A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842155#post842155][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.13. 14:08[/b][/url]

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842272#post842272][b]Sümegi Endre - 2022.01.16. 06:44[/b][/url]

Kell a pufajka. Az a fajta, ami bűbájjal meg prémmel bélelt. Kívül sötétkék vászon, belül meg jó meleg. Meg az usánka se árt, meg a jó vastag sárkánybőr kesztyű. Sok dolog lesz ma, mer' vége a vásárnak. A nagyfőnök aszonta kapok segítséget. Na még jó! Ha aszitte maj egymagam csinálom, hát rosszul hitte. Kevés vagyok én ehhe, mint létrafokhoz a tik.
- Ohó! Kit látnak szemeim! A pudli megvan-i még?
Gyalogolok szapora léptekkel a sarkon ácsorgóhoz. Aztán kiszúrom, hogy a kabátjára ugyanaz az embléma van feltűzve, mint nekem.
- Sümegi Endre vagyok, de hívjál csak Endynek! Amúgy meg én asszem mi mostan együtt fogunk itt rendet tenni.
Közlöm közibe meg lehúzom a kesztyűmet, mer kezez azér csak ne abba fogjunk már vele. Ha ő is nyújtja a magáét akkor megrázom, aztán visszahúzom a sárkánybőr ujjast. Kicseszett hideg lett tegnapho képest.
- Kezdjük a szeméttel. A góré elmondta mi a módi, vagy kérsz okítást?
Kérdezem megvakarva barkómat, mer ha nem tud semmit és belecsapunk, akko csak sűrűbben leszünk, de haladni azt nem fogunk. Pedig jó lenne egyig végezni, hogy még haza is jussak. Jön a nő, hát csak nem állnék má elé kukásan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843018#post843018][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.31. 11:13[/b][/url]

Fordul a hangra és rögtön felismeri, ki közeledik. Hirtelen nem tudja, mit érez. Hogy örül-e a beosztásnak, vagy átkozza. Végülis nem rajta fog múlni a dolog. Ő igyekezni fog - de hogy ez az igyekezet látszani fog-e, meg értékelik egyáltalán, azt nem tudhatja.
 - Megvan még Sissi, igen. - Védi a kis szőröst, mert ő nem csak pudli, sőt, egyáltalán nem az, mert bichon és abból is keverék. És az övé.
Aztán mondja a saját nevét is, mert kéne, ilyenkor azt szokták, és nyújtja a kesztyűmentes jobbját a másiknak.
 - Bácskai Lénárt. - Becenevet, ilyesmit ő nem tesz hozzá, nem mintha nem becéznék, egyesek csúfolkodva, mások kedvesen - mások alatt csak az anyját érti persze. De a Lénárt az jó. Az pont elég.

Itt jön most a kellemetlenebb része.
 - Elmondta úgy... nagyjából. De jobban megtanulom, ha csinálom közben. - Zavarában nyomkodja a kiálló macskaköveket cipője orrával s reménykedik, ez a magyarázat így elég lesz. Hogy nem kér tőle semmit előre, hogy bizonyítsa tudását, képességét, nem teszteli vagy ilyesmi. Dolog közben hamar kitanulja s beleszokik, mert annyira azért nem hülye, csak ez az egész elméleti bevezető és mesélés az idegeire megy. Teljesen fölöslegesnek érzi. Szóval nem, nem kér okítást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843334#post843334][b]Sümegi Endre - 2022.02.09. 19:34[/b][/url]

Bemutatkozunk szépen, ahogy illik. Kezet is rázunk meg minden. Puccos neveket hallok tőle. A kutyáé is az, meg az övé is, de nem nagyon izgat. Az a fontos, hogy a keze fürge legyen és ne hányja szarrá magát meló közibe. Meg ugyi nem is kell nagyon csacsorásznunk nekünk, nem vagyunk mi jánykák a téren. Szóval az elejét letudtuk, jöhet a meló. Megigazítom az usánkám fülrészeit, jól fedjenek. Nem kért útmutatást. Jó, há nem is agysebíszet ez, ammá bizonyos.
- Jóvan" komám, akkor csapjunk bele! Előszörmindig úgy kezdjük az ilyen nagy placcokon, hogy felszedjük a szemetet a földű, így-e!
Előveszem pálcám és jó hangosan Invitot! kurjantok és pálcámat megforgatom a saját oldalam körül, aztán egy szolgálati, vagyis hát tágító és szelektáló bűbájjal ellátott szemeteszsákot nyitok ki és a felém robogó sok mismancot beléje irányítom.
- No! Akkó most te vagy soron! Előbb itt csináljad csak meg, hogy gyakoroljad kicsit, mer ám nem olyan könnyű ez, mint ahogy látszik!
Mondom, aztán megin kurjantok és lóbálok és zsákba gyűjtök egy csomó szemetet. Újabb nagy területet megtisztítok a magam oldalán. A zsákban a szemét automatice hat felé oszlik szét. Papír, műanyag, fém, üveg, mágikus meg kommunális hulladék sorrendbe rendeződik, amit utána már majd a kocsi szét is szed és úgy megy be a telepre. Okosak ám bizisten ezek a szerkezetek. A mugliktó hozták őket, aztán megbűvölték az agyasok és mi meg sokkal jobban járunk, mer nem kézzel meg pálcázással kell mindent szétszedegetni.
- Hogy bódogúsz?
Nézek rá a kollegára, orromat megtörölve, mert a munka hevébe, meg a zimába megeredet egy kicsikét. Begyűröm a zsebkendőt a gatyám zsebibe, aztán ha kell, akkor odamék segíteni. Ha meg jól halad, akkor csak bólintok egyet kacska fogas vigyort és hüvelykujjamat mutatva neki.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843403#post843403][b]Bácskai Lénárt - 2022.02.12. 20:29[/b][/url]

Ha hallaná, mit gondol róla meg főleg a nevéről a másik, könnycsordulásig röhögne. Jó alacsony lehet a puccos mérce, ha ő megüti. De mivel nem hallja, ezért az arca is a szokásos fapofa marad, komolysága meg kivételesen nem fed semmiféle életunalmat vagy egyszerű, mezei álmosságot, hanem tényleg figyel ő.
Jön is az első feladat, s úgy vágnak bele a munkába, hogy neki rögtön el is megy a kedve az egésztől. De mostmár itt van. Nem futhat el. Ugye nem? Nem, kell a munka. Megtudja csinálni.
Előkaparássza a pálcáját, ami úgy áll a kezében, mintha valakinek a levágott karja volna, amivel neki párbajra kellene kiállnia. Sehogyse való ez neki, pedig bizisten megfogadta még első éven, hogy belőle jó varázsló lesz.
 - Invito! - szól s nagyon koncentrál, hogy az a műanyag pohár berepüljön Sümegi zsákjába. És repül! Döcögve bevetődik a többi szemét mellé az aljba, megkeresve a maga helyét, s Lénárt boldog kis szusszanással nevet fel, csak úgy magának, mert nem várja el, hogy ezért tapsvihar fogadja. Rögtön ki is nézi a következő kupacot, itt már több dolog van, de megpróbálja egyben beröptetni őket. Szinte sikerül is, a maradékat aztán utólag hivogatja be, amik útközben megszöktek. Neki a mozdulatai egyáltalán nem olyan elegánsak, nem is nagyon hadonászik, inkább csak pöckölve int. Nagyon jól megnézi a dolgokat, amiket össze akar szedni, másképp nem tudja ő ezt, de amikor megvannak, akkor már jönnek is szépen sorjában. Ez így jó. Akkor volt bajban ezzel, amikor a tanár órán azt mondta, hogy most a szobájából röptesse oda a papucsát. A papucs természetesen nem jött, s ez volt a tanár szerencséje, mert egyébként azzal verte volna meg őt.
Egy kis idő után érdeklődik Sümegi a munka felől s Lénárt kissé bizonytalan vigyorral húzza fel a vállát, mert mit tudja ő? Nem megy úgy neki, mint a másiknak, de első napja, a másiknak meg sokadik. A szemét az gyűl, a tér meg tisztul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=844111#post844111][b]Sümegi Endre - 2022.03.05. 17:17[/b][/url]

Nem lesz itten semmi hiba. Alakul ez a Lénárt, mint púpos gyerek a prés alatt. Mer' ugyi én se azonnal tudtam ám a kutyafittyet, amikor ide gyüttem a céghe. Mindent meg köllött nekem is tanulni a vén rókáktú, úgy biz ám! Pityu bá, Merlin nyugossza! Na ő nagy ász vót a maga idejibe. Az egész falut egymaga vitte, míg odafenn a fejesek ki nem találták, hogy váltás, meg cég kell az öreg fószer nyakába. Engem tanított be utoljára. Aztán nyugdíjba vágták, mehetett amerre látott a szerencsítlen. Nem is húzta soká a nagy szabadsággal. Úgy rémlik, vagy öt évet ha bírt, aztán feldobta a bocskort. Kár érte. No de ezen már nem sopánkodok, mer' az ílet megy tovább. Nem szabad kétségbe esni, egyszerre meg főleg nem. Ezt üzeni a fejem a srácnak.
- Látom komám az igyekezetedet, ne féljél. Meg osztán, itt nagyon elrontani nem lehet semmitse. A kocsit úgyse a ződfülűek szokják kezeli az elejibe. Egyelőre csak megyünk szípen, egymás mellett és szedjük fölfele a nagyját.
Adom ki az ukázt és jól a fejembe nyomom az usánkámat. Fene enné meg ezt a veszett hideget. Utálom, mint a ragyarontást. Az meg még jobban, mikor megjelennek a dögök a kaján. Egy méretes patkány iszkol ki az egyik elhajigált tányér alól.  
- Hogy a dögvísz seperne el! Megálljál csak! Nem fogod itten terjeszteni a kórságokat!
Kiabálom utána és pálcám már lendül is megfele, hogy azzal az irammal rá is lőjek előbb egy sóbálvány, majd egy robbantó átkot. Erre a dög előbb megkövül, majd porrá válik, amit aztán beparancsolok abba a zsákba, amit a bal farzsebemből kapok előfele. Direkt az ilyen szutykoknak van fenntartva, meg az elhullott állatoknak.
- Itten is vót a második lecke, Komám! Patkányt nem hagyunk élve elpucóni! Előbb sóbálvány, osztán meg a zúzó átok köll rá, maj mehet a hullazsákba!
Mondom és nem viccelek, tényleg így híjjuk. Ha épp nem ilyen kártevők végzik benne, akkor is akad belíjük tetem. Mer van olyan hülye, aki például halat ad a macskájának, oszt annak meg torkán akad a szálka. Vagy szeggel szúrja meg a virslit, amit valami pudli eszik meg, ami ótán elhull. Szerencsítlen jószágokat ilyenkó egész megsíjnálom, pedig nem nagyon bírom az állatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=844474#post844474][b]Bácskai Lénárt - 2022.03.17. 09:01[/b][/url]

Próbálja ő rejteni, de minek is próbálkozik? Felragyog az arca a dicséretre. Pedig igaz, mit is ronthatna el? Azon kívül, hogy lassan dolgozik, meg figyelmetlen s nem vesz észre valamit. De az azért számára is egyértelmű, hogy figyelni kell, nem bambulhatja el a munkát, mint ahogy az órákat szokta. Ez itt más. Ha mozog, figyel, dolgát végzi, akkor megdícsérik, talán még meg is becsülik, s a nap végén annál több pénze lesz. Lakásra, ételre, Sissinek húsra, jutalomfalatokra. Ami kell egy önálló élethez. Minden nap egyre közelebb kerül a céljához s egyre messzebb a régi énjétől. Úgyhogy igyekszik ő, jól látja Sümegi.
Az iszkoló patkányra megdermed s ösztönösen keresni kezdi Sissit, aki minden nála kisebb lénytől retteg. A nagyobbaktól érdekes módon nem. De egy patkány - az totális pánikba kergetné. Ennek ellenére Lénárt nem neheztel a dögre. Úgy általában megvan ő mindenféle állattal s nem is bántott egyet sem, amelyik nem támadta meg a bichonját. Úgyhogy most kissé döbbent arckifejezéssel nézi Sümegit, ahogy pikk-pakk, tárgyilagos gyorsasággal elintézi a rágcsáló sorsát. Hirtelen azt sem fogja fel, milyen átkokat használt s hogyan végezte el a varázslatokat. Csak az állat után maradt port figyeli, ami hamarosan eltűnik egy újabb zsákban, mielőtt a szél felkaphatná.
Bántotta volna Sissit. Igen, erre fog gondolni. Veszélyt jelentett volna, mint minden társa, aki útjába akad majd. Mind vérszomjasan lecsaptak volna rá, s neki az a dolga, hogy megvédje.
Míg próbálja rávenni elméjét, hogy a gyors, könyörtelen leölése ezeknek a rágcsálóknak egy nagyobb jót szolgál, addig az arca harsogva árulkodik ellenérzéseiről.
 - Nem... nem fájt neki? - kérdezi végül, mikor megtalálja a hangját. Ahhoz képest, hogy gondolkodás nélkül képes pofán tenyerelni, orrbaverni, falra kenni másokat, most hirtelen egy morális dilemma kezdi piszkálgatni szunnyadozó lelkiismeretét. Léteznek még csodák.