A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Szóval együtt megyünk, egy irányba. Még mindig nem tetszik nekem ez a helyzet, de megígértem, hogy jól fogok viselkedni, és ha valaki hozzám szól, akkor nem mutatom meg neki, hogy mekkora bunkó is vagyok valójában. Szerintem nem vagyok az, egyszerűen nem kívánok értelemetlen bájcsevelyt folytatni olyanokkal, akiket nem ismerek. Megjegyzem azokkal sem, akiket ismerek.
- Nem zavar, ha otthon van, de ha ön nem bánja, és menni akar, elengedem. Egy szőke kislányhoz szokott átmenni, az utca másik oldalán laknak, Vasváry unokája a kislány.
Marika vagy ilyesmi, valami régebbi korokban divatos név. Ilyenkor illendő lenne gondolom azt mondani, hogy hozzánk is, de nálunk úgy vélem, hogy nincs akkor a élvezet gyermekeknek. A saját gyerekemmel tudok kedves lenni, de őszintén szólva, azt, hogy másokkal hogyan kell viselkedni, most tanulom újra, és nem hiszem, hogy egy gyerekzsúrral kellene indítani. Mellesleg, hálás lehetek Margónak, hogy ő sem szervezett iyeneket. Kezeimet a zsebeimbe rejtve lépek mellette, miután mindenkit magam elé engedtem kifelé menet. A szőke kislány megvan, most lesz mellette egy barna, akinek szintén nem mai, divatos neve van. Remélem, hogy az utcába nincs sok gyerek, mert, ha mindegyikkel jóban van, akkor a végén tényleg maguk közé hívnak a szülők, és arra végképp nem vagyok felkészülve. Olyan vagyok, mint, akit bekötözött szemmel tartottak napokon át egy sötét helyen, majd kidobták egy ismeretlen városban, ahol még a nyelvet sem beszéli.
- Nem egy osztályba járnak, ugye? Nem emlékszem a nevére a névsorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841268#post841268][b]Mihálovics Iván - 2021.12.29. 19:26[/b][/url]

Szóval együtt megyünk, egy irányba. Még mindig nem tetszik nekem ez a helyzet, de megígértem, hogy jól fogok viselkedni, és ha valaki hozzám szól, akkor nem mutatom meg neki, hogy mekkora bunkó is vagyok valójában. Szerintem nem vagyok az, egyszerűen nem kívánok értelemetlen bájcsevelyt folytatni olyanokkal, akiket nem ismerek. Megjegyzem azokkal sem, akiket ismerek.
- Nem zavar, ha otthon van, de ha ön nem bánja, és menni akar, elengedem. Egy szőke kislányhoz szokott átmenni, az utca másik oldalán laknak, Vasváry unokája a kislány.
Marika vagy ilyesmi, valami régebbi korokban divatos név. Ilyenkor illendő lenne gondolom azt mondani, hogy hozzánk is, de nálunk úgy vélem, hogy nincs akkor a élvezet gyermekeknek. A saját gyerekemmel tudok kedves lenni, de őszintén szólva, azt, hogy másokkal hogyan kell viselkedni, most tanulom újra, és nem hiszem, hogy egy gyerekzsúrral kellene indítani. Mellesleg, hálás lehetek Margónak, hogy ő sem szervezett iyeneket. Kezeimet a zsebeimbe rejtve lépek mellette, miután mindenkit magam elé engedtem kifelé menet. A szőke kislány megvan, most lesz mellette egy barna, akinek szintén nem mai, divatos neve van. Remélem, hogy az utcába nincs sok gyerek, mert, ha mindegyikkel jóban van, akkor a végén tényleg maguk közé hívnak a szülők, és arra végképp nem vagyok felkészülve. Olyan vagyok, mint, akit bekötözött szemmel tartottak napokon át egy sötét helyen, majd kidobták egy ismeretlen városban, ahol még a nyelvet sem beszéli.
- Nem egy osztályba járnak, ugye? Nem emlékszem a nevére a névsorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841278#post841278][b]Rothstein Elektra - 2021.12.29. 21:11[/b][/url]

Bizony együtt mennek, egy irányba. Még mindig nem tetszik neki ez a helyzet, de tartja magát ígéretéhez és próbál barátságos lenni, miközben kifürkészi zord szomszédja jellemét. Tudnia kellett volna róla. Valahol legbelül vád zúdul fel benne, amiért ennyi időn át nem vette észre, hogy kivel él ilyen közelségeben. Egyetlen alkalommal sem kellett cukrot vagy kávét kérnie. Sőt, még át sem pillantott soha, pedig megtehette volna és akkor most tudná, hogy bízhat-e ebben a furcsa alakban. Gondolataiból a nevezett szavai zökkentik vissza az itt és mostba. - Maga szerint, ha zavarna, felajánlottam volna? Ennyire én sem vagyok kedves - reagál a rá jellemző éles megjegyzéssel, ahogy befordulnak a térre. A gyerekek közben kuncorászva haladnak előttük és beszélgetnek ki tudja miről. A foszlányokból semmi olyasmi nem derül ki, ami beavatkozásra késztetné Elektrát, ezért ismét a férfi felé fordul, figyelmének jó részét szentelve neki. Szándékosan nem reagált Erika említésére. Teljesen érzéketlenné tette magát múltjának szereplőire, s azok hozzátartozóira egyaránt. Így könnyebb a tettetés köntösét viselnie. - A lányomat az apja nevén írattam be, év elején - mondja az aprónépre pillantva, majd folytatja - Nem akartam, hogy a Rothsetin név miatt bármiféle irányú kivételezésben legyen része - néz ismét a férfira, akin az érzelmek legapróbb jeleit kutatja a puszta utálaton kívül, mely egész kisugárzását ledominálja. Néhány percnyi csend után ismét szóra nyitja szép ívű ajkát - Mondja, miért érzem azt, hogy jobban örülne, ha instant lenyelném a nyelvem? - szegezi kérdését a férfinak, a tőle megszokott csípős stílusban, őszintén, de enyhén szarkasztikus hangnemben beszélve. Tekintetében ezzel egy időben heves vérmérsékletének zsarátnokai gyúlnak lángra. Hiába hiszi azt a kedves szomszéd, hogy nem látszik rajta mennyire a háta közepére kívánja a kialakult helyzetet. Elektra mondhatni aurájában érzi a belőle áradó negativitást. Taszítja őt is és mindenki mást, s ezt mikro és makró kifejezései tisztán mutatják. Ahogyan például zsebébe dugja kezeit, melyeket szorosan teste mellé zárva tart. Vagy ahogy induláskor mindenkit kieresztett maga előtt, hogy hátra maradhasson egyedül. Talán mégsem kellett volna mellé szegődnie? Meglehet. Végig kíséri-e most már, egészen a házuk kapujáig? Biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842058#post842058][b]Mihálovics Iván - 2022.01.11. 05:39[/b][/url]

Jogos, amit mond, ám valljuk be, hogy ezek a mondatok udvariassági mondatok is lehetnek. Az emberek szoktak ilyesmiket mondani. Teára, kávéra invitálják a másikat, valamikor a jövőben. Csakhogy, a jövő sosem jön el, mert igazából a felek nem úgy gondolják.
- Kivételezés?
Ezek szerint a nő ismert? Vagy talán történt valami, ami miatt a kislánnyal kivételeznének? Ahogy elnézem, Imola egy teljesen egészséges gyerek, nem tűnk boldogtalannak. Férj is van, vagy legalábbis volt, elég zavaros, hogy miért ne úgy íratta volna be. Zsini is az én nevemet viseli, és az én nevemen irattam be.
- Körülnézni.
Szólok hirtelen élesebben, nem bántón, nem leteremtőn, csak figyelemfelkeltőn, amire a lányok megtorpannak, és mielőtt a kereszteződést felelőtlen átszelnék a nagy csacsogásban, előtte valóban körülnéznek, és jó is, hogy így tesznek, mert két biciklis éppen akkor bukkan fel, vagyis ebből könnyen lehetet volna baleset.
- Erről szó sincs, egyszerűen nem vagyok társasági ember. A húgom intézett minden szociális interakciót, nekem nem kellett ilyeneket tennem. Elkényelmesedtem az impulzusmentes világomban.
Ez az igazság. A húgom bevásárolt, csevegett a postással, fogadta a részvétnyilvánításokat. A gyerekkorom tele volt hangokkal, a tinédzserkorom is, sőt, a házasságom is. A nejem halálával bezárhattam, nem kellett az apróságokkal foglalkoznom. Most viszont egyedül maradtam, és ezeket nekem kell elintéznem. Az évek során pedig kellemetlen, zsörtölődő alakká váltam, és talán, ha fokozatosan integrálódom vissza az életbe, most nem érezné a mellettem sétáló sem azt, hogy utálom. Nem utálom, pusztán megszoktam már, hogy két embert elég szeretnem, és abból az egyik most mással él, ami valahol természetes is.
- Sajnálom, ha nem megfelelő, amit nyújtani tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842062#post842062][b]Rothstein Elektra - 2022.01.11. 08:19[/b][/url]

Fürkészőn pillant a férfira és látszik rajta, hogy tele van gyanakvással. Gondolatai csak úgy cikáznak, hogy koponyája zsong belé. Ezek szerint tehát, nem hallgat rádiót, sőt mi több, még újságot sem olvas. Jut végül következtetésre. Élhet valaki ennyire zárt burokban? Mint a mellékelt ábra mutatja, igen. Akkor maradjon is meg ez így, amíg lehet. Ítéletek és előre eldöntött vélemények nélkül. - Felejtse el, nem érdekes - rázza meg fejét elodázó mosollyal. Nem most fog kiselőadást és instant útmutatót adni magáról a mellette haladónak. Ezután hála a férfinek a gyermekeik nem lesznek elütve két kerékpáros által. Erről az "úttesten átkeléskor mindig körülnezünk" dologról otthonukban Imola megint kap majd egy gyorstalpalót. Ismétlés a tudás anyja, igaz? Lépteikkel mind közelebb jutnak céljukhoz, de vajon ugyanez elmondható kommunikációjuk gördülékenységéről? Talán hősnőnk csípős és kendőzetlen őszintesége felhasítja szomszédja burkát. Beszédre késztette az imént, de a szavak, amiket végül kimondott, vérlázítóbbra sikerülnek, mint azt Elektra várta. Fel is neszel harcias oroszlán énje, mely nem hagyja megválaszolatlanul őket. - Ahogy süt magából a konstans "miért van ez itt és miért vesz egyáltalán levegőt" típusú emberundor, az nem igazán fedi az én olvasatomban a megfelelőt - reagál laza humorral, azonban sötét szemei élesen villannak meg, s vonásai is keményebbé válnak. Hiszen azért a mizantróp viselkedésnek is van egy határa - Tudja mit nem értek? - folytatja, miközben befordulnak a Holdfény elején - Miért teszi ezt a lányával? Mert az a maga döntése, hogy bezárkózik. Szíve joga. De a gyermekét miért zárja kalitkába? Évek óta lakunk itt Imolával, de egyszer sem láttam őt, pedig sokat kinn vagyunk a kertben - ingatja fejét hitetlen szomorúan - Nézze, milyen jó kijönnek egymással. Mi lett volna ha korábban is együtt lehetnek? - kérdezi, tekintetével a két kislányt követve, akik tényleg remekül elvannak egymással, miközben nevetgélnek meg csacsognak. Hősnőnkben ott sorjáz a megannyi elszalasztott lehetőség felett érzett szomorúság - Tudja, amikor a kigyulladt a házunk, az akkori szomszédaim megmentették az életemet, mert nem engedtek visszamenni a lángok közé...Vajon maga kinézne az ablakán egyáltalán?... - veti átható pillantását a férfira miközben beszél hozzá, hogy azután megszaporázva lépteit, beérje a lányokat és megkérdezze Ginát, hogy volna-e kedve néha átjönni hozzájuk. Imola hozzá mérten igen lelkesen kérleli és még félszemű csatakandúrjukkal, Felessel is rákínál a meghívásra. A vén macska biztosan hálás lesz a sok szeretgetésért. Ez szinte borítékolható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842063#post842063][b]Mihálovics Iván - 2022.01.11. 09:14[/b][/url]

Ha valamit az ember utál, és én kifejezetten utálom, hogy ha érdeklődni próbálok, pontosítást kérek, egyáltalán szociális interakciót folytatok, és a válasz erre az, hogy nem érdekes. És még én vagyok a bunkó, ugyebár. A férfiak utálják ezeket a női hisztériát felvonultató kijelentéseket. A "nem érdekes", a "hagyjuk", a "mindegy", mind mind olyan dolgok, akkor, amik, még ha nem is látszik, felbosszantják őket. Kívülről csupán a szemöldököm emelkedése látszik, belül meg elsütök egy "akkor jól van"-t. Hát most erre mit mondjak? Ha nem érdekes, akkor jól van.
- Értem. Ha jól emlékszem, senki sem kényszerítette, hogy velem jöjjön az úton.
Először jön a semmi, aztán meg ez, majd tetézi azzal, hogy véleménye szerint én elzárom a lányomat, ami ha így lenne, nem járna össze a szőke kislánnyal játszani, nem járna iskolába, nem kirándulgatott volna. Amíg életben volt a feleségem, hármadban mentünk, amióta meghalt, a húgom vette át a helyét. Ennyi történt. A feleségem a legjobb barátom volt, a gyermekem anyja, a nő, aki mindig mellettem volt, onnantól, hogy eljöttem a cserkúti kommunából, ahol nevelkedtem. Mellettem halt meg, minden egyes napot úgy töltöttünk, hogy elmondhassa rövid élete boldog és tartalmas volt. Mindent megadtam neki, és mindent elvesztettem, amikor ő meghalt, ahhoz pedig, hogy efelett bíráskodjon, senkinek nincs joga. Senki nem ismerheti az érzéseimet nálam jobban, és senki sem határozhatja meg, hogy a gyász meddig tart. Nem léptem még túl, egyelőre a helyzetet kell megszoknom, hogy amit eddig a húgom csinált, most nekem kell.
- Valószínűleg elkerülték egymást, hiszen kutyánk is van, és a húgom, Margó rendszeresen eljárt vele. Emellett, mint már említettem, sok időt tölt a szőke hajú kislánnyal.
Nem mintha magyarázattal tartoznék neki, sőt, mi több, ha így folytatja, egyre szimpatikusabbá válik a szörnyeteg szerep, amit rám osztott. Nem vagyok rossz ember, ezt én tudom a legjobban. A lányom mindent megkap, és csak rá kell nézni, egészséges és szabad, semmit nem szabok meg vele kapcsolatban, és mindent megadok. Felvont szemöldökökkel pillantok rá, de amikor kérdez, akkor hirtelen vonódnak össze a szemöldökeim, és jobb is, hogy nem válaszolok, mert, amit mondanék, valószínűleg nem tűrne nyomdafestéket. Nézem, ahogy előre siet, és éppen hőskomplexusában megmenti szerencsétlen Zsinit a zsarnok és kegyetlen apja karmai közül. Ha ilyen a világ, az még egy indok, hogy én kívül maradjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842066#post842066][b]Rothstein Elektra - 2022.01.11. 10:25[/b][/url]

Minden érzelem, még a harag is jobb a semlegességnél. Ezt még az édesapja mondogatta neki, amikor annyi idős lehetett, mint most a saját lánya. Érzi a szikrák pattogását és talán valahol várja is, hogy a szomszéd most majd a torkának ugrik, azonban nem ez történik. Csalódott emiatt? Meglehet. Kezelhette volna jobban a kialakult helyzetet? Bizonyára. Mégsem tette. Helyette úgy döntött, nem konfrontálódik a férfival, hanem egyszerűen megkérdezi a lányát, hogy van-e kedve néha átmenni. Mivel nem emlékszik a szőke kislányra -elméletileg- ezért nem is intheti óva sem a saját, sem a másik fél gyermekét. Szíve szerint pedig megtenné. Az a lányka egy mini maffiózó, s ez predesztinál pár dolgot, amit nem kíván Zsófiának. Ezért csak biccentett, megértette az elmondottakat. Közben lassan meg is érkeznek. Újból lemarad, hogy még pár szót váltson a szomszédjával. - Nos, azt hiszem mindkettőnk érdekében jobb, ha mi ketten nem keresztezzük egymás útját. A lányát ettől függetlenül bármikor szívesen látjuk - mosolyodik el alig láthatóan, de csak mert örül, hogy Imola talált magának egy kis barátnőt. Kisvártatva elérnek a lila falú, türkiz ajtós házig. Így nem marad más hátra, csak a búcsúzás. Hirtelen nem jut jobb az eszébe. Nincs miről szót váltaniuk tovább. Mert ugyan mi közös lehet a férfiban és benne? Meglehet, semmi. Egy új ismerőssel többje lett. Ennyi. Abban azonban szinte teljesen biztos, hogy a Remetének semmi köze ahhoz, amiért Hege kénytelen Karsa álarcát magán viselve élni. Sem azokhoz, akik miatt Otília abba a kórházi ágyba jutott Írországban. Ez az ember csupán a sötét ló, Elektra színes-hangos- olykor véres és könnyektől sem mentes sakktábláján.