36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Bánffy-Vass Petronella hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánffy-Vass Petronella
INAKTÍV


just a Freckled Meow
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 103
Írta: 2021. július 5. 15:39 | Link

Beli
¤ hello Stranger! ¤ felöltöztem ¤

Aprócska, szinte táncszerű lépésekkel szedem hosszú lábaimat a Boglyas tér irányába. Tikkasztó a hőség. Olyannyira, hogy majdnem térdeimre omlok a placc közepén, hogy könyörögve kérjem az esőt. De végül más megoldást találtam a problémára; noha eléggé felszínes praktikája ez a lehűlésnek, most mégis egy rózsaszínből áthaladó kékes jégkását szürcsölgetek. Lágy, eperszínre festett ajkaim szegletében mindkét szín egyre erősebben játszik, és amikor elhaladok egy jobban tükröződő kirakat előtt megállok. Hatalmas napszemüvegemet a fejem búbjára tolom – így teljesen összezavarva vöröslő tincseimet – és játékosan hunyorítva dugom ki nyelvemet. Halkan fel is kuncogok, miközben egyre inkább élvezem bohókás kis tükörképemet. Ezzel a látvánnyal el is szórakoztatom magam egy ideig, amíg gyermekhangot nem hallok magam mellől. Egy nő áll a kisfiával mellettem, és a gyerek egészen elcsodálkozik grimaszolási technikámon. Malacmód nyomja fel az orrát, s míg a felnőtt az ajtóban álló boltossal társalog, addig én és a „kismalac” mindenféle botrányosan viccek pofákat vágunk egymásnak. Az utolsónál látványosan bandzsítok egyet, mire a kisfiú kuncogni kezd. Így nem sok mindent láttam, ezért kell egy kis idő, mire visszanyerem a látásomat, ám ekkor pillantom meg magam előtt a nőt, aki kérdőn megívelt szemöldökkel vizsgálja most már kiszépült vonásaimat. Halványan elmosolyodok, majd kislányosan beleszívok a jégkásába, de csak egy halk köszönés telik tőlem.
Csókolom! – köszönöm végtelen akcentussal, majd biccentek egyet, és máris tovább száguldok. Amolyan tündérszerűn szökellek a szökőkúthoz. Honnan a mai tündérség? Sokat olvastam ebédszünetben a keltákról, meg mindenféle druida tradíciókról. Ezért nem is csoda, hogy mindenféle líra-muzsika szól a fejemben. Próbálok nem törődni az elmúlt időszak dolgaival, és a mai napon elég jól is megy. Nem tudom, hogy mi üthetett belém, de valóban nem érdekel semmi sem. Jól szeretném érezni magam. Amint ezt egy aprócska biccentéssel elmondom, megpillantom a fagylatot élvező Beliánt. A gyomrom összeszűkül, szívem hevesen kalimpálni kezd, és érzem, hogy minden bennem maradt víz patakokban kezd folyni halántékom mentén. Nem tudom, hogy mi történt a kapcsolatunkkal. Nem tudom, hogy mi történt vele. Hogy mi történt velem. Kicsit erősebben fogom a jégkásás pohárra, felszegem fejemet és elindulok a fiú irányába. Mi baj lehetne? Elvégre… - Szia Beli! – csilingel hangom az utca zsivajában. Jobb lábamat idegesen kezdem valami nagyon brutális drum and bass-re járatni magam mellett, szemeim cikázva keresik a fiú tekintetét. – Mi… khm… mi a helyzet?
Szál megtekintése
Bánffy-Vass Petronella
INAKTÍV


just a Freckled Meow
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 103
Írta: 2021. július 27. 13:55 | Link

Beli
¤ hello Stranger! ¤ felöltöztem ¤

A kedves arc felém fordulok. Szürke szemeim kissé félve tágulnak többszörösükre, és egy nagyot nyelve veszek egy újabb kortyot a nyelvemet és szájamat egyre csak színező, jéghideg löttyből. Nem tudom, hogy mire számítsak. Olyan közel voltunk. Testben és lélekben egyaránt. Hiányoznak azok az idők, de nem tudom, hogy ismerjük-e jelenleg egymást. Szeretném úgy gondolni, hogy igen, ezért is szólítottam meg minden félelmem ellenére. A mosolya egy halvány, szégyellős félmosolyt varázsol arcomra, és jobb kezemmel elengedem a hűs műanyagpoharat, hogy zavarom jeleként a fülem mögé utasítsak egy vörösszín tincset. Hogyan olvadhatok el ennyire valakitől, amikor nagyon is jól tudom, hogy nem az én elképzelésem szerinti csapatban játszik. Erről is beszélni kellett volna annak idején, de annyira tabunak éreztem a témát, hogy nem mertem. Hogyan is mondhattam volna el neki, hogy „tudom, hogy a fiúkat szereted, de rettenetesen beléd habarodtam”. A légypiszoknak egy gorillapofon. Nem szaladok én házhoz azért a csattanásért, ezért inkább megtartottam és így a távolság is egyre nagyobb lett kettőnk között. Nem mondanám, hogy százszázalékosan kihevertem ezt a történetet, de most Dolfi is felütötte a fejét, aki… á! Ha egy mesében lennénk, akkor bizonyára mindenféle villámot szórna a kis felhő a fejem felett, annyira dühös leszek a házvezető gondolatára is. Ezért inkább felrázom magam. Pontosabban Beli kérdése, majd… majd bókja rángat vissza a valóságba. Csontos ujjaim még mindig fülem mögött, miközben érzem kissé belepirulok a kedves szavakba, ezért óvatosan lehajtom fejemből a napszemüveget, hogy kevesebbet láthasson kislányos zavaromból.
Oh – kezdem lágy tónusú szorongással, majd magam mellé engedem karomat. – Thanks – rázom meg a fejem. – Köszönöm – folytatom megszokott akcentusommal, miközben el sem engedem régen látott barátom tekintetét. – Te is. Mármint te is szuperül nézel ki – mutatok felé sután az imént leengedett karral, majd inkább két kézzel, kislány módjára fogok a poharamra. Egy kicsit csendben vagyunk. Ezért szürcsölve szívok az üdítőbe, és a fiú arcélére emelem macskaszerű szempáromat. Halvány mosoly jelenik meg szájam szegletében, majd újra szemeibe tekintek.
Régen láttalak – kezdem, majd próbálom viccesebbre venni a figurát. És nem is sejtem, hogy talán ezzel vágom el a legjobban magam nála. – Mihail bezárt egy toronyba, mert fél, hogy elrabolnak? – kérdezem kedves csipkelődéssel. Ezzel mutatni szeretném, hogy érdekel a magánélete, hogy érdekel ő. Akármi is legyen.
Szál megtekintése
Boglyas tér - Bánffy-Vass Petronella hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér