38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2014. július 4. 21:58 | Link

Lexine



Akár tetszik neki, akár nem, a gúnymennyiséget a szavaimban még miatta sem fogom lecsökkenteni. Így is több mindent tettem meg Lexine-ért, mint nagyjából bárki másért az életemben - ez alól talán csak Kornél a kivétel, akivel kölcsönösen húztuk ki egymást a bajból, nem is egyszer. Azt viszont még Lexine, és ez a gyerek sem fogja elérni, hogy jellembeli változáson menjek át, bármennyire is szeretnék. Szerettem az lenni, aki voltam, mindig is imádtam magát a stílusomat, a belőlem áradó rellonosságot, amire sokan csak bunkóságként tekintettek. És őszintén, valahol már kezdett elegem lenni belőle, hogy mindenki egyfolytában meg akart változtatni. Engem, az életvitelemet, mindent. Persze, az életem, amit jelenleg is éltem, közel sem volt jó, vagy békés, esetleg biztonságos, de még etikus, vagy nagyobb mértékben legális sem... De az enyém volt, én döntöttem úgy, hogy ezt az utat járom, nem pedig más. És akár tetszett nekik, akár nem, közelében sem voltam, hogy hagyjam nekik, hogy megváltoztassanak. Igen, az érkező gyerek önmagában éppen elég sok változást hozott az életemre, az életünkre nézve, de ez nem azt jelentette, hogy nekem is meg kellett változnom valamilyen nagy, eget rengető mértékben. Így is igyekeztem önmagamhoz képest, és tudtam, hogy ezzel Lexine is tisztában van, még, ha nem is mondja ki nyíltan. Magamhoz képest igenis sokat tettem, talán többet is, mint kellett volna, hiszen nem volt rám szükség. Igen, elmondta a szőke, hogy azt akarja, hogy része legyek a gyereke életének, hiszen az enyém is volt valamilyen szinten, de... Mindannyian tudtuk, hogy nélkülem is elboldogulnának. Mégis, értékeltem, hogy Lexi úgy döntött, hogy hagyja, hogy én is kapjak egy kis részt a baba életéből.
- És mégis hova mész? Haza az üres házba? - szólok utána, majd néhány, könnyed lépéssel már mellette is állok és egy finom mozdulattal húzom vissza a könyökénél fogva. Nem voltam kíváncsi a szentbeszédre, ez igaz, de közel sem azt jelentette, hogy azt akartam, hogy itt hagyjon. Ő egy volt azok közül az emberek közül, akiket képes voltam tolerálni, és már ebből kiindulva is előnyt élvezett mindenkivel szemben. Na meg ott volt a tény, hogy a gyerekemmel várandós...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. július 5. 14:09 | Link

< Olcsi >

Vannak pillanatok, amikor még azt is bánom, hogy elmondtam neki. Hiszen az egész csak rajtam múlott, Olivérnek nem is kellett volna tudnia róla. Szépen elrendeződtek volna a dolgok nélküle is és akkor nem kellene elviselnünk egymást. Nem lennének titkok és nem kellene elviselni a folytonos veszekedést. Meglehetnénk Viktorral ketten, ahogy eddig is voltunk. Senkinek nem fájna a feje. Mégis amikor felmerült ez az eshetőség, már az első körben elvetettem. Bármit is tett, akkor is joga volt tudni. Vagy legalábbis szentül hittem benne, hogy joga van tudni és ezzel nem rosszat, hanem inkább jót tettem. De kinek is pontosan? A gyereknek? Aki nem fogja tudni eldönteni ki az apja? Vagy magamnak? Mert így beálltam két tűz közé és játszani a pártatlant egyáltalán nem volt vicces. Esetleg a srácok jártak jól? Ugyan, akire a leginkább hátrányos hatással volt a döntésem, az Viktor volt, mondhatott bárki bármit, ő szívta meg a legjobban. Vagy legalábbis a szívem mindig ezt sugallta. Na tessék, tudok én is szentimentális lenni, ha akarok.
- El a közeledből.
Taglaltam lassan a szavakat, mintha egy gyagyáshoz beszélnék, miközben visszafordultam felé és széttártam a karjaimat. Ennyi magyarázat bőven elég is volt. Nem tartoztam neki elszámolással, oda mentem, ahova akartam, semmi köze nem volt hozzá. Bár magam sem tudtam, hogy merre is megyek pontosan. Rengeteg lehetőség állt előttem, mehettem Viktorhoz, de mehettem fel a kastélyba is. Nem voltam fáradt, inkább csak felhúztam magamat, megint, a nagy semmin. Lassan ez már mindennapos lesz. Hátat fordítottam és már rongyoltam is volna ki a játszótérről, hogyha nem jön utánam. Könnyen beért, hiába szedtem az apró lábaimat, gyorsabb volt, hát persze, nem volt ebben semmi meglepetés.
- Ha még egyszer hozzámérsz az engedélyem nélkül, beverem a képedet...
Közöltem vele egy bájos mosoly keretében. Nem tehettem róla, még mindig kirázott a hideg az érintésétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2014. július 5. 22:38 | Link

Lexine



Amikor Lexine elmondta, nem csupán az volt az első gondolatom, hogy elmegyek, és vissza sem jövök, hanem mellé mérhetetlen mennyiségű düh és zavarodottság is társult. Nem tudtam elhinni, hogy velem is megtörténhet ilyesmi. Nem akartam belátni, hogy igenis hibáztam - nem az egész dologgal kapcsolatban, hanem csak a kivitelezésével -, azt pedig még annyira sem, hogy ez a 'hiba' legnagyobb valószínűséggel az egész életemet meg fogja változtatni. Vagy legalábbis nagyban módosítja a milyenségét és a szabadidőm eltöltésének a módját. Először úgy gondoltam, hogy Lexi csak hazudik. Azt hittem, hogy ez a módja a visszavágásra, amiért Viktor és én össze-vissza rángattuk a saját kis játszmánkban. Ha rellonos fejjel gondolkoztam, nagyon is lehetségesnek tűnt az egész. Jó módja lehetett volna a bosszúnak, hiszen az egy mondatával - "terhes vagyok" - elérte, hogy egy pillanatra a szívem is megszűnjön dobogni a döbbenettől. De aztán, mikor leültünk és megláttam a kétségbeesett arckifejezését, a racionális énem felül kerekedett a rellonoson, és ráébredtem, hogy ő nem úgy gondolkozik, mint én. Nem volt zöld, sosem élt abban a környezetben és jellemileg is merőben más volt. Még, hogyha oka is akadt volna a bosszúra, nem ilyen aljas módon tette volna.
- Hazakísérlek - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangnemben, természetesen egy gúnyos grimasszal társítva. Nem akar a közelemben lenni, rendben, eszemben sincs rákényszeríteni, hiszen én is éppen eléggé tisztában vagyok vele, hogy milyen, mikor az emberben győ az antiszociális énje. Azt viszont egy pillanatig sem gondolhatja, hogy hagyni fogom, hogy csak úgy egyedül sétálgasson. Talán az ő életéhez önmagában nincs közöm, de akár megbánta, akár nem, hozott egy döntést, hogy a gyerek életének nagyon is részese legyek. Amíg pedig ez a kettő összekapcsolódik, eszemben sincs hagyni, hogy Lexine felesleges veszélyeknek tegye ki magát.
- Ugyan, mindketten tudjuk, hogy akkor is mennyire élvezted - válaszolok még mindig egy gúnyos mosollyal az arcomon, viszont engedek a kérésének és leeresztem a kezemet, elengedve ezzel az ő karját. Tudom, hogy nem vagyok egy a kedvenc személyei közül, ez már nem is lep meg egyáltalán. Én csináltam magamnak, én értem el, hogy így viszonyuljon hozzám... Már az is valamilyen kisebb csodának számított, hogy ennyi időt tudtunk normálisan beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. július 5. 22:56 | Link

< Olcsi >

- Nem szükséges. Eltalálok az utca végéig.
Makacs voltam, kár lett volna mást állítani. Már csak azért sem hagytam magamat, mert ő ennyire ragaszkodott hozzá. Tudom, hogy csak féltett és valójában nem akart rosszat, de már késő volt. Hiába volt ott valahol benne mélyen a jó szándék, azt remekül rejtette. Elrejtette a gúny és közömbösség alá, ettől pedig csak még ellenszenvesebb lett, mert tudtam, hogy ott van benne valahol a "jó", mégsem láthattam. Ez a kettősség pedig nem volt épp jó hatással a mindennapjaimra. Folyton változott arról a véleményem, hogy vajon jól döntöttem-e vagy sem, ezt pedig nem vettem éppen jó előjelnek.
- Minek kísérgetsz? Amikor eljöttem is egyedül jöttem és már akkor is sötét volt. Ne lesz semmi bajom, illetve...Szörnyinek nem lesz.
Tudtam, hogy nem értem aggódik, messze álltunk attól, hogy egymás sorsával törődjünk, ahogy elhúztam a karomat, egy pillanatra láttatni engedte a fényben az új szerzeményemet, ez volt az első tetoválásom, amit nem a mugli módszerrel csináltattam, hanem mágiával, mert igyekeztem felelősségteljes lenni, így biztosan tudtam, hogy nem teszek kárt a piciben. Ugyanakkor tudtam, hogyha abban a pillanatban nem határozom el magamat talán soha az életben nem leszek olyan bátor, hogy megcsináltassam.
- Valóban? Csalódást kell neked okoznom, egyáltalán nem emlékszem rád, hála a szuper képességednek.
Grimaszolok, miközben egy óvatosan megbököm a homlokát. Utáltam, amikor felhozta azt a bizonyos estét, azt az estét amiről fogalmam sem volt, hogy vele töltöttem. Azt az estét, ami mindannyiunk életét elrontotta. Olivér élete legfelelőtlenebb estéjét. Na jó, talán egy kicsit az én felelőtlen estémet is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 3. 23:08 | Link

Kífkíf
2014. aug. 2., du. fél négy körül


A tétlenkedés nincs jó hatással az emberre - eltunyul tőle, és egy olyan körforgásba kerül, amiből nincs kiút. Csak létezni fog az üres térben, s nem lesz hajlandó semmi másra, mint a pihenésre, amitől persze még jobban el fog fáradni.
Úgy gondolom, nekem veszélyes lenne belekerülnöm ebbe a körbe, hiszen ha megtörténne, alighanem még bombával sem lehetne kirobbantani belőlem a letargiát. Így hát, a két napja tartó semmittevés után azt mondtam, hogy nem érdekel, és nem fogom átadni magam a nyári hőség nyújtotta kellemetlen álmosságnak. Összepakoltam az aznapi terveimhez szükséges cuccaim, egy gyors forduló a konyhába egy kis kávéért, majd irány a falu.
Az emberek meg se néztek, amikor azzal a rengeteg festékes vödörrel, és egy füstölő cigivel a számban mentem az utcán, pedig úgy nézhettem ki, mint egy mugli szobafestő, hisz azt a nadrágom vettem fel, amit erre a célra áldozok be, s aminek már nem is nagyon látszik az eredeti színe, csak a rászáradt színek. A cigit aztán eldobtam, alaposan eltapostam, hogy még véletlenül se láthassa meg egy érdeklődő személy se.
A játszótérhez értem, s ott, vödreim letéve nyújtóztam egyet. A tér gyakorlatilag tömve volt, anyukák és apukák beszélgettek egymással a kőpadokon, a gyerekek azon a gusztustalanul szürke betonon rohangáltak, amit hamarosan elfed majd a mázolmányom. A játszótér legtávolabbi, legnéptelenebb sarkába mentem, hogy ne zavarjak senkit, és hogy meg tudjam szokni a beton nyújtotta különleges vásznat. Bár vászonra, papírra sosem festek, általában csak ilyen felületekre szoktam, falakra vagy hasonlókra, de nem úgy, mint a mugli suhancok. Az nem az én műfajom. És nem is varázslattal irányítva az ecsetet, mert az sem a stílusom. Elvégre úgy nem az igazi.
Felbontottam a színeket, s szemeim azelőtt látni kezdték az előttem húzódó, csavarodó [ilyen, és ehhez hasonló] mintákat, hogy hozzányúltam volna az ecsethez. Ujjaim szinte önmaguktól álltak munkába, úgy követve a tekeredő vonalakat, mintha azok édes hívogatással vezetnék őket, selymes anyagként húzódva előttük, szelíden és zenélve.
Észre se vettem, hogy haladok, csak festettem, ahogy vezettek a minták. Pár felnőtt odajött megnézni, mit csinálok, s azt hiszem, meglepett mosollyal nyugtázták tevékenykedéseim. Egy kis idő után a gyerekek is odajöttek, s én mosolyogtam rájuk, mindenfélét mesélve nekik a mintákról, amiket ők ámulva hallgattak. Ha látták, hogy útban vannak, mindig odébb mentek, s egy kis idő után csak csendben figyelték a színeket ontó ujjakat.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. augusztus 3. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Merse
Írta: 2014. augusztus 4. 00:16
| Link

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

Keith szombat délután hazafelé sétál a Szendrei család fürdőszobájából. Eeegen. A több hetes munka lassan-lassan befejeződik, elkészül a festménye a fürdőszobába, és ez sokkal kevesebb örömöt okoz neki, mint általában; Riri beköltözésekor tett ígéretét maradéktalanul valóra váltva egy percig se hagyja, hogy Keith unatkozzon festés közben. Ha szünetet tart, készít neki egy mindig túl cukros, vagy túl citromos limonádét, munka közben felolvasást tart neki, vagy néha, nem túl feltűnő helyeken maga is megpróbálkozik egy-két rózsa szálával - a kád mögé titokban még a kézlenyomata is felkerült. A munka vége tehát csak azt fogja jelenteni, hogy véget érnek a kis unokatestvérével töltött vidám órák, mivelhogy nem kell többé vigyáznia rá - és ez semmiképp nem töltheti el örömmel Keith-t.
Sittysürütty. Persze azért nehéz rosszkedvűnek lenni, ha gyönyörűen süt a Nap, s ha nedves a föld, a fű, amin mezítláb halad (a cipőjét véletlenül Védáéknál felejtette). Éppen ezért kanyarodik el a játszótér fele, mivelhogy erre több a füves terület, s az anyukák/apukák már amúgy is kezdik megszokni színes ingeit, mely alá nem vesz pólót, festékes arcát, mellkasát, hasát, trapéznadrágját, meg a sok egyéb kiegészítőt a pecsétgyűrűtől kezdve a farzsebéből kiálló ecsetekig, melyekből igen ritkán és csak igen keveset hagy a Szendrei házban, mert folyamatosan szüksége van rájuk.
Néhány gyerek nevetve köszön neki és ő visszanevet rájuk - leginkább olyanok, akikkel akkor találkozott, mikor Ririért ment az iskolába. Aztán, mit ad Isten, előtte terem egy színes beton, meg annak túloldalán egy térdeplő raszta.
- Hohohó! - Általában neki kell rávennie az embereket, hogy díszítsenek vele páncélokat, fessenek folyosókat, így most őszintén megörül a lehetőségnek. Mindenféle invitálást, vagy köszönést megelőzve maga is letérdel, befestékezi az egyik vastagabb ecsetét, és minden gond nélkül, pontosan idomulva a fiú tempójához, egy új ágaz vezet be a kusza minták és kanyarok ösvényén, amin ő halad, párhuzamosan a másikkal.
- Tetszik a játékod. - Ha a szőke ránéz, Keith ránevet. Szép is a játszótér, itt minden gyerek megosztja egymással a játékokat.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 4. 13:12 | Link

Mr. Kífkíf


A minták szinte beszéltek; folyamatosan új színeket, új neveket kínáltak, melyek követelték a felkerülést a sivár betonra. Három szín; a türkizkék, a zöld és az okkersárga követelte, hogy részt vehessenek a díszelgésben, s én örömmel adtam meg nekik a lehetőséget, hogy a többi színnel együtt virítsanak. A kék, a piros és az összes többi örömmel fogadta társaik érkezését.
Egy fiú úszott be a látókörömbe, s én felnéztem rá; a minták kúszni kezdtek rajta, befogadva őt maguk közé. Láttam, a nadrágján is voltak színek, de azok nem az enyéim közül valóak, azok saját egyedi színei, melyeket valószínűleg ő kevert nagy odaadással. Farzsebéből ecsetet vett elő, s becsatlakozott a festésbe. Elmosolyodtam, tekintetem azt hiszem elég bágyadtnak tűnhetett, ahogy visszafordultam a saját mintáim felé, akik a fiú érkezése után még elevenebbek lettek, életük még több értelmet nyert. A szőke hozzám szólt, s mikor eljutottak hozzám a szavai, felnéztem rá, s viszonoztam nevetését.
- Kevésszer szoktam ilyet játszani. Egyedül nem is olyan jó. - mondtam neki, de amint a szavak elhagyták ajkaim, rájöttem, hogy nem igaz, amit mondok. - De, jó. Csak... - szemhéjaim összeszűkültek, ahogy kerestem a szavakat. - Furán néznek rám. - nyögtem ki, majd kissé álmatagon visszafordultam a mintákhoz.
Kezeim megindultak, s úgy éreztem, szinte már-már önálló életet élnek. Ráéreztek a minták ölelésének ívére, s most aszerint mozogtak; minden kis ecsetvonás önálló életet élt, ahogy megszülettek.
Felnéztem a fiúra, s valamiféle furcsa gondolat hömpölygött be lassan az elmémbe; mintha valahonnan ismerős lenne, már hallottam volna valami ilyesmi figuráról a kastélyban. Honnan ismerhetem? Ezen elméláztam egy kicsit. Talán a nővérem háztársa lehet, eridonos, lehet láttam már megfordulni a klubhelyiségben egyik beszökésem alkalmával. Nem tudom...
- Téged... hogy hívnak? - kérdeztem még mindig csak résnyi szemekkel. Valami... rémlett valahonnan, de nem tudom, pontosan mi, vagy hogy milyen helyről, de mintha... kicsit küzdöttem az agyamat lefátyolozó finom függönnyel, majd feladtam. Úgyis mindjárt megtudom.
Kezeim közben önkéntelenül is tovább festettek, úgy, hogy oda se néztem; visszapillantottam az idő közben furcsa irányt vett mintákra, majd ismét teljes erőből rájuk koncentráltam. Szépek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. augusztus 4. 17:48 | Link

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

- Furán, mi? - A fiú reakciójára egy fél percre abbahagyja a munkát, hogy térdelés közben kiegyenesedhessen. Fejét oldalra biccenti, mikor a másik szemébe néz, majd hirtelen, élénken felnevet - rögtön utána ráhunyorít, azoknak a szelíd mosolyával, akik a mindenség dolgaiban teljesen otthonosan mozognak. Szólni nem szól semmit, mert utána visszatér a munkára. Négykézláb támaszkodva fest tovább, néha egészen, a velejéből más mintákat, mint a srác, akire furán néznek a vonalak, de ez abszolút nem ront az összhatáson; a bárányfelhői, dús, aranyló, szürreális mesefigurái tökéletesen illenek a keringő-kanyarodó, csúcsos és csúcstalan tengerekhez, utakhoz, hegyekhez, amik a rasztafiú által születnek meg.
- Tudod ez olyan, mint Sohaország. - Jegyzi meg vidáman, fel se nézve; egészen biztos benne, hogy csak ők és a gyerekek látják a kezük alatt megszülető világot, az a szülő pedig, aki beáll mögéjük, csak jót mosolyog a keszekusza, élénk formákon.
- Keith vagyok. - Válaszolja békésen kellően nagy ívet kanyarítva, azután ecsetjéből kiugrik egy medve. Ő is csak akkor látja mit alkot, mikor már készen van. Lehet, hogy a csatlakozásával megjelent a betonon egy másféle, jelenleg némileg stabilabb irányvonal, de az irányítás továbbra is a festékek kezében van.
- Van kedved festés után enni, meg repülni? Seprűn. Csak mert süt a Nap. - Kérdezi, miközben kék, fehér és zöld színekből, elvont körökből és vonalakból mintha két repülő alak emelkedne ki. Ekkor elérnek az egyik széles kanyarhoz; még két hasonló hosszú szakasz van, amit befesthetnek. Úgy látszik megtetszett a kuszahajú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 5. 17:30 | Link

Mr. Kífkíf


Nevetésére felé fordultam, szemeim gyermekien tágra nyíltak (mármint, én úgy éreztem, hogy nagyra nyitom őket), aztán egy nyugodt mosoly kíséretében visszafordultam a munkához. Halványan felderengett, hogy viccesen nézhetek ki, és lehet, hogy észrevette. Visszafojtottam kitörni készülő nevetésem.
Sohaország. Dotya mutatta nekem azt a mesét - Sohaország szép volt, és ott mindenki fiatal maradt.
- Igazad lehet. - mondtam, és felálltam, hogy végignézzek a játszótér színes talaján. Olyan egyedi, olyan sokféle volt... - Tényleg olyan. - majd, mikor leguggoltam, kisvártatva hozzátettem: - Köszönöm, hogy segítesz.
Nevén felvontam a szemöldököm; igen, ezt egészen biztosan hallottam valahol, de nagyon érdekes név. Vicces a kiejtése. Na jó, neki meg biztos a Merse fura, bár lehet ő is magyar, attól még, hogy angol neve van. Mármint, magyarul beszél meg minden, az is lehet, hogy itt született, azt hiszem.
- Merse vagyok. - hangom elúszott a körülöttem lévő álmokba. Finom arany fonalat szőttem mintáimba, kedvesen ölelték körül a többi színt, a készülő, egyre konkrétabb madarakat, városfényeket vagy teknősöket, s azok mintha mozogni kezdtek volna az aranytól. Elmélyedve néztem őket egy darabig, amíg a teknősök evickélni nem kezdtek.
Keith ajánlatára széles mosollyal bólintottam, de verbális válaszadásom előtt egy üveg vizet vettem elő a táskámból, hogy nagyokat kortyoljak belé. Kicsit kiszáradtam. Dolgom végeztével ismét felé fordultam egy szájtörlés kíséretében.
- Persze! - majd pár pillanat múlva elgondolkozva szóltam; hangom álmatag volt de tök komoly. - Ehetnénk vattacukrot.
Ezen még gondolkodtam egy kicsit, hogy miért pont vattacukrot szeretnék enni, aztán megtaláltam rá a választ; szép színei vannak és olyan, mint a cukrozott felhő, ami egy ilyen felemelő festés után, illetve repülés előtt nagyon jó lenne, amolyan magasztos érzés, hogy teremtem a felhőt, eszem a felhőt és leigázom a felhőt.
Még egyet kortyoltam a vizemből, majd egy "száraz a szám" jellegű motyogás kíséretében megittam az üveg felét.
- Kérsz? - nyújtottam felé a folyadékot, majd újra visszatértem lassan befejeződő munkánkhoz.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. augusztus 5. 17:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 20. 10:47 | Link

Chuck


Szépen lassan kibaktattunk a könyvtárból, és elindultunk lefelé a falu felé. Kíváncsi is voltam rá, még mindig nem nagyon ismerem itt ki magamat. Útközben szinte be nem állt a szám, kezdtem már kicsit érdekesen is érezni magamat, hogy majdnem csak én beszéltem, Chuck pedig csak figyelt, és figyelt. Pár perc után elcsendesedtem, és csak néztem magam elé, figyeltem az utat, meg azt, hogy vajon merre tarthatunk most. Mikor már szinte a falu végéhez értünk a szemem megakadt valamin, és éreztem, hogy újra gyerek leszek, legbelül. Nagyon szép játszótér álldogált üresen, nem is olyan messze tőlünk. Hogy lehet, hogy az itteni gyerekek ezt nem használják ki? A fiúra vigyorogtam, és felvettem a cuki formámat.
- Elmehetünk hintázni? Légyszíí! Mondtam, majd felnevettem, és egy másodperc alatt otthagytam Chuckot, és már a játszótér területén voltam, az egyik hintához közelítve. Reménykedtem benne, hogy el fog bírni, bár csak nem lehetek annyira nehéz, hogy leszakadna alattam. Még mikor kislány voltam, csak egyszer fordult elő ilyen, de akkor is csak azért, mert túl erősen hajtottam a hintát, emellett pedig még kissé ugrándoztam is rajta. Bár, így vissza gondolva nagyon viccesen nézhettem ki, ahogyan egyik pillanatban még a levegőben vagyok, a következőben pedig már a földön csücsülök, alattam a hintával.
Mikor odaértem, óvatosan beleültem, majd lassan hajtani kezdtem magamat. Szememmel azonnal a fiút kezdtem el keresni, aki még mindig ugyanott álldogált, ahol hagytam. Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, sosem tudok ellenállni a hintáknak, nem tudom miért. Lehetséges, hogy igaz az a mondás, hogy mindenkiben ott marad egy kis gyerek, és sose növünk fel.
- Ne haragudj! Néha rám tör a játszhatnék. Tudod milyen dilis tudok lenni, néha. Kiáltottam oda Chucknak, majd halkan ismét felnevettem. Ha jobban belegondolok, nem is csak néha vagyok dilis, hanem szinte mindig, de ezzel szerintem ő is tisztában volt. Ahogy ott ültem, és néztem vissza rá, egy amolyan melegség fogott el. Jó érzés volt őt újra, élőben látni. Azonnal elfogott az az érzés, hogy mi van, ha ez csak ideiglenes, és pár nap elteltével ismét felszívódik, de ezt a gondolatot hamar elhessegettem. ha ez meg is történne, akkor is a mostra kell odafigyelnem, és kihasználnom.
- Nem jössz ide? Tettem fel a kérdést, majd megálltam a hintával, és várni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 20. 12:21 | Link

Niki




Szerencsére Chuck-nak nem kell megbánnia azt, hogy feldobja az ötletet, miszerint mehetnének máshova is, minthogy a könyvtárban ücsörögnek, vagy éppen álldogálnak. Szóval kilépnek a könyvtár régi, kopott, nehéz vasajtaját kinyitva, majd szabadteret keresve mennek kifelé a kastélyon, a megfelelő útvonalon. Nikinek kicsit bátortalanok a lépései, biztosan azért, mert már Chuck is tudja, hogy nemrég érkezett, még nem volt elég ideje feltérképezni a kastélyt. Bár ehhez lehet, hogy egy egész élet is kevés. Ismerni a kastély minden zegzugát... Hát Chuck szeretett mindenfelé mászkálni meg kiismerni magát a kastélyon, de biztos benne, hogy nagyjából a tizedét fedezhette fel eddig a sulinak, ha nem kevesebbet. Mindig azt hitte, hogy ő már mindenhol járt, de így átgondolva korántsem. Majdnem inkább sehol, de ez meg túlzás, mert azért ismeri a kastélyt legalább úgy, mint egy átlagos itteni diák. Miközben sétálgatnak lefelé a mágikus lépcsőfokokon, Chuck feltesz egy kérdést.
- Miért pont ez a suli? - kérdezi mosolyogva a lánytól miközben lépkednek tovább, és már csak akkor szólal meg, amikor kiérnek a szabadba. Mindig is imádta, amikor a friss fű illata megcsapta az orrát diákkorában, szerencsére ez még mindig így van. Annyira megszokod bent az állott, nyirkos, dohos szagot -főleg a könyvtárban-, hogy amikor kiérsz, megtelik a tüdőd friss levegővel és ezt még magad is érzékeled. Felüdítő érzés ilyenkor a lélegzetvétel nemes mestersége után nyúlni.
- És csinálsz valamit a szabadidődben a festésen kívül? - kérdez ismét, hátha van Nikinek valami új hobbija. Bár a festést nem oda sorolná, az neki mintha valami több lenne annál. Talán, mint Chuck-nak a dobolás, vagy valami hasonló. Közben lassan a falu területére érnek, a srác éppen kezdene gondolkodni, hogy hova lehetne menni, amikor Niki hirtelen játszótérre akar menni. Lehet, hogy nem túl jó ötlet... Túl sok régi emlék, túl sok ahhoz, hogy Chuck meg merje kockáztatni azt, hogy belép oda. A lány már meg is pattan a játszótér felé. A fiú is megpróbálja, de mintha valami nem engedné, egyszerűen nem viszi tovább a lába. Kicsit el is mélázik a régi emlékeken; nem akarja, hogy pont Nikivel szemben kelljen visszafojtani a vérengző fenevadat, ami benne él. Ha mással lenne itt, akkor lehet, hogy nem is akarná visszafogni magát és ejtené az áldozatait, de Niki... Ő túl jó ahhoz, hogy Chuck bármilyen veszélynek is kitegye. A lány következő mondatára csak mosolyog egyet. Egyáltalán nem haragszik rá, ő is imádta a játszóteret. Egészen addig, amíg nem volt túl sok olyan emléke, hogy nagy ívben elkerülje; túl sok olyan emlék, ami nem jó irányba befolyásolja. Nem tudja pontosan mit érez a lány iránt, szeret vele lenni, pont, mint régen, de már nem ilyen egyszerűek a dolgok. A lány következő mondatára nem tud megszólalni, csak nyel egyet és becsukott szemmel lép egyet, aztán kinyitja és úgy lépked tovább. Megpróbál semmire sem gondolni, csak a lányt nézni; több-kevesebb sikerrel. Nem azért, mert nincs mit nézni rajta, csak a másik oldalról is túl sok nyomás jön felé. Nagy nehezen sikerül elérnie hintáig, le is huppan, majd bámul maga elé. Persze, ebből az egész dologból kifelé nem látszik semmi, legfeljebb az arcáról lehet esetlegesen leolvasni, hogy nem ez a legjobb hely számára. Viszont, ha Niki ezt szeretné, akkor nem ellenkezik; nem tudná elmagyarázni normálisan, hogy mi van vele.
- Miért nem a barátoddal lógsz? - kérdezi a lánytól, miközben ránéz. Fogalma sincs, hogy van-e esetleg olyan srác, aki tetszik neki, vagy bármi, ezért inkább így teszi fel a kérdést. Nincs benne túl sok logika, de nézzetek Chuck-ra. Nem biztos, hogy mindennek kell, hogy értelme legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 20. 13:29 | Link

Chuck


- Ezt találtam a legmegfelelőbbnek, meg szinte csak itt tudtam volna tovább foglalkozni a festészettel. Válaszoltam neki, majd már léptem is tovább a témán, ami elég furcsa volt, hiszen imádok beszélni a szenvedélyemről, de most valahogy nem jött ki semmi. Erről jut eszembe! Megígértem Alexnak, hogy kell neki csinálnom egy kisebb festményt a kastélyról, és küldjem majd haza neki. Majd ha valamelyik nap, szép és napos idő lesz, valószínűleg meg is csinálom neki, nehogy elfelejtsem, mert akkor biztosan megsértődne, mint valami hisztis kislány. Szokása ilyeneket tenni.
Chuck ismét feltett egy kérdést, amin pár másodpercig el is méláztam. Szégyelltem, hogy nem tudtam rögtön rávágni még három vagy négy remek elfoglaltságot, hiszen nagyjából soha nem csináltam semmit. Unalmas egy ember vagyok, ezt mindig is tudtam, de elég rossz érzés, mikor ezzel szembesítenek is. Megköszörültem a torkomat, majd bizonytalanul vállat vontam.
- Nem sok mindent szoktam csinálni. Ha nem festek, akkor leginkább olvasni szoktam. Kicsit fel kellene dobnom a mindennapjaimat, tudom, de sose tudtam mivel. Mondtam, majd éreztem amint az arcom kissé elvörösödik, de szerencsémre az évek alatt már sikerült kifejlesztenem a technikámat, hogy ezt hogyan tüntessem el, minél hamarabb. Gyorsan témát is váltottam.
- Na és ön, tanár úr? Mit csinál, ha nem tanít? Kérdeztem vissza, kissé gúnyos hangon, majd elnevettem magamat. Érdekes belegondolni abba, hogy Chuckból tanár lett, de ha ránézek, egyből látni, hogy élvezi azt amit csinál, és tökéletesen is passzol hozzá a dobtanár szerepe. Örülök, hogy azt csinálhatja amit szeret, kiskorom óta Én is mindig azt mondogattam, hogyha majd nagy leszek, nem vállalok unalmas munkát, hanem olyat amit élvezek.
A fiú nagy nehezen bebaktatott hozzám a hintákhoz, majd szinte már robot szerű mozdulatokkal ült le mellém. Pislogtam egy kettőt, vetettem feléje egy furcsálló pillantást, majd inkább tovább léptem. Eltelt pár perc, lábammal lassan lökögettem a hintát, nem volt most kedvem száguldozni, meg ilyen "vén" fejjel már lehet hülyének is néztek volna, bár, akkor igazuk is lett volna. Chuck törte meg a csendet, aminek először örültem, de mikor meghallottam kérdését, éreztem amint újra zavarba jövök. Néztem az arcára, csak mosolyogni tudtam, utána pedig felsóhajtottam.
- Lógnék én vele, ha lenne. Tudod, hogy szinte mindig egyedül voltam. Már lassan 3-4 éve azt se tudom mi az, hogy barát. Vallottam be a mondatom végén hangom kissé elhalkult. Nem mintha az ember életében az lenne a legfontosabb, hogy mindig legyen egy párja, és sose legyen egyedül, de ha már több éve mindenki elkerüli, akkor egy idő után valahogy feladja, és hozzá szokik a dolgokhoz. Ahhoz, hogy egyedül fekszik le aludni, és ébred, és napközben is csak a családjához vagy a cicájához beszélhet, vagy ölelhetik meg őket. Elkeserítő kicsit belegondolni ebbe. Gondolataim kissé elkalandoztam, a cipőmet bámultam csak, el is feledkeztem egy percre arról, hogy kivételesen társaságom van. Mikor visszatértem, ismét a fiúra pillantottam, majd vetettem feléje egy halovány mosolyt.
- Mesélj valamit Te is. A Te életed sokkal izgalmasabb lehet mint az Én monoton mindennapjaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2014. augusztus 20. 13:58 | Link

Lexine



Teljesen tisztában voltam vele, hogy eltalálna az utca végéig, ha egyedül indulna el hazafelé, de ez nem azt jelentette, hogy hagyni is fogom. Akármennyire is nem tetszett neki - és akármennyire nem tudta senki sem hármunkon kívül -, az én gyerekemmel volt terhes, és mivel Lexine-t nem éppen a legóvatosabb embernek ismertem, eszemben sem volt hagyni, hogy egyedül mászkáljon a sötét utcákon. A nagyközönség előtt nem az én feladatom volt, hogy a dilis szőkét kísérgessem, hanem Viktoré, aki azonban jelen pillanatban nem volt a láthatáron. Maradtam tehát én, akár tetszett Lexinek ez, akár nem.
- Mert bármikor képes vagy átzuhanni egy kiálló ágon és elhasalni - vonok vállat. Éppen eléggé makacs vagyok én is hozzá, hogy ne hagyjam Lexit egyedül hazasétálni, és ezzel ő is teljes mértékben tisztában van. Néha, ha belegondoltam, rendesen tartottam tőle, hogy a gyerekünk mennyire lesz makacs. Ha mindkettőnknek a negatív tulajdonságainak csak a töredékét fogja örökölni is nehéz dolgunk lesz a felnevelése során. Ahogyan jelenleg a környezetünknek is nehéz dolga van a mi elviselésünkben. Vagy legalábbis az én elviselésemben, ami magam is tisztában voltam vele, hogy mennyire nehéz ügy volt esetenként. Legalább annyira, amennyire engem fel tudott idegesíteni Lexine a gumicukormániájával, vagy a gyerekességével.
- Segítsek feleleveníteni az emléket? - A kérdésemhez egy eléggé gúnyos pillantás és hangsúly társul, már csak arra jó, hogy még jobban húzzam Lexine agyát. Tudom, hogy nem szereti, hogyha arról az estéről beszélek, de akár tagadjuk, akár nem, megtörtént, és ma már megváltoztathatatlanná vált a tény, hogy felelőtlenek voltunk. Mostanra már nagyjából eljutottam arra a szintre, hogy megemésszem az egészet, és bár még mindig új volt a helyzet, azt hiszem, hogy mindannyian kezdtünk hozzászokni az aktuális felálláshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 22. 20:20 | Link

Niki





Az utóbbi pár percben gondolkodott el azon, hogy Niki vajon miért pont ezt a sulit választotta? Csak mert azért van egy-kettő, és kell lennie valamiféle oknak, hogy a Bagolykőbe jött mestertanoncoskodni. Chuck-ot azért dugták ide anno' a szülei, mert állításuk szerint ez volt "legjobb", a legmegfelelőbb, meg ilyenek. Aztán meg lehet nézni, hogy mennyire szorgalmasan tanult és mennyire is abból él meg, amit az iskolában tanul... Segítek, nagyjából annyit tanult itt, hogyan kell végigülni egy órát, hogy ne legyen öngyilkos. Viszont itt se essék félreértés, annak ellenére, hogy rossz gyerek volt és nem igazán foglalkozott a tantárgyakkal, imádott ide járni, meg itt lakni. Napról napra mindig más kalandba botlott, vagy éppen életveszélyes helyzetbe hozta magát. De ez a korszak már elmúlt, más dolgok léptek a helyére. A művészetes kérdés meg akkor biztosan így van, régebben szeretett rajzolgatni, de úgy igazán sosem értett hozzá, meg nem is nagyon izgatta a téma. Szóval nem volt ám veszélybe a dob, hogy véletlenül hanyagolni kell. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy Chuck visszatért a kis kiruccanásáról már egy kis ideje, és Niki is itt van. Elég kevés esélyt látott arra, hogy valaha is összetalálkoznak még, de most úgy tűnik egész máshogy fog hozzá állni a továbbiakban. Megtudja, hogy Niki sem csinál túl sok mindent, ha éppen ráér, szóval egy cipőben járnak. Ismét. Szóval akkor mindketten olvasnak, ha éppen olyan kedvük van. Nem tudja, hogy Niki mennyit olvas, de ő általában reggel, meg este szokott, és nem olyan vészesen sokat, de azért mindenképpen olyan mennyiséget, hogy büszke lehessen rá. Érdekes, hogy az olyan ember, aki nem szeret tanulni, meg nem is tanult sosem, az nem szokott olvasni sem magától. Erre Chuck ellent mond az átlagnak, már megint, ahogy szokta. Csak üldögél a hintán, alig löki meg magát néha, annyira csak, hogy a lába leérjen a földre, és ne is nagyon mozduljon a hinta túl sokat. Közben zsebre teszi a kezét, majd válaszol a lánynak.
- Hát ha nem tanítok, akkor általában magamat fejlesztem, mert nincs megállás - ismeri ám Nikit, ismét nem elégedne meg ennyivel, szóval most nagyon ki fog tenni magáért. Várjátok, mi?
- Elég sok időt fordítok arra, hogy kinézzek valahogy, szóval edzek meg futok. Meg a kajára is figyelek - milyen szerény. Ha az ember nem ismeri, akkor még azt is mondaná, hogy úriember.
- Meg a házon szoktam mindig találni valamit, amin tudnék újítani, szóval az is leköti az időmet. Meg próbákra járok az együttessel, gyakran fellépünk mindenfelé. Újabban csak az országon belül, de környező országokba is ellátogatunk néha - mondja szelíden a lányra mosolyogva, majd még megjegyez valamit.
- Amúgy én is szoktam olvasni - csak nevetni tud azon, hogy egy mondat erejéig tanárúrnak hívja, meg magázza, de nem fűz hozzá semmit.
Hősünk kérdez valamit, aztán meg is kapja rá a választ. Az az érdekes, hogy nem tudja, mit kezdjen azzal az információval, hogy nincs párja. Nem tud szomorú lenni miatta, viszont nem is mondja azt, hogy De jó! Na most aztán érdekes helyzetben van. Nem tudja, hogy mi látszik belőle, de nagyon gyönyörűnek találja Nikit, viszont ez nem ilyen egyszerű. Minden olyan bonyolult számára, egyszerűen nem ért sok mindent és néha elege van mindenből. Kezd visszatérni ahhoz, amilyen régen volt. És azt mondanom sem kell, hogy jó hír-e, vagy sem.
- Hát nem sok mindennel csinálok többet nálad - kezd bele, de már tudja, hogy ez még mindig nem lesz elégséges, szóval inkább folytatja, inkább mégsem
- Hát már elmondtam mindent, ami érdekelhet - tényleg nem jut eszébe semmi. Tudja a srác tulajdonságait, alapinformációit, szóval arról nem fog beszélni.
- Sokszor én is unatkozom. És teljesen egyedül vagyok. Van egy házam, de egyedül élek, mindenem megvan és még sincs semmim - ezt most nagyon jól esett kimondania. A jó időben kicsit elkezd fújni a szél, de épphogy csak annyira, hogy jólessen az embernek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rovenszky Nikoletta Léna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 23. 21:24 | Link

Chuck


Mondhatni megkaptam amit akartam, Chuck egész pontos tájékoztatást adott arról mikkel is foglalkozik mostanában, és hogy hogyan. Csillogó tekintettel, szinte már ittam a szavait, odafigyeltem mindenre amit mond. Mikor befejezte, arcomon ismét megjelent az a bizonyos " nagyon boldog vagyok és izgatott is" mosoly, és szóra bírtam magamat. Hangomban érezhető volt az őszinteség.
- Nagyon örülök neked, de tényleg. Látom rajtad, hogy élvezed mindazt amit  csinálsz, és ez egy nagy dolog. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy olyan "munkája" lehet amit szeret csinálni. Fejtettem ki neki, mint egy kisebb fajta beszédet, majd a mondatom végén rákacsintottam. Kicsit irigyeltem a fiút. nem sokkal idősebb mint én, de már sikeres, és nagyon sok mindent elért már az életben. Velem mi van? Vagy egyáltalán mi lesz? Néha, mikor egyedül vagyok és azon gondolkozom, hogy mit is szeretnék majd, mindig csak egy nagy fekete foltot látok. Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni magammal, hogyha kikerülök innen.
Felsóhajtottam, majd lábammal kicsit gyorsabban kezdtem el lökni a hintát, mikor gyerekek nevetgélésére lettem figyelmes. A Játszótér kerítésén kívül két kislány sétálgatott, vihorásztak és az egyikünk ránk mutogatott. Nem csodáltam a reakciójukat, szerintem én is ugyanezt tettem volna a helyükben. Két, majdnem agyon tetovált, lassan már felnőttnek számító személy hintázik egy színpompás játszótéren. Mondjuk, ha ebbe jobban belegondolok, ez nem is annyira vicces, inkább aranyos.
- Köszönöm szépen a tájékoztatást. Mondtam elismerően, majd egy széles vigyort vetettem Chuck felé. Gondolataim azonnal kavarogni kezdtek azokon a dolgokon amiket elmondott nekem, igyekeztem mindent feldolgozni és megjegyezni, bár az utóbbival nem lesz gondom. Jó a memóriám.
Ismét eltelt pár másodperc, csendben. Valahogy vele más volt az, mikor épp nincs mit mondanunk. Volt már, hogy valakivel alig telt el 1 perc beszéd nélkül, az már kínos csendnek számított, de ha Chuckról van szó, mellette sose éreztem semmit se kínosnak. Mikor Chuck ismét megszólalt, kissé felkaptam a fejemet mondatára. Furcsa pillantást vetettem rá, majd magam is megszólaltam.
- Van itt egy házad? Te mázlista! Kíváncsi lennék rá, milyen házban lakik. Biztos vagyok benne, hogy amint belépnék a küszöbön, az lenne az első gondolatom, hogy "tipikus Chuck". Bár, lehet, hogy azóta már változott az ízlése, és valami szupermodern házban él.
- Anyáék is akartak nekem venni itt egy házat, hogy ne kelljen a kastélyban laknom, de lebeszéltem róla őket. Ha jobban belegondolok, nem is lett volna olyan rossz ötlet. Vallottam be a végén. Mindig rossz döntéseket hozok. Ha akkor hagyom anyáékat intézkedni, most egyedül élnék, azt csinálhatnék amit akarok, és lenne egy külön kis művész szobám is a házon belül. Lehet hamarosan majd írok is nekik, hogy meggondoltam magamat, de erre még aludnom kell egyet kettőt. Szememmel a fiú tekintetét kerestem, de ő leginkább a cipője orrát bámulta, én pedig kihasználva a helyzetet, csak mosolyogva néztem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 27. 23:55 | Link

Niki





Nem túl jó ez a magány, és most a nem a lányokról van szó. Nincs egy barátja sem; ha tanácsot szeretne kérni valakitől, akkor a falakon kívül legfeljebb a nem létező kutyájával beszélhetné meg a problémáit. És ott van Ráhel is... Egy ideje egy helyben áll, nem halad a dolog semmit sem előre, talán inkább hátrafelé. És azt sem tudja, hogy mit akar tőle. Meg itt van Niki, egyszerűen fogalma sincs, mit csináljon. Józan ésszel végiggondolva az a legegyszerűbb, hogy aludjon rá egyet-kettőt, és jobban át fogja látni a dolgokat. Igen ám, de már jóval többet aludt rá, és már csak bonyolultabbak lesz itt minden; úgy tűnik. Na mindegy, most hosszú idő után tud beszélni valaki olyannal, aki ismeri. Lehet, hogy így nem fog begolyózni, és ad neki egy kis löketet a továbbiakban, hogy úgy viselkedjen, mint egy felnőtt férfi.
- Ja. Szerencsés vagyok - hangjában akkora szarkazmust hall még a süket is, hogy eszméletlen. Még a vak is láthatja a szarkát, ami Chuck szájából repül ki szebb jövőt remélve. Hmm... Ezt így elképzelve igencsak szép látványt adna a mutatvány. Szebbet, mint egy tűzijáték, mindenképpen. Most már tényleg ugorjunk a jáccira és a két főszereplőre, hogy alakuljon tovább a beszélgetés.
- Máskor is - velősen, de vigyorogva. Tényleg, mit keres egy páros hintánál két ellentétes nemű, szénné varrt fiatal. Messziről ez is érdekes látványt adhat arról, hogy mi van a kerítés túloldalán. Na mindegy, mindenki azt gondol, amit szeretne, bár nem biztos. Ez a varázsvilág... Itt az emberek bele is láthatnak egymás gondolataiba, ha ügyesek. Inkább ne gondolj semmire, az a legegyszerűbb. Akkor azt hiszik, hogy hülye vagy, és bizonyára nem is tévednek túl nagyot.
Újabb kis csend, aztán Chuck szólal meg, de át is adja az ecsetet Nikinek. Ám hiába, mert hamar visszakerül hozzá az irányítás. Na mindegy, nem erőlteti a dolgot, ha ez kell, akkor ez kell.
- Hát van bizony! Szeretem is - kezd bele boldogan, de aztán kénytelen szembesülnie magával és a sors ismételt iróniájával, ami megint megjelenik.
- Csak egyedül... Tökmindegy hol laksz - ez tényleg nagy igazság. Nem sajnáltatja magát, van pénze. Sok embernek ez a hátrány, neki nem. Neki valami a gyökereknél romlott el. A szülei egy szörnyeteget hoztak össze. Próbál változtatni, de pokolian nehéz, nehezen tudott megszabadulni a problémáitól, és megint úgy érzi, hogy kezdenek visszatérni. Vagy inkább ismét előbújni a rejtekhely mögül.
Niki következő mondatán csak mosolyogni tud egyet, még bármi változhat. Talán ez az egyetlen dolog, ami most vigasztalhatja őt. Úgy gondolja, hogy illendő lenne mondani valami érdemlegeset is, szóval megpróbálkozik vele.
- És mit tervezel? - kérdezi kicsit komolyabban. Kíváncsi, hogy hosszabb távon mibe gondolkodik, de inkább kiegészíti.
- Mármint a suli után? Vagy bármikor... Célok? - lehet, hogy ezt magának kellett volna feltennie előbb.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. augusztus 27. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. augusztus 31. 09:13 | Link

< Olcsi >

Könnyebbnek tűnt, ha egyszerűen csak annyiban hagyom a dolgot. Felesleges veszekedni, haza fog kísérni, ha akarom, ha meg, akkor meg még inkább. Úgyhogy egyszerűen csak elindultam előre, és reménykedtem benne, hogy tartja a három lépést és jön szépen mögöttem. Nem mintha az eltelt idő alatt nem szoktam volna meg a jelenlétét, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de erről neki felesleges tudnia. Amúgy is elég bonyolult a mi helyzetünk, nem kell még tovább nehezíteni egymás dolgát.
- Örülök, hogy megtudom mosni egyedül a fogamat.
Igaza volt, de ez még nem jelenti azt, hogy el is ismerem, akkor nyerne, azt pedig nem engedhetem. Pedig igaza volt, gyakran képes voltam a saját lábamba felbukni, bár így, hogy már nem láttam a saját lábamat, jobban odafigyeltem, de ettől még nem lettem sokkal felelősségteljesebb. Kellett valaki, aki kettőnk közül érettebben gondolkodik és mivel én nem voltam hajlandó felnőni, Olivér kénytelen volt magára vállalni ezt a szerepet, amit nem is csinált olyan rosszul.
- Baah, javíthatatlan vagy.
Nem bírom megállni, hogy ne nevessek fel. Tudom, hogy nem ez volt ezzel a célja, hanem az, hogy húzza az agyamat, de már annyiszor hallottam az ilyen jellegű oltásait, hogy nem tudtam komolyan venni. Helyette inkább megálltam és összefonva magam előtt a karomat visszafordultam felé.
- Haladunk is?
Egy pillanatra felvontam a szemöldökömet, majd megragadtam a kezét és elkezdtem húzni, hazafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 15. 16:21 | Link

Mr. Warren

Nem sokkal éjfél után fut be az utolsó vonat a bogolyfalvi állomásra. Nincs már rajta sok utas, inkább csak olyanok, akik nem szeretnek vagy tudnak hopponálni, illetve nincs lehetőségük a kandallókon át való utazásra, vagy csak egész nap dolgoztak, és most érnek haza. A nő valahogy mindegyikbe beletartozik. Otthona nincs a hálózatra kötve és köszöni szépen, nem is tervezi. Hopponálni, bár tud, de szívből utál, mert folyton felkavarodik a gyomra, dolgozni pedig igencsak sokat dolgozik, hogy kimerült anyagi forrásait pótolni tudja. Enyhén reszkető lábakkal száll le a vonatról, kezd már hűvösödni napközben is, hát még ilyenkor este, amikor az ember hazabotorkál.
Táskáját magához szorítva, kabátját összehúzva indul el, az úton, mely az állomásról a Boglyas térre, majd onnan a faluba juttatja. Ez nem hosszú, és nem is rövid táv, ideális annak, aki, mondjuk, négykor sétálja le, így este azonban roppant mód bizalmatlanná teszi azt, aki csak néhány hete lakik itt, és még be se rendezkedett igazán. Minával ellentétben ki se pakolt még a dobozokból, mert egyszerűen nincs ideje rá, ellentétben a kislánnyal, akinek most még laza a helyzete, hiszen a tanév se kezdődött el igazán.
A térre se jut el, a játszótérig bírja a menetelést, úgy tűnik az egész napos járkálás nem tett jót a lábainak. Nyöszörögve lépked a kihalt játékok közé, hogy egy padra le tudja vetni magát, és lerúghassa a cipőit. Még csak most vette, és bár eddig nem volt különösebb baj velük, úgy tűnik, a mai nap betette a kaput, hiszen ledobva magáról őket, néhány véres sebet lát viszont.
- A szépségért szenvedni kell…
Ez már mondjuk, rajta régen nem segít, de azért mondogatja, hátha egyszer el is hiszi. Mindenesetre felsóhajt, amikor végre szabadabbá válnak a lábai. Igaz hideg van, de az most nem érdekli. A táskája után nyúl, és bár megígérte Minának, hogy csak akkor nyúl cigi után, ha már vészhelyzet van, ezt a pillanatot most határozottan annak tekinti. Elvégre fáj a lába, vérzik, és pálca sincs nála.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 15. 16:35 | Link

Dr. Mácsai Zója



A léptei visszhangját elnyelik a szorosan egymás mellett álló házfalak, ahogy kimerülten a kastély irányába ballag. az esték egy ideje hűvösbe fordultak már, ő azonban pólóban sétál a kihalt utcákon, valahogy furcsán lázasnak érzi a testét. a feje enyhén kóvályog, az egyik lábába néha fájdalom nyilall, ha helytelenül lép rá.
Az animágia tanulás szenvedéssel jár. Alexa mindig emlékeztette erre, amikor reszketve borogatta a kificamodott vállát vagy épp ha ezredik alkalommal eredt el az orra vére és folyt végig a ruháján. Most is épp tőle vánszorog hazafelé a beiktatott gyakorlást maga mögött tudva. Kudarcélmény. Ma semmi sem sikerült. Mióta az élete egy rándulással a feje tetejére fordult, az egyébként is gyenge koncentrációs képessége is rengeteget romlott. Nem megy, nem fog menni. Talán hagynia kellene az egészet a fenébe.
Nem egy láncdohányos, azonban egy mélyről jövő érzés azt sugallja, jó lenne egy cigi. Nagy kár, hogy rég nem hord magánál olyasmit, a lakása pedig annyira messze van, fene belé, inkább a kastélyban éjszakázik ma. Egy mordulással lép át egy nagyobb, járdaszéli tócsát, ami a tegnapi esőzés eredménye. Az útját levágni igyekezve sétál be az üres játszótér kapuján, hogy ezzel megspóroljon egy nagyobb kitérőt a kastély irányába.
A lába alatt több évtizedes homokból nő ki a nedves fű. Valaki pedig motyog a közelben. Ezek szerint nem ő az egyetlen, aki még fenn van ilyen későn, bár a nő nem úy fest, mint aki hazafelé tartana. A nő... Zója?
   -  Oszt' Minára meg ki vigyáz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 15. 18:11 | Link

Dwayne

A harmadik szívás után mérgesen pillant le a szálra, amit a kezében tart. Nem kéne ezt csinálnia, mert bár mindenféle káros szenvedélyével szemben igen szépen tartja magát, mégsem tud teljesen az lenni, aki akar. Két hete például ivott. Csak úgy jött. Rettegett ettől a költözéstől, hogy ott kell majd élnie a faluban, és hiába mondta magának, hogy a lánya miatt teszi, mégsem tudta jól feldolgozni a tényt, hogy nap mint nap találkozhat olyan emberekkel, akiket inkább elkerülne, és nem is emlékezne rájuk. A következő feszültség itt érte, első éjjel, amikor nyugtalan álmára a megoldás egy elszívott szál cigi volt, és most tessék. Alig két hét alatt már a másodikat szívja. Nem lesz ez így jó. Ó, és ha már káros szenvedélyek… itt van Dwayne is.
- Kriszta.
A válasz könnyen jön, annak ellenére, hogy amikor a férfi rámordul a szíve is megáll. Először gyilkosnak gondolja, aztán meg tudja ki az, és a pillanatnyi kihagyást ezer gyors veréssel igyekszik pótolni. ami szinte fájdalmat okoz neki. Több okból is. Mégis olyan természetesen viselkedik, hogy képzeletben a saját hátát veregeti. Fel kellene kelnie, ám most nem veszi rá a lélek, hogy a lábaira álljon. Ahhoz nem elég mazochista.
- Van pár új ügyfelem, tudtam, hogy nem érek haza időben.
Muszáj dolgoznia, nem teheti meg, hogy akár csak egyetlen pillanatot is kihagyjon, amikor pénzt kereshetne. Néhány másodpercig hallgat, eközben felemeli a dobozt, és a férfi felé nyújtja, nem jó dolog, ha az ember magányosan szívja a cigijét, és sejti, hogy Dwayne vevő az ilyesmire.
- Tudnod kell, hogy beadtam a jelentkezésemet az iskolába is. Nem akartam szólni, de ha már így összefutottunk, gondoltam jobb, ha szólok. Nem leszek bent sokat, de eléggé le vagyok égve.
Ami mondjuk nem titok a féri előtt, hiszen elmondta neki, hogy a házvásárlás, a felújítás, a pesti rendelő bérlése szó szerint felemészti minden vagyonát. De hát Mina boldog, és ez a legfontosabb.
- Mina mesélte, hogy miről beszélgettetek legutóbb. Komolyan a nevedre akarod venni őt?
A hangjában nincs ellenszenv, sőt, talán a meghatottság az, ami a leginkább fellelhető. Amikor Mina először mondta, nem is figyelt rá, de aztán egy néninek már az apja vezetéknevét használva mutatkozott be, és akkor tudta, hogy komolyan erre vágyik a lányka.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 15. 18:22 | Link

Dr. Mácsai Zója



Ki tudja, milyen szentimentális vagy épp önkínzó motiváció folytén, de ahelyett, hogy megfordulna és folytatná az útját, nem hogy megáll, hanem egyenesen közelebb is lépdel hozzá. Nem kellene ezt tennie, nyilvánvalóan tudja, hiszen ahányszor a nő (vagy inkább bármelyik nő?) beteszi az életébe a lábát, hónapokkal később hatalmas rumlit hagyva maga után távozik. Ám, ahogy pár pillanatnyi hezitálás után a doboz felé nyúl, egy esti cigi még tényleg nem ártott meg senkinek.
   -  Mit csinálsz te az iskolában?
Gondolkodás nélkül ül le a padra ő is, a kellőnél nagyobb távolságot tartva, mintha a volt barátnője bármelyik pillanatban rátámadhatna. Néha egészen gyerekes, ahogy viselkedik, ennyi év távlatában pedig ideje lenne beforrnia a vélt és valós sérüléseknek is. a pálcája után kutat, hogy azzal gyújtsa meg a szálat. A számára ócska, gyenge európai cigaretta fényesen felizzik a kezében.
Zója az iskolában. Volt idő, hogy erre ingerülten fejezte volna ki a véleményét, ám most túlságosan csüggedt ehhez. Szuper. Nem elég neki, hogy először a minisztériumban támadja meg azzal, hogy szereti - hahaha, mekkora marhaság! -, ráadásul a környékre költözik, még az iskolába is beeszi magát. Mormog valamit, fölnéz az égre, kifújja a füstöt.
Dwayne, kelj föl és állj tovább, minek állsz szóba vele?
   -  Ja. Gondoltam rá - oldalra pillant a nőre - Elvégre az enyém, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 15. 18:47 | Link

Dwayne

Oldalra pillantva látja, ahogy a férfi helyet foglal mellette, de nem szól, nem is fordítja arra a fejét. Elvette a dobozt tőle, de nem hitte volna, hogy le is ül. Ez olyan, mintha már majdnem haverok lennének. Mondjuk ez körülbelül már sosem történhet meg, de legalább már képesek nem azonnal ordítozni egymással.
- Nem mondom meg, mert kiröhögsz.
Újra a szájához emeli a cigarettát, ám mielőtt szakszerűen beleszívna, mégis hozzáteszi azt, mit pályázott meg,
- Pszichológus, talán tanár.
Most először fordul a férfi felé, azóta, hogy leült mellé, látni akarja, hogyan reagál az előbb hallottakra. Nem akarja, hogy rossz legyen kettejük között a viszony megint, most például azért, mert itt szeretne dolgozni.
- Több időt szeretnék Minával tölteni, de mellette dolgoznom is kell. Egész jól helyre tudnám hozni magam anyagilag, ha elfogadják a jelentkezésem.
Ami persze még nem biztos, nem is nagyon hangoztatja, egyikről például csak Dwayne tud, a másikról ketten a szőkével, hiszen az ő tárgyát venné birtokba. Az kezébe tartott csonkot a földre dobja és lehajolva mellette heverő csizmájával oldja el, nehogy begyújtsa a játszóteret. Aztán felvéve zsebkendőbe csomagolja, parfümöt vesz elő, két szakszerű fújással, meg egy rágót, hogy a lehellete se legyen olyan elviselhetetlen.
- Igen, ez egy nagyon komoly érv. Örül neki nagyon, hogy felvetetted, azóta csak erről beszél. Épp azon gondolkozik, hogy az Izabellát is használja-e, mert eddig mindig odaírta, de most jobban tetszik neki, ha csak „ Warren Mina” lenne az aláírásában. Az egész ház tele van ezzel, mindenhova odafirkantja. Szerintem nem tette még semmi ennyire boldoggá.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 15. 19:29 | Link

Dr. Mácsai Zója



Hosszasan figyeli a fölfelé kavargó füstöt, az érzékelését próbálja inkább arra összpontosítani a sajgó végtagjai helyett. ma ismét kificamította a vállát, Alexa tette helyre, a nyoma azonban lüktet, fáj és zsibbad. Mindez azért, hogy e felejtse el a mai fontos leckét: ha nem figyel, az akár az életébe is kerülhet.
   -  Tanár...
Halkan ismétli meg a szót, a fejét a nő felé dönti, végül elvigyorodik. Tanár. nyilvánvaló, mi más is lenne az ő mindig akaratos, céltudatos Zójája. Emlékszik, majdnem másfél évtizeddel korábban, egy nagyon, nagyon meleg nyári napon egy rozoga, piros kocsi platóján elhangzott egy hasonló beszélgetés. Igen, komolyan aurornak tanultam, bizonygatta akkor némileg kihúzva magát, most végeztem, egy hónap múlva kezdek. Akkor Zója nevetett rajta úgy, mint ő most, ezen a képtelen elképzelésen.
A tekintete visszakúszik a felhőkkel szabdalt, ám csillagos ég felé.
   -  Elvégre az egyetlen gyerekem. Nem is nagyon hiszem, hogy lesz több. Valakinek meg csak tovább kellene vinni a nevet - megvonja a vállát, mintha tényleg csak ilyen praktikus okok motiválnák - De aztán nem tudom, hogy megy ez. Gondolom kell egy halom papír. Fogalmam sincs.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. szeptember 15. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 15. 20:01 | Link

Dwayne

Azon, hogy a férfi kineveti, meg sem lepődik, sőt igazság szerint még őt is nevetésre kényszeríti, amit egyáltalán nem bánt. Jó érzés, hogy nem csak ordítoznak egymással, hanem képesek még erre is. Mostanában valószínűleg úgyis többet találkoznak majd, még ha igyekszik is megőrizni Dwayne békéjét. Nevetés közben kicsit megüti a férfi karját, egyáltalán nem erősen, inkább csak gyengéd játékosággal.
. Szemét vagy…jó tanár lennék. Laza, csípnének a srácok.
Mondjuk ezt a mondatot még nem hiszi el teljesen, tart tőle, hogy nem lenne elég türelme. Még csak azt se mondhatja, hogy Mina mellett kitanulta, hogyan kell az ádáz kölyköket megnevelni, hiszen a kislány nem egész tizenhárom életéve alatt mindig kifogástalanul viselkedett. A nevetése kissé alábbhagy, jóízű mosollyal csóválja meg a fejét arra, hogy kinevették, majd a lábait felhúzva a földről – ami elég hideg most már – fordul a férfi felé. Még jó, hogy ennyi helyet hagyott kettejük között.
- Sajnálom.
Először nem ezt a szót szerette volna mondani, de aztán valahogy mégis ez bukott ki, és úgy gondolja, hogy akkor már, ha elkezdte, illendő lenne befejezni a mondatot.
- Jó lett volna, ha máshogy alakul, ha lenne még gyerekünk. Mindig szerettem volna egy fiút. Mostanra talán őt is félthetném, mert aurornak akarna állni. Szép szakma ide vagy oda, elég könnyen odaveszik a legjobb ember is.
Titkon ettől félti Dwayne-t is, azóta, hogy a kocsin fekve kijelentette, mi lesz belőle. Akkor este közelebb akarta tudni magához, mint bármikor előtte, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti. Aztán volt olyan ostoba, hogy önként dobta el, ahelyett, hogy mint előtte oly könnyedén, beszélgetett volna vele.
- Jól vagy? Olyan nyúzottnak tűnsz.
Eddig nem volt felé fordulva, nem láthatta, hogy a férfi kissé megviselt, most azonban szembe nézhet vele, és innen azért más a helyzet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 15. 20:22 | Link

Dr. Mácsai Zója



Biztosan jó tanár lesz a nőből. Ezt már akkor megmondta volna, amikor röpke ideig pszichológusként dolgozott a kastélyban. A tantárgyra azonban nem kérdez rá, valahogy ebbe bele se gondol. A gondolatai leragadtak a ponton, hogy minden nap egy épületben fognak lófrálni, ki tudja, ne adj' Isten még találkozniuk is kell. Sokat. Sokszor.
Férfiember legyen a talpán, akinek ez nem okoz valamilyen problémát, különösképp akkor, ha a hivatalos barátnője egy fél világgal arrébb tartózkodik. Talán vissza se tér soha.
   -  Miért mondod most ezt?
Hirtelen, megrettenve kérdez vissza. A szál füstölög a mozdulatlanná vált kezében, ő pedig megütközve bámulja a nőt. Tessék, ő mindent megtett. Békejobbot nyújtott, hiszen idejött beszélni vele, Zója pedig veszi a bátorságot és ezzel a témával hozakodik elő. Hát tényleg semmiből sem tanul?
Tényleg nem érzi, hogy ez mennyire kényes és fájó?
Lesüti a szemét, félszegen szív bele a cigarettába. A hamu a cipője mellé hullik a homokba.
   -  Jól. Kissé... hát Léna elment. Dolgozni. Messzire. Kicsit úgy... - hiányzik? De egy férfi nem mond ilyet - furcsa még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 15. 20:54 | Link

Dwayne

- Öhm…
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azért mondja ezt, mert őszinte, hiszen mindig így gondolta. Teljesen biztos volt benne, hogy a gyermeke fiú lesz, hogy neki fia fog születni, és bár imádja Minát, mégse akar cukorszirupos lenni, ő sajnálta, hogy nem fia született. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen csak fiús, egy kisfiúra vágyott világ életében, és a dolgok jelenlegi állása szerint erre sosem kerülhet már sor, főleg azért nem, mert elüldöz mindenkit maga mellől, aki nem olyan, mint amilyennek ő elképzeli, aki nem olyan, mint a férfi. Mindig a fiával tervezett, és sokszor álmodott róla. Hogy hat évesen aurornak gondolja magát, hogy tizenévesen, ha ott áll a pályaválasztás előtt ő rettegve figyeli majd, mit akar csinálni, ha nagy lesz.
- A női fecsegésnek nem mindig van oka.
Mégis, ezt az átlátszó hazugságot választja. Érzi, ahogy nehéz kövek gördülnek a szívére, utál hazudni, utálja, ha el kell fojtania valamit. Nem csinálhatja ezt sokáig, mert még a végén úgy jár, mint a legutóbb, abban az ostoba helyzetben, a minisztérium folyosóján. Nem akar megint kellemetlen helyzetet teremteni kettejük között, nem lenne fair senkivel szemben sem.
- Ugyan, ettől nem kell levertnek lenned. Nem téged hagyott el, csak karriert akar. Mondta, hogy nem jön vissza? Mert ha nem, akkor nincs okod búsulni, most éppen ez van, legalább annyi sört ihatsz, amennyit csak akarsz, nincs melletted senki, hogy csúnyán nézzen rád. Aztán majd visszajön, nem tűnik ostobának, aki elhagyjon téged.
A lábait letéve, közelebb csusszan Dwaynehez, és biztatóan megszorítja a kezét, majd feleszmélve, hogy mit is tesz, sietősen nyúl a csizmája után, hogy visszahúzza a lábára. Ha futni kell, akkor már olyan mindegy hány véres seb lesz a lábán, de azt nem akarja, hogy még jobban fázzanak a talpai. Maga se tudja felfogni, hogy mit is mondott a férfinek, meg azt sem, hogy mikor határozta el, hogy ilyen lesz, és hogy amikor elkezdett beszélni, miért gondolta, hogy ez neki nem fog fájni, hogy nem fog ezernyi tőr a szívébe döfni. Nem érti, hogy miért nem szabadulhat meg ettől az érzéstől végre, hiszen ártani nem szeretne a férfinek.
- Kezd hűvös lenni, menjünk lassan nem?
Érdeklődik a férfira se nézve, táskájában zsebkendő után kutatva, hogy kifújja az orrát. Remek lesz, ha még meg is fázik menet közben, ez biztos, hogy a cigi bosszúja.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 17. 17:04 | Link

Dr. Mácsai Zója


Köhög, elfordítja az arcát a nőről. Régen volt és elmúlt az, ami köztük történt, kár rágódni rajta,, úgysem lehet megváltoztatni már. Ez persze nem jelenti, hogy a férfiúi makacssága nem késztetné arra, hogy minden bizonnyal az élete végéig látens mód utálja Zóját emiatt, mindössze csámcsogni nem akar róla többet. Még, hogy több gyerek. Ez az egy is bőven túl sok.
Beleszív a cigarettába, ingatja a fejét. Rég nem dohányzott, talán a múlt hónapban vagy azelőtt, sosem volt kifejezetten a függője ennek. Néha jól esik, ám maga sem tudná megfogalmazni, miért. A gyermekkora szagát juttatja az eszébe, ahogyan az apja pöfékelt mindig a fotelében, miközben az újságot olvasta.
Ahogy Zója hozzáér, összerezzen kissé. Anélkül, hogy ránézne, ő is elhúzza a kezét, úgy tesz, mintha semmi, de a világon semmi sem történt volna. Valójában tényleg így van.
   -  Azt mondta, visszajön. Remélem. Itt hagyta a házát meg minden, sz'al muszáj lesz.
A pad deszkáján végighúzva nyomja el a csikket, majd dobja le maga mellé a homokba. Összedörzsöli a tenyereit, végül feláll.
   -  Elkísérhetlek egy darabon. Úgyis arra megyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 17. 17:57 | Link

Dwayne

- Na látod, akkor biztos visszajön.
Bíztatja mosolyogva. Egész őszintének néz ki, még ha nem is az. Fáj, hogy bíztatja, elvégre szereti a férfit, de pont ez a lényege a dolognak valahol mélyen. Szereti annyira, hogy boldognak akarja tudni, és ehhez az kell, hogy elengedje, hogy ne hadakozzon vele. A férfi bármennyire is utálja őt, most nem veszekszik vele, sőt, szinte kedves, már amennyire ez lehetséges kettejük között, így még annyira se akar összeveszni vele, mindenféle apróságon.
- Az jó lenne. Szoknom kell még a falut. Azt mondták, nem célszerű kint lenni sötétedés után egyedül. Más lett ez a hely azóta, hogy ide jártam.
Nem is nagyon maradt itt már semmi régről. A házak égig érnek, az emberek elvakultan hirdetik, hogy pénzesek. A falu már nem is hasonlít falura, előkelőbb, mint sok külföldi kisváros – sőt olykor nagyváros is -, ami elveszi a régi feelingjét, így érthető, hogy a közbiztonság se ugyanolyan már.
- Remélem Minának nem jön meg a kedve az iskola mellett ahhoz is, hogy kimaradozzon, és későn jöjjön haza.
Pedig ha tudná, hogy a kislánya mit tett nem is olyan rég, most nem sétálgatna ilyen nyugodtan, vagy lenne ennyi ideig távol egy szem gyerekétől, aki nem is olyan ártatlan. Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy ez egyáltalán ki fog-e derülni valaha, hiszen a kislány igen ügyesen keveri a kártyáit. Ezzel azonban nem kell foglalkoznunk, hiszen hőseink épp elhagyják a játszótér területét, hogy rövid, sietős léptekkel a Macskabagoly utczára forduljanak, majd onnan nem sokára biztonságos falak vegyék őket körül és nyugtalan álomra hajtsák a fejüket, míg el nem jön a másnap.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 21:58 | Link

Adél

Ahogy haladunk, kiérünk a faluba és gyorsan körbe nézek. Egy helyet keresek, ahol nyugodtan lehiggadhatunk.
- Gyere, a játszótéren leülhetünk. – Mondom, és arra indulok. Démon jó messze halad tőlünk és mikor leülök, az egyik hintára akkor sem jön oda. Egy ideig csak csendben ülök, az eget figyelve. – Jobban vagy? – kérdezem tőle, bár nem tudom milyen érzés lehet, ha valaki allergiás a kutyákra. Ha gondolod, vissza már a rendes úton megyünk. Még ha bukunk is. Egy büntető munka, meg nem lényeg. Minden megoldható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 23. 22:16 | Link

Moondance (Sky)

Sky vezetésével végre biztos "talajt" értem, én amint leülhettem a padra, teljes széltében-hosszában ráfeküdtem, különben nem bírtam volna azt ki.
Valamivel jobb volt a levegőn, de még így is nagyon kapkodtam utána.
- Deb bábom bi besz, de éd idded bár bed bouok - nyöszörögtem. Na, ezért nem árt magamnál tartani a szükséges gyógyszereket ( bájitalt egyelőre nem mertek még adni a nevelő szüleim, bármennyire is tiltakoztam a mugli módszerek ellen).
Ősz közepéhez híven hűvös volt a levegő, az allergiám mellé még fáztam is. Eztán minimum nem mászkálok egyedül a kastélyban, pláne nem este, pláne órát is fogok magamnál tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér