31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 23. 16:55 | Link

Geribogyó

Nem teljesen biztos, hogy nekem most itt kellene lófrálnom. Mondhatni nem igazán van engedélyem arra, hogy a faluban járkáljak hétköznap, pontosabban van, de nem erre az időpontra szól és nem olyan céllal adták, mint ami miatt most lejöttem. Amikor kijöttem, ez valahogy mégsem érdekelt senkit, úgyhogy nagy lelkesen kihasználtam az alkalmat. Nem nézik át túl tüzetesen az ilyesmit, ha felmutatod a papírt és rajta van a megfelelő aláírás, szinte senkit nem érdekel az sem, ha a paprikás krumpli receptje van aláírva.
Az van, hogy cukorkát akarok enni, mégpedig nagyon. Nem ám olyat, amit a konyhán, vagy bárhol a suliban meg lehet találni, hanem azt a fajtát akarom, amit az itteni édességes boltban lehet kapni. Ennek a fajta cukorkának még a papírjait is gyűjtöm, szépen összehajtogatva egy befőttesüvegben, mert nagyon szép színesek. Kifogytam, kell az új, nincsen mit tenni, (félig-meddig) kilógtam.
Már visszafelé sétálok, úgyhogy a kis sunyiskodásomból nincsen sok hátra, engem pedig kellemes izgalommal tölt el a gondolat, hogy hamarosan az Eridon toronyban, a saját ágyacskámban fogom magamba tömni a finomságot. Egyébként is kicsit borult az idő, előttem pedig még egy jókora séta áll, úgyhogy minél hamarabb vissza kell jutnom a birtokra.
Vagy legalábbis kellene, azonban miközben ezen gondolkodom, a boglyas tér közepén megbotlom egy nagyobb lyukban az aszfalton.
Egy pillanat műve az egész, próbálnám a cukorkát menteni, de velem együtt terül el a doboz a földön, a fele ki is szóródik. Olyan szívfacsaró látvány, hogy mentem bőghetnékem támad, de ezt még talán vissza is tudnám tartani, ha nem érezném meg rögtön utána a bokámba nyilalló fájdalmat. Ó édes Merlin, mivel érdemeltem ezt ki? Mocskosul fáj, az első egy-két könnycsepp pedig le is pereg az arcomon, miközben a cukorkák kevésbé koszos maradékát próbálom visszasepregetni a dobozba, továbbra is az aszfalton ülve. Nem is tudom, fel tudnék-e most állni, nem ígérkezik kényelmesnek. Ez most világvége, kinda.
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 23. 18:19 | Link

Bellácska

Minden izmom megfeszül, ahogy a molnárkocsira pakolt dobozokat húzom magam után. Komolyan értékelném amúgy, ha az "izom" valóban izom lenne, és nem azt jelölné, hogy a karom kissé vastagabb, mint az átlag srácoké. Mert jelenleg itt tartok, hogy kissé talán vastagabb, de azért nem leszek egy izmos, trikóban pózoló híres fiúbanda egyik tagja a Bájoló vagy a Szombati Boszorkány kedvencei közül. Leginkább azért nem, mert a hangomat, már az énekhangomat persze, csak akkor hallatom, amikor éppen senki se hallja, másodszor pedig, mert immunis vagyok az olyanokra, mint az izomnövelés. Lényeg, ami a tuti, hogy a sötétzöld Hulkos pólómban - mindig tudom fokozni az iróniát - meg a szürke farmeromban hasítok hegynek fel, mellettem apám bicegve.
A jelenlétében nem szeretek varázsolni, mert bennem tudom, hogy megvan minden, amit ő szeretett volna, és még ha nem is zavarja, engem már az is zavar, hogy őt nem zavarja. Szóval így érünk a bolt elé, majd pakoljuk be a második kör raktárkészletet is. Sosem értem, hogy miért nem lehet ezt könnyebben megoldani, de csak tizenhat vagyok, és az ő fizetésükből élek, szóval jobb, ha nem kezdek el itt kekeckedni, mert még a végén egy leszek azok közül, akiket nem csak gyerekmunkára fogtak, de még túlórázik is a csúnya tekintetekért. Nem ám, amúgy ők tényleg jó arcok.
A bepakolás után eltávot kapok, így terveim szerint deszkára pattanva átszelem párszor a falut, majd hazatérve, éhesen megvacsorázom. A deszkázás azonban egészen odáig tart, amíg meg nem látom a földön ülő lányt, vagyis a hátát meg a haját. Van pár furcsa lány a kastélyban, de úgy tűnik egyre megmagyarázhatatlanabbul viselkednek. Először elhúzok csak mögötte, de aztán egy kövér esőcsepp a fejemre pottyan, és lassításra késztet. Megfordulva visszaindulok a földönülőhöz, és miközben a pálcámat a kezembe veszem, igyekszem valami jó csajozós dumát kitalálni. "Leestél a mennyből?" Béna "Az istenek köztünk járnak?" Ultragáz... "Ámor nyila ledöntött a lábadról?" Hát mi vagyok én, valami rossz szatír? Most már mondjuk mindegy is, mert megérkeztem, és lepattanva az útieszközömről kapom elő a pálcám, és röppentek ki belőle egy esernyő formát, mely megóv mind a kettőnket az egyre jobban csöpögő esőtől. Lehuppanva vele szemben aztán látom, hogy sír, hát azt hiszem, nem kellene még nekem is megríkatnom a béna dumámmal.
- Szia. Elestél?
Na béna kérdés is megvolt, remek, mert hát nem valószínű, hogy felhorzsolt térddel, körülöttünk cukorkákkal, sírva éppen szteppelni tanul. Viszont a hülyeséget helyességgé is lehet alakítani, benyúlva a dzsekim zsebébe egy zacskót veszek elő, és felé tartom. Ugyanaz a cukor, ami az előbb széthullott.
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 24. 20:35 | Link

Gergőc Pirul

Pár csepp esőt érzek az alkaromon, aminek alapjáraton nagyon szoktam örülni, mert imádom az eső illatát, bentről pedig nézni is nagyon szeretem, ahogyan az ég elsírja a könnyeit és minden felfrissül tőle. Most azonban kissé inkább megrémiszt az eső, mert továbbra sem tudom, mikor és hogyan fogok pontosan visszajutni a kastélyba. Kicsit talán kezdek is kétségbeesni, már nem is igyekszem a túlélő, messzebb elgörgött cukorkákat belapátolgatni sorban az eredeti zacskójukba, inkább csak tanácstalanul futtatom végig a tekintetem magam körül.
Aztán egyszer csak valaki megáll mellettem, én pedig reményteljesen nézek fel a srácra, aki éppen a világ legnagyobb hülyeségét kérdezi, de még ezt sem bánom, mert legalább már nem vagyok egyedül. Lilivel most nagyon össze tudnék nézni, mert a fiú elég helyes, továbbá nagyon érdekelne, mégis honnan a frászból került ide, mert a suliban még sosem láttam, de túl idősnek tűnik ahhoz, hogy ne kelljen iskolába járnia - bár most nem igazán tudok ezzel foglalkozni, mert inkább a kérdésére válaszolok, hátha ő kiment ebből a pácból.
- Nem kicsit. Nagyon fáj a bokám, szerintem kibicsaklott - mondom savanyú ábrázattal, miközben ő keres valamit. Egy pillanatig arra gondolok, hogy a pálcáját fogja elővenni, hogy meggyógyítson vele - az nagyon király lenne! - de végül valami még annál is sokkal klasszabbat vesz elő... Cukorkát.
- Istenem... Kaphatok belőle? - veszem át most a stafétát tőle, ami a hülye kérdéseket illeti, mert ha nem kaphatnék, mégis mi a francért tolná az orromba? Csak nem azért, hogy kérkedjen vele, aztán elrakja a szemem láttára... De ki tudja, lehet Rellonos is, tőlük pedig kitelik még az is. Külső szemlélő számára egészen szürreális lehet, mennyire jól lekötjük mindketten magunkat a cukorkával, holott lassan rákezd az eső, én pedig nem bírok lábra állni. Prioritások.
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 27. 16:45 | Link

