A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789437#post789437][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.16. 18:50[/b][/url]

Undi az időjárás. Pontosan olyan, amitől csak nyomott lesz a kedved, a hangulatod, az öltözködésed, a mindened. Mert retek idő van. Hideg van, kissé ködös és semmit nem tudsz kezdeni magaddal, mert ilyenkor még az élettől is elmegy a kedved, nemhogy boldog legyél amiatt, amiért tél van. Na igen, ez a legtöbb ember, de én kérlek, imádom a hideget, imádom a telet, imádom ezt a szürke, semmilyen időt. Kicsit jobban imádnám, ha esne legalább egy kis hó, de így is megfelel végül is a dolog, mert... mert megfelel. Nincs jó érvem, egyszerűen csak jó. Nincs semmi teendőm, nagyjából a cuccaimat is kipakoltam már, kezd összeállni a szerelemház úgy, ahogy egész végig elképzeltem, és ennél nagyobb boldogság nekem nem is kell. Küldtem képeket apámnak, aki csak annyit közölt, hogy illik hozzám, majd bátyám benyomta a "fúj, de lányos" mondatot, én meg nem kaptam szikrát. Hát ember, szerinted milyen lenne, amikor lány vagyok? És amúgy is bekaphatja, mert tökéletes ízlésem és stílusom van, amit ő is tud, főleg annak tudatában, hogy ezt az egyetlen egy dolgot köszönhetem anyámnak őszintén. Mást semmit. Szabad olyat kimondani, hogy amióta elváltak apámmal, sokkal boldogabb az életünk? Nem? Nem illik? Na mindegy, már így is elhangzott elég sokszor, szóval nem hiszem, hogy plusz egy osztana vagy szorozna a dologban. Mert boldogok vagyunk ám. Nincs az alapvető feszültség senki között, amikor hazaérünk, vagyis én csak értem, mert egy ideje nem mentem haza, de mellettem szóljon, hogy napi szinten tartom a kapcsolatot a család hímnemű tagjaival. Nélkülem valószínűleg már a ház is a lángok martalékává lett volna...
Tehát mivel az idő tökéletes, a kedvem pedig egyre csak jobb és jobb, kabátomat magamra kapva indulok el boldogan a tér felé, hogy valami történjen is velem, ha már itt lakom, de időm még nem volt körbenézni. Most pedig van, így intek a kíváncsiskodó szomszédoknak, akik az ablakból hesszelgetnek, mert szerintem azt hiszik, hogy sötétített vagy nem is tudom, de esküszöm, hogy mindent látok, ha telibe az ablakban áll, és minden lépésemet követi. Mindegy, szóval vidáman integetek, vidáman lépegetek a tér felé, hogy majd én ott ráérek dönteni arról, hogy merre tovább. Ez addig nagyon jó terv volt, amíg a térre nem értem. És most? Valaki? Egy ötlet esetleg? Egy jel? Bármi jöhet, ördög, csak valami apróságot, mert nehogy már az első utamon be kelljen ülnöm a pubba meginni valamit. Az tök ciki lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789818#post789818][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.18. 23:02[/b][/url]

Állok a tér közepén és még mindig jelre várok, de közben úgy csinálok, mint aki vár valakire, hogy ne legyen kellemetlen. Mert amúgy fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek most, pillantásom így is sokkal gyakrabban fordul a pub felé, mint kellene, és az egyedül iváshoz talán még nem jutottam el. Esetleg ötven év múlva már belefér, de még csak nem kellene az alkoholba fojtanom unalmamat, amikor megannyi lehetőségem lenne lefoglalni magam. Gondolom én. Vagyis gondoltam én, amikor ideköltöztem. Ráadásul valami beazonosíthatatlan mindenféle is esni kezd az égből, tenyeremet felfelé fordítva, majd fejemet is konstatálom, hogy valóban. Mélyet szusszanva emelem vissza fejemet a térre, mert ha vissza kell mennem Pestre, hogy feltaláljam magam, komolyan feladom az itt élést, ami még el sem kezdődött igazán. Nincs valami sok időm mégsem ezen elmélkedni, mert megjelenik Ő.
A férfi, akinek halvány mosoly pihen ajkain, tekintetünk találkozik, el sem ereszti, le sem tudnám róla venni, majd szélesedik az a mosoly, végül még szemöldöke is megemelkedik, amolyan „jössz?” kérdésként, szinte üvölt felém. Elnyílt ajkakkal, kissé megilletődött tekintettel figyelem, ahogy a rádió a padra kerül, az esernyő fölé, végül a férfi a zene ritmusára kezdi el levenni a ruháit, nem törődve azzal, hogy egy tér közepén állunk, mindenhol emberek mászkálnak, mert nekik van dolguk és tudják, merre tartanak. Szóval a férfi táncol, én pedig pár másodpercig figyelem csak, mert a következő pillanatban már ringó csípővel, pontosan követve a zene ritmusát veszem le a kabátomat felé tartva, akárha egy divatbemutatón lennék minimum. Csak ott nem vetkőznek. Már így is megáztam félig, akkor csináljam rendesen, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790154#post790154][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.22. 09:59[/b][/url]

Ha eddig aggódtam amiatt, hogy itt élésem elég rövid lesz, ha már az első napokban nem tudom magam feltalálni, akkor hatalmasat tévedtem. Pedig aggódtam miatta. Amikor az ötlet felmerült még egyáltalán nem, eszembe sem jutott aggódni, csak az járt a fejemben, hogy visszatérek oda, ahonnan indultam, teljesen más emberként. Új élményeket szerzek, új barátokat, ismerősöket, kapcsolatokat, élem a kis életemet a növényeimmel, bejárok az egyetemre, tanulok és minden jóság. Na igen, csak lehet az új élményt nem így kellett volna elképzelni. Jázmin sem ilyen élményre vágyott valószínűleg Aladdinnal, ahogy én sem az ismeretlennel, de ha már a kabátom a földön kötött ki, akkor bizony mozogni kell, nincs mese. Nem is gondoltam át igazából, hogy mit is csinálunk valójában, amikor a férfi szélesen elmosolyodik, én pedig a felém nyújtott kezet elfogadva lépek hozzá közelebb, majd még közelebb, ahogy magához ránt. Szélesen mosolyogva, már-már teljesen elázva, majd nevetve emelem fel fejemet, miközben ő kezét emeli a magasba, nem törődve azzal, hogy az arcomra repül a jéghideg bármi is. Hagyom, hogy vezessen, úgy idomulok hozzá, mint egy hajlékony nádszál. Kipörget, vizes tincseim csapna arcomba, de nem érdekel, csak nevetek az egészen, és ahogy mögém kerül a férfi, mosolyom szélesebb lesz, főleg, amikor meghallom rekedtes hangját.
- Te sem vagy semmi – kicsit fordítom csak hátra fejemet, hogy biztosan meghallja, ajkaim szinte arcának csontját érintik, de éppen nem. Kezeim felcsúsznak alkarján, csuklója környékén állnak meg pihenni, ahogy folyamatosan a zene és a férfi által adott ritmusra ringatom magamat. Ez vajon olyan történet, amit egy lány nem mesél el az apjának vagy a bátyjának? Tudja a franc, igaz? Mert, hogy én el fogom, abban is biztos vagyok, még annak ellenére is, hogy tudom mennyire ki lesz akadva mindkettő. Ismernek, úgyhogy meglepődve legalább nem lesznek. Új élmények, úgy ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790729#post790729][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.26. 19:59[/b][/url]

És ilyenkor tudom csak azt tanácsolni minden nőnek, hogy ha kiugrasz valahova elfoglalni magad, akkor nem kell smink. Mert ugye, vannak a vízálló sminkek, rendben, de ha úgy indulsz el, hogy nem esik, majd jön a krach, akkor megszívtad. Nekem jelenleg nem kell aggódnom, csak élvezni a férfi mozgását és közelségét, ahogy még az esőn keresztül is, egy-egy közelebbi pillanatban megcsapja orromat bőrének illata. Lehet nem is bőréjé, franc sem tudja, nem fontos, nem érdekel, csak ahogy megérzem az elektromosságot gerincem mentén fel s le futni, ahogy közelebb von magához. Csak szemem sarkából látom meg a mosolyt, ami engem is mosolygásra késztet, hogy fejemet hátra vetve támasszam a férfi vállának, akinek orra óvatosan szánkázik végig nyakam vonalának mentén, amitől a már-már zavarbaejtő bizsergés csusszan végig rajtam ismét, hogy végül felerősítse egy észrevétlen puszival. Hideg ajkai érintik hideg bőrömet, de összetéveszthetetlen érzés.
Ami hirtelen megszakad, mert ismét kipörget, majd épphogy megtalálva az egyensúlyomat eresztem el a biztos kezet, hogy észrevegyem végül magamat és a körülöttünk lévőeket is. Széles mosollyal, a dallam ritmusára mozogva követem végig forgolódva, ahogy a férfi mozog, majd ahogy elkapja a nénit, végül a kislányt, én sem vagyok rest megfogni egy éppen felém tartó férfi kezét, hogy bizony akkor, ő is táncol, ahogy körülöttünk még megannyian. Nevetve fordítom fejem az ég felé, ahogy a férfi megforgat, végül kezem ismét az ő tenyerébe csusszan, de tekintetem le nem venném róla. Nem, nem, nem hagyhatom, hogy csak úgy eltűnjön minden szó nélkül. Tudni akarom ki ő, így barnáimat le nem veszem róla. Nem mehetsz el. Elkaplak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790922#post790922][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.28. 16:06[/b][/url]

Nem tud érdekelni, hogy furcsábbnál furcsább pillantásokat kapunk, mert mi bizony esernyő nélkül és elég lengén öltözve élvezzük az eső adta lehetőséget, míg mások csak ide-oda lődörögnek az ernyőjük alatt. Nem fontos, mert ők is élvezik, csak éppen máshogy, de ez az én felszabadult örömömet egyáltalán nem befolyásolja, ami átjár, amikor csak a férfire pillantok. Na, nem arra, aki éppen velem ropja, hanem arra, aki belerángatott ebbe az egészbe, pedig meg sem erőltette magát, elég volt egy mosoly, egy kérdő tekintet, és már ringó csípővel indultam meg felé, mint valami rossz bemutatón.
A férfival nevetek, mint egy rendes őrült. Biztos vagyok abban, hogy nem csak egy megfázást, de még egy tüdőgyulladásért is simán bevállalnám ezt az egészet még egyszer. Fiatal vagyok, hát mikor élvezkedjek, ha nem most? Hetven évesen is megtehetném, ez tény, de azért ott már eléggé le van korlátozódva az ember, minthogy ugrálva és nevetve táncikáljon az esőben idegenekkel. Szinte ösztönszerűen távolodom el a férfitól, hogy visszatérjek ahhoz, aki megbabonázott mindenkit, majd teljesen hozzá simulva élvezzem ki a pillanatot, amit ad, amit adott nekem. Elmosolyodom érintését, akaratlan követem minden mozdulatát, fel sem tűnik, hogy a pad felé terelget, de a mozgása egy pillanatra sem áll meg. Tekintetem nem tudom levenni róla, elveszek a pillantásban, amit nekem intéz, szinte ver a víz a hűvösben, amikor ajkai csak egyre közelebb és közelebb merészkednek enyéimhez. De végül semmi nem történik, csak elvigyorodik, s mintha álmodtam volna az egészet ürül ki a tér szépen lassan. Mindenki megy tovább a dolgára, én pedig fejemet rázva, nevetve pillantok fel az égre a férfi hátáról.
- Ez komoly? – a kérdés költői, választ aligha várok, így teljesen elázva, fejemre lapult hajjal indulok meg a kabátomért, amit vállamra dobok, mert már elég indokolatlan lenne felhúzni, majd elindulok hazafelé. Egy forró fürdő nem árthat egy ilyen után, talán a merev végtagjaim is megköszönik majd. Pár lépés után pillantok hátra vállam felett, de a férfit már sehol nem látom. Elmosolyodom. El foglak kapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=803137#post803137][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.05. 00:09[/b][/url]

Túl jól keltem reggel. És igen, ilyen létezik, legalábbis az én életemben biztosan. Vannak olyan reggelek, amikor szinte kidob az ágy, ezren pörgök, mindent megcsinálok, amit elterveztem, talán többet is, folyamatosan zúg az agyam, és rosszabbnál rosszabb ötletek pattannak ki belőle, amikkel általában Teót fárasztom. Én ennek nagyon is örülök, mert az ilyen napokon vagyok a legproduktívabb, és ugye nem hiszem, hogy meglepőt mondok azzal, hogy a családom ezeket a napokat annyira nem preferálja. Igeeen, igazából totálisan megértem őket, de nem baj, mert a család tagja vagyok, szóval kénytelenek, ezért is lehet az, hogy ma nagyjából végig beszéltem a napot bátyámmal. Milyen színű árvácska kerüljön ide, milyen oda, azt hova tegyem, őt át kellene ültetni és a többiről ne is beszéljünk, mert konkrétan bealudt a csávó, miközben igencsak fontos dolgokról magyaráztam neki. Szóval, mint teljesen jó testvér, sikítottam egyet, amire magához tért, de mire felfoghatta volna, hogy mi van, már rég letettem a telefont. Gyorsan kapkodtam magamra valami értelmes ruhát, majd indultam el, és nagyjából az első szomszédomnál tűnt fel, hogy az unikornisos mamuszomban indultam el. Ja, fura is volt, hogy ennyire kényelmes a cipőm, de rá se rántsunk, gyorsan rohantam vissza húzni valami normálisat, ami még a szettemhez is megy, majd ugyanolyan vidámsággal vágtam neki másodjára is az útnak, mint elsőre. A kicsivel korábban indulás nem gáz, nem? Egy kis séta nem árthat, mielőtt átreppenek Pestre. A téren az emberek fel s alá járnak, vidámságom talán túlságosan feltűnő, mert páran megbámulnak, valaki még vissza is mosolyog - mennyire haláli -, valakik meg ugyanolyan savanyú képpel lépkednek tovább. Ahogy ő is. Bár ő inkább komor.
- Ijj, baszki - adok hangot nemtetszésemnek, miközben megtorpanok, alsó ajkamat rágcsálva át sem gondolva, hogy mit teszek ragadom meg a vállat, ami a legközelebb van hozzám és fordítom kifelé, majd bújok el az illető háta mögé. Azta, milyen magas nő már, de király! - Ne haragudj, de most életet mentesz - motyogom a nőnek, vagyis inkább a hátának szavaimat, remélve, hogy meghallja, mert ez most valóban életmentő. Óvatosan sandítok ki az idegen mögül, és amikor meglátom, hogy Arion még mindig itt van, ráadásul meg is állt(!) gyorsan bújok vissza a nő mögé.
- Nagyon sokkal jövök neked - szusszanok egyet. Türelmesen meg kell várnom, amíg elmegy. Kicsit vissza kell fognom magam, nehogy lebukjak, pedig így is ritkán ismerkedem. Valahol el kell kezdeni végül is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=803176#post803176][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.05. 14:04[/b][/url]

Maradjunk annyiban, hogy a problémamegoldó képességem még annyira nem kifinomult, mint azt egy felnőtt embertől elvárhatnánk, pedig az vagyok. Legalábbis a korom alapján mindenképpen, de alkalmas vagyok a drasztikusabb módszerekhez fordulni, ha olyan helyzetbe kerülök, mint ez is. És a drasztikus helyzet most az, hogy egy idegen nő mögött bujkálok, mert nem szeretném, hogy Arion meglásson. Igazából nem lenne baj, ha meglát, de tuti idejönne, és ma túl jó kedvem van ahhoz, hogy játsszunk, vagy egyáltalán toleráljam a beszólásait. Nem, nem akarom ezt, hadd maradjon meg a jókedvem, és amúgy is tök mogorvának tűnt megint, szóval végképp nem adom meg a lehetőséget sem arra, hogy egy ilyen csodálatos napot tönkre vágjon. Még akkor sem, ha legutóbb totál édes volt, nem merek kockáztatni. Ma semmiképpen sem. Ó, igen, a nő. Megint messze vitt az agyam, elnézést kérek, kicsit elfelejtettem, hogy bujkálok egy idegen mögött.
- Tényleg sajnálom, pillanat és elmagyarázom - míg ő kapkodja a tekintetét és fejét ide-oda, bárkit is keresve, nem tudom, addig én ismét kisandítok mögüle, és pontosan ugyanazzal a lendülettel állok vissza mögé egy hatalmasat sóhajtva. Orrom alatt morgok valami olyasmiket, hogy nem hiszem el, amiért éppen most és éppen itt van, menjen már el, mire vagy kire vár, bezzeg most türelmes, és a többi.
- Mi? - kapom fel fejemet a nőre, vagyis leginkább a hátára, amikor megszólal. Kitör belőlem a nevetés a többesszámon, mennyire haláli a csaj, simán elbújna velem egy olyan ember elől, akit nem hiszem, hogy ismer. De jó neki. Párat krehácsolva igyekszem visszafogni magam, de a széles mosoly levakarhatatlan arcomról.
- Bevallom, nem merek megmozdulni, de ez egy jó ötlet - bólintok is egy határozottat, mintha láthatná egyáltalán. Sokeszű Baj. - Akkor jobbra indulunk, jó? - megvárom a visszajelzést, majd ha leokézza, akkor aprókat lépkedve araszolok jobbra, szigorúan mögötte haladva, igyekezvén, hogy véletlenül se legyek látható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=803205#post803205][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.05. 15:58[/b][/url]

Az már nem rossz, hogy nem lettem elküldve melegebb éghajlatra, és még sikonyálni sem kezdett el az éppen legalkalmasabb rejtekhely, amit találtam magamnak. Nagyon sokkal jövök a nőnek, ezt nem győzöm majd neki sem elégszer hangsúlyozni, aligha szabadul meg tőlem majd könnyen. Utoljára sandítok ki mögüle, éppen akkor, amikor Arion a szájába teszi a cigarettát és meggyújtja azt. Mégis mi a fészkes fenét csinál itt ilyenkor? Ha vár valakire, akkor az a valaki siethetne, mert így kezd elég kellemetlen lenni a helyzet, de... annyira mégsem. Mert a nő fejéből igencsak remek ötlet pattan ki, az én fejem meg egyetértően biccen előre, majd hátra, bólogatok na, mintha muszáj lenne. Szóval a tervnek megfelelően lépkedek oldalra, ahogy ő is teszi, igyekszem felvenni a tempót, amit diktál, és nem a saját lábamra lépni, mert akkor telibe lebukunk. Vagyis bukok. Vagy... nem tudom, mert most ő is eléggé benne van, és bár indokolatlan, hogy ő is bujkál velem jelenleg, de szétadom, mert így legalább nem kell rohannom egyik ember mögül, a másik ember mögé, hanem megoldom egyel. Mekkora szerencse!
Az meg főleg, hogy mindenféle gond nélkül érünk át a kút másik oldalára. Nem estem össze, nem botlottam meg a saját lábamban, miközben araszolgattunk, szóval valóban igencsak nagy szerencsének örvendhettem most. Meglepő, de legalább Arion sem vett észre. Hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben leguggolunk a kút mellett, és nem kell körbe néznem ahhoz, hogy tudjam, tuti bámulnak minket. Nem is egy ember, hanem elég sok, de nem fontos, Arion már aligha lát meg. Egy széles mosollyal emelem fejemet a nő irányába, hogy jobban megnézhessem magamnak.
- Igen, szerintem is - sóhajtok egyet, majd fejemet balra fordítva pillantok ki a kút mögül, de legnagyobb bánatomra, Arion még mindig ott áll. Menjen már a francba, hogy itt sem lehet békén hagyni! - Szóval... szia, Kimoriah vagyok - nyújtom a nő felé jobbomat, miközben a széles mosoly ott virít ajkaimon. Ismerkedés lvl 24587. Minimum. A kézrázás után szusszanok még egyet, majd mit sem törődve ruhám épségével teszem le fenekemet egy kiálló részre, természetesen úgy, hogy az anyagot magam alá húzom. Nem vagyok foggyos. Néha. Khm.
- A pasi, aki ott áll a tér szélén öltönyben és dohányzik - mutatok magam mögé jelentőségteljesen. - Egy... hm... ismerősöm, de most nincs kedvem a bunkóságához, tehát azt láttam a legjobb megoldásnak, ha elbújok, és ennek a közepébe csöppentél bele te. Ne haragudj, valahogy meghálálom majd tényleg - halványan mosolyodom el ismét, miközben térdemre könyökölök és tenyeremmel támasztom meg arcomat, ahogy a nő felé fordulok és fürkészni kezdem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=803419#post803419][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.06. 12:10[/b][/url]

Az esetek legtöbbjében igenis türelmes vagyok vele. Nem mindig, de legtöbbször elmondható, hogy akárhányszor bukkan fel, igyekszem a legkedvesebb énemet előadni, még akkor is, ha aznap különösen elviselhetetlen, és minden mozdulatra és szóra ki van élezve, tehát ebből logikusan következik, hogy mindenbe beleköt és be is szól, ráadásul ezt olyan mosollyal az arcán, amitől a falra tudnék mászni. Nem mindig elviselhetetlen, de az esetek legtöbbjében igen, és ma pont egy olyan napom van, amit nem szívesen rontanék el egy Arion vs. Baj kombóval, mert arcából ítélve jelenleg is inkább morci, mint jókedvű, szóval hagyjuk a felesleges köröket és hadd koncentráljak arra, hogy hamarosan kiruccanok Pestre pár szaktársammal, hogy a nap hátralévő részét elcsesszük. Konkrét terv nélkül, csak a találkozó időpontja és helyszíne van meg, de magunkat ismervén, nem aggódom, valószínűleg minden megtörténhet ma. És meg is fog.
- Jaj - nevetek fel hangosan, hiszen már megtehetem. A kút jótékony takarásában Arion aligha veszi észre, hogy nevetgélek, és lehet túltolom, lehet rám se nézne, észre sem vett volna, de szeretek biztosra menni. Ma meg különösen. - Nem, ne aggódj, nincs nagy baj ám. Csak nincs kedvem a bunkó stílusához ma, túl jó ez a nap, szóval inkább a furább módszert választottam. De az ismerőseid elérhetőségét lehet elkérném a későbbiekre. Tudod, tuti, ami biztos alapon - igen, mert ez a furább megoldás. Egyszerűen, mint egy normális embernek, tovább kellett volna sétálnom, mindenféle feltűnés nélkül, ahogy kell, és lehet ki sem tűntem volna az emberek közül, akik a téren sétálnak át. Ehelyett? Kaparintottam magamnak egy áldozatot, hogy most ketten bujkáljunk Arion elől, mintha tényleg el akarná adni a vesémet. Szerencsére ilyenről nincs szó, legalább még nem tudok róla, de mégis így lenne, akkor nem tudom. Elfutok? Futkározó embertől necces elvenni a veséjét, nem?
- Amúgy francia vagy? - fordítom felé fejemet, tekintetemben kíváncsiság csillog, miközben fejemet is oldalra biccentem kicsit. Vivi arca kedves, a mosolya pedig valamiért megnyugtató. Ő legalább nem adná el a vesémet, ez már biztos. Türelmesen várom a választ és már tervezem, hogy tudnám neki meghálálni azt, hogy takart, majd most bujkál velem. Istenem, mennyire haláli. Talán szereztem egy új ismerőst. Az jó lenne, ne mindig Belián vagy Zétény nyakára járjak rá, ha nyűgöm van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=803908#post803908][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.07. 21:09[/b][/url]

- Na látod, ebben egyetértünk - csettintek egyet nyelvemmel, miközben kicsit még ki is húzom magam, majd végül ugyanúgy görnyedek vissza. Tenyerembe támasztom államat, és kicsit talán elszáll az agyam. Ismét oda, hogy itt a levegőben biztosan van valami, mert eddig nem tudtam megismerkedni senkivel úgy, mint egy normális ember. Valami váratlan vagy különös dologgal megfűszerezve történt eddig az összes itt szerzett ismeretségem. Gondoljunk csak Zétényre, majd Beliánra, végül Rinre, aki egyszerűen átkopogott, hogy hozott kaját, mintha valami amerikai sorozatban lennénk. Zseniálisak az eddigi ismeretség szerzéseim, de be kell vallani, hogy talán a Viviel való kontakt viszi most a prímet.
Szélesen mosolyodom el, ahogy franciául válaszol arra, hogy ő francia. Nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy van francia vonatkozása. Ha az ember tanult egy nyelvet, aligha szólal meg azon egy váratlan helyzetben zsigerből, márpedig Vivi biztosan franciául lepődött meg, amikor éppen elfordítottam a kúttól, hogy elbújhassak mögé.
- Úúú - csillannak fel szemeim rögtön, kicsit sem visszafogottan, ahogy közli, a párjával együtt jött ide és a kastélyban fognak tanítani. - Ez mennyire izgalmas! Mit tanítotok majd? Én házvezető-helyettes vagyok, úgyhogy az iskolában is eltudlak kapni - ez akár fenyegetés is lehetne, és kicsit valóban úgy hat, de esküszöm nem az, mondjuk mindezek után lehet annak fogja fel. Na mindegy, mindezek ellenére sem tervezem eladni a veséjét, szóval szerintem annyira nem bánja, hogy néha elrángatom a kastélyból egy kávéra.
- Én magyar vagyok félig, édesanyám kolumbiai, innen a szokatlan név - mosolyodom el halványan. - A vezetéknevem Bajnóczi, úgyhogy együtt a kettő még különlegesebb. Vagy inkább viccesebb - nevetek fel halkan. Én már hozzászoktam nyilván, de ha valaki először hallja meg és összerakja a kettőt, akkor hajlamosak elmosolyodni, amit pedig egyáltalán nem veszek magamra. Teljesen megértem, nekem választásom sem volt, ezt kaptam születésemkor, ez van, de szemberöhögni még nem röhögött senki, szóval annyira nem lehet szörnyű együtt a kettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=804681#post804681][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.11. 22:09[/b][/url]

Rendben, talán kicsit elkapattam a reakciót arra, hogy az iskolában fog tanítani, de hát nem tehetek róla! Az olyan aranyos és olyan igazinak hat, hogyha a párkapcsolatban élők együtt gondolkodnak el, és végül mennek bele abba, hogy mégis mit kellene csinálniuk. Viviék is pontosan ezt csinálták, és ilyenkor kezdek el hinni abban, hogy ez az igaz szerelem dolog elég működőképes. Legalábbis pár épeszű embernél biztos, de ugye, én teljesen más kategóriába tartozom, mint a normálisak, szóval…
- Pedig ez nagyon nagy dolog – bólogatok is mellé párat határozottan, mintha egyáltalán tudnám miről beszélek. Elmondom azért, hogy fogalmam sincs. – Vóóó, szellemtant? Ez nagyon érdekesnek hangzik. Mármint a csillagtan is, csak érted... mindegy – barnáim továbbra is csillognak, mert bár a csillagtan is nagyon-nagyon izgalmasnak hangzik, azért a szellemek eléggé le tudják kötni a figyelmemet, ráadásul megmernék arra esküdni, hogy az üvegházamban is lakik egy, mert ha én egy növényt a padra teszek, az általában ott marad, mivel egy növény, aligha áll neki szaladgálni, de ezt inkább nem hozom fel, még a végén egyszerűen csak bolondnak néz. Ha eddig nem tette már meg, már csak az igen szokatlan ismerkedési módszeremnek hála. Pedig nem is akartam ma a szokásosnál furcsább lenni. Mindegy.
- Köszönöm – hálásan mosolyodom el felé. Benne van a top 5-ben, akik nem ragadtak le a nevemen, csak egyszerűen elfogadták, amiért tényleg nagyon hálás vagyok. – A vezetékneved franciásabb? Azt hiszed…? Ó – ajkaim elnyílnak egymástól, majd zavartan elmosolyodom. – Sajnálom – alsó ajkamba harapok. Ezek szerint érzékenyebb témát érintettünk, így nem is fejtegetem tovább. Követem Vivit, ahogy hátrafordul, barnáim akadnak meg Arionon, aki még mindig megtisztel minket a jelenlétével. Ha így folytatjuk, el fogok késni. Mindegy, valószínűleg már amúgy is hozzászoktak.
- Nem valószínű – billegtetem fejemet kicsit előre, majd hátra, végül visszaülök. – Ha engem keres, akkor csak berobban a házamba és kényelembe helyezi magát – nevetek fel halkan, mert ez sajnos ilyen. Illene hozzászoknom lassan, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=806684#post806684][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.04.23. 10:43[/b][/url]

- Abban biztos vagyok - akaratlan pillantok fel az égre, pedig, ha esetleg valakinek nem tűnt volna fel, akkor nappal van. De mindegy. Barnáimat vezetem vissza Vivire végül, mert még időben leesik, hogy most aligha láthatnék egyetlen egy csillagot is. Meglepő lenne. - Izgalmas lehet tanárnak lenni. Hogyhogy a tanítás mellett döntöttetek mindketten? - a kérdés lehetne kevésbé indirekt, de valóban érdekel, hogy őket mi vitte rá erre. Mármint gyerekek, fiatal felnőttek, valakik már felnőttek, akik az iskola falain belül tanulnak, nem is tudom, én nem tudnám magam elképzelni tanárnak. Valószínűleg ennek az oka az, hogy hamarabb elveszteném a fonalat, mint a diákok, akiknek magyaráznom kell, plusz ugye, semmiből nem vagyok kiemelkedően jó, amit átadhatnék az itt tanulóknak. Mugli anatómia - hiába egyezik meg a mágusokéval - meg kit érdekel, ugye, van szerencsétlen diákoknak így is elég baja.
Valami azt súgta, hogy a család témával igencsak beletenyereltem a dolgok kellős közepébe - szokásom -, így egyszerűen lépek tovább a témán. Nekem szerencsém van, ha a válást nem vesszük ide, de még azzal együtt is szerencsésnek érzem magam. Apámmal és Teóval az oldalamon megállíthatatlan vagyok, az ő motiválásuk nélkül nem hiszem, hogy itt tartanék az egyetemmel is. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra, tekintetemben vidám csillogással pillantok Vivire, aprót bólintok a család téma lezárására. Nem mondja el, én pedig nem kérdezek bele ugye, ennyi jólneveltség még belém is szorult. Ha kialakul valami baráti kapcsolat féle köztünk, akkor majd megbeszéljük. Márpedig én nagyon reménykedem ebben. Mégis ki hagyja, hogy szó nélkül elbújjanak mögé?
- Merlinre! - csapok a homlokomra, páran felénk is fordulnak a csattanásra. Nem fontos. - Nem is gondoltam bele abba, hogy esetleg feltartalak. Ne haragudj! Így még többel jövök neked, mindenképpen meghálálom majd - alsó ajkamba harapva húzom fel kissé pulcsim ujját, majd pillantok karórámra. - Igazad van. Mennem kellene, mert még jobban elkések, mint amúgy szoktam - nagyot szusszanok, fejemet koccantom a hátam mögött elhelyezkedő kútnak, miközben az égre pillantok. Fussak vagy ne fussak? Ez itt a kérdés. Nagyot szusszanva nézek oldalra.
- Hálás vagyok mindenért, nagyon. Komolyan. Mindenképpen meg foglak keresni és megiszunk egy kávét. Vagy ebédelünk. Vagy vásárolunk. Hm... - szemöldökömet ráncolom, majd felnevetek. - Bocs, hajlamos vagyok elragadtatni magamat.