36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 3. 20:36 | Link

csak leültem. chill éjjel.


Mintha valahol teljesen normális dolog lenne az, hogy ő, ilyen későn, még idekint ücsörög. Itt a hét vége, ő pedig, ahogy azt ígérte, ahol tud, segít alapon vállalta el, hogy a zártkörű rendezvényen szolgál fel a pizzázóban, alkalmisként, mert miért ne kínozná magát, hogy aztán valami vacakra költse. Eddig úgy néz ki, új lábakra gyűjt, mert azt most lejárta, elszokott attól, hogy totál talpon van folyamatosan, amint az ember tanárnak áll, megtanul asztal mögött ülni és élvezni. Most is élvezi, noha nincs asztalra, csak a pad, ahova leült, lábát kinyújtva pihenteti azt és ugyan, ezt otthon is tenné, de leült, hogy váltson pár üzenetet a mobilján, aztán az történt, hogy már valami idétlen videót néz, természetesen macskákról és egymagában, némán rázza a nevetés, közben pedig cigarettázik. Kicsit hűvös van, de ő ezt jól bírja, és a helyiség fülledt levegője után, egyelőre erre is van szüksége, tudja, ha hazaér, talán zuhanyzás nélkül dől be az ágyba és reggelig meg sem moccan, ha az álom is sikerül. Ha nem, akkor végignéz valami filmet és aztán nekiáll még csesztetni a beadandóit. Jól áll időben, mindig egy keveset abból, ami távolabbi időpont, sokat, ami sürgős és nem pánikol, mert akkor dől az egész. Sok mindent tanult, főleg időt beosztani és ennek, úgy néz ki, senki sem issza meg a levét, nem is szeretné, így aztán, egy-két ilyen plusz alkalom belefér. Ez az utolsó tanéve a Bagolykőben, aztán az egyetem lazább, levelezőn maradva felszabadul kicsit, még csak fantáziál róla, mire fordítja majd azt az időt, de kétség sem fér hozzá, hogy meg lesz majd a módja.
A tér maga, minden tudása szerint kihalt már, a normális emberek alszanak, akik pörgősek, meg még valami szórakozásra alkalmas helyen vannak. Kifele menet ledöntött egy pohárka meggysört, mert annyira jó illata volt, hogy egész este azért sóvárgott, így külön öröm, hogy a dohány bukéja mellett, a kellemes íz emléke terjeng még ízlelőbimbóin. Nem emeli fel a fejét, elmerül még kicsit, mielőtt felállna innen, de félő, elkövette a legnagyobb hibát, leült és innen majd csak daruval szedik fel. Annyi baj legyen, gondolta, és a következő videóra nyomott.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Nielsen
INAKTÍV


the homeless guy
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 4. 22:26 | Link

Belián


Ez egy egész jó nap volt, mert reggel hozzám vágtak egy fél kiflit, szalámisat!, meg egy pohár kávé is landolt mellettem, igaz felborult, de az a néhány csepp, ami benne maradt, hmm, mennyei volt. Ki is nyalogattam a poharat, majd tisztességes csövesként kidobtam azt a megfelelő helyre, nem voltam olyan bunkó, mint némelyik puccosan öltözött bájgúnár. Aztán délig sikerült néhány pénzérmét összekunyerálnom, amiből futotta egy kalácsra. A délután nagy része kukázással telt, lett egy új sálam, meg egy cipőm is, igaz egy számmal kisebb volt, így kénytelen voltam lyukat vágni az orr részébe. Csak az esték voltak szarok, mert este tök egyedül maradtam, magányosan. Az emberek már nem bóklásztak kint sötétedés után, rohadt hideg is volt, és szinte zsongott a fejem ettől a borzasztó nagy csendtől.
A harag, ami az elején motoszkált bennem, s az a küzdelem, amit azért tettem, hogy kimásszak ebből a lehetetlen helyzetből, elmúlt. Mivel jobbára csak kiröhögtek, leköptek vagy félve menekültek el előlem, nem igazán tudtam kitörni. Munkát nem kaptam, csak két jó nagy pofont, hogy mit képzelek, hogy ilyen büdösen odahúzom a belem. De mégis, hol kellett volna összeszednem magam? Hiába próbáltam minden nap visszaemlékezni, nem jutott az eszembe semmi. Még csak a k…ott nevemre sem emlékeztem. Voltak napok, mikor begubóztam emiatt, meg voltak ilyen jobbak, mikor élni próbáltam. Most viszont nem is érdekelt az, hogy melóm legyen. Egyszerűen csak ültem az egyik padon és bámultam a csillagokat, míg fel nem figyeltem némi mozgásra. Oldalra pillantva láttam, hogy egy közeli padon valaki helyet foglalt, meglepett, hisz már jócskán elmúlt éjfél, legalábbis azt hiszem. Nem akartam ráhozni a frászt, de mikor láttam felizzani kezében a cigarettát, sóvárogni kezdtem. Olyan jó lett volna rágyújtani egy cigire. Valamiért volt bennem egy gát, nem szívesen szerettem kéregetni, ha nem volt muszáj, de most komoly késztetést éreztem, hogy odamenjek.
Még mindig sántítottam a lábamra, az valahogy nem akart gyógyulni. Így sántikálva indultam meg a fényforrás irányába, majd nem túl közel, de hallótávolságon belül álltam meg. - Hé te, meg tudnál dobni egy cigivel? - talán jófej, és ad egy szálat, vagy nyakon ver, mint legutóbb az a két baromarc.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 10. 22:45 | Link

csak leültem. chill éjjel.


Átmozgatva a lábát, térde egy igazi, hangos roppanással, kattanással hálálja meg, hogy mindeddig mozdulatlan volt. Felszusszan, ugyan fájdalommal nem jár, de a hang maga kellemetlen, mint amikor leguggol és akkor ropognak, vagy úgy bármely tagja. Kellemetlen, mert eleve többször találkozik vele, mint illene, nem mintha tehetne az ellen, hogy teste miképp reagál le egy teljes átalakulást. Akárhogy számolja, neki mindig meglepő, hogy képes erre, hogy bár belőle a mágia úgy hiányzik, mint politikusokból a gerinc, minden hónapban egyben jön ki az erdőből. Fura. Fura az egész, még ennyi év távlatából és főleg úgy, hogy ezen elmélkedik, egy rottyanó térd miatt. Meg is vakarja, hogy aztán újabb slukkot szívjon a bagóból, és úgy tegyen, mintha neki tényleg itt lenne muszáj ülnie. Amúgy nem, kezdi érezni, hogy hátsója bár már felmelegítette a pad azon részét, de a fa már rég hidegre hűlt és ezen semmi se segít, hátán is kicsit, néha meg-megborzong, az viszont egészen kellemes. Nem húzza sokáig, csak fásultnak érzi lábait, olyankor pedig tök mindegy hol, de sokkal kényelmesebb és jobb dolog az ülés, mint bármi más. Szóval…
Egy nagy ásítást enged magának, nem is igyekszik kezével takarni ólajtó méretűre nyúlt száját, mivel, tudomása szerint, még mindig egyedül van. A nyugger maffia már rég alszik, bár ki tudja, mikor ki az ügyeletes, aki mint valami védelmező, az éjszakai életet figyeli, vagy hát, az öregeknek fura szokásuk van, hiszen a panelben, ahol élt, akadt olyan néni, aki lefeküdt vagy kilenc fele, ha nem előbb és hajnal kettő, három fele már főzött, takarított. Sosem tudni. Épp leereszti a kezét, miközben a füstfelhőt maga mellé fújja, amikor, nem a videó tompított, halk hangja duruzsol a fülébe, hanem egy hang a valóságból. Olyan váratlan, nem is közel, de tisztán érthető és csak jött, hogy megugrik ültében, egy elfojtott kiáltással kapja fel a fejét, hogy beleroppan a nyaka és nagyra nyílt szemeivel keresi a hang forrását. Nem kell sokáig keresnie, a telefont lezárva pakolja ölébe és hunyorogva mered a… az ott egy hajléktalan? Hogy mi?
- Basszus… - dörzsöli meg a szemeit, mert Pesten ez totálisan megszokott volt, hogy oké, szegények ott éltek, ittak, és a többi, léteztek, de itt, ebben a békés kis faluvárosban sosem hitte volna, hogy ilyet lát. Sőt. – Ember, hogy micsoda? – tornázza fel magát ültében és kezét leengedve dobja le és tapossa le a csikket. Aztán kapcsol, amint a földet fixírozza. – Ó ja, ja, persze, simán – hát ebbe nem hal bele, ahogy anno az apróba se, szóval jó fej lesz, előszedi a dobozát és kettőt kihúzva belőle, az eléggé ápolatlan tag felé nyújtja a szálakat. Még mindig nehezen hiszi el, de hát…
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Nielsen
INAKTÍV


the homeless guy
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 27. 23:55 | Link

Belián

- Bocs haver, nem akartam rád hozni a frászt - úgy megugrott a srác ültében, mint akit lidércálom nyomasztana. Valószínűleg nagyon belemerült abba, hogy nyomkodja azt a villogó ketyerét, s emiatt nem figyelt a környezetére, pech. Lehetnék egy vadállat is, aki csak úgy leüti, és kirabolja, tanú sem lenne rá, szóval elszedhetném a pénzét, meg a ruháját. A méret mondjuk nem lenne jó, de ezen kár is volt filózni, mert semmi sem vitt volna rá arra, hogy bántsak egy ártatlant. Elég tré csöves voltam ilyen szempontból, mert bennem nem volt meg az a plusz, ami életben tarthat az utcán. A kunyerálást persze igyekeztem elsajátítani a magam módján, de arra nem lettem volna képes, hogy erőszakkal szerezzem meg magamnak az aznapi betevőt. Inkább éheztem három napon át, mint sem, hogy ilyet tegyek. Ettől függetlenül a srác lehetett volna figyelmesebb is, mert rajtam kívül akadhatnak itt betyárok, akiknek nem kéne kétszer mondani, hogy zsebeljék őt ki. - Mi? Mármint én? Igen, ember vagyok, afféle - jegyeztem meg, miközben megvakartam szakállas államat, mert kissé furának tartottam így elsőre a srácot. - Szóval akkor tudnál adni egy szálat? - kissé talán rámenősebb voltam, mint máskor, de piszkosul megkívántam a cigarettát, hideg is volt és jó lett volna legalább néhány percig olyan tevékenységnek hódolni, mint mondjuk a füst pöfékelése, mert így legalább néhány percig azt érezhettem, hogy úr vagyok. Meg a füst legalább elnyomta a szagomat. - Baszki, ne pazarolj - ejj-ejj, hogy lehet egy ilyen félig elszívott szálat csak úgy eltaposni? Le is guggoltam, s felkaptam a földről a csikket, majd markomba véve felegyenesedtem, jó lesz ez későbbre is alapon, de azért még vártam, hátha kapok egy rendes szálat is.
- Köszi, tüzed is van? - elvettem egy szálat koszos ujjaimmal a dobozból, aztán ha meggyújtotta, mélyet slukkoltam, míg felizzott a parázs, majd oldalra fújtam a füstöt, hogy kiélvezzem a pillanatot. - Khhh, ez erős - vagy a tüdőm krepált be ezekben a hideg napokban, vagy talán nem is dohányoztam, magam sem tudom, kicsit erős volt az anyag, de mégis jól esett, hogy szívhattam. - Kössz, haver...nagyon megijedtél? - nem tudtam, hogy mitől ez a nagy döbbenet, pedig nem volt rajtam semmi extra, csak néhány szakadt, kukából túrt gönc.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 30. 22:59 | Link

csak leültem. chill éjjel.


- Jaj, hagyd el – legyint egy nagyot, bár még mindig kicsit hevesebben ver a szíve, de végtére is, mivel nem fordult le a padról, fennakadt szemekkel, így további probléma sincs, minden idegszála szépen kisimul és mehet az élet tovább. Annak azért örül, hogy nem lát nála semmi olyat, amivel szúrni lehet és nem is tűnik olyannak, aki ilyenre képes lenne, azért az lenne az igazán szerencsétlen helyzet, ha még küzdenie is kellene, nem csak azzal, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy őt éjjel, a sötétben csak úgy meglepjék hirtelen. Bár, semmit sem tud a fazonról, hogy erőszakos-e, a hangjából nem ezt hallani, van benne valami olyan csengés, amelyből nem hallani ki azt, hogy olyan rossz arc lenne. Érdekes, kicsit meglepő is.
- Mióta élsz te az utcán? – oké, hogy a szagból kiindulva régen, de attól még, az a rég lehet egy hónap, vagy egy év is, valahogy mégis olyannak tűnik kicsit, aki még bizonytalan ebben a „szerepben”. Nem mintha csöves-szakértő lenne, de akiket Pesten látott, azok másabbak voltak, koszosabbak persze, de máshogy álltak hozzá a dolgokhoz, máshogy volt reszelős a hangjuk. Fogalma sincs, mit érez ebben furának, de frusztrálja, annyi szent.
- Persze, persze – na ez legalább már hasonlít a tapasztalatokhoz, ahol addig nem tágít a fazon, míg valamit nem kap, más nem egy akkora fülest, hogy elered az orra vére. Mert érti ő, hogy nem akar adni, de agyonverni se kell a másikat, mert kicsit jobban tapad. Eldobja a másikat, mire nyúlna a dobozért, a tag pedig úgy kap utána, mintha aranyból lenne. Pislog egy sort, majd szusszan, hova is gondolt, elég lett volna, ha odaadja neki, simán, nem még simán el is tapossa.
- De nem kell felvenni, adtam volna még egyet ám – magyarázza olyan embernek a higiéniát, aki nem tud tisztálkodni, bizonyára simán eszik a kukából és nem, neki ez a csikk nem koszos. Ettől független, hogy csikkje ott pihen már ujjai között, ad neki, nem rest meg is toldani azt, legalább akkor nem szedi fel a többit, ami jól megszokott módon, szanaszét hever a pad és a kukák körül. Nem szid senkit, ő is a földre dobta, suttyó módon.
- Aha. Oda is adom, hogy később is jó legyen – mert nála mindig alapból kettő van, ha egy kifogyna, akkor ne kelljen agyérgörcsöt kapnia, így hát, elővéve a kezébe nyomja, hogy ezzel akár tüzet is tud majd csinálni, ha nagyon fázik, bár nem kellene, de a szükség… Visszadőlve szusszan fel és hát, jobb ha majd megy, amikor eszébe jut valami. Beletúr a zsebébe, és bár most nincs nála sok, előszedi az apróját is, nem számolva, mennyi az.
- Dehogy erős az – mert még a pirosig sosem jutott el, de megmosolyogtatja a dolog. Vagy, lehet, hogy meg van fázva, amire már inkább a száját húzza el. Kezében az apróval áll fel és lép közelebb hozzá.
- Áhh, csak nem hittem, hogy erre megesik, hogy van aki az utcán él. Meg sötét van, mindenki alszik – néz körbe, nehogy aztán valami csapat is legyen a közelben, majd végül vissza rá. – Figyi, ezt is odaadom, enni tudsz belőle, ha nem is örökké. Tedd el – nem törődve a szaggal, mert amúgy se finnyás, a kezébe nyomja a csikk mellé az aprót, ügyelve, hogy ne essen a földre. – Nem kell megköszönni. Tényleg – nem azért adja, hogy hálálkodjon egy életig. Csak mert, ezt érzi helyesnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Nielsen
INAKTÍV


the homeless guy
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 41
Írta: 2021. január 2. 22:56 | Link

Belián

- Oké, csak biztos, ami biztos. Volt már olyan, aki nekem jött, mert azt hitte, hogy direkt ijesztettem meg - bár a srác nem kérte, hogy elnézést kérjek, de így tartottam helyesnek. Az utcán élve sok mindenre rádöbbentem, az egyik legfontosabb szabály az volt, hogy inkább kérjek bocsánatot, mint később abból félreértés legyen. Nekem nem volt pálcám, míg minden itt élő ember kabátja alatt az lapult. Beszéd közben felmértem a srácot, minden hátsó szándék nélkül, csak a ruháit néztem, jó cuccai voltak, nekem meg szakadtak. Jó lett volna egy ilyen kabát, vagy egy cipő, látszott, hogy jól öltözött kölyök, biztos jó helyen lakott, és megvolt mindene. Szerencsés.
- Mióta? - szakállas államat kezdtem vakarni, miközben felemeltem pillantásom a csillagos égboltra, majd visszanéztem a srácra - Lássuk csak, fogalmam sincs. Egy nap magamhoz tértem, és bamm, az utcán találtam magam, de nem tudom, hogy ez most hetekkel, vagy hónapokkal ezelőtt volt, a napok egymásba mosódnak- Ezt követően kértem egy cigit, de ez a gyerek nagyon szórta ám, így sietve kaptam össze a csikket is, meg kezéből elvettem a felkínált dobozzal is. - Figyelj, elmondom, hogy ezek a csikkek még igen jók. Amit ti eldobáltok, azokat szoktam szívni, minimum két-három slukk van mindegyikben. De azért köszi, ez mégis csak ízletesebb falat - jegyeztem meg a jó állapotú, nem használt cigire, és meg is köszöntem azt. - Nagyon szuper, megmentőm vagy, haver! - nem csak, hogy cigihez jutottam, de még egy öngyújtót is kaptam, amit használtam is, s végül kicsit köhögve, de végre pöfékelni kezdtem.
- Khkh akkor csak nekem erős, rég szívtam már - köhögés ide vagy oda, azért jól esett a cigi. Tekintetem közben megakadt azon, hogy valamit nagyon keres a zsebében a srác, aztán hallva a csörömpölést, már sejtettem, hogy mire is készül. - Nem igen láttam másokat rajtam kívül - mondtam, látva, hogy mások után kutat a tekintetével. - Szerintem másoknak nem lenne ez jó hely, most már én is rájöttem, hogy itt éhen lehet halni - halovány mosoly kúszott az arcomra, nem akartam panaszkodni, de tény, hogy itt nehezebben jutottam élelemhez, mint a nagyvárosban. - Tényleg megmentő vagy! Nem akartam pénzt kérni, de ha már így adod, nem mondok rá nemet - hülye lettem volna elutasítani, így tartottam is a markom, s elvettem tőle a pénzt, amit aztán átszámolás nélkül csúsztattam a nadrágzsebembe. - Amúgy mivel foglalkozol, vagy miből lehet itt megélni? Nem tudsz valamerre egy fedett helyet, ahová nem esik be az eső? - úgy tűnt, hogy a srác helyi lehet, biztosan nagyobb ismerete volt a környékről, mint nekem, így jól jött volna néhány ötlet.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. január 3. 01:03 | Link

csak leültem. chill éjjel.


- Mi? – ráncolja a homlokát arra, amit hall. Jól hall? – Megütöttek, mert valakinek szóltál és megijedt? – oké, hogy nem mindenki kedves és jólelkű a világon, de egy ütéshez azért kellene egy erősebb ok annál, hogy mert megszólalt. Ráncolódó homloka, értetlen tekintete elárulja, hogy ez neki abszolút nonszensz, a fejét rázva dörmög valamit, ami hangzik „hihetetlennek” vagy épp káromkodásnak, a kettő elegyének. Ez neki valahogy magas. Nem akar sajnálkozni, valahogy érzi, hogy a férfinek az az utolsó, hogy sajnálkozó tekinteteket kapjon, azzal nem megy semmire. Sóhajt végül és reméli, nem hitte róla a férfi, hogy ilyenre képes. Inkább tovább lapozva érdeklődik, ezzel is meg lehetne saccolni, mennyien bántak el vele hasonlóképp, de szemöldöke emelkedik ismét a magasba, ahogy megsaccolni sem tudja a másik, mióta.
- Magadhoz tértél és az utcán. Amnéziád van? – mint a filmekben, komolyan. Olvasott vagy látott egy sztorit, ahol a pasas felkelt, nem tudott semmit magáról, még a nevét sem, csak élt ahogy tudott. Aztán egy szép nap lettek emlékei, de nem úgy tűnik, hogy a pasas ebben jár. – Hogy a francba? Semmi, egy igazolvány se? Kicseszett krimi ez az egész, te meg csak élsz. Senki sem keresett? – hirtelen megszaporodó kérdései árulják el, hogy kíváncsi, kissé zaklatott. Miért nem kereste a másik önmagát, az emlékeit? Nem olyan nagyszerű a hajléktalan élet, hogy ne keressen semmit, ha egy luxusházban élne, megérteni, hogy a fenét se érdekli, hogy ügyvéd, utcaseprő vagy akármi más volt előtte. Ez neki nem áll össze.
- Éééértem, szóval dekkezel. Jó mondjuk, a helyzet… - szusszan egyet, mert nem hiszi, hogy ha van pár knútja, akkor azt bagóra fogja költeni. Bár piaszagot nem érez, már ha be tudja határolni, milyen a bukéja, talán abból eszik. – Ugyan már, dehogy vagyok megmentő. Inkább le kéne szoktassalak, akkor talán, de magamat sem tudom. Ez csak apróság – kicsit talán megilletődik ennyi és ilyen hálálkodástól, mert nem a banki aranyletétjeit – amik nincsenek – adja át éppen, hogy vegye meg a legszebb házat és éljen boldogan. Csak pár szál cigi és öngyújtó. Bólint hát, hogy neki erős, majd egyszeriben gyújt rá ő is, amolyan kényszermozdulatként.
- Hát én sem láttam, pedig sok éjjel, hajnal járok kint, de te vagy az első. A lakók is alszanak nagyrészt, de nap közben sem láttalak, így nem olyan rég lehetsz erre – saccolja, majd arra is bólint, hogy éhen halhat. – Azt egy házban is lehet, de nem hiszem, hogy ez megtörténik – mert valaki, ha nem ő, talán ugyan úgy segít. Egy tál étel is elég lehet, most egy maréknyi érme is azzá válhat. Nem sok, de nem is ellenkezik, így aztán, csak könnyebb.
- Nem is fogadok el nemet, akkor beleraktam volna a zsebedbe – mert akármilyen rongyos, zsebe az van. Visszaül végül, onnan pillant fel rá, a füstöt fújva hallgatja és gondolkodik végül el. – Hmmm… van egy elhagyott, romos ház a falu végén. Azt hiszem, te nem félnél a kísértettől, ha nem esik rád az eső, nem? – mert lehet, hogy ótvar, de az a kísértetház üres és az alsó szint talán be se ázik. – Sok mindenből. Felszolgálás, eladó, én tanítok az előkészítőben miközben tanulok, öhm… sok féle munka van. Senki… nem akar alkalmazni, gondolom. Te tudsz… varázsolni? – bukik ki belőle a kérdés végül. Mert az, lehet sokat segítene.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Nielsen
INAKTÍV


the homeless guy
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 41
Írta: 2021. május 4. 09:58 | Link

Belián

- Mert biztos nem voltam neki szimpatikus, tudod hogy megy ez az utcán - vállat vontam, nem is akartam jobban ecsetelni, mert ezek a dolgok olyanok voltak, amiről az ember nem szívesen beszélt. Ritkán futottam bele olyan értelmes és érzelmes emberekbe, akiknek nem a szájuk és az öklük járt, hanem meglátták a rongyos göncök mögött az embert. Ez a srác pont egy ilyen alkat volt, ezért sem tartottam tőle. - Nem egészen az utcán, egy mocsaras területen. Még ruha sem volt rajtam, fura mi? - halovány mosoly szökött az arcomra, de ez inkább volt kínos és belegondolva borzalmas, mint sem vicces.
- Gondolom, nem emlékszem semmire - megint csak a vállamat vontam, el nem tudtam képzelni azt, hogy mi történhetett velem, így akár még amnéziám is lehetett, ki tudja. - Nem, egy igazolvány se volt nálam, tényleg semmi. És ha keresett is valaki, arról nem tudok - ennél többet tényleg nem tudtam mesélni, engem is zavart a dolog, hogy az utcán lötyögök tudatlan, miközben talán van valahol egy családom, feleségem, esetleg gyerekeim, akik lehet, hogy várnak rám, vagy már az is lehet, hogy lemondtak rólam. Láttam a srácon, hogy nem igazán érti, ezt nem csodáltam, szerintem bárki is hallotta volna ezt a történetet, abban okozott volna némi megrökönyödést. Az viszont meglepett, hogy nem csak cigit adott a srác, hanem pénzt is, pedig nem kértem. Először el sem akartam fogadni, de mivel ragaszkodott hozzá, s a ruhájából úgy ítéltem meg, hogy talán nem fog hiányozni az a pár knút a konyhaasztaláról, így végül csak elfogadtam. - Neked lehet, hogy apróság, nekem a reggelim - mosolyogtam rá hálásan, majd a kapott aprót gondosan csúsztattam a zsebembe, ügyelve arra, hogy ne veszítsek el belőle egyetlen garast sem. - Azért nem láttál, mert napközben mindig megyek, járom az utcákat, gyűjtök élelmet, meg holmit. Csak kora reggel és esténként fordulok meg erre, mert ilyenkor békés - vallottam be, majd meghallgattam az ötletét, ami egész jól hangzott arról a romos házról, amíg rá nem jöttem, hogy melyikről is beszél. - Szerintem tudom, hogy melyikre gondolsz, de az nem jó. Voltam ott egy éjszakát, ijesztő, hátborzongató egy hely. Inkább a szabad ég alatt - valamiért nem rajongtam az ilyen kísértet járta házakért, az ott a falu szélén meg kifejezetten riasztó volt, még mintha hangokat is hallottam volna azon az egy estén.  Ezért az ötletet el is vetettem, bár kedves gesztus volt a sráctól, hogy ezt a lehetőséget bedobta nekem. A munkalehetőség már jobban érdekelt, végig is hallgattam, hogy mit gondol, merre lehet mozdulni ebben a kisvárosban, s úgy tűnt, hogy akadnak is lehetőségek. - Tanítasz? Az szép szakma, biztos sok hálás követőd lehet - őszinte mosoly kerekedett az arcomra, ki is néztem belőle, hogy tanár, biztosan jól jártak vele a diákjai. - Hát, nem igazán, pedig próbálkoztam már. De amint meglátnak, azonnal elhajtanak a francba, mert azt hiszik, hogy bűnöző vagyok, vagy alkoholista. Pedig nem iszom, eskü! - emeltem magasba a jobb mancsom és még egy vigyort is ejtettem hozzá.
- Varázsolni? Húhh, jó kérdés, nem próbáltam - hiába gondolkodtam ezen, nem villant be egyetlen emlék sem, így tanácstalanul néztem a srácra. Ekkor azonban a távolból megláttam két felénk közeledő alakot, akiket már korábban is láttam. Aurorok voltak, de nem akartam, hogy baj legyen, elkapjanak és elvigyenek valahová. Talán a srác is láthatta, hogy megváltoznak a vonásaim, és feszült leszek. Hiába volt jó végre beszélgetni valakivel, aki nem dobált meg, vagy nem akart felrúgni, nem kockáztathattam, hogy elkapjanak, vagy megvádoljanak valamivel. - Öhh, most mennem kell. Kössz a cigit, meg a reggelire valót - hálásan vállon veregettem, majd nagyon gyorsan sarkon fordultam, és sietve hagytam magam mögött a teret.


//köszönöm a játékot//
Utoljára módosította:Alexander Nielsen, 2021. május 4. 09:59
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér