A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=383095#post383095][b]Kolf Krisztián - 2014.09.12. 18:10[/b][/url]

Krisz a mai napon is mindent megtett, hogy sikeresen elszökjön az óra elől, most éppen talán a mágiatörténet került sorra. Vagy a bűbájtan? A fene se tudja már. Korábban se nagyon járt be az órákra, ugyanis egyikhez sem talált magában elég motivációt. Végül is, mit nyer azzal, ha jó jegyeket kap? Hamarabb itt kell hagynia az iskolát, ezen kívül pedig nincs hely, ahova mehetne. A saját lábon állás is csak addig létszükséglet, amíg az ember oda nem kerül, hogy napi nyolc óra munka, nyolc óra minden egyéb és az utolsó nyolc órában fáradt kóválygás. Az meg kinek hiányzik?
Na, szóval Krisz nem állhatna modellt a mintadiák élő szobrának, de még talán az egyszerű diákénak sem, de ha létezne szobrász, akinek vágya lenne megalkotni a legtöbb óráról lógó, vagy a legtöbb nulla pontos dolgozattal rendelkező srác szobrát, keresve sem találhatna jobb alanyt. A fiú most is éppen a falu felé sétál, azon mélázva, hogy mivel is töltse ki üres óráit, melyet évfolyamtársai nélkül kénytelen tölteni. Eszébe villan egy múltkori óra, melynek kihagyása alkalmat teremtett számára, hogy kipróbáljon néhány egyszerű, de nagyszerű csapdát. Amíg a diákok odabent vért izzadtak, hogy eszükbe idézzék a megfelelő válaszokat, addig ő az ajtók fölé különféle hatású folyadékokat és porokat helyezett el, amik egy egészen primitív csapdának köszönhetően az elsőnek kilépő nyakában kötöttek ki. Krisz mázlijára a legtöbbször ez nem a tanár volt, bár a srác némileg talán sajnálta a dolgot. Na, de így is mulatságos volt nézni a viszketőportól vakaródzó, különleges folyadéktól állatfüllel parádézó vagy éppen egyszerű festéktől színes áldozatok arcát.
Gondolatai megnevettetik a fiút, aki közben lassan leér a faluba. Innentől kicsit óvatosabban közlekedik, hiszen nem akarja, hogy egy buzgó, aggódó lelkű falulakó kérdezősködni kezdjen, esetleg visszarángassa a kastélyba. Bokortól bokorig sunnyog, mígnem elér a Boglyas térig, ahol kinéz magának egy vastag törzsű fát. Éppen megfelelő búvóhelynek tűnik arra a kis időre, amíg eldönti, hogy innen hova tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=433565#post433565][b]Kolf Krisztián - 2014.12.08. 17:09[/b][/url]

A fiú éppen azon tűnődik, hogy vajon bemenjen-e valamelyik üzletbe és hazudja magát mestertanoncnak, ha kérdőre vonják, vagy inkább az erdő felé induljon el, és keressen valamiféle izgalmas elfoglaltságot késő déutánig. A döntésig azonban nem jut el, mert egy lányhangot hall, valahonnan felülről. Mire értetlenül felpillantana, már a nyakába is kapja a hang gazdáját, így hát Krisz elég gyorsan a földön találja magát hátán a csomaggal, és cseppet sem tetszik neki a helyzet. Szájából nem éppen szalonképes kifejezések tömkelege zúdulna a váratlan ajándékra, de közben úgy fordul, hogy lássa támadóját, és kénytelen észrevenni, hogy igencsak fiatal lánnyal van dolga. Na, nem mintha Krisz a tapintatáról lenne híres, de azért nem is érzi különösebben jó dolognak, hogy káromkodásra tanítson egy kislányt. Még akkor sem, ha tudja, hogy ezek a fruskák valószínűleg sokkal csúnyább szavakat és kifejezéseket is ismernek, mint amilyeneket ő valaha kiejtene a száján.
- Szasz! - nyögi vissza a köszönésre, majd hozzáteszi: - Feltétlenül szükség volt erre?
Szemöldökeit kissé ingerülten összevonva megpróbál felülni, már, ha a lány hagyja. Na, nem mintha a fiú úgy gondolná, hogy az ismeretlen fákról ugráló erősebb nála, de azért nem is túl udvarias dolog lányokat bántani csak azért, hogy megszabaduljon tőlük az ember. Ráadásul ez a kis közjáték kaladnak épp megfelelő, legalább addig sem unatkozik, amíg megpróbál kideríteni pár dolgot.
- Egyébként akár le is szállhatnál rólam, ha gondolod. Meg valami magyarázatfélével is elégedett lennék.
Hát igen, Kolféknál kérni így szokás. Azért az udvariastól elég messze áll, de nem is annyira tahó, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt még volt. Ahhoz a stílusához csak nagyon indokolt esetben fog visszatérni. Egy lesből támadó kislány még nem elég ok rá.