36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. szeptember 3. 20:51 | Link

Mr. Maxy
Kinézetem

Két és fél óra dögunalom után végre szabadulhattam. Jó, oké, nem volt annyira dögunalom, mert időben érkeztem, így sikerült besorolnom Melitta és Sára mellé, akik hozzám hasonló korú anyukák, de mégsem néznek ki annyinak, mint amennyik. Pont mint én. Tökéletesen jól elvagyunk, főleg mivel minket néznek ki a leginkább a véranyák. Tudjátok, azok a fajta nők, akik önzetlenül az iskoláért, négykézláb, festékesen, de tökéletes hajjal pucolják a csempét, míg mi, a rosszak, borozunk. Nos hát igen. Elég könnyű bűntudat nélkül a bort választanom.
A jeles alkalomra, az első, nagy szülőértekezletre, amit idén tartottak, kiöltöztem. Nem a kertvárosi kiskosztümösbe, hanem egy olyan meseszép ruhába, amiről addig álmodoztam, amíg a nővérem meg nem vette nekem a születésnapomra. Harminchárom, az már szám. Olyan, mint a négy férj, akitől elváltam. Az egyik nő szerint még "szerencse", hogy csak egy gyerekem van. Hát az tuti, hogy annak az egynek viszont emlékekkel gazdagabb van, mint az ő eminens stüncijének. Szóval, amikor drámaian sóhajtott, én is drámaian sóhajtottam, és felvettem a bunkó Tati nézést, azt a lesajnálót. Ha nem igyekeznék jó... oké, elfogadható anyakép lenni, akkor este megtanítanám Esztinek, hogy hogyan lopózzon oda a kölyökhöz, hogy belemélyeszthesse a fogacskáit. Az se baj, ha az egyik a bőrében marad, úgyis mozog, és különben is, milyen para lenne, ha ott vérezne a kislány egy ponton, miközben egy apró tejfog áll ki a karjából. Hm, tényleg nem vagyok jó szülő, de ezeket már nem mondom ki, az már javuló tendencia.
Magamra büszkén, új pletykáktól feltöltve, egy lestrapált nőtől lesajnáló tekintetet kapás után robogok végig a téren, majd lassítom le a lépésem, amikor figyelmes legyek egy alakra. Nem játszom a szűziest, hogy nem ismerem fel, ki is az, és csak félve megyek közelebb hozzá, mert, minek? Gyereket szültem neki, és arra jó párszor rágyakoroltunk.
- Liebhart, szívem dobbanása te. Gyanús vagy, ember, Mancit várod?  
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. szeptember 11. 13:53 | Link



Max mostanság nem sok időt töltött Bogolyfalván, sőt, leginkább semmit. Néha napján jutott csak el ide, mióta Julian megszületett, mert ő főállású apa volt. Sokan nem tudják milyen az, pláne nem, ha olyan bőrben élsz, mint Max, aki nem igazán tervezte, hogy gyereket akarna.
De ma sikerült idáig eljutnia, ugyanis Luca átment Majáékhoz, valami mesenézős, babázós happeningre, Max pedig abban a pillanatban, hogy Keve és a nője beléptek az ajtón, kereket oldott. Szerette volna feldolgozni a dolgot és esetleg még támogatni is a lengyelt abban, hogy boldog legyen, de az angol nőtől egyszerűen felállt az összes szőrszál a tarkóján és inkább eljött, hogy csinál valami hasznosat. Jelen pillanatban ez azt jelentette, hogy elhozott a menhelyi kutyák közül kettőt, meg Pascalt sétálni és úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Éppen elmerengve bámult a szökőkút vizébe, mikor a kutyák hegyezni kezdték a füleiket a közelgő lépésekre, de Maxnak még ez sem tűnt fel, egészen addig, míg az ex-neje meg nem szólította.
- Tatiana, csak nem újabb éjszakai hadjárat? Ma kinek az estéjét dobod fel/teszed tönkre? Manci lemondta, nem ér rám egy ideje, csak a kutyákat hoztam ki sétálni - mutatott szabad kezével a másikra, amiben a három póráz pihent. Pascal fel is kapta a fejét, lelkes csóválással, mire Maxitól kapott egy rosszalló pillantást. Miért örül mindenkinek ennyire?
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. szeptember 24. 21:37 | Link

Maxy

- Ilyen ez a fránya házas élet, Max. Valahogy kihullik az igény.
Másoknál meg éppen akkor jön meg, amikor te már foglalt vagy, de most beszéljünk a hagyományos felállásnál. Mert hát a házassággal jön egy asszony, aki fejhangon tud visítani. Biztos a gyűrűben van valami.
- Hát te nagyon édes vagy.
Nem, nem a férfinak bókolok, hanem a kutyulinak, aki olyan lelkes. Le is guggolok, vigyázva, hogy ne sértsem a közszeméremet, és megsimogatom mind a hármat.
- Eszti is szeretne egy kutyát, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
Leginkább azért nem, mert tudom, hogy jelenleg a négylábú rám hárulna, és idővel az "Eszti kutyája" rangból átváltana a "család kutyájába", majd a "te hoztad ebbe a házba" kategóriába. Vagyis mindenképpen rám maradna a dolog. Viszont, amikor ilyenkor látok egy-egy kutyát, akkor nincs baj.
- Van olyan kutya, akit szerinted képes vagyok életben tartani?
Mert azért persze gondolkozom rajta, hiszen a gyerekem, nyilván azt akarom, hogy boldog legyen, és olyan ajándékokkal szeretném elhalmozni most már, melyekkel tanulhat. Egy háziállattal például felelősséget.
- Amúgy akartam veled beszélni, jó is hogy összefutunk. Képzeld, hogy jártam. Nem fogod elhinni. Emlékszel a könyvre, amit egyszer régen kölcsön adtam? Na hát a minap meg akartam nézni benne egy részt. Fogom, kinyitom, és bamm, mintha felrobbant volna. Egy köteg... egy nagyon nagy köteg száz eurós halmaz hullott ki belőle. Komolyan mondom neked Max, én rendesen megijedtem.
Amúgy ez nem vicc. Annyira a frász jött rám, hogy még a könyvet is eldobtam, aztán egy ideig csak néztem a padlót, majd elkezdtem számolni, és annyira kitört a frász, hogy ennyi pénz van a házban, hogy gyorsan el is mentem betenni a bankba, Eszti számlájára. Arra nem is nagyon gondoltam, hogy mi van, ha esetleg nem kellene ott lennie.
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. november 21. 13:53 | Link

Tati

- Nem tudom, nem kéne neki valami felelősségteljes projekt neki? Mit tudom én. Tarts életben egy fikuszt három hónapig? - javasolta a férfi, de a hangján is hallatszott, hogy ő bizony nem foglalkozott soha ilyenekkel. A szülei nem erőltettek rá projekteket, így Pascal csak jött, látott és győzött, anélkül, hogy a németet bárki próbára tette volna. Az utcalámpa kósza sugarai Max amúgy sem kicsi árnyékát még obszcénabb, kísérteties módon elnyújtották.
- Nem tudom, attól függ. Fog a kutya porcelán étkészletet adni a kezedbe? - Próbált humoros lenni, de fáradt volt, rettenetesen fáradt. A napjai sokszor véget nem érőnek tűntek, a vonásai megnyúltak, az éjszakái egyre rövidültek.
Az incidens, ahogy emlegetve lehetne, a német elképzelései szerint korábban történt volna meg. A könyvet nem cél nélkül adta vissza olyan állapotban, ahogy, Tati azon stresszelt, ha a volt férje megtudja, hogy nem is az ő lánya Eszter, majd visszakéri a pénzt. Tehát az egyetlen logikus következtetésre jutott, ami egy férfi eszébe fel kéne bukkanjon: kifizette a nőnek az összeget, hogy erre ne lehessen gondja.
- Nocsak. Micsoda cseles könyveid vannak. Arról nem is beszélve, hogy még csak most nyitottad ki?! -  horkant fel Liebhart, az amúgy egészen mély hangja magasabbra csúszott, számára adta magát, hogy ha visszakap valamit, lecsekkolja milyen állapotban volt. - És mit csináltál vele?
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Izabella Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. december 6. 09:05 | Link

Mr. Liebhart

- Max, ő a mi gyerekünk. Ha szerencséje van, akkor nem hasonlít ránk.
Mondjuk igaza van, talán tényleg az lenne a legjobb, ha inkább egy növénnyel indítanánk, és ha a növény életben marad, akkor továbbléphetünk a kutyára. Bár a kutya amúgy is egy idő után nálam kötne ki, ismerem én az esze járását.
- Ha...ha...ha... Mondták már neked, hogy nagyon vicces vagy?
Nézek rá a homlokomat ráncolva, csípőre tett kézzel. De aztán eleresztem a problémát, és inkább elmosolyodom.
- Különben is, hálás lehet nekem a világ. Anyádnak ocsmány ízlése van.
És itt most mindegy, hogy a porcelánválasztás terén-e vagy, hogy engem nem kedvelt, úgy vélem Max anyjára igaz minden, amit az anyósokra mondanak. Nem is bánom, hogy már nincs közöm hozzá, de egyszer azért úgy be tudnék köszönni neki, és megkérdezni, hogy ugye milyen boldogságos érzés, hogy adtam neki egy unokát. De persze nem fogom, ha csak nem hozza úgy az élet.
- Hát már olvastam egyszer.
Felelem teljesen megdöbbenve, mert nekem ez a logikus. Elolvasok egy könyvet, aztán felteszem a polcra és ha kell belőle valami, vagy már nincs mit olvasnom, akkor előveszem és elolvasom még egyszer. Most is kellett volna egy idézet, amit egy gratuláló kártyára akartam írni, aztán bumm, pénzcunami.
- Betettem Eszter számlájára. Szerintem ő a leggazdagabb kisgyerek a környéken. Vagyis, a nyolcvan százalékát betettem. Ötből felhoztam magunkat elfogadható állapotra, a maradék tizenöt százalékkal meg elmentem Kristófhoz, letettem az asztalára és közöltem vele, hogy nem ő a gyerek apja, fogja a pénzét. De nem kellett neki, azt mondta, nem baj. Szerintem nem volt magánál, szóval az még megvan kézben.
De igyekszem nem elkölteni, csak azóta nem mentem még el bankba, hogy betegyem. Max Eszter apja, ez a pénz pedig a gyerekemé, így az a logikus, ha neki adom.
- Van azonban itt még valami, és kérlek, ne nevess, előbb had mondjam végig.
Tudom, hogy nevetni fog, így ezzel a kijelentésemmel igazából csak magamat nyugtatom meg.
- Szóval Férjez fogok menni. Nem, ez nem olyan, mint az eddigiek. Bárciánhoz. Eleve hozzá kellett volna, azt hiszem.
Csak akkor még mind a ketten eléggé bénák voltunk, majd jött Max, aztán jöttek a többiek, és valahogy mostanra jutottunk ide.
- Szeretném megosztani veled és a feleségeddel ezt a napot, van egy közös gyerekünk, jó lenne, ha jóban lennénk, ha tudnánk kezelni ezt a helyzetet. Szeretném, ha te kísérnél be.
Mondom ki végül egy szuszra, és na tessék, most már aztán tényleg szabad nevetni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér