36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lepsényi Veronika
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
Írta: 2020. június 6. 20:50 | Link

Marcica
~ Öltözet


"Hiányzol. Rég találkoztunk. Ugye a hétvégén lesz egy kis szabadidőd lejönni Bolyogfalvára? Vettem nyalókát is, tudod, amit annyira szeretsz... Erre nem mondhatsz nemet. Meg amúgy sem, mert nekem nem lehet nemet mondani. Találkozzunk szombaton délután négykor a szökőkútnál jó?
És ne merj megbántani azzal, hogy nem jössz különben megbánod...
"

Ez aztán a fenyegetés... Rózsaszín, virágillatú papíron. De teljesen komolyan is gondolja. Igaz, maximum csak annyit tudna tenni, hogy ráuszítja Zulut, a jó öreg, kedves hóbaglyát, aki egyébként a légynek sem tudna ártani. És tudja jól, hogy Ricsi sem tudja őt komolyan venni. Még akkor sem, mikor a méregtől szinte rákvörös a feje, és pattog, mint egy ugróbogár. De hát ki is tudna komolyan venni, egy alig 157 centi magas lányt, aki még mérgesen is úgy néz ki, mint egy mérges hörcsög. Na látjátok.
De azért reméli, hogy célba ért a levele, és Ricsi el fog tudni jönni, mert olyan rég töltött már együtt a testvérével egy kis időt. És most, hogy mindketten itt vannak Magyarországon, kicsit tobb idejük van, hogy az elmúlt éveket bepótolják. Veró pedig minden alkalmat ki is használ. Persze válaszlevelet nem kapott, mert miért is, így csak reménykedik benne, hogy Ricsi meg is fog jelenni a téren. Maximum feleslegesen vár egy kicsit, aztán vissza is megy a Levitába. És legközelebb, ha összefut Ricsivel jól le is harapja a fejét.
Egyelőre viszont még csak reménykedve toporog a megbeszélt helyen, ott a szökőkút előtt, szinte percenként az órájára pillantva. Mert hát nem is az ő bátyja lenne, ha nem kéne egy percet sem.
- Mi van már Ricsi...? Eltévedtél?
Hozzászólásai ebben a témában

Vlad Z. Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 191
Írta: 2020. június 6. 23:08 | Link

Veronika
Kim Sung Kyu ~ 60Sec

Nem vagyok a világ mintabátyja, azonban nem gondoltam volna, hogy Kiara ennyire nem ismer. Még, hogy nyalóka, amit legjobban szeretek. Olyan nincs!!! Én a savanyú édességért(?) vagyok oda, az bármekkora mennyiségben jöhet, de nyalóka, vagy más édesség az soha. Azért elindultam a találkára, de, hogy lássa mit szeretek, előtte vettem jó savanyú cukrot, azt eszegetem az úton. Lehet többet kellene együtt töltenem a lánnyal, hogy jobban kiismerjük egymást, de sokszor egy alkalom is sok belőle.
Rengeteg ember van a faluban ma, csodával határos módon az öcsénk nem akart velem jönni, bár most lefoglalja otthon a homokozóban való játék. Valami szökőkútról írt a hangul betűivel, és délután négykor, már csak Zsanett hiányozna köreinkből. Megérkezve az említett építményhez körülnézek, azonban egyetlen egy darab Kiarát nem pillantok meg, maximum névrokont, akit szintén így hívnak. Utálom, mikor ezt csinálja, én pontosan megérkezek, miközben ő rengeteget késik. Legközelebb megcsinálom vele ugyanezt. Fejemet vakargatva nézek a telefonom kijelzőjére, már vagy tíz perce itt kellene lennie.
- Aish… – fejezem ki érzelmeimet, majd ezután káromkodom egy jót. Itt úgysem érti senki a koreai szavakat, akár cifrábban is kifejezhetném érzéseimet. Ezért még kapni fog a hölgyemény, ignorálni fogom jó ideig.

Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Veronika
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
Írta: 2020. június 7. 18:14 | Link

Marcica
~ Öltözet

Egyszerűen nem hiszi el, hogy még ilyenkor is képes késni a bátyja. Pedig az ember lánya azt hinné, hogy ha már havonta csak néhány alkalommal tudnak összefutni, akkor legalább arra veszi a fáradtságot, hogy időben ott legyen a megbeszélt helyen. Vagy legalább válaszoljon a levelére. Mert hát a drága bátyja még arra sem volt képes. Pedig még csak egy okénak is örült volna. De neeeeem, még annyi se telt tőle. Egész biztos, hogy le fogja szedni a fejét emiatt. Is.
Már amennyiben megérkezik végre. De egyelőre nem ugy tűnik. Veró pedig idegesen toporog ott a szökőkút mellett. Egészen addig, mig meg nem hallja a koreai szavakat. Még csak fel sem merül benne, hogy egyébként ez a hang nem is a testvéréhez tartozik, hanem egy másik külföldi diákhoz. Így amikor meg is pillantja a hang tulajdonosát, legalábbis annak hátát, hisz épp háttal áll neki, már rögtön szalad is, hogy egyből a hátára vesse magát. Lesből támad, lábait és karjait pedig szorosan kulcsolja a srác köré, hogy ne tudja ijedtében ledobni magáról.
- Ricsiiiiiii... - süketíti meg szinte teljesen, ahogy még egy cuppanós puszit is nyom az arcára. De aztán természetesen le is dorgálja, mert kijár neki. - Tudod legalább egy választ kaphattam volna a levelemre... Nem szép dolog megvár... - a mondatot azonban nem tudja befejezni, ugyanis végre megpillantja a másik arcát, ami egyértelműen nem Ricsi vonásait viseli. Teljesen le is fagy, olyannyira, hogy még azt is elfelejti hogy talán le kéne szállnia róla.
- Te nem is Ricsi vagy...
Hozzászólásai ebben a témában

Vlad Z. Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 191
Írta: 2020. június 15. 21:43 | Link

Veronika
Kim Sung Kyu ~ 60Sec

Néha teljes mértékben elegem van Kiarából, ilyenkor a legjobb eltűnni olyan helyekre, ahová a lány nem mehet. Mondjuk a férfi WC, vagy a szobám. Most mégis elindulok a faluba, ha már ennyire félreismer a lány, egy csomag savanyú cukorka is az utamat kíséri.
Megint késik, mint mindig, amit nem túl szépen adok a világ tudtára. Páran felém fordulnak, de hamar siet mindenki a dolgára, kivéve egy kiscsajt, aki csillogó szemekkel indul meg felém, legalábbis addig, míg gyilkos pillantással arrébb nem küldöm. Nem vagyok BTS tag, és nem is hasonlítok a srácokhoz, ne gondolkodjon ilyeneken. Nem sok időm van a lányon gondolkodni, egyszeriben erősebb ütést érzek hátulról, mint szoktam, és a körém fonódó végtagok is elkábítanak. A gumicukorból jópár darab a földön landol, miközben a nőszemély hangos kiabálással megsüketít. A puszi még jobban lesokkol, egy idegen az arcomhoz ér a szájával, meg úgy ámblokk az egész testével. A szövegelést sem hagyja abba, rájön, hogy nem én vagyok a keresett személy, az a Ricsi egy igen szerencsétlen srác, de ő választotta a lányt, hát viselje el a barátnőjét. Nem vagyok én senkinek a támasztéka, így mocorogni kezdek, míg ledöbbenésében el nem engedi a szorítást, és le nem huppan a földre. Az, hogy lábra, esetleg fenékre érkezik, már nem az én dolgom.
- Nem, de jó lenne, ha nem ugrálnál ismeretlen emberekre – válaszolok magyarul, míg nem nézem meg a vonásait. Minimum félvér, ahogy mi is, de lehet csak a magyar nyelvet tanulta meg jól.
- Akkor te küldted a baglyot, és nem a húgom, igaz? De honnan ismersz? – teszem fel a kérdéseimet, mielőtt lelépnék, majd egy darabot bekapok a savanyúságból megint.
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Veronika
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
Írta: 2020. július 14. 20:57 | Link

Marcica
~ Öltözet

Nem tagadja, kicsit talán morcos Ricsire. Hisz vette a fáradtságot, és írt egy levelet neki, és ő még arra se vette a fáradtságot, hogy válaszoljon rá. Igaz, alehet azért nem, mert éppenséggel koreaiul írta az üzenetet, nem pedig magyarul. Ricsi pedig nem biztos, hogy annyira hozzá van még szokva ahhoz, hogy a saját testvére is a második anyanyelvükön beszél hozzá. Hisz hiába félig koreaiak, mondhatni az egész életüket itt töltötték Magyarországon, így az esetek többségében még magyarul is kommunikáltak. De mióta Veró is Koreában ezdett el tanulni, egyr gyakrabban hsználja azt a nyelvet is. És most, hogy vissza jött a Bagolykőre, nem hagyhatja, hogy teljesen elelejtse a második anyanyelvét, így néha akár tetszik Ricsinek, akár nem, kényteen lesz elviselni a borzasztó kézírását hangul betűkkel is.
De azért azt legalább megtehette volna, hogy egy rövid, akár egyszavas válaszra méltatja őt. De nem... Így már csak abban reménykedik, hogy hajlandó lesz megjelenni. Négykor. A szökőkútnál.
- Oh jajj... Bocsiiii... - nyüsszent is fel, ahogy végre, mikor leesik neki, hogy akit ilyen szépen letámadott, az nem épp a testvére. A meglepettségében pedig még a szorítása is gyengül, aminek köszönhetően leesik az ismeretlenről, és egyenesen a enekére huppan. De nem sokat időzik ott, rögtön pattan is fel, hogy leporolja a hátső felét, hogy aztán a hatalmas bocsiszemeivel csak bocsánatkérőn pislogjon fel rá.
- Én nem... Mármint ismerős az arcod... Te is Bagolykoves vagy, ugye? - gondolkodik el kicsit, ahogy jó szokásához híves alaposan megvizsgálja a másik arcberendezését, talán kicsit tovább is elidőzve a vonásain, mint illendő lenne. - A bátyámnak küldtem a levelet eredetileg... De úgy tűnik az a vén banya már vaksi is, és nem ismeri fel a testvérem...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér