A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840172#post840172][b]Reményi Emma - 2021.12.13. 10:25[/b][/url]

Olykor mintha kicsit alábbhagynának az összesúgások, máskor megint hangosabbak lesznek. Egy biztos, a tény, hogy itt vagyok, hogy visszaköltöztem, még mindig van, aki megbotránkoztat, ahogy az is, hogy második férjem van, hogy van egy fiam, aki nem beszél velem, egy lányom, akit nem én szültem. Gyerekként én voltam a jó kislány, az, aki énekelt, aki szavalt, aki, ha kellett kiállt és konferált. Egy anya büszkesége, majd csalódása, valaki, akinek nem tud megbocsátani.
Furcsa dolog az anyámmal élni, még, ha az egész kert el is választ tőle. Ő a kisházba költözött, mi a nagyba, de ígéretemhez híven rendszeresen látogatom, és vannak esték, amikor velünk vacsorázik. Nem tudom hova tenni, és most itt, a padon ülve is rajta merengek, meg azon, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor nem súgnak össze a hátam mögött. Persze, ha az egész falu, vagyis, város lakossága totálisan kicserélődik, és már nem emlékszik senki arra, hogy az anyám más férjét szerette el, hogy én házas nőként más férfiba szerettem bele. Olykor megesik, hogy úgy érzem, le tudnám kaparni az arcom, vagy rákiabálnék arra, aki zavar. Mégsem teszem, mert a belém nevelt gát erősebb. Fogalmam sincs, hogy Tivadar mit szeretett meg bennem annyira, hogy kitartóan küzdjön azért az egy igenért, ami végül megváltoztatta az egész addigi életünket.
Elmosolyodom az emlékre, és miközben így teszek a szomszédos padnál játszó kisgyerekkel összenézünk. Ő is elmosolyodik, integet, integetek, majd a köszönésre, még mindig mosollyal az arcomon felpillantok.
- Szia Simon, persze.
Még magam mellé is mutatok, hogy foglaljon helyet, és ha megtörténik, felé fordulok, kicsit a testemmel is, nem csak a fejemmel.
- Hogy vagy? Milyen a tanítás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842617#post842617][b]Reményi Emma - 2022.01.23. 07:16[/b][/url]

Talán nem a legszerencsésebb ilyen hűvös időben egy padon üldögélni, de megvan a magam képessége ahhoz, hogy ezt egyáltalán ne érzékeljem. Mi, akik a levegő mágiájának csodáját birtokoljuk, amúgy is sokkal másabbul éljük meg ezt az egész hideg-meleg történetet. Persze odafigyelek arra, hogy a testem megtapasztalja az apró időjárási viszontagságokat, ám összességében arra törekszem, hogy mindig kellemes legyen a hőháztartásom és ez által a közérzetem is.
- Engedd meg, hogy segítsek.
No nem a kesztyű felhúzásában, hanem magában abban, hogy ne dideregjen. Mintha nem is tennék semmit, ám valójában nagyon is sok minden változik, ugyanis anélkül, hogy a táj más lenne, vagy olvadni kezdene a hó, a magam melegét kiterjesztem rá is, így kellemesebbé válhet az itt üldögélés. Csodálatos dolog az elemi mégia, én pedig nagyon könnyen bánok vele. Sosem éreztem ezzel kapcsolatban semmi negatívan, a képességem megjelenése is pozitív élethelyzetben történt. Nem veszítettem el, nem bújt el soha, teljesen természetes volt a jelenléte a számomra, és gondolom, ez fordítva is így volt.
- Örülök, hogy ezt hallom, mindig jó, amikor nem kiégett az ember, hanem még lelkes és nyitott a diákságra, és persze fordítva is fontos, hogy a diákok lássák a másikon, hogy szereti azt, amit csinál, és jó is benne.
- Mind a ketten nagyon jól vagyunk, az év ezen szakaszában különösen jó a hangulat nálunk, nagy ünnepszerelmes az én férjem, persze a lányunkkal együtt, néha őrültek háza van, le se tagadhatnák egymást.
A végére aprót nevetek is. Bogi örökbefogadott gyerek, mégse mondaná meg róla senki, hogy az. Sőt, mi több, amikor legutóbb együtt vásároltunk, szembe találkoztunk a nénikkel, azokkal az asszonyokkal, akik a távollétemben a "nyugdíjas maffia" gúnynevet kapták, és hosszan ecsetelték a vegyeskereskedésben, hogy Bogi mit örökölt tőlem és mit az apjától. Kell ennél több? Nem. Egy újabb jó emlék.
- Én egy kicsit kijöttem, hogy levegőzzek egyet, de az iskoláról hasonlóan jókat tudok elmondani. A mestertanoncok igazán jó csapatot alkotnak, aminek örülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842825#post842825][b]Reményi Emma - 2022.01.26. 20:04[/b][/url]

Nem tudok nem mosolyogni, ezt váltja ki az elemem. Szeretem, nagyon szeretem, ahogy valaki mást boldoggá teszek vele. Valójában én magam is boldog vagyok tőle, minden használattal egy kis plusz is érkezik, és sokkal jobbá teszi a közérzetemet. Nem használom állandóan, mert akkor kikopna és elveszíteném a varázsát ennek az egésznek. Nem akarok belegondolni sem, hogy milyen lenne az, amikor én nem szeretem az elememet. Ilyen egyik alternatív univerzumban sem fordulhat elő. Ez tény.
- Másabb. Bogi még kicsi, tizenöt éves lesz egy kiskamasz. Most még inkább gyermeki, de már most félek attól, hogy milyen lesz, amikor elkezdik érdekelni a fiúk vagy a lányok. Nem is tudom, hogy őt féltsem jobban vagy az apját, vagy a randevúra és tapizásra igyekvőket a férjemtől. Bármennyire is pacifista család vagyunk, úgy vélem, hogy akkor egy-két sunyi átok elhangzik majd.
Könnyeden, kuncogva beszélek arról, hogy a lányok párkapcsolatba keveredik, ahogy arról is, hogy akár a saját nemével teszi majd ezt. A mi családunk nagyon elfogadó, nem ítélkezünk. Hogyan is tennénk, egy legilimentor és egy pszichológus is tudja, hogy mennyire nehéz neked a megküzdés, hogy felvállald ki is vagy. Ugyan a férjem láthatóan nem fogadta szimpátiával a gondolatot, hogy akkor, amikor Bogi elkezd megkattanni, nézzen be a fejébe, de valamiért azt érzem, hogy apjaként meg fogja tenni.
- Az én diákjaim idősebbek, gyakorlatilag felnőttek, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek hasonló problémáik, mint Boginak, de felnőttek, másabb a légkör, mint alapképzésen. A múltkor helyettesítenem kellett Önismereten, és meglepődtem, hogy milyen pofátlanok is vannak. Például az a félhosszú hajú levitás fiú. Ilyen vagány gyerek képzelem magam alkat. Nem kívánom, hogy valaha a lányom közelébe jöjjön típus.
Akármennyire is próbálok nem olyan lenni, mint sokan, hogy csak a legkiemelkedőbbeket és a legrosszabbakat jegyzem meg, mégis, valamiért azokat, akik csak úgy elvannak, közepesen, de jól teljesítenek, nem tudom megjegyezni. Ez nem kifejezetten szép, de próbálok tenni ellene, csak ez a tanítás olyan dolog, amit még szoknom kell.
- Egy nap majd egészen biztos lesz, hogyan látod magad egy gyerekkel vagy többel?
Mindig olyan érdekes, amikor egy fiatal ember a családalapításon gondolkozik, elkezd vágyni rá, a dolgok pedig bevonzzák egymást. Eddigi tapasztalataim alapján Simon szerethető figura, kedves, ha elképzelem, egy hozzá hasonló lányt látok mellette, bájosat, illedelmeset.
Én is nagyon örülök neki, hogy igent mondtam Tivadar őrült ötletére, hogy tanítsunk. Nagyon izgalmas jellemek vannak a tanári karban és az iskolában is. A faluba érdekes érzés visszatérni, itt születtem, itt nőttem fel, és hát ennek és annak kapcsán, hogy az anyukám volt itt a kultúra felelős, mindenki ismer, és más esélyekkel indulok, ami nem éppen szerencsés, de mindenképpen mókás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843206#post843206][b]Reményi Emma - 2022.02.06. 08:02[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy valóban úgy lesz, hiszen már most is nagyon védelmezi, de közben meg inkább szövetségest lát benne, és néha olyan hajmeresztő ostobaságokra képesek rávenni egymást, hogy én csak kapkodom a fejem, és készítem elő a kötszereket. Nem azért végeztem el még egy szakirányt, hogy őket ápoljam, hanem, hogy megértsem a miérteket, mégis, áldásnak élem meg, hogy a sebeiket el tudom látni, mert olykor egészen biztos voltam benne, hogy a gyámügy már az előkertünkben van. Persze ez egy kicsit drasztikus, tudva, hogy mennyire szörnyű helyzetben lévő családok vannak évtizedekig rossz körülmények között, mégis, tudom, hogy voltak határsúroló megmozdulásaik.
- Erre minden esély megvan, amikor én elkezdtem érdeklődni a fiúk után, vagyis egy fiú után, hazamentem, és közöltem a férjemmel, hogy el kívánok válni. Több, mint tizenöt házas év után. Az anyám tombolt, az anyósomék is, a férjem pedig amolyan csendes gyilkos módjára viselte. De jó döntést hoztam, hiszen az enyém lett a világ legszeretetteltelibb mackója.
Azzal, hogy volt egy előző házasságom, illetve, hogy van egy most már harmincegy  éves fiam, akinek köszöni szépen, nem kér belőlem, nem szoktam feltétlenül dicsekedni. Vagy nem is tudom, inkább azt mondom, hogy a Reiner Gáborral kötött házasságom, még ha tizenhat éven át is tartott, nem képezi részét az életemnek. Amiről szeretek beszámolni, és szeretek beszélni is, az Tivadar és Boglárka, azok, akik mellett minden nap boldog vagyok, még akkor is, ha tényleg meg tudnám fojtani őket egy kiskanál vízben. A mi szövetségünk erősebb, mindennél. Éppen ezért, az összeszokott rutin miatt hiszik nagyon sokan, akik nem itt éltek, ebben a faluban, amikor én még kisgyerek voltam, vagy éppen fiatal nő, hogy csak egy férjem és egy gyerekem van. A tény, hogy Bogolyfalva megújul, üdítő a számomra.
- Csak a szokásos pofátlan lázadás, amivel azt hitte, hogy zavarba hozhat, de vén róka vagyok én már ahhoz, hogy egyáltalán megérintsen egy pillanatig is.
Vagy, hogy ha átlép egy bizonyos határt, ne alkalmazzak rajta apró varázslatokat. Nem, eszembe se jutott, hogy a száját csomózzam össze, vagy elnémítsam, inkább csak kellemetlen érzéseket kapott, mint a viszketés. Hát igen, ha az ember gyereke nem tudhatja, hogy kivel húz éppen ujjat, megszenvedheti.
- Nem, nekünk nem lehet több, és már nem is vagyunk fiatalok, Bogi után már nem is gondolkoztunk igazán több gyerekben, valahogy ránéztünk, és tökéletes volt, teljessé vált a családunk. Viszont abban reménykedem, hogy hamarosan megtalálod azt az embert, akivel családot alapíthatsz, mert olyan szépen beszélsz a gyermekekről, mindenképpen megérdemled, hogy legyenek sajátjaid.