A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=705634#post705634][b]Oravecz Tatiana - 2017.10.14. 21:18[/b][/url]

Ma úgy érzem, hogy muszáj extra jól kinéznem. Nem azért, mintha amúgy nem adnék magamra, de ez a férfi, valamit tudhat, mert olyan szinten levett a lábamról, hogy az már szinte művészet. Mármint, uram Isten, Merlinre mondom, én, aki négyszer voltam férjnél, sosem voltam izgatott. Most meg egyszerre két pattanás is megjelent az államon, mert annyira ráizgultam a helyzetre. Borzalmasan érzem magam, az egyik pillanatban ver a víz, a másikban meg dalolok. Ráhelt átpateroltam Francihoz, mert nem fog csak úgy egyedül otthon maradni. Ismerem én a mostani fiúkat, hipp-hopp és teherbe esik nekem, akkor meg aztán leszedik a fejem a nyakamról. És ennyi Trónok harca nézés után, nem kellene. Esztert meg Zója vitte el, akinek nem mondtam el, hogy kivel lesz ma este randim, mert nem akarom, hogy mondjon valami, amitől elmegy a kedvem. Mondjuk a jelenlegi állapotomban - értsd, félhangosan üvöltök Disney meseszámokat egy nagy pohár borral a kezemben a kanapén táncolva, mert még nem száradt be az összes magamra kent testápoló -, nem nagyon hinném, hogy ezt meg tudná tenni akármilyen aljas kis titok. Ez a férfi engem bolonddá tesz.
Amit biztosan eldöntöttem már akkor, hogy a ruhám zöld lesz, méregzöld, hiszen ifjú korában büszke slytherines volt ő maga is. A kiegészítőim pedig ezüst színűek. Imádom az ezüstöt, a zöldet is, még akkor is, ha állítólag a fekete meg a kék jobban kiemelik a szemem.
Este hat. Mivel kellemes az idő most még, csak egy könnyed kis kabátot húztam magamra. Nem szeretem ez a furcsa időjárást. Egyrészt napközben lassan koranyári idő van, másrészt este lassan kezd a télihez közelíteni. Ilyenkor meg tavasz van, reggel meg a köd miatt ősz. Ahogy a hajam rendezgetem a disney egyszercsak átvált a "Four seansons in one day" című számra, a Crowded Housetól. Elég furcsa és hihetetlen, hogy emlékszek még felnőtteknek szóló számokra is. Végül aztán, ahogy így elszórakozok, egyszer csak öt huszonöt lesz, így az öltözéses, sminkigazításos rész olyan művészi gyorsasággal történik, hogy az már szinte földöntúli egy nőtől, hát még akkor tőlem, aki csak azért kel fel egy órával a normális emberek előtt, hogy rendesen felkeljen. Viszont most, ahogy öt negyvennyolckor belépek a Boglyas térre, nagyon büszke vagyok magamra. Ideértem, és már az idegességem is kezd alábbhagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=733426#post733426][b]Oravecz Tatiana - 2018.09.03. 20:51[/b][/url]

Két és fél óra dögunalom után végre szabadulhattam. Jó, oké, nem volt annyira dögunalom, mert időben érkeztem, így sikerült besorolnom Melitta és Sára mellé, akik hozzám hasonló korú anyukák, de mégsem néznek ki annyinak, mint amennyik. Pont mint én. Tökéletesen jól elvagyunk, főleg mivel minket néznek ki a leginkább a véranyák. Tudjátok, azok a fajta nők, akik önzetlenül az iskoláért, négykézláb, festékesen, de tökéletes hajjal pucolják a csempét, míg mi, a rosszak, borozunk. Nos hát igen. Elég könnyű bűntudat nélkül a bort választanom.
A jeles alkalomra, az első, nagy szülőértekezletre, amit idén tartottak, kiöltöztem. Nem a kertvárosi kiskosztümösbe, hanem egy olyan meseszép ruhába, amiről addig álmodoztam, amíg a nővérem meg nem vette nekem a születésnapomra. Harminchárom, az már szám. Olyan, mint a négy férj, akitől elváltam. Az egyik nő szerint még "szerencse", hogy csak egy gyerekem van. Hát az tuti, hogy annak az egynek viszont emlékekkel gazdagabb van, mint az ő eminens stüncijének. Szóval, amikor drámaian sóhajtott, én is drámaian sóhajtottam, és felvettem a bunkó Tati nézést, azt a lesajnálót. Ha nem igyekeznék jó... oké, elfogadható anyakép lenni, akkor este megtanítanám Esztinek, hogy hogyan lopózzon oda a kölyökhöz, hogy belemélyeszthesse a fogacskáit. Az se baj, ha az egyik a bőrében marad, úgyis mozog, és különben is, milyen para lenne, ha ott vérezne a kislány egy ponton, miközben egy apró tejfog áll ki a karjából. Hm, tényleg nem vagyok jó szülő, de ezeket már nem mondom ki, az már javuló tendencia.
Magamra büszkén, új pletykáktól feltöltve, egy lestrapált nőtől lesajnáló tekintetet kapás után robogok végig a téren, majd lassítom le a lépésem, amikor figyelmes legyek egy alakra. Nem játszom a szűziest, hogy nem ismerem fel, ki is az, és csak félve megyek közelebb hozzá, mert, minek? Gyereket szültem neki, és arra jó párszor rágyakoroltunk.
- Liebhart, szívem dobbanása te. Gyanús vagy, ember, Mancit várod?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=734924#post734924][b]Oravecz Tatiana - 2018.09.24. 21:37[/b][/url]

Maxy

- Ilyen ez a fránya házas élet, Max. Valahogy kihullik az igény.
Másoknál meg éppen akkor jön meg, amikor te már foglalt vagy, de most beszéljünk a hagyományos felállásnál. Mert hát a házassággal jön egy asszony, aki fejhangon tud visítani. Biztos a gyűrűben van valami.
- Hát te nagyon édes vagy.
Nem, nem a férfinak bókolok, hanem a kutyulinak, aki olyan lelkes. Le is guggolok, vigyázva, hogy ne sértsem a közszeméremet, és megsimogatom mind a hármat.
- Eszti is szeretne egy kutyát, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
Leginkább azért nem, mert tudom, hogy jelenleg a négylábú rám hárulna, és idővel az "Eszti kutyája" rangból átváltana a "család kutyájába", majd a "te hoztad ebbe a házba" kategóriába. Vagyis mindenképpen rám maradna a dolog. Viszont, amikor ilyenkor látok egy-egy kutyát, akkor nincs baj.
- Van olyan kutya, akit szerinted képes vagyok életben tartani?
Mert azért persze gondolkozom rajta, hiszen a gyerekem, nyilván azt akarom, hogy boldog legyen, és olyan ajándékokkal szeretném elhalmozni most már, melyekkel tanulhat. Egy háziállattal például felelősséget.
- Amúgy akartam veled beszélni, jó is hogy összefutunk. Képzeld, hogy jártam. Nem fogod elhinni. Emlékszel a könyvre, amit egyszer régen kölcsön adtam? Na hát a minap meg akartam nézni benne egy részt. Fogom, kinyitom, és bamm, mintha felrobbant volna. Egy köteg... egy nagyon nagy köteg száz eurós halmaz hullott ki belőle. Komolyan mondom neked Max, én rendesen megijedtem.
Amúgy ez nem vicc. Annyira a frász jött rám, hogy még a könyvet is eldobtam, aztán egy ideig csak néztem a padlót, majd elkezdtem számolni, és annyira kitört a frász, hogy ennyi pénz van a házban, hogy gyorsan el is mentem betenni a bankba, Eszti számlájára. Arra nem is nagyon gondoltam, hogy mi van, ha esetleg nem kellene ott lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=742194#post742194][b]Béres Izabella Tatiana - 2018.12.06. 09:05[/b][/url]

Mr. Liebhart

- Max, ő a mi gyerekünk. Ha szerencséje van, akkor nem hasonlít ránk.
Mondjuk igaza van, talán tényleg az lenne a legjobb, ha inkább egy növénnyel indítanánk, és ha a növény életben marad, akkor továbbléphetünk a kutyára. Bár a kutya amúgy is egy idő után nálam kötne ki, ismerem én az esze járását.
- Ha...ha...ha... Mondták már neked, hogy nagyon vicces vagy?
Nézek rá a homlokomat ráncolva, csípőre tett kézzel. De aztán eleresztem a problémát, és inkább elmosolyodom.
- Különben is, hálás lehet nekem a világ. Anyádnak ocsmány ízlése van.
És itt most mindegy, hogy a porcelánválasztás terén-e vagy, hogy engem nem kedvelt, úgy vélem Max anyjára igaz minden, amit az anyósokra mondanak. Nem is bánom, hogy már nincs közöm hozzá, de egyszer azért úgy be tudnék köszönni neki, és megkérdezni, hogy ugye milyen boldogságos érzés, hogy adtam neki egy unokát. De persze nem fogom, ha csak nem hozza úgy az élet.
- Hát már olvastam egyszer.
Felelem teljesen megdöbbenve, mert nekem ez a logikus. Elolvasok egy könyvet, aztán felteszem a polcra és ha kell belőle valami, vagy már nincs mit olvasnom, akkor előveszem és elolvasom még egyszer. Most is kellett volna egy idézet, amit egy gratuláló kártyára akartam írni, aztán bumm, pénzcunami.
- Betettem Eszter számlájára. Szerintem ő a leggazdagabb kisgyerek a környéken. Vagyis, a nyolcvan százalékát betettem. Ötből felhoztam magunkat elfogadható állapotra, a maradék tizenöt százalékkal meg elmentem Kristófhoz, letettem az asztalára és közöltem vele, hogy nem ő a gyerek apja, fogja a pénzét. De nem kellett neki, azt mondta, nem baj. Szerintem nem volt magánál, szóval az még megvan kézben.
De igyekszem nem elkölteni, csak azóta nem mentem még el bankba, hogy betegyem. Max Eszter apja, ez a pénz pedig a gyerekemé, így az a logikus, ha neki adom.
- Van azonban itt még valami, és kérlek, ne nevess, előbb had mondjam végig.
Tudom, hogy nevetni fog, így ezzel a kijelentésemmel igazából csak magamat nyugtatom meg.
- Szóval Férjez fogok menni. Nem, ez nem olyan, mint az eddigiek. Bárciánhoz. Eleve hozzá kellett volna, azt hiszem.
Csak akkor még mind a ketten eléggé bénák voltunk, majd jött Max, aztán jöttek a többiek, és valahogy mostanra jutottunk ide.
- Szeretném megosztani veled és a feleségeddel ezt a napot, van egy közös gyerekünk, jó lenne, ha jóban lennénk, ha tudnánk kezelni ezt a helyzetet. Szeretném, ha te kísérnél be.
Mondom ki végül egy szuszra, és na tessék, most már aztán tényleg szabad nevetni.