Szóval kimozdul. És mi lenne jobb egy kimozduláshoz, mint mondjuk egy ilyen varázslatos tehetségkutató, ahol majd lehet fognak tüzet okádni, meg lesz óriáskerék, meg ilyen játékok, mint a mugli falunapokkor. Biztos fognak majd lenni, még ha elbűbájolva is, mert kell legyenek. Másképp nem harty pard a party hard. A lilás kockás inget derekára kötötte, s a szürke ruha térde felett négy újnyival ért véget. Szőke haja verdeste derekát, benne egy pont tökéletes vastagságú fonattal, s mindezt egy virágkoszorúval koronázta meg, hogy még Kamillásabb legyen az egész.
Teljes tudatlanságban lépett ki a kapun, s kezdett magányos útjába a tér felé remélve, hogy majd ott fog találni valakit akire ráakaszkodhat telljes hiperaktív énjével. Akármi óvja majd azt a szerencsétlent, akit kitűz magának a nagy sokaságban. Már épp eltervezte, hogy majd szépen odasomfordál, és letarolja, és vetet magának valami irtófinom édességet, amikor hirtelen egy nagy vattacukorfelhőben találta magát, és valami olyan hangot hallott, amit leginkább egy gumicukorhoz tudna hasonlítani. Elkerekedtek szemei, s megfordult agyában, hogy most vagy álmodik, vagy megint megtalálta Cupido. Az első variáció valahogy jobban tetszett neki. Ahogy végre méltóztatott jobban szemügyre venni a hangot, csakhamar rájött, hogy a rózsaszín menyország tulajdonosa nem más, mint- dobpergés- Pranni az eridonból. Aki cseppet sem volt normálisabb mint ő, és pont ezért találták meg ilyen jól a közös hangot.
- Prannyiiii.- terült el széles vigyor arcán, ahogy magához szorította a másik lányt. Szinte el sem jutott telljesen a tudatáig amit a másik elhadart. Nem azért, mert nem képes befogadni, azért, mert mindent elfoglalt az az információ, hogy ők bizony egy helyre igyekeznek. Ők. Ketten. Egy helyre. Itt apokalipszis lesz, de persze csak a jó értelemben.
- Igeeeeen!- kezdett hevesen bólogatni, elhúzva az "e" betűt, mint valami boldog kisgyerek, akitől megkérdik, hogy kér-e csokit. Mást nem volt alkalma reagálni, még arra sem volt ideje, hogy megszeretgesse a kis vasgyúró vadállatot, már száguldottak is tovább.
- Hallod.. Te kit mész megnézni?- ráncolta össze homlokát. Mert amúgy az úgy oké, hogy mennek meg minden, de valakinek szurkolni is kéne, ha már ott vannak.

Mint kiderült, ez csak egy nagyon cuki Pranci, pedig Kamillánk nagyon örült volna, ha egyik pillanatról a másikra egy vattacukorhegyen találja magát. Nem mintha Fanninak nem örülne, sőt, találkozott a lelki társával, akivel ugyan olyan hatalmas őrültségekre képesek. A kis bevezető után rátért az itt felmerülendő legfontosabb kérdésre, egyrészt, mert ő még nem igazán tudta, hogy kinek tapsoljon meg ott sikongasson, másrészt, valami értelmes mondatot is ki kellett nyögni. Kissé összeráncolva homlokát hallgatta a felsorolást, megpróbálva követni a gondolatmenetet. Norbi. Ja, hogy az a Norbi! Hát azt a Norbit nem lehet elfelejteni, frontálisan ütköztek, utána elkezdtek dumálni, és a következő pillanatban már vadul rázták Beyoncéval. Vagyis... Valami olyasmi. Ha valakinek ezt elmondaná, biztos küldenék az elmegyógyba.
- Hát... Szurkolok én is Norbinak.- vont vállat. Elvégre miért ne szurkolna neki, főleg egy ilyen örök életre szóló élmény után? Na jó, erre mondjuk nem tud választ adni, de maga a kérdés jól hangzik. A többi nevet nem ismerte, fogalma sem volt arról, hogy ki az a Gwenci. De ha Szirmos és Pranci ismeri, akkor rossz ember nem lehet. Előre ülés. Az több szempontból is jó lenne, leginkább mert akkor még látna is valamit. És tök jó buli lenne. Mondjuk.. Lehet kapna némi halláskárosultságot, de attól még tök jó lenne.
- Jó!- ült vissza arcára az a tipikus Kamillás vigyor, az a minden fogat megvillogtató, az a "boldog vagyok és csináljuk!" fajta.- És majd ugrálunk meg minden.- csillantak fel szemei. Mint a koncerteknél, meg minden. Az milyen jó lenne már. Következő kérdés. A jelentkezés. Igazából volt egy ötlete, hogy majd a Single Ladies-t elrázzák ott, de lekésett. Viszont ezt hosszú lett volna elmagyarázni, szóval inkább csak megrázta fejét.
- Jövőre megyünk ketten, légyszi-légysziii.- pislogott a másikra tökre belelkesedve. Elvégre megtanult Beyoncésan mozogni, ja, ha az megy neki, akkor minden más fog menni. Közben megbotlott a lábai közé bepattogó Himébe, utána a járókák összeakadtak, meg beakadtak valamibe, és hirtelen másba sem tudott kapaszkodni, mint a mellette lépkedő vattacukorhajú leányzóba, aki.. Hát most vagy erős megtartja önmagát másodmagával, vagy mindketten eltaknyolnak.

Nagyon belelkesedett, már el is képzelte hogy fognak ott kinézni, meg minden, és úgy tűnik társa is az ő véleményén volt. Mármint, amúgy is ő vetette fel, szóval.. Mindegy. Mikor Fanni visszakérdezett a felvetésre kissé elbizonytalanodott, s már eltervezte, hogy gyorsan visszavonja, ám a másik rábólintott. Arcára visszaült az előbbi vigyor. Azon, hogy mit fognak jövőre előadni, még ő sem gondolkodott el, de majd csak lesz valami. Hevesen bólogatott mikor társa beszélt.
- A tánc jó lesz. Megcsináljuk.- állt ki a hirtelen jött elhatározás mellett, elvégre még van elég idejük a próbákra meg a zene kiválasztására meg minden. Ez után jött az apokalipszis. A minieb rossz helyre ugrált, ő beleakadt, utána a kis gonosz eliszkolt, utána Kamilla magába akadt, meg Fanniba is, és rántotta maga után a vattacukorhajút, mert ha már ő esik, essen a másik is. Jó baráti szeretet, meg minden. Persze arra, hogy ez a másiknak fájhatott csak az után jött rá, hogy a leányzó ennek hangot is adott. Elkerekedtek szemei, s ártatlanul pislogott Prancira.
- Ne haraguuudj.- nyögte ki a bocsánatkérést, hangja elvékonyodott mint ilyenkor mindig. Legszívesebben elmosolyodott volna a megjegyzésre, de most nem úgy vélte, hogy lehetne ezen mosolyogni. Szóval próbálta lent tartani a száját, és megakadályozni azt a kunkorodást. Mármint a száján. Mikor a más talpán levő egyénke felkiáltott, összerezzenve mérte végig.
- Hát.. Nem tudom.- húzta el száját.- De.. Csak nem eshetett olyan messzire.- próbálta menteni a menthetőt, mert ha ez a főnix úgy dönt, hogy ráveti magát és bosszút áll a napszemüveg miatt, akkor lehet, hogy nem tudna elszaladni, és legalább valami kevésbé fájdalmas bosszút kapjon már.

Kutya a láb közé, csupán ennyi az apokalipszis receptje, kérem szépen. A szőkeség orra bukott, és rántotta maga után barátosnéjét is, mert miért ne? A kutya meg, az az ádáz gonosztevő, aki miatt ez az egész volt, egyszerűen arrébb iszkolt. Pedig nagyon megérdemelte volna, hogy ő is elessen. Azt mondjuk, hogy hogy esik el egy kutya még nem tudta, de biztos volt benne, hogy Hime képes rá. Elvégre.. Úgy néz ki, és ha már úgy néz ki, az elegendő ok a bizonyosságra. Kissé bosszankodva nézett az eb irányába miután Pranszi segítségével feltápászkodott, s megdörzsölte fájó állát. Ekkor jött az újabb katasztrófa, tudni illik a rózsaszín elvesztette a szemüvegét, vagy bármi is volt az a fején. 
- Nem repülhetett el, elvégre nem egy assssssszt...- kezdett bele a bizonygatásra, mikor egy olyan szóhoz ért, melynek kimondása számára telljes mértékben lehetetlen. Az 'sz' betűt elhúzta, keresve a megfelelő betűrendet.- Asztemo.. Aerosz.. Asztreroida, na.- vigyorodott el, mikor megtalálta a tökéletest. Vagyis ő azt hitte, ez a jó.- Szóval nem egy aszreroida esett le, csak becsapódtunk.- vont vállat remélve, hogy ezzel meggyőzte az eridonost. Hát, úgy tűnik nem jött be. Kissé félve tekintett rá, azt méregetve, hogy vajon menyi esélye lehet elszaladni, ha Fanneh úgy dönt, hogy rátámad és elássa amiért eltűnt a rózsaszín bigyója. Kétségbeesetten pislogott körbe, hátha valami isteni sugallat visszarepíti a fejére vagy akármi, amikor megpillantotta a kutyán. Vagyis a szájában.
- Hime lenyúlta.- jelentette ki, ahogy a megkönnyebbülés kiült arcára. Újabban elég sokszor veszélyeztette az életét, például mondjuk mestertanonc állprefektus rellonosok közelében- nem, nem kell gondolni senkire-, ám valahogy úgy tűnik, hogy eddig ez volt a legvészesebb. Mert egy rózsaszín hajú csupa cukor leányka ki tudja, lehet egész hamar át tud kapcsolni bosszúálló dühös pszichopatává.