31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 4. 16:00 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám

Épp egy remek napra virradt, hála nincs tanítás, elvégre hétvége van, helyette inkább sétálok a faluban. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a játszótér, sokat nem hallottam róla. Lassan lépkedek, kellemes az idő, a szél se túl erősen fúj, de nem is engedi, hogy fülled, meleg legyen.
Lassan közeledek is a hely felé. Furcsa, hiszen itt sok gyereknek kéne lenni, de alig vannak páran. Látom, az a pár gyerek bizony igen nagy fantáziával rendelkezik. Az egyik számomra igen érdekes, hiszen becsukott szemmel, kezeit és lábaid a kötélbe fonva fekszik rajta. Lassan és lehetőleg halkan odaosonok és játékosan megrázom a kötelet, mintha valaki más is mászna rajta.

- Vigyázz, mert vacsora lesz belőled!

Szólok rá, majd abbahagyom a rázást és nevetve leguggolok, annyira jól esett ez a kis tréfa, hogy a könnyeim is potyognak. Lelkem mélyén reméltem nem hozom rá túlságosan a frászt a srácra. Nem venném a lelkemre, hogyha miattam nem jönne ki megint a játszótérre.

- Bocsi, csak jó tréfának véltem. Egyébként Kilt Zoltán vagyok. Téged hogy hívnak?

Mutatkoztam be és érdeklődöm utána. Majd nyújtom felé a kezem, hátha viszonozza a kézfogást. Szerintem remek barátra leltem így a véletlennek köszönhetően. De ez majd elválik, hogy hogyan reagál a dolgokra. Kicsit körbenéztem és hát remek gondolkodó helynek és remek társadalom megfigyelőnek tituláltam magamban a helyet. Gyakrabban kéne ide járnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. május 5. 18:23 | Link

Katkó <3 - zárás

Még mindig nem fér a fejébe, hogy Kati ennyire túllendült az egészen, biztos benne, hogy ez valami védelmi mechanizmus nála Yarista szerint. Azért reméli, hogy miután sikeresen – ebben most biztos, hogy sikerülni fog a dolog – visszaadja a hangját a lány, megnyugszik majd és elkezdhetik közös jövőjük első lépéseit. Ezt még a régi lezárásnak szánja, és biztos benne, hogy még ma elmegy Vikohoz, meglátogatni a sérült Eperlányt.
- Jól van, jól van – adja meg magát végül, és némi viccelődés után, átváltozik sassá, és bár érti, hogy mit mond neki Kati, nem tud vele mit csinálni. Nehéz egy sasnak grimaszolni, és maximum rikoltozni meg vijjogni tudna, de most az sem megy. Azért megnézi magának Katit így is, oldalra billentett fejjel, és nagyon kíváncsi már, hogy a kedvesnek sikerül most már végképp megszűntetni az elrontott melodimágiát. Megvárja, amíg Kata ráhangolódik, és megszűnteti a varázslatát.
- Víj – szól a sas Yar újból, és még párszor kipróbálja magát. Ha tudna, tapsolna, de így csak odabújik a fejével a lány lábához és beledörgöli szőke fejtollait. Ennyi az ami jelzi, hogy nem közönséges sas - már ha egy ekkora lényt lehet közönségesnek nevezni -, hanem animágus. Majd mikor már kellő távolságban van tőle Kati, visszaváltozik egy rövid koncentráció segítségével.
- Há, nem is vagy tehetségtelen. Köszi – vigyorog szemtelenül, majd odalép a lányhoz és szorosan átöleli őt. Szemtelenül megpaskolja a hátsóját és jólesően válik el Katitól. Megcirógatja a lány arcát és kékjeit az őzbarna íriszekbe fúrja.
- Nos, izé, mit is mondhatnék. Talán nem is kellene semmit – hirtelen megcsókolja újra Katát, majd elindul a játszótérről jókedvűen, otthagyva kedvesét. Azért hátra-hátra néz, még integet is néha, majd egy pillanatban elhoppanál az ispotályhoz, hogy minden, ami a lelkét nyomja, most már felszabaduljon végleg, és folytathassa az életét, remélhetőleg több sikerrel, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. május 6. 15:17 | Link

Tilda

Látom Tildán, hogy nincs minden a legnagyobb rendben vele, valami baj van. Pedig olyan szép az idő... A Nap süt, alig van felhő az égen, és még a madarak is csicseregnek. Ilyenkor egyszerűen nem lehet szomorúnak lenni. Mondjuk én könnyen beszélek, nekem most minden olyan szép, és tökéletesen rózsaszín, hogy olyannak a világot más nem nagyon láthatja. Mindenben meglátom a jót s nincs olyan, hogy gonosz, csak épp nem túl kedves, vagy aranyos. Bár vannak emberek, aki épp hogy morcosan cukik. Például a Rellon egésze, Őket is úgy megölelgetném, és megpuszilgatnám, bár nem biztos, hogy annyira örülnének ennek. De utána csak még cukibbak lennének.
Biztos valami szomorú dolog jutott Tilda eszébe, máskülönben nem vágna ilyen fancsali képet, ugyanis, ha egy boldog emlék támadta volna le, akkor biztos mosolyogna. Olyat még én se hallottam, hogy valaki  azért lenne szomorú, mert eszébe jut valamilyen örömteli pillanat a múltjából. De már itt vagyok, és célomnak tekintem felvidítani a könyvtáros nénit, hogy ismét boldog legyen, és ha visszamegy a könyvtárba, akkor mosolygósan, és vidáman köszöntse az olvasni, tanulni vágyó gyerekeket. Örül nekem, de jó! Bár ki nem örülne egy ilyen cuki lánynak, mint én vagyok? Hát persze, hogy mindenki örül, de ez a kijelentése most nagyon megmelengette a pici szívemet.
Hát igen, minden, és mindenki olyan cuki, és nagyszerű. A cukikór miatt valóban nem látok tovább a cukiságon, és az aranyosságon. És nem, nem lett még mindenki fertőzött... Egyenlőre. De talán nem sokáig, ha rajtam múlik. Mivel azonban ez nem rajtam múlik, illetve nem csak, így nem lesz mindenki cukikóros. Bár már így is nagyon cukik, ezen nincs mit szépíteni.
- Ez gonosz kérdés volt... Miiindenki nagyon cuki, nem lehet dönteni, szóval felsorolhatnám az egész levitát, meg más házakból is vannak nagyon cukik, Szóval ők így mind együtt a legcukibbak - vigyorgok továbbra is, mint a vadalma. Tényleg nem lehet dönteni közülük, és én nem is akarok.
- Jut eszembe... Van a könyvtárban valamilyen anatómia könyv? - Nem, nem ment el még az eszem... Csak gondoltam ha már itt van Tilda megkérdezem tőle, mert kéne, ugyanis még mindig nem tudtam összerakni teljesen a csontvázat, pedig már elég rég kaptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 6. 19:20 | Link

Kekibogyó


Amiatt nem kell aggódni, hogy csak a hinta nyikorgása törné meg a csendet, még úgy sem, hogy most kissé elkalandozva kevésbé jártatom a számat, ami gondolataim egyirányúságára vezethető vissza. Nem csapongnak egyik témától a másikig, melyeket sorra felemlegethetnék, az pedig nem biztos, hogy érdekelné a cukikórban "szenvedő" Keikot, hogy valami olyasmit érzek, amit nem is értek.
Így hát rövidre fogom a dolgot, és helyette őt faggatom, ami megteszi a hatását, és máris kezd jobb hangulatom lenni.
- Ne haragudj - nevetek, és egyúttal csóválom meg a fejemet is. Lehet, hogy már mindenki cuki, csak nem tudnak róla. Ki tudja, vajon mennyire fogják fel a betegek, hogy mit is művelnek. Talán észre se veszik, hogy mennyire cukormázasan beszélnek, és milyen különösen gyakran éreznek késztetést vadidegenek megpuszilására. Nem lehet tudni.
- De így hogy választotok Cukikirályt és -királynőt, akik a Cukibirodalmat vezetik majd, és mindenhol szivárvány és szeretet lesz? - csak remélem, hogy sikerül kipuhatolóznom, kitől indult ez az egész járvány, de lehet, hogy valóban senki nem tudja.
- Anatómia? - Meghökkenek, valahogy ennyi cukiság után váratlanul ért egy ilyen kérdés, de aztán mosolyogva bólintok, miután túlteszem magam a dolgon.
- Sokan nem hisznek benne, hogy egy varázslónak szüksége volna ilyen ismeretekre, de számtalan tudós professzor a mieink között is bármikor megnevezné például az összes kis csontocskát a kezedben - közben ráböködök a kis levitás kezére itt-ott, mintha épp magamban sorolnám azokat a bizonyos csontokat. - Mivel ezt tudom, az azt jelenti, hogy olvastam róla, szóval biztosan van ilyen könyv fent valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. május 7. 00:04 | Link

Kilt Zoltán

A lágy szellő simogatta az arcomat, amit csukott szemekkel élveztem. Veszélyes dolog ezt tennem, hiszen bármi bajom eshet, mert a jelenlegi helyzetben se nem hallok, se nem látok. Meg is lett az eredménye, ugyanis érzem, hogy a kötél rázkódni kezd. Kipattannak a szemeim, és nagy mázlim van, hogy be vannak akasztva a végtagjaim, ugyanis tuti lepottyantam volna a földre. Felemelem a fejemet, és körbenézek. Hamarosan meg is pillantok egy srcácot, aki valószínűleg a rázkódás okozója. Szerencséje van, hogy nem kiabálom le a fejét, mert... mert na. Kiszabadítom a kezeim, hogy felülhessek a kötélen, és oldalra billentett fejjel nézzek rá. Ha nem tudnék szájról olvasni, most nagy bajban lennék, mert nem tudnám, hogy mit mond éppen. Ennyi előnye van, hogy nem hallok. Kezét nyújtja, amit kicsit vonakodva bár, de megrázok. Nem azért vonakodtam, mert haragszom, vagy valami, csak ez mellé, én nem tudok szavakat is mellékelni. Sóhajtva túrom el a bal fülemtől a hajamat, hogy Zoli láthassa a hallókészüléket. Nehéz lesz így a kommunikálás, de azt hiszem feltalálom magam. Mivel nincs nálam se füzet, se toll, így kihámozom a lábaimat is a kötélből, majd le is mászok róla. Intek neki, hogy kövessen, és ha megteszi, akkor olyan helyre megyek, amerre van homok. Az megfelelő lesz, hogy tudjak írni, így kommunikálni vele.
– Nem tudom, hogy megbocsájtok-e. –kezdetnek ezt írtam a homokba, miután leültem a földre. Persze, vigyorogva néztem a srácra, de ha már tréfálni akar, akkor én is megtehetem.
– Gyarmathi Mihály Ádám vagyok. Teljesen mindegy, hogyan szólítasz, mert mind a két nevemre hallgatok. –mutatkoztam be én is a magam módján, hogy az elolvasást követően, újabb szavakat varázsolhassak rá.
– Amint láthatod nem beszélek, és a hallásom se az igazi. Megértem, ha inkább mással akarsz játszani, és elmész. –megszoktam már, hogy egyedül vagyok, nem lepne meg, ha a rendellenességem miatt lelépne. Ha viszont nem megy el, akkor én máris kedvelem, még akkor is, ha ez neki nem jelent sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 8. 20:05 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám

Éppen abbahagyom a kötél rázását, amikor látom, hogy felpattannak szemei. Felém fordul, s rögvest megállapítom, hogy túlságosan is csendes. Némán és vonakodva fog kezet, ettől kicsit elkomorodok. Észreveszem, hogy szegénynek hallókészüléke van, teljes döbbenet tölt el, kívülről igyekszem nem mutatni.
Leszáll a kötelekről és int. Követem, egyszer megáll és írni kezd. Figyelemmel kísérem a szövegek alakulását. Jó a humora, ez tetszik. Erős jellem, hisz ilyen megpróbáltatások mellett még tud mosolyogni is. Folytatja, megtudom a nevét és azt a szomorú tényt, hogy hallássérült. A következő mondat az, ami oly szívfacsaró, hogy kénytelen vagyok elfordulni és azt a pár könnycseppet, mely a szemembe kiült, letörölni. Mellé ülök, írni kezdek én is.
- Nem megyek el, mert első perctől valami azt súgja, veled jó barátok leszünk. -
Ránézek, igyekszem erőt venni mimikámon, több-kevesebb sikerrel, végül mégiscsak mosolyogva kacsintok rá, ismételten rovom a betűket.
- Ádinak foglak szólítani, passzol hozzád. Bocsáss meg, nem tudtam, hogy csak így tudsz kommunikálni. Észben tartom! -
Nem tudom csikis-e, mindenesetre megcsikizem. Ezzel állítólag mindkét fél boldogabb lesz. Majd a föld felé fordulok és megint alakzatokat firkant a kezem, melynek a végén egy egészen jól sikerült kérdőjellel lezárt kérdés vehető ki.
- Mit csináljunk? -
A végére azért egy mosolygós kis smiley-t odabiggyesztek. Kíváncsian figyelem a kezét, mikor fog megint kreatívan munkálkodni. Elhatározom, hogyha legközelebb Ádival találkozom, ami bármikor megeshet, lesz nálam toll és legalább egy füzet. Hm, ez nem is rossz ötlet! Minden beszélgetésünk rögzül és persze neki is csinálok egy példányt, ezt évekkel később fantasztikus lesz újraolvasni.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 8. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 12. 20:28 | Link

Jules


Mivel Réka csak tegnap este ért haza, ma úgy döntök, hogy a napot együtt fogjuk tölteni. Már nagyon hiányzott, és ez sajnos nagyon meglátszott rajtam. Az elmúlt másfél hétben szinte alig jártam el itthonról. Ez pedig iszonyatosan irritált.
Persze mondanom sem kellett, hogy Réka oda meg vissza volt az ötletemtől. Mire elindultunk, rajzolt egy útitervet, hogy merre kellett pontosan mennünk. Az írás még annyira nem ment neki, édesen összekeverte a betűket, de a rajzok alapján szépen rá lehetett jönni, hogy mely helyeket ábrázolták. Egy mosollyal nyugtáztam az egészet, majd elraktam az oldalamon lógó táskámba. Feladtam rá a mindig elfelejtett farmerdzsekijét, majd én is magamra húztam valami kabátfélét és így indultunk útnak.
Mindenhol jártunk a faluban. Egy jópofa helyet sem hagytunk ki, még a vidámparkot is meglátogattuk, ahol nyert egy aranyos unikornisplüsst. Egész nap azt fogdosta, még az ebédnél is az ölében volt. Nem tartottam normálisnak, de egy 5 éves gyerek már csak ilyen. Jobban örültem annak, hogy ennyire boldog tudott lenni akár egy plüssállattól, mint annak, hogy morgott mindenért. Igaz az utóbbit is eljátszotta néhány alkalommal, de az szerencsére kevesebbszer fordult elő.
Utolsó állomásunknak a játszóteret tudtuk be. Még este nyolc környékén is volt pár gyerek, akik önfeledten játszottak egymással. Egy percet sem kellett várnom és Réka már a gyerek csapat közepén volt. Boldog arca láttán nekem is felfelé görbült a szám. Még egy kis ideig néztem, ahogy összebarátkozik a többiekkel, majd kerestem magamnak egy szabad ülőhelyet. Ott leraktam minden cuccot, amit a „túránkon” beszereztünk, majd én is helyet foglaltam.
A nagy „mozizás” meghozta az édesség utáni étvágyamat, úgyhogy kénytelen voltam kivenni valamilyen cukrot a tasakjainkból. Egymás után ettem, a kis csokival bevont mogyorós darabokat. Azt sem vettem észre, hogy már a fele elfogyott.
- Én is kéjek! –kiáltott oda hozzám Réka, majd gyorsan hozzám szaladt és kikapta a kezemből. Nem is volt időm reagálni erre, hiszen olyan gyors volt, mire feleszméltem már a pár ott maradt gyereknek osztogatta szét a megmaradt finomságokat. Egy darabig még kamilláztam, aztán egy laza vállrántással semmissé tettem az előbbieket. Igaz rá kellett volna szólnom Rékára, hogy ilyenkor már nem igazán szabad már édességet ennie, de mivel nem rég ért haza ezért tettem egy kis engedményt.

Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. május 12. 22:48 | Link

Ráhel


    Végre rémálmok nélkül telt el éjszakája, ami egyet jelentett azzal, hogy karikák nélkül ébredt. A szeme alatt nem voltak utazótáskák, bőröndök meg pláne, így egész kiegyensúlyozottnak tűnt. Legalábbis tűnt. Mintha egy erős, független nő pislogott volna vissza rá a tükörből. Kár, hogy a valóság ennél ridegebb és igazabb volt, nem úgy, mint a hamis kép. Egész nap a Rezidencián kuksolt, semmi kedve nem volt emberekkel találkozni, főleg azért, mert ez volt az egyetlen olyan 24 órás időintervallum, amikor nem tette ki a lábát sehová, amikor csak magával foglalkozott. Estére mégis úgy érezte, hogy friss levegőt kéne szívnia és, mivel a legtöbb ember ilyenkor otthon ül a családjával, így nagy volt az esély arra, hogy ne fusson össze senkivel.
    A játszótér felé vette az irányt, mert kicsit jól esett volna gondolkodni úgy unblokk bármin. Az utcák viszonylag már üresek voltak, bár a jó idő sokakat kint tartott a szabad levegőn. A minividámparkhoz érve meglepetten tudatosult benne, hogy még elég sok gyerek szórakozik. Sosem tudta kezelni őket, tulajdonképpen önmagát sem tudja, így nem is értem, mit várunk el tőle. Próbált beleolvadni a környezetébe, ügyesen a hintákhoz sompolygott és felpattant az egyikre, majd igyekezett kizárni a kicsik zaját. Nem tud kommunikálni, egyszerűen nem megy neki. Talán ezt az egész társadalom dolgot nem neki találták ki, ahogy a szocializálódni szó is idegen szavak szótára. Azt hitte, hogy ez változhat, de úgy tűnik erősen tévedett. Hiába Kornél önvédelem órája, mintha évezredek teltek volna el azóta. Chuck is könnyű esetnek bizonyult, de nem sikerült végül vele sem teljes egészében zöld ágra vergődni. És itt ki is fújt ismerőseinek száma. Mire kinyitotta szemét egy szőke hajó kislány ácsorgott előtte hatalmas szemekkel. Egy pillanatra Jules lemerevedett, mert félt, hogy valami történni fog. Hát ember, naná, hogy történni fog valami. Na mindegy, Heather logika, ez van.
 - Kéjsz? – hatalmas szemekkel nyújtott felé egy kis csokoládét, amit Jules nem igazán tudta, hogy elvehet-e. Végül egy erőltetett mosoly kíséretében elfogadta, részéről pedig itt le is lett volna zárva a dolog. Egyetlen apróságot felejtett el. Hogy a gyerekeknek igen éles szemük van. – Mi az ott a kajodon? – Jules reflexből pillantott le a feltűrt farmeringére és rögtön húzta is le. Ekkora baklövést!
- Ez csak egy kis… Szóval beütöttem ma reggel… Köszönöm a csokit, de most már menj vissza a mamádhoz! – közben kiszúrta a túloldalt ücsörgő szőke lányt és felé intett. Amolyan nem vagyok terrorista, nem eszem meg a lányod jelzés volt ez. Reméljük, hogy nem lesz baj abból, hogy szóba állt a gyerekkel. Bár miért lenne? Ejnye Jules, te meg a tévképzeteid…
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 13. 14:54 | Link

Jules


A nyugodt, gyerekkacajokkal teli pillanatok voltak a kedvenceim.
Bal lábamat behajlítottam, majd a másik alá gyömöszöltem, kezeimmel pedig a sípcsontomra támaszkodtam. Néha eszegettem az újabban felbontott cukorkából.
Fél órája biztos ott lehettünk már a játszótéren, amikor már kezdtem unni és el akartam menni. Tudtam, hogy Réka még maradni akart, de sajnos én még most sem voltam az a nagy jászóteres, inkább vidámpark pártiak táborában álltam. Már indultam Réka felé, amikor megláttam, hogy már megint letámadott valakit. Néha még engem is meglepett a megnyilvánulásaival. Legtöbbször túl közvetlen volt az emberekkel, amit nagyon sokan alig tudtak kezelni. Szemmel láthatóan a nő is így volt, akit most letámadott. Megálltam az egyik mászóka sarkánál, mondván hátha meglátott és elindult felém a leányzó, de nem így lett. Helyette kínálgatta még csokival az ismeretlent. Nyugodtan néztem egy darabig, ami tudom nem volt normális, hiszen a gyerekek azt tanulták, hogy idegenekkel szóba állni tilos, de én ezt magyarázhattam a lányomnak. Túlságosan közvetlen és makacs volt ahhoz, hogy hallgathatott volna rám.
Egy sóhaj kíséretében indultam meg újra és legközelebb már csak mellettük álltam meg.
- Nézd mami, új bajátot találtam. –ujjongott a maga kislányos vékonyka hangján és közben elkezdte rángatni a kezem. Nem tudtam mire vélni ezt, hiszen eddig nem viselkedett így, de mindenesetre nem vágtam miatta morcos képet, éppen az ellenkezőjét.
Barátságosan pillantottam le a ránézésre velem egy korú nőre.
- Ne haragudj miatta, nem szokott ennyire lelkes lenni. – szabadkoztam, majd jobbomat nyújtottam felé. – Őt itt Réka én pedig Ráhel vagyok. Ugye nem ijesztett meg nagyon? – mutatkoztam be mind a kettőnk nevében gyorsan, majd érdeklődtem a hogyléte felől. Közben Réka elköszönt a játszótársaitól utána pedig beült a másik hintába.
- Vejsenyezzünk ki löki magát magasabbja! –kiáltott fel hirtelen Réka majd el is kezdtem magát lendületbe hozni. Teli szájjal nevetett és egyre magasabbra lökte magát.

Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. május 16. 01:43 | Link

A new friend

Tipikus olyan egyénnel találkoztam, akit megdöbbent a hallókészülék látványa, de igyekszik nem kimutatni azt. Nem Zoli az első, aki így viselkedik, de nem teszem szóvá. Nekem se lenne jó, hogy emiatt menne el mellőlem, vagy ilyesmi. Jó fejnek tűnik, és amint leírom, hogy nyugodtan elmehet, ha nem akar egy siket-néma egyénnel mutatkozni, elfordul. Rajtam a sor, hogy megdöbbenjek, de én ki is mutatom ezt. Látom, hogy letörli a könnyeit, aminek hatására megérintem, és kicsit meg is szorítom a vállát. Egyáltalán miért is potyognak a könnyei? Megkérdezném, de most ő ír a homokba, amit kíváncsian lesek. Mosolyra húzom a számat, amint a sor végére érek. Ritka az olyan személy, aki önszántából akar velem barátkozni, és Zoli most szerzett magának egy jó pontot.
– El se hiszed, hogy mennyire jó ezt olvasni. –boldogan formáltam a betűket a homokba, hogy utána a következő témára tereljem a „szót”. Az ő nevét megtudtam már, mikor megijeszteni próbált a kötélnél, de Zoli csak most tudta meg az enyémet. A végére megrázom a fejemet, jelezve ezzel azt, hogy nincs gond. Mint számos dolgon, ezen sem lepődök meg. Megtanultam azt, hogy az emberek a normálishoz vannak szokva, és irtóznak a rendellenességtől. Ezért is lepődök meg azon, hogy Zoli nem menekül fejvesztve, hanem… hanem nekiáll csikizni.
Összegörnyedve, és nevetve borulok bele a homokba, kapálózva, hogy némi védekezést produkáljak. Talán egyik ilyen alkalommal rúgom meg egy kicsit a karját, de már annyira nevetek, hogy kicsordul a könnyem is. Aztán abbamarad a csikizés, én pedig a homokba feküdve nézek fel Zolira. Még kapkodom a levegőt, de muszáj felülnöm, mert hamarosan írni kezd. Ameddig befejezi, addig kirázom a hajamból a homokot, és utána leszek a kérdésre. Ez elgondolkodtat egy kicsit, mert fogalmam sincs. Zsombival a legtöbbször új jeleket találunk ki, vagy éppen megbeszéljük az aktuális csínyét, amiért megint büntetést kapott, de mással ez nem igazán megy. Már kezdenék jelelni, de leesik, hogy ezt valószínűleg nem érti majd, ezért ismét a homokot veszem füzetnek.
– Fogalmam sincs. Bevallom, hogy nem sokan akadnak, akik akarnak is valamit csinálni velem a cikizésen kívül. Szóval döntsd el te: fogócskázzunk, vagy próbáljunk ki mindent, ami a játszótéren van? –tettem én is mosolygós arcot a végére. Meg lehet így is értetni magam, és Zoli is igyekszik barátkozni velem, ami nagyon jól esik. Ám én nem vagyok az a fajta, aki olyanokat talál ki, ami mindenkinek jó, így meghagyom a választást neki. Mind a két dolog jó, már csak el kell döntenie, hogy melyik legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. május 16. 18:45 | Link

Ráhel


    Nektek mi jut eszetekbe a játszótérről? Biztos vidám emlékeitek vannak, amikor a homokozóban cserélgettétek a vödröcskéiteket, csúszdáztatok és hintáztatok. Nah, Jules csak távolról láthatott ilyet, neki úgy is mondhatnánk, hogy nem volt gyerekszobája. Nem hánytorgatta fel, hiszen nem lett volna kinek, de én helyette is megteszem, pokolba kívánom azt a két szemetet, akik felnevelték. Jules szeme kissé riadt, fél a gyerekektől, kezelhetetlennek látja őket, de ez a kislány meg olyan aranyos, még csokival is megkínálja! Tőle már csak nem félhet. A kérdéseitől és a megfigyelőképességétől viszont inkább. A pici olyan ügyesen ráérzett Jules hiányzó kerekére, hogy kis híján belefulladt a csokiba, amit olyan jóízűen majszolgatott el. Lerázta magáról a kérdést és inkább az anyjának látott hölgyre mutatott, hogy menjen hozzájuk, de meg lett előzve. A szőkeség már közeledett is feléjük, mire a kislány odapattogott hozzá és örömteli hangon újságolta, hogy új barátja akadt. Jules egy pillanatra körbe akart nézni, hogy mégis kiről beszél, de aztán rá kellett jönnie, hogy épp róla van szó, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy a nő megállt mellette és egy bocsánatkérés keretében be is mutatkozott. A finom kézbe az övé belecsusszant, s kissé határozatlanul rázta meg azt.
- Én csak röviden Jules vagyok. Aranyos törpicsek – biccentett Réka felé és egy halvány görbe jelent meg arcán. Nem tett megjegyzést arra, hogy zavarta volna a lány jelenléte, hiszen nem így volt, a kezelhetőség, vagy inkább annak hiánya okozta a felmerülő problémát. De hozzászokott, mást pedig sosem traktált ilyesmivel. A következő pillanatban Réka masírozott el a mellette lévő hintához és rohamos sebességgel kezdte el lökni magát, mondván, versenyezzenek. Na még az kéne, baja eshet a leányzónak!
- Figyelj, szerintem ez nem jó ötlet… - biztatóan pislantott a törpére, de az hajthatatlanul lökte magát, ráadásul olyan magasra, ahonnan már félő volt, hogy kiesik. Jules felkelt a hintából és kicsit aggódva Ráhelre pillantott, mert az az előérzete volt, hogy oltári nagy baj lesz. És mintha csak megálmodta volna, Réka nevetve kezdett el integetni anyjának, mikor a kilengése csúcsán volt és ezzel a lendülettel a picur test ki is csusszant a hintából. Annyira gyorsan történt minden, hogy fogalma sem volt, vajon Ráhel mozdult-e előbb, vagy mozdult-e egyáltalán, de ő reflexből vetette magát Réka alá, hogy elkapja. A földet érés egy nyekkenéssel végződött, ugyanis Réka konkréten Jules kezei között és gyomrán landolt, a lány pedig a hátát elég csúnyán beverte. Beharapta ajkát, de olyan erővel, hogy a bőr rögtön felszakadt és kiserkent a vére. Fenébe is, pont arra a lapockájára esett, amelyikre nem kellett volna, mindenesetre Réka nem mozdult róla, valószínűleg az enyhe sokk miatt.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 10. 23:18 | Link

GWEN

Végigsétálok a szürkületbe burkolózott lakósor utcáján, az ablakok felgyúló fényeit figyelve, belesve az otthonok esti életébe napszemüvegem takarásából. Lekanyarodom aztán két ház között, könnyű lépteimet a játszótér felé véve.
Csendes most a hely, nem rohangálnak és ugrálnak a visítozó kölykök. Noha nekik még ilyentájt is jóval több keresnivalójuk lenne itt, mint nekem. Részemről egyáltalán nem passzolok ebbe a közegbe nyurga, sötét figurámmal, de nem is akarok ilyen elvárásoknak megfelelni. Elsétálok a mászókák, csúszdák mellett, sötét lencséimen át véve szemügyre őket, mint holmi kiállítási tárgyakat egy tárlaton. Leülök aztán az egyik hintába, hosszú lábaimat szétvetve, fehér kezeimmel megfogva a feszülő láncokat magam mellett. Sápadt, Ray Ban napszemüveg fedte arcomat aztán az ég felé fordítom, megnézve magamnak, hány csillag tűnt már elő így az alkony után nem sokkal. Finoman ringatom magam a hintában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
2014.06.05.
Írta: 2014. június 13. 15:14
| Link

Adam
Ruha

Lassan sétálgat Bagolyfalva utcáin. Nézegeti a boltok és házak ablakait, ajtóit, de a legtöbb már rég bezárt vagy most készül elsötétülni. Elena most nincs vele, mert nem volt a szobában mikor, Gwen elindult. Hű társai sincsenek itt, mert ők az udvaron játszottak vagy valami mást csináltak. Főhősnőnk nem félt, hogy eltűnnek, mert volt már ilyen és pár óra múlva általában előkerülnek. Ők se féltik, hiszen tudják milyen a természete és, hogy szeret éjszaka kóvályogni. Mivel már nyár van ezért egy rövidnadrágot és egy rövid ujjú pólót visel. Ha tél van, se öltözik túl melegen, hiszen Ő nem az a fázós típus. Nagyon ritka, ha rajta kabátot vagy pulóvert látsz, mert a dzsekiket szereti. Napszemüveg is van a hajába tűzve, de, hogy minek azt Ő sem tudja. Hamarosan megérkezik a falu játszóterére. Nem szereti az ilyen dolgokat és ezt egy fintorral is jelzi, de mivel már elfáradt, és még nincs, kedve visszamenni leül az egyik hintába és gondolkozni kezd. Nemsokkal később megérkezik egy (szerinte) falubeli férfi, aki a mellette lévő hintában foglal helyet. Nem látta még itt és biztos benne, hogy nemrég érkezett. Felnéz az égre, ahonnan eső várható. Ezt a borús felhőkből állapítja meg. Nem nagy zivatarra csak egy nyári záporra, amolyan 'most jött és már megy is el' fajtájúra. Lassan a másik tagra pillant, aki csak a hintában ringatja magát lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 13. 16:43 | Link

GWEN

Úgy sejtem, a mellettem hintázó fiatal lány az iskolából való lehet. Bár csekély ideje élek itt, kiismertem már nagyjából a hely népét. Legalábbis hamar leszűröm, ki hova való, ki milyen szerepet tölt be a falu, a közösség életében. Ez a leányzó pedig nagy valószínűséggel kisdiák lehet a mágustanodában. Ahogy észlelem, hogy engem néz, nem tekintek vissza rá azonnal. Eltelik néhány hosszú pillanat, mire napszemüveg fedte, fehér ábrázatomat felé fordítom a csillagkémlelésből. Sötét lencséimen át végigmérem a szőkeséget.
- Zavarlak? - kérdezem meg egyszerűen, monoton hangon. Érdeklődésemre őszinte választ várok. Nem csodálnám, ha gondot jelentene egy ilyen fiatal lány számára, hogy egy vadidegen férfi leült mellé az esti, üres játszótéren. Kellemetlenkedni és alkalmatlankodni pedig soha nem szerettem. Úgyhogy, ha igennel felel, egyszerűen fogom magam, és tovább állok. Van nekem hova menni. Ha azonban a válasza nem, akkor egy ideig még folytatom bárgyú hintázásomat, a felhősödő eget kémlelve, aztán talán átmegyek valami másik játékszerre. Na nem mászni, meg ugrándozni. Csak valamelyest megtapasztalni, kipróbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 16. 10:45 | Link

New friend

Látom, hogy ír, ezért kíváncsian fürkészem, hogyan kanyarítja a betűket. Mire a mondat végére ér, látom, hogy ő is odarak egy mosolygó arcot. Elolvasom az üzenetét, majd elkezdek töprengeni. Jó lenne mindent kipróbálni, meg fogócskázni is, amit már jó rég játszottam. Bár ha azt választom, hogy próbáljunk ki mindent, fennáll az a veszély, hogy a súlyom alatt valami még eltörik. Nem tudom mennyire jó a teherbírásuk. Hm, nehéz a döntés, sokáig nem is tudok választani. Majd hirtelen bevillan a tökéletes megoldás.  Hirtelen elkezdem a homokba formálni a betűket.
- Mit szólnál, ha összevegyítenénk a kettőt? Bár ez kicsit veszélyes, de alkothatunk egy olyan szabályt, hogy ha a megfogandó illető elér egy játékot, akkor a fogó megáll addig, amíg az illető minimum öt percet tölt ott. Jó ötlet?
Amint látom, hogy elolvassa az üzenetet és felnéz, kacsintok rá egyet. Kíváncsian várom, mit válaszol. Úgy érzem, hogy ez tényleg egy remek barátság kezdete. Ádi véleményem szerint megérdemli, hogy szerezzen barátokat a testvérén kívül is.
Nagyon remélem, hogy elfogadja az ötletem, ami nekem is jól esne. Sajnos az utóbbi időben igen rendesen magam alatt voltam, mindent negatívan éltem meg. Hála pár háztársamnak és Ádinak, ezerszer jobb a közérzetem és a depresszió is nagy ívben elkerül. Majd hirtelen eszembe jutott egy gondolat, melyet megosztottam vele.
- Ha szeretnéd, lehetsz a fogó!
Mosolyodok el, miközben ránézek, reszketést imitálva hátrálok előle.  Majd véletlen megbotlok, hanyatt esek. Szerencsémre nem ütöm meg magam, így komoly baj nélkül kezdek el nevetni. Idővel már a hasam is fáj belé, de közben még hátrálok a földön fekve is. Így alig van esélye hogy elkap. Aztán majd kiderül mennyire ügyes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 16. 19:38 | Link

Mínea.
ruha




Újabb hét próbákkal, kialvatlansággal és egy zárókoncerttel. Ezúttal nem a fővárosban, hanem Sopronban. Itt a nyár, jönnek a fesztiválok. Amilyen szerencsések, kettőn is részt vehetnek; Chuck már most előre látja, hogy mekkora buli lesz. De ugorjunk egy vissza egy pillanatra Sopronba. Ahogy elkezdődött a hét, már útnak is indult, találkozott a többiekkel és el is kezdődtek a próbák. Nem volt olyan rossz, mint legutóbb, mert a mostani próbateremben volt légkondi. A saját dobján meg végül is mindegy, hogy hol játszik, de azért jól esett neki a szellő. No meg a plusz ventillátor közvetlen az arca mellett. A fárasztó, majdnem egész napos próbák után elérkezett a koncert napja. Rövid beállás, hangtechnika, és a dallista kiragasztása a színpadra. Utána egy kis üdítő, aztán már azon kapta magát, hogy a dobnál ül és szolgáltatja a zene gerincét, legfőbb alapanyagát. Összesítve, pozitív élmények, szétzúzták a helyet. Az este végigbulizása után másnap igencsak rossz volt az egész cuccával útnak indulni a faluba, a lakására. Úgy érezte magát, mint valami munkás, aki túlórázott. Teljes fáradtság, kimerültség, darabos, fájdalmas mozgás... Hazaérve gyorsan lezuhanyozott és le is feküdt aludni. Körül-belül fél napot aludt, aztán amikor felkelt úgy érezte magát, mint aki újraszületett.
Ha már visszajött, akkor csinálni is kéne valamit. Az órájára pillantva a földön megállapítja, hogy már este kilenc óra van. Nyújtózkodik egy jó nagyot, aztán felöltözik, kajál valamit, fogmosás közben meg kitalálja, hogy lelátogat a játszótérre. Annyira gyengének érzi most magát, hogy már tudja, nem fog edzeni. Ezt a mai napot úgy hagyja ki, ahogy van. Érdekes, mert rengeteget aludt, kipihentnek érzi magát, viszont érzi, hogy a gyakorlatok közül pár hanyag ismétlésnél többet biztosan nem tudna megcsinálni. Azért nem próbálja ki, ismeri már ennyire magát.
Kilép a bejárati ajtón, majd el is indul úti célja felé. Igazán jó érzés tölti el, amikor mélyet szippanthat a friss levegőből. Ezzel egy időben észreveszi, hogy nem sikerült az időjárásnak megfelelően felöltözni. Kezd kicsit hűvös lenni, hiányozni fog majd neki az a pulóver. De természetesen nem fordul érte vissza, ahhoz lusta. Inkább zsebre dugott kézzel sétálgat az előtte lévő járdát bámulva, néha fel-fel pillantva, nehogy beleszaladjon valamibe, vagy valakibe. Egy idő után kiveszi kezeit a zsebéből, majd kicsit megrázza szétvarrt karjait, hátha felmelegszenek, de csalódnia kell. Annyira nem érinti mélyen a dolog, nem fog túl nagy traumát okozni neki.
A lényeg, hogy megérkezik a játszótérre, ahol már elég mostohák a fényviszonyok. Megáll egy pillanatra feltérképezni a terepet: Igen, úgy tűnik, hogy egyedül van. Nem meglepő ebben az órában, de ezt inkább megtartja magának. Elfoglalja a szokásos helyét, a kétszemélyes hinta bal oldali részét, majd elkezd gondolkodni azon, hogy mihez is fog kezdeni magával. Diákkorában elég sokat járt erre kiszellőztetni a fejét, vagy ha éppen egyedüllétre vágyott és már bőven takarodó idő volt. El kellene kezdenie dolgozni, vagy valami elfoglaltságot találni, mert elég egyhangúak a napjai újabban. Ha nem talál ki semmit, fel fogja adni végre azt a magántanáros hirdetést, amin már gondolkodott. Nincs szüksége nagyon a pénzre, mert igazából abból van neki a legtöbb. Változás kell. Minél hamarabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 18. 21:40 | Link

Adam

Végtagjait szétvetve fekszik a kellemesen hűvös fűben és bámulja a csillagokat. Akár még azt is gondolhatnánk, hogy az univerzum titkait próbálja kifürkészni, vagy az élet nagy dolgain jár az agya. Mert lenne min gondolkodnia. Például úgy az egész életén. Csakhogy ő teljesen elégedett az életével. Elvégre minden megoldódik lassan körülötte. Házat ugyan nem sikerült foglalni magának, de "talált" magának egy mágus sátrat. Már amennyire a "talál" szó megfelel arra az esetre, ha az ember egy idegen ház garázsában lel rá valamire. Mentségére legyen mondva, hogy a sátor már szemmel láthatóan évek vagy évtizedek óta használaton kívül volt, poros, ütött-kopott, múltszázadi darabról beszélünk. Szerencsére a konzervek, amiket szintén talált a garázsban a sátornál jóval frissebbek.
Most ez a sátor teljes pompájában terpeszkedik a fekvő Kíra mellett a játszótér kellős közepén. Itt érte az éjszaka, neki pedig esze ágában sem volt alkalmasabb helyet keresni a sátor felállításához. Itt is tökéletesen elfér. Azon kívül pedig a hajnal első sugarainál úgyis felkel és lebontja. Igazság szerint nagyon élvezi, hogy minden este máshol alhat. Az ugyan kissé felbosszantotta, hogy Bogolyfalván nincs közmunkaprogram. Soha életében nem volt állásinterjún, márpedig ha az előkészítőben akar dolgozni, mert a papírja meg van róla, hogy tanár, akkor bizony hamarosan át kell esnie ezen a kellemetlen procedúrán. Erre azonban nemes egyszerűséggel nem gondol. Főleg mivel ma teljesen véletlenül egy alternatív pénzszerzési lehetőséget. Kezébe akadt ugyanis egy plakát a Bogolyfalvi tehetségkutatóról, és szinte azonnal eldöntötte, hogy ott a helye. Meg fogja nyerni. Hihetetlenül lelkesedett a saját ötletéért, egészen addig, míg rá nem jött, hogy valójában nem is tehetséges semmiben. Legalábbis halványlila gőze sem volt, miféle produkcióval kellene kiállnia. A nap további részét az ezen való morfondírozással töltötte. Sikertelenül.
Mostanra elfáradt. Fekszik, bámulja a csillagokat, jobb kezében az összegyűrődött szórólapot markolássza. A gondolatai nem hagyják aludni, és egyébként is csak végszükségben mászik be a sátorba, mert még nem sikerült kiszellőztetnie belőle a dögszagot. Sok mindenre gondolt már, énekre, táncra, távolba köpésre, de egyikben sem érezte, hogy igazán kiemelkedő lenne.
Lelkes fény gyullad a szemében, ahogy új ötlete támad. Helyezkedik, a füle mellé teszi a tenyerét, könyökei az ég felé merednek, felhúzza a térdét és megpróbálja kinyomni magát hídba. Erőlködését végül siker koronázza, bár a mutatványa nem érdemli meg a "híd" megnevezést, nem is tart sokáig, kicsúsznak alóla a kezei és Kíra nyekkenve esik vissza földre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 19. 00:43 | Link

KÍRA

Kellemes az este. Tökéletes időpont rá, hogy megejtsem a bevásárlást otthonra. Ilyet is ritkán csinálok. Nálam a készletek feltöltése annyit tesz, hogy felkeresek egy kórházat, lefizetem, akit le kell, és elhozok pár adag vért a fémtermosztátjaimban. Ezek persze nem sima termoszok, hanem egészen speciálisak. Alapvetően mugli gyártmányok, ám én alkalmaztattam rajtuk egy mágikus eljárást, amitől még hatékonyabbá lettek. Tartósítják tartalmukat, megőrzik a betöltéskor rájuk jellemző állagot, hőfokot, minőséget. Elvileg persze egy idő után módosul a tárolt folyadékok szerkezete, azonban annyi ideig még soha nem halogattam a fogyasztásukat, hogy ez kiderült volna.
A bevásárlásomat a falu pubjában ejtem meg. Nem mintha azt erre találták volna ki, csakhogy én lebeszéltem az egyik alkalmazottal, hogy szerezzen be nekem egyet, s mást, én pedig eljövök érte. Nem szándékozom persze majd mindig így eljárulni azokért a holmikért, amikre szükségem van. A tapasztalatom az, hogy pár hónap alatt sikerül kialakítanom olyan ismeretségeket, hogy házhoz jöjjön, ami kell. Most egyelőre azonban még nem ez van.
Amint tehát beszereztem, amiért jöttem, indulok vissza a házamhoz. Elég bizarr látványt nyújthatok napszemüveget viselő, sötét kabátos, fekete farmeros, bakancsos, nyurga, sápatag alakommal, amint kezeimben két, zsák anyagú szatyorfélét lógatva ballagok hosszú lépteimmel a kis falu utcáin. A csomagok konzerveket, rágcsálnivalókat, teafüveket és hasonlóan hosszan elálló, emberi fogyasztásra alkalmas holmikat rejtenek, tekintettel arra, huzamos időn belül hány olyan illető járt a házamban, akinek igénye lett volna erre.
Lelassítok és végül megállok, ahogy ismerős illatra leszek figyelmes. Irányába fordítom arcom, és felé indulok, mígnem kilyukadok a játszótéren, megpillantva azt a bizonyos lökött, csavargó leányzót, Kírát egy sátor mellett. De mégis mit csinál ott a földön? Összevont szemöldökkel pislogok felé, miközben a cuccaimat lerakom egy padra. Á, látom már, felmegy hídba. Azonban nem sokáig áll az a szegény híd. Érdeklődve fürkészem a szerencsétlenkedését, aztán odalépdelek hozzá, és megállok fölötte.
- A ma esti szállása? - kúszik bele rekedtes hangom az éjszakába, kérdésemet bármi nemű üdvözlet nélkül szegezve a lánynak, miközben sátrára tekintek sötét lencséim mögül. (x)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 19. 16:37 | Link

Adam

Reflexszerűen összerándul és picit felemelkedik hasizomból, amikor a látóterében egy nyurga alak sötét sziluettje bukkan fel váratlanul. Nem volt közönségre készülve. Mire odafordítja a fejét, Adam már fölötte áll.
- Igen, ez az - pillant büszkén a sátor felé, és megnyugszik, hogy csak egy vámpír néz le rá, és senki nem a szupertitkos produkcióját akarta kifigyelni. De azért mégiscsak az történt, hogy Adam akarva-akaratlan tanúja lett Kíra talajtorna tudása bemutatójának, ez pedig végeredményben eléggé zavarja a lányt.  Az előadás egyelőre kezdetleges szakaszban van, még sokat kell gyakorolnia, vagy egy teljesen más irányvonalon keresni magában a tehetséget. Egyszóval félreértésekre adhat okot a látvány, a félreértéseket pedig utálja. Egyébként pedig ki tudja, mit akar kezdeni ezzel az igen értékes információval a férfi? Ez a kérdés felettébb aggasztja Kírát. És igen, talán egy icipicit zavarba is jött, hogy meglátták szerencsétlenkedni. Míg többnyire egyszerűen nem foglalkozik az őt körülvevőkkel, néha kifejezetten önérzetes és sértődékeny tud lenni, attól függetlenül, hogy van-e rá valós oka. Vélt okot ugyanis bármikor kreál magának. Most Adam rossz időzítése elég hozzá, hogy felkavarja az érzelemvilágát.
Felpattan a földről, alig egy fél méterre áll Adamtől, elszántan felszegi a fejét - muszáj is neki, hisz a férfi nagyjából húsz centivel magasabb nála -, szigorúan csücsöríti az ajkait, és összességében igyekszik fenyegető testtartást felvenni. Ami azonban inkább komikusra sikerül, figyelembe véve, hogy kócos hajába valami gaz akadt, leggingst és egy bő, krémszínű pólót visel, ami lecsúszott a fél válláról, csapzott megjelenését pedig meztelen lábfeje teszi teljessé.
- Először is, vedd le szemüveget, éjszaka van és idegesít, hogy nem látom, hogy hová nézel - tart egy pillanatnyi szünetet, aztán attól függetlenül, hogy teljesítésre kerül-e a kelleténél kicsit erélyesebb kérése, harciasan folytatja.
- Eszedbe se jusson bárkinek elmondani, amit láttál. Ez titkos. Nem szép dolog, hogy így leselkedsz! És most mondd meg mennyire vagyok reménytelen eset! - motiváció gyanánt amennyire egy összetekeredett pergamenlappal lehet, hasba szúrja Adam-et a tehetségkutatós szórólappal.
- Ja... és...tegeződhetnénk - teszi még hozzá jóval nyugodtabban, kissé tétován, elgondolkodva, miközben egy lépést hátrál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 19. 17:59 | Link

KÍRA

Valamivel felbosszanthattam a barna leányzót, hiszen eleinte bár büszkén ismeri el, hogy a sátor, amit szemlélek, valóban az alvóhelye, azonban csakhamar talpra szökken, és fenyegetőnek szánt tartást vesz fel, pávaként fújva fel magát, csinos vonásait megkeményítve. Mielőtt viszont még elárulná nekem, mi háborította fel ennyire, rendre utasít engem. Felszólít rá, hogy vegyem le a szemüvegemet. Rezzenéstelenül pislogok le rá továbbra is, sötét lencséim mögül, hosszú karjaimat magam mellett lógatva, várván a folytatást. Nem kell sokat várnom. Habár, meg kell valljam, nem sok minden tisztázódik számomra ettől. Mit ne mondjak el senkinek? Hogy a játszótéren csövezik? Hirtelen nem tudok másra gondolni, hiszen... mi mást lestem volna ki? Mellesleg nem is leselkedtem, hanem csak idejöttem és megnéztem Őt. Vagy ez kimeríti vajon a leselkedés fogalmát?
Fekete póló fedte, lapos hasamat megböködi egy papírtekerccsel, fenyegető szavait alátámasztandó. Meg se rezzennek erre, viszont lenézek oda, és miközben tegeződést javasol, egyszerűen kikapom a kezéből a hirdetést. Mozdulatom olyan gyors, hogy Kíra talán még fel sem fogja, hogy nincs már markában a szórólap, mikor én már kihajtogatva szemlélem azt.
- Bogolyfalva Csillaga... - olvasom fel csöndesen a tehetségkutató címét.
- Indulsz rajta? - használok máris tegező formát, napszemüveges arcomat a lányra emelve a papírról, miközben azt visszanyújtom neki. A kép pedig ekkor áll össze. Nem attól félt, hogy a lakóhelyét lestem ki, hanem attól, hogy a produkcióját a gyakorló folyamatában. Az a hídba felmenés az akart lenni. Arról kérdezte tehát a véleményemet. Nyilván valami torna-, vagy kortárstánc bemutatóra készül. Leveszem a napszemüvegem, és kabátom belső zsebébe csúsztatom. Az se baj, ha úgy hiszi, a parancsának teszek eleget ezzel. Végigtekintek a csapzott külsejű leányzón
- Senkinek nem mondom el. - ígérem meg rekedtes hangomon.
- Pontosan... miben mennyire vagy reménytelen eset? - vonom össze sötét szemöldökömet, megpróbálván kideríteni, jó-e az elméletem arról, hogy a próbája közben zavartam meg Őt. És ha jó az elméletem, mégis milyen próba volt az. Míg a válaszát várom, szépen odasétálok a közeli padhoz, és leereszkedem rá, hosszú lábaimat hanyagul szétvetve. A holmijaim egy másik padon hevernek, ott a játszótér szélén. De cseppet sem izgulok amiatt, hogy bárki szemet vetne rájuk. Nem mintha ne volna kívánatos két, telepakolt vászonszatyor, de nem lesznek sokáig azok, ha az őket eltulajdonítani vágyó rájön, kitől akarja őket eltulajdonítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 19. 20:37 | Link

Adam

Kíra nem nagyon zavartatja magát amiatt, hogy az indulatos viselkedése és a szavai is indokolatlannak tűnhetnek, bárki számára, aki...nos, aki nem ő. Egész életében magyarázkodhatna, ha nem lenne mestere a zavart pislogások, és teljesítetlenül maradt kérések elviselésének. Valójában ő sem viszi komolyan saját magát az esetek többségében, egyszerűen csak nem tudja kontrollálni a feltörő érzelmeit és gondolatait, ezért viselkedik sokszor gyerekesen és kiszámíthatatlanul, és folytatja aztán a beszélgetést úgy, mintha mi sem történt volna. Most sem tart sokáig a felindultsága, mire eljut a tudatáig, hogy menet közben letegezte Adamet, már elpárolog a bosszúsága. Legalábbis ami a leskelődést érinti.
- Héj! - kiált fel ebbe a három hangba sűrítve meglepődöttségét - amit még sűrű pislogással is jelez - , bosszúságát, felháborodását és enyhe sértődöttségét, amiért így lekezelték. Ökölbe szorítja üresen maradt markát és szúrós szemmel néz Adamre, aki már épp visszanyújtaná neki a szórólapot.
- Most már tartsd meg - közli sértődötten és nem veszi át a felé nyújtott pergament. A kérdésre azonban nem ad azonnal választ, már csak dacból sem, meg azért sem, mert igazából még nem jelentkezett. Szeretne indulni a tehetségkutatón, csak előbb meg kellene találni a tehetségét. Közben mégiscsak lekerül Adam orráról a napszemüveg, amit Kíra elégedetten nyugtáz. Ezzel ugyan még nem, a titoktartásra tett ígéretével Adamnek sikerül nyugalmasabb vizekre evezni. Kíra belátja, hogy értelmetlen lenne titkolózni Adam előtt a tehetségkutatót illetően.
- Szóval igen, szeretnék indulni rajta, tök jól hangzik. - kezd bele lelkesen, kissé elbambulva követve Adamet a tekintetével, ahogy odasétál egy padhoz.
- Csak még nem igazán tudom, mivel kellene neveznem. Most valami gimnasztikai dologra gondoltam...És hát például mennyire vagyok béna ebben... - az "ehhez", ami tervei szerint egy  gyorsan tökéletesen kivitelezett cigánykerék, nagy lendületet vesz. Úgy méri föl, hogy van hozzá elég tér, messze van még a hinta állvány masszív fa oszlopa és egyébként is elfér mellette. El is férne, ha egyenes vonalban sikerülne kivitelezni a gyakorlatot, azonban menet közben valahogy elfordul a tengelye körül. Nyilván nem segített az irányításban a kissé göröngyös talaj meg a szemébe lógó lobonca sem. Elesni ugyan nem esik el, de olyan szerencsétlenül érkezik, hogy beveri a nagylábujját az oszlopba.
- Aucs - azonnal felhúzza a lábát és ugrál egy sort fél lábon és morzsolgatja a lábujját. - Azt hiszem valami mást kell kitalálnom. - sóhajt fel. Már egyáltalán nem zavarja, hogy a férfi megint látta szerencsétlenkedni.
- És, egyébként mit csináltál erre? Minden este csak úgy kóricálsz? - a látszat ellenére mégsem teljesen csak saját magával van elfoglalva.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Adam (még lányként)
Írta: 2014. június 19. 23:43
| Link

Miután a férfi leül, a hintára percekig néma csöndben ülnek, végül Ő töri meg a csöndet. Ráemeli a fejét amolyan 'örülj, hogy rád nézek haver' módjára, de nem így van. Nem szeret új emberekkel ismerkedni, de, ha csak beszélgetnek, és nem barátkoznak össze akkor szívesen társalog emberekkel.
- Nem, nem zavar. A nevem Gwen Laura Kimiko Jones. És magát, hogy hívják - most lehet mondani, hogy felelőtlen, mert idegen emberekkel áll szóba és mondja meg nekik a nevét, de Gwen nem fél semmitől. Volt már olyan, hogy megpróbálták elrabolni, de még egyszer sem sikerült. Ha valami baj történne, akkor előkapja a pálcáját és a másik tagra küld egy sóbálványátkot. Ha viszont ez nem jön be, akkor a kutyái megvédik. Persze azoknak ott kell lenniük a tett helyszínén, és most nincsenek sehol. Vagyis az ágyikójukban alszanak nyugodtan. Legalábbis a lány azt hiszi - Még  nem láttam a faluban. Honnan tetszett jönni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 19. 23:50 | Link

KÍRA

Remek. Lett egy szórólapom. Pedig a frásznek kell ez a papírdarab. Na mindegy. Összehajtom, dzsekim belső zsebébe teszem, és megyek a padhoz. Különben nem tudom, mit van a csajszi felháborodva, amikor Ő állt neki böködni engem azzal a hülye pergamennel. Nem tanították meg neki, hogy vámpírokat nem szúrkálunk összetekert szóróanyagokkal, meg úgy egyáltalán semmivel?
Kíra persze szokásához híven hamar megnyugszik ismét. Egyébként sem izgattam volna magam a feldúltságán, természetét ismerve azonban végképp nem teszem. Tökéletes hangulatingadozásai vannak. Mire az egyikkel törődni kezdenék, máris jön a másik. Így az imént még vérig volt sértve, most meg már a torna tudományát mutogatja nekem.
Az a helyzet, hogy én már akkor látom, hogy ez így nem lesz jó, amikor nekikezd annak a cigánykeréknek, de az is nyilvánvaló, hogy nagy baja nem fog esni, így hagyom végigvinni a gyakorlatot. Legalább tanul a saját hibájából, és arra a felismerésre jut, hogy mást kell kitalálnia. Nem mintha egyetlen elrontott gyakorlat után így el kéne csüggedni, de tény, ami tény, a tehetségkutató túl közeli időpontban van, addig nem fogja a tökélyre fejleszteni gimnasztikai képességeit.
Fogaimat finoman összeszorítva fejezem ki együttérzésem a leányzó fájó nagylábujja miatt, noha persze nekem nagyon-nagyon régen fájt már úgy bármim, mint egy embernek. Apropó halandók...
- Bevásároltam otthonra néhány ennivalót nektek. - felelem, vállam fölött lazán hátramutatva hüvelykujjammal a két lerakott szatyromra. A "nektek" alatt természetesen nem pont Kírát meg az adandó társaságát értem, hanem Kíra fajtáját, tehát bármilyen hozzám betérő embert. Így Kírát is, persze.
- Jut eszembe... - vonom össze szemöldökömet, ahogy bevillan valami, amin a minap gondolkoztam el, éppen az ételkészletek feltöltésének kapcsán. Végigmérem kicsit a barna leányzót, aztán ismét a szemébe nézek.
- Keresek valakit, aki néha napján beszerezne nekem egyet, s mást. Persze, megfizetném. - bólintok, ahogy elé tárom, kire lenne szükségem. Nem mondanám alkalmazottnak, csak valakinek, aki közre jár az érdekemben, megvesz nekem bizonyos holmikat, amiket vagy nehéz volna az ébrenlétem idején, éjjel magamévá tennem, vagy olyan helyen találhatóak, ahová én nem annyira szívesen megyek. Mert mondjuk nincsen éppen kedvem hozzá. Az utolsó lakhelyeim mindegyikén volt egy-két ember, akire rábíztam ilyen feladatokat. Nekik is jó, nekem is.
- Tudnál ajánlani valakit? - emelem meg sötét szemöldökömet, figyelve Kíra kifejezését, és bár semmim nem árulkodik erről, azért valahogy remélem, hogy esetleg Ő maga vállalkozik erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 20. 00:27 | Link

GWEN

A szőke leányzó nem tűnik rémültnek, sem olyannak, mint aki kellemetlenül érezné magát a jelenlétemtől, vagy attól, hogy megszólítottam. Ezt felelete megerősíti. Nem zavarom Őt. Még be is mutatkozik.
- Szép hosszú név... - állapítom meg egyenletes hangon.
- Adam Kensington. - közlöm a sajátomat, jelentős angol akcentussal. Míg az idegen nyelvek szavait egész korrektül ejtem, és kevéssé tetten érhető származásom, addig anyanyelvem szavaiban nem korlátozom britségemet.
- Ausztriából költöztem ide nemrég. De Londonban születtem. - felelem az udvarias érdeklődésre, közben elcsigázva hintáztatva magam tovább, kapaszkodva fehér kezeimmel a láncokba. A nemrég különben egy bő hónapot jelent. Szóval nem a napokban érkeztem, csak éppen most kezdtem eljárni a környéken. Ezidáig a házamban pakolásztam. Azt mondják, minden rendben van, ha a rend bent van. Valahogy szokásommá vált, hogy bárhova költözöm, először a házamat hozom arra a szintre, hogy igazán otthonosan érezzem magam benne, és csak utána teszem magamévá a környező vidéket is.
- Te? - kérdezek vissza, sötét szemöldökömet kiemelve napszemüvegem kerete fölött. Mármint nem csak arra gondolok, hol született, vagy honnan jött, hanem, hogy itt mióta van és hol. Tényleg a tanodába jár, mint gondolom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 20. 16:41 | Link

Adam

Egy fájós lábujj ugyan még nem ok a végső elkeseredésre, Kíra azonban nem kifejezetten kitartó típus, nagyon könnyen elterelődik a figyelme. Nehéz vele emiatt hosszasabban beszélgetni egy adott témáról. Egy képzeletbeli mozdulattal most is könnyedén dobja sutba a hisztit és a tehetségkutató körüli gondolatait. Majd visszatér rájuk, hiszen attól függetlenül, hogy egyelőre nem találta ki, milyen előadással jelentkezzen, még nem mondott le róla, hogy ő lesz Bogolyfalva csillaga. Közben abbahagyja a lába fájlalását, amiből egyébként egész gyorsan ki is megy a fájdalom, hiszen nem szenvedett olyan komoly sérülést, és lazán nekitámaszkodik a hinta tartóoszlopának, onnan figyeli Adamet, meg a másik padon lévő szatyrait, amelyek felé mutat.
- Nekünk? Szóval te valójában mindenféle embereket csábítasz a házadba, huh? - színpadias gesztusokkal érzékelteti, mennyire el van hűlve a saját légből kapott feltételezésén. Ami eredendően abból fakad, hogy Kírának tényleg nem fordult meg a fejében, hogy Adamnek vendégei lehetnének. Persze, csak rajta kívül, hisz őt nem kell csábítgatni.
Kíváncsian csillan fel a szeme, mikor a férfi átveszi a beszélgetés irányítását, és ösztönösen fonja karba a kezét a melle alatt, ahogy észreveszi, hogy Adam pillantása végigvándorol rajta. Aztán amikor meghallja, hogy miről van szó, meglepetésében le is engedi a karját.
- Neked... szükséged van valakinek a segítségre? Léteznek dolgok, amikre szükséged van és nem tudod őket megszerezni? - ezen teljesen elképed, a kérdései nem is konkrétan Adamre, hanem általánosságban a vámpírokra vonatkoznak. Kíváncsian tekint a férfire. Most jön rá, hogy talánaz ő fejében élő kép Adamről nagyon-nagyon messze áll a valóságtól.
- És egyszerűen miért nem csak- ~rákényszerítesz valakit, arra, hogy megtegye, amit akarsz?~ a mondat második felét viszont nem mondja ki hangosan, mert gondolatban már előrébb jár, és nem akarja ezzel a feltételezésével megbántani a férfit. Elvégre abból kiindulva, hogy úriember módjára pohárból issza a vért, Kíra feltételezi egyéb szükségletei kielégítésében sem folyamodva barbár módszerekhez. Hiszen sok esetben a pénz ígérete felér egy igézéssel. Kíra szája sarkában aprócska mosoly jelenik meg, vonzza Adam ajánlata, iszonyatosan kíváncsi, mi minden kellhet a férfinek, kifejezetten tetszik neki az elképzelés, aztán kirázza a hideg. Déjà vu-je van.
- Én...nem - leszegi a fejét, a talajt bámulja. Elkezd azon ügyeskedni, hogy a lábujjaival tépdesse a fűszálakat. Ki akarja zárni a feltörekvő emlékfoszlányokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 20. 19:18 | Link

KÍRA

- Nem kell csábítani, jöttök Ti magatoktól. - felelem kissé száj elhúzva, színpadias feltételezésére, amit bár kérdőn ejt meg, olybá tűnik, teljesen elkönyvelte magában, hogy én mindenféle ajánlatokkal kecsegtetek egyeseket, esetleg kincseket szórok el a házamig vezető úton, hogy odacsalogassam a népeket. Különben a mondatomhoz mellékelt fintorom nem Kíra házamban való felbukkanásának szólt, még csak nem is a bajba jutott sellőlány esetének. Nem azoknak a látogatásoknak, amelyek már végbementek, hanem azoknak, amik statisztikailag még rám várnak. Az egyik vendég bevonzza a másikat, ez ilyen egyszerű. Tapasztalatból tudom. Egyes lakhelyeimen éveket éltem le anélkül, hogy akárki a lábát betette volna, míg másutt meglehetősen közkedvelt házigazdának számítottam. Mindig ahogy alakult. Noha jobban szeretem az alapvető magányt, amelyet még a társasági időszakaimban is rendre biztosítok magamnak.
- Nincsen rá feltétlenül szükségem. Bármit megszerezhetnék magam, de... szeretem olyanokra bízni, akiknek ez jóval hétköznapibb feladat, és akik szívesen elvállalják. - magyarázom meg a leányzónak, nem áltatva semmivel. Elhitethetném Vele, hogy életbevágó ez a munka, hogy létezni sem tudok egy efféle segéderő nélkül, azonban ez hatalmas ámítás volna. Olyasmikkel pedig nem élek. Szeretem, ha mindenki tudja a helyét és szerepét. Persze, attól még, hogy nem létfeltétel, igenis fontos. Nekem az. Nagyban hozzájárul a közérzetem szinten tartásához. Igen, lehet nekem még ennél rosszabb közérzetem is.
A hinta oszlopánál támasztó leányzó félbehagy egy kérdést, azonban pontosan tudom, hogyan akarta folytatni. Arra kíváncsi, miért nem alkalmazok delejezést, vagy bármilyen más kényszerítőeszközt, ha egyszer hatalmamban áll. Nos... néha végső esetben megteszem. Csináltam már ilyesmit, nem egyszer. Hogy büszke vagyok-e rá? Nincsenek érzéseim ezzel kapcsolatban. Élek vele, ha szükségét érzem és ennyi. De tény, jobban szeretek előbb minden más lehetőséget körbejárni.
Kíra mosolyán egyértelműen úgy látom, mintha pillanatok kérdése lenne, hogy lecsapjon az ajánlatra, ám hirtelen... nemet mond. Kijelenti, még csak nem is tud olyat, aki alkalmas volna a feladatra. Karjaimat kényelmesen a pad háttámlájára dobva tartom, és lógatom le róla hosszú, fehér kezeimet, ahogy laza, széles terpeszemben ülök, újfent végigpillantva a leányzón a válasza közben.
- Oh... - adom ki a sajnálat apró, rezignált hangját a felelet nyomán, a földre pillantva, aztán ismét Kírára szegezve eleven, mégis sápatag fényű, kék szemeimet. Mi lelte Őt vajon? Miért lépett vissza, mikor úgy tűnt, kapva-kap az alkalmon, és lelkesen jelentkezik Ő maga?
- Valami baj van? - kérdezem lágy, figyelmes hangon, kissé lehajtva fejem, és oldalra biccentve, így fürkészve a fűszálakkal bíbelődő lányt, szemöldököm összevonva kissé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Adam
Írta: 2014. június 20. 20:22
| Link

A nevemet ízlelgeti, de csak annyit mond, hogy hosszú. Nem kritizálja a nevemet, aminek örülök, mert nem szeretem, ha azzal viccelődnek. Az unokanővérem "becézett" mindenféle hülye névvel, amit én utáltam, de Ő és a barátnői rengeteget rohogtek rajta.
- Igen tudom. Anyáék választották - válaszolom halkan.
Ő is elárulja a sajátját és az akcentusából kiszűröm, hogy angol. Jártam már ott, vagyis pár évig ott is laktam. Aztán el kellett menjek Los Angelesbe. Azt is elárulja, hogy honnan érkezett és, hogy hol született.
- Akkor járt már Drakula kastélyában? Azt halottam, hogy hatalmas és ijesztő, meg sok benne a kínzóeszköz. Egyszer majd szeretnék eljutni oda - mondom álmélkodva.
Én Jorvikban születtem, ami egy szigeten található. Aztán Amerikába mentünk és utána jöttünk ide Magyarországra. És maga auror?
A szemüvege késztetett erre a kérdésre. Nem ítélem el, de ki hord éjszaka napszemüveget?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 20. 20:50 | Link

GWEN

Egyáltalán nem értem, hogyan jön neki ez a Drakula grófos kérdés. Össze is vonom kissé szemöldökömet, leengedve napszemüvegem mögé. Hiszen az a kastély Romániában van. Egyáltalán nem adja magát az érdeklődés abból, amit elárultam neki.
- Jártam már ott, igen. - válaszolok, minden esetre. Voltam ott valamikor a XIX. században. A környéken akadt dolgom, és úgy gondoltam, érdemes elnézni arra a helyre, amellyel a fajtámat egyik tagját, vagy éppen eredetét azonosítják. Noha a helyzet egészen más.
Végighallgatom, a szőkeség hová valósi, és hogy hol töltötte halandó élete eddigi jelentősebb részeit. Ezt követően ismét olyat kérdez, amit nem annyira tudok mire vélni. De próbálom végigvenni, mi utal rajtam arra, hogy auror lennék. Biztos egyszerűen csak a bizarr külsőm.
- Nem, nem vagyok az. - rázom meg finoman a fejemet, nem fáradva annak felfedésével, mivel foglalatoskodom, ha egyszer nem ezzel. Nézegetem még kicsit a lányt, majd ismét feltekintek a felhős, esti égre, napszemüvegem lencséi mögül. A várt eső elered, könnyű cseppekben hullva szelíden alá. Részemről azonban nem fogom menekülőre, csak lagymatagon hintázom tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 21. 00:03 | Link

Adam
 
- Ne csinálj úgy, mint akinek annyira ellenére van a társaság. Ha így lenne, beköltöztél volna egy átlagos kis kertes házba a Macskabagoly utcán - reagál szemét forgatva a férfi fintorgására. A hangja tárgyilagos, eléggé biztos a megállapítása helyességében. Végtére is kinek a kíváncsiságát ne keltené fel az erdő fái közt megbúvó viktoriánus épület?
Kíra homlokráncolva ízlelgeti Adam válaszát. Nem lepődik meg rajta különösebben, már ami azt a részt illeti, kimondottan szüksége senkire sincs. Ez logikus. A magyarázat második fele azonban némiképp ellentmondásban van Kíra életfelfogásával. Ahogy azt már Adam is tapasztalhatta, egyáltalán csinál ügyet abból, ha segítségre van szüksége, a segítség vagy csak egy apró szívesség kérés és elfogadás kapcsán nincsenek gátlásai. Mert vannak helyzetek, amelyeket nem képes az ember önerejéből megoldani. Kíra ezeket többnyire felismeri. Viszont eddigi rövid, de tartalmas élete során mindig is arra volt kényszerülve, hogy amit csak tud, intézzen el önállóan. Hozzászokott. Sosem kérne vagy fogadna el szívességet azért, mert ez jó a lelki békéjének. Adam szavai pedig nagyon úgy hangzanak Kíra számára, mintha a férfinek pontosan ez lenne a lényeg az egészben, mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy valakit a ha minimálisan is, de a "bizalmába" avat annyira, hogy hozhat neki ezt-azt. Végül csak bólint egy aprót és nem firtatja tovább a dolgot.
A befejezetlen kérdésére nem érkezik válasz, de még csak a férfi arcáról sem sikerül megállapítania, egyértelmű reakciót. Hagyja, hogy a szavai lebegjenek egy kicsit a levegőben és szépen eltűnjenek. Annyira nem is kíváncsi a válaszra. Bővel elég neki a saját kis gondolatmenete, nem akarja lerombolni az igazsággal.
Bár Adam ajánlatának vélt háttere és indítéka kifejezetten ellenszenves számára, maga az elképzelés, hogy mégiscsak elintézze, amit a férfi rábíz, egyáltalán nem taszítja. Sőt, kifejezetten vonzza, egyrészt kíváncsi, hogy a férfinak miféle igényei lehetnek, másrészt pedig csak szeret intézkedni, jönni-menni, felkutatni, ami kell és megszerezni. Már majdnem le is csap az ajánlatra, azonban valami ismerős érzés járja végig a tagjait, amitől megborzong. Ami arra késztetni, hogy nemet mondjon. Folytatott már hasonló beszélgetést, ebben egészen biztos, de nem emlékszik rá, hogy mikor, hol, kivel és mi történt utána. Nem is akarja tudni, nem képes rá. Nagyon régen tört már rá ilyen erősen ez az érzés, sokszor eszébe jut egy-egy emlékkép, de ezek tova is szállnak, vagy egyszerűen csak nem jutnak el a tudatáig. Lassan emeli fel a fejét, hogy Adamre nézhessen. Pár pillanatig latolgatja magában a feleletet, nem azon gondolkodik, hogy válaszoljon-e, hanem hogy hogyan tegye. Nem találja a szavakat, hogy elmondja a bajt.
- Hallgathatod... - suttogja végül egyenesen a férfi kék szemeibe fúrva tekitetét. A gondolatai sem kifejezetten összefüggőek, de azokból talán mégis többet megtudhat a férfi, mintha Kíra megpróbálná szavakba önteni az érzéseit. Sötétség. Fény. Villanások. Hideg. Átkok? Csend. Távoli, érthetetlen emberi beszéd. Izzadság. Félelem. Már meg sem próbál gátat szabni a feltörő emlékfoszlányoknak.
Utoljára módosította:Saragob Kíra, 2014. június 21. 11:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8089
Írta: 2014. június 21. 11:49 | Link

KÍRA

A lány logikája pont fordított, mint az enyém. Otthonaim választása ráadásul esetemben évszázadok tapasztalatain alapul. Mégis hogy költözhetnék be egy lakósorba egy ilyen kis településen? Egy-két nap, annyi se telne bele, és az emberek beszélni kezdenének a szomszédjukban lakó, sápatag fiatalemberről, aki csak éjjelente jár ki. Hamar rájönnének a fajtámra, és akárhogy varázslóközösség ez, tartanának tőlem. Páran elköltöznének, vagy engem kérnének meg, hogy máshol lakjak. Hogy aludnának nyugodtan azzal a gondolattal, hogy egy fal választja el őket valakitől, aki a vérükkel táplálkozik? Magyarázatomat nem tárom Kíra elé, csak tekintetemmel üzenem, hogy részemről ezt egészen másként gondolom.
- Nincsen ellenemre a társaság, csak jobban szeretek magam ráakadni, én eljárulni hozzá, nem pedig fordítva. - fejtem ki azért az első felszólításával kapcsolatos álláspontomat, csöndesen.
- Persze, akadnak kivételek... - kúszik kellemes vonású arcomra egy apró, barátságos mosoly, miközben végigpillantok a lányon.
Jóleső kifejezésem elhalványodik azonban, mígnem egészen leolvad, ahogy látom zaklatottságát. Nyilvánvalóan én váltottam ezt ki belőle valamiképpen, csak még nem tudom pontosan, mivel és miért. Mintha el akarná mondani, csak nem lenne képes rá. Nem találja a szavakat, egyszerűen a torkán akadnak. Nyílt tekintettel figyelem, karjaimat lehúzva a pad támlájáról, kissé előre dőlve ültömben, könyökömet combomra támasztva, fehér kezeimet lelógatva köztük.
Betekintést enged az elméjébe. Ugyan ez jóval több, minthogy a gondolatait hallgassam. Nagyjából olyan ez nekem, mintha egy merengőben járnék. Nem annyira életszerű, de annál valósabb és több érzékre ható, mint ha mondjuk egy filmet néznék. Azonban tényleg ritkán élek ezzel. Nem tartom túl etikusnak. Az viszont más, ha valaki megengedi, vagy akár megkér. Esetünkben a kettő összességéről van szó, úgy érzem. Ősi fényű tekintetem elmerítem hát Kíráéban, akire azonban ez semmilyen kellemetlen hatással nincsen. Nem érzi úgy, mintha a fejébe furakodtak volna, vagy bármi hasonló. Sőt, igazából megnyugszik kissé, miközben átengedi magát nekem, és úgy kapaszkodik a tekintetembe, mintha a kezemet fogná, így tudva magát biztonságban.
Fájdalom. Magatehetetlenség. Villanó fények. Kilátástalanság. Félelem. Emberek, akik nem segítenek. Érzem az elhagyatottságát, a kínt, a keserűséget. Halovány szomorúság kúszik a szemembe, és mélyet lélegzem, amit lassan szusszanok ki. Kihátrálok a lány elméjéből, tekintetem viszont nem veszem le róla.
- Soha nem tennék Veled ilyesmit. - közlöm, ajkaim közt susogva csupán, de annál szilárdabban ejtve szavaimat. Egyértelműen az ajánlatomtól hasított mindez belé, szörnyen ismerőssé téve a helyzetet. Valahogy úgy éreztem, a gondolatait élve, hogy a dolgát végezte, amikor történt Vele valami. Megbízása volt, a megbízója pedig csak azzal törődött, amit feladatul adott neki, Őt pedig magára hagyta egy szorult, kínokkal teli helyzetben. Ennyi körvonalazódott ki nekem az elméjébe tekintésem során. Ez az, ami rátört most. A félelem, hogy ismét ilyen helyzetbe kerülhet. Általam. De ez az, ami nem fog megtörténni.
- Kíra, szeretném, ha Te vállalnád a feladatot. Ha Te lennél a beszerzőm, segítőm, asszisztensem... ahogy tetszik. - vonok vállat, nem kerülgetve tovább a témát. Az emlékeibe nézve, vágyam csak erősödött ezzel kapcsolatban. A lányt akarom. Őrá akarom bízni ezt. Most pedig ezt egyértelműen ki is nyilvánítottam. Persze, nem fogok erősködni, hogy most feleljen erre. Noha jó lenne. Neki is, szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér