 A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni. A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. június 29. 14:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=880012#post880012][b]Fellner Ádám - 2024.06.29. 14:08[/b][/url] XéniaLett egy gyakornoka, ami nem kis újdonság az életében, korábban ugyanis nem kellett mentorálnia senkit, de Ádám ehhez most úgy áll hozzá, mint egy újabb kihíváshoz. Azon túl még jó is, hogy van ez a diák, mert így legalább akad egy kis segítsége, és ha épp el kellene mennie valahová, akkor nyugodtan rábízhatja addig az üzletet. Most is épp Petyának magyaráz, az egyik eszközt próbálják helyrehozni, ami legutóbb elromlott. - Ott állítsd rajta egy kicsit a szöget, utána el tudod vágni vele méretre a képeket. Ezzel állíthatod itt, hogy pontosan mekkora is legyen a fotó - magyarázza épp, mikor hallja, hogy nyílik az üzlet ajtaja, ám még mindig nem néz fel, csak mutogat a vékony, nyurga, szemüveges srácnak. Fura, de egy kicsit saját magát juttatja az eszébe. - Máris jövök, egy pillanat - szól hátra. - Oké, na így jó lesz. Ezeket kéne megcsinálni, mert délután jönnek érte. Ott az alsó fiókban találsz borítékokat - kicsit hajolgat, mutogat, majd ezután egyenesedik fel és fordul sarkon. - Szép napot, elnézést kérek! - köszön barátságos mosollyal, de ahogy előrébb lép, megakad pillantása az ismerős vonásokon, enyhén szólva meg is lepődik, mintha szellemet látna. - Öh, helló - bár évek teltek el, nem nehéz felismernie Xéniát, hisz túl sokat nem változott a lány, most is csinos, mint annak idején. - Jaja, ideköltöztünk nem olyan rég - feleli, bár egy kicsit furán érzi magát most, hogy újra látja. - Hühhm - tarkójához nyúl, általában ezt teszi, ha kissé frusztrált, mert nem is tudja, hogy mit mondjon most, így ennyi idő után. - Nem hiszem, vagyis…ami volt, elmúlt - teszi hozzá, hisz ő már nem haragszik, meg aztán ő sem volt ártatlan, és az ilyen dolgok mindig két emberen múlnak. - De hogyhogy itt? Mi járatban? Rég láttalak - egy kicsit talán kíváncsi is, hogy mi is történt Xénivel, vajon merre járt, miért is tűnt el csak úgy épp, mikor alakult volna már valami.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 14. 11:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881553#post881553][b]Fellner Ádám - 2024.09.14. 11:57[/b][/url] XéniValóban meglepi a lány felbukkanása, már csak azért is, hogy ennyi idő után bocsánatot akar kérni. Akkoriban tényleg szarul érintette, hogy Xéni egy szó nélkül eltűnt, mert táplált érzéseket a lány irányába, miközben egy szörnyű tragédia emlékével is küszködnie kellett. Egy kicsit úgy érezte, hogy Xéni magára hagyta őt a bajban, és akkor még haragudott is rá, de azóta tényleg évek teltek el, az érzések elmúltak, már leginkább csak a kérdőjelek maradtak benne. - Geri tudta a címem - utal ezzel az egyik legjobb barátjára, akit a lánynak is bemutatott, így ha nagyon szeretne kötekedni, akkor megtehetné, viszont a nagymama halála hírére elkomorul. - Ó basszus, sajnálom - ezt őszintén mondja, mert emlékszik a nénire, kedvelte is őt. - Jó figyelj - megvakarja az állát, aztán közelebb tesz pár lépést, nem akar a pult túloldaláról ilyen dolgokba belemenni. - Nem haragszom már, meg értékelem, hogy eljöttél bocsánatot kérni, csak…fuh, tudod azért szarul esett, hogy szó nélkül eltűntél, mert fontos voltál nekem és előtte nem rég vesztettem el Leilát is. Téged nem akartalak, de eléggé elárulva éreztem magam. Na mindegy, rég volt…csak most így nem tudok erre mit mondani - őszintén ezt gondolja. - Na és, mit csinálsz mostanában? - azért érdekli, hogy mi lett Xénivel, mert régen tényleg nagyon közel állt hozzá.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 15:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881767#post881767][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 15:34[/b][/url] LillaNem mondom, egy kicsit meglepett az, amikor Mari kitalálta azt, hogy szeretne nekem segíteni a boltban. Először nem is akartam, hogy odajöjjön, de már annyira unatkozott odahaza és annyira érződött rajta az, hogy szívesen tenne-venne, mire végül beleegyeztem. Úgyis közeledett a halottak napja és volt is már ötletem arra, hogyan is lehetne feldobni az üzletet, így pont kapóra jött két kéznyi segítség. Pár óra elteltével már nagyban benne voltunk a munkában, ezért örültem is annak az üzinek és a kávémeghívásnak. Miért is ne? Vissza is írtam, hogy innék, ha be tudna ugrani az üzletbe, mert jelenleg kicsit sok a munka. Ó igen, mert hogy hétvégén esküvő volt és azokat a képeket kellett még feljavítanom a legjobb minőség érdekében. Éppen egy képen dolgoztam, amikor csilingelt a csengő, s megjött a felmentősereg. - Áh, helló, jó hogy jöttél! - köszöntem mosolyogva, Lillának mindig örülök, na meg a kávénak is. - Aha, mondhatjuk - mosolyogtam rá, és kiléptem a pult mögül. - Mi a helyzet furkász téren?- kíváncsi voltam, hogy a múltkori akcióval sikerült-e örökre elűznünk őket, vagy még mindig visszatérnek-e a lányhoz.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 16:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881769#post881769][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 16:10[/b][/url] LillaÉrdekes volt a mi kapcsolatunk, sosem voltunk a legjobb barátok, még csak abban sem voltam biztos, hogy a barátjának tart-e, vagy szimplán valakinek, akivel olykor jól elüti az időt, az viszont még nekem is feltűnt, ha valami nem stimmelt nála. Márpedig most látszott rajta, hogy valami nyomasztja. - Nem, köszi. Retusálnom kell a képeket, árnyékolásokat tenni rá, vagy megszüntetni, ahol kell, mert tökéletes emléket szeretnének - el is nevettem magam, mert nem értettem az ilyen felkéréseket. Volt, aki szerette a természetességet és az sem zavarta, ha látszott rajta a felesleg. Ez a pár viszont nagyon szigorú kritériumokat állított fel. - Mondjuk…ha nagyon unatkozol, van ott pár kép, amiket borítékba kellene pakolni - jutott eszembe ez a kis meló, bár valószínűleg Mari is megcsinálná, csak szerintem még a díszekkel bíbelődött a raktárban. - Na de szerintem ne dolgozz, nem azért jöttél, hanem hogy kávézzunk - mosolyogtam rá, kilesve kezéből a gőzölgő italt. - Mi, már megint drogos van a lábtörlőn? - erre rosszallóan ráztam meg a fejem, mert ez még a furkászoknál is komolyabb probléma volt. - Jelentened kellene az aurorparancsnokságon, de tényleg! - ez lett volna a legjobb módja annak, hogy távol tarthasson ilyen alakokat az ajtajából. A kávéba közben belekortyoltam, ki is ült az arcomra, hogy mit érzek. - Mennyei. Üdvözlöm Csinszkát - jegyeztem meg nevetve, köszönet neki a kávéért. - Akkor ezért vagy ennyire magad alatt? - utaltam vissza a küszöbén heverő drogosra. - Vagy történt valami más?
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881773#post881773][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 18:33[/b][/url] LillaÚgy tűnt, hogy a nők képesek megértőek lenni más nőket illetően, ezzel mondjuk nem is volt gond, a legtöbb biztosan hasonlóan gondolkodhatott az esküvői képeket illetően. - Oké, akkor majd ha a Tiéd lesz, ott is figyelnem kell, hogy jól fotózzak - kacsintottam rá, úgymond előre stoppolva is a feladatot, mert neki nagyon szívesen készítenék képeket, még ingyen is, nászajándékba. A munkával kapcsolatos megjegyzésére csak elmosolyodtam, nem akadályoztam meg abban, ha segíteni szeretne, csinálja nyugodtan. - Ha ezt előre tudom, akkor áthívtalak volna már korábban is - utólag fel is villant bennem, hogy miért is ne jöhetne néha pakolni, akár még munkát is tudnék neki ajánlani, ha érdekelné. Jelen pillanatban viszont szívesebben beszélgettem vele, mint hogy munkáról diskuráljunk, így kortyoltam a forró kávét, míg mesélte az elképesztő helyzetet az otthonát illetően. - Valami megoldás csak van, ott van a városvezetés, nekik is meg lehetne említeni, a tanácstagoknak. Értem én, hogy ők voltak ott előbb, de valahogy helyre kéne tenni ezt a várost - motoszkált benne némi politikai ambíció, egyelőre azonban elvolt az üzlettel és a fotózással. Az viszont nem tetszett neki, hogy Kamillának és a hozzá hasonló fiataloknak ilyen helyeken kell élniük. - Ha meg tényleg nincs más lehetőség, akkor lehet, hogy valami más környéken kéne albérletet keresnetek. Csak van még olcsón kiadó lakás nyugisabb környékeken. Majd megkérdezek pár ismerőst - ajánlottam fel, hátha van valaki, aki kiadná a lakását. Ezután jött a nem várt hidegzuhany, ugyanis mikor kicsit is jobban feszegettem az állapotát, olyan dolgot hozott szóba, amitől belém fagyott még a lehelet is. Megtorpantam a kávéivás közben, a homlokom ráncba futott és nem is akartam elhinni azt, hogy vajon jól értem-e, hogy arra, gondol, amire gondolok. - Várj csak…emlékszem és…ugye nem azt akarod mondani, hogy…terhes vagy?? - érthetetlen, hogy honnan jött ki belőlem az a szoprán szerű hang, de riadtság szőtte át a kérdésemet, teljesen lesápadtam.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881775#post881775][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 19:07[/b][/url] Lilla- Hé, azért annyira nem vagyok öreg - nevetem el magam, értem egyébként, hogy mire is gondol, de próbálom inkább megnevettetni, mert nem értek vele egyet. Miért is ne mehetne férjhez, hisz csinos, biztosan pár év múlva oltár elé vonul majd valakivel. - Gondoltam, hogy sok a dolgod, de legközelebb szólok majd - bólintok rá egyet, és valóban elgondolkodom azon, hogy majd később megkérdezzem, nincs-e szüksége munkára a suli mellett. Jelenleg van egy eladó srác, de rá az elmúlt időszakban nem mindig lehetett számítani, Lillával talán jobban is járnék. A beszélgetésünk viszont egész más vizekre evez, s döbbenten kérdezek rá arra, ami az elmondása alapján egyértelműnek tűnik, még sem akarom elhinni. - De? - még mindig döbbenten nézem, az fel sem tűnik, hogy a raktárban abba maradt a mozgás, csak Lillára összpontosítok, majd arra a papírra, amit megmutat, s amiben feketén-fehéren is szerepel az eredmény. - Bassza meg - csúszik ki a számon, nem tehetek róla, de nehéz lepleznem azt, hogy mennyire nem örülök ennek a hírnek. Mi nem vagyunk együtt, egyszerűen csak elkezdtünk kavarni egy buliban, aztán valamiféle haverság lett köztünk extrákkal, erre most elém tol egy papírt, ami alapján várandós. Le is kell ülnöm, ezért a pult mögött magasodó bárszékhez hasonló széket választom, arra telepszem és újra átfutom a papíron szereplő eredményeket. - És…és akkor most miért? Úgy értem…gondolom, hogy elveteted? - ez lenne a lehető legjobb döntés a helyzetünkben, de jó lenne, ha végre mondana is valamit Lilla. - Vagy meg akarod tartani? Egyáltalán jó ez az eredmény? -
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 20:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881777#post881777][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 20:04[/b][/url] LillaTeljesen ledöbbentett ezzel a hírrel, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Szó sem volt köztünk arról, hogy kapcsolatunk legyen, nem hogy épp egy gyerek fűzze össze az életünket. Ráadásul, ahogy jobban végig néztem rajta, mintha már látni is véltem volna a jeleket. Hogy nem tűnt fel ez, amikor nála voltam és kiűztük a furkászokat? Igazából az fel sem merült bennem, hogy netán másé lehetne, mert valamiért nem tűnt olyannak, aki hetente cserélgetné maga mellett a partnereket. - Persze, hogy az lenne - bólintottam egyetértően, hisz még suliba járt, egyáltalán nem volt erre felkészülve, ahogy én sem. - Hát ez rohadt jó - ráztam a fejem, lerítt rólam az, hogy mennyire nem örülök ennek az egésznek. Szerintem más sem örült volna ennek a helyemben, főleg úgy, hogy semmi ilyen nem szerepelt a terveim közt. - Mert szerinted én el tudom magam képzelni apának? - kérdeztem vissza, talán egy kicsit tapló is voltam, nem tudom felmérni, de idegességemben törtek fel belőlem így a szavak. - Az lenne a megoldás, ha…elvetetnéd - nyilván nehéz volt ezt így kimondani, már csak azért is, mert egy életről volt szó, de ha reálisan átgondoljuk, mindkettőnk számára ez lenne a legjobb választás. Ekkor viszont hirtelen elhúzódott a függöny, s a raktárból előlépett Mari, alias Schneider Mária, az anyám. - Fellner Ádám, ugye ezt nem mondtad komolyan? - nézett rám szigorúan, aztán mellénk lépett és alaposan szemügyre vette Lillát is, én meg köpni nyelni nem tudtam. - Felültetett a fiam? - érződött, hogy tudni akar mindent, mintha bíró lenne, úgy igyekezett kiszedni az igazat Lillából, miközben felém emelte a kezét, hogy csöndre intsen, pedig még meg sem szólaltam.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 20:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881779#post881779][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 20:40[/b][/url] Lilla- Megnyugodni? Hát ne haragudj, de egy ilyen hír után ez nem olyan egyszerű - megráztam a fejem, lehet, hogy neki volt már ideje a vizsgálat óta feldolgozni a híreket, engem viszont hidegzuhanyként ért, és még emésztenem kellett. Az életem egy pillanat alatt lepörgött előttem, és már magam előtt láttam a sok pelenkát és azt, hogy vége a karrieremnek, és mindennek, amit még csak kitűztem célul magam elé. Nem azt mondom, hogy egy napon nem akartam volna apa lenni és családot alapítani, de nem így képzeltem azt el, szerelem nélkül egy félresikerült balesetből. Pillantásom rávillant, mikor hülyének nevezett, majdnem szóltam valamit, de inkább magamban tartottam, mert tényleg nem lett volna jó ötlet összeugrani, már csak azért sem, mert szerintem ezt Lilla sem így tervezte, s ezt a szavaival is alátámasztotta. - Jó, gondolom, hogy nem akartad Te sem…ez…hihetetlen - még mindig a fejem ráztam a döbbenettől, amit követett a másik, miután az anyám is a képbe került. A sokktól szinte elfeledkeztem arról is, hogy a raktárban van és hallhatja a beszélgetésünket. Most viszont már tagadni sem tudtam volna előtte, hisz elég egyértelmű volt az, hogy mibe csöppent bele. Szigorú volt, mint mindig, ha hülyeséget csináltam, most sem tűrte, hogy magyarázkodjak, inkább Lillára volt kíváncsi, mintha bennem nem bízhatna.- Baleset? - pillantása rám villant és megcsóválta a fejét. - Gratulálok fiam, azt hittem, hogy ennél több eszed van..- még mindig rázta a fejét. - Tisztában vagytok azzal, hogy milyen döntésre készültök? - rám nézett, majd Lillára. - Ne hallgass a fiamra, alaposan gondold át, hogy mit szeretnél, Ádám támogatni fog, erről kezeskedem - szigorú pillantása megint rám vetült, én meg már értetlenül tártam szét a karjaimat és a fejemet ráztam, nem tetszett, hogy anya csak úgy beleszól. - Annyi idős voltam, mint Te, amikor teherbe estem Ádámmal, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy megszületett. Ha megteszitek azt, amiről az előbb beszéltetek, utána egész életetekben bánni fogjátok, hogy mit tettetek. Egy életről van szó, nem vághatjátok csak úgy el. Ha ahhoz volt eszetek, hogy hemperegjetek, akkor vállaljátok a következményeket is! - nem javasolta, szinte már követelte tőlünk ezt, köpni nyelni nem tudtam, Lillára néztem, hogy ő vajon mit gondol erről.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 21. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881781#post881781][b]Fellner Ádám - 2024.09.21. 21:13[/b][/url] Lilla- Nem állsz készen, de felelőtlenül azért összebújtál a fiammal? - Mari elég keményen bánt velünk, Lillával is, amihez azért nem volt joga. - Állj már le, Mari - így hívtam, már kiskorom óta, mert mindenki így hívta a közegemben, így szoktam meg. - Te csak maradj csöndben! - keményen szólt rám, aztán visszapillantott Lillára, de amint meghallotta, hogy mi is a helyzet kettőnk között, azon nyomban felém fordult, és egy kis saller érte a fülem tövét, ahogy megsuhintott. - Nem ismered? Ezt tanítottam neked, hogy így bánj a lányokkal? Szégyelld magad Ádám! - már égett a fejem, olyan kellemetlen és ciki volt ez, dühös voltam, hogy az anyám így bánik velem, mintha még mindig egy nagy gyerek lennék. - Hogy hívnak ifjú hölgy? - kérdően pillantott Lillára. - Azt javaslom, hogy kezdjétek megismerni egymást, van…ahogy elnézlek, nagyjából nyolc hónapotok arra, hogy úgy várjátok ezt a kicsit, ahogyan illik. Ádám, ne kelljen benned csalódnom! - még rám szegezte a pillantását, aztán sietősen távozott a boltból, még a kifüggesztett csontváz is beleremegett. - Ő..volt az anyám- sóhajtottam. - Ne haragudj, hogy így beszélt, kicsit vehemens tud lenni. És támogatlak amúgy, csak..érted - megvontam a vállaim, mert természetes, hogy nem fogom magam kihúzni a feladat alól, de továbbra sem voltam biztos abban, hogy ezt a babát meg kellene tartanunk. Egyikünk sem volt felkészülve rá.
|
|
|
|
Fellner Ádám INAKTÍV

offline RPG hsz: 158 Összes hsz: 221
|
Írta: 2024. szeptember 22. 12:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=881803#post881803][b]Fellner Ádám - 2024.09.22. 12:38[/b][/url] LillaMari nagyon nincs jókedvében, amit valahol nem csodálok, de a saját helyzetemből kiindulva már kellemetlen a jelenléte, és az is, ahogy próbál beleszólni az életünkbe. Szegény Lillát is úgy kérdezgeti, mint egy nyomozó, látszik a lányon is, hogy kellemetlenül érzi magát. A taslit követő megjegyzésre csak megrázom a fejem, lehet, hogy a lány ezen tud egy kicsit mosolyogni, én viszont csak még rosszabbul érzem magam ezután, tök égő, hogy ennyi éves fejjel még mindig így kezel. Jobb is, hogy távozik, különben most vesztünk volna össze. - A nagyid is ezt gondolja? - meglep ez, azt hittem, hogy csak az anyám van ilyen véleményen, de az, hogy az idősebb generáció hasonlóképp vélekedik erről, elgondolkodtat. Lehet, hogy tényleg megbánnánk egy ilyen döntést, de ha nem tesszük meg, akkor benne van a pakliban, hogy örök életre elrontjuk a jövőnk. - Értem, persze. Tudom, hogy a kettőnk döntése valahol, de leginkább szerintem a Tiéd, mégis csak a Te tested, meg érted, rád hárul a nehezebbik része - és valóban, ehhez én legfeljebb csak asszisztálhatnék. Azért felajánlom a támogatásom, hogy tudja, bárhogy is dönt, azért számíthat rám, nem leszek olyan, mint az apám, aki elhúzott a francba, nem vállalva a felelősséget. - Tudom, köszi! Beszéljünk majd akkor pár nap múlva, hogy akkor mi legyen - adok két puszit megszokásból, és megvárom, míg távozik. Ezután kéne valahogy rendeznem a gondolataimat, de nem megy, kész káosz van bennem, és már a kávé sem esik jól. Az anyám meg visszajön, és szigorú pillantásával találom magam szemben, jön életem következő egy órája, egy hosszas prédikáció, hogy mit és hogyan is kellett volna csinálnom, és hallgathatom azt, hogy ő rendes fiút nevelt, nem pedig olyat, aki így viselkedik…
|
|
|
|