Gördeszkás ember
Ruci | Arcfesték nincs?

   -Nem. Még soha sem voltam szerelmes... - kezdtem el nézni a cipőm orrát. Nem tudom, mennyire gáz, de már találkoztam olyan magyarral, de nem csak magyarral aki azért nem barátkozik senkivel, mert még tényleg nem érzett semmit senki iránt.
   -Ó az egyetlen gyerekkori barátosném is Navinés! - gondoltam hirtelen PenPen-re, a kis kékes hajú angyalra. Soha sem barátkoztam, mert tudtam hogy úgyis nemsokára költözünk tovább, de már fene tudja melyik országban nagyon jól összebarátkoztam vele.
   -Nem foglak kinevetni. De akkor te se ha elejtek valamit, véletlen átváltoztatok egy könyvet malaccá, meg ilyen érdekes dolgaim, amikre képes vagyok. - nevettem el a saját bénaságomon magamat. Na igen, mindenféle érdekes helyzetbe kerültem már az ügyetlenségem miatt. Majd kinövöm. Legalábbis remélem.
Amikor kimondta hogy egyetért a kedves és cuki témával, éreztem hogy még jobban elvörösödök. Jaj Isten, arcfesték nincsen, hogy ne látszódjon?

Girl from Russian

- Lehet ki kéne próbálnod. Úgy biztos könnyebben tudnál róla írni - utalt a fiú a sok kihúzott, alávonatkázott és átnyilazott részekre. Nem rosszból szánta a megjegyzést, csak szimplán tanácsnak. Ő is tudta milyen nehéz valamilyen témáról beszélni, ami egyáltalán nem érinti. - Vagy próbálj meg másról írni. Lásd más szemszögből a dolgokat. - Még jó, hogy már be volt íratva pszichológushoz, mert egy ilyen monológ után azért az ember gyereke meggondolja kétszer is, hogy nincs-e vele valami baj. Márton legalább biztos volt benne, hogy de, igenis van.
- Ki ő? Lehet ismerem - lelkesedett a fiú.
- Könyvet malaccá? - akadt fent kicsit. - Azért az elég nevetségesen nézhetett ki... - húzta el a száját. Nehéz valami olyat megígérni, amiről tudod, hogy nem fogod betartani. Vagy ha igen, akkor nagy kínok árán csak. A visszafojtott nevetés ártalmas is lehet bizonyos esetekben.
- Mindenesetre, én inkább veled szeretnék nevetni, nem pedig rajtad - mosolygott, mert ő szerinte ez megfelelő kompromisszumnak tűnt. - Átjöhetnél hozzánk, tudnánk ott gyakorolni. Innen nem messze lakom - ajánlotta. Biztos volt benne, hogy Kirillt nem zavarná, ha társaságot hozna magával.

Gördeszkás ember
Ruci | Utólag derülök a bénaságomon

   -Szoktam másról is írni. Például a szeretteink elvesztéséről. Azt viszont már átéltem. - gondoltam szegény Alla mamára, aki után neveztem el a macskámat. Te jó ég, erről jut eszembe hol a macskám? Á, majd előkerül.
   -Angel Penny, ő is elsős, mint én. - válaszoltam a lelkes kérdésére.
   -Igen könyvet malaccá... nem tudom hogy csináltam. Így utólag belegondolva az az eset vicces volt. - tört ki belőlem a nevetés. Most így tényleg vicces. Pedig csak pár hete történt.
   -Átmegyek szívesen, csak mikor? - kérdeztem. Sok időm van, de azért nem mindig érek rá. A könyvekre is kell idő.

Girl from Russia

- Sajnálom - komolyodott el Márton, és valamiért abban a pillanatban annyira átölelte volna az aprócska lányt. De végül persze nem tette.
- Sajnos nem ismerem. Igazából így, hogy Bogolyfalván lakom és nem bent, így annyira nem ismerek sok embert - vont vállat.
Ő is mosolygott a lányon. Nevetése édes volt, mint az érett eperé késő tavasszal. Inkább azért nevetett, mert a lányt nézte, mint magán a sztorin. Hiszen annak a részleteit nem ismerte. Csak a tüneményt maga előtt, kinek kacaja még a legszomorúbb embert is nevetésre késztetné.
- Nem tudom, amikor neked jó - vont vállat. - Valamikor suli után. Vagy hétvégén. Küldj baglyot, vagy majd megbeszéljük. Viszont nekem most mennem kell. De alig várom, hogy találkozzunk - mosolygott, és egy hirtelen ötlettől vezérelve odahajolt, és nyomott egy puszit a lány arcára. Aztán fogta a deszkát, és elgurult rajta. Olyan gyorsan, ahogy csak tudott, nehogy a lány még elküldje melegebb tájakra.

Gördeszkás ember
Ruci | Új ötlet egy új dalhoz

   -Okai. Én is várom. - mondtam. A puszitól már tényleg teljesen vörös lehettem. Még a vérnél is. Közben Alla is iderohant hozzám. Megnyugodtam hogy nem veszett el a macskám. Még jó pár percig egy helyben álltam, és egyszer csak dalszöveget beleraktam a táskámba, a macskámat felkaptam és el is indultam. A gondolataim kuszák voltak, és elhatároztam, hogy első dolgom az lesz holnap, hogy nekiállok egy új dalnak.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Nem sokkal ezelőtt anyukám küldött egy csomagot, gondolom elküldte a telefonomat. Nem túl felvágós, egy kis nyomógombos Nokia, viszont nem az volt a csomagban amire számítottam. Egy érintőképernyős okostelefonnal találtam szembe magamat a dobozka kinyitása után. A mellékelt levélből megtudtam hogy be lett állítva, úgyhogy nekem már nem kell ezekkel a dolgokkal bajlódnom. Gondoltam töltök le zenét, de ezen nem lehet kiigazodni. Azt megtaláltam hogy honnan lehet, de azt nem hogy hogyan. Gyerünk, gyerünk jöjjön egy emberke aki egy kicsit eligazít!

A navinés elsős diák éppen fárasztó órájárol tartott a szobája felé,nagyon álmos is volt hiszen az este semmit sem aludt-úgy gondolja,majd most jó sokat fog aludni.
Egy hosszú fekete hajú lány felé közeledet és nézte ahogy kétségbe esetten nyomkodja az okostelefonját.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Szerencsétlenkedésem közben lépteket hallottam. Egy ember! Legalábbis remélem. Gyorsan odakaptam a fejemet, és tényleg egy ember volt. Elindultam felé, hogy megkérdezzem hogy tud-e segíteni.
   -Szia! Tudsz egy kicsit segíteni? Hogy lehet zenét letölteni? - mutattam oda neki a telefont. Nem akarom sokáig feltartani, fáradtnak tűnt.

A hang irányába fordultam,elsőre nem is tudtam,hogy engem szólit meg,de láttam ahogy rám néz.
- Szia!Persze tudok segíteni.
Örültem,hogy a lány  a segítségemet kérte,így meg is mutattam neki azt az alkalmazást ahol zenét tud letőlteni.Kettő alkalmazást is megismerttetem vele.
- Amúgy David a nevem és neked?

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá, miközben feljebb toltam a szemüvegemet.
   -Az én nevem Lily! - mutatkoztam be én is. Nem szeretem a nevemet, de anyukám, nagymamám, nagypapám és mindenki így hív. Az Aleksey szerintem jobb, de már mindenki Lily-nek hív, így nem fogom használni a második nevemet. De lehet valamikor elkezdem használni az Aleksey-t.

Mosolyogtam rá és közben össze-vissza nézelődtem meg már máshol is dolgom volt,de fontosabbnak tartottam,hogy ismerkedjek,szóval nyitott voltam vele.
- Szerintem csodálatos név a Lily nekem jobban tetszik,mint az Aleksey,de te döntöd el.
Továbbra is mosolyogtam rá és kerültem a szemkontaktust.
- Én Navinés tanuló vagyok,te?

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Én Levitás! - húztam ki büszkén magamat. Szeretek Levitás lenni, mindent szeretek a házban, ahova tartozok. Nem volt konfliktusom senkivel, és remélem nem is lesz. Nem hemzsegnek a népművészeti cserépedények semerre, és ez a kastély egészére igaz... legalábbis még nem találkoztam népművészeti cserépedényekkel.

Elmosolyogtam magam és megnéztem a karórámat.
- Értem,énsem találkoztam népművészeti cserépedényekkel remélem nem is fogok.
Örűltem neki,hogy egy nagyobb osztályú diáktársamnak segíthettem.
- Segíthetek még valamiben?

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Nem, köszönöm! - vágtam a szokásos hülye fejemet. Remélem nincsenek is olyanok, mert akkor nagyon kiakadnék, ha valaki nem szállna le rólam. Legalábbis a legtöbb népművészeti cserépedény, ahogy eddig tapasztaltam, valakire rászáll, és addig nem hagyja nyugodni, amíg teljesen ki nem akad.

Amit Lily mondott attól nagyon beparáztam tudom,hogy könnyű célpont vagyok,de nemfogom hagyni senkinek.
- Oh...értem,hát akkor jólvan további szép napot Lily.
Remegő hanggal köszöntem el a lánytól.
- Szeretném ha még összefutnánk valahol hiszem,hogy jól megleszünk egymással.
Kedves mosolyal vártam a válaszát.

King Jr. David

   -Neked is, és köszönöm még egyszer! - köszöntem én is el. Már fordultam volna, és indultam volna a dolgomra, mikor meghallottam újra a hangját.
   -Összefuthatunk. De megyek, a könyvek nem olvassák ki magukat! Szia! - mosolyogtam vissza rá, majd elindultam.

King Jr. David
Ruchi | Előzmény

Gyorsan átöltöztem a WC-ben (mert hol máshol?), és elszaladtam egy nyugis helyre olvasni. Előszedtem a táskámból egy könyvet, ami a 'Bűn és bűnhődés' címet viselte. Szeretem a Dosztojevszkij könyveket. Beültem a hintába, mert ugye nem a padra kell, és nagyon aprókat hajtva a hintán mélyedtem az olvasásba.

A játszótéren ültem egy padon a fa alatt ölemben pedig Queen aludt.A telefonomat nyomkodtam,egy üzenetet is küldtem Lilynek ha véletlen nem találná meg a levelet.
Nagyon szomorú hangulatom volt,ezért csak behunytam a szememet és pihentem az árnyékban.

King Jr. David
Ruchi

A betűk közül a telefonom püttyögése zökkentett ki. Érdekes, nem szoktak nekem üzenetet küldeni. Mindegy, most nincs kedvem megnézni. Gyorsan elvonulok valami más helyre. Felálltam a hintáról, majd elindultam. Éppen a padok előtt mentem el, amikor puff... pofára estem a semmiben.

Éreztem,hogy Queen leugrott az ölemből ezért kinyitottam a szememet nehogy elkovályogjon.
Láttam,hogy egy lány esett el,oda is szóltam neki.
- Ő helló...jól vagy?
Utánna megláttam,hogy Lily volt az aki elesett,gondoltam magamban,hogy már megint?
Biztos már az agyára megyek,azthiszi,hogy követem.Semmit nem szóltam csak néztem bambán.

King Jr. David
Ruchi

Nem is fájt. Nah mindegy. Hallottam egy hangot, és gyorsan válaszoltam is neki.
   -Privet! Da! - mondtam, majd rájöttem hogy ez már Magyarország, nem úgy mint a könyvben, mert ott Oroszországba voltak a történések.
   -Akarom mondani igen. - mondtam semlegesen.

Láttam,hogy valami nagyon nincs rendben nem értettem mi lehet Lilynek a baja,furán beszélt.Megfogtam a vállait és felsegítettem a földről.Fel vettem a földről a könyvét is és oda nyujtottam neki.
- Lily minden rendben van?Mostanában nagyon fura vagy.
Vártam,hogy mit fog válaszólni és akartam is vele egy programot csinálni,hogy jobban megismerjük egymást.

King Jr. David
Ruchi

Mi az hogy minden rendben van-e? Persze hogy minden rendben van. Mi nem lenne rendben?
   -Minden rendben. Úgy nézek ki mint akivel nincs minden rendben? - néztem rá. Ha nem lenne minden rendben, akkor vajon itt állnék? Kikaptam a könyvemet a kezéből, és már indultam is volna tovább, de nem tettem.

Nem tudtam,hogy most én tettem-e valami rosszat... teljesen le sokkoltam és a földet néztem.Alig tudtam megszólalni, csak ennyit tudtam mondani:
- Sajnálom ha valami rosszat tettem veled.
Mondtam, leültem a padra és az ellenkező irányba fordultam. Vártam, hogy mondjon valami olyat amiről rájövök, hogy miért ilyen.

King Jr. David

A nem tudom mi feloldódott, és elviharzottam. Mi az hogy minden rendben-e? Komolyan, úgy nézek ki mint valami elmeháborodott, vagy micsoda? 10 méter után megálltam, begyömöszöltem a könyvemet a táskámba, ittam egy kortyot, és elmentem valami másik nyugis helyet keresni.

Magam se tudom, miért pont most, de egy furcsa és erőteljes érzés lett úrrá rajtam nem régiben. Úgy éreztem, hogy azonnal meg kell látogatnom a bogolyfalvi játszóteret. Így kerültem hát ide, de kissé elveszettnek érzem magam, hiszen nincs senki olyan sem itt, akár egyáltalán látásból is ismernék. Pár percig csak egy helyben állva nézelődök jobbra-balra, hátha találok valakit, akivel szórakozhatnék kicsit. Az iskola elég fárasztó, de úgy hiszem meg is érdemlem ezt a kis kikapcsolódást. Hamarosan meg is pillantok egy az egyik padon, egy magányosan ülő fiút. Nem lehet sokkal idősebb nálam, bár így elsőre nem tudom megállapítani. De mindenesetre a körülményeket megvizsgálva, minden szempontból tökéletesnek tűnik, így érdemes lenne megszólítani. El is indulok felé, majd mikor elég közel érek, megszólítom.
- Szia! Szabad itt melletted ez a hely?
Nem a legjobb ismerkedős szöveg, de talán kezdésnek megteszi, a többi majd jön magától, hiszen az első benyomásból derül ki minden.

Nagyon lehangolt voltam az után, mikor Lily csak úgy itt hagyott a játszótéren.Karbatett kézzel ültem magányosan a szép napsütéses időben, úgy volt, hogy fel megyek a szobámba és a sötétségben fogok depressziózni, de inkább ülök a friss levegőben.Majdnem elaludtam, mikor egy hangot hallottam, egy fiú hangját.Lassan kinyitottam a szememet, mivel nagyon álmos voltam a nagy fényben egy alakot láttam, lassacskán ki rajzolódott a fiú alakja.
Észre vettem, hogy hozzám szólt, egyből válaszoltam is:
- Hello...Persze ülj csak le nyugodtan.
Szóltam a fiúhoz szomorú hangvétellel.

Talán éppen félálomban lehetett a fiú, mert eléggé furcsán nézett rám és nagyokat pillázott, mikor megszólítottam. Nem akartam megzavarni az alvásban, bár mentségemre szóljon, nem gondoltam volna, hogy éppen alszik a srác. Mindenesetre megpróbálok átsiklani ezen a dolgon, hiszen akár naphosszat vitázhatnék magammal. Le is ülök a fiú mellé, de a hangja elég szomorkás, lehet, hogy mindig ilyen, de azért, jobb ha rákérdezek a dologra.
- Köszi! Minden rendben? Olyan kedvetlennek tűnsz. Csak nem bántott valaki?!
Persze ezernyi más oka is lehet, ha egyáltalán valóban szomorú, de ez jutott legelőször az eszembe. Jobb, ha nem türelmetlenkedek tovább és megvárom a válaszát, mert még a végén kellemetlen helyzetbe hozom.

Ránéztem az idegen fiúra aki elsőre ártalmatlannak tűnt. Rá kérdezett, hogy minden rendben van-e velem? Arra gondoltam, mikor Lilytől kérdeztem meg ugyan ezt, de ő elég rosszul vette. Nyíltan válaszoltam a kérdésére:
- Persze...minden rendben van, csak eléggé el álmosodtam ebben a nagy hőségben.

Válaszoltam a fiúnak. Barátságosnak tűnt ezért nem bántam, hogy csak úgy rám kérdezett.
- Egyébként a nevem David. A kezemet nyújtottam a fiú felé.

A fiú őszintének tűnt, így megnyugodtam, hogy nincs semmi lelki problémája, csak a meleg miatt bóbiskolt el.
- Hát nem is csodálkozom, valóban elég nagy itt a hőség.
Még úgy is nagyon meleg van, hogy a pad a fa alatt található. Gyakran kívánom azt, hogy bárcsak újra tél lenne, de aztán rájövök, hogy minuszokat még jobban utálom, mint ezt a kánikulát. A fiú bemutatkozik, majd kezet is nyújt, mint azt ahogyan azt ilyenkor illik.
- Én Gergő vagyok. Örülök a találkozásnak.
Nyújtom én is a kezemet, hogy én is eleget tegyek a hagyományoknak.