A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Szeretem ezeket a karácsonyi hangulatú rendezvényeket, fel tudják dobni ünnepekor az emberek szürkén borongós napjait. Nem is láttam ehhez hasonlatos szép úgymond kirakodóvásárt, ez a Bogolyfalvi az eddigi favoritom. A szüleimet is el kellett volna hozni, de ők idén karácsonyra Franciaországba utaztak a nagynénémhez aki egy francia férfihoz ment hozzá. Edit néném már harmadjára ment férjhez, és egy kicsit utálatos nőszemély de mivel szokott támogatni anyagilag nekem nincs vele bajom, szeretem. Különben is apámmal vannak problémái, az meg már az ő gondjuk. Egyedül nem is lenne élveztes gyönyörködni a környékben, így tegnap tanítás után elhívtam magammal Hellát. Örülök neki hogy igent mondott, mert eddig csak értekezleten tudtunk beszélni, mivel az órák mellett vannak tanári kötelességeink is. Nem tudok sokat a nőről, de rossz szavam nem lehet rá mivel velem mindig szívélyesen és tisztelettel beszélt. Ezt becsülöm leginkább egy emberben, hogy a másiknak is meg adja azt a kellő tiszteletet, amit ő is elvárhat. Meglátok egy cukorka árust, aki kimérve árulja a több féle ízű cukrot, melyek isteni illatot árasztanak.
- Gyere, meghívlak! – mondom a kolleginának, és beállunk a sorba mely kettő hölgyből áll. Egy percen belül mi vagyunk a sorosak, így kikérek kettő csomaggal az imént meglátott cukorból, és az egyiket átnyújtom a nőnek. Fohászkodom, és remélem hogy nem cukorbeteg mert akkor ezt bántásnak is veheti. Mindenképpen el kell fogadnia, maximum ha nem szereti odaajándékozza valakinek.
- Kellemes Ünnepeket Kívánok! Fogadd szeretettel ezt a kis csekélységet – mondom miután átadtam a szerény apróságot. Nem kérte, de én szeretem feldobni az emberek napját bármivel. Élvezni kell az élet apró örömeit, igaz ez a mondás. Én mindig ilyen elvek alapján próbáltam élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841063#post841063][b]Ágoston Simon - 2021.12.27. 19:51[/b][/url]

Szeretem ezeket a karácsonyi hangulatú rendezvényeket, fel tudják dobni ünnepekor az emberek szürkén borongós napjait. Nem is láttam ehhez hasonlatos szép úgymond kirakodóvásárt, ez a Bogolyfalvi az eddigi favoritom. A szüleimet is el kellett volna hozni, de ők idén karácsonyra Franciaországba utaztak a nagynénémhez aki egy francia férfihoz ment hozzá. Edit néném már harmadjára ment férjhez, és egy kicsit utálatos nőszemély de mivel szokott támogatni anyagilag nekem nincs vele bajom, szeretem. Különben is apámmal vannak problémái, az meg már az ő gondjuk. Egyedül nem is lenne élveztes gyönyörködni a környékben, így tegnap tanítás után elhívtam magammal Hellát. Örülök neki hogy igent mondott, mert eddig csak értekezleten tudtunk beszélni, mivel az órák mellett vannak tanári kötelességeink is. Nem tudok sokat a nőről, de rossz szavam nem lehet rá mivel velem mindig szívélyesen és tisztelettel beszélt. Ezt becsülöm leginkább egy emberben, hogy a másiknak is meg adja azt a kellő tiszteletet, amit ő is elvárhat. Meglátok egy cukorka árust, aki kimérve árulja a több féle ízű cukrot, melyek isteni illatot árasztanak.
- Gyere, meghívlak! – mondom a kolleginának, és beállunk a sorba mely kettő hölgyből áll. Egy percen belül mi vagyunk a sorosak, így kikérek kettő csomaggal az imént meglátott cukorból, és az egyiket átnyújtom a nőnek. Fohászkodom, és remélem hogy nem cukorbeteg mert akkor ezt bántásnak is veheti. Mindenképpen el kell fogadnia, maximum ha nem szereti odaajándékozza valakinek.
- Kellemes Ünnepeket Kívánok! Fogadd szeretettel ezt a kis csekélységet – mondom miután átadtam a szerény apróságot. Nem kérte, de én szeretem feldobni az emberek napját bármivel. Élvezni kell az élet apró örömeit, igaz ez a mondás. Én mindig ilyen elvek alapján próbáltam élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841068#post841068][b]Erdődy Hella - 2021.12.27. 20:45[/b][/url]

Eleme hatására sokkal jobb a kedve, amikor magas a páratartalom, esik az eső, vagy éppenséggel havazni kezd. Kellemesebb társaság ezekben az időkben. Így lehet, hogy a maga nemesi, diplomatikus stílusában összebarátkozott az éve eleje óta néhány kollégájával. Főként nőkkel, de akad pár férfi is, akikkel megtalálta a közös hangot. Ilyen a mellette sétáló Simon, a mágiatörténet tanár. Lelkes ifjú, akiből nem igazán nézné ki, hogy egy ujjal is hozzá merne nyúlni. Mindig ezen áll, vagy bukik minden ellenkező neműekkel folytatott kapcsolata. Viszont ebben a fiatalemberben nem érzi a szándékot semmi olyasmire, ami csorbát ejthetne hírnevén. - Köszönöm, egy ilyen szívélyes felajánlást vétek volna visszautasítanom - sétál a férfi mellett, kecses már-már légies léptekkel a cukorkás standhoz, ahol egy kicsit várakozniuk kell, míg sorra kerülnek. Ezalatt Hella élvezi a neki kedvező közeget. Szemei szinte ragyognak, s örömteli mosoly ül elegáns vonásain. Hiszen szakad a hó és már ezer meg egy kristály ül fekete hajfürtjei között. Sőt pilláira is rátelepedtek a tél hideg csillámcsodái. - Oh, ez igazán kedves - nyújtja puha kezét a csomagért - Köszönöm és neked is Kellemes Ünnepeket! - veszi el a rögtönzött ajándékot, de azonnal a munkatársa felé fordítja és kínálja - Vegyél belőle, kérlek! - mondja egy igazán elbűvölő mosollyal. Nem tart tőle, hogy a másik meg akarná mérgezni, egyszerűen csak így diktálja az illem, melyre őt pici korától nevelték. Ugyanúgy, ahogy a nagylelkűségre is, csak annak esetében úgy egy évtizeded történt egy kis baleset. Titkát továbbra is csak a testvére Nimród tudja. Még senkivel nem került olyan mély bizalmi viszonyba, hogy beavassa. Magyarázattal szolgálna viselkedésére, de úgy gondolja, épp elég az amennyit tudnak róla. Hová lenne az imázsa? Már így is túl nyíltan viselkedik. Jobban kell ügyelnie a hírnevére. - Segítségemre lennél? A testvéremnek és a szüleimnek szeretnék ajándékot venni, de az idén még nem jutott eszembe semmi hozzá méltó - legyint kifinomult mozdulattal, majd egy szem cukorkát ő is megkóstol. Kihasználja Simont. Egymagában semmi kedve nem lenne egy ilyen aprócska vásárban őgyelegni, de vele egyszerűbb lesz, meg talán kellemesebbnek is ígérkezik az idei ajándék beszerzés. Tovább lépkednek, miközben csak hull az égi áldás. Hella eleme izgágán zubog sejtjeiben. Szabad kezének ujjaival táncoltatni kezdi, amúgy kedvtelésből a pelyheket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841239#post841239][b]Ágoston Simon - 2021.12.29. 13:46[/b][/url]

Gyerekkorom óta rajongok az ilyen csodaszép téli napokért, amikor a fényesen fehér hó ellep mindent. Még a mai napig is jó hinni, hogy a házakat, a tetőket finom porcukor fedi nem is valójában hideg hó. A téli öltözködés sincsen ellenemre, nem győzöm folyton vásárolni a sálakat, amelyek a kedvenc kiegészítőimnek számítanak. Szívesen gondolok vissza azokra az évekre, amikor még a nagyanyáméknál töltöttem a karácsonyokat, mivel a szüleim rendszeresen nyaralni jártak, így már kettő hütőszekrényünk van otthon, de már lassan a harmadikat is be kell szerezni, a sok hütőmágnes miatt. A mama mindig istenien elkészítette a töltött káposztát, és a zserbójára sem volt panasz. Mindig kevert a baracklekvárba ribizkét is, így az ízkombináció egyszerre páratlan lett. Ki kellene próbálni egyszer, ha szervezésre kerül ilyen tanári összejövetel. Aminek a szervezését persze örömmel magamra is vállalnám. Nem süt a nap, de fel kellene vennem egy napszemüveget, mert a bojtos sapkám nem igazán óvja meg a szemeimet a hulló csodától. Sétálva nem olyan rossz elviselni, de ha megállunk zavaró, de nem annyira. Nem szólhatok egy szót sem, tavaly nem volt fehér karácsonyom, így maximálisan elégedett vagyok. Félek, ha a tanítás újra kezdetét veszi hajlamos leszek az óráimon kivinni a gyerekeket az udvarra hógolyó csatázni. Első a tananyag, azután jöhet a móka, egyébként sem szeretném leterhelni a diákokat ezért is szerintem éppen megfelelőre kreáltam meg az óráim témáját. A kedves kínálásra egy mosolyt villantok a nő felé, majd egy cukorkát elveszek a többi közül ügyelve hogy ne fogdossam össze a többit. Kesztyű van rajtam, de oda se neki, fő az elővigyázatosság.
- Segíteni? Nagyon szívesen. Figyelj. Az urak általában jobban kedvelik az egyszerű dolgokat. Már egy elektromos borotvának, vagy egy meleg plédnek, vagy sálnak is örülnek. Vagy ha ezeknek nem is, akkor egy ajándékcsomagra biztosan nem mondanak nemet. A hölgyek pedig, kérlek nyilatkozz szeretik a szép dolgokat. Legyen az egy szép bögre ajándékdobozban, a mely mellett tea válogatások vannak. Ha viszont tudod miket szeretnek, könnyebb dolgod lesz. Az alapján könnyű kitalálni az ajándékot. Szóval? Mit szeret a családod? – kíváncsiskodom, hogy jobban a kollegina rendelkezésére tudjak állni. Remélem remek ajándékokat fogunk találni, hiszen nekem is be kell szereznem pár apróságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841305#post841305][b]Erdődy Hella - 2021.12.30. 11:30[/b][/url]

Akvamarin kék szemeit ráemeli a fiatal kollégára. Lát benne valami gyermeki bájt, ami csak úgy benne ragadt a jellemében, miközben a teste férfivá érett. Talán ezért is jönnek ki jól egymással ennyire. Nem érzi magát prédának mellette, mivel nem tud vadészként tekinteni Simonra. Inkább hasonlít a testvérére. Nimród idén nem jön haza csak az ünnepek után, így a Karácsonyt az Erdődy család hozzá igazítja. Hella sem tervez visszamenni a kúriába, inkább elvállalta a végzős bálon a mindent látó Árgus szerepét. Jobb mindenkinek, ha akkor tér haza, amikor ott van mellette Nim, hogy csillapítsa az ilyenkor mindig felkorbácsolódó kedélyeket. Szegény szüleit is megérti, de akkor sem fog csak azért férjhez menni, mert a vér szava kötelezi. Utódot hozni a világra, nem hagyni, hogy kihaljon az Erdődy família. Tudja ezek a kötelességei, ahogy testvérének is, de hol maradnak a saját vágyaik és boldogságuk? Nem akarja, hogy egy férfitől függjön, aki méltatlan hozzá. Nem akarja, hogy olyan kéz érintse, akitől undorodik. Elég volt egyszer, több olyan alkalom nem kell. - Nos, a sál és a pléd is igazán jó ötletek - tereli vissza elkalandozott gondolatait a helyes mederbe, s közben azt is észreveszi, hogy Simon már tiszta hóemberré vált mellette. Rámosolyog és elemét készenlétbe hívja - Megengeded? - kérdezi, majd pedig, amennyiben beleegyező választ kap, úgy magához igézi a fiatalemberre telepedett hópelyheket és ujjai hegyén három kristálytiszta jéggömbbé formálja őket, melyeket azután ügyesen forgatni kezd. Ezután minden egyes rájuk hulló pehely ezekhez a gömbökhöz csatlakozik s lebeg a nő válla felett. Meglehet cirkuszi mutatványnak hat, mégis jó cselekedetnek tekinti tettét. Más célra nem is fordítaná hatalmát. - Szeretjük a szép dolgokat, abszolúte - bólogat vidáman miután belegondolt a neki feltett kérdésbe - A családom szeret jót tenni, mindamellett, hogy sokan ezt nem nézik ki belőlünk. Meg persze ott a Balaton. Mindannyian kötődünk a vízhez, valamilyen módon - foglalja össze pár mondatban, szűk pátriájának lételemeit - Te miket fogsz adni a családtagjaidnak? - érdeklődik és ezt kivételesen tényleg őszinte kíváncsisággal teszi. Kevés kivétellel nem igen foglalkozik mások életével és szokásaival. Mindez nála nem önzőség, mint inkább elhatárolódás és önvédelem. Minél kevesebbet akar tudni, annál jobban tudja saját életéből a többi embert kizárni. Bevált és hathatós módszer ez, melyet az ominózus eset óta alkalmaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841331#post841331][b]Ágoston Simon - 2021.12.30. 17:09[/b][/url]

Nem szeretném a kedves kolleginát beinvitálni egy vendéglőbe, egy forró csokoládéra vagy egy bögre erdei gyümölcsös teára, mivel most kezdtük el a túrát a havas téren. A mosolyom az arcomra fagy amikor a nő a hópelyheket kedvesen eltávolítja. Nem ettől a kedves gesztustól meredek le, hanem mert érzem hogy a bakancsom teljesen átnedvesedett, és nagyon fázik a lábam. Reggel nem vastag zoknit vettem fel, egy vékonyabb rétegű akadt a kezembe. Nincs ezzel semmi probléma, mert meg fog száradni idővel csak félek a megfázástól. Az viszont sokkal nagyobb problémát jelent, hogy nagyon mocskos lett a séta közben a bakancsom. Teljesen fekete színű, így a piszok sokkal jobban meglátszódik rajta mint egy barna színű lábbelin. Kihúzom a kabátomból a pálcámat, és kicsit dideregve kimondom a szükséges bűbájt.
- Suvickus! – mormolom az bal cipőnek, mire az szempillantás alatt megtisztul, még a fény is megcsillan rajta. Miután elvégzem a jobb oldalon is a bűbájt, felegyenesedve folytatom az utat Hella mellett. Még eddig nem ázott át a cipőm, betudom annak hogy már két hete nem takarítottam le. Mindig az előtérben ledobom a lábamról, és haladok is befelé a meleg nappalimba. Meglepem majd magamat egy új cipővel, legalább eggyel kevesebb ajándék ötletet kell kitalálnom. Megvan mindenem, így sokat kell gondolkoznom hogy mire lehet még szükségem. Nem veszek felesleges dolgokat, csak néha napján lepem meg magamat apróságokkal.
- Ezek a gömbök annyira szépek, hasonlítanak az igazi karácsonyfa díszekhez. Bravó! Tehetséges vagy – állapítom meg a táncoló jéggömbökre nézve. Gondolataimba mélyedek, hogy még mit mondjak Hellának, milyen ajándékot válasszon. A nő egy nagyon közvetlen teremtés, aki bárkivel szóba elegyedik, nem fellengzős ezért is nagyon kedvelem a tanári karban. Igazán tisztességes és belbecses hölgyemény, akiért rajonghatnak a férfiak. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja majd élete párját, és nem is kell óvva intenem rá, hogy jól válasszon magának férfit. Tudja ő, mi a legfontosabb egy férfiban, remek párt fog találni ha egyáltalán szeretne.
- Fizesd be magatokat egy wellnes hétvégére esetleg. Vagy valamilyen ajándéktárgyat is nézhetünk ha van kedved az egyik üzletben, ami a Balatonhoz kapcsolódik. Még nem tudom sajnos miket ajándékozzak, de édesapámék mindennek örülnek, akár én – cseverészek egy ízesített sajtokat árusító stand előtt elsétálva Hellával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841423#post841423][b]Erdődy Hella - 2021.12.31. 23:12[/b][/url]

Figyeli a kolléga totálisan értelmetlen ténykedést, amivel a cipőjét tisztogatja. Ugyan minek? Úgyis havas és latyakos lesz, ahogy mennek tovább. Viszont egy szót sem szól, csak tűri némán ezt a megtorpanást. Arisztokratikus tartással, kezeit mellkasa előtt összefonva, válla felett a jéggömbökkel kezd nézelődni, hogy elfoglalja magát. Tekintete lesajnálóan rideg, ahogy végig futtatja a seregnyi, sétáló emberen körülöttük. - Azért ennél sokkal több a hatalmam, mint a jéggömb készítés - húzza fel orrát egy kicsit, de koránt sem sértődik meg most annyira, mint általában szokott. Helyette egy kis tréfát eszel ki, hogy picit megleckéztesse a fiatal férfit. Ujjait észrevétlenül mozgatni kezdi és egy jókora hógolyót formál Simon háta mögött, melyet óvatosan fölé irányít. Élvezi erejét. Szinte zeng ereiben a hidromágia. Olyan érzés, mintha hárfa hangja töltené be a teret. Dalol a vére tőle. Kajánul elmosolyodik, majd egy szempillantás alatt lezuhantja a jókora bombát a nyakánál. Telibe találja vele azt az egyetlen pontot, ahol biztosan bejut ruhája alá a jéghideg hólé. - Tudok csinálni hógolyókat is, ha akarok - nevet fel kárörvendő önhittséggel, de úrihölgy lévén eltakarja ajkát, ami mögött jó ízűen tovább kacag. Aztán előhúzza pálcáját, s ha a kolléga szeretné, azon nyomban megszárítja és felmelegíti, ha már miatta lett élő hóemberré az imént. Mert nem aprózta ám el a ráejtett hógolyó méretét. Nem csak a nyakát, de az egész fejét belepte a fehérség. - A wellness hétvége nem elvetendő ötlet - emeli állához kezét elgondolkodva - Úgy vélem ehhez Nimet is be kellene vonnom a dologba. Elvihetné a szüleinket egy hajóútra a Karib térségbe, vagy esetleg Hawaiira - elmélkedik azon a tipikus úrinős hangon, ami az aranyvérűek egy részére jellemző. Kimért, mégis kellemes. Olyan távolságtartóan is közvetlen. Hella mindig is büszke volt származására, arra amit a családja képvisel. Mégis ebből csak a fennhéjázás az, amit mások látnak. A rongyrázás. Pedig ha tudnák, mit kellett Nimródnak kiállnia, míg azzá válhatott, akivé szeretett volna. Ahogy neki is meg kellett küzdenie a maga helyéért. - Akkor veled és neked könnyű. Egyszerűek vagytok - mondja ki könnyedséggel, az akár bántónak is hallható szavakat. Nem annak szánja őket, de nála minden szó egyforma súlyú. Az arisztokratákra jellemző módon tud észrevétlen sértegetni, akarata ellenére is legtöbbször. Pontosan úgy, mint most akár. Olykor meg sem érzi, ha így történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841530#post841530][b]Ágoston Simon - 2022.01.02. 04:06[/b][/url]

Érzékelem a kollegina hangulatváltozását, amit talán az egyre inkább hűvösödő táj, vagy az imént elmondottak alakíthattak ilyenre. Lehet tudtomon kívül sikerült őt valamivel megsértenem? Rákérdezni ugyan nem, de kipuhatolni mindenképpen ki fogom. A csípős megjegyzésre csak elhúzom a számat, egy szót sem szólok. Tehát ez zavarta őt, vele meg kell válogatni a szavakat. Ezzel semmi problémám nincs, szívesen alkalmazkodom az emberekhez, kerülöm a vitákat mivel az életvitelem meg sem engedné. Magamon érzem perzselő pillantását, mint egy sárkány csecsemő, akit felhúztak és rendkívül tüzes hangulatú lett. Lényeg a lényeg, sokkal jobban örülök hogy a nő oldalán sétálok, mint hogy egy bestiával kelljen viaskodnom. Nem is állok távol tőle, mert apuka ugyebár bestia kutató, de minden helyzetben meg tudott védeni. Mosollyal várom hogy jobb hangulatban teljen a séta további része, amikor ismételten lefagyok. Pár másodpercig azt sem tudom hol vagyok, majd észbe kapok hogy valaki egy hatalmas hógolyót vágott a fejemhez. Nem is akárhonnan, felülről érkezett a támadás. Észbe kapok, a kollegina imént kiejtett szavaiból leszűröm, ő volt a támadó. Viccesnek persze vicces a helyzet, de azért meglepett. Leveszem a sapkámat, és kirázom belőle a havat. A nyakammal nem kell foglalkoznom, mert a nő már megszárította. Kedves kis csíny volt, de már is gondolkozni kezdek a visszavágón. Hógolyó már volt, most valami mással kell berukkolnom.
- Nem is akármilyen hógolyókat, nem semmi. De csak óvatosan Hella, óvatosan, nehogy valami jobbat találjak ki. Nem fog előfordulni, nem vagyok kreatív így szívesen veszek tőled órákat. – nevetgélek a kollegina oldalán, majd megkérem hogy álljunk meg a kézműves szappan standnál, mert kimondottan kedvelem a levendulásat. Anyácskának is megvan az ajándéka, ami pár gyógynövényes szappan összeállítás. Előhúzom a pénztárcámat a zsebemből, és kifizetem a négy galleont a vásárolt termékekért, amit az eladó egy szatyorba belehelyezve nyújt át.
- Köszönöm, kellemes ünnepeket… Na látod, jók az ötleteim. Hm? Nos, hát igen egyszerűek vagyunk, jól mondod. De azért a szépet mi sem vetjük meg. – mondom majd kilépünk a stand ernyője alól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841561#post841561][b]Erdődy Hella - 2022.01.02. 17:16[/b][/url]

Valóban olyan mentalitású az ifjú kolléga, mint az öccse volt az ő korában. Igen az a tíz év különbség igen szembeötlő, különösen úgy, hogy a professzornő külleme kissé koravénnek is mondható. Inkább persze csak arról van szó, hogy sötét haja, rideg tekintete és porcelán bőre mellé még eleve olyan ruhákat is hord, melyek kiemelik ezt a szigorú, drámai hatást. - Tőlem legfeljebb a kövekről tanulhatsz, de azokról nagyon sokat - húzza ki magát, mert büszke arra, hogy a gemmológia doktora. Mindig is ezt akarta. Ásványok, csiszolatok és ékszerek közt lenni. Lupéval a kezében tanulmányozni a különleges zárványokat, vagy spektroszkóppal leleplezni a hamisítványokat - Nézd például azt ott! - int elegánsan egy kirakodó felé, akinek asztalán ékszerek, nyers kövek és faragványok sorakoznak - Nála remek darabokat kaphaszt meg, jutányos áron, de csak akkor, ha nem hagyod magad rábeszélni mindenre - lép közelebb és arisztokratikus fejbiccentéssel üdvözli a feltűnő öltözetű árust, aki láthatóan megrezzen, majd azonnal habtákba vágja magát a nő éles, átható tekintetét magán érezve - Mit ajánl ma a figyelmembe Kamal? - fordítja figyelmét a portéka felé Hella - Oh...Erdődi ghrófnő...- szólal meg a magyart kissé törve az árus - Cshooodás kühlönlegességeim vannak ma ish - mutat végig egy sor apróságon - Deh csak magának, akad itth pár félretett khincs - szed elő a pult alól a férfi egy bársony bugyort, aminek tartalmát a nő elé önti. Akad benne gyűrű, medál, bross, fülbevaló és egy pár különösen szép mandzsetta gomb is, amit szépséges chevron ametiszt berakás díszít. Elnézegeti pár pillanatig Hella az ékszereket, majd egyébként is veszélyes szemei felvillannak egy agyán átsuhanó gondolatra. - Ezt kérem és még, ezt a négyet - mutat egy fülbevalóra, egy medálra, egy heliotrop intarziás nyakkendőtűre, és egy sirályt mintázó faragványra. Ezután becsomagoltatja, kifizeti a vásárfiákat, majd egy tőle különösen kedvesnek nevezhető búcsút követően, folytatják tovább sétájukat. Békés türelemmel várja ki, hogy kollégája is bevásároljon. - Mindenkinek más és más a szép, attól függően, hogy mihez szokott és mire van pénze - beszél megint kicsit fennhéjázóan, de még mindig igazán kedvesen. Úgy tapasztalta ugyanis, hogy az emberek szépérzéke és a pénztárcájuk vastagsága mellett, a neveltetésükhöz is van köze. Nem mindegy a háttér, a származás. Ez akkor nyert igazán számára bizonyságot, amikor becsüs cégnél dolgozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841793#post841793][b]Ágoston Simon - 2022.01.06. 14:57[/b][/url]

Amint meglátom az árust, akihez Hellával együtt mentünk ellenszenves érzésem kerekedik. Hümmögve hallgatom a kollegina tanácsait, majd én is jól meg nézem magamnak az árukat. Nem tetszik a képe, de próbálok udvariasan tekinteni rá, viszont teljesen ellenszenvesnek tűnik. Örömmel fogadom mikor a nő kifizeti az ékszereket, és itt hagyhatjuk a különös szerzetet. Lehet Hella ismeri, szinte biztos mert a nevén szólította, így nem volna túl udvarias dolog ha megemlíteném neki az érzéseimet. Félek hogy kiszakad a szatyor amibe az árus a szappanokat tette, ezért megpróbálom nem lóbálni össze-vissza. Végre valahára amint újra nekikezdtünk a sétának, meglátok egy kedves asszonyságot, aki ékszereket és faórákat kínál. Kiválasztok egy szép mahagóni színű faórát, amelyet természetesen falra lehet akasztani. Az ára sem olyan zsíros, ezért már az apámnak is megvan a karácsonyi ajándéka. Megtetszik az árusnál egy smaragd zöld színű pecsétgyűrű, amivel magamat lepem meg. Kifizetem a megvásárolt dolgokat, megköszönöm a kedves kiszolgálást és visszatérek Hellához, reménykedve hogy nem várt rám sokat. Na kedves kollegina, én bizony ezt az árust ajánlom a szíves figyelmedbe. Ezen gondolkodom, de a véleményemnek persze nem adok hangot, csak az utunkat folytatva gondolkodom hogy mire van még szükség. Az ajándékokat, mindenkinek beszereztem, ezért már végeztem is. Még szívesen sétálok tovább Hellával, de betérnék már valahova ebédelni.
- Neked még szükséged van valamire? Ha nem, meghívhatlak esetleg ebédre? Nagyon éhes vagyok, de még örömmel folytatom veled a körbenézést. - mondom, és persze látom hogy jó néhány méternyi táv van még hátra a végéből, ahol ha jól látom kürtöskalácsot kínálnak.
- A holnapi értekezletről tudsz te is? Délután négykor fog kezdődni, bár nem tudom mi lesz a témája. Ez az első értekezletem, el tudod mondani nagyjából, ilyenkor miről értekezünk? – kérdezem a kolleginától, remélve hogy nem néz teljesen zöld fülűnek. Egy csúszós szakaszon felajánlom a karomat neki, amely nekem és neki is jó lenne, hiszen akkor biztosan nem törjük össze magunkat a mai nap során.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841947#post841947][b]Erdődy Hella - 2022.01.09. 10:43[/b][/url]

Valójában ő még semmit nem vett senkinek, de a kolléga jól bevásárolt. Örömére szolgált, hogy együtt tölthették az idejüket. Nem látszik rajta ugyan, de őszintén megmelengette a szívét, hogy egy ilyen kellemes társaságban járhatta be a teret ebben a csodás időben. De sajnos lassan vissza kell menniük. A kötelesség szava hívja Hellát és akkor, nincs mese, menni kell. - Bár még órákig korzóznék itt veled, de inkább javaslom, együnk egy kürtős kalácsot és térjünk vissza a kastélyba - beszél hangjában valódi lemondással - Van még pár különórám, amihez elő kell készülnöm - teszi hozzá magyarázatként, közben rideg tekintetű szemével szomorkásan néz a fiatalemberre. A sok hó egészen felélénkítette, még némi játékosságot is kicsalt hűvös komolyságából. Jó volna, ha így maradhatnak, de végtére is felnőttek. Kötelességeik vannak és egy Erdődy számára az szent dolog. Elindulnak hát, majd a kalácsot falatozva haladnak visszafelé. - Gondolom csak ilyen évértékelő összejövetel, hogy mindenki beszámolhasson róla mit csinál eddig és mit szeretne jövőre - legyint, mert igazából kicsit sem érdeklik az értekezletek. Amit kellett ő megtette. Többet is annál. Neki nincs oka aggódni, hogy nem tud felmutatni semmit. Rengeteg progresszív fejlődést vitt végbe és fog is még a következő időszakban. - Lehet lesz valami "karácsonyi egymás megajándékozása" féle dolog is még, de ez csak feltételezés részemről - teszi még hozzá, mert úgy tudja ez szokás a nagyobb közösségekben. Bárhol is dolgozott eddig, mindenütt belefutott. - Már előre élvezem - húzza el sötétre festett száját finnyásan. Nem egy társasági lény, aki mindenkit ismer. Van olyan kollégája, sőt egy kezén meg tudja számolni, hogy hány, akikkel beszélő viszonyban van - köztük a mellette sétálóval - de a többiekkel épp csak biccentenek. Ha egy ilyet húz, mert általában így szokás, akkor mihez kezd majd? A háta közepére kívánja már most az egészet. - Legalább a végzős bálon nem kell majd ilyesmivel foglalkoznom - emeli előre állát dacosan. Elvállalta. Ő akarta. Inkább ez, mint azt hallgatni a családi asztal mellett ülve, hogy "Oh kedvesem, mikor szánod rá magad, hogy férjhez menj?" "Hella drágám kifutsz az időből" "Áh, ne aggódjatok ez csak egy hóbort nála. Amint egy arra méltó férfit talál felhagy vele" és egyéb más ehhez hasonló mondatok, amiket kötelessége mosolyogva eltűrni. Van annak is hátránya, ha kiterjedt a családfa. Minden rokon azt hiszi, joga van így beszélni vele vagy a szüleihez az ő jelenlétében. Egy közember esetében, illetve ha neveltetése nem gátolná, nemes egyszerűséggel ráborítaná az ilyen családtagjára az asztalt és kész. De ezt nem teheti meg. Arisztokrataként az ilyen pórias kirohanások számára tiltottak. Örülhet, hogy azt elviselik, hogy dolgozzon. Tehát türtőzteti magát. Nem hozhatnak szégyent a nevükre és a rangjukra. Ezen Hella úgy elgondolkozik, hogy a felajánlott kezet sem fogadja el, csak sétál kollégája mellett. Ezután még váltanak pár csevegő mondatot egymással, mire beérnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841985#post841985][b]Ágoston Simon - 2022.01.09. 18:44[/b][/url]

Az orromat jobban megcsapja a finom és friss kürtőskalács illata, amiről tudom hogy bizony meg kell nekem is kóstolnom. Mondtam már rengetegszer a szüleimnek hogy lepjenek meg vele, hiszen ők közösen szoktak főzni és hozzáteszem nagyon finomakat. Az otthon kosztnál nincs is jobb, de az iskolai étkezéssel sincs nagy problémám, de akkor is megvan a különbség. Sokkal szívesebben eszem meg a szüleim által készített ételeket, mint valamit amin csomó manó munkálkodott egész nap. Az élet törvénye hogy enni kell bármilyen esetben, így eszem is. A kollegina ajánlata kecsegtető, hiszen még bisztrót keresni a hidegben nem lenne kellemes, és eltelít majd az a kalács is.
- Persze, az jó lesz. Nekem is kellene pár anyagot előkészítenem, de nincs meg hozzá a kedvem. Ami muszáj, az muszáj. – mondom a nőnek, és miután megvesszük a saját csemegénket útnak indulunk a kastély felé. Útközben rengeteg diákkal találkozunk, aki bizonyára most jöttek a kastélyból. Kedvesen mosolygok és intek mindenkinek, miközben Hella oldalán menetelek. Nagyon élveztem ezt a kis sétát, amit vele tettem meg. Jól el is beszélgettünk a másikkal, mint eddig bármelyik kollegámmal. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ki a legfiatalabb a tanári karból, de már rajta vagyok. Reménykedem benne hogy én lennék az, ami ki fog derülni.
- Ez nagyon jól hangzik, szívesen osztom meg a többiekkel az évet, mármint az iskolai terét. Egymás megajándékozása? Óh, akkor megint le kell néznem majd. – csóválom a fejemet, de elmosolyodok a megjegyzésén, miszerint élvezi már előre is. Nem tudom, negatív tapasztalatai vannak a tanártársakkal vagy szimplán csak ilyen, de nem is bolygatom a kérdéseimmel. A kezemet már kissé összetapadt, és mire végzek az édességgel megpillantjuk a kastélyt. Pár percig még egymás oldalán sétálunk, és egy tréfán nevetgélünk. Örülök neki, hogy a kollegina most boldog, majd egy szívélyes elköszönés után a termem felé veszem az irányt, hogy végezzem a dolgomat.