A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860924#post860924][b]Illés Karina Gréta - 2023.03.18. 00:30[/b][/url]

A hirdetés a puszta véletlen okán került elém, tényleg, pedig nem hiszek a véletlenekben. Többek között azért sem, mert a világon a legtöbb dolgot ésszerű magyarázattal lehet jellemezni, akár a kádból kifolyó vizet, akár a villámokat, akár a hoppanálást. Majdnem mindenre van ésszerű, tudományos megközelítés, amire pedig nincs, arra még nincs.
Ez persze mit sem változtat a tényen, hogy az ujjaim közé szorult papíroson egy pályázat részleteit bogarászom épp menet közben, nem kicsit veszélyeztetve a közlekedők épségét ezzel. Igazából ez a lehetőség itt tartana jópár évre, és hogy teljesen őszinte legyek, a gyógyulásom folyamán volt időm gondolkodni egy kicsit. Talán a balesetem intő jel volt arra nézve, hogy érdemes átértékelnem a forrófejű döntéseimet, megéri-e értük vállalni a kockázatot, vagy többet ésszel, mint erővel ezentúl? Nyilván utóbbi, a fejem azért van, hogy gondolkodjak előbb, aztán cselekedjek, és... mi tagadás, ez a lehetőség időt és alkalmat adna lenyugodnom, mégsem akadályozná meg teljesen a további kutatásaimat. Nyilván levennének a jelenlegi projektről teljesen, de több időt tölthetnék Feba közelében például. Mostanság kezdek rájönni, hogy szinte semmit sem tudok a saját öcsémről, és erre a szóban forgó delikvens ügyel is, hogy így maradjon, szeretet ide vagy oda. A titkolózást biztos nem a szüleinktől tanulta, mert ők elég rosszul szerepeltek ebben a műfajban.
- Oh... - Egy pillanatra kizökkenten bámulok lejjebb a szemmagasságomtól, míg realizálom, ki is ül előttem a padon... és rögtön visszakúszik az óvatosság az arcomra. Még nem zárkóztam be, de Winterrel sosem tudni, mikor szeretné azt a szavai mögött rejlő hegyes kést belém mártani. - Mi já... - Majdnem megkérdeztem, de csak majdnem. Előbb elég ránéznem a kezében a cigarettára, majd a pengetőre, hogy rájöjjek, nem, nem tudom, pontosan mi járatban van, úgy hogy ideje befejezni a mondatom. - ... ratban? Kicsi a város, hogy ismét összefutunk. - Ha már kettőn közül én vagyok az idősebb, a békés, barátságos mosoly produkálása is rám marad mint érett felnőttre. Csak tudnom, kit vertek át ezzel a hamis állítással? Én? Felnőtt? Jó vicc. Akkor nem fújnék erre a szerencsétlenre indokolatlanul mai napig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861814#post861814][b]Illés Karina Gréta - 2023.04.01. 00:18[/b][/url]

Hiába próbál az ember normálisan viselkedni, hát nem megint ott van az arcán a gúnymosolya? Komolyan, egy napon egyszerűen csak el fogok sétálni a paraszt feje mellett és úgy fogok tenni, mintha fogalmam sem lenne, ki ez. Megérdemelné, hogy levegőnek nézzem.
- Vagy úgy. - Nem hiszem, hogy túl sok érdeklődés szorult a hangomba vagy az arckifejezésembe, de ő se gondolhatja komolyan, hogy a régi lelkesedésemmel viszonyuljak felé? Ehhez képest kifejezetten meglep, hogy veszi a fáradtságot egyáltalán kérdezni felőlem. Mikor utoljára három mondatnál tovább jutottunk, elküldött melegebb éghajlatra egy szándékos félreértésnek hála. Akarva-akaratlan feljebb csúszik az egyik szemöldököm.
- Maradok egy ideig. Lehet, hogy visszajövök az országba dolgozni. De úgy látom, te sem sietsz vissza Írországba... ezért költözött ide édesanyád is? - Láttam őt a napokban a falu... jó, városban. Helena egészségesnek tűnt, csak azt furcsálltam, mit keres Magyarországon? Semmi nem köti ide. Aztán felötlött bennem, hogy mi van, ha Winter és a családja ide költözött? Elvégre manapság semmi meglepő nincs ebben, hogy egy másik országban telepedjen le az ember.