33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. augusztus 15. 11:33 | Link

Lepsényi Zalán

Őszintén megvallva, Karina ezt a játszóteret már akkor kinézte magának, amikor Travissel neveltek egy közös műporontyot. Vagyis, ő nevelte és Zonka, Travis házi manója. Még jó, hogy a háztársa volt a kicsi ideiglenes apukája. Igazából a játszóteret akkor szúrta ki először, amikor délutánonként babakocsival sétáltatta a pici Lydiát. Látta, ahogy az előkészítősök önfeledten játszottak a játszótér játékain, vagy egymással. Gyermeklelkű volt mindig is, szíve szerint ő is beszállt volna a gyerekekhez játszani, de az nem lett volna túl felelősség teljes Lydia szempontjából.
Végzetek a csúszással, életében először csúszdázott, és felettébb élvezte. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek kinézett. Szerinte teljesen olyan volt, mint a szánkózás. Csak rövidebb és nem kellett hozzá szánkó, se hó. Ezután ismét két játékot szemelt ki maguknak; a sima, átlagos játszótéri hintát és a mérleghintát. Ezeket sem igazán próbálta még, csak látta, hogy használták azokat a gyerekek. Zalán a hintára szavazott, egy mosollyal párhuzamban Karina bólintott s célirányosan arra sétált a sráccal az oldalán. Beleült, látta, hogy a levitás milyen könnyedén hajtotta magát, ő is megpróbálta, de neki valahogy nem ment olyan magasra a hinta, mint Zalánnak. Nem értette, hogy miért, pedig mindent úgy csinált, ahogy a fiú. Legalábbis így gondolta a jégcsaplány. Egyszer csak lelassított Zalán, Karyn pedig a szemeivel némán követte, amíg az mögé lépett. Először nem tudta mire vélni, hogy mi is volt a szándéka, de amint elindult a hinta, leesett neki. Szőke volt, de nem buta. Ezt a sztereotípiát gyűlölte, már nem egyszer kapta meg az iskolában egy-egy embertől, vagy a teleléskor az ottaniaktól. A hinta megindult, arcára fülig érő mosoly fagyott, persze ez jó értelemben, ha már jégboszorka volt.
- Hűűhaa! - Hosszú, szinte fehérnek tűnő haja szállt a levegőben, ahogy egyre magasabbra és magasabbra szállt. Leírhatatlanul jól érezte magát, nem foglalkozott azzal, hogy a másik valami civilizálatlan bennszülöttnek nézhette, amiért nem igazán volt testi kapcsolata egy-egy hinta ülőrészével. Ne értsd félre, csak még nem igazán hintázott.
Teljesen megfeledkezett a villódzó égboltról vagy a visszamenetelről. Túl jól érezte magát ahhoz. Elhatározta, hogy meg tanul hintázni magától, bár azzal a negyvenhat kilójával nem gondolja, hogy nehéz lesz.
- Most... most.. én! - Arra célzott, hogy megpróbálja hajtani magát, előre hátra kapálózott, fogalma sem volt, hogy Zalán abbahagyta-e a lökést, ha igen, akkor a szöszi érezhette, hogy a hinta kezdett lelassulni. Feltehetőleg csak kapálózott, de nem hajtotta magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 18:51 | Link

Alexa

Főnix

Sose akartam kinőni a hintázásból, úgy éreztem, hogy ez fantasztikus móka és egyben remek kikapcsolódás. Mivel az égvilágon épp semmi dolgom sem volt, úgy határoztam, hogy ellátogatok a játszótérre. Reméltem, hogy nem lesz tele hangosabbnál hangosabb gyerekekkel, mert egyszerűen rosszul voltam a zsivajtól és rendkívül idegesített minden zavaró hanghatás. Tudtam, hogy én sem számítok még felnőttnek, sőt nagyon messze voltam attól, hogy annak nevezhessem magam, de sose szerettem a zajos dolgokat és egyszerűen túl komoly voltam még a korosztályomhoz is, ezért volt csupán néhány barátnőm otthon, hiszen a velem egykorú lányok teljesen más értékeket képviseltek és máshogyan viselkedtek. Reméltem, hogy azért nem számítok koravénnek mások szemében, már ami a gondolkodásmódomat illeti, de mindig jobban lekötöttek a tudományos könyvek, mint az üres szavak. Már nagyon vártam, hogy végre odaérjek a kedvenc helyszínemre, sötét farmernadrágot, piros rövid ujjú felsőt és fekete sportos balerinát viseltem, hajamat pedig kiengedve hagytam. Amúgy is ritkán tudtam magamnak valami normális frizurát összehozni, mert túlzottan dús hajam elégé nehezen kezelhető volt. Szép idő volt kinn, szerencsére nem volt túlzottan meleg, amolyan késő nyári időjárás volt. Amint a helyszínre értem, gyorsan belevetettem magam az egyik hintába, ami csuda jó móka volt. Szerencsére kevesen voltak körülöttem, és legnagyobb örömömre egyik gyerek sem zajongott.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 15. 19:59 | Link


Az a bizonyos hét van a hónapban, amikor az édesanyjának fix elfoglaltsága van: méghozzá az, hogy megjelenjen a helyi könyvklub gyűlésén. Ez pedig azt jelenti, hogy csak elkísérni tudja a játszótérre és ott hagyni, a szomszéd gyerekekkel. Egy napon, minden hónapban az édesapja feladata volna, hogy eljöjjön érte négykor és elkísérje haza. Pont jól jön ki a menetrend és el tudja intézni úgy a munkáját - elméletben.
Gyakorlatban lassan már fél öt, és a legtöbb gyerekért már régen jöttek, hogy hazakísérjék őket, kivéve Alexát. Persze, ki tudna menni, nincs bezárva, de ő várja az apukáját a bejáratnál, egészen sokáig. Aztán egy morcos sóhaj közepette úgy dönt, ezzel nem megy semmire, ezért elmegy inkább játszani. Lecsúszik párszor a csúszdán, de azt hamar megunja egyedül. Még az sem elég jó móka, hogy próbál visszafelé mászni rajta, mert abba is beleun, főleg, mert sikerül feljutni a tetejére. Úgyhogy lecsúszik ismét és körbenéz a játszótéren, mihez lenne még kedve, amit egyedül tud csinálni. A mászókán is szórakozik kicsit és játszik, de most valahogy az sem köti le annyira. Igazából semmi sem köti le kifejezetten, és folyamatosan, percenként a játszótér bejárata felé pillantgat. Nem is tudja, miért teszi, mert minden hónapban ez van. Sosem jut eszébe az édesapjának, hogy most éppen Alexát kéne kísérgetnie, egyszerűen csak sok a munkája, feledékeny. Valószínűleg a gyerekek több megértéssel fordulnak eziránt, mint az édesanyjuk, úgyhogy Alexa mindig úgy intézi, hogy időben hazaérjen valahogy. Vagy reménykedik, hogy az egyik testvérének eszébe jut, hogy hiányzik és velük megy haza később. Vagy egyedül gyorsan hazasurran, hogy az anyukája ne tudja meg. Most is inkább arra vár, hátha még jön valaki, ha nem, akkor legkésőbb ötkor el kell indulnia, hogy ne tűnjön fel, hogy hiányzik.
Végül pedig úgy dönt, hogy a lengőhídon játszik egy kicsit, úgyhogy feláll rá, de nem kapaszkodik meg rendesen és kicsit túllengeti a játékot. Egészen addig, amíg egy sikkantás kíséretében el nem esik és arccal előre éri a talajt. Az egyetlen mázlija, hogy a mágustársadalom gondolt hasonló esetekre, így szinte az egész játszótér talaja puhítóbűbájokkal védett. Nem kellemes ráérkezni, de így legalább nem szerez tartós sérüléseket.
- Áúcs... - állapítja meg, miközben próbál felkászálódni, és letörölgetni a port az arcáról. És akkor végleg elszomorodik, mert ez az aprócska esés remek ürügy, hogy picit eltörjön nála a mécses és pár csendes könnycseppet megengedjen magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 20:51 | Link

Alexa

Főnix

Nagyon jó volt hintázni egy kicsit, bár nem tartott túl sokáig az örömöm, mert megjelent két kiskölyök és addig-addig ordibáltak mellette, hogy inkább úgy döntöttem, hogy átülök egy padra távol tőlük. Azok ketten persze rögtön birtokba vették a hintákat, de nem akartam konfliktushelyzetbe kerülni, úgyhogy inkább hagytam, hogy kedvükre játszanak, csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam ide valami olvasnivalót. Túlzottan reménykedtem benne, hogy senki sem fogja megzavarni a kikapcsolódásomat, de ez hiú ábránd volt részemről. Úgy döntöttem, hogy üldögélek még egy kicsit, aztán elmegyek innen, mert így már nem láttam esélyt arra, hogy kellemesen érezhessem magam itt. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy valaki hüppög a közelében. Hirtelen nem is tudtam, hogy mitévő legyek és hogy mi történt, mert mélyen belefeledkeztem a gondolataimba, de aztán láttam, hogy egy nálam fiatalabb lányka poros arccal áll a lengőhinta közelében és az arcára kiült a világfájdalom.
- Just another shitty day  - sóhajtottam fel halkan, majd vettem egy mély levegőt, felkászálódtam a padról és odamentem a lányhoz.
- Téged meg mi lelt? Csak nem ledobott magáról a hinta? - kérdeztem tőle, mivel nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy valószínűleg levetődött egy játszótéri kellékről. Sajnáltam, mert nagyon elveszettnek tűnt, igazából nem is tudtam lereagálni a helyzetet, úgyhogy előkotortam a zsebemből egy szép fehér, tiszta zsebkendőt és odanyújtottam feléje:
- Tessék, hátha ez segít!
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 15. 21:28 | Link


Nem olyan pityergős kislány alapvetően, mármint, most sem azért sír tulajdonképpen, mert elesett. Sokkal inkább azért, mert minden hónapban úgy reménykedik benne, hogy másképp lesz és ezúttal nem kell majd itt rostokolnia, egyedül, hanem jönnek érte. De mindig csalódnia kell, és inkább egyedül intézkedni.
Meglepődik, amikor valaki hozzászól, értetlenül pillog először Alízra, mintha most látna életében először embert. Most már nem csak a port, de a könnyeket is igyekszik törölgetni, pólója szélével.
- Igen, egy kicsit béna voltam, meg nem figyeltem, úgyhogy elestem, de amúgy minden rendben - foglalja össze a történteket, miközben minden ellenére próbál legalább valami mosolyt erőltetni az arcára. Próbálja meggyőzni a másik lánykát és saját magát is, hogy ez nem olyan vészes, még csak fel sem horzsolta a bőrét. De nem is a sérüléssel van itt a gond, sokkal inkább az elkeseredettséggel.
- Ó... köszönöm szépen - veszi el a felajánlott zsebkendőt Evelintől és nagy levegőt vesz, hogy kifújhassa az orrát és megtörölgethesse kicsit a szemeit. Megköszörüli a torkát is, mert olyan rekedtes volt a hangja, amikor nekikezdett a mondandójának. Végül felhúzza a lábait és átkarolja térdeit. Egy kicsit bámulja maga előtt a földet és próbálja összeszedni magát. Egészen hamar megy neki, legalább olyan gyorsan, mint a kiakadás is.
- Amúgy Alexa vagyok, és ide járok az előkészítőbe. Nem láthattalak már ott? - kérdezi végül, mert ahogy jobban megnézi a lányka arcát, mintha egy kicsit ismerős lenne neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 21:59 | Link

Alexa

Főnix

- Oké, az a lényeg - válaszoltam megkönnyebbülve, mert komolyabb helyzettel nemigen tudtam volna mit tenni. Miután elvette tőlem a zsebkendőt pózt váltott és immár térdeit átkarolva folytatta mondandóját.
- Te sem tűnsz túl boldognak. Mármint az eséstől eltekintve - állapítottam meg, ahogyan végignéztem a lányon, akinek hamarosan a neve is kiderült, ráadásul ő is előkészítős volt. Közelebbről nézve nem volt olyan fiatalka, mint az a másik két suhanc, akik miatt le kellett mondanom a hintázásról, talán 1-2 évvel lehetett nálam ifjabb, de azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy velem egykorú volt.
- Evelin vagyok, én is az előkészítőbe járok... furcsa neve van nem? Olyan mint egy börtön... másrészt mintha azt sugallná a neve, hogy felkészíti a diákokat az életre. Áh, mindegy, ez csak az én gondolatmenetem - legyintettem mosolyogva, miközben én is lehuppantam Alexa mellé, nem érdekelve, hogy nem túl higiénikus dolog a földön ülni.
- Lehet, hogy láthattál már ott, nem kizárt, bár nemrég érkeztem, de én még sosem láttalak téged. Minden bizonnyal emlékeznék rád, mert nagyon jellegzetes arcod van és amúgy is - válaszoltam neki, hiszen tuti, hogy emlékeztem volna rá, ha már láttam volna valahol, de a nyakamat tettem volna rá, hogy életünkben most találkozunk először. Na jó, ő már lehet, hogy látott engem, de én őt biztosan nem.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 16. 00:19 | Link


- Őszintén szólva, nem is vagyok annyira boldog - válaszolja, szomorkás mosollyal, miközben kézfejével azért még egyet töröl az arcán. Kicsit ki is pirosodott, félig az eséstől, félig pedig a sírástól és a nagy törölgetéstől. Amilyen gyorsan jöttek neki az indulatok, olyan gyorsan el is reppentek. Ebben persze bőven része van Alíznak is, mert ha egyedül kellett volna itt ücsörögnie tovább, akkor csak még nehezebben viselte volna. Amúgy sem szeret társaság nélkül maradni, még egy fél órácskára sem, nem is nagyon tud magával mit kezdeni.
- Szia Evelin, örülök, hogy találkoztunk - válaszolja egyből, amikor meghallja a lány nevét. Mellé azt a szokásos, széles, bájos mosolyát villantja, amivel a legtöbb embert el tudja varázsolni. Kezdem elhinni, hogy Alexát nem lehet nem szeretni. Már csak azért sem, mert még akkor is, amikor szomorú, igyekszik másokkal kedves és illedelmes lenni, mint egy jó kislány. Na meg persze, nem is olyan nehéz jó kedvre deríteni, ahogy a példa mutatja.
- Tényleg elég furi a neve, de szerintem azért, mert olyan, mintha nem is lenne rendes iskola... - hümmögve gondolkozik el a témával kapcsolatban. Pedig igenis rendes az iskola, van egy csomó külön programjuk meg osztályok, meg tanterv, meg minden. Bár ő maga nincs az iskolában sem egyszerű helyzetben, már két testvére is kijárta az előkészítőt, A-tól Z-ig, így mindenki csak arról ismeri, hogy ő a legkisebbik Tóth gyerkőc.
- És igen, a hajam világít a falu túloldaláról is - fejezi be a lány gondolatát, legalábbis azzal, amit ő gondol. Sokszor mondják már, hogy nem könnyű elmenni a látványa mellett. A legtöbb embert megbotránkoztatja a természetes, hullámos, vörös hajkorona. Na meg persze sok gyerek gúnyolódik is rajta miatta. De Alexának a haja a kedvenc része és nagyon szeret vele foglalkozni.
- Ó, ezek szerint te vagy az a lány, aki év közben jött? - kérdezi, miközben őszinte lelkesedéssel és csodálattal bámul Evelinre, mintha legalább valami popsztár lenne. - És mégis, hogy kötöttél ki itt nálunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 19. 21:33 | Link

Alexa

Főnix


A gyanúm beigazolódott, miszerint a lány nem volt olyan boldog, mint amilyennek valójában mutatta magát. Nem firtattam a témát, mert láttam rajta, hogy nem szeretné részletezni a problémáit, amit nem is bántam, mert úgyse tudtam volna kellőképpen kezelni, mert szerintem hiányzott belőlem az empatikusság érzése. Nem igazán tudtam beleképzelni magamat mások helyzetébe, de legalább nem is hitettem el senkivel sem, hogy meg fogom őt érteni, úgyhogy általában az emberek tudták, hogy mire számíthatnak tőlem.
- Én is örülök! - válaszoltam a lánykának mosolyogva, mert nagyon hálás voltam neki legbelül, hogy abbahagyta a pityergést és így emberi módon kommunikálhattunk egymással.
- Tudod, ebben igazad van, valóban nem rendes iskola. Legalábbis szerintem nem az - válaszoltam neki őszintén, mivel nem tekintettem erre az intézményre kellő komolysággal, de azért reméltem, hogy megtaníthat majd valamilyen újdonságra. Igazából nem tudtam, hogy mi újat tud nekem mutatni, hiszen annyi könyvet elolvastam már a tudománytól kezdve a fizikáig, hogy nem tudtam elképzelni, hogy bármi érdekességet is taníthat számomra, de azért nem zártam ki ennek a lehetőségét.
- Az biztos - feleltem neki vigyorogva, mikor a hajára terelődött a szó. Neki is hosszú, dús haja volt, de feltűnőbb színnel rendelkezett, mint az enyém.
- Igen, én vagyok az. A nővérem, Somoskői Lilla is itt tanul, és most én voltam a soros, szóval idejöttem új dolgokat elsajátítani. Igaz otthon már kellőképpen megtanultam már a dolgokat különféle könyvekből, úgyhogy egész tájékozott vagyok a varázslás, tudományos dolgok, fizika és egyebek terén, de nem is bánom, mert így könnyebb lesz belerázódnom a tanrendbe.
- És te hogy kerültél ide? - kérdeztem Alexától, hiszen nagyon érdekelt, hogy hogyan került az iskola falai közé.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 23. 18:21 | Link



- Nem? Pedig szerintem az, mert olyan érdekesek az órák, meg sok-sok kreatív dolgot csinálunk. Otthon meghalnék az unalomtól - neveti el magát, mert tudja, hogy kevés gyerek ilyen lelkes az iskolát illetőleg. Hiába, ő mindig is nagyon aktív kisgyerek volt és otthon is gyakran nagyon nehéz bírni a tempóját. Pont erre való az előkészítő, tanul is valamit, van egy csomó kreatív foglalkozás és legalább leköti kicsit az energiáit. Valószínűleg, ha az édesanyjának egész nap vigyáznia kellene rá, nem lenne vele mindig ilyen végtelenül kedves és türelmes. Noha remek nő, neki is megvannak a maga határai.
- De egy csomó előnye is van, mondjuk, ha nem leszek már ilyen alacsony, nem veszek majd el a tömegben - nevetgél ismét, mert igen, ő ennek is képes a jó oldalát látni. Igen kevés dolog van, amit nem tud pozitívan felfogni. Noha a haja miatt eléggé más, mint a többi gyerek, és főleg kisebb korában sokat bántották miatta, sosem utálta vagy vágatta le. A többiek véleményétől függetlenül nagyon is szereti a vörös tincseket és foglalkozik is velük sokat.
- Az iskola nem csak arra van ám, hogy megtanuld a tudományokat meg a fizikát! - magyarázza Evelinnek lelkesen, és látszik rajta, hogy őszintén így gondolja. Sőt, beszéd közben még egy kicsit közelebb is hajol a másik lányhoz. - Hanem arra is, hogy csomó barátot szerezz, meg szép emlékeket, amikre emlékezhetsz majd, ha nagy leszel!
Befejezi a magyarázatot és határozottan bólint is egyet. Biztos benne, hogy jó dolog otthon tanulni, de biztos benne, hogy Evelin könyvei nem helyettesítik az előkészítőt. A szüneteket, a bandázást, a közös játékokat, a csoportfeladatokat, a kirándulásokat. Ő örül, hogy egészen kicsi kora óta emberek között lehet, változatos társaságban.
- Én? Mindig is itt laktam, meg már ide jártam oviba is, úgyhogy az én történetemben semmi érdekes sincs - legyint egyet, majd mosolyogva Evelinre pillant. - Mesélj inkább te, hol éltél eddig, milyen volt ott? Várod már az iskolát? - árasztja el kérdéseivel a lánykát, mindenféle gondolkozás vagy szégyenérzet nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 25. 17:22 | Link

Jeges Karina

A következő játékszerről én választhattam és inkább a normális hinta volt a szimpatikusabb. Bárhogy is néztem a két hintát, mindkettőről csak az ökörségek jutottak eszembe, elvégre a bátyámmal és a barátaimmal sosem tudtunk értelmesen játszani rajtuk. Valamikor addig löktük magunkat, amíg az egyikőnk ki nem repült és betörte az állát, vagy a mérleghintán ketten ültünk egy társunkkal szemben és úgy lőttük fel az égbe. A sérülések folyton jöttek és mentek, mi pedig sosem tanultunk belőlük. Igaz, volt néhány pedig-jó-ötletnek-tűnt eset, amire azt mondtuk, hogy egyszer elég volt, de ez a ritkábbik eset. Tíz évesen még egyértelmű, hogy ha látjuk az egyiket felszállni az égbe, akkor a másiknak is ki kellett próbálnia, a földet érés pillanata noha elfelejtődött. Végigszaladtak ezek a képkockák előttem, majd követtem Karinát a hintához és beleültünk. Én azonnal lökni kezdtem magamat és el is értem egy viszonylag nagy kilengési szöget, de hozzám képest a lány nem tűnt annyira a határozottnak és tapasztaltnak. Először csak azt hittem, hogy direkt nem akarta magát lökni, majd mire rájöttem, hogy nagyjából mi lehet a való indok, megálltam és mögé léptem. Meglöktem először gyengén, majd egyre erősebben. Nem bírtam nem elmosolyodni azon, hogy a rellonos mennyire rácsodálkozott a hintázás érzésére. Fura, ez nekem több mint tíz éve volt, Karinánál pedig ezek szerint most érkezett el ez a pillanat.
- Már nem azért, de milyen gyerekkorod volt neked? – kérdeztem kissé csodálkozva, egyértelműen a hintázásra utalva. Reméltem, hogy ezzel nem bántottam meg, mert könnyen lehetett, nem valami szép oka volt annak, hogy nem hintázott eddig. Igazából nem sok közöm volt az ő életéhez, így nem is vártam, hogy kimesélje nekem a magánéletét, csak azért mégis érdekelt, mi miatt nem értett ehhez a játékszerhez. Kicsivel később jelezte, hogy ennyi elég lesz és megpróbálja egyedül lökni magát. Elálltam mögüle és visszamentem a hintámhoz, de már nem ültem rá, pontosabban ez volt a tervem, ám a viharos szél elért hozzánk. Erősen beletúrt a hajamba, ami bár nem volt túl hosszú, de azért meg kellett fordulnom, hogy ne lógjon bele a szemembe. A vihar szele már itt volt, ami azt jelentette, hogy hamarosan ömleni kezd az eső. Kérdőn Karinára pillantottam, de nem azonnal szólaltam meg, inkább vártam egy kicsit, amíg élvezte a hintázást. Mikor aztán azonban lelassult vagy magától, vagy pedig akaratlanul, feltettem neki a kérdés.
- Nem kéne lassan visszaindulni? – Nálam nem volt egy pulcsi sem, esőkabát pedig főleg nem. Oké, nem voltam egy nyavalygó srác, aki félt az esőtől, de elég ha csak a visszaút felén ázunk szét teljesen és nem a teljes falu-kastély távot vészeljük át szakadó esőben és erős szélben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 26. 14:44 | Link

Olivér


Néhány hét és beköltözhetek az iskolába. Már nagyon várom, hiszen eddig csak az előkészítő ablakaiból nézhettem hatalmas tornyait egy-egy unalmas tanórán, miközben próbáltam elképzelni, hogy mit is csinálhatnak odabenn a nálam idősebb boszorkányok és varázslók. Biztosan egészen más lesz a mostanihoz képest, főleg az zavar, hogy újra én leszek a legkisebb. De biztosan nem fogják szekálni a gólyákat, mint azt néhányan pletykálják idelenn... Számos oktató és felügyelő jön le a Bagolykőből is hozzánk, ráadásul helyi fiúként rengeteg odajáró diákot látok a szabad hétvégéken. Igaz, még egyikkel se álltam nagyon szóba, mert egy kicsikét félek tőlük. Másrészt tuti pisisnek tartanak, mert még nem nézek ki annyira idősnek. Emiatt sokszor érzem magam rosszul. Amúgy megtehetném, hogy bejárós leszek, de szeretném kipróbálni a bentlakásos életet, mert így sokkal könnyebben illeszkedhetek be az évfolyamtársaim közé. Apáék is szeretnének majd többet dolgozni kiadásaink fedezésére, ehhez pedig nem tesz jót, ha otthon vagyok, ezt már én is belátom.
Amíg viszont kötetlenebbül mozoghattam a faluban, s a nyárból is volt még néhány forró nap, addig lementem sétálni a főtérre. A bevásárlóutcát látni se akarom! Minden tele van iskolakezdéssel kapcsolatos rémségekkel, árulják a méregdrága ilyen-olyan cuccaikat, amiket a jövő héten úgyis elmegyünk megvenni anyával. Fúúj, nem kell! Én nosztalgiázni akarok. Utam tehát a játszótérre vezetett, ahol rögtön beültem egy magasabb hintába. Tizennégy éves vagyok bakker, a legtöbb csúszdára már papíron fel se engednek... Nagyon hamar elteltek az előkészítős éveim, kíváncsi vagyok, kikkel maradok még jóban az osztályból. Lábaimmal finoman hajtva magam kezdtem el előre-hátra hintázni, miközben a teret pásztáztam. Egyelőre néhány kisbabás anyukán kívül, akik éppen a homokozóba szoktatták a kicsijüket, még mást nem láttam. Vajon mindenki a felrúnázott számítógépe előtt görnyed, vagy csak egyszerűen nyaralnak?
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 30. 18:56 | Link

Alexa

Főnix

- Én már elég sokmindent olvastam, szóval idáig nem sok újdonságot véltem felfedezni a tananyagban, mondhatni előre tanultam. Persze azért akadnak kivételek, de valahogy nem kötnek le annyira. - válaszoltam a lánynak, miközben közönyös arcot vágtam ehhez a témához.
- Én nem bánom, ha elveszek a tömegben, valahogy nem foglalkoztat az egész - tettem hozzá unottan, mivel egyáltalán nem akartam, hogy kitűnjek a tömegből, mindenki törődjön a saját dolgával alapon.
- Nem is tudom... nekem inkább a művelődésről szól, szerintem én különbözök a többiektől, bár nem kizárt, hogy találok majd valakit, akinek hasonló az érdeklődési köre, mint nekem, bár erre szerintem kicsi az esély. - sóhajtottam egyet, majd megvontam a vállamat tudatva, hogy nem veszem ezt az egészet a szívemre.
- Azért azt nem hiszem, hogy unalmas életed lenne - mondtam neki immár vidámabban, ahogyan végignéztem rajta, hiszen elég talpraesett csajnak tűnt és látszott rajta, hogy még sokra viheti az életben.
- Én aranyvérű családból származom, jól kijövök a családommal. Látod, én még nálad is unalmasabb vagyok - nevettem el magam, bár azt nem kötöttem az orrára, hogy mostanság gondjaim adódtak a családtagjaimmal, mert még nem ismertem ahhoz elég jól Alexát, hogy megbízhassak benne, és amúgy sem voltam az a szószátyár típus. Különben is még csak néhány perce ismertem meg őt...
- Nem várom az iskolát, szerintem én is el tudnám sajátítani azt a tudást, amit itt oktatnak, bár ha valami izgalmasat tudnának nyújtani, azt szívesen venném. Jó ez így nem teljesen igaz, valamennyire várom, de inkább a későbbi éveket, amikor már jobban belemélyülünk a tananyagba.
Belegondoltam, hogy ha már nagyobb leszek, akkor bizonyára sokkal több tudásra teszek szert, de sose leszek ahhoz elég okos, hogy megelégedjek azzal a tudással, ami épp a birtokomban van.
- Mi leszel, ha nagy leszel? - tettem fel a kérdést, amit bizonyára már sokadszorra hallott, mert valószínűleg mások is érdeklődtek már ez iránt, de úgy gondoltam, hogy valamit biztosan válaszolni fog.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. augusztus 31. 12:29 | Link

Lepsényi Zalán

A levitás kérdése hallatán elgondolkodott. Nem értette hirtelen, hogy mire is célzott a srác.
- Átlagos. - Már amennyire átlagos lehet egy jégmágusnak. - Mindig sok hó van, ahonnét én jött. Én, és én testvéreim meg Dió mindig sokat korcsolyázni, szánkózni és hógolyózni. Nagyon mókás volt! - Mosolyogva folytatta, nem emlékezett semmi olyan rosszra, amiért azt mondta volna, hogy nyomorúságos volt a gyerekkora. Náluk igazából nem voltak annyira elterjedtek ezek a játszóterek, hisz ahol laktak, azt is hóból illetve jégből építették fel. Oké, mérleghinta és mászóka készült jégből, viszont az átlagos hintát nem tudták máshogy megoldani, mint bűbájjal. Ritka volt köztük az olyan, aki jártas volt a pálcás mágiához. Aki pedig értett hozzá, nem hintákat tákolt össze a bűbájokkal.
Amint érezte Karina, hogy már képes lesz ő maga is hajtani a hintát, kissé esetlenül kérte Zalánt, hogy álljon odébb. Ezt a fiú szó nélkül megtette, koncentráló arckifejezéssel nyomban megpróbálta hajtani magát. Sajnos ez tényleg csak kapálózás volt a részéről, a hinta pedig lassulni kezdett, egyre alacsonyabbra szállt fel.
- Jaj, neee. - Motyogta, majd a hinta szinte teljesen megállt. Letette a lábait, s felnézett, látta, hogy a hűvös, viharos szél épp belekapott Zalán fürtjeibe, ami alól az ő tincsei sem voltak kivételek. Kellemesen hűs volt számára. Szívesen maradt volna, bár a viharban nem akart kint ülni és szétázni.
- Hmm, lehet tényleg kellene menni. Lassan. - Válaszolta, közben az égbolt felé sandítva grimaszolni kezdett. Mintha azon ügyködött volna, hogy elzavarja a feléjük igyekvő viharfelhőket.
Ismét villámlott, ám a villám mellé mennydörgést is kaptak. Karina vicsorgása sem volt túlzottan hasznos, esetleg a másik arcára varázsolhatott egy halvány mosolyt. De még az sem volt száz százalékig biztos.
- Jó, mi menni! - Felállt rémülten a dörgő égbolt hallatán, kirázta hideg, libabőrössé vált emiatt. Gyűlölte ezt a hangot, mintha csak az apját hallotta volna, amikor dühbe jött, mert eltörték Dióval a jégkristály vázát.
Toporzékolva várta Zalán válaszát, közben hol a levitásra, hol az égboltra pillantott, a viharos szelek pedig egyre gyakoribbakká váltak. Szőke lobonca ide-oda szállt, lassan ő magát is elvitte a széllöket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. szeptember 3. 22:20 | Link

Zoé

  A nyár utolsó napjai még tartogatnak meglepetést, hisz az időjárás olyan bizonytalan mint a kutya vacsorája. Egyik pillanatban megfagy az ember, a következő pillanatban meg nem győz árnyékba vonulni. Szerencsére ez a nap éppen kellemes időt tartogat mindenki számára. Nem, egyáltalán nem strandoló idő - sajnos - de mégsem az a fagyasztó, hanem az, amit elvisel az ember fia.
  Főhősünk - bár jobb szó lenne rá, az, hogy alanyunk - a faluba igyekezett, ott is inkább a játszótér felé. Az emlékeit szeretné itt felidézni, főleg a jókat. Beül egy hintába és hol az emlékeibe, hogy pedig a gondolataiba mélyed. Egyik pillanatban hosszabb időre megfeledkezik arról, hogy lökni kéne magát és olyan ábrázattal ül a lassuló hintában, mint aki elbambul, vagy éppen kiesni készül a szemein.
  Elmélkedéséből éppen az téríti vissza, hogy égnek a szemei. Hiszen ezen idő alatt még csak pislogni sem volt ideje. Most meg nemcsak, hogy égő érzés keríti hatalmába a szemét, de még úgy is fest, mintha sírna. Egy pillanat erejéig gördül csak le egy könnycsepp szerűség az arcán, máris odakap és letörli, valamint szemét dörzsölni kezdi. Fél percig kinyitott szemmel körbenéz, ki látja őt így, majd mikor nyugtázza, hogy nincs ember fia se lánya se, aki ebben az állapotában észrevenné, behunyt szemmel hintázni kezd megint.
  Lépések zajára lesz figyelmes, mintha közelítenének felé. Mindenesetre, úgy tesz, mintha nem őhozzá jönne valaki, hisz biztos, hogy valaki máshoz megy, de erre esik neki útba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 4. 21:36 | Link

Zoli

Most, hogy gyakorlatilag is enyém a szünet, alig vagyok fent a kastélyban. Indokom sincs rá, na meg annyira késztetésem sem. Kell a pihenés, bár hozzáteszem, hogy azért nem szakadtam meg a tanévben sem. Mégis. Valahogy sokkal szívesebben vagyok a faluban, és járkálok körbe- körbe, minden nap. Imádok itt lenni, azután meg pláne, hogy jó pár napot nem voltam itt. Hiányzott. Nagyon, nagyon hiányzott, így egy ideig biztos, hogy nem fogom innen kitenni a lábam huzamosabb időre.
Fogalmam sincs, hogy miért tartok arra, de a játszótér lesz a célpontom. Nem is vagyok egyedül, bár könnyű ezt hinni. Nem is szólalok meg, hátha zavarok, csak leülök az egyik hintára, közel arra, amelyiken Zoli ül. Csak ülök, meglököm magam néha, és várok. Néha ennyi is elég, nem kell semmi más. Ha meg mesélni akar, hát majd megteszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. szeptember 6. 19:47 | Link

Kamilla
Vizsgaidőszak után, Nina előtt


Ha már mind a ketten szabadok és mind a ketten itt laknak, hát kapott egy tiszta pillanatán és elhívta magával Kamillát is. Túlságosan ráfeszült idén a vizsgaidőszakra, de bizonyítani akart magának, hogy a folyamatos kihagyások mellett is képes teljesíteni. Megkérdőjelezhető, hogy jó döntés volt-e, hisz a rohamai csak sűrűsödtek a stressz miatt. De már vége van, végre lazíthat kicsit - már amennyire ő erre képes.
Viszont a fejfájása állandó maradt, hiába nem erőlteti már annyira a fejét, mint korábban. Egyszerűen már képtelen kellőképp koncentrálni és mindig csak azon retteg, hogy mikor ragadja el újra és újra a sötétség.
Kivéve most. Most tényleg próbál lazítani, nem gondolni a kelleténél többre. A hintában ücsörög, kezében fagyival, amire meghívta Kamillát is, ha már van olyasmije, hogy zsebpénz. Valamire azt is el kell költeni.
- Mentek majd valamerre a szünetben? Vagy apáddal még mindig nem rázódott helyre minden? - Próbál érdeklődni, ha már mostanában nemigen beszélt senkivel. Pedig szeret a lánnyal lenni, de egyszerűen képtelen volt bárkit is megtűrni maga mellett - legalábbis egy kivétellel.
- Vannak még rémálmaid? - Oldalvást pillant rá, azért nem akarja, hogy Kamilla kényelmetlenül érezze magát. Ő csak kíváncsi, meg jobb, ha a lányról beszélnek, mintha róla. Erre a gondolatra meg is dörgöli a halántékát. Most tényleg lüktet, vagy csak képzeli?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 7. 11:08 | Link


I'm not tryna say it but it's what you became
You want me to fix you but it's never enough
That's why you always call me cause you're scared to be loved
But I'll always be there for you, I'll always be there for you
I'll always be there for you, boy I have no shame


Lógatom a lábaim, meg néha, mikor eszembe jut néha eszek a kezemben levő gyümölcsös fagyiból, hogy ne olvadjon rá a kezemre. Többnyire csendben ülök, és igyekszem visszafogni magam, hogy ne szögezzem neki a kérdéseim - amikből meg kell vallani, rengeteg van. Például, hogy miért kerül, vagy miért nem beszél velem, bár az is elég érdekesnek tűnik, hogy mi a baj vele? Mert nyilván van vele valami baj, én meg vagyok olyan kis hülye, hogy törődöm is vele.
- Azt mondta el akar menni a Balatonra - megvonogatom vállaim, a gondolatra elhúzom a szám. Az apám, na ő egy teljesen más világ, és mikor épp azt hittem, hogy kezdem kiismerni, akkor ő teljesen kivetkőzött magából és elkezdett inni, én meg mehettem isten hírével. Nem mondom, hogy meglepett a dolog, nem ez az első eset, hogy eltaszít magától. A tudattól, hogy egy légtérben maradok vele ismét fájni kezd a karom, mire egy szusszanással fűszerezve fészkelődni kezdek a hintában, s akaratlanul is az alkaromra kötött kendőre vándorolnak ujjaim. Fáj. Még mindig fáj. Rá pillantok, majd a következő kérdésére lesütöm szemeim. Nem szeretek beszélni a rémálmaimról, főleg most, hogy egyre többen vannak, gyorsabbak, intenzívebbek.
- Igen - némi hallgatás után válaszolok csak, hangom halk, a szó közepén még mintha meg is remegne - de semmiség - valami iszonyatosan nyomorék mosolyt sikerül kanyarítanom ahogy újra rá nézek, és ha Bence csak feleannyira is ismer, mint ahogy én azt gondolom, akkor magától is rájöhet, hogy ez minden, csak nem semmiség. Viszont nem akarom, hogy ő is jöjjön a pszichológus témával mert nem, nem vagyok beteg, és legjobb értesüléseim szerint rosszakat álmodni még nem bűn. Szóval ja. Tökéletesen rendben vagyok, komolyan mondom. Kár, hogy még én sem hiszem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. szeptember 24. 13:02 | Link

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat
Kicsit későn, szorrika


- Szupcsi-tupcsi, de nya, addig nem mehetek, amíg nem szedöl le! -utaltam arra, hogy szedjen már ki végre, nem akarom itt leélni a kicsíny kis éléetemet! De várjunk csak! Most, most randira hívtam? Jézi, randira hívtam! Mondjuk cuki srác, adok neki egy esélyt. A magasség próbán könnyű szerrel átment, vagyis nem kell majd rugú-cipőt vennem, ha a szemébe akarok nézni, ami jó dolog. Végül a hősöm megnyugtat, hogy mindjárt megment. Nem sieti el. Ez egy újabb jó pont. Mert megfontolt, nem rohan, nem habzsolja úgy a dolgokat, mint én (kivéve az édességet, azt én eszem a leggyorsabban) és így majd talán rásarkall, hogy józanabb legyek és ne pörögjek annnyira.
Mindjárt megmentődök, mindjárt kiszabadulok a gonosz mászóka fogságából. Már az egyik csülköm kint van, maradt a másik. A jobbos. Ebben az esetben viszont nem annyira jobbos, mert elég szencsétlen dolog utolsónak kiszabadulni egy ilyn szorult helyzetből. De én szurkolok a jobbosomnak és ahogy hallom, az egyszemélyes felmentő seregem is. Mindárt. Megvaaaan! A nagy lendület mindkettőnket a földre küldött. Szegény srác, kicsit agyon nyomhattam, mert rá estem és hallottam valami nyikkanást, tudjátok, mint s rajzfilmekben. Bevallom, én is sikítottam, csak amíg füldre nem értem. Ki se bírtam nyitni a szemem, amíg biztos nem lettem abban, hogy élve, a füldön, illetve a megmentőmön trónolok. Kinyitom a csipám, felülök, körbenézek. Élek! ÉLEEEEK! Vigyorogva felpattantam, pörögtem, ugráltam, örömömben kántáltam.
- ÉLEEEK! ÉLEEEEEK! TÚLÉLTEEEEM! -újongtam, majd hasra feködtem és megcsókoltam a földet. - Édes anyaföld, hiányoztam? -majd észrevettem a földön heverő hercegemet, aki megszabadított a fogságból. Négykézláb odamásztam hozzá, megöleltem és egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Megmentettél! Én hősöm! Hálám örökké üldöz majd! Magszabadítottad a királylányt! -ölelgettem, ahogy tudtam, majd hírtelen elengedtem.
- Az én nevem Hayley! Megtudhatom a megmentőm nevét? -mosolyogtam rá szégyellősen és talán kicsit vöröses arcal is. Mint a filmekben. Éreztem, hogy ebbőllehet valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. október 2. 16:21 | Link

Zoé

Hallja, hogy a mellette lévő hinta néha halkan megnyikordul. Kellemes dallamnak ha a fülében egészen addig, míg rá nem eszmél, valaki leült mellé. kinyitja szemeit nyugodtan és egy ismerős arcot pillant meg.

- Szia Zoé, rég láttalak. Hogy telt a nyarad?

Egészen aprókat lök a hintán, néha lopva a ismerőse felé pillant. Néha a hulló faleveleket figyeli. Szinte már sajnálja, hogy a nyár így elrohant. De hát ez az élet rendje. Hisz a jó idő egyszer véget ér, helyette jön a tél, amikor jobb bent mint kint, bár azért a havas levegő se rossz, de abból természetesen kevesebb a jobb. Aztán itt a karácsony lassan, ami kicsit fellelkesíti a srácot, de ez viszont azzal jár, hogy ki kell találni, kinek mit adjon ajándékba.

- Ez a nyár is gyorsan elment nemde?

rúg egyet a porba, amit szerencsére az éppen picit felkerekedő enyhe szél távol viszi tőlük. Felsóhajt, a porban mintha valami figura alakját vélné felfedezni. Ezt lehet csak a képzelete játssza el vele, de picit mókás. El is mosolyodik, hogy ezzel a mosollyal ismét Zoéra pillantson. Csupa fülként hallgatja a lány válaszait és véleményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 14. 11:17 | Link

Hűvös van, de nem gond. Jön az ősz, szóval ez mind természetes. Már úgyis hiányzott, hogy kicsit vastagabb ruháim elővegyem, szóval minden rendben. Mindezért pedig a kedvem is viszonylag jó, így szívesen elegyedem a szokásos fesztelen beszélgetésbe, főként azért, mert Zoli társaságában nem kell attól tartanom, hogy nagyon kellemetlen végkimenetele lenne az egésznek. Csak hallgatok, és egyszerre reagálok rá, kicsit tömörebben, mint szeretném.
- Jó volt. Voltam sok helyen. De újra itt lenni, mindennél megnyugtatóbb.
Attól eltekintve persze, hogy a terveim nem így szóltak, konkrétan teljesen másképp. De szeretek itt lenni, szóval nagyon jó volt visszatérni.
- Neked hogy telt a nyár? Közelebb jutottál a végzős évedhez?
Az a végzős év. Nekem nem is volt olyanom. Tavaly végeztem ugyan, de azért mégsem. Senki egy kukkot akkor nem mondott nekem, mintha nem is lenne akkora dolog, mint az, hogy az ötödiken, vagy anno hetediken túl vagyunk. Pedig igenis nagy szó. Én legalábbis így érzem.
Lábammal a kavicsokat bökdösöm a hinta alatt, miközben éppen, hogy csak egy icipicit lököm magam, ami abból áll, hogy kb. csak nem ülök egy helyben. De ezen változtatni kéne, szóval egyszer csak elkezdem lökni magam, egyre jobban és jobban. Imádom a magasságot. Ilyenkor szabadnak érzem magam, mint a madár, és ez csak emeli a jó kedvem, ami arra a cseppnyi időre sem apadt alább, amíg a nyomorommal voltam elfoglalva.
- Verseny, ki lendíti magát magasabbra?
Kérdezem a fiútól, a szememmel, így fejemmel is követem őt, lengjen bármennyire, aztán szép lassan hagyom érvényesülni a gravitációt, és nem lököm magam, hogy visszatérjek mellé. Elvégre úgy ér, ha egy szintről indulunk. Ha meg nem megy bele, hát majd újra belendítem a saját hintám...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 15. 11:50 | Link


A legutóbb eléggé összevesztünk. Vagyis nagyon. Nagyon nagyon, és mindketten mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És én azóta gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy elássuk a csatabárdot. Mert ő a nővérem, és nem birok úgy létezni, hogy a nővérem haragszik rám, úgyhogy erről ennyit.
Amikor edzésről mentem hazafelé - mármint haza hazafelé, a szüleimhez -, láttam a hirdetést a kis döggel. És tádá, most itt ülök, a puha, szőrös kis kék szemű kutyu meg itt mocorog az ölemben, hogy le akar menni és járkálni. A helyzet az, hogy én szívesen el is engedném, de félek, hogy elkóborog, és valahogy nem akarom elengedni a fél vagyonom. Szóval ja. Az elülső lábai alá nyúlok, megemelem, mire ő nyüszögve néz szembe velem. Nem vagyok egy olyan ember, aki egyből elolvad az ilyenek láttán, de ez most tényleg olyan aranyos, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni és nyúzni. Komolyan.
Visszateszem a kutymuszt az ölembe, megnézem a karórámon, hogy mennyi az idő.
- Mindjárt itt lesz anyád - sóhajtva nézek le rá, most így tök természetesnek találom, hogy beszéljek egy kutyához. Amúgy elméletileg az egyszerű mondatokat értik, szóval még nem is vagyok annyira hülye. - Ha eljön. Remélem tetszeni fogsz neki, sokba kerültél - megcsóválom fejem, remélem, tényleg eljön. Nem haragudnék rá, ha nem tenné meg, tulajdonképpen jogos lenne. Megsértettem, és még késő is van, már rég besötétedett, mire visszaértem a faluba. Mert ugye kutyával utazni nem olyan, mint egy hoppanállás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. október 15. 13:06 | Link

Öcsibogyó
Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom.

Noha egy házban élnek, alig kommunikálnak, ráadásul Adrian annyira megorrolt rá, hogy végül haza is költözött a szüleikhez. Illetve az ő szüleihez, mert Shayleen nem hajlandó elismerni azt a két akárkit. Otthon persze nyilván ellene van hergelve az öccse, így az utolsó támaszát is kirántották alóla. Nem boldog.
Most pedig kapott egy levelet Adrian-től, hogy találkozzanak a játszótéren. Talán már a cuccait is össze kéne csomagolnia és visszaköltöznie a kastélyba. Miért kellett múltkor mindent Adrian fejére borítania? Miért borult ki annyira? Nem lett volna szabad, hiszen nagyon jól megtanulta, hogy akkor van biztonságban és békében az ember, ha mindent magában tart. Eddig így is volt, nem mondott semmit az öccsének, hagyta, hogy jótékony tudatlanságban éljenek egymás mellett és, míg ő a saját poklát járta meg, meg sem fordult fejében, hogy testvére is leszállt a sajátjába. Hogy őt is ugyanannyira bántotta minden, mint a lányt, hogy neki sem volt könnyebb. Hogy egyedül volt, pedig szüksége lett volna Shayleenre, aki viszont azt hitte, pont azzal óvja meg a fiút, ha bezárkózik. Nem akarta, hogy Ő is úgy nézzen rá, ahogy az orvosok, ahogy a szülők, ahogy mindenki. Neki csak egy jó, gondoskodó, szerethető és értékes nővér akart maradni, aki fontos. Végül mégis mindent elrontott.
Nehézkesen indul el közös házukból és még egyszer ránéz. Üres nélküle. Letöröl egy könnycseppet és lenyeli a bánatát. Ahogyan azt is, hogy mióta Adrian elment, azóta megint alig eszik, ez viszont a legkevésbé sem az anorexia, sokkal inkább a depresszió velejárója. Nem tud aludni, álmatlanul forgolódik, étvágytalan, folyton fáradt és képtelen kimozdulni a kis zugából. Csak fekszik egész nap a takaró alatt és már olyan gondolatok is megfordultak a fejében, hogy ő teljesen haszontalan. Hogy már senki sem szereti és senkinek sem kell.
A játszótérhez érve habozik, hogy odamenjen-e a fiúhoz, hiszen nem tudja, hogyan nézhetne a szemébe. Végül minden bátorságát összeszedi és megindul felé, azonban a kutyust észre sem veszi. Sötét is van már, gyenge is már, fél is. Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 15. 13:21 | Link


Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod.

Fogalmam sincs, mit akarok neki mondani. Mindent. Hogy szeretem, és nem akartam bántani, és nem akartam elhagyni, csak gyenge vagyok. Mert igen, ez a helyzet, még, ha nem is igazán látszik. Shay nélkül gyenge vagyok, és nincs elég vér a p**ámban, hogy ezt így ki is mondjam. Mintha megérezném a jelenlétét, úgy kapom fejem a játszótér bejárata felé, és ahogy megpillantom, mintha csak egy hatalmas kő esne le a szívemről. Tény, hogy jobb lett volna otthon szabadjára engedni a kis állatkát, és hagyni, hogy megtalálja egy cetlivel a nyakában, de nekem az ilyenek csak akkor jutnak eszembe, mikor már késő. Szóval ja.
A közeledtére bedugom a hathetes puppyt a bőrdzsekim és a pulóverem közé, felállok, összefonom karjaim a hasamon. Csak, hogy az a kis béna ki ne essen itt nekem.
- Szia - halványan, félszegen mosolyodom el, igyekszem a szemébe nézni. Mert amúgy az után, amit csináltam, valahogy nem jön, viszont ismerem Shayleent, és tudom, hogy, ha nem ezt tenném, azt hinné maga miatt van.
- Hiányoztál - vallom be egy szusszanás kíséretében, elfintorodom, ahogy a kölyök mocorogni kezd. Aztán vakkant is egyet, mire én meg köhécselek párat, mert nem akarom még most lebuktatni magam. Sem őt. Visszaülök a padra, biccentek neki, hogy, ha akar, akkor tegyen ő is így. Összeszorítom ajkaim, most jön csak igazán a nehezebb része. Nem szoktam bocsánatot kérni, úgy senkitől. És utálom, mikor meg kell tennem. Mint most. Mert bizony meg kell tennem.
- Ne haragudj azok miatt, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan... Meg nem gondoltam át. Szóval igen. Ne haragudj - felpillantok rá, idegesen rágom a szám szélét. A kis dög meg csikizi a hasam, amitől legszívesebben nevetnék de amúgy nem akarok nevetni, mert félreértené. Vagy inkább nem értené. Szóval semmiképp sem sülne ki jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. október 18. 14:00 | Link

Zoé


Zoé pontosan kimondja azt a mondatot, amit a srácunk önmagában is érez. „… újra itt lenni, mindennél megnyugtatóbb.” Mintha a lány kitalálná, mire gondol ő maga is. Összegezve a nyári emlékeket magában, elkezdi magát lökni lomhán. Vesz egy mély levegőt és a lányra nézve őszintén beszélni kezd.
-Idén a nyaramat a kastély falain belül töltöttem. A nyár kezdete előtt, a szüleimtől levelet kaptam, hogy nem tudnának fogadni, mert apám külföldre utazott, munka ügyben, amiről kiderült, hogy nem kapta meg. Egy próbát megért neki. Anyám meg nem tudott volna mit kitalálni a nyárra, hisz neki is sok munkája volt. Szinte annyi, hogy amikor szabadidője lett volna, akkor is a munkáját kellett csinálnia. Szóval jobb híján inkább itt maradtam.
Azt már persze nem teszi hozzá, hogy még szokatlan neki a varázslét, hisz nem első évfolyamos, hanem már negyedikes. Még mindig nehezen tudja felfogni, de már azért kezd vele megbarátkozni. Természetesen a nyári itt tartózkodása alatt sokat olvasott. Főleg a pálcákról, hisz felkeltette az érdeklődését, hogy hogyan és mi módon kell vigyázni a tulajdonára.
A fene megeszi, megint elkalandozott a gondolata, így észrevétlenül, de ráz egyet a fején. Reméli hogy nem untatta az előbb a monológjával Zoét.
-Benne vagyok, de szerintem adok neked kétlökésnyi előnyt, hisz a legjobbal szállsz szembe, hinta terén és így fair.
Neveti el magát a srác, majd lendülésre készen állva, megvárja, míg a lány a második lendülete után beszáll ő is. Ha nem egyezik bele, akkor Kilt fiatalúr megelégszik azzal, hogy együtt indulnak. Ezzel a labdát visszapasszolja a versenytársának, hisz a kesztyűt felvette, a srác kész a hintapárbajra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 12. 10:34 | Link

Nem hangzik olyan jól, mint a saját programom, bár abban is van valami jó, ha valaki akkor is itt van, amikor rengeteg szabadideje van. Akkor mindenre jut idő, vagyis sokkal több mindenre van  lehetőség, mint egyébként. Tudom. Tapasztaltam, így csak vigyorgok, mert felrémlik bennem az a temérdek emlék, amit a tavalyi, és az előtte lévő szünetben éltem itt át. Bár én hazamentem akkor is valamennyi időre, de javarészt itt voltam a falak közt. Vagyis fent a kastélyban.
A hintapárbajnak pedig semmi akadálya, így szinte rögtön nekiállok lökni magamon, ahogy Zoli is beleegyezik, plusz így talán még több előnyt is kapok, mintha előbb belemennék. Gyermeki. Olyan felszabadult, mintha nem is itt élnék. A levegő, a nulla gravitáció, érzetre legalábbis, és vidámság, meg móka.
- Remélem  nincs bűbájjal lekorlátozva, meddig repülhetünk.
Mondom a jókedvtől csilingelő hangommal, amit még a hülye is lazán észrevesz. Nem is figyelek magam köré, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik pillanatról a másikra kapom elő a pálcám, amikor már közel párhuzamost zár be a hintám lánca a földdel, majd egy bűbájnak köszönhetően egy pillanatra tényleg repülök, hogy kecsesen érjek talajt, óvatosan, mintha félnék rálépni.
A versenynek ezzel vége, mindegy, hogy ki nyert, de ötleteim csak tobzódnak.
- Gyere, kapj el!
Hívom ki az újabb játékra, aminek a neve, fogócska. Amint pedig kimondom, már futok, valahova messzire, az egyik mászóka mögé. Ott van rejtekem, és nehezebb elkapni, ha van köztünk valamilyen tárgy. Csak gyorsabbnak kell lennem. Nem olyan nehéz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 23. 16:42 | Link

Kamilla

Mondhatjuk, hogy egészen sok ismerősöm származott a Bagolykőből. Nem csak abból az időszakból, mikor ide jártam, sokkal későbbről is, mivel néha elszoktam jönni megnézni egy-két házak közt zajló kviddics mérkőzést, ha az időm éppen engedte.
Egy ilyen alkalom során találkoztam Kamillával is, akit utána félre is hívtam beszélni. Ha valaki jól nyomja, akkor azon nincs mit tagadni, ő pedig nem játszott rosszul. Javasoltam is neki, hogy esetleg próbálkozzon meg egy helyi ificsapat felvételijén. Fogalmam sincs, hogy végül elment-e.
Annyi biztos, hogy most itt voltam Magyarországon és így több időm és energiám tudtam az itt élő ismerőseimre fordítani. Oké, a német és lengyel haverjaim néha kicsit nehezteltek, amiért kevesebbet vagyok otthon, de az csak egy dolog. Attól még ugyanúgy tudtam nekik alpakka fejet vágni ha esetleg kommunikáltunk. Köszönöm, kamerás mobiltelefon!
Szóval úgy gondoltam, ha már egyszer  úgyis a környéken járok lecsekkolom a leányzót, hogy mi is van vele újabban. Éppen ezért küldtem neki egy baglyot, amiben megírtam, hogy ha van kedve, ma délután háromkor találkozzunk itt a játszótéren.
Én jelen pillanatban madár módjára gubbasztottam egy mászóka tetején, a kedvenc fekete bőrkabátomban és farmerban. Még túl meleg volt a december ahhoz, hogy túlságosan felöltözzek. Ezt megcáfolandó egy prémbe öltözött néni rohant el nem messze a kutyájával. Még azon is kabát volt.
- Magyarok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 25. 14:25 | Link


öltözetsetting fires

- Hogy mi a probléma a magyarokkal? - mustárszín kabátomba mélyesztem kezeim, ahogy elmosolyodva pillantok fel a gubbasztó kviddicsesre. A hangom sem rosszindulatú, inkább élcelődő, olyan viccesen piszkálódó.
Amikor írt, ugyan nem válaszoltam, de egyértelmű volt, hogy eljövök. Egyrészt mert miért is ne jöttem volna el, másrészt pedig amúgy sem volt mit kezdenem magammal az ágyban való fetrengésen kívül. Jó, nyilván ott a takarítás, meg a főzés, amik kihagyhatatlan dolgok, ha az ember együtt él az apjával, de azok olyan kis mellékesek. Majd meglesznek.  
- Hogy-hogy erre? - felmászok mellé, aztán le is pakolom magam, a lábaim lelógatva lóbálom meg azokat. Kezem megtámasztva magam mellett pillogok rá, ahogy kicsit oldalra billentem fejem, s ezzel meg is szabadulok az arcomba lógó, barna tincsektől.
- Merre hagytad a sikongó rajongóid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 25. 22:58 | Link

Kamilla

Éppen nemtetszésemet fejeztem ki a kutyák gardróbját illetően, sztereotípiába nyomorgatva bele egy egész nemzetet, mikor is a várt leányzó megjelent a színen. Persze egyből rá kellett kérdeznie, hiszen ő is e pompás népet gyarapította. Kabátos kutyák...
- Teljesen nonszenszek vagytok. Én itt ülök pulcsiban, meg sem rezzenek, a néni még az ebre is garbót húzott, pedig nem hiszem hogy a kis karikalábú tacskó annyira odafagyna a talajhoz! - tártam szét a karjaimat tanácstalanul állva az eset előtt. Mi lesz a következő, sapka, hogy ne fázzon a füle? Goromba gorgók...
Nem lepődtem meg azon, hogy Kamilla eljött, igazából számítottam rá. Ha másként dönt, akkor szerintem úgyis vette volna a fáradtságot egy fecnire, hogy "hé, Bojarski, alkalmatlan az időpont". Azonban ő közben letelepedett szintén a mászókára, én meg elvigyorodtam.
- Áh, kis magyarországi kitérő az elkövetkezendő x időre... tanulok, meg meglátogattam Szofit... szóval ja, ilyesmik - vontam meg a vállamat, miközben a kapucnimat igazgatva figyeltem hol az utcán közlekedőket, hol a Rellonos leányzót. Nem mondhatnám, hogy sokat változott mostanság.
- Azt hiszem, legutóbb Pesten láttam őket, akkor sikerült felugranom egy buszra és elmenekülni... Azóta nem igen volt hozzájuk szerencsém - csóváltam meg a fejem, majd ránéztem - És veled mi van mostanság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. december 3. 11:35 | Link


Felvonom szemöldököm a számára jogos kiakadáson, meg érvelésen. És itt most kiemelem, hogy számára jogos.
- Nem hiszem, hogy te meg a tacskó egy égövi állatok lennétek - elhúzva szám pislogok rá. Bizony, itt vannak faji eltérések, meg amúgy is, Bojarskinak nagyobb a teste, több hőt tud termeli, ellenben szegény kicsi tacsival. Szegény, szegény kicsi tacskóka.
A válaszára csendben bólintok, hagyom, hogy végigmondja, amúgy sem vagyok az a beszédes, közbevágós fajta. Tulajdonképpen soha nem is voltam az, már csak abból kiindulva sem, hogy magam ismerve én is utálom, ha valaki a szavamba vág. Szóval ja.
- Tehát eleget leszel itt ahhoz, hogy kigyere a meccseimre és végignézd, milyen jól teljesítek - elvigyorodva fordítom felé a fejem, ahogy nem szűkölködöm a túlzásokban. Az, hogy "milyen jól teljesítek" egy kicsit erős ugyan, tekintve, hogy még mindig nem lőttem egy gólt se, de - ez itt most egy hatalmas de - eddig tök sikeresen szereltem, meg szállítottam a kvaffot egyik oldalról a másikra. Szóval ja. Ahhoz képest, hogy én terelőnek indultam, kezd egész jó kis hajtó válni belőlem. Amit tulajdonképpen Míneának köszönhetek.
- Hát én is megvagyok - megvonogatom vállaim, most lenézve szemlélem az alattunk elterülő homokot.
- Készülünk a csapattal az idényre, éldegélek az apámmal, ilyenek -nos, ez már kevésbé mondható izgalmas életmódnak. De kezdetben megteszi.
- Mikor jöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 3. 12:13 | Link

Kamilla

A lány kifejtette véleményét, miszerint én, meg a tacsi nem vagyunk egy súlycsoport, mire szinte rivalizáló pillantással mértem végig a lassan távolodó, aranyos, négy lábú szőrcsomót. Igen, határozottan aranyosabb volt nálam. Talán a cukisági faktor egybefügg a fázással. Vagy csak egész egyszerűen a tacskó hasa túl közel van a földhöz. Néha muszáj elvont gondolatmeneteket lefolytatnom magammal.
- Lehetséges. De ez a néninek nem ad indokot a bundára és a kucsmára. Bár lehet, csak szolidarit a tacskóval - sóhajtottam fel végül, végigszántva az ujjaimmal a tarkómon, majd ismét a mászókán nyugtattam az ujjaim, miközben a tekintetem a Rellonos lányra tévedt. A szemöldököm automatikusan a homlokom közepére vándorolt a kijelentésére, de azért közben kissé el is vigyorodtam.
- Nem hiszem, hogy ezt átgondoltad eléggé, Kamilla... De persze, meg akarom nézni, hogy haladsz - bólintottam, hiszen egyértelmű volt, hogy ki fogok majd ülni egy Rellon meccsre, hogy lássam, hogyan is alakul a jövő generációja.
Elmesélte, nagyjából mi is a helyzet vele, mire én hümmögve bólogattam egy párat, jelezve, hogy bizony figyelek, még akkor is, ha nem úgy néz ki elsőre. Azonban az idő számomra relatív volt, nem igazán mértem percekben. Sokkal inkább élményekben, talán ezért is értem oda a legtöbb helyre időben.
- Fogalmam sincs. Három edzéssel ezelőtt. Az olyan hattól kilenc napot jelent - vontam meg a vállamat végül lazán, mintha ez lenne a normális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér