36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. július 6. 22:33 | Link

Elle

- Persze, ugyanakkorával. De hogy mi az elvárt? Fél éve házas vagyok, a szüleim a születésnapomra és a névnapomra is babakelengyét adtak. Sőt, a nagyszüleim is, pedig én egy könyvsorozatot kértem tőlük. Az elvárt az lenne, hogy a férjem a nászéjszakánkon teherbe ejtsen, vagy ha akkor nem hát a nászút alatt. Még szerencse, hogy a nővérem hamarosan szül.
Ezt eddig senkinek sem mondtam el, Denisnek sem, nem mintha kellene, előtte nyitott könyv vagyok, de igyekszem ezeket a dolgokat kellő nyugalommal kezelni. Nyilván, az én esetemben az lenne az ideális, ha már valóban terhes lennék, sőt lehetőleg egy fiút szülnék, hogy továbbvigye családjaink büszke nevét. Nagyon remélem, hogy lányom fog születni, ha egyszer úgy adódik, és azt is, hogy apám ezt még láthatja.
- És a fekete gólyahír főzet. Az is száz százalékos. Csak mondom. A jövőre nézve. Nem káros, és megvéd.
Isten áldja Várnai Rafaelt, aki elterjesztette a gólyahír főzet hírét anno a kastélyban. Azóta az, aki biztosra akar menni, csak ezt használja. Ráadásul Rafival könnyű üzletelni, mindenkinek megéri. A cucc jó, bár az íze pocsék, de a hatása maximális. Szerintem pedig tökre nem szégyen, ha egy nő tart ilyet a fürdőszoba szekrényében.
- De a kipakoltatás tényleg nem jó, egy csomó bonyodalom csak.
Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Az más, ha valaki nem érzi jól magát a testében, de csak mert ebben a pillanatban úgy hiszem, hogy nem akarok gyereket, vagy éppen olyannal vagyok együtt, aki nem akar, akkor nem az én testemmel van a probléma, de még mennyire, hogy nem.
- Denis akarna gyereket. Évek múltán, nem most, azt nem hiszem, de pár év múlva, ha befejezte a tanulmányait, ha beállt a rutin az életében a munkáját adódóan, akarna. Mondjuk hat év múlva. Kettőnk közül biztos vagyok benne, hogy ő akarna előbb, mert ő ellenkezik jobban. Magamnak tízet adok, neki hatot.
Aztán ha valaha ezt megtudja, majd jól összeveszik velem, hogy hogyan mondhatok ilyet, pedig ez az igazság. Szerintem ő előbb lesz apa, mint én anya. Már, ami a saját gyerekeinket illeti. Ha a párjainkat nézem, akkor nyertem, hiszen nekem már itt van ez a két ördögfióka.
- Hazudunk? Mint a szél. Annie meghallotta, hogy rosszabbodik az állapota, és csak, hogy életében egyszer hallja a testvére hangját, megszökött otthonról, és ki tudja, hogyan, eljutott ide. Hallotta, aztán a bátyám talált rá ájultan az utcán. Ha azt mondanám neki, hogy a bátyád a haverjánál drogozik, piál és valószínűleg halálra vereti magát, akkor tőlem is megszökne. Márpedig én a pokolban nem fogom egy örökkévalóságon át azt hallgatni Denistől, hogy az utolsó kérését se tudtam megtartani.
Még a fejem is megrázom hozzá, de ahogy végiggondolom a mondatomat, úgy válok iszonyúan szomorúvá. Ki tudja, ebben a pillanatban talán már nem is házas vagyok, hanem özvegy. Nincs jó érzésem. Még álmodom vele, még nem érzem, hogy ne lenne itt. Pontosabban azt érzem, hogy nincs itt, és ez jó. Félek, ha meghalna tényleg, akkor azt érezném, mint Holly, hogy Gerry lénye körülveszi őt. Nem akarom hallani, ahogy a The Pogues-tól énekli a Love you 'till the End-et. Csak simán nem.
- Tényleg elbúcsúzott. Mint soha korábban, és nem hiszem, hogy a barátja tudja, hogy ott van. Nem akarja, hogy megállítsák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 20:41 | Link


| |


- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. július 7. 21:32 | Link

Elle

- A sajátomat fogom.
Ebben az egyben biztos vagyok, bár szerintem eddig is azt mondtam, hogy a saját terveimet fogom megvalósítani, még ha azok annyira hasonlóak is az átlag vágyaihoz. Eléggé az átlaghoz tartozom, ha azt vesszük. Tiniként egy fiú lett a legjobb barátom, akibe beleszerettem, ő mást szeret, én pedig szeretném őszintén azt szeretni, aki engem szeret. Szamárnak érzem magam Elle mellett Denisnél, és nem akarok a saját páromból szamarat csinálni, mikor ő lóként tekint rám. Tipikus átlag problémák. Nem tartottam magam soha különlegesnek, pusztán csak különlegesnek éreztem magam Denis Brightmore pillantásától, és bár ne éreztem volna magam annak, akkor sosem szerettem volna belé. A szerelmet még mindig gyengeségnek és kellemetlen dolognak tartom. Valaminek, amitől szeretnék megszabadulni, és amit nem szeretnék soha többet érezni. Nem kell szerelem ahhoz, hogy valaki mellett boldog légy, de a szerelem egy másik iránt megölhet mindent. És én nem akarom kockáztatni a most kialakuló kapcsolatomat azért, amit sosem kaphatok meg, mert Denis sosem lehet az enyém.
- Kösz.
Biccentek is egyet hozzá, mert nem hiszem, hogy rosszat akarna, vagy, ha akarna is, hát azzal nem engem, hanem a saját gyerekét mérgezi, mert az ilyen rosszindulatú dolgok mind a gyengébb élőlényben csapódnak le. Szóval továbbra is fenntartom, hogy nem akar rosszat. Amúgy se nagyon feltételeztem róla ezt korábban, egészen addig, amíg az évnyitón meg nem láttam, hogy mit művel. De legalább megnyugodtam, hogy Stellával kettőnk közül nem én vagyok a mérgező. Ha meg valakinek az kell, amit ő nyújt, ki vagyok én, hogy meggátoljam? Naugye.
- De, egy nap majd nekem kell, bár remélem, hogy ez sosem fog eljönni. Denisnek jelenleg én vagyok a legközelebbi rokona, biztonsági okokból Annie-nek semmit sem mondhatnak, pont azért, hogy ne érje trauma. Ezért él velem, mert én tudok vele úgy beszélni, hogy lehetőleg ne halljon bele. Nem garancia ez sem semmire, de növekednek az esélyei ezáltal, és már ez is sokat számít.
Megrázom a fejem az első állítására.
- De, akarja. Ezért van mellette Salvatore, mert ő képes arra, hogy megállítsa. Viszont, ha most felhívnám, hogy mikor látta utoljára Denist, azt felelné, hogy az esküvőnkön, és az nem tegnap volt. Ismerem Denist, jobban, mint bárki, a mozdulatait, a tekintetét. Tudom, hogy mi a különbség nála elköszönés és elköszönés között. Ez nem ellened szól, vagy nem egoizmus. Egyszerűen ismerjük egymást. Egyetlen mozzanatból kitaláljuk a másik következő lépését.
Gyűlölöm, hogy ezt mindig el kell magyaráznom. Denis a barátom, nagyon régtől fogva. Vele éltem le itteni életem nagy részét, és ismerem, éppen ezért. Tudom, hogy mit mondok, amikor azt mondom, elbúcsúzott.
- Azért mondta, amit mondott, mert szerelmes beléd. Én mindent megadtam volna, hogy irántam ezt érezze, de nem voltam elég.
Felemelem Christ a földről, aki szőke fejét a nyakamba fúrja, de kék szemeit végig a velem szemben álló nőn tartja. Naskó legalább három percig fog még barátnőzni, mielőtt elkapja a féltékenység, hogy Christ babusgatom, és neki nem áll itt produkálni magát.
- Neked nincs okod irigynek lenni rám, de én irigyellek téged ezért. Csodálatos lehet, ha viszont szeretnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 22:34 | Link


| |


Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. július 8. 11:13 | Link

Elle

- Will? Igen, nagyon. Sosem láttam még nála elszántabb embert. Nem fárad el, amíg meg nem oldja a problémát, emberséges, tehetséges, állhatatos. Sosem láttam még ekkora küzdőszellemet.
Nem vagyunk jóban Willék, rosszban sem, persze, de közöttünk nagyon régen eltört valami, mégis, láttam egy kis büszkeséget rajta, amikor megkértem, hogy had lehessek mellette gyakornok, és akkor is, amikor azt mondta, felelősségteljesen végzem a munkám, legyen szó Annieről, vagy a gyengélkedőre került betegekről. Szeretném, ha büszke lenne rám, ha nem csak a rossz dolgok maradnának meg.
- Minden idők legfiatalabb díjazottja, olyan helyeken tart előadást, amelyekről a nála idősebbek is csak álmodoznak. Büszke vagyok rá.
Valóban, a hangomból is árad a büszkeség és a boldogság. Mindannyian tehetségesek vagyunk a magunk területén, ami nagyon ritka, főleg ennyi testvér esetében, de Will és Jason mindig kiemelkedőbbek és szerényebbek voltak, mint mi.
- Szerintem embere válogatja. Nem szeretek szerelmes lenni, de azt szeretem, hogy ezt az érzést Denis váltotta ki, mert benne megbízom, de soha többet nem akarom érezni azt, amit kivált.
Ebben az egyben biztos vagyok. Sosem tapasztaltam meg ezt korábban, de most, hogy már megvolt, köszönöm, nem tetszik. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy eszembe jut egy emlék, kicsit feljebb lököm Christ, mert lecsúszott.
- Denis azt mondta, nem zavarja az sem, ha örökre belé leszek szerelmes, és megvallom, én is ennek örülnék a legjobban, ha már éreznem kell, akkor tudjam kezelni, és ezt tudom.
Nem mondom, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik, mert de, mocskosul hiányzik, hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érinthetem, ahogy korábban, hogy nem érezhetem, ahogy a testünk eggyé válik, de ez egy olyan csőd, amit már megtanultam kezelni. Ezzel már könnyedén együtt lehet élni.
- De például ott van Vajda Ricsi, ezer éve ismerem, és róla sosem feltételeztem, hogy olyan érzései vannak, mint amilyeneket Lili irányába táplál, és látva őket, hogy mennyit küzdenek, és mennyire kitartóak, mennyit beleáldoztak ebbe az egészbe, szeretem hinni, hogy a szerelem csodálatos is tud lenni. Miattuk hiszem, hogy van értelme.
Ahhoz képest, hogy saját magam nem szeretem, hogy szerelmes vagyok, csodálatosnak élem meg mások szerelmét, mint Ricsiékét. Nekem ők ketten az ultimate páros, de van még pár, akiket szeretek, mint Andrej és Maja, vagy éppen Lewy és Maja, azt hiszem, eléggé szeretem, amikor a Maják megtalálják a párjukat. De például Mei és Gergő is olyan, hogy sosem tettem volna össze őket, de tetszik, hogy együtt vannak, látszik a kölykön, hogy már nem olyan görcsös. Összességében szeretem a szerelmet, csak nekem ne legyen részem benne.
- Mi?
Csodálkozva nézek rá, a döbbenet attól, amit mond, kiül az arcomra, és egy hosszú pillanatig szólni se vagyok képes, annyira megdöbbent, amit mond. A fejemben visszhangzik minden szava, én meg állok ott, mint egy rendes hülye. Sejtelmem sem volt róla, hogy ezek a dolgok nincsenek köztük letisztázva.
- Mi?
Ismétlem meg magam, és közben hagyom, hogy a kiskölyök lecsússzon rólam, és elinduljon a testvére felé. Persze utánanézek, majd a fán gubbasztó Niamey felé, aki miatt igen menőnek érzem magam néha, máskor meg halálra vált, hogy mi lesz, ha egyszer bepörög, elméletileg tudom, hogy mit csináljak, de a gyakorlat nagyon más. Eddig mindig ott volt Denis, vagy, Nia tudta, hogy ha végeztünk, visszamegyünk hozzá, de most? Semmit. Még egy pillantás Chrisre, hogy megmarad-e, aztán vissza a nőre.
- Mi nem élünk együtt. Oké, a ház közös, de az apám vette. Minden férjhez menő gyerekének vagy egy házat, ez a nászajándéka. A házat a házasulandók választhatják ki, de ezt a házat én a bátyámmal, Jasonnel és Annievel néztem meg. Hárman lakunk benne. Denis néha ott alszik, de Annie miatt. És van olyan, hogy velem alszik, de pizsamában.
Nem tudom, hogy mennyit segít a tényen az, hogy van rajtam ruha, de tény, hogy kettőnk között sokat, hiszen korábban én Denisszel ruha nélkül aludtam, most azonban odafigyelek erre, hogy mindig fel legyek öltözve. Miatta is, Elle miatt is, Annie miatt is, Jason miatt is. A lényeg, hogy elkezdtem pizsamákat venni és hordani. Kifejezetten mókásakat találtam, szóval van jó része is.
- Én mondtam el Denisnek, hogy Annie a húga, sokkal előbb tudtam, mint ő. Azt mondta, nem létezik, hogy valaki még a Brightmore névvel éljen, így kutatni kezdtem, mert láttam, hogy zavarja, de amikor megtudtam, nem mertem neki elmondani, féltem a reakciójától. Tovább kutattam, más megoldásért, de nem volt más megoldás. Az eset komoly fejtörést okozott. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Nyilván, mint mindenki, ő is hallotta, hogy egy ismeretlen megtámadott, hogy több ember is gyanús volt, de végül senkit sem kaptak el. Nem is tudtak volna, hiszen végig hazudtam, hogy Denis ne kerüljön börtönbe azért, amit tett.
- Én nem mennék.
Jelentem ki határozottan, elpillantva a két gyerek felé, majd vissza a nőre.
- Ha szereted a kisbabádat, nem mész utána. Ez nem olyan dolog, hogy majd meggyőzöd, észérvekkel. Ez olyan, hogy ha elkattan, észre se veszi, hogy megölt, nálam sem vette észre, csak amikor már mindent beborított a vér. Ha Will nincs otthon, Denis ma nem lenne házas.
Azt nem tudom kimondani, hogy halott lennék, de ez az igazság. Néha elképzeltem, hogy milyen lenne, hanem lennék, és volt pár mély pont a műtét alatt állítólag, amikor feladtam. Akkor is azt tartottam szem előtt öntudatlanul, hogy nem tehetem meg Denisszel, hogy a gyilkosommá teszem. Nem lehet.

Utoljára módosította:Catherine Hope Brightmore, 2019. július 8. 16:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
INAKTÍV


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
Írta: 2019. július 10. 00:56 | Link

My Paw-rtner
#firstpraline #thenhazelnut


- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion.
Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni.
- Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem!
Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett.
Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit!
A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 10. 12:29 | Link

Lovacskázzunk kutya módra!


- Ohh vagy úgy - bólogat, elkerekedett szemekkel. Még mindig nem igazán érti ezt a dolgot, de izgalmasan hangzik, mert új dolog, azok meg mindig kivétel nélkül izgik és csábítóak.
- Hát persze, hogy vigyázok rájuk. Nagyon fontosak ám! Elvégre ők a mézek természetes ellenségeik és ha most meghal egy maci akkor lehet ő volt az utolsó és ha a méznek nincs természetes ellensége elszaporodik és ha elszaporodik akkor a végén egy méz uralta világban fogunk rabszolgaként élni. Ezt senki sem akarhatja. Meg kell mentenem a világot. - tekintete elsötétül, ahogy realizálja mennyire is komoly a helyzet, s a fogadalmát már az ég felé kiáltja, hogy hallja meg élő és halott, hogy Bornemissza Luca mostantól nem csak egy corgi, de világvégét eltörlő corgi is.
Persze ez a komolyság csak addig tartott, amíg Bonnie nem lett kutyus, mert onnantól ezt a komolyságot Luca teljesen elfelejtette, s helyette elégedetten jelentette ki először méretbeli fölényességeit, majd miután megnyalogatta őt a kutya lehajolt hozzá, nagyon közel és jól megnyenyergette a kis pofiját ujjaival.
- Olyan, de olyan, de olyan, de olyan puhika a szőröd - gügyögte, mielőtt útjára engedte volna és átbucskázva ő is kutyává lett. Vakkantott néhányat, oda a fölény, most megint alulról szemlélte Bonniet, de nem bánta, szerette az alakját és különösképp a kurta lábacskáit, mert mindig azok miatt lesznek mókás szituációk.
Végre elindult a babakocsi, odafennről gyermeknevetés csendült fel, Luca szerencséjére Bence ebben az anyjára ütött és nagyon elvarázsolt lett, így nem kellett attól félni, hogy esetleg valami nem tetszett neki, minden jó volt, pláne, ha az anyja is benne volt.
Luca csaholva rohant a kocsi után, figyelve macira és nem macira, mert azért nem csak a macik voltak, bármi megtörténhetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Rafael Ilya Oleastro
INAKTÍV


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2019. július 16. 23:58 | Link


Ilya ♛ június ♛ fogadóbizottság ♛



- Nőt vagy kutyát? Ebből az egyikhez kevés az időm és a türelmem, a másik pedig szétrágja a kanapét. A fantáziádra bízom, melyik-melyik - néztem a fiatalabbra, az arcomra írt pimaszkodással együtt. Ami a szívemen, a számon, nem fogom áltatni, hogy hirtelen találok valakit, a volt nejem épp elég nagy csalódás volt egy időre, nem terveztem csak úgy fejest ugrani valami újba.
- Szuper, csapj fel kerítőnek és mutass be olyannak, aki egyértelműen nem pszichopata. Mit szólsz? - kérdeztem, de érződött a hangomon a cinizmus. Nem hiszem, hogy olyan körökben mozog, amiben én szívesen lennék látva, pláne nem a nők közelében. Az ismerőseim nagy része, aki többet tudott rólam, jobb szeretett távol tudni a közvetlen körétől. Semmi meglepő mondjuk, én ezt megértem.
Figyeltem, ahogy hintázik, az arcomba tolva egyet a kekszekből, mert valakinek le kell tesztelnie, mielőtt még Leo rátenné a kicsi mocskos mancsait. Mi van ha nem is jó? Természetesen, jó volt.
- Nem, ebben a munkában sok minden, ha van családod, de nem pozitív - horkantam fel, még én is tudtam, hogy az ember jobb, ha erről hallgat. De Keve akkor is meglepett, nem néztem ki belőle egy komplett miniklánt, maximum barátnőt, akihez visszajár.
- Tudtam én, hogy a nyanyussal valami nem oké - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve, de aztán csak elvihogtam magam. Összességében morbid, hogy ennyire könnyedén kezeltem az emberi életeket. Mégis, ha úgy vesszük, öreg, haszna nincs a társadalomban, akkor mégis miért kéne aggódjak érte? - Tényleg jó ez a cucc. Kösz. Meg üdvözlöm a családot is, vagy mi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. július 30. 22:54 | Link


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 1. 22:39 | Link


| |



Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például.
- Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ.
- Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt.
Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat.
Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok.
Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. augusztus 2. 11:41 | Link

Elle

Bólintok párat, amikor azt mondja, hogy Lorin jó kezekben van. Igen, efelől kétségem sincs, hiszen bármi baj volt, tudtam, hogy Will megoldja. Nem sok ember merné a tulajdon testvérét riasztani, amikor minden kétséget kizáróan intim helyzetben volt egy fiúval, aki éppen haldoklik a karjai között, nekem akkor is Will volt az első gondolatom.
- Szerintem nem kellene annak érezned magad.
Elvégre, ha szigorúan nézzük a ki volt előbb kérdést, akkor a nő nyerne. Ő volt előbb Denis életében, mélyebben talán én kezdtem el megtapadni korábban, de végül mind a ketten ugyanoda jutottunk, hogy Denis életének elengedhetetlen részei lettünk. Ő is és én is. Összevont szemöldökkel pillantok fel rá, kuncogva rázom meg a fejem.
- Denis és én egyformák vagyunk. A gondolkodásunk, a vágyaink, az elképzeléseink, az élethez való hozzáállásunk szinte mindenben megegyezik. Éppen ezért ismerem őt jobban, mint bárki más, és ezért ismer jobban, mint bárki a világon.
Ezt pedig úgy is ki merem jelenteni, hogy van egy ikertestvérem, akivel azonnal megérezzük, ha a másikkal baj van. Chris és én mély kapcsolatot ápolunk, ezért is mosolyogtat meg, hogy most éppen egy kicsi Chrisre vigyázok, aki történetesen szintén egy ikerpár egyik tagja. Vonzom a Chris-eket, most már egészen biztos.
- Pont ezért nem is illünk össze. Ideig-óráig talán idilli lenne a történet, de nem lenne egészséges, nem lenne benne izgalom, nem lenne változatos. Ha annyira jók lennénk együtt, nem kerestük volna másnál a boldogságot, pedig mind a ketten mással vagyunk.
Mert bár nem nyíltan, hiszen házas ember vagyok még a következő év márciusáig, de mással vagyok én is. Nem azért töltök ennyi időt Nasiékkal, mert ne lenne más dolgom, hanem mert része lettem egy másik családnak, és ki tudja, lehet, hogy a része is maradok. Ez viszont még egy túl érzékeny talaj ahhoz, hogy ennél jobban belemenjek, Denisnek is csak nagy vonalakban meséltem róla, mert még nem akartam elkiabálni semmit.
- Van egy megállapodásunk, hogy ha úgy alakul, hogy idős korunkra egyikünknek sem lesz senkije, akkor együtt csináljuk végig az utolsó éveket, de ennyi.
Nem tudom, hogy miket feltételez a kapcsolatomról Denis-szel, vagy, hogy miért nem bízik benne, amikor őszintén beszélt neki az érzéseiről. Ha nekem egy olyan vallomást tett volna egy Denis kaliberű, mint amilyet ő kapott, eszembe nem jutott volna megkérdőjelezni egyetlen pillanatig sem, úgy sem, hogy felesége van.
- Vagy neked ne legyen.
Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő sérülésmentes maradna főleg úgy nem, hogy gyermeket vár. Sokkal neccesebb a helyzet. Az ő helyében, szeressen Denist bármennyire is, nem keresném.
- Remélem nem lesz, a kisbabád miatt főleg. Én a mostani állapotában akkor se mennék a közelébe, ha tőle lennék terhes.
Ebben az egyben teljesen biztos vagyok. Így sem mennék, és nem is szándékozok Denis közelébe menni. Sokszor nézem a nevét vagy éppen Salvatore nevét a telefonomban, de nem nyomok rá egyszer sem. Elvből nem. Érzem, ahogy a felsőmet rángatják, lepillantva mind a ketten mellettem állnak, és szőke fejükkel néznek fel rám.
- Szeretnél tudni még valamit? Mert lassan indulnunk kell, különben sosem lesz kész a vacsora, és még ígértem nekik egy mesét is.
Megválaszolok neki bármit, szívesen, hátha végre megérti, hogy Denis érte gyakorlatilag feladott engem, én ezt elfogadtam és továbbléptem, mert tovább kellett lépnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 2. 21:03 | Link


| |



Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés.
- Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?
- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya.
- Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya.
- Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt.
A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába.
Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét.

- Köszöntem Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola G. Erin
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2019. szeptember 1. 01:36 | Link


#catwoman | February 12th



Akárki állítja, hogy a terhes nőknek nincs olyan füle, mint egy kopónak, hazudik. Én is meghallottam Keve motyogását, hiába próbált meg csak motyorogni. Talán pont ezért is, olyan volt az arcom, mint annak a macskának a mémen, aki meghallja, hogy a veszekedés után magad elé mondogatsz.
- Most csak azért nem vágok hozzád semmit, mert nincs nálam olyan, ami kézreesne. - Mert ugye mobilt nem dobálunk batman után, más meg nincs nálam, csak a házkulcs. Az pedig eléggé sérülésveszélyes, nem akarok benne különösebb kárt tenni.
- Szeretem, milyen kis határozott tudsz lenni, ha az oktatásról van szó - nevetgéltem kicsit magam elé, majd egy hatalmas csókot nyomtam Mimi homlokára, aki erre felsipított hangosan. Szeretem, mikor még nem nagyok és nem mondják, hogy fúj és undi, meg hogy anya ne csináld ezt. Vannak, akik már elérték ezt a szintet. Nem akarok ujjal mutogatni.
- Lehet narancssárga is, rátok bízom. Barna. Még Ezránál sincs normál színű spagetti, szóval nekem ne gyertek a hülyeségekkel! - villant meg a tekintetem kicsit a duó felé. Hivatkozhatnának arra, hogy de ez nem Ezra tésztája, de nagyot buknának rajta, mert de. Szokott pár hetente lepasszolni nekem ilyen kis üvegekben szárított házitésztát, mert a gyerekek imádják. Mindenki, igazából. - Akkor mehetünk?
Azzal a csipet csapatot felmarkolva indultunk el kényelmesen hazafelé.


// thank you :3 //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. szeptember 2. 01:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rafael Ilya Oleastro
INAKTÍV


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2019. szeptember 4. 19:02 | Link


Ilya ♛ június ♛ fogadóbizottság ♛



- Vagy várjam meg, míg a fiam felszed valakit és okoskodjak bele abba, ez még egészen kézenfekvőnek is tűnik - hümmögtem nagyon okosan, mert ugye ehhez a szülők nagyon értenek, egyenesen a specialitásuk, hogy amihez nem értenek, abba beleállnak és nem tágítanak, amíg azt nem kezded érezni, hogy te hülye vagy ehhez az egészhez és inkább csak szeretnél meghalni.
- Jézusom, Keve, milyen közegben mozogsz te? - kérdeztem, elborzadt fejjel pillantva a srácra, mert nem elég, hogy pszichopaták, de még házasok is? Hol itt a pozitívum?
Keve éppen nem zabált fel mindent, ami meglepő volt a részéről, nem igazán szoktam meg ezt, Mikola mindig és minden körülmények között éhes, ha arról van szó, megesz bármit. Vagy, valami ilyesmi.
- Nekem erre van ott a fiam. Nem mindenkinek jut teljes kép, Keve - ráztam meg a fejemet, még rántva is egyet a vállamon, a dobozt piszkálva pár pillanatig, mielőtt kivettem volna belőle egy sütit, meg egyet Keve felé nyújtottam. - A kölyök úgysem eszik túl sok ilyet, egyet nem fog hiányolni.
- Picsába! Mi van, ha rivális? - néztem nagy szemekkel, megjátszott döbbenettel a féllengyelre, mielőtt még megigazítottam volna a karikát az orromban. Kicsit elcsúszott oldalra. - Oh, hát az remek. Nevelkedik a következő generáció, hm? Olyan gyorsan felnőnek... Valamikor megihatnánk egy sört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. szeptember 7. 18:57 | Link


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 17. 21:09 | Link

Lily, valamikor régen Love

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. október 6. 15:37 | Link

Rentai Bálint úrfi
Köszönöm!  Pirul

Nem untatna, a világért sem. Egyszerűen nem hinném, hogy tudnék segíteni rajta.
 Mikor elpanaszolja, hogy szerelmi gondjai vannak, megingatom a fejemet, mire a füleim ide-oda ingadozik. Ebben a témában pont nem vagyok jártas. Gazdámat és engem is elkerült nagy ívben mindenféle szerelem.
 Azért kellene segítenem neki. Nem esne jól, hogyha csak így, megoldatlan dologgal a hátam mögött távoznék. Ezért ismét ránézek a fiúra, és megpróbálok értelmes dolgot mondani.
- Én igazán nem értek ehhez. De talán hogyha annyira jóban vagytok, szerintem megértené a barátnőd. - Nyelek egyet, és körbenézek. Szép az idő, és ma már több embernek is segítettem. Jólesik, szükség van rám a kastélyon kívül is.
 Véletlen, hogy ahogyan eszembe jutott az iskola, meghallottam a gazdám hangját? Igen, valószínűleg.
- Nagyon sajnálom, de Gazdám szólított. Mennem kell, viszlát! - ahogy befejezem, intek egyet, és elhoppanálok Angelicához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2019. október 15. 19:34 | Link



Álom ez, vagy valóság?
Minden kisgyermek rettenthetetlen, egy aprócska, de annál nagyobb hős vitéz, nem ijed meg semmitől. Egy ideig én is ilyen voltam, egy igen rövid ideig. Talán négy éves lehettem akkoriban. Alig vártam, hogy a nap ásítva bukjon le a horizont mögé és átadja a helyét a pöffeszkedő ezüst korongnak és a gyémántként tündöklő csillagoknak. Én vígan kacagtam azokban az órákban, átölelt az éjszaka sötétje a birtokon, a fák halk suttogása, ahogy egymással osztották meg titkaikat. Az volt a kedvenc napszakom, mikor nem csak egy gazdag család tisztelettudó sarja voltam, hanem csak én voltam. Csak én voltam és a szüleim hagyták, addig sem volt rám gondjuk. Önfeledtem futkároztam, virágot szedtem, bukfencet vetettem. Az éjszaka volt az én valóságom.
Egy este, emlékszem, sötétebb volt, mint máskor, mintha a csillagok is féltek volna akkor. A Hold is sápadtan, reszketegen feküdt a fejem felett, körbenézve a sötétségben, még az árnyékok is hosszabbak, rémisztőbbek voltak. A kacagásom elhalt egy nappal korábban, akkor csak a néma csend ordított törékeny, aprócska testemből, a birtok hangjai viszont felerősödve ringatóztak a fűvön, a fák törzsein, ott fütyültek a kerítés távoli hálóján. Lassan sétáltam, mint idegen, egy idegen országban. Aztán ott volt Az. Ott ült, pont felettem, lesben állva figyelt. A tollak zizegését hallottam először, majd a karnok fülsértő csikorgását a fájdalmasan sápítozó faágon. Tudom, kemény harcot vívtam a kíváncsiságommal, majd minden gyermeki ártatlansággal a mély, kék óceánnak ható szemekkel pillantottam fel és akkor és ott először vesztem el azokban a hatalmas, villogó koromfekete szemekben. Már nem emlékszem pontosan, hogy kiáltottam-e, vagy csupán a lelkem remegtette meg egész testem a velőtrázó sikolyával, de mintha egyidőben hallottam volna visszhangzó károgását, mintha a világ összes szitokszavát zúdította volna arra a csöpp gyermekre, aki akkor voltam. Kitárta hatalmas, kékes fénnyel világító éjfekete szárnyait, amivel akár körbe is vonhatott volna, elragadhatott volna a távoli messzeségbe.
Azóta sem tudom... álom volt ez, vagy valóság?
Tudom, most is hatalmas, egész mivoltában tündökölt fejem felett a Hold, aminek pompáját a millionyi csillag emelte ki. Ugyanazon álom üldözött akkor a játszótérre, mi mindig és mindig visszatér. Pedig esküszöm azt hittem már, hogy jól vagyok. Már nem kacagtam az éjszaka közepén, már nem üdvözöltem közeli, jó barátként a csendes estét, mégis ott ültem és a hinta alattam panaszosan nyikorgott a néma csöndbe. Nem bírtam a négy fal közelségét, a mozdulatlan levegőt, a saját visszhangzó zihálásom, így újra menekültem. Menekültem az elvárások elől, mit saját magam és a talán a társadalom szabott ki rám. Olykor úgy érzem, hogy megfulladok a nyomás alatt. Rettegek, hogy csalódást okozok, hogy nem tudom megmászni a következő lépcsőfokot, mert egyszerűen nem érem el. Ott ültem a hintában, egyedül a sötétben, a fájdalmasan meg-megnyikkanó hintán, combjaimat béklyóba vonta a rajta fekvő könyv, aminek lapjairól ordított, hogy nem fog sikerülni. Sosem leszel az, akivé válni szeretnél...
Én esküszöm próbáltam nem hallgatni az elmémet kaparászó alattomos szavakra, de az ölemben fekvő nyitott könyv lapjairól, mintha a bőröm alá itta volna magát éjfekete tintával. Közben azt is tudtam, hogy nem azabadulhatok az érzéstől, hisz magammal hoztam az izzó fekete szemeket és a hatalmas, világot is körbeérő szárnyakat. A lap, amin saját kezem munkája elevenítette meg a fekete madáralakban pompázó szörnyet ott pihent a kezemben, meg-megmutatva magát a sötétségnek, a fülem mögé tett pálcámon vibráló apró gömböcske által.
Én ott ültem, alattan fáradtan nyikorgott a hinta, gondolataim fogságában vergődtem és minduntalan azon járt az agyam egy apró szeglete, hogy a papírlapon testet öltő lény akkor valóság, vagy álom volt csupán?
Utoljára módosította:Emma Renae Weißling, 2019. október 15. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. október 30. 14:38 | Link

E. R. W.
A Hold fényében tollászkodó szörnymadár


Idejét sem tudom, mikor repültem utoljára egyedül. Talán, mikor azzal a furcsa nővel találkoztam az egyik közeli sikátorban, akit azóta sem láttam - se emberi, se madár alakomban. Mintha elnyelte volna őt a föld. Akkor sem tűnt normálisnak a viselkedése, nem, mert volt benne valami... valami, amitől nem csak egyszerűen megijed az ember..., az érzés a velejéig hatol, és hiába szeretné eltolni magától, az nem tágít többé. Kívülről úgy látszódhatott, én ijesztek őrá, de az igazság az volt, hogy én jobban féltem nála. Az érzés tompává tett. Megbéklyózott. A nő olyan volt, mint akinek otthon családi körben, a magánéletében, vagy a lelkében nap, mint nap komoly problémákkal kell megküzdenie, mint akit bántalmaznak vagy előző életéből hoz valami gonoszat, valami nem emberit, ami önkéntelen is beleül a tekintetébe, és amitől megborzong bárki, aki csak ránéz.
Mikor Walid elrugaszkodik az erdőszéli ház legfelső emeletének egyik rossz, a hidegtől folyton-folyvást szelelő ablakának megkopott, korhadt párkányáról, még arra a múltkori nőre gondol. Sokáig nem tudja elengedni földön fekvő alakjának, sikítástól eltorzult arcának látványát, és hiába köröz szélesre tárt szárnyakkal, hiába élvezi lehunyt szemmel a magasban jóval hűvösebb levegőt, az erős szél hiába kúszik tollai közé, és bizsergeti apró testét, a félelem, ami hihetetlen, de nem a nőből, hanem éppen belőle áradt, sokadjára is előtör. Mintha azóta a sejtjeibe költözött volna, mintha nem vetkőzhetné le soha többé.
Repülés közben eszembe jut Korinna is, a lelkem másik fele, akit, ha valaha is úgy kellene látnom, mint azt a nőt ott, a kövön feküdni, és arról is lenne sejtésem, hogy mindez miattam van, hangtalan lépnék ki az életéből, és mennék olyan messzire, hogy még csak a visszavezető útra se emlékezzek. Ha látnom kellene őt darabokra hulló lélekkel, élettelen, de életre ítélt fakó bőrrel, szemében valamiféle emberen túli, félelmetes fájdalommal, tudom, hogy térdrehullnék előtte a szégyentől, és úgy sírnék, mint egy anyját veszített kisgyermek. Az, aki elbánt azzal a földön fekvő nővel ott, abban a sötét sikátorban, nem ember. Nem lehet érző lélek.
Úgy elidőzöm saját gondolataim mélyén, hogy szinte észre sem veszem, hogy földet értem, és a játszótér egyik kies bokorja mögött elkezdtem visszaváltozni. Hosszú, fekete takarótollaim megrövidülnek, pihéim nyomtalan olvadnak bele emberszín bőrömbe. Vaskos, kemény csőröm addig zsugorodik és puhul, mígnem valódi, mindig is ismert ajkakká válik, madártestem rohamosan növekszik, ám míg az ég hírnökeként nagytestűnek számítok, a cserjésben változó, halkan lihegő-neszező alak csupán egy vékony, nyeszlett, magát középtermetűnek látó férfi: én.
Fél karommal meztelen testemet ölelem szorosan, és míg a hidegben lilára színeződött számat beharapom, addig minden tagomban reszketve, gyorsan a közelben elrejtett, zacskóba csomagolt ruhakupacért nyúlok, hogy néhány pillanattal később már a farmernadrágom cipzárjával bíbelődjek. A zacskót összegyűröm és hátsózsebembe süllyesztem, majd a hajamat igazgatva kilépek a bokor takarásából.
És akkor feltűnik, hogy nem vagyok egyedül. Soha nem választok olyan helyszínt visszaváltozásra, ahol meghallhatnak, és annak ellenére, hogy miután kitagadásunk napján elhagytuk a szigetet és Amerikába költöztünk, apám bejegyeztetett engem, nem szívesen árulom el titkomat. Magamat korholó, savasan emésztő gondolataimmal túrom ujjaimat sötét hajamba, és fésülöm görcsösen két oldalra kócos tincseimet, majd vissza-visszapillantva rejtekhelyemre ismét arra a múltkori, a lelkemet továbbra is aggasztó nőre gondolok. Az ő hibája, hogy most nem voltam elég figyelmes, és úgy szálltam le ide, hogy fogalmam sem volt arról a lányról, aki csendesen hintázik a Hold fényében.
Fagyos kezeimet molyrágta pulóverem szakadt zsebében próbálom felmelegíteni, és bár tudom, hogy úgy nézhetek ki, mint egy otthontalan, az életét az utcán élő, talán még ápolatlannak is tűnő férfi, az ösztöneim arra sarkallnak, hogy elsétáljak a hintában egymagában üldögélő lány fele. Ha meghallott valamit, vagy...
- Sz... - sziszegem vérszegényen. Mindig elfelejtem, hogy visszaváltozásaim után alig jön ki hang a torkomon, így ez a mostani, a lány háta mögül érkező rekedtes, bennem önkéntelen is kígyót idéző próbálkozás inkább lehet félelmetes, mintsem bátorító. Megköszörülöm a torkom, és sietősebben lépdelve megkerülöm a hintát. Pillantásom rögtön az ismeretlen kezében fekvő rajzra esik, és mit adnak az istenek, arról épp egy hatalmas fekete holló bámul rám. Arcomból azonnal kifut a vér, érzem, hogy máris szédülök. Szememet lehunyom egy pillanatra, homlokomat és szemöldökeimet kínosan ráncolni kezdem, majd a lehető legkedvesebb mosolyommal nyitom ki szememet újra, és nézek le a láncok között vergődő lányra. - Szia... Furcsa itt látni bárkit is ilyenkor... - nézek szét a magányos téren, majd ismét beletúrok a hajamba, mire a fülem mögül leesik egy aprócska száraz levél. Úgy teszek, mint aki nem vette észre, ezzel hátha elérve, hogy a lány se vegyen róla tudomást. Aztán az állati alakommal való lebukás miatt érzett erős aggodalom, a titkom megtartásának belső kényszere furcsa, dallamtalanul csengő nevetésre késztet, és hiába igyekszem nem sorozatgyilkos hatását kelteni, a józan ész azt mondatja velem, hogy bizony a nagy igyekezetem voltaképpen az első kimondott kérdésemnél dugába dől. Pedig mosolygok is! A számszéle mondjuk mintha reszketne kicsit. - Nem félsz egyedül sötétedés után?
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. október 30. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2020. február 2. 20:27 | Link

Laura
túl enyhe téli napon, de élvezzük ki



Szerintem ez most megint már nem tél, de bánja a feje. A sapkát elhagytam, a kesztyűt is és komolyan elgondolkodom azon, hogy előkeresem a vékonyabb kabátomat. De végül csak nem vettem fel pulcsit, mivel lusta voltam keresni. Katasztrofális, ami a szekrényem, ládám, bármim uralja, de gyakorolom azt a bűbájt, ami elrendezi. Nem kell részleteznem, hogy azért néz ki ennyire rosszul, mert azokon gyakorolok. De azt már elértem, hogy hajtogatja magát a póló és pulcsi, miközben beleugrik a helyére, van még mit finomítani. Év végére elfogadható állapotú lesz. Remélem.
Ezen túl lépve húztam le magam a faluba, ha már lehet és ha már venni akartam pár olyan dolgot, ami tök hasztalan, vagy épp finom. A boltban szereztem be chipset meg ropit, egyéb ilyesmiket, meg zsepit, mert kicsit szüttyögve kezdem a jó időt. Még nem vészes, nem futok vele a gyengélkedőre, általában itt meg szokott állni és nem megy tovább. Szerencsémre. Aztán máskor meg leterít, mint egy csorda marha, felkelni nem bírok. Nem értem én ezt, azért annyira nem sűrű, hogy aggódnom kelljen. Átlagos. Mint minden más. Most a falu is csendesebb, de lehet csak én fogtam ki az időt és erre ilyenkor amúgy sem senki. Csak innen-onnan hoz a szellő hangokat, hirtelen azt se tudom, milyen nap van. Megállok, és a fejem vakarom. Mikor vesztettem el az időérzékem? Vállat vonva lépkedek tovább, egy éles kanyarral fordulok a játszótér felé. Szatyromat akasztom az egyik korlátra a hinták környékén és már huppanok is bele, azokba, amiket a nagyobbak is tudnak használni, erre nem hiszem, hogy egy tűzoltó is kiszedne belőle, szóval... A zacskóba túrok, a pisztácia kerül elő, és kuka helyett a zsebembe tömködöm a kiürült héjakat, lábammal lustán hajtom magam. Egyik évfolyamtársammal beszéltem meg, hogy kijövünk ide, kicsit mozogni meg úgy amúgy is, ő nem került be a kvidiccsapatba, én meg mondtam, hogy nézzük meg a seprűüzletet, utána öntök belé lelket, hogy jövőre próbálja meg, de végül nem jött el. Az, hogy nincs kedve vagy amúgy nem ér rá vagy beteg, nem számít, majd elmondja, ha akarja. Addig én elleszek még kicsit itt, nincs kedvem hamar visszamenni, még úgy tűnne hogy lóvá lettem téve meg... mindegy. Jó itt kint. Hozhattam volna valamit olvasni, de már annak is mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. február 5. 18:21 | Link

Elijah

tavaszias téli napon


Idén sem láttunk sok havat, mármint a télre értve, nem az évre. Ki tudja, lehet hogy húsvétkor szánkózni fogunk ugyebár. Igaz, hogy nem különösebben bánkódom emiatt, főleg azóta nem, hogy simán kreálok én jeget, havat bármikor, bárhol. A nagy zima meg annyira nem hiányzik. Kellemes egy vékony szövetkabátban flangászni, bár most éppen csak meleg pulcsi van rajtam – abból kettő is. Jobban illik ez a szerelés a helyhez, ahova készülök. Vagyis inkább az eltervezett dologhoz.
Amióta csak beköltöztem a szuper kis birodalmamba azóta rendszeresen elhaladok a játszótér mellett. Persze rögtön felébredt benne a gyerek, csupán az akadályozott meg eddig abban, hogy birtokba vegyem a helyet, hogy általában tele van. Amikor meg nem volt, akkor meg én siettem valahova. Viszont az a helyzet, hogy volt alkalmam már kitapasztalni, hogy mely időszakok azok, amikor pangás van. És most éppen az van. És kellemesen süt a nap, és már-már szinte tavasz-érzetem van.
Lendületesen haladok hát a faluban, vidáman dúdolászva és szökdécselve, kedvemet semmi sem szegheti ezen a pompás napon. Ma játszóterezni fogok és kész! Kissé meglep ugyan, hogy a játszóteret messziről pillantva egy alakot fedezek fel, de nem kisgyerek forma szóval szerencsére nem kell megváltoztatni a szándékaimat. Főleg mert az illető is épp birtokba veszi az egyik hintát. Ahogy közelebb érek egyre ismerősebbnek tűnik a srác, merthogy srác ugyebár. Még pár lépés és már széles mosolyra is húzódik a szám. Ó, hát én őt ismerem!
- Szia Eli! – kiáltok rá vigyorogva és vadul integetve már távolról, aztán szinte feltépem a kis kaput, belépve rajta csak belököm és sietek a mellette lévő üres hinta felé. Jóleső, hangos szusszanással veszem birtokba, megragadom a láncokat ám egyelőre csak picit mozgatom a hintát, talpaimmal végig a földön maradva. – Nem gondoltam volna, hogy találok itt valakit, de klassz, hogy pont téged sikerült. Mizujs? Élvezed az enyhe időt? - árasztom el szegény fiút azonnal kérdésekkel jókedvűen. Tényleg örülök neki, remélem ezt sikerül értelmesen a tudtára is adnom. Mostanában mintha kicsit nehezebben értenének meg a környezetemben. Biztos bennem van a hiba, nemtom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. március 4. 10:48 | Link

Noel és Chris - hisztéria provincia állapotban
Ruha

- Helló!
Tátogom mosolyogva a kiskölyöknek, aki megint néz. Most már negyedszerre veszem észre, hogy figyel, de nem tudom eldönteni, hogy ha hosszabb ideig ezt tenné, vagy közelebb jönne, akkor elnevetné-e magát, vagy inkább iszonyat bőgésben törne ki, szóval nem kockáztatok. Az apja úgyis trécsel valami másik apaszerűvel, akinek a gyereke épp homokot eszik, nincs aki igazolni tudná, hogy tökre nem állt szándékomban megríkatni a kisembert. Viszont ennél több interakció nem történik közöttünk. Ő bámul, én köszönök, ő meg már nem bámul. Hát jó. Körbeértünk megint, mert elfordul, és inkább visszaindul a homokozó felé. Na, egy gonddal kevesebb, kurvára nem hiányzik itt most még egy botrány, mert az apám még a végén elcserél egy jó gyerekre. Na nem a vérszerinti, ő már régen letett arról, hogy értem nem csak, hogy jót, de akár egy közepesen rosszat is kapjon, de azért szar lenne, ha Kazanov is elküldene a búsba. Kedvelem őt, az alkunkat, mindent.
Hogy miért éppen itt vagyok? Mert a fák között van egy pad, ahol amúgy tuti, hogy a véranyák, akik előadják magukat, hogy mennyire fántásztíse az ő nevelésük, és a gyerekük lesz a következő mágiaügyi miniszter, vedelnek és tonna szám szívják a cigit. Ezek a véranyák teljesen frászbahozzák a szar anyákat, akik amúgy a normális anyák, csak a véranyák miatt kisebbségi komplexusuk van. De utálom őket. Egy ilyen nevelt fel, szóval tudom miről beszélek. Tipikusan az a fajta, aki nem megszült, hanem én emeltem le őt magamról. Mondjuk nem is én, hanem Brigi, mert én ugye a Sátán ivadéka vagyok, a büntetés, amiért paráználkodtak, és amiért a gyereküket örökbe adták. Én meg paráználkodtam, vérfarkas lettem, oszt a Sátán seregét sem bővíthetem az ivadékaimmal. Szívás. Szegény Sáti is biztos kardjába dőlt már.
Szóval itt ülök, a kis cherry coke zérómat iszogatva, törökülésben, és ez a kölyök már megint bámul, és bolondos fejet vágok, amire elkapja a nevetés. Legalább valami. Egészségedre törpe.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 22. 21:19 | Link

Denis
Ruha


"Van kedved játszani?"

Ha itthon vagyok, csak ténfergek, riaszt a csend, ami körülvesz. Egyedül élek, egyedül vagyok, egyedül intézek mindent. Olyan vagyok, mint az az idegesítő kölyök abban a hülye karácsonyi filmben, akit otthon hagynak mindig. Csak nekem még betörőim sincsenek, akiket szórakoztassak.
Olvasok, alszok, főzök, vacsorázok. Unalmamban is eszek, még a végén tényleg hatalmas lesz a fenekem, ha így folytatom. Az egyedüllét türelmetlenné is tesz, az ékszerek készítéséhez nincs elég önfegyelmem, mindent hamar elunok. Szóval csak vagyok.
Amikor az üzenet elindul, este tíz is elmúlik már, és nem tudom, hogy érdekli-e az ajánlat, de próba cseresznye alapon én felöltözöm, és a térre sétálva, egy padon ülve várok, egy órányi várakozást szabtam ki magamnak, de nem tudom, hogy ennyit valóban kibírok-e, a lábaim idegesen rugóznak, és muszáj, hogy valami történjen ma, mert egyszerűen kiakaszt a csend, az egyedüllét. Hatalmas sóhaj szakad ki a mellkasomból, amikor a közeledő alakban felismerem a bátyámat, és tudom, hogy minden rendben van, eljött.
Mármint rendben nincs, nagyon nincs, de itt van, eljött, és ez már valami. Valamivel több, mint amit a szívem remélt.
Azóta, hogy Cath elment, nem találkozdunk. Csak pár nap telt el, mégis, olyan, mintha hónapokkal később lennénk. Nem tudom, hogy ő hogyan éli meg, én nagyon rosszul, ezért is jöttem ki, és reméltem, hogy jön ő is. Odalépve hozzá, ha engedi, megölelem, csendesen és csókot nyomok az arcára. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Szóval éppen annyit mondok, amit biztosan tudok, hogy mondhatok:
- Szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. március 22. 22:21 | Link

Hóvirágom – te itt maradsz, igaz?

Elment. Tényleg elment. Ahogy felpakoltam a vonatra a nőt pár napja, nem éreztem semmit. Nem voltak könnyeim, nem voltak érzések az arcomra írva, csak akkor, amikor tudtam, hogy lát. Még egy bevörösödött szemfehérjét és egy kis bekönnyezést is ki tudtam préselni magamból, amikor fellépett a fokokon, hogy beszálljon a vagonba. Az a tíz nap, amit egymásnak ígértünk, tökéletesen telt, mert én megkaptam Hope-ot, ő pedig megkapta azt a Denist, akibe beleszeretett, és aki viszont szereti. Mert csak tíz napig tartott az egész, és nem tovább, milyen kár, hogy az egész egy cukros mázzal leöntött hazugság, mely belül rothad és hullaszaga árad belőle. Tudod mi lesz a legfájdalmasabb az egészben? Ha felébredek és ezek eszembe jutnak. Eszembe jut az, ahogy igazából érzelmektől mentesen tettem fel a vonatra. Hogy előtte napokig érzelmek nélkül csókoltam a nőt, aki a világot jelenti nekem egész életemben, hiába megosztott ez a hely. Hogy a szeretkezések, amiket akkor csináltunk, amikor ránk jött a házban, mit sem jelentettek, egyszerű színjáték volt az egész, miközben agyamban meg folyt a tombolás. Hogy azt, akit őszintén szeretek, szívből, ki tudja mióta, átvertem, és egy olyan mocskos hazugságba taszítottam, amelyből soha nem magyarázhatom ki magam. Mert ha kiderül..., ha ez az egész kiderül, akkor mindennek vége. Megutál, gyűlölni fog, nem fog tovább szeretni, csak egy név leszek, amely már semmit nem jelent neki. Ironikus, hogy pontosan ezt szeretné elérni azzal, hogy itt hagyott, bár ha nem is gyűlölni szeretne, de talán meg fog. Lesz ideje gondolkodni, visszagondolni azokra az időkre, amikor ő meghalt volna értem, én pedig mentem a saját fejem után, hogy végül összeverjék azt. Szomorú, és...
Önmarcangolásomat a telefon hangja szakítja félbe. Nagyot sóhajtva kapom kezembe és ülök ki az ágy szélére, miközben olvasom. Arcom teljesen semleges, miközben a szavak feldolgozásra kerülnek agyamban. Tehát a téren. Oké, bár nem tudom mennyire jó ötlet ez, ők mégis azt mondják fent, hogy menjek, minden rendben lesz. Vajon mikor jutok el oda, hogy válaszoljak is nekik egyszer? Remélem nem mostanában, az már tényleg a végét jelentené. Gyorsan kapom össze magam és szó nélkül hagyom el a házat, amely így is csendes, lakótársam már valószínűleg alszik. Helyes. Komótos léptekkel, égő cigarettával sétálok a helyszín felé, amikor meglátom a padon ülő sziluettet, aki elém lép és megölel, miközben kiveszem cigarettámat ajkaim közül kerül egy puszi arcomra. Mosolyogj!
- Szia - óvatos mosoly kerül fel ajkaimra, hangom rekedtes, mert ahogy orromat megcsapja illata egy pillanatra minden kitisztul. Egyetlen egy pillanatra, de épp elegendő ahhoz, hogy ez örökre megmaradjon. Az én hóvirágom. - Nem tudsz aludni? - tolom el magamtól óvatosan, hogy arcát fürkészhessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 22. 22:34 | Link

Denis


Egy kicsit furcsa most minden. Ez nem feltétlen az ő hibája, és nem is az enyém. Igazából, bármennyire is nem szép, Cathet hibáztatom azért, mert ez az egész kialakult. Egyedül hagyott minket, hirtelen, és nem is tudtunk felkészülni arra, hogy ő valóban elmegy, hogy tényleg ez lesz. Most pedig állunk, és nem tudjuk, hogy merre induljunk tovább.
- Nem, túl nagy a csend.
Felelem halkan, ösztönösen vonva meg a vállam, mintha csak amolyan mellékes megjegyzés lenne ez, de nem az. Tényleg ez a legfurcsább az egészben, hogy ott van négy szoba fent, az egész alsó rész, és ott vagyok én egyedül. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ilyenkor csinálni, én sosem kértem, hogy ez legyen.
- Hogy vagy?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert elképzelni sem tudom, hogy ő mit érezhet, de aggódom érte, és mivel tudom, hogy én hogyan vagyok, van is okom aggódni, azt feltételezni, hogy ő sokkal rosszabbul van, mint én, mivel sokkal mélyebb kapcsolat volt közöttük. Ujjaimmal megsimítom ujjait, finoman rájuk fogok, és magam után húzva, elindulok vele a játszótér felé. Kevés lámpa ég, épp csak amennyi feltételnül muszáj, annak érdekében, hogy az ember ne esse orra, így felpillantva a tiszta égre, elmosolyodom.
- A világ egy újabb csodája, a gyönyörű, csillagos égbolt.
Remélem, hogy ő is felpillant, és meglátja azt, amit én. Az igazi szépséget a fejünk felett, ahogy csodálatosan körülölel minket az apró fénypontokkal teli, bársonyos ég. Megnyugtató, szomorú és nyugodt. Szeretnék nem szomorú lenni, nem elhagyatott, és szeretném, ha ő sem érezné úgy, hogy elhagyták, még ha ez is történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. március 22. 23:13 | Link

Hóvirágom – te itt maradsz, igaz?

Sok mindenkit lehet hibáztatni a bekövetkezett helyzet miatt, de még ha kimondatlanul is, de ott lebeg a fejünk felett. Az én hibám, mert Cath szerelmes belém, és el kell mennie ahhoz, hogy újra normális életet tudjon élni, amiben nekem nincs szerepem. Önző dolog ez, meg is sértődhetnék, fájhatna, de a démonok nem hagyják és ezért őszintén hálás vagyok nekik, majd kapnak kekszet a végén, amikor ennek az egésznek vége, vagy már nincs is értelme.
- Alszol ma velem? - húzom vissza magamhoz egy pillanatra, hogy homlokon csókoljam. Megérzem hideg ujjait sajátjaimon, egyszerűen hagyom, hogy megfogja, majd engedelmesen követem arra, amerre húz. Nekem mindegy hova megyünk és miért, de némán könyörög neki az agyam utolsó épségben maradt szeglete, hogy ne mondjon semmi ostobaságot, gondolkodjon mielőtt megszólal, mert itt és most, nem én irányítok. Csillogó tekintettel, mert ilyet is tudok, ha megerőltetem magam, figyelem arcának vonásait, ahogy a gyér lámpafény esik rá hófehér bőrére, és eszembe jut, amit a téli szünetben mondott még arról, hogy egy másik lény lesz lesz. Jelenleg mérhetetlen büszkeséget érzek, amiért elmondhatom, hogy a húgom, és képes lenne meghalni azért, hogy utána újraéledjen egy másik lényként, de akkor és ott ez nem volt opció. Most mégis meg van a kényszer, hogy kinyissam a számat és közöljem vele, hogy csinálja, szerzek neki vámpírt, ha kell, csak maradjon mellettem örökre, és ne hagyjon el olyan indokkal, mint ahogy Payne tette. Alsó ajkamra harapok, hogy ne szólaljak meg, csak koncentráljak a kérdésre. Most nem győzhettek ti, rendben? Adjátok meg nekem a lehetőséget, kérlek.
- Jól - túl tömör, találj még ki valamit, ami azt mutatja, hogy bánt, de megbirkózol vele. Gyerünk, járjon az agyad. - Nem tudom. Furcsa érzés, hogy nincs itt - megvonom vállaimat, majd Lorin arcáról vezetem az égre kékjeimet. Húgom kezét szorongatva sétálok a csillagos ég alatt, franc sem tudja hogy merre. Mekkora hazugság. Mikor fog fájni?
- Te jól vagy? - kissé rászorítok ujjaira, hogy tekintetét rám vezesse, amikor válaszol, mert én már ismét arcát fürkészem. Nem kell tovább a hazugság, amiben éppen sétálok.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2020. március 22. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 22. 23:46 | Link

Denis


- Persze.
Mosolyra húzódnak ajkaim, mikor megérzem homlokomon a csókját. Van benne valami más, még nem tudom, hogy mi, de egy olyan embernek, aki azzal töltötte élete nagy részét, hogy megfigyelte az embereket, főleg Denis-t, feltűnik a hazugság. Tudom, hogy ez mit jelent, az, amit látok, mert láttam már rajta korábban is, még ha nem is tud róla, én már láttam ezt a hazugságot.
Jó, talán a hazugság egy erős szó rá, hiszen nem ez történik, ez egyrészt tudom, hogy védelem, maga ellen, a helyzet ellen, ellenük. Nem vagyok hülye, csak nem szeretem magam olyan okosnak mutatni, mint amennyire okos vagyok, mert ha egyszer rájönnek, akkor sosem hiszik már el, hogy nem tudom a válaszokat. Pedig van, hogy tényleg nem tudom.
- Nyhmph.
Ezzel együtt engedem ki a levegőmet, ahogy azt mondja, hol van. Na ez viszont egy akkora hazugság, hogy még a lámpa, ami alatt elhaladunk is elkezdett pislákolni tőle. Nem is csodálom, hiszen ez tényleg nem igaz, és ezt az is meg tudná mondani, aki csak futólag ismeri őket, vagy még úgysem. Hazudik, és ha ezen enyhít is, akkor is, az első szó hazugság volt.
- Nem vagyok.
Én nem mondom azt, hogy jól vagyok, sem azt, hogy furcsa, én sokkal másabb érzésekkel vagyok, ahogy az üres lakásban sétálgatok. Maradtak ott ruhái, de nem sok, minden smink, kiegészítő eltűnt. Nincsenek ott az anyagok, a cipők, a mindenféle hajápoló kencék. A kiköltözése után jöttem rá, mennyire sok mindene is volt, és hozzá képest én mennyire kevés dolgot használok.
- Elcsesztük?
Nem szoktam káromkodni, de most úgy kikívánkozik belőlem ez a szó, ahogy a játszótérre érve, beülök a hintába, és előbb a gyűrűjére, majd rá pillantok.
- És erre te válaszolj Denis, ne a démonjaid.
Nézek rá komolyan, és a hangom is határozott és komoly. Engem nem riasztanak meg, mert még nem találkoztam velük szemtől szembe, de láttam már őket, emlékekben, távolról nézve. Tudom, hogy milyen a tekintete, milyenek a mozdulatai, amikor színészkedik. Átverhet a világon mindenkit, de engem nem, mert én nem csak nézek, hanem látok is. És ez lehet, hogy nem fog a démonoknak tetszeni, de bízok abban, hogy ha valami baj van, a gyűrű, ami eddig Cath-tel, most pedig vele köt össze, felizzik annyira forrón, hogy visszarántsa őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. március 23. 01:08 | Link

Hóvirágom – te itt maradsz, igaz?

Nem tudom meddig lehet ezt húzni. Nem tudom meddig hagyják, hogy legyenek tiszta pillanataim. Nem tudom, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a lelkem maradványai végre a helyükre kattannak és elég erős lehetek ahhoz, hogy legyőzzem őket. De végső soron nem tudom meddig bírom még. Két hete tart az egész, valamikor hónapokig elhúzódott mire összetudtam magam szedni. Mi van, ha most nem elég semmi? Ha olyan mélyről törtek elő most, hogy nem szándékoznak visszamenni és megkönnyíteni az életemet? Küzdjek, mi? Könnyű azt mondani, de nem a legegyszerűbb megtenni, még akkor sem, ha Lorin illata úgy terjed tüdőmben, mint valami méreg, pedig már rég nincs olyan közelségben, ami miatt érezhetném még. Lassan sétálunk a cél felé, bármi is legyen az, és tudom, hogy nem fog nekem hinni. Nem vagyok jól, egyáltalán nem, de hogy mondod el a húgodnak, hogy a lelked annyira megtört, mert ismét gyenge voltál; már nem te irányítod saját magadat, nincs befolyásod a tetteidre. Fogalmazzam meg úgy, hogy ne tűnjek teljesen elmebetegnek, pedig az vagyok, de még mennyire, hogy az, és csak ilyenkor látszik igazán. Amikor szemem fénytelen pillant emberekre, amikor érzelmek nélkül teszem fel a vonatra a nőt, aki mindenben mellettem áll, amikor Lorin közelsége és a minket körbevevő nyugalom és csend is hazugságnak tűnik. Mert az. Hiszen nem én vagyok húgom mellett.
- Azt gondoltam - sóhajtok egy mélyet, miközben elengedem magam mellől, hogy beülhessen a hintába. Az első adandó lehetőségnél vetem hátamat valami felületnek, aligha számít, hogy minek. Mélyet szívok lassan már elégett cigarettámból, majd mit sem törődve azzal, hogy hol vagyok dobom le a földre és taposok rá. Kérdése meglep, nem tagadom, de arcomra nem ül ki a döbbenet. Nem, még akkor sem, amikor a következő mondat elhagyja a száját. Fejem előre biccen, tincseim arcomba hullanak, így nagy valószínűséggel vetül árnyék legalább fél arcomra. Szóval ilyen érzés lehet lebukni. De mégis hogyan? Tekintetemet lehunyom, mielőtt felemelném fejemet és a felettünk elterülő égre emelném ismét. Amikor ajkaim elnyílnak, nem pillantok Lorinra.
- Nem - hangom határozott, az előbbi kis kedvességnek, amit még ki tudtam magamból préselni a démonjaimon keresztül már nyoma sincs. Tudom, hogy szemeim csillogása is odalett, ahogy a mozdulatok is sokkal természetesebben törnek ki belőlem, mint eddig. Mert így, hogy tudja, már nincs értelme rejtegetni semmit tovább, hanem megmutathatják magukat, hiába feszíti őket is a kérdés, hogy miért. Engem nem érdekel, hiszen már tudja, kit érdekel miért és hogyan jött rá. A lényeg, hogy az orromba beékelődött illata segítsen megtartanom a maradék józan eszemet. Mielőtt megszólalhatna folytatom. - Indokolatlan a többes szám. Én csesztem el - szemeimet ismét lehunyom, meglepően kellemes érzés, ahogy egy hűvös fuvallat szántja végig arcomat. - Miattam ment el, nem azért, mert ez egy olyan kihagyhatatlan alkalom. A helyében én is elmentem volna valószínűleg, szóval hibáztatni nem tudom érte, bármennyire akarnám - okkal ment el, tudom én, megértem, de akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az az ok, én vagyok. Kegyetlen vagy, Payne, amiért elmondtad. Nagyon kegyetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 23. 08:21 | Link

Denis


- Én hibáztatom.
Felelem teljesen határozottan, kicsit talán keményen is, kimondva azt, amit gondolok. Mert ez az igazság, és ere jutottam az egyik este, amikor csak ültem a csendben, és hallottam, ahogy csöpög a víz az emeleti csapból. Nem észrevehető, de egy idő után nagyon zavaró. Amikor már tudod, hogy a következő pillanat lesz az, amikor le fog esni az a csepp.
- Mert elhagyott minket.
Mert ez az volt, mondjuk ki. Feladta a küzdelmet, nem hitt bennünk eléggé, nem hitte azt, hogy megoldódik minden, és elment. Haragszom, mérges és dühös vagyok, és nem érzem igazságosnak a világot. Minden tökéletes volt, nem éreztem, hogy nem az, és most itt vagyunk, elhagyva. Ez nem volt fair, ez nem volt igazságos lépés tőle. Elhagyott minket, csúnyán. Nagyon csúnyán. Ráadásul váratlanul, csak úgy bejelentette, hogy ő most elmegy. Nem igazságos, amit csinált, önző módon viselkedett. Tudom, hogy nem vagyok vele igazságos, de el lettem hagyva, és utálom ezt az érzést. Szusszanva kezdem el ringatni magam, nem nagyon, csak, hogy kicsit mozogjon a hinta a fenekem alatt.
- Miért bonyolítotok meg mindent? Állandóan ez van, ő csinál valamit, te bekattansz, ő drámázik, aztán szétvereted magad, majd világbéke. Belegondoltál már, hogy mennyire morbid megoldásaitok vannak?
Willnek volt igaza, amikor azt mondta, hogy nekik az a lételemük, hogy egymás vérében úszva bizonygassák, hogy szeretik egymást. Komolyan, mintha tényleg nem lennének normálisak, és egy nap az egyik meg fogja ölni a másikat. Na akkor meg majd nézhetünk, hogy én ne merjek meghalni, de ők meg lapátra teszik egymást.
- Ne haragudj, csak annyira elkeserítő egyedül lenni, szükségem lenne arra, hogy valaki meghallgasson, hogy tanácsokat adjon, hogy ott legyen velem. Úgy érzem magam, mint egy költözéskor ottfelejtett plüssnyúl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. március 23. 09:38 | Link

Hóvirágom – te itt maradsz, igaz?

Megértem, hogy hibáztatja. Nekem is azt kellene, mert valóban itt hagyott minket egyik pillanatról a másikra, de valamiért képtelen vagyok rá, és ezt még ők sem tudják irányítani. Próbálkozni lehet, persze, mindig lehet azt, csak most nem éri meg a beleölt energiát. Mert ez egy olyan mély elhatározás, amit aligha ingathat meg bárki és bármi. Nekem is gyűlölnöm és utálnom kéne őt, amiért elhagyott egyik napról a másikra, minden előzmény nélkül, egyszerűen fogta magát és elment. Tíz napot kért tőlem arra, hogy fogadjam el a döntését, tíz napot arra, hogy fogadjam el azt, hogy ő elmegy. Tíz nap tudod mire elég? Lófaszra konkrétan. Mert ha ő el is jut egyszer oda, hogy visszaemlékezzen a közösen megélt pillanatainkra és rájön, mennyire nem éri meg engem szeretnie, és kialakul a gyűlölet, amelyet megérdemlek, én akkor sem fogom tudni őt gyűlölni. Ördögi kör ez.
- Lorin... - hangom rekedtesen tölti meg az eddig fennálló csendet. Nem tudom mit mondhatnék, aminek legalább minimális értelme van, és most valahogy a démonjaim sem olyan segítőkészek. Basszátok meg! - Te nem menekülnél, ha olyasvalaki iránt lennének érzéseid, mint én? - én biztosan nem, de az agyam amúgy is szarul működik. Csoda egyáltalán, hogy a nő eddig bírta azokat az érzelmeket, amiket kiváltok belőle. Bár Lorin valószínűleg nem látja, de az ő gyűrűje mögött ott rejtőzik még mindig a karika gyűrű. Képtelen vagyok levenni, ahogy képtelen voltam aláírni a papírokat és eljuttatni Maxwellnek, hogy intézkedhet. A papírok a fiókom legalján röhögnek rajtam, hogy mennyire gyenge vagyok, mert neki sikerült meglépnie, de én még mindig egy helyben toporgok.
- Igen, belegondoltam - vonom meg vállaimat semlegesen. De ezt az ördögi kört soha nem lettem volna képes elengedni az életemből, bár már mindegy, mert kettőnk helyett megtette ő, egyedül. Halálomon vagyok én, majd ő, végül megint én, aztán ismét ő, csak ő már konstans. Mert az, hogy azt hitte mellette vagyok, hogy érintem, amikor a közelében sem voltam, egy apró, mégis folyamatos halál volt neki. De túlélte.
- Megbeszéltétek, hogy tied a ház, nem? - most először emelem rá pillantásom húgomra, mióta ideértünk. Ajkam szegletében bujkál egy mosoly. - Hívd át a barátaidat magadhoz. Felnőtt akartál lenni, a felnőtt lét ilyen, Lorin, unalmas és egyedüli, amíg nem találsz magad mellé valakit - mondjuk egy lakótársat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér