A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Évente többször is szerveződtek az országban szegényeket segítő rendezvények, voltak adománygyűjtő estélyek és koncertek, Karácsony környékén használt játékokat és ruhákat gyűjtöttek össze a szegényeknek, s akadtak időszakok, amikor étellel vagy segélycsomagokkal látták el a rászorulókat. Ez nem volt másként Bogolyfalván sem, ahol épp most köszöntött be az ősz, s ezzel együtt a hideg. S míg egyesek a kellemesen fűtött, meleg otthonaikban tölthették el estéiket, sokan odahaza fagyoskodtak és szűkölködtek. Papként kötelességemnek éreztem, hogy beszálljak az elesettek megsegítésébe, fel is kerestem az egyik szervezőt, aki nem más volt, mint a polgármester felesége. Párszor egyeztettünk, hogy , s mint tudnánk segíteni, és el is érkezett a pillanat.
A sátrat már felállították a téren, néhány asztalt is elhelyeztek, meg egy nagy bográcsot, amiben készültünk megfőzni a finom babgulyást. Emellett néhány segítő már ott toporgott, várva az instrukciókat, mert a babgulyás mellett bizony csomagokat is kellett volna készíteni, melybe az énekkarosaim is közreműködtek.
- Várjatok kicsit lányok, esetleg szelektálhatnátok a dobozok tartalmát, hogy miben-mi van, aztán hamarosan érkezik a polgármesterasszony, és majd elmondja, hogy mit is kéne csinálni pontosan - mondtam a lányoknak, majd a nyakamba kötöttem a kötényt, mert a főzést azt bevállaltam. Neki is álltam a hús felkockázásának, közben néha felpillantottam, hogy vajon Lizi hol lehet, reméltem, hogy nem érte őt semmi baj, s időben ideér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=837859#post837859][b]Nemes Balázs - 2021.10.08. 17:59[/b][/url]

Évente többször is szerveződtek az országban szegényeket segítő rendezvények, voltak adománygyűjtő estélyek és koncertek, Karácsony környékén használt játékokat és ruhákat gyűjtöttek össze a szegényeknek, s akadtak időszakok, amikor étellel vagy segélycsomagokkal látták el a rászorulókat. Ez nem volt másként Bogolyfalván sem, ahol épp most köszöntött be az ősz, s ezzel együtt a hideg. S míg egyesek a kellemesen fűtött, meleg otthonaikban tölthették el estéiket, sokan odahaza fagyoskodtak és szűkölködtek. Papként kötelességemnek éreztem, hogy beszálljak az elesettek megsegítésébe, fel is kerestem az egyik szervezőt, aki nem más volt, mint a polgármester felesége. Párszor egyeztettünk, hogy , s mint tudnánk segíteni, és el is érkezett a pillanat.
A sátrat már felállították a téren, néhány asztalt is elhelyeztek, meg egy nagy bográcsot, amiben készültünk megfőzni a finom babgulyást. Emellett néhány segítő már ott toporgott, várva az instrukciókat, mert a babgulyás mellett bizony csomagokat is kellett volna készíteni, melybe az énekkarosaim is közreműködtek.
- Várjatok kicsit lányok, esetleg szelektálhatnátok a dobozok tartalmát, hogy miben-mi van, aztán hamarosan érkezik a polgármesterasszony, és majd elmondja, hogy mit is kéne csinálni pontosan - mondtam a lányoknak, majd a nyakamba kötöttem a kötényt, mert a főzést azt bevállaltam. Neki is álltam a hús felkockázásának, közben néha felpillantottam, hogy vajon Lizi hol lehet, reméltem, hogy nem érte őt semmi baj, s időben ideér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=837887#post837887][b]Daróczy Elizabet - 2021.10.09. 09:24[/b][/url]

Nem vagyok az a nagy sminkelő, de mostanában valahogy nem alszom olyan jól, mint régebben, így ha tetszik, ha nem, muszáj volt egy kicsit több időt szakítanom arra, hogy arcom normálisan nézzen ki, és ne következtethessen senki semmire. Mert mindenki következtet mindenre, igazából mindegy, hogy mit csinálsz. Nekem pedig, aki amúgy is utálja a hirtelen jött, váratlan és nagy volumenű változásokat az életében, eleve egy teljesen új szerepkört, egy új életet kell elsajátítanom. Azt az életet, melyet eddig igaznak hittem, meggyőződéssel igaznak mondani úgy, hogy tudom, nem igaz belőle semmi. Hazudnom kell, nekem, aki sosem tettem ilyet, vagyis egyszer, de az is csak egy ártatlan füllentés volt, amit igazából tudom, hogy Teodor nem hitt el, de nem beszéltünk róla többet. Valami olyat teszek most, ami nagyon távol áll tőlem, egy férfiért, akinek odaadtam a testem, a lelkem, az életem. Valakiért, akit úgy szeretek, hogy tudom, ő maga az érzésre képtelen. Fogalmam sincs még arról, hogy vajon a túlélésre játszom, vagy arra, hogy az a kis naiv rész, ami még bennem van, győztes helyzetet teremtsen. Talán ostoba vagyok, hogy feltételezhetem, még nyerhetek, de tiszta szívemből hiszem, hogy ez lehet mind a kettőnk számára gyümölcsöző a jövőben.
Szóval lényegében amiatt, mert sminkeltem, vagyok pár perc csúszásban, de véleményem szerint még simán behozható a lemaradás. Gyakorlatilag profin képes vagyok átszelni a fél várost magassarkúban gyorsabban, mint azok, akik lapostalpúban közlekednek, és még csak meg sem izzadok. Ez az én szuperképességem, azt hiszem.
- Dicsértessék. Hoztam csokoládét a csomagokba, mert a boldogságnak nem szabhatunk határt.
Mosolyogva nyújtom át az egyik odalépő lánynak a nehéz szatyrot, majd ujjaimat összefonva pillantok fel a férfire, egy kedves mosoly kíséretében.
- Néhány perc múlva megérkezik a lista, megkértem Zsófit, hogy még egyszer ellenőrizze le a családokat. Amikor utoljára láttam, harminchat család neve szerepelt rajta. Megvárjuk, vagy kezdjük el összerakni őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838726#post838726][b]Nemes Balázs - 2021.11.01. 09:31[/b][/url]

- Így megfelel a sárgarépa? - mosolyogva libbent mellém az egyik énekkaros, aki ügyesen apró darabokra vágta a zöldséget, bólintottam is.
- Tökéletes, a babgulyásba mindig aprítva rakjuk, úgy sokkal jobban kifő belőle az íz, mintha csak úgy darabokban dobálnánk bele - mondtam a leányzónak, aki egyébként nem is olyan rég még a Bárkában is dolgozni kezdett, konyhai kisegítőként. Egyszer mesélte, hogy szakácsnő szeretne lenni, ha nem jönne össze neki a minisztériumi pálya, mert nagyon érdekli a főzés. Emiatt is jött oda dolgozni, hogy tanuljon, s ha már itt is közösben főztünk, azért próbáltam egy-két trükköt elmondani, hátha a későbbiekben még a hasznát veszi.
- Kérlek, ugyanígy a fehérrépát, illetve szükség lenne még paradicsomra, és paprikára is, de azokat egészen apró kocában szeretném - mondtam, aztán sietve kaptam a fakanál után, hogy keverjek egy kicsit a hagymán, nehogy odaégjen az alap. Ekkor tűnt fel Elizabet, pillantásom végig is futott rajta, tökéletesnek tűnt, ahogy eddig minden alkalommal, ha összefutottunk.
- Dicsértessék Elizabet! - biccentettem, mondtam volna, hogy csinos, de aztán még sem, mert a hívők a végén még félreértenék. - Nahát, ez remek ötlet! - mosolyogva bólintottam, már épp nyújtóztam volna, hogy segítsek, mikor az egyik leányzó átvette a csomagot.  - Nagyon jó, én is úgy emlékszem, hogy annyian vannak. Elkezdhetjük, csak egy pillanat. Kamilla.. - intettem az egyik lánynak, s ha odajött, megkértem, hogy vegye át a főzést, a kötényemet levéve pedig Elizabet mellé léptem. - Arra vannak a dobozok, főként élelmiszerek vannak, de akad néhány gyermekjáték is. Hoztunk szatyrokat, illetve összehajtható dobozokat is, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. Mit gondolsz, doboz vagy zacskó? - kezembe vettem egyet egyet, s mosolyogva vártam a nő döntését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839260#post839260][b]Daróczy Elizabet - 2021.11.21. 20:05[/b][/url]

Az első pillanatokban csak kapkodom a fejem, és nézem a rendet a káoszban. Külső szemmel nyilván sokan azt feltételeznék, hogy itt semmi sincs a helyén, hogy mindenki kapkod, senki se látja a történet végét, hogy az egész egy őrült ámokfutás, ám kintről belépve a belső körbe, egyből a helyére kerül minden. Nekem legalábbis. Szeretek rendszerben gondolkodni, sokkal könnyebb, még akkor is, ha azt mondják, az életet nem lehet úgy élni, hogy mindennek megvannak a maga határai, és mindent kategorizálsz, mert a pillanat meg a meglepetés ereje sokkal üdítőbb.
Volt meglepetésben részem, nem is olyan régen, egy negatív terhességi teszt, meg egy őszinte férj társaságában. Azóta se tudom, hogy elég erős leszek-e én ehhez, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretem a meglepetéseket továbbra sem. Viszont boldog elégedettséggel tölt el az, hogy a férjem bízik bennem, már amennyire ez az érzés benne megvan, de mégis, szeretek így gondolni az esetre és a helyzetünkre. Bízik bennem, elmondta a titkát, én pedig maximálisan mellette állok, és amellett, hogy ezt a bizalmat a továbbiakban is kiérdemeltnek tekintsem. Csak nem egyszerű, de hát kinek az?
- Doboz, határozottan. A zacskó olyan olcsónak hat, a doboz zártabb, meglepetésnek ható. Esetleg, elmehetnék venni még csomagolópapírokat, és bevonhatnánk őket, akkor a gyerekeknek is okozhatnánk örömet azzal, hogy igazi ajándékot kapnak.
Gyerekként szerettük az ajándékokat, emlékszem, minden évben tippeltük a csomagolópapír színét, mintáját, és, bár nagyon szentimentálisnak tűnik, de én minden évből eltettem egy darabot. Sosem volt egyforma egyik évben sem. Ezt szeretném majd a saját gyerekemnél is kialakítani, szeretnék neki minél több emléket adni, amibe kapaszkodhat, ami fontos lehet neki. Ha egyszer megérkezik, akkor pedig a legboldogabb kisgyerekké tenni.
- Az ünnepi időszakban szeretnénk a családokat megvendégelni. Melyik lenne szerinted a jobb, ha minden nap lenne egy család, akikhez elmegyünk, beszélgetünk velük, vagy egy közös vacsora? Én az előbbit tartom jobbnak, mert szerintem akkor jobban megismerhetnénk a problémákat, de te ebben jobban benne vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839720#post839720][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.03. 15:46[/b][/url]

A vászontáskában gondosan összehajtva van pár ruhadarab, amiket még menet közben is átnéztem, hogy biztosan mindegyiket beraktam-e. Pontosan emlékszem hány darabnak kell lennie. Így a legegyszerűbb, hogy tutira eljuttassam őket Balázs atyához. Utolsó utáni pillanatban fogtam még meg pár verses kötetet és regényt - előbbiből inkább azokból csak, amikből kettő van, mert még otthon is emlékszem, hogy a polcon porosodik, utóbbiból pedig a régebbieket, amiket én már kinőttem. Nehezen válok meg tőlük, hiszen sok jó emlék fűz hozzájuk, de hátha valakinek ugyanakkora örömöt okoznak majd, mint nekem tették gyerekként. Úgyhogy elég széles mosollyal hagyom el a körletet, útközben még hatalmas lendülettel van időm Cone-nak is integetni, de taktikusan nem várom meg a reakcióját, csak fejemen a fejesemmel tovább ugrálok.
Közeledve a helyszínhez moderálom magamat. Már nem táncolok, mint ahogy azt végig tettem az úton, hanem lassítok lépteimen, leállítom a zenét, a fejest letolom a fejemről. De megtorpanok a tér szélén, ahogy meglátom mennyi ember van már ott. Ujjaim erősebben fognak a vászontáskára, alsó ajkamba harapva indulok el végül hatalmas lendülettel, mikor a lábam meg is áll a levegőben, hogy éles kanyart vegyek jobbra.
- Amélia? - biccen félre fejem, majd mosolyodom el szélesen, ahogy mellé lépek. Nem ismerjük egymást, de természetesen tudom ki ő, hiszen éppen elégszer hallottam a nevét az évfolyam elsők között. - Szia. Te is adományt hoztál? - kezdek el billegni kicsit előre és hátra, előrébb is dőlök közben, hogy ne veszítsem el jobban az egyensúlyom, mint az indokolt lenne. Persze tudom, hogy ez nálam semmit nem jelent, mert így is simán összeesek, de nem baj.
- Tudod esetleg kinél kell leadni őket? - állok meg hirtelen és pillantok az asztalok felé, ahol néhányan már rendezgetik a dobozokba a kapott holmikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839793#post839793][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.12.05. 14:15[/b][/url]

Azóta a kellemetlen születésnapi incidens óta egyszer-kétszer volt szerencsém találkozni Balázs atyával. A kórusa tagja ugyan nem vagyok, azért futottam már össze velük, amikor első alkalommal ki kellett szabadítanom a pormacskák és pókhálók fogságából a művház régi Girikowsky zongoráját. Megérte. A számomra legkedvesebb Paterlini darab egészen szépen szólt rajta ősszel. Pár hete is ott jártam, amikor az adományozásról értesültem.
Hamarabb elköszöntem dr. Laines-től, így a szobámban marad időm véglegesíteni a termetes dobozom idei tartalmát mielőtt elindulnék Bagolyfalvára. Út közben a furcsán méregető tekintetekre fittyet sem hányok, épp mint a doboz súlyának tényére. Az oldalt a meleg kabátban panaszkodva ácsorgók nem tartanak velem, arra forgatok szememen. Bakancsom tompa hangja alatt még nem ropog a hó, és nem csúszik a jég, a rendkívül hideg levegő hatására rózsaszínesedik arcom fehér bőre.
A Boglyas tér szélén már elmosolyodom a több tucatnyi ember láttán. Mégis van, akit érdekel! Az emberiségbe vetett hitem még menthető, de akkor sem megyek közelebb, hanem egy padra csúsztatva a papírdobozt nyitom fel és igazítok a szétrázódott holmikon. Egy könyvet csúsztatok le a lisztről és a cukorról, amikor kérdő tekintetem a nevemet megformáló hang irányába vezetem. Lassan egyenesedem fel.
- Szia Margaréta - természetesen tudom ki ő. Egy évvel felettem jár, tanársegéd, iskola első és párszor már egymásnak ütköztünk, vagy segítettünk a másik elszóródó jegyzeteit összeszedni a folyosó padlójáról. Azt hiszem így találkoztunk először, de amilyen sokszor változik a külleme nem vagyok biztos benne, hogy az ő volt. Most bólogatva nyitom szélesebbre a doboz tetejét. Az alján ruhák, azokon némi élelmiszer, írószer, és a libresszióból mentett könyvek csoportosulnak. - Igyekeztem. Most várok, hogy kevesebben legyenek és odaférjek - mosolyodom el. - Abban bízom, hogy karácsonyig még lehet bevinni Balázs atyának további adományokat - söprök félre egy tincset arcomból, amivel a hűvös szellő játszik tovább.
- Persze - Közelebb lépek, közben a csoportosulás felé fordulok és diszkréten mutatok a kijelölt személyre. - A hölgy a szép kabátban, a polgármester feleségétől és az atyától picit arrébb. Szerintem hozzájuk kell vinni idén is - teszem hozzá, mint jól informált Edictumos. Brightmore is megmondta. Hm. A tanár úr biztos nem rajong a karácsonyi ünnepekért.
- Látom te is jól megpakoltad a táskádat - bökdösöm meg ujjammal a kikerekedő, puha részt, ahol gondolom ruhát rejt a vászon. Majd észreveszem magam. Összedörzsölöm tenyeremet, amit fülemhez emelek és kis kagylót formázok belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839795#post839795][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.05. 17:27[/b][/url]

Az adakozás mindig is szerves részét képezte a családom életében. Nem csak karácsonykor gyűjtöttük össze azokat a holmikat apával, amikre már nincs szükségünk, hanem bármikor, amikor anya vérszemet kapott. Olyankor megállíthatatlan lett a nő, de pár óra alatt tényleg rengeteg olyan cuccot szedtünk össze, ami már nem kellett. Oké, a könyveknél mindig voltak kis fennakadások, de végül csak megtöltöttünk egy dobozt. Vagy kettőt. Szóval mindig volt miből adni, ez a lényeg. Nincs mellettem egyikük sem, de szeretném megtartani ezt a szokást, még ha csak az ünnepekre is korlátozódik, és bőven nem tudok annyit adni, mint szeretnék. De örömmel látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, szóval nagyon széles mosolyt küldök Amélia felé, aki előtt egy nyolcszor akkora doboz pihen a padon, mint az én vászontáskámba gyömöszölt adomány.
- Váó - hajolok kicsit a doboz fölé. - Ühüm, én is erre várok. Meg arra, hogy valaki elmondja, hogy működik, szóval… köszönöm - mosolyodom el szélesen. - Klassz lenne, ha lehetne még hozni. Beszélnék pár navinéssel - gondolkodom el. Kende talán adna valamit, és ha ő, akkor a Mórocz ikrek is, így Marina is, Marinának rengeteg ismerőse és barátja van, szóval talán sikerülne elindítanom egy lavinát. Az nagyon jó lenne! Izgatottan hihizek fel a fejemben megszületendő gondolatmenetre, miközben arra nézek, amerre Amélia mutat, végül vissza rá, ahogy böködni kezdi a táskát. Nagyokat bólintok.
- Igyekeztem, bár nem olyan sok minden, mint amit szeretnék. Vagy amennyit adtunk eddig - vonom meg vállamat és rakom le a táskát a padra, hogy kiszedjek egy József Attila összest a tetejéről, ami eltakarja a nagy részét a tartalomnak. Tényleg néhány ruha van benne és pár könyv, amiket nagyon is szeretek, úgyhogy… más is megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839975#post839975][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.12.08. 12:27[/b][/url]

Az adakozás fontos. Nem ringatom magam tévképzetekbe, tudom, hogy sokan csak a saját önérzetük javára vetemednek ilyesmire, de addig amíg megteszik az indíttatás nem fontos. Jusson el azokhoz, akiknek szükségük van rá és a helyzetük lassan, de biztosan váljon jobbá. Szerintem az nagyobb segítség nekik is, ha nem egyszerre rengeteg adomány kerül a kezeik közé, hanem folyamatosan kapnak valamennyit. Praktikusabb és hatékonyabb.
- Igazán nincs mit. Majd közelebb megyünk és megnézzük idén hogyan működik - mert innen semmi rálátásunk arra mi van a tömegen túl, hiába nyújtogatom a nyakamat és Margaréta sem magasabb termet nálam, sőt. Felcsillan a szemem a szavaira. - Szuper. Én közzé tennék egy cikket az Edictumban, hogy felhozzam rá a figyelmet. Meglátjuk, hogy a következő számban mennyire lesz ilyesmiről szó és beszélek a szerkesztőkkel és az atyával - elmélkedem hangosan, mielőtt a navinés lányra vissza pillantok. - Mondjuk több emberre is lesz szükségük akkor, mint önkéntesek - ujjam köröz a tömeg irányába. - Így sincsenek kevesen az adakozók, hála Merlinnek, de ha nagyobb visszhangot kap... - mosolygok szélesen, mert őszintén jó látni, hogy ennyi embert képes megmozgatni ez a kezdeményezés. Annak is örülök, hogy éppen Margarétával futottunk össze. Kíváncsian lesek bele a táskája tartalmába, amikor az a padra kerül.
- Ennek is nagyon fog örülni több rászoruló is - sőt, ha valóban lehet ilyet máskor is, akkor bepótolhatja. Margarétából ki is nézem, hogy nem csak mondja. - Nem is olyan kevés dolgot hoztál - pillantok rá a táskáról, bár tekintetem automatikusan megakad a kezében tartott köteten. - Szereted József Attilát? - nem bírom ki, muszáj rákérdeznem. Ki tudja, lehet éppen azért adja tovább, mert éppen az ellenkezője áll fent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840551#post840551][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.22. 14:38[/b][/url]

Egyetértően bólogatok. Igaza van, ilyen messziről soha nem jönnék rá, hogyan működik ez az egész, de közelebb menni meg még elég esélytelennek tűnik. Széles mosoly lesz ajkaimon, ahogy az igen sok embert fürkészem, akik éppen rendezik az adományokat, vagy beállnak a sorba, hogy letehessék. Hihi, ez mindig olyan jó.
- Úúú, ez nagyon klassz ötlet! Nekem nincs sok barátom, szóval nem mész velem sokra, de hátha Kende tovább vinné a hírt - bólintok aprót. Ezerszer több ismerőse és barátja van a fiúnak, mint nekem valaha lesz a kastélyban vagy a környékén, és biztosan szívesen is segítene. Ha nem is adakozni, vagy beállni önkéntesnek, de legalább tovább adja a többieknek az infót. Már azzal is beljebb megyünk. Ismét a tömeg felé pillantok Amélia szavai nyomán. - Én szívesen beállnék önkéntesnek is, csak törékeny dolgot ne adjanak a kezembe. Meg éleset. Meg olyat, aminek árt, ha leejtem - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy vissza fordulok, magam előtt fixírozom a földet. - Vagy simán nem kellene önkéntesnek lennem - nézek Améliára végül széles mosollyal. Nem arról vagyok híres, hogy szerencsés vagyok, és erről talán Cone tudna a legtöbbet beszélni, aki konkrétan a saját bénaságomtól mentett meg a borostyánnal. Halkan kuncogok fel az emlékre, mert végül is segített és nem hagyott magamra, bár azóta is tartozom neki, de ez legyen a legkevesebb. Egy helyben toporgok kicsit, tenyereimet dörzsölöm össze, mielőtt megmutatnám a hozott holmikat.
- Azt mondod? - pillantok a táskába. - Azért én remélem, hogy tudok még hozni több mindent is - bár a keret kicsit szűkös egy hónapra, de csak megoldom valahogy. Szeretnék még adni. - Óóó, igen. Nagyon. Apával olvastunk fel egymásnak mindig, éppen azt, ahol kinyitódott a kötet - kuncogok fel halkan az emlékre, ahogy magam elé emelem. - Ez az én kötetem, az övét megtartottam - mosolyodom el halványan, a borítót fürkészve. - Te szereted? - pillantok rá végül, immár szélesebb mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840968#post840968][b]Nemes Balázs - 2021.12.26. 22:29[/b][/url]

A nőknek mindig is jobb volt a szépérzékük, és ez most is bebizonyosodott, nem beszélve arról, hogy a doboz praktikusabbnak is bizonyult, s a környezet kímélésének szempontjából is jobb választás volt. Már ezért megérte, hogy nem egyedül kellett szerveznem az adományozást, mert ilyenkor hajlamos voltam kapkodni, s rossz döntéseket hozni. - Jó ötlet, van is dobozunk bőven, kartondobozok - persze egyik sem volt túl szép, némelyik össze volt firkálva, de még mielőtt feltettem volna a kérdést, mintha a polgármester neje a gondolataim közt mászkálna, úgy adta a következő javaslatot. - Elizabet, csak nem a fejemben turkálsz? - kérdeztem egy mosollyal, aztán bólintottam.
- Ragasztóra is szükségünk lesz, hacsak nem oldjuk meg valamilyen bűbájjal - ezekben a varázslatokban annyira nem voltam otthon, ezért a dekoráció részét úgy döntöttem, hogy rábízom a nőre. Közben felmerült részéről egy gondolat, és még ebben is egyetértettünk. - Külön látogassuk meg őket, az egy dolog, ha egy vacsorával kisegítjük őket, de ha megtudjuk, kinél mi okozza a fő problémát, úgy már tudunk intézkedni. Neked vannak kapcsolataid a férjed révén, ha a munkanélküliség a gond, teremthetnénk új munkahelyeket. Össze is írhatnánk, hogy hol mi okozza a gondot - javasoltam a nőnek, közben feltűnt két lány a közelben, intettem feléjük. - Sziasztok, gyertek csak közelebb - nem tudtam, hogy csak érdeklődők, véletlenül tévedtek erre, netán adományt hoztak, de előbb-utóbb úgyis kiderül. - Egyébként megfordult a fejemben, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet a rászorulók részére, és lehetnél az elnöke. Mit gondolsz, - fordultam közben vissza a nő felé, míg vártuk a lányokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841622#post841622][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.01.03. 11:29[/b][/url]

Sokan állnak még ott, az időt ilyenkor a legjobb azoknak a fürkészésével eltölteni, amiket az ember felajánlani készül, és beszélgetéssel. Szemöldököm kicsit megemelkedik, amikor Margaréta azt mondja nincsen sok barátja. Nehezen hiszek neki. Egy szép, felsőbb éves lány, aki mellé még okos és kedves is. Ha ez valóban így van és nincsenek barátai a világ megérett a pusztulásra. A gondolattal azonos időben a metaforája is elhangzik: Kende. Ez Reiner lesz.
- Biztosan megtenné, ha nem felejti el - felém is remekül továbbította a baglyot. Amiért már nem haragszom. Ha az nincs lehet nem Móriccal és vele töltöm a születésnapomat.
- Ez… - nagyszerű. Vágnék szavába, amikor folytatja és ujjaimon számolhatnám mennyi mindent jobb ha kerül. Senki nem lehet ennyire ügyetlen. - Dehogynem - teszem karba kezeimet. Ebbe szívesen beleállok. - Biztosan máshogy is segíthetsz, adminisztrációval, és akkor sem magad sem mást sem semmit nem kell összetörnöd - mosolyodom el, éppen csak megérintem a vállát, majd engedem vissza magam mellé.
- A kastélytól idáig? Nekem is csak azért ment, mert folyamatosan meg-megálltam - ha nem lennék ennyire büszke, szóltam volna Móricnak. Lefogadom mennyire örült volna neki. - Ebben is kérhetnéd Kende segítségét. Használja az izmait, ha annyira büszke rájuk - szemforgatva lépek aztán közelebb és veszem észre a kötetet.
Nem csak szereti: nagyon szereti József Attilát. Egyre szélesebb mosollyal bólintok és az apukája említésére lágyul el kissé akaratom ellenére. - Ez nagyon kedves dolog - jegyzem meg halkan, majd aprót köszörülök a torkomon és nyitom ki véletlenszerűen a kötetet. Olyan bolond vagy. Margaréta felé fordítom egy pillanatra, közben bólintok a kérdésre. - Még mennyire! Az egyik kedvencem - nem könnyen megszerezhető pozíció. - A Külvárosi éj és a Medvetánc körüli időszakai a legszebbek - lapozok még bele, majd összecsukva simítok a tetejére és nyújtom vissza. - Bárki is kapja, ajánlom neki, hogy nagyon örüljön - halkan nevetve húzom magamon össze a szövetkabátot, búzavirágkék tekintetem pedig egyenesen elkapja Balázs atya intését.
- Mehetünk - biccentek, rákarolok a dobozomra, és margarétára sandítva indulok el az atya felé. Azt az első találkozást sem felejtem el soha, amikor pedofilnak néztem szerencsétlent.
- Üdvözletem - járatom köztük pillantásomat, a dobozt nyújtom közelebb. - Egyelőre ennyi fért a kezem ügyébe - elmosolyodva kapom el aztán a pillantását. - Volna egy kérdésem: van rá lehetőség, hogy év közben is adományozzunk? - billen félre a fejem, fürkészem, végül pedig a polgármester feleségére sandítok. Csinos a kabátja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842275#post842275][b]Daróczy Elizabet - 2022.01.16. 08:07[/b][/url]

- Bárcsak! Irigylem a legilimentorokat, sok szempontból megkönnyített életet élnek.
Nekem sosem volt hajlamom rá, hogy az ilyen föld feletti dolgokat űzzem, és nem vénségemre fogok nekiállni elsajátítani ezt, mert még mindig túl földhözragadt vagyok. Én jobban szeretem a kézzel fogható dolgokat, mint a bájitalok. Tudom, hogy miből és miért lesz az, ami és, hogy miképp alakul ki a hatásuk. Viszont határozottan irigykedem olykor, mert sokkal egyszerűbb lenne a férjem fejébe is belelátni, hogy lássam, egy-egy pillanatunkat hogyan is éli meg. Fun fact: Nem lenne jó, és nem tenne jót szegény nőnek, még akkor sem, ha most még hiszi, az a kevés rózsaszín köd, amit néha a férje varázsol valódi. Szegény kicsi őzike lány, elég komoly csapdában van, és a legrosszabb, hogy rendszeresen elhiszi, nincs bajban.
- Ez kiváló alkalom a fiataloknak a bűbájgyakorlásra. Mivel alapvető és nem balesetveszélyes bűbájokról beszélünk, ráadásul egy mágustelepülésen, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, de ha mégis, én elrendezem.
Az ilyenekbe nem szokott a minisztérium belekötni, sokkal inkább arról van szó, hogy amikor egy-egy átok, vagy testi sérülést is okozható bűbáj, vagy bűbájsorozat hangzik el, illetve olyan helyen, ahol a muglik ezt követően tátott szájjal bámulhatnak, hogy mégis mi történt az elmúlt pillanatokban.
- Ez egy nagyon jó ötlet, beszélek Konráddal, elmondom neki, hogy mit szeretnénk, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket. A titkárnője, Zsófia valójában az én titkárnőm is, ő egészen biztosan segíteni fog nekünk, precíz lány, jogot végzett, így elég sok akadályon át tudunk majd jutni egyszerűen.
Nem mintha szeretném még leterhelni őt, de úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kifejezetten terápiás célzattal van jelen nála a munka, és nem tudom, hogy az elmúlt év tragédiái, a lánya jelleme, vagy éppen minden is egyszerre okozza-e ezt. Viszont tudom, hogy milyen az, amikor az ember belemenekül valamibe, én is van, hogy megteszem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, és szívesen is tevékenykednék benne, de az elnökséget nem vállalnám, mert van egy projektem, aki jó pár évre le fog kötni.
Mosolyodom el szélesebben, és lopva a hasamra simítom a kezem. Tudom, tudom, ilyenkor még nem szabad elmondani senkinek, de ha valakinél a titkok jó helyen vannak, ő Balázs, így nem félek attól, hogy kitudódik egyelőre még nem látható kis titkunk, mely hamarosan az egész ruhatáram lecserélésével jár majd.
- Sziasztok! Minden apróságnak nagyon örülünk, hiszen jó célt szolgál, de amit hoztatok, több is, mint apróság.
Hiszen nem is csak egy-egy darabról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a fiatalok nagyon is törődőek, ami nagyon jól esik, hiszen ilyenkor kiemelten fontosnak tartom, hogy szép ünnepet adjunk mindenkinek. Érkezik két magasabb fiú, ikrek, még a hajuk állásában sem lehet megkülönböztetni őket, és, ha átadják nekik az adományokat, elviszik őket.
- Természetesen, sőt, éppen most kezdtük el tervezni, hogy komolyabb formába vinnénk át az adakozást, hogy minél többen tudhassanak róla, és legyen egy központi hely is hozzá. Ha bármilyen kérdésetek van, nagyon szívesen megválaszoljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842445#post842445][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.01.19. 20:37[/b][/url]

Kende említésére a szívem akaratlan kezd el sokkal jobban dobogni, mint az egészséges lenne. Nagyon szívesen megkérném tényleg, hogy segítsen, de megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna: túlságosan népszerű, és bár biztosan szívesen segítene, de nem szeretném elvenni az idejét ilyenekkel. Akaratlan harapok alsó ajkamba, végül halványan mosolygok csak Améliára. Adminisztrációval. Nem is rossz ötlet. Abban még senki nem sérült meg. Azt hiszem. Mosolyom lesz szélesebb, ahogy még hozzám is ér. Kedves, így kicsit nyerek vissza abból az önbizalomból, amit a magaménak mondhatok.
Ami addig tart, amíg Kende ismét szóba nem jön. Halkat sóhajtok, arcomra egyértelműen felkerül a pír.
- Aham, majd megkérdezem. Biztos szívesen segít - pillantok el róla, mert ilyenkor soha nem merek a másik emberre nézni. Mármint olyankor, ha Kende a téma. Ha tisztában lennék azzal, mit csinálok, rájönnék, mégis mennyire egyértelműek a reakcióim, bármikor, amikor Kende jön szóba. Ennél jobban nem is lehetnék szerencsétlen. Kékjeim esnek a felém fordított könyvre.
- Olyan bolond vagy, szaladsz akár a reggeli szél, még elüt valamelyik autó - idézem fejből az első pár sort. - Apa mindig ezt mondta nekem, ha késésben voltam - kuncogok halkan, majd maradnak elnyílva ajkaim, ahogy felém nyújtja a kötetet. Kezemet felemelve tolom vissza felé. - Legyen a tiéd. Ha a kedvenced, biztosan van már példányod, de örülnék, ha a tied lenne. Az nem volt kikötve kinek adjuk - mosolyodom el szélesen, fejem billen félre minimálisan, majd fordítom fejemet az atya felé, végül vissza Améliára. Aprót bólintok, táskám pántját megfogva dobom a vállamra, majd indulok el feléjük.
- Szép napot - köszönök halkan, és csak hagyom, hogy Amélia intézze a kérdezgetést. Lehet, hogy fiatalabb nálam, de az biztos, hogy talpra esettebb is. Ez nagyon sok mindent elmond rólam, és ezt Cone soha nem tudhatja meg. Fel is kapom fejemet, gyanakvóan nézek körbe, mert bármelyik sarkon megjelenhet, de nem látom sehol, úgyhogy visszafordulok. Így éppen elkapom az ikreket. Kis pírral nyújtom át a táskát, mert az is ajándék, majd pillantok a nőre. A polgármester asszonyra. Milyen kedves. Arcát fürkészve lépek közelebb aprót.
- Én… én szeretném megkérdezni, hogy esetleg valahogy aktívabban is van-e lehetőség segíteni? - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra. - Mármint nem az adományokkal, mert köz- és önveszélyes vagyok, de Amélia mondta, hogy esetleg valami adminisztratív dolog… - harapok alsó ajkamba. Ideje lenne befognom a számat, mert a fecsegéssel semmire nem megyek.