzeumokat nézni, én inkább pörgök – vagyis hát, mikor hogy jön ki, mert van az a kiállítás, amit megnéz az ember szívesen. Sok éve, nem tudom már mikor, volt egy az emberi testről Pesten, azt megnéztük csapatosan, bár még most is ráz a hideg, mióta tudom, hogy azok nem bábúk voltak, hanem valaha tényleg élő emberek.
- De elég kemény életforma, mint minden sport. Annyira nem hiszem, hogy el vagyok kötelezve érte – itt jó, itt igen, meg sikerélmény, de amúgy meg, meh. Nem tudom, nem nekem való a hivatásos, sok lenne. Mindent megkötnek, gondolom én, mint a focistáknál.
- Igen, sokat voltam a levegőben, bár nem úgy. Az egyensúly itt rajtam múlik, szóval teljesen más volt. De jobban sikerült, mint átbűvölni a poharat valamivé. Még mindig fura – mármint a mágia, de aztán csak vonok egyet a vállamon. Nem én leszek a következő nagy varázsló és ennyi az egész történet, elfogadtam. – De itt nemigen lehetek pilóta, szóval, majd akad valami. Hátha épp egy olyan, amiben több az elmélet. Vagy muglikkal foglalkozik. Nem tudom, közel van, hogy eldöntsem, csak nem tudom – megint vállat vonok, de nem húzom tovább a dolgot, mert nem annak van most az ideje, hogy szakirányt találjak.
- És amúgy, minden rendben aaaa… Thomas, ugye? Vele vagy, ha jól tudom.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Tóth-Kiss Anabella
Előkészítős


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2021. február 20. 23:23 | Link

Catherine néni

Külcsín



Nagyon vártam már, hogy kimenjünk a játszótérre Catherine nénivel, akit nagyon csíptem, mert mindig kedves volt hozzám. Valamiféle példakép volt számomra, hogy hogyan kéne kinéznem, ha elérem a felnőtt kort, meg hogy miként kéne viselkednem. Persze ezt nem mondtam meg neki, de legbelül örültem volna, ha úgy néznék ki, mint ő. Meg ő értett a divathoz is, még anyánál is menőbb cuccokat hordott, ráadásul sokkal jobb fodrásza lehetett, mert mindig szép volt a haja, és klassz frizurái voltak. Anya is járt fodrászhoz, aztán, mikor hazajött, mindig jó kedve volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy apának fel sem tűnt, hogy a hajasnál járt. Anyu mindig azt mondta, hogy egy nő megújul, ha fodrászhoz megy, és azt is mondta, hogy a férfiak nem dicsérik őket eléggé. Hát, nem tudom, engem, ha anya elvitt fodrászhoz, akkor utána apa mindig mondta, hogy szépike vagyok, szóval nem értem, hogy anyát miért nem vette észre. Mikor eljött a nagy nap, hogy végre kimehettünk játszani a játszótérre, rettentő izgatott lettem, és már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Magamban elhatároztam, hogy ki fogok próbálni minden hintát, és nagyon jól fogom magam érezni. Igaz, elég cudar idő volt odakinn, de mit foglalkoztam én vele... felvettem a ruházatomra a meleg kabátom meg csizmát húztam, és már kész is voltam. Mikor eljött az idő, akkor Catherine nénit követve a többiekkel megindultuk a játszótér irányába. Mikor odaértünk, rögtön birtokba vettem a csúszdát, és vagy hat alkalommal lecsúsztam rajta. Mikor megláttam a hintát, ami épp szabad volt, gyorsan belehuppantam, majd jeleztem az illetékesnek, hogy legyen szíves meglökni.
- Catherine néni! Tessék meglökni! - kiáltottam oda vigyorogva a nőnek, majd a hinta láncaiba kapaszkodva epekedve vártam, hogy nagyokat hintázhassak.
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2021. február 20. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. február 21. 12:38 | Link

Anabella
Kinézetem


Az elmúlt napokban megihletődtem, és szinte egy teljes gyerekkollekciót megterveztem. Sosem voltak még gyerekruhák a repertoáromban, szóval ez egy merőben más helyzet, egy merőben más piaci szegmens, de nagyon élveztem minden pillanatot, amit munka utána a ruhák kiötlésével műveltem. Az elmúlt két hétben amúgy is egyedül voltam, ugyanis Jason megint valami sárkánykajtatáson, vagy hol volt, és gondolom erről a mostani útról sem egyhamar tér majd vissza. Nem is baj, a ház szalad, úgy néz ki, mintha egy varró-gyilkos járt volna ott, maga után káoszt hagyva. Rendet kell raknom, és feltett szándékom, hogy ha ma nem is, de legkésőbb holnap nekilátok.
A másik nap szenvedélyem, vagyis a gyerekek viszont előrébb valók, így szívesen vállaltam be jó pár plusz órát, hogy velük legyek. Most is, mikor a játszótér felé tartunk, úgy érzem, hogy élek. Szeretem a munkám, és szeretem, hogy végül megtaláltam az utam. Ez sokkal jobb számomra, mint a szociális munka, holott az sem állt messze attól, aki én vagyok. A harsány Catherine, aki olyan harsány makacssággal védi mások érdekeit, főleg, ha azok a mások még nem képesek megvédeni magukat. Viszont nem találtam a helyem annyira, mint itt, amikor velük vagyok.
A tél vége - talán - lassanként megmutatkozik, de mivel szükség van még rá, először alaposan ellenőriztem, hogy mindenki rendesen fel van-e öltözve, és csak utána indultunk neki a kinti játszótérnek. Van az előkészítőn belül is, de ma szerettem volna, ha csak egymással játszanak a harmadikosok. Odafelé szépen, a kettes sort tartva haladtunk, elől én, hátul a kísérőtanár, mert tudom, hogy amúgy a csordaszellem erősebb lenne, meg aztán jobb is, ha ketten figyelünk ennyi kölyökre.
- Máris megyek!
Szólok mosolyogva Anabellának, akivel ma egészen megegyező vörös hajat választottam. Megigazítottam Eszter sálát, amibe valahogy teljesen belegabalyodott, és amikor a kislány elszaladt, én is elindultam a vörös kislány felé.
- Magasra, mint a múltkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
Előkészítős


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2021. február 24. 02:03 | Link

Catherine néni

Külcsín



- Igen, jó magasra! - feleltem kacagva Catherine néni szemébe nézve, miközben megindult felém, hogy meglökjön. Közben a lábaimmal dobogtam a hintán ülve, a láncba kapaszkodva, majd körbeforogtam gyorsban, hogy aztán minél sebesebben foroghassak visszafele. Szerettem szórakoztatni magam az üres pillanatokban, nehezen tudtam megülni a fenekemen, legalábbis anya mindig azt mondta...
- Később felállhatok majd a hintára és úgy is meg tetszik lökni? - kérdeztem a nőt, majd miután jól körbefontam magam a láncokkal, vettem egy nagy lendületet, és nagy ujjongások közepette tértem vissza a kezdő pozíciómba. Volt egy lány, aki nálam jóval nagyobb erőfölénnyel bírt, vele nem igazán jöttem ki, mindig a nyomomban volt, és azt várta, mikor tolhat ki velem. Persze most is engem nézett gunyoros mosollyal az arcán, miközben felült az egyik mászóka tetejére. Nem tudom, miért pont engem spécizett ki magának, mert én aztán nem tettem ellene semmit, legalábbis pont ellene biztosan nem. Vajon ma mit talált ki számomra? Homokot fog etetni velem? Nem hagytam ám magam ellene, de mivel jóval erősebb alkat volt nálam, így általában elérte a tervét velem, nem sok beleszólásom volt a dolgokba. Mondjuk eleve nehéz esetnek számított szerintem, az ilyenekre mondták mindig a szüleim, hogy ennek bizony nem volt gyerekszobája.
- Tetszik majd figyelni Helgára is? Úgy látom, csúnyán néz engem, nem akarok vele játszani - próbáltam felhívni Catherine néni figyelmét arra, hogy a lányka bizony valami rosszban sántikál. Akikkel idáig összebarátkoztam, jó fejek voltak, de nálam félénkebbek. Bezzeg, ha Panna épp itt lenne, vagy egy csoportban lennénk, akkor nagy dolgokat hajthatnánk végre, és Helga se merne nekem beszólni. Azt hintázás közben elhatároztam, hogy én bizony még mászókázni is szeretnék még, reméltem, hogy addig az emlegetett szamár talál magának valami más elfoglaltságot. Mondjuk mindig talált valami áldozatot magának, de nyugodtabb időszakokban lefoglalta magát más érdekesnek nem mondható tevékenységekkel. Közben arra gondoltam, hogy még mindig nagyon hiányoznak a szüleim, anya sokszor kivitt a játszótérre és játszott velem, apával meg főleg sétálni mentünk, vagy állatkertbe, moziba, vurstliba meg egyéb hasonló helyekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 863
Összes hsz: 3054
Írta: 2021. február 27. 20:02 | Link

Elijah



- Igen, valahogy úgy – nevetek fel az ötletre. Klassz is lenne, ha tényleg bármikor oda tudnék jutni hoppanálva, ahova szeretnék csak úgy. De sajnos annak is megvannak a korlátai, szóval a rendes utazás sem maradhat ki egy ilyen túráról. Igazából eléggé valószínűsítem ám, hogy nem fogok én eljutni mindenhova is. Megelégszem pár hellyel. Az eddigiek is elegek, ha hirtelen történne valami és kész ennyi volt a nagy utazgatás vagy hoppanálás.
- Sivatagban azért nem töltenék el túl hosszú időt. Ott iszonyat meleg van és azt egy hydromágusnak jobb ha messziről kerüli – akár az életembe is kerülhetne egy szaharai környezet, szóval olyan helyre tuti nem mennék el. Vagy maximum burokban, ami meg egyrészt röhejes, másrészt meg kivitelezhetetlen. – De amúgy igen, izgalmas. Mint amikor ebbe a világba kerülsz mugli származásúként. Minden annyira fura, annyira más. Izgalmas, és ijesztő egyszerre.
Féloldalra billentem a fejem, elgondolkodva a költői kérdésen. Nem hallottam róluk, de hát pont azért nomádok, nem? Hogy kerüljék a tömeget, a feltűnést, a mindent is.
- Tuti. És nem feltétlenül csak a csodabogarak, hanem biztos vannak olyanok, akik nem akarnak társaságot maguk köré. Vagy legalábbis sokat. Szerintem ilyen kisebb kolóniák is vannak elszórtan, jól elrejtve meg minden – felelem végül, talán feleslegesen, hisz tényleg költői kérdés volt. De én már csak ilyen vagyok, mindenre magyarázatot, választ keresek és adok. Még arra is, ami totál egyértelmű. Mint például, hogy azért mennek gyorsan a felhők az égen, mert fúj a szél. Bizony, ez aztán a meglepő tény, mi? Nem gondoltátok volna, ugye?
- Akkor csak hobbi – bólintok és nem térek ki arra, hogy nekem minden sport kemény. A futás is, vagyis inkább az, hogy figyeljek a környezetemre. – A pohárbűvölés kevésbé veszélyes – jegyzem meg, majd rögtön szalad is fel a szám sarka és elnevetem magam. – Vagyis, az is az. Bármikor félresikerülhet, és idézhetsz egy krokodilt a helyére, ami majd jól kiharap belőled egy darabot, vagy akár  fel is robb… - magyarázom, majd hirtelen lekonyul a mosoly és elkomorodom. Igen, akár az életedbe is kerülhet egy félresikerült varázslat. – Itt minden veszélyes.
Ha nem lomboztam volna le magam, akkor most tökre deja vu-m lenne, amikor idekerültem, akkor is volt egy ilyen időszak. Amikor rájöttem, hogy mibe keveredtem és féltem a saját erőmtől meg mindentől is. Elemi mágia tanulásnál is volt egy hasonló, de szerencsére ott van Beni, meg ott van Sutra, akik kordában tartanak. Na meg a szuper kis karkötőm, az aztán pláne.
- Lehet, hogy a mugli dolgokra kéne specializálódnod. Esetleg tanítanod mugliismeretet? Ha ennyire abban a világban is mozogsz úgymond. Bár nem tudom, hogy a tanításhoz hogy állsz – felelem kicsit lassan,majd csak belelendülök, ahogy teljesen visszazökkenek a beszélgetésbe.
- Aaa? A! Igen, igen. Thomas. Igen, igen – bólogatok teljesen felvidulva. – Igen, minden rendben van vele. Hm, vagy … miért … mármint … minden rendben van vele, nem? – ráncolom össze a szemöldököm. Hallott valamit, vagy látott valamit az eridonos? Történt valami, amiről én még nem tudok? – Nincs semmi baja, nem? – tápászkodom fel a hintáról, körbe-körbe nézelődve, mintha a választ várnám, vagy azt, hogy megjelenjen, vagy hogy elrohanjak, amint megtudom, hogy valami nem oké a barátommal. Közbe persze próbálom megnyugtatni magam, hogy biztos csak érdeklődik Thomas hogyléte felől. Tuti én reagálom túl az egészet, tuti. Tuti?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. március 11. 16:17 | Link

Annabella


- Igen, de csak ha megígéred, hogy erősen fogsz kapaszkodni. Nem szeretném, hogy leess, mert akkor aztán nem jöhetünk ki sokáig, és még meg is fog szidni az igazgató bácsi.
Azt pedig ugye senki sem szeretné, főleg én nem, aki olyan nagyon készülök arra, hogy a bagolykőbe is tanárrá váljak. Persze szigorúan csak gyakorló és csak óraadó tanárrá, mert teljesen elköteleztem magam az előkészítőnek. Én ide tartozom, velük értetem meg magam. De szeretek több lábon állni, és képtelen lennék nem pörögni kétszázzal. Kiszámoltam és beosztottam mindent jó előre, ezért tudom, hogy ha váratlanul másképp is alakulnak a dolgok, akkor is menni fog. Teljesen rendben vagy minden.
- Persze, de mi a baj? Veszekedtetek?
Lopva - hiszen mindannyian tudjuk, hogy nem szabad arra nézni látványosan, akiről éppen szó van - hátrapillantok, és nem is kell nagyon néznem, hogy szinte égessen a kislány tekintete. Olyan furcsán méreget, és ilyenkor az ember persze mit csinál? Gyorsan számot vet az életéről, hogy mégis mit követett el, és ki ellen.
- Lehet, hogy nem is rád mérges, hanem rám? Vagy mindkettőnkre.
Biztos, hogy nem mosolyogtam rá az apukájára félreérthetően, és nem korholtam meg mostanában semmiért, ráadásul mivel én voltam az okos felnőtt, ezért bosszúból még csak a babája haját se vágtam le. Pedig, ahogy most ránk néz, csak zárójelesen jegyzem meg, hogy megérdemelné.
- Azt hallottam, hogy tegnap összeveszett Florinával. Tudod, hogy miért?
Kérdezem bizalmasan, mégis csevegő hangon. Beszéltünk erről tegnap Sarahval, de ő sem tudta, hogy mi üthetett Helgába, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy megpróbáljuk majd máshonnan megközelíteni a dolgokat. Például úgy, hogy beépülünk a korosztályba, és tessék, itt a tökéletes pillanat. Szeretem a hintákat, amikor valami bajunk volt egymással, mindig oda vonultunk el, és oda jöttek az éppen békítőképes testvéreink. Nekem a leginkább Jason az a testvérem, akivel meg tudtam beszélni a problémáimat, és Will volt az, akivel a legjobban veszekedtünk mindig. Megsúgom, ez felnőttként se változott semmit.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. március 13. 15:07 | Link

Panna drága Love

Azzal, hogy Polli sosem járt óvodába meg általánosba, hanem végig jelen volt Panna életében, egészen addig, amíg a szőkeség nem került oviba és később az elemibe, nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük. Persze úgy is alakulhatott volna, hogy Panna már unja a nővérét, aki folyamatosan az órát figyelve várta, hogy érjen haza a húga. Ezért tanulta meg leolvasni az órát, hogy ne mindig az anyukáját meg a nagymamát kérdezze, hogy mikor jön már haza a húgicája, hanem nézze meg magának, hogy hány óra van.
De szerencsére nem történt ilyen, és egy olyan kapocs van a nővérek között, amit semmi, de semmi nem szakíthat szét. Legalábbis Pollinak nehezére esik elképzelni, hogy újból ilyen messzire éljenek egymástól – még akkor is, ha felnőttek lesznek majd és dolgozni fognak. Persze ezen még nem kell komolyan gondolkoznia, de álmatlan éjszakákon, amikor eleve zakatolt az agya, bizony többször gondolt erre.
- Az borzasztó lenne. – Szisszen fel helyeselve. Jobb, hogy nem jön ide semmilyen repülő mugli dolog, csak a bajt hozná a fejükre. Meg a futóművet. – Én azt sem szeretném, ha egy kviddicsező a fejemre pottyanna. – Azt már nem is teszi hozzá, hogy ha egy labdát a fejére pottyantana. A cikeszt még el is viselné, na de a gurkót, azt nem… - Szerintem nem fáznak, biztos van mugli melegítő bűbáj benne. Vagy teknológia. – Többször hallotta már a technológia kifejezést, amikor a muglikról beszéltek neki, de nem mindig képes eldönteni, hogy a hangos zenéről vagy valamiféle tudományról van-e szó éppen. Nadia néni biztos tudna neki segíteni, hogy jobban megértse a varázstalan embereket meg a dolgaikat. – Köszi. – Hálálkodik a tisztításért vigyorogva. Reméli, hogy nem sokan látták ezt a kis mutatványt. Most már nyoma sincs, maximum csak a szétszállt hó a jégnél, ami bárki is lehetett, nem Polka. – Borzalmas! – Feleli nagyot nyelve, fejével sűrűn bólogatva, hogy lássa Panna, az igazat szólja. – Olyan íze van… mint… mint… nem tudom. De így… - Áll meg a magyarázatban egy pillanatra. Nem is nagyon tudja mihez hasonlítani, hiszen nagyon sok ételt meg italt elutasít mielőtt megkósolhatná, sokszor csak feltételezi, hogy egyes dolgok milyenek lehetnek. – Mint amikor meleg füvet iszol, amibe csúszós dolog van, de közben finomnak akar tűnni, de tudod, hogy hazudik. – Fejezi be arcán egy fintorral. Nem biztos, hogy érthető volt, de talán sikerült átadni némi tudást Pannának a bájitallal kapcsolatban. – És! – Emeli fel a mutatóujját komolyan. – Még a füled is füstöl tőle. – Zárja le egy nagy sóhajjal. Hát igen, zsebkendő galacsinokkal próbálta betömni a fülét, azonban kilőtt. Azóta nem iszik meg semmilyen bájitalt, még ha azt is ígérik, hogy finom lesz meg semmi nem jön ki semelyik testnyílásából, akkor sem. Amióta tanulja is, hogy miből vannak, azóta főleg nem kíván semmilyen módon a közelükbe menni – valószínűleg ezért nem bírta Felagund. Rudolf megértőbb, ha megmondja neki, hogy ezt a varangy szemölcsöt akkor most ő úgy nem érintené meg, mert sírni fog. – Én is szeretlek! – Mosolyodik el szemeivel Pannát figyelve. Hát igen, ez jobb téma, mint a varangy váladék. – A brokkolit még nem, mert az zöld. De a karfiolt. – Meséli büszkén kihúzva magát. Tök logikus, hogy a legzöldebb dolog, amit megeszik az az alma, de a karfiolt ki lehet próbálni, főleg rántva. Fontos az egészség, nem ehet mindig pirítóst.
- Cicakunyhóóó! Biztos imádni fogják a kóbor cicák. – Lelkendezik, s megy Panna után összelapátolni a havat a téglának. Ez sokkal jobb, mint egy hóember, abból olyan sokat csináltak már. – Srácok? Mármint… fiúk? – Kérdi jobban lefagyva, mint a keze attól, hogy havat lapátol vele. – Ááá… ráér az még. – Rázza meg a fejét, ahogy pirosodó ujjaival elkezd téglát formázni, az alakja kicsit fura, de a szándék megvan. – A suliban a nagyok mindig beszélnek róluk, eléggé furi dolgokat mondanak. – Fogalma sincs, hogy mikor fogja magát már ő is nagynak érezni, valószínűleg még jó sok fej karfiol van előtte addig. – Olyan sok dráma van vele…. – Sóhatja a fejét megrázva, ahogy rápakolja az előző kész téglácskájára az újabbat. – Ugye az előkészítőben nincsenek ilyenek? Mármint ott még nem járnak az emberek, nem? – Neki kimaradt ez az időszak az életéből, fogalma sem volt róla, hogy a többi korabeli miket csinál, itt pedig egyből a tőle pár évvel idősebbeket hallgatta, ahogy a másik fenekét tárgyalják ki. Nem érti őket. – Matekból? Jaj… - Sóhajtja újból. Neki talán nagyobb szerencséje volt, hiszen külön foglalkoztak vele, így volt ideje megérteni. – Megnézzük? De én sem vagyok egy nagy rajzmester. Ilyen háromszögeket csináltok a körökbe meg köröket a háromszögekbe? – Valami ilyesmi rémlik neki, hogy ezzel küszködött sokat. – Tudok 180, 90 meg 45 fokot csinálni…. – Mereng el a karjával kanalazva magához egy újabb adag havat. – Már körzővel, nem üstben. De több fokot nem tudok. – Vonja meg a vállát. Biztosan születni kell arra, hogy az emberek. Picit összerezzen, ahogy meghallja maga mögött a trombitálást, nagyon elmélyedt a hólapátolásban meg az érintőkben. Ő maga is feltápászkodik, jól meghuhúkolva az elfagyott kezét. – Nézd, ott! – Mutat a kerítés mellett egy hórakásra, ami rárakódott a kuka fedelére. – Szerinted simán megáll majd egymáson? – Bök a fejével a kis építkezésük irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Tóth-Kiss Anabella
Előkészítős


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 14. 20:43 | Link

Catherine néni

Külcsín



- Ígérem, jó erősen fogok kapaszkodni! Jujjj, de szupi! - örömködtem ezerrel, mikor meghallottam, hogy Catherine néni is benne van a mókában, és felállva a hintára is szórakozhatok majd. Azt semmiféleképp nem akartam, hogy leszidjon az igazgató bácsi, az meg pláne nem hiányzott, hogy ez anyuék fülébe jusson. Amúgy szimpi volt a bácsi, de azért nem akartam megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor paprikás hangulatba kerül.
- Szerintem gyerekszoba nélkül nőtt fel - idéztem jóanyám szavait, majd folytattam a mondandómat:
- Nem veszekedtem vele, hozzá se szóltam. Valamiért az a kedvenc elfoglaltsága, hogy kinéz magának bizonyos embereket, akiket folyton szívat. A fiúkkal nem mer gonoszkodni, csak a lányokkal csinálja. Volt, hogy egyszer megpörgetett, aztán diszkoszvetőset játszott velem. Meg építettem várat a homokozóban, ami amúgy nem hasonlított semmire sem, de jó móka volt, aztán belerondított az egészbe. Próbáltam kiállni magamért, de kevés vagyok vele szemben, és amúgy is mindenki parázik tőle.
Csak úgy kapkodtam a levegőt, miközben magyaráztam nagy hévvel a nőnek, hát reméltem, hogy egyszer megszabadulok ettől a némbertől és áthelyezik máshova vagy valami büntetőintézetbe kerül. Anya szerint az ilyen emberek oda valók, ebben pedig apa is egyetértett vele.
- Úgy látom, most is figyel, tuti tervez valamit - osztottam meg a kételyeimet Catherine nénivel.
- Nem hiszem, hogy magára is mérges lenne, hacsak nem tetszett valamit tenni ellene. Ugye nem tetszik félni tőle? Anya azt mondta, hogy az ilyenek kerülnek később börtönbe meg ezekből lesznek felnőtt korukra rossz emberek - ecseteltem az otthon hallottakat, hogy Catherine néni is tisztában legyen a dolgokkal. Anya nagyon bölcs volt, ebben a témában teljesen egyetértettem vele.
- Hallottam, hogy összevesztek. Ráadásul Florina az egyik legjobb barátnője... állítólag nem adta kölcsön Helgának az új tigrises plüssét, amit az anyukájától kapott. Annyira szereti, hogy folyton magával cipeli mindenhova. Helga meg szemet vetett rá, állítólag egy óvatlan pillanatban elcsente tőle az állatkát, aztán eldugta valahova, és nem akarja neki visszaadni. Az egyik barátnőm mesélte ezt, én nem voltam ott, de ő pont a szemtanúja volt ennek, és elmondta nekem is - feleltem a nőnek bizalmasan, közel hajolva hozzá, hogy más ne hallja, amit mondok neki. Közben az emlegetett szamár a közelünkbe vonult, miután feltápászkodott a mászókáról, majd fel-alá sétált szúrós tekintettel. Olyan érzésem volt, mintha megérezte volna, hogy róla beszéltünk, pedig nagyon diszkrétek voltunk... vagy már beképzelek magamnak dolgokat.
- Remélem, hogy nem jön ide - emeltem a tekintetem a zabos lány irányába, nekem ugyanis egyáltalán nem hiányzott a társasága, illetve a gonoszkodása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér