36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. május 17. 22:40 | Link

Nathaniel






Rengeteg változás történt az életemben az elmúlt évek folyamán, még most is nehéz elhinnem, hogy végre lett egy saját lakásom, ráadásul hamarosan szobatársam is lesz, akinek ráadásul a gyámja leszek. Szerettem a falut annak ellenére, hogy már szinte minden zegét-zugát ismertem, hiszen sokat jártam ide már diákkoromban is. A lakást édesanyám hagyatékának köszönhettem, akivel azóta sem találkoztam, valószínűleg az anyagiakkal kompenzálta azt, hogy nem volt alkalmas az anyaszerepre. De legalább megismertem általa a múltam egy részét, azonban azt sosem tudtam neki megbocsátani, hogy magamra hagyott. Kicsit reménykedtem benne, hogy megmarad közöttünk a kapcsolat, miután hirtelen felbukkant az életemben, de úgy tűnt, hogy mégsem érezte késznek magát a dologra. Timi azonban egy stabil pont volt az életemben, rengeteget köszönhettem neki, mindig is őt tekintettem az igazi anyámnak. A váratlanul jött képességemmel sem volt egyszerű megbirkóznom, azonban az akkori jóstanárom segítségével sikerült végre leküzdenem a rémálmoktól teljes éjszakákat, és megtanulnom megfelelően kezelni azt, hogy egyesek jövőjét akaratlanul is képes vagyok megálmodni. A fotózás mindig is a szívem csücske volt, nem is hagytam fel vele, nemhiába voltam anno fotós asszisztens, szabadidőmben szívesen éltem ennek a hobbinak. A környezetemben nem igazán tudtam senkivel sem mélyebben belemerülni ebbe a témába, csupán az elkészült képeket mutattam meg időnként annak, aki vevő volt rá. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy Nathaniel, akivel együtt asszisztenskedtem fotózás terén, értesített, hogy ellátogat Bogolyfalvára. Meg is beszéltük, hogy összefutunk, hiszen mindig is remekül kijöttünk egymással, és mindketten imádtuk a fotózást. Egy bizonyos ideig együtt is dolgoztunk, volt pár közös munkánk, utána viszont ő utazgatott a nagyvilágban, míg én a faluban maradtam. A találkát egy késő délutáni időpontra beszéltük meg a Boglyas térre, ahova a megadott időpont előtt érkeztem jó pár perccel szokásomhoz híven. Nem volt épp meleg időnk, ám mégsem volt olyan hűvös, hogy nagyon fázzak, ehhez megfelelően öltöztem fel. Mikor odaértem, leültem az egyik padra a szökőkúttal szemben, és vártam, hogy megérkezzen a régi ismerősöm. Jópofának tartottam a baglyos szökőkutat, mivel eléggé rendhagyó volt, ilyet még a mugli világban sem láttam, de már kezdtem hozzászokni, hogy itt sok minden máshogy működik, eltérően funkcionál, mint a másik univerzumban.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2020. május 17. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. május 21. 13:43 | Link

Alíz


A világ nem csak rossz. A világ nem csak gonosz. Az, ami velem történik, nem mindig negatív, holott nagyon sok dolgot, ami velem történt és mások mesélnek, rossznak gondolnak, de én nem éltem meg rosszul. Úgy éltem, hogy mindez - Cara és Mrs. Bournaby - az élet részei, hogy ezek az események normálisak. Senki se mondta, hogy nem. Hiszen a játék az csak játék. Nem igaz?
De. A játék az csak játék, és bár nagyon szeretnék játszani, nem tudom, hogyan kell. Én mindig csak belekeveredtem ebbe, sosem generáltam. De játszanék. Nyuszival a leginkább. Szeretem Nyuszit, szeretnék vigyázni rá, kedves lenni vele, és szeretném, ha játszana velem. Nem tudom elképzelni őt játék közben, de talán, ha megtanítanám, akkor szeretné a játékot.
~ Szeretnie kell a játékot. ~
Aprót rándul az arcom a gondolatra, érzem, ahogy az a villanásnyi gonosz, ami felébred mindig, amikor Nyuszira és a játékra gondolok, előtör belőlem. Rossz vagyok? Rosszat teszek? A gondolat is tett? A gondolat is bűn? Sosem lennék képes bántani Nyuszit, vagy olyat tenni, amit ő nem szeretne. De akarom, hogy szeressen. Cara is akarta, hogy szeressek. Szerettem. Szeretném.
Alíz. Nézem, ahogy lassan a padhoz sétál, ahogy nem változtak a mozdulatai ennyi év után sem. Szeretem megjegyezni az emberek mozdulatait, szeretem felismerni őket, az apró kis eltéréseket, az egyediségüket. Egy fa rejtekéből nézem őt, ahogy leül, és ilyen távolságból nem hallhatja, ahogy a kamerám életre kel, és megörökítem őt várakozásában. Szép, mint mindig. Szőke haján csillan a napfény, és legyen bármilyen bágyadt a nap, a tökéletes szőke haj feltűnő, és az övé tökéletes. Kiemeli őt a tömegből. De nem várakoztatom meg, csupán pár kép, néhány érdekesebb szög, amivel emberek nem kísérleteznek és amiktől kifejezetten frászt kapnak, ha a fotós hasonlót felemleget. Elkészült alkotásaimmal büszkén lépek közelebb hozzá, mosolyom szélesedik, gondolataim agyam egy hátsó szegletébe űződnek, miközben kissé szerencsétlenül intek felé.
- Olyan vagy ezen a téren, mint egy fényhozó. Boldogsággal töltöd meg az emberek lelkét.
Ugyan nem nagy a kép, amit felé fordítok a kijelzőn, de mivel szakavatott szemről beszélünk, remélem, hogy észreveszi, mennyire különleges és gyönyörű ezen a képen.
- Nem tudod kitörölni, bűbáj védi.

Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. május 22. 00:01 | Link

Nathaniel






Miközben a fiúra várakoztam, eszembe jutott az is, hogy Timit számtalanszor megkértem, hogy költözzön Bogolyfalvára, de ő ragaszkodott a mugli világhoz. Először persze nehezményezte, hogy én itt maradok a varázsvilágban, de végül megbékélt vele, időnként pedig hazalátogattam, hiszen sosem felejtettem el, hogy honnan is indultam. Annak az univerzumnak is megvolt a maga varázsa, a filmek, a pizzarendelés, a színházak, a bulik, az öltözékek és még egyéb sok olyan dolog, amely a varázsvilág számára teljesen más jelentőséggel bírt. Örültem, hogy ebben a világban is lehetőségem volt az egyik hobbim űzésére, azaz a fényképezésre. Fotózás terén a hagyományos módszereket szerettem, azon belül is a fekete-fehér képek voltak a kedvenceim. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. A fekete és fehér szín igen meghatározó, hiszen ha egy ilyen jellegű fotót veszünk alapul, akkor elmondhatjuk, hogy rögtön kiszúrható, ha nincs mögötte igazi képi tartalom, tehát rögtön felfedi a valóságot takargatás és félrevezetés nélkül. Sokszor a színkavalkád stílusú képek elvonják az ember figyelmét arról, hogy esetleg az semmitmondó, viszont a fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Emellett azonban kedveltem a színes fényképeket is, de csupán azokat, melyek képesek voltak tökéletesen ábrázolni a fénykép mondandóját. Számomra a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, hiszen az sokszor többet ér, mint egy egész történet, hiszen az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek. Nathaniel pedig mindig is tökéletesen el tudta kapni az adott pillanatot, ezért pedig rendkívül büszke voltam rá. Ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolták, a történelem során is csak a kiemelkedő művészek voltak képesek kiragadni egy-egy rendhagyó pillanatot az emberek életéből. Mikor megpillantottam őt, széles mosolyra húzódott a szám, majd lelkesen visszaintegettem neki.
- Úristen, látom semmit sem változtál, sőt, fejlődtél is, még mindig tökéletesen képes vagy elkapni egy adott pillanatot! - válaszoltam neki lelkesen, miután megtekintettem a képet, amelyet rólam készített.
- Dehogy akarom kitörölni, aki tud, az tud - feleltem neki hatalmas mosollyal az arcomon, majd jeleztem, hogy nyugodtan üljön le mellém. Igaz, nem voltam magammal teljesen megelégedve, és ez talán kiszűrődött a hangsúlyomból is feléje, de nem akartam negatív dolgokkal terhelni. A lényeg, hogy az adott pillanatot remekül elkapta, az pedig külön bók volt, hogy gyönyörűnek látott, holott én nem ezt gondoltam magamról.
- Mi újság van veled? Mesélj, mindenre kíváncsi vagyok! - fúrtam tekintetem az íriszébe jókedvűen. Már elég sok év eltelt, miután újra találkoztunk, azóta biztosan számtalan dolog történt vele. Mindenesetre nagyon örültem, hogy újra találkoztunk, hiszen mindig remekül kijöttem vele, és meg is volt a közös témánk.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. június 4. 13:02 | Link

Alíz


Képtelen lennék csupán csak egyetlen témának szentelni az életem, hiszen az élet telev van lehetőségekkel. Elég csak körbepillantanunk, és abban a pillanatban millió és egy olyan csoda van, amit örökre egy kép fogságába akarunk zárni.
Ilyen az is, ahogy Alíz vár rám. Szívem szerint bezárnám a képbe örökre, megállítanám abban az egy pillanatban, amit sikerült elkapnom. Az emberek akkor a legtökéletesebbek és a legcsodálatosabbak, amikor nem tudják, hogy figyelik őket, akkor örökítődnek meg a legkülönlegesebben az öröklétnek.
- Pedig sok mindent változtatnék.
Egy művész sosem elégedett a művével, mert ha teljesen az lenne, akkor nem akarna tovább dolgozni. Ha én egyszer egy olyan képet készítek, amiben nem látok hibát, nem látok javítandó elemet, akkor véget fog érni az életem. Hiszem, hogy az utolsó kép, amit látok, mindközül a legcsodálatosabb lesz. Álmaimban azt képzelem, hogy a kép központi eleme Nyuszi, aki csodálatos kedvességgel néz rám, szép szemeiben szerelem csillan, és én tudom, hogy otthon vagyok, hogy megérkeztem.
- Még mindig nem vagyok hajlandó egyfélét alkotni, de már egyre többen ismerik a nevem, az egyik képemet olyan sok galleonért vették meg, hogy annyit nem adtak még az összesért együtt sem.
Rendben, elismerem, ez egy kis költői túlzás volt a részemről, de arra az eladásra nagyon büszke vagyok a mai napig. Nem tudom, hogy ki volt, még sehol se jött szembe velem a képem.
- És még mindig nem telepedtem le. Na és te? Milyen az élet itt, hogy érzed magad?

Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. június 13. 20:30 | Link

Nathaniel






- Gratulálok, ez remek dolog - néztem a fiúra mosolyogva, tudtam, hogy ez a "mi szakmánkban" nagy elismerést jelent. Kíváncsi lettem volna, ki volt a vevő, bár nem igazán volt ennek jelentősége, hiszen úgysem ismerem, a hangsúly pedig nem is ezen van.
- Ezen meg sem lepődöm - vigyorogtam rá cinkosan, hiszen Nathaniel-ről tudtam, hogy mindig is nagy világjáró volt. Egyedül abban az esetben tudtam volna elképzelni, hogy lehorgonyoz valahol, ha családot alapít vagy valami hasonló.
- Én nagyon szeretek itt lakni, klassz végre függetlennek lenni. Persze Timinél is jó sorom volt, na meg a kastélyban is tök jól kijöttem a szobatársaimmal, de azért mégiscsak más így külön élni mindenkitől. Jelen pillanatban a macskámmal lakom együtt, de hamarosan lesz egy szobatársam is, pontosabban a gyámja leszek valakinek, aki zűrős családi körülmények miatt került távol a családi háztól. Szerintem jól ki fogunk jönni, jó fej nagyon - feleltem a srácnak nagy beleéléssel. A mondókám azonban itt nem ért véget, szerintem egy év alatt nem beszéltem ennyit egyszerre, mint most.
- Szóval "főműsor időben" a fotózással foglalkozom, na meg a jövendőmondással. Tudod, képes vagyok megálmodni előre mások jövőjét, ha akarom, ha nem. Először átoknak fogtam fel az egészet, de aztán a jóslástan tanárom segítségével rájöttem, hogy csupán egy képesség, amelynek akár hasznát is vehetem. Gondolkodtam anno tanári poszton is, de egyelőre pihenőpályára helyeztem azt az elképzelést.
Szerettem nagyon LLG tanársegéd lenni, akkoriban határoztam el, hogy én is tanár leszek majd, de aztán végül a fotózás és a jövendőmondás győzedelmeskedett az oktatás felett.
- Jut eszembe, elhoztam az egyik fotóalbumomat, ha gondolod belekukkanthatsz, aztán nyugodtan mondd ki, amire gondolsz, nincs gondom az építő jellegű kritikával - vettem elő a táskámból az említett tárgyat, amely fekete-fehér képeket tartalmazott különféle témakörökben. Szerepeltek benne emberek különböző érzésekkel, állatok, növények, csendélet... a kedvencem egy zongorázó lány volt, aki nagy átéléssel adta át magát a zenélésnek, na az egy remekül elkapott pillanat volt szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. július 1. 08:42 | Link

Alíz


Zavartan elmosolyodva nyúlok szabad kezemmel a tarkómhoz, és pár ügyetlen mozdulattal vakarom azt meg. Hát igen, vannak dolgok, amikhez képtelen vagyok hozzászokni, ilyen az is, ha megdicsérnek. Mert tényleg remek, amit én értem el, de valahogy nem ezért csináltam, és én is csak hitetlenkedve álltam, amikor kiderült, mi is történt, meg, hogy mennyi is az annyi.
- A gyámja?
Zavaromat egy pillanat alatt felváltja a döbbent csodálkozás, mert valljuk be, az ember nagyon meg tud lepődni, ha egy vele egykorú, vagy legalábbis közel egykorú egyszercsak bejelenti, hogy gyám lesz. A terhességet is olyan furcsa néha elképzelni, pedig a saját korosztályomban a legtöbb ember már családot alapított, vagy éppen most várja az első gyereket. Vannak friss házasok és kétszer elváltak is, és vagyok én, aki kattintgatok. Van pénzem, de nincs házam, minden ingóságom egy feneketlen bőröndben pihen, és fogalmam sincs, hogyan kell annyi holmit felhalmozni, hogy abból egy egész lakást be lehessen rendezni. Bár gondolom könnyen, mert az emberek nagy többségének az ilyen dolgok könnyen mennek. Ezen kívül pedig vagyok én, ugyebár.
- Honnan jött az ötlet, hogy gyám legyél? Vagyis, ez így elég rosszul hangzik. Szóval, mi kellett hozzá, hogy ide lyukadj ki?
Ez sem hangzik sokkal jobban, de szerintem a kettőből össze tud tenni egy olyan kedves és értelmes emberi kérdést, ami amúgy a fejemben elhangzott, csak valahogy én képtelen voltam rendesen kifejteni, hogy mire gondolok. Néha nagyon nehezen mennek az emberi kifejezések, és tudom, hogy ez nem túl egészséges, főleg most nem, amikor már kell tudnom rendesen árat szabni, ha szeretnék jól keresni és szeretnék olyan életkörülményeket teremteni, amiben mondjuk Nyuszit boldoggá tehetném. Nem mintha arról valaha is szó lett volna, hogy Nyuszi szeretne velem lenni, velem játszani, de nehezen tudok bárki mást elképzelni erre a szerepre. Nyuszi tökéletes, kívánatos. Kívánatos. Sosem mondtam ki még ezt a szót, de ha eszembe jut, mindig miatta van.
- Szóval… megálmodod az emberek jövőjét? Mondjuk képes lennél az én jövőmet is megálmodni?
Tudni akarom én azt a jövőt? Tekintve, hogy az elmém számos nem helyénvaló dolgokkal van tele, hogy rendre vágyok Nyuszira, hogy közben ott a múltam, Cara és Mrs. Bournaby, a jéték, a vágyak, a munka, a halál gondolata, az élet utáni vágyódás, azt hiszem egy lehetséges jövő felvázolása már nem nagyon rendítene meg. Elvégre mit mondhat? Megölöm magam? Esélyes. Elrabolom Nyuszit és kényszerítem, hogy játsszon velem, ahogy egykor engem kényszerítettek? Meglehet. Hogy az egésznek nincs semmi értelme, és a végén egy gumifaló szobában ébredek… kérlek, csak ezt ne.
Mégis, a tudásvágytól mohón csillogó szemekkel pillantok rá, és tudni szeretném, vajon tényleg lehetséges volna-e, hogy egy esélyt kapjak, hogy tudjam, Nyuszival vagy nélküle, élve vagy holtan végzem-e.
- Örömmel.
Nyújtom ki a kezem az albumért, és a közeli padra mutatok. Ahhoz képest, hogy felnőtt vagyok, egyáltalán nem úgy foglalok helyet, mint a korombeliek, inkább, mint a tinédzserek, felhúzott lábakkal, amiken meg tudom támasztani a könyvet olyan módon, hogy a nap se zavarjon, de jól lássam a munkáit. Jobb zsebemből egy nagyítót húzok elő, amivel a számomra érdekes részleteket vehetem ki.
- Szeretem, hogy nálad hangsúlyosabb a fekete rész, mint az átlag színtelen képeken, ez lehetne a védjegyed is.
Számomra is a zongorázó lány az, ami a leginkább megfogóvá válik, hosszú percekig időzök el a képen, figyelmesen vizslatom a részleteket, egyszerűen mestermunka, nincs mit mondanom-
- Mennyit kérnél ezért a képért?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. július 12. 00:06 | Link

Nathaniel






Láttam Nathaniel-en, hogy nagyon meglepődött a gyámsági téma révén. Ahogy belegondoltam, nekem ez egyáltalán nem volt egy megterhelő dolog, sőt, még én ajánlottam a kis Navine-s diáknak, hogy költözzön bátran hozzám, majd én gondoskodom róla.
- Nos, úgy lettem gyám, hogy elég volt meghallgatnom az adott illető történetét, látni a reakcióit hogy hova jutott akaratán kívül. Nekem ez igazából nem jár semmiféle kényelmetlenséggel, sőt, még örülök is neki, hiszen így tudok segíteni egy másik emberen, plusz lesz egy szobatársam is, akihez szólhatok - feleltem a fiúnak mosolyogva, határozott hangnemben. Szerintem ismert már annyira, hogy tudja, másokon mindig is szívesen segítettem. Lehet, hogy ez egy rendhagyó történés volt, de mégis úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, és segítenem kell a lánynak. Közben a képességem került előtérbe, azaz az adottságom, amiről senkinek semmi fogalma sem volt a legjobb barátnőm és a jóslás tanáromon kívül.
- Sajnos ez nem gombnyomásra működik, az álmok véletlenszerűen jönnek. Annyit tudok mondani egyelőre, hogyha veled kapcsolatban álmodom valamit is, azaz a jövődre vonatkozólag, akkor rögtön szólok neked - feleltem a barátomnak őszintén. Sokan hitték, sőt, reménykedtek benne, hogy képes vagyok csak úgy megálmodni mások jövőjét, de ez sajnos nem így működött. A jövőt illetően az álmaim igencsak véletlenszerűen jöttek, nem szisztematikusan. Közben Nathaniel átnézte az albumomat, kíváncsian vártam, hogy fog tetszeni neki, és amit vártam azt is nyújtotta, sőt, még többet is! Ő rögtön észrevette, hogy nálam a fekete részek hangsúlyosabbak voltak a képek esetében, mint az átlagnál, és ezt pozitívumként tartotta számon. Ráadásul a kedvenc képünk is megegyezett, azaz a zongorázó lány volt a középpontban.
- Nos, igazából nem is tudom, persze az elképzelt összeg egyelőre nem találkozik a vágyaim által elképzeltekkel.. az egyelőre csak álom marad. De te mennyit adnál érte? - kérdeztem kíváncsian a férfitól.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. július 14. 13:52 | Link

Alíz


Figyelmesen hallgatom a történetét, illetve annak az esetnek a történetét, ahogy a velem közel egykorú lány egy tinédzser gyámjává vált, és akaratlan előbukkan bennem a gondolat, hogy ha ez így történt volna velem is, akkor vajon más ember lettem volna? Ha valaki meghallgat engem, meghallja a segélykérésemet, és nem eltaszít, eltilt a tulajdon anyámtól, akkor talán szeretném azt, aki vagyok? Jelenleg, bármikor, ha hosszan nézek önnönmagam szemébe, akár egy tükörben, akár egy vonat ablakában, a gonoszt látom. A vágyaim, az érzéseim taszítóak az emberek számára, veszélyesnek, undorítónak gondolnak. Undorodom magamtól, szánom a létezésem, de gyáva vagyok ahhoz, hogy megöljem a szörnyeteget, inkább osztozom vele a testen, amibe beleszülettünk mind a ketten.
Talán mindig is ott volt az, akit előhozott Cara és Mrs. Bournaby. Talán sosem voltam jó, egészen gyerekként sem, amikor az egész játék elkezdődött. Talán volt mindig valami, ami miatt nem védtek meg a felnőttek. Talán ez volt a sorsom. Azért vagyok a földön, hogy kiegyenlítsem a jók és a rosszak arányát. Bánom csak azt, hogy az én vágyam éppen a legtisztább angyal lett. Vajon, ha ő a legnagyobb jó a világunkban, akkor ez azt jelenti, hogy én vagyok a legnagyobb rossz? Mi lesz, ha elpusztítom őt akarva, akaratlan? Mert nem szándékozom bántani Nyuszit, de megeshet, hogy megtörténik.
- Szerencsés gyerek, te pedig csodálatosan helyt fogsz állni. Azt mondják, ez egy mélyről jövő dolog, és hogy csak az vállalja önként, aki igazán képes is rá.
Nem csak úgy mondom, így is érzek, mert Aliz mindig is ilyen volt. Mindig ennyire szeretetteljes, mindig ennyire segítőkész. Azt hiszem, volt időszak, amikor próbáltam úgy tekinteni rá, mint Nyuszira, de valahogy mégsem sikerült, ezért tudtam, hogy a külsőségek csupán csak apróságok, az igazi mélység az, ami a nemezisemmé teszi a lányt.
- Köszönöm.
Hálálkodok kedves hangon, apró, szégyenlős mosollyal, miközben belül ordít a pánik, hogy ne álmodjon rólam. Ne álmodjon semmit. Mert nem akarom tudni, hogy végül egy másik élő, lélegző lényt pusztítok-e el, vagy önmagamat. Nem akarom most még tudni, hogy miként ér véget a történetünk, és nem akarom azt se, hogy ismerje a múltam. Az életem mindig jellegtelennek mutattam be, de közel sem volt ez az igazság. Az a sok múltbéli esemény teljesen összeroppantott, és ennek meg is lett a következménye, a fájdalmas plusz, ami az életemet átszelte.
- Mit szólsz nyolc galleonhoz?
Tízzel indítottam volna, de úgy vélem, hogy mugli pénzben is jó pénz, hiszen közel hatvanezer egyetlen képért.
- Ha dedikálod, mehetünk feljebb is. Még az ismeretlen művész kategóriában vagy, de ha én megveszem egy képedet, és egy ügyes marketinggel rád irányítom a hangsúlyt, akkor megismerhetnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. július 25. 20:39 | Link

Nathaniel






- Köszi, jól esik, hogy ezt mondod. Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ideális környezetet biztosítsak számára - tekintettem a fiúra, miközben ajkam mosolyra húzódott. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, de bíztam benne, hogy helyt állok majd minden téren, már ami a gyámságot illeti. Alex egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, az pedig szerencsés véletlen volt, a rossz élménye ellenére is, hogy jó helyen volt jó időben. Ha aznap nem látogattam volna el arra a bizonyos helyszínre, akkor nem történt volna meg köztünk az a beszélgetés, plusz ki tudja, milyen sorsra jutott volna. Amiket mesélt, azok alapján nem igazán láttam volna más kiutat a helyzetből. Ez az új élethelyzet viszont nekem is és neki is pozitívum volt, egyébként is eléggé egyedül éreztem magam abban a nagy lakásban. Persze ott volt a macskám, de vele ugye nem igazán tudtam beszélgetni, meg közös tevékenységeket végezni. Jelen pillanatban úgy éreztem, hogy egy új élet nyílt meg előttem új lehetőségekkel. Nagyon felnéztem Nathaniel-re, mert valahogy a velem való kommunikáció során mindig előtérbe került a pozitív, optimista oldala, amely rám is rendkívül jótékony hatással volt.
- Nincs mit. Persze, csak akkor mondom el, hogy mit álmodtam meg veled kapcsolatban, ha sor kerülne erre, ha nyitott leszel rá. Ha inkább nem akarod hallani, akkor azt tiszteletben tartom - tettem hozzá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy mindenképp fel akarom világosítani a jövőjével kapcsolatban. Persze, ha valami élet-halál helyzetről lenne szó, akkor nyilván megmondanám neki, hogy komoly a dolog, de akkor is rá hagynám a döntést, hogy szeretné-e hallani a részleteket.
- Ez remekül hangzik! Tényleg megtennéd? Oltári nagy segítség lenne! - hálálkodtam neki lelkesen. Mindig  is tudtam róla, hogy nagyon segítőkész ember, ráadásul nagyszerű ötletei voltak. Örültem, hogy így támogatta az elképzeléseimet, természetesen rám is mindig számíthatott, ha neki lett volna szüksége segítségre, de ezt mondanom sem kellett, hiszen nagyon jól tudta.
- Milyen marketinges megoldásra gondoltál? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben teljes testemmel feléje fordultam jelezve, hogy nagyon is figyelek rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. augusztus 26. 18:20 | Link

Alíz


Abban teljesen biztos vagyok, hogy a gyerek jó helyre fog kerülni. Engem, legyek bármennyire is nem jó ember, valahogy mindig is csodás lelkek vették körül. Ilyen Nyuszi és Alíz is, akiknek olyan fényes aurájuk van, hogy mellettük elhalványul a Nap is. Nem hiszek abban, hogy valaki csak jó vagy csak rossz, szerintem mindenki, a legádázabb gyilkos is jó alappal születik, csak a kapott csomagban van sok necces tényező. Éppen ezért nem mondom azt, hogy mindig rossz voltam, sőt, életem első tizenhét évében kifejezetten jónak gondoltam magam, nem is sejtve, hogy Cara és Mrs. Bournaby miatt leszek rossz. Most pedig rossz vagyok, aki hiszi, hogy egy angyal még megmentheti a lelkét. Csak nem tudom, hogy az angyal tudja-e ezt. Egyelőre félek, hogy szárnyát szegve pusztítom el őt akaratlan.
A gyerek talán az, aki végül beteljesíti az én vágyamat, vagyis végül a jól útjára lépve megtalálja a számítási. Legalább ő? Sajnos a nagy irodalmi főhősökkel ellentétben ez engem még mindig nem vigasztal egy cseppet sem. Tudom, hogy nem illendő így gondolkozni, és valahol mélyen sajnálom is, de drukkolok nyilván, hogy nekik jó legyen.
- Szeretném tudni.
Vágom rá olyan határozottan, hogy lehet a másikban egy pillanatra pillanatra megáll az ütő, vagy talán gyanú ébred, hogy valami nem stimmel. A helyzet az, hogy nem tévedne olyan nagyot, csakhogy velem valahogy sosem stimmelt igazán semmi, már akkor sem, amikor megismert, ahhoz képest köszönöm, elég jól vagyok. De legyen akármi is a jövőm én tudni akarom. Nagyon sok mindent gondolok arról jól leszek öt év múlva, és igen eltérőek. Börtönben, mert elfeledve lényem jó részét, megölöm Nyuszit? Egy sír mélyén, mert nem feledve a jót, inkább megölöm magam, hogy neki ne árthassak? Mosollyal az arcomon, éppen felé hajolva lágy csókért, miközben ujjaimmal finoman érintem növekvő pocakját, benne a gyermekükkel? Bármelyik lehet, sorsom hamarosan egy angyal kezébe helyezem.
- Ez csak természetes.
Nem, másnak nem lenne az, de Nyuszin kívül nincs más a világon, aki annyira vegyes érzelmi tartományban lenne, mint ahogy ő van nálam. Alíz mindig jó volt velem, én is jó akarok lenni vele. Szeretném boldoggá tenni, szeretnék segíteni. Ha a sors kidobja a halált, szeretném, ha úgy mennék el, hogy adtam neki valamit.
- Egy kiállításon a belecsempészhetnélek, pár kávézó falára felkerülhetnél és néhány befolyásos embernek ajánlhatnálak. Csak igent kell mondanod.
Nekem ez nem sok idő, nem sok kör, de lehetne ez a valami. És ha ez lenne az, akkor könyörgöm, ne a börtönt dobja a kocka. Az emberek túl könnyen gyűlölik meg azt, aminek egyetlen aspektusa rossz érzést vált ki, és ha én börtönbe kerülök, akkor félek, hogy eldobná ezt az egészet.
- Benne vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. szeptember 9. 21:50 | Link

Nathaniel






- Tulajdonképpen ez egy nagy változás lesz az életemben, de már nagyon várom. Igyekszem biztosítani azt a lányka számára, hogy jól érezze magát nálam, illetve próbálom majd megtenni a tőlem telhetőt. De valami legbelül azt súgja, hogy nagyon jól elleszünk - néztem vidáman a fiúra. Az életemben még számos dolog várt megvalósításra, az pedig, hogy jót tehettem valakivel, az rám is pozitív hatással volt. Noha tisztában voltam vele, hogy volt olyan terület a hétköznapjaimban, amelyben nem voltam túl szerencsés, de ennek ellenére megpróbáltam minden erőmmel arra összpontosítani, amiből ki lehetett hozni a legjobbat. Tudtam, hogy csakis úgy lehet előre lépni, ha nem a sikertelenség érzése vezérli az embert, mert az csak visszarántja, hanem úgy, ha megtesz minden tőle minden telhetőt, hogy javítson az élethelyzetén.
- Rendben, ez esetben, ha veled kapcsolatosan megálmodok valamit, rögtön értesítelek - feleltem a barátomnak oly határozottan, ahogyan ő is rávágta, hogy kíváncsi a jövőjére. Amennyiben abban a helyzetben voltam, mindig megkérdeztem az adott illetőtől, hogy eláruljam-e neki, mit tartogat számára a jövő, így kevésbé volt lelkiismeret furdalásom, ha éppen olyan álom jelent meg valakivel kapcsolatban, aminek a másik fél nem igazán örült volna. Persze senki sem szeretett rossz híreket kapni, de sajnos benne volt a pakliban ez is. Mindig abban reménykedtem, hogy jó híreket közölhetek az adott illetővel, ez pedig most sem volt másképp.
- Köszönöm, ez nagyon rendes tőled! - ejtettem feléje egy nagy mosolyt, majd végighallgattam, hogy mire gondolt a "marketing címszó" alatt.
- Naná, hogy benne vagyok! - vágtam rá örvendezve. Amit elmondott, az nagyon elnyerte a tetszésem, kreativitás terén pedig nagyon is a toppon volt Nathaniel.
- Ha tehetek érted bármit, csak szólj! - ejtettem végül ki a szavakat, amelyekkel már az elképzeléseim szerint ő is tisztában volt. Mindig jól kijöttünk egymással, és segítettük egymást, ahogyan csak tudtuk, mióta barátok lettünk.
- Na, és mondd, meddig tervezel itt maradni, te örök utazó? - tettem fel a kérdésemet nagy vigyorral az arcomon. Tudtam róla, hogy egy helyen nem volt sokáig képes megmaradni, mindig is vonzotta a világ sokszínűsége, a felfedezés. Igaza is volt, hiszen így számos élményben lehetett része, valamint változatos élete lehetett az utazások végett.
- Tudod már, hogy mi lesz a következő úti célpont? - érdeklődtem tőle vidáman, miközben tekintetem szöges egyenest rá emeltem.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. szeptember 23. 15:47 | Link

Alíz

- Egy látnok megérzései csak nem tévedhetnek.
Jegyzem meg kedvesen, kisfiús mosolyt küldve a lány felé. Tudom, hogy tényleg jó lesz benne, mert amikor együtt dolgoztunk, akkor is voltak pillanatai, amikor kedvesen anyáskodott felettem, úgy, hogy szerintem észre se vette. Szerettem az ilyen pillanatokat, mivel felismerem az anyai törődést, és szinte falom az energiáját. Én magam, annak ellenére, hogy legjobb tudomásom szerint az anyám még mindig jó egészségnek örvend, apámnak hála idejekorán megfosztódtam ettől a szeretettől, nem csoda hát, hogy minden egyes formáját maximálisan kihasználom. Próbálom magamba gyűjteni, elraktározni, lassan feldolgozni. De mivel koromnál fogva anyát már nem kereshetek magamnak, így nagy valószínűség szerint egy olyan nő mellett kellene megállapodnom, aki idősebb nálam, és kiélheti rajtam anyai energiái egy részét. Csak addig, amíg én magam fel nem növök arra a szintre, hogy már ne ezt keressem egy nőben. Nem mintha attól lenne hangos a környék, hogy megállapodnék, vagy akár csak lenne valaki az életemben, mert szó sincs ilyesmiről.
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Tőlem pedig, hogy őt segítem, de hát erre valók a barátok, nem igaz? Azért vagyunk, hogy segítsük egymást, és ha van lehetőségünk, akkor miért is ne tennénk? Máskülönben értelem sincs. Noha mindketten önzetlenül segítenénk a másikon, van abban valami bájos, hogy éppen most jön jól egymás megsegítése. Tényleg érdekel, hogy vajon milyen jövőt jósolhat nekem a világmindenség, mit mondhat rólam az univerzum. Talán ha túl szörnyűséges, nem hiszi el a végtelenül kedves arcú nő itt mellettem, de elmeséli. Ebben reménykedem, ami azt illeti.
- Sosem tervezek, így nem nagyon tudok erre választ adni. Terveim szerint az október végi testületi ülésre már bevihetik a kész anyagot, addigra szeretném egyen tudni, és talán maradok még egy vagy két hónapot. A karácsonyt mindig máshol töltöm, más és más országban. Itt is megnézném egyszer, hogy milyen, talán kiegészíteném az akkori összeállítást, helyet hagynék pár képnek, és a jövőév januárjára datálhatnánk a végleges formába öntést. Minden a polgármester úron múlik.
Ő lehet, hogy szűkösebb határidőt szeretne, vagy nem tartja olyan fontosnak a karácsonyi időszakot, hogy képeken jelenítse meg. A következő találkozásunk alkalmával mindenképpen szóbahozom majd neki ezt az eshetőséget is. A vendégszeretetével semmiképpen sem szeretnék visszaélni, mert nem lenne illő, szívesen fizetek a szállásért, csak maradhassak hosszabban.
- Arra gondoltam, hogy csinálnék egy képes kalauzt a magyar mágusfalvakhoz. Érdekes lehet a kontraszt Kunszenilla és Bogolyfalva között, hiszen az elnéptelenedés és a túlnépesedés tökéletes ábrázolása. Illetve ott vannak a gyönyörű helyek, mint az Angyali Menedék. Nem láttam még ilyen művet és úgy vélem, hogy ez mindenkinek a hasznára válna, hátha úgy döntenek, hogy megmentik azt a szegény falut.
Az ember mindig remél, és sajnál, amikor ennyire eltűnik a világból a mágia, de most elsősorban annak örülök, hogy mi ketten összesodrodtunk úra.
- Neked van olyan terved, amivel felborítanád a világot?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. szeptember 27. 00:15 | Link

Nathaniel





- Ez bizony így igaz - fúrtam a tekintetem a férfiéba mélyen. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy meg szeretné-e tudni előre a jövője egy részét, amelyet esetleg megálmodok majd. Idáig az álmaim sosem tévedtek, reméltem, hogy vele kapcsolatban csakis pozitív jövendöléseim lesznek a jövőjét illetően. Mindig is kedveltem őt, remek volt vele együtt dolgozni, és tök jól kijöttünk egymással. Emellett mindig számíthattam rá, szóval szó szerint igaz barátra leltem benne. Az ismeretségünk során folyton igyekeztem őt hasznos tanácsokkal ellátni, ami később a javára válhatott, ez pedig jó érzéssel töltött el.
- Ugyan, ez természetes! - viszonoztam egy széles mosollyal a barátom válaszát.
- Tyűűű, akkor elég sokáig itt maradsz! Ha még karácsonykor is itt leszel, akkor mindenképpen koccintanunk kell egy forralt borral! - ajánlottam fel neki az elszalaszthatatlan lehetőséget, bár elképzelhető volt, hogy jobb dolga is lesz ennél. Mindenesetre reménykedtem benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkánk, és a szeretet ünnepét is együtt ünnepelhetjük majd meg... legalábbis részben.
- Ez igen nemes szándék - válaszoltam neki komoly arccal, miután mesélt nekem a jövőbeli elgondolásairól.
- Én elsősorban a nagy társadalmi különbségeket törölném el, aztán átvenném a világuralmat, és helyreállítanám a rendet - vontam meg a vállam elgondolkodva, mókásan Nathaniel-re tekintve. A mondandóm első részét komolyan gondoltam, a másodiknál viccesre vettem a figurát, bár arra gondoltam, sok mindent kéne tenni ahhoz, hogy minden rendben menjen a világban. Illetve sose lesz tökéletes semmi sem, de azért bőven lenne mit javítani a jelenlegi helyzeten. Bár a legfőbb álmom az volt, hogy elismert, sikeres fényképész legyek, a fiú segítsége pedig rengeteget javított a renoménom.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. október 18. 13:52 | Link

Alíz


- Szeretnék veled karácsonykor koccintani.
Hogy hol leszek akkor? Fogalmam sincs, életem közel harminc éve alatt sosem voltam képes kialakítani otthont, mert egyetlen helyen sem éreztem azt, hogy itthon vagyok. Az érzést ismerem, hiszen Layla mellett minduntalan elfog, ám érdekes, hogy bár ő itt van, én nem lennék itt. Elvinném innen messzire, olyan helyre, ahol szépsége csak még ragyogóbbá válik, angyal arca még látványosabban jelenik meg, és ahol annak élhet, amit szeret. Talán ha együtt vagyunk itt, még kialakul ez az érzés, és nagyon remélem, hogy lesz egy nap, amikor ezt megtapasztalhatom. Egy biztos viszont, bárhol is legyek a világban egy hét vagy egy hónap múlva, karácsonykor itt leszek, vele, és koccintunk egy pohár forralt borral.
- Köszönöm.
Mert valljuk be, az ember, akinek sosincsenek igazi tervei, elmosolyodik, sőt remél, amikor valaki mégis tud olyat mondani, hogy elkezdje kialakítani ezt az új, másoknak szinte természetes szokást, hogy számol azzal, mi lesz a következő néhány hétben, hónapban. Ilyen lehet az a bizonyos valahova tartozás érzés. Elkezdek én is valahova tartozni, nem is sejtve, hogy mi mindent hoz még nekem ez a hely.
- Nos, az enyém nemes cél, a tiéd meg valami, amire nagy szüksége lenne a világnak.
Hogy milyen is lenne az, ha egy Alíz típusú embernek nem csak szava, de döntési joga is lenne? Azt hiszem, tökéletes, mert megnyugodnánk, mert szépen szemlélnénk a világot, mert meglátnánk, hogy mi is az igazán fontos benne. Szívesen élnék egy olyan világban, amiben ő vezet minket. Sajnálom azonban, hogy ez nem rajtunk múlik.
- Lassan indulnom kell, de valamelyik nap akár együtt vacsorázhatnánk, ha van kedved. Még nem ismerem az itteni helyeket, megismerném a kedvencedet.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. október 18. 22:58 | Link

Nathaniel






- Szuper! Melyik a kedvenc pezsgőd, ha esetleg azt szeretnél? Vagy koccintsunk akkor forralt borral? Az úgyis karácsonyi, téli ital. Csak, hogy tudjam, mit vásároljak. Én személy szerint nem vagyok válogatós, szóval jöhet bármilyen. Csak a Süsüt és a Koccintóst hagyjuk ki a kínálatból, ha lehet - feleltem mókásan a fiúnak. Nagyon örültem, hogy benne volt a dologban, így máris nem éreztem magam annyira egyedül a szeretet ünnepén, hiszen volt kivel koccintanom.
- Ugyan, ez így van, ezt gondolom. Ismersz már annyira, hogy kimondom, amire gondolok, nem szoktam kertelni - mosolyogtam rá vidáman. Ez az adott időszak remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem őt, ráadásul még a dolgunk végeztével is megmaradt a barátságunk, ami nagy szó volt ebben a világban. Úgy gondoltam, hogy a fiúra bármikor támaszkodhatok, illetve én is segítő kezet nyújtanék neki bármikor, amikor csak szüksége van rá. És ez így volt helyes...
- Örülök, hogy ezt gondolod és köszönöm a támogatásod - hálálkodtam vidoran Nathaniel-nek. Még én sem tudtam, mit tartogat számomra a jövő, de bíztam benne, hogy legalább a fényképészet terén nagyot tudok majd alkotni. Kevés ember foglalkozhatott azzal, ami érdekelte, reméltem, hogy nekem az lehet majd a fő foglalkozásom, ami kikapcsol és boldoggá tesz. A fikcióm elmondása, azaz a világ "megváltása" úgy tűnt, hogy a barátomnak is az ínyére volt, ez pedig ugyancsak rendkívül jól esett a lelkemnek, legalább volt egy olyan ember a Földön, aki hitt bennem, és megbízott bennem.
- Nos, elsősorban imádok főzni, bármikor a vendégem lehetsz egy remek "házi kosztra". Ezen kívül a kedvenc helyem a faluban a Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Ott nagyon finom főfogások vannak, jó áron lehet étkezni, az ételek kifogástalanok, ráadásul a választékra sem lehet panasz - válaszoltam Nathaniel-nek lelkesen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér