A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=358365#post358365][b]Saragob Kíra - 2014.08.14. 18:16[/b][/url]

Esős hétköznap délután. Illetve, ebben a pillanatban épp nem esik, de a sűrű, puha takaróként terpeszkedő felhők az égen, szinte bármelyik pillanatban sírni kezdhetnek. Kírát azonban ez jelenleg nem zavarja. Ez pedig mindazok számára meglepő lehet, akik nem is olyan rég még látták hanyatt-homlok menekülni egy egyszerű kis nyári zápor elől. Pedig most nem is csak egyszerű záporra, hanem lassú, kitartó esőzésre van kilátás. Már esett is a nap folyamán, aminek számos pocsolya meg a nedves fű állít tanúbizonyságot.
Az a nedves fű, amelyben Kíra tartózkodik. A Boglyas téren egy pad mögött, félig az egyik bokor takarásában ücsörög a földön kezédben egy rajztömbbel meg egy ceruzával. Sosem volt kiemelkedő tehetsége a rajzoláshoz, de azért többnyire felismerhető, hogy mit szeretnének ábrázolni a firkálmányai. Nem mintha olyan jellemző lenne rá, hogy rajzolgat, ez is inkább olyasmi, ami iránt néha napján elfogja a lelkesedés. Szóval ül csendesen a fűben, hullámos, nagy lobonca laza kontyba kötve a feje tetején, a cerura a szájából lóg, már egy ideje nyammog a végén, és közben meredten bámul a semmibe. Legalábbis egy külső szemlélődő szerint a semmibe. Ő azonban nem így érzi, hiszen ő a pad támláján lévő résen kukkol keresztül. De egyelőre még nem sikerült megpillantania azt a bizonyos dolgot, amit papírra szeretne vetni. Ugyanis az jelenleg az eltökélt szándéka, hogy illusztrálja, megfigyeli, tanulmányozza a boglyokat. Mindenre fel van készülve, nála van a pálcája is, amivel már korábban szórt magára egy leperexet, mert elázni azért nem szeretne nagyon, ha nem muszáj.
~ Gyerünk, mi lesz már~ Sürgeti gondolatban a rejtélyes kis állatkákat, miközben azzal szórakozik, hogy a nyelve segítségével különféleképpen mozgassa a szájából kilógó írószert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=366596#post366596][b]Saragob Kíra - 2014.08.23. 21:41[/b][/url]

Kíra ül a fűben, szépen rajzolgatva, Kíra talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz. Kíra hopp, máris mindent áthúzott. Nagyon félénk állatok ezek a boglyok, alig látna őket, Kíra összehúzott szemekkel koncentrál, nem akarja őket elijeszteni, de nem is kell, mert megteszi más. Ebben a borongós, esős időben nincs valami nagy élet a faluban, az emberek többnyire amúgy is magukkal vannak elfoglalva, legfeljebb egy furcsálló pillantást vetnek a fűben ücsörgő Kíra felé, akit persze mindez teljesen hidegen hagy. Csakhogy mégsem mindenki követi ezt a jól bevált szokást, egy úriember áll meg Kíra előtt, mi több, meg is szólítja a pad mögött ücsörgő fiatal nőt, aki kissé elvarázsolt tekintettel pillant fel - mint rövidesen kiderül számára - Gáborra.
- Én vagyok a lesből támadó ruhaszárító kötél…helyett Kíra! - vágja rá nagyon frappánsan, mert menet közben átgondolja, hogy akárhogy is szeretné, ő mégsem egy ruhaszárító kötél. A hangja kissé bosszúsan cseng, amiért Gábor megzavarta őt a boglyok tanulmányrajzának készítésében. Így a pad mögött kuksolva, pedig tényleg rá tudna támadni bárkire, lesből. De Gáborra nem fog, legalábbis biztos nem lesből, hiszen a férfi már észrevette őt, és nekiáll egy hosszú történet mesélésébe, amelynek a fonalát Kíra nem hogy elveszíti, de valószínűleg soha nem is vette fel, mert annyira nem is érdeklik őt a férfi szavai. Sok mindennel le lehet őt venni a lábáról, a se eleje se vége dumákkal viszont nem igazán. Talán azért, mert ő is nagy tehetség az efféle süketelésben, és nem szereti, ha mások a babérjaira törtnek.
- Lódítasz! És még elijeszted a boglyokat is! - pirít rá a férfire, aki csak úgy kérdezés nélkül leül vele szemben a fűre. Hát szabad ilyet? Pár hosszú pillanatig szúrós szemekkel néz a nagy dumás férfire. Végül úgy dönt, kegyes lesz hozzá és hagyja, hogy csatlakozzon a köreihez.
- Ám legyen, engedélyezem számodra a maradást. Ha megígéred, hogy nem hangoskodsz, neked is megmutatom a boglyokat. - ajánlja fel férfinek.
- Őket akartam lerajzolni, de látod, nem ment túl jól - nyújtja a férfi felé az ezerszer áthúzott, felismerhetetlenül krikszkrakszos pergamenlapot.