Bellácska

- Az nem jó.
Gratulálok kisfiam, nagyon értelmes megszólalásaid vannak, de ami tény, az tény, valóban nem kellemes az, ha az ember bokája kibicsaklik. Viszont azért mondhatnék neki valami biztatót is, így nyelek egyet, majd lepillantok a bokájára.
- Az a baj, hogy láttam, ahogy éppen az előbb zárják be a patikát. De jeges pakolást tudok rá varázsolni, ha gondolod.
Mondjuk én már tudom, hogy az első lépésként jó lenne, elvégre eléggé tud fájni az ilyesmi. Kicsit közelebb csúszok hozzá. Az a baj, hogy döntenem kell, mert vagy az esernyőt veszem el a fejünk fölül, vagy hagyom őt tovább szenvedni. Az igazság az, hogy a hormonjaim azt súgják, inkább ázzunk, mert a lányok elég szépek tudnak lenni vizesen, na nem mintha ez a lány ne lenne szép szárazon is, de mondjuk lehet, hogy ha vizes lenne, akkor mérgessé válna, én pedig nem hagynám csak úgy itt őt.
- Akármennyit vehetsz, ha gondolod, neked adom.
Átadva a cukrokat, felszabadult kezemmel kicsit megsimogatom a tarkómat, eléggé jól alakulnak a dolgok, azt hiszem, mert legalább addig sem sír, amíg cukrot eszik. Két kisebb húgom van, de igazából, ha elkezdenek sírni, én a legrövidebb útvonalon hagyom el a helyiséget, és annak környékét is. Nem nagyon tudok mit csinálni a síró lányokkal, legfeljebb megpaskolni a fejüket, de egyszer, amikor nyolc éves voltam, a szomszéd lányt próbáltam így vigasztalni és azt kiabálta nekem fröcsögve, hogy egy nagy, büdös bunkó vagyok. Pedig aznap kétszer is fürödtem. Később tudtam csak meg, hogy az anyukája is ezt csinálja az apukájával. Eléggé érdekesen beszélnek egymással azt hiszem.
- Bele tudsz kapaszkodni a nyakamba? Akkor fedett helyre tudnánk menni.
Jobb ötletem nincs, és így se biztos, hogy teljesen vízmentesek leszünk, amíg odaérünk.  
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. július 29. 17:21 | Link

Geri<3

Kezdek egészen felvidulni tőle, hogy legalább társaságom akad, még akkor is, hogyha ez a srác azért nem kifejezetten szellemes, vagy legalábbis a megszólalásai alapján nem tűnik annak. De lehet, hogy csak ritkán beszél lányokkal, aztán zavarban van, vagy ki tudja.
- Úúú, az nagyon jó lenne, azt hiszem - csillan fel a szemem a borogatás emlegetésére, mert ugyan fogalmam sincs, hogy mennyire jó tenni az ilyesmire, mint ami velem történt most, de magát az érzést jó elképzelni, úgyhogy azt hiszem szeretném. Bólintok is egyet, hogy ezt nyomatékosítsam.
Amikor megkínál a cukorkával, teljesen elolvadok - és nem az esőtől, hanem a kedvességétől - attól pedig végképp, hogy akár nekem is adná. Kétségbeesetten zörög a zacskó, ahogyan ujjaimat köré fonva veszem az át az ismeretlen fiútól, de most már nincsen menekvés, az enyémek lesznek azok a cukorkák. Már egy bizonyos mértékig, mert az egészet azért mégsem lenne arcom elenni... Ki elől is? Nem is tudom a nevét, erre csak most jövök rá.
- Te tényleg megmented az életem, de komolyan. Hogy hívnak? Én Gergely-Fábián Annabella vagyok - mutatkozom be, gyorsan ki is nyújtom neki a kezemet, de aztán rájövök, hogy nem túl okos ötlet, mert már így is eléggé le vannak foglalva a praclijai, szóval inkább visszaejtem az ölembe. Mondjuk megint elfelejtettem, hogy csak a keresztnevemet mondjam, szóval ha eddig nem üvöltött volna rólam, hogy félig kobold vagyok, akkor majd most... De a pici végtagjaimról és a hegyes fülemről - amely most meglehetősen jól látszik, mert a hajam laza kontyban van - már esélyes, hogy eddigre kitalálta.
- Oh, persze. Megtennéd? Az nagyon jó lenne. Nem vagyok amúgy nehéz - nyugtatom meg már előre, mert ha egy előnye van a praktikus méretemnek, akkor ez biztosan az. Felé nyújtom a karjