A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=684859#post684859][b]Liliana Hope Krise - 2017.06.10. 14:35[/b][/url]

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Süt a nap, fújja a szél a kiálló hajszálaim, ami marhára idegesít. Csiklandozza a pofim, ezért folyton odakapok és dörzsölgetem, mintha valami ráragadt volna. Már sikerült jobb oldalon kékre és sárgára, baloldalon meg teljesen zöldre maszatolnom, ami annyira nem is zavart, inkább azt az illetőt, akinek megszorongattam a kezét, miután azt mondta rám "csúnya vagy". Majd rájön, ki a ronda. Buta, vörös lány. Csak mert harmadikos, azt hiszi lehet itt valaki, hát nagyon téved, abban biztos vagyok. Tekintetemmel a tanító nénit kerestem, aki a többieket gyűjtötte csoportba, de én a szökőkút másik oldalán csendben folytattam az éppen megrajzolt sárkányom körvonalát, hogy aztán kiszínezhessem. A nagy és zöld lény majdnem megevett egy fél kék pálcikaemberkét, a másik kacsójában meg már ott pihent egy sárga. Nem célzok én semmire, soha. Jót vigyorogtam guggolva, mikor valaki megszólalt mellettem. Látványosan ignoráltam és nem köszöntem vissza, észre sem véve őt színeztem a sárkányom szárnyait, aztán a kutya kizökkentett.
- A kutyád elrontja a rajzom! - Hatalmas sóhajjal mondtam a magamét, ahogy a kutya mancsára tapadt a krétapor és elmaszatolta a vonalam. Szeretem az állatokat, pláne a kis mancsosokat, de miért nem lehet békén hagyni a szép sárkányom?! - Nem kell megmosni, majd szól a tanító néni, mikor kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=684950#post684950][b]Liliana Hope Krise - 2017.06.11. 00:54[/b][/url]

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Kénytelen vagyok Rá nézni, nem akarok, de folytatja a szája nyitását és csukását. Mint a kacsák szokták a tóban, azok is csak tátognak feleslegesen. Nem szeretem azokat a szárnyasokat, olyan fura állatok és nem tudják befogni, pont mint ez a lány. Ha fogadnom kéne, biztos rátenném a zsákmányaimnak legalább a felét, hogy valamelyik olyan házból való, amelyiket a körülöttem lévők nem szívlelik. Nekem sincs különösebb kedvem ismerkedni, ha akarnék, bemutatkoztam volna már, meg mosolyognék. Miért hiszi azt minden idősebb, hogy a gyerekekkel barátkozni kell? Meg fúj, cukroskodni.
- Ne hívj így, nem vagyok dedós. Iskolás vagyok!
Igaz csak általános iskola ez még, ahogy anyu szokta nekem magyarázni, de akkor is. Ugyan úgy tanulni kell, van egy csomó dolgozat és elvárják, hogy figyelmes legyek. Közben kiszínezve a sárkány szárnyait lehuppantam a földre, törökülésbe húztam a lábaim és folytattam a fejének és a testének kitöltésével a rajzot. Csak akkor torpant meg a kezem, mikor másodjára becézget. Felmorogtam és nagyon csúnyán néztem rá.
- Lili. - Zártam rövidre a bemutatkozást, de látva, hogy biztos nem adja fel, úgy döntöttem, biztos tud rajzolni, akkor már legyen hasznos ő is. Az mindkettőnknek jó, nem? Ha nem, nekem akkor is az lesz és most ez a lényeg. Előkotortam a dobozból egy citromsárga meg egy világosabb kék krétát. A kezébe nyomtam, aztán mutogatva a sárkány feje feletti aszfaltra magyaráztam meg mit akarok.
- A sárkányom jó időben boldog, rajzolj nekem napot meg bárányfelhőt, oda fölé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=685185#post685185][b]Liliana Hope Krise - 2017.06.12. 13:23[/b][/url]

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Annak ellenére, hogy mennyire nem érdekelt ez a lány, fel-felpillantottam, még a kutyájának a prózát kötözte a fához. Kicsit nézegettem a kutyust, aki úgy tűnt nem boldog ettől, de ha nincs megnevelve rendesen, látszik hová jut! Hát milyen dolog már szétmaszatolni az ÉN rajzomat. Nem voltam boldog a délutánomba való megérkezésüktől és ezen nem is nagyon akartam változtatni. Inkább csak jobbnak tűnt, ha adok két krétát ennek a Rékának,
 és akkor nyugodtan szépíthetem a sárkányom is. Reméltem, hogy csendben.
- Hagyjaaaaad! - Egyből felemeltem a hangom, de most nem dühösen vagy mérgesen leszóltam, csak ijedten kaptam oda. Nem akartam, hogy más belekontárkodjon, ez itt az enyém, és ami az enyém, ahhoz másnak semmi, de tényleg fikarcnyi köze sincs. Ahogy ahhoz se, mikor és honnan maradok le.
- Jahj, nekem! Hogy te milyen rendes vagy, biztos örülnének, ha egy idegennel vonulnék oda, akivel szóbaálltam, mert rendes volt velem, aztán még virágeső is hullana. - Nem tudom, hogy ez a látványosan gúnyos kedveskedés mi pontosan, de anya gyakran elmondja, csak mindig elfelejtem. Állítólag túl korán tanultam ebbe is bele. Ironizálsz lányom, ironizálsz! Szóval nem vagyok kedves ma sem, ennek ellenére, ha a szőke lány felfogta, hogy mennyire nem érdekel ez, csak a rajzom, akkor nem lehet olyan vészes a nap.
- Nem kell. Majd utánuk megyek, ha végeztem. Szabad foglalkozás lesz a suli udvarán úgy is. Különben is, ha nem lógok el kicsit, Thomas bácsi hiába vett nekem a fejmosás utánra engesztelő nyalókát!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=688323#post688323][b]Liliana Hope Krise - 2017.07.03. 23:49[/b][/url]

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Idegesítő volt és zavaró is, ahogy a lány mindenáron segíteni meg parancsolgatni próbált. A számat folyamatosan elhúztam, grimaszoltam és a kis szövegeléseim után inkább csak hallgattam és próbáltam amennyire lehetett ignorálni mindazt, amit próbál. Aztán csak furán néztem rá, minek közli ezt velem? Ha éhes a kutyája intézze azt és ne velem foglalkozzon, meg amúgy is, feltart a rajzolásban. Nem fogja magát kiszínezni a rajzom, pedig szerintem tuti van menő varázslat erre is, ha anya nem tiltana még a pálcától nem lenne erre gondom. Sőt, akkor szerintem a szőkére se itt velem szemben. Már biztos összeragasztattam volna a száját, vagy eltüntettem volna, mint hoppanáláskor szoktak az emberek. Csak ő nem bukkan fel máshol.
Vagyis, khm. Inkább csak bólintottam párat érezze, hogy figyeltem, és hagytam menni a dolgára. A kérdésre, hog szeretnék-e valamit csak letettem a krétámat, leporoltam a kezem, majd felegyenesedtem. Csípőre vágva a kacsóim méregettem a levitást.
- Tudod mit szeretnék? Nyugodtan befejezni a rajzom!
Miután mindezt kimondtam bosszúsan intettem, hogy menjen már arrébb, rajta áll az egyik felhőmön, amit még szeretnék kiszínezni a fehérrel. Amikor meg végre elindult, nagy sóhajjal álltam is ennek neki. Nem értem a nagyobbakat, meg azt sem, miért kell úgy gügyögni velem, vagy éppen vigyázni rám, mintha baba lennék, meg nekik kéne a gondom viselni. Nagylány vagyok már, képes vagyok egyedül császkálni, nincs szükségem testőrre. Mérgemben éreztem, ahogy elém kúszik az egyik fekete hajú lány képe, aki végzős előkészítős és mindig piszkál. Még a krétát jó erősen az aszfaltra nyomtam, a szemembe hulló tincsem meglátva megijedtem és a popsimra huppantam. Fekete lett a hajam, máár megint! Összefogva azt begyömöszöltem a masnim alá, hogy kevésbé látszódjon, mert nem nagyon akart rendes színűvé válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=695865#post695865][b]Liliana Hope Krise - 2017.08.11. 22:21[/b][/url]

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Sokkal nehezebb volt megrajzolni a pikkelyeket a sárkányomra, mint az összes többit, és ez picit bosszantott. Még a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, hogy a helyére kerüljenek a kis ívek, ám ekkor ismét megjött a szőke lány. Nagyot fújtatva dobtam a krétát a földre a kezemből, majd a karjaim összefűzve magam előtt néztem rá fel.
- Neked nincs valami barátnőd vagy barátod? - Nem volt kedvem barátkozni és nem azért voltam vele ilyen, mert tett volna bármit, egyszerűen csak rajzolni akartam. Egyedül. De ő úgy gondolta, nekem társaság kell. Rosszul. Végül a kíváncsiságom kicsit enyhített az egészen, mert fogalmam sem volt mit is akar. Összeráncoltam a homlokom, majd a zöld krétám szorongatva bámultam a szemébe.
- Mit szeretnél a zöld krétával, attól függ - mondtam neki, közben felegyenesedtem a guggolásból és a kutyáját figyeltem. Kicsit reméltem, hogy legalább valami olyat mondd, ami érdekes, mert kezdett elmenni a kedvem a színezéstől, az meg sok jót nem jelentett anya szerint. Pedig ilyenkor csak új dolgok után néztem, néha nem a megengedett utakon. Rékára néztem, majd kis idő utána a kezébe nyomtam a krétát, hogy hát jól van, legyen.
- De az enyémbe ne nyúlkálj bele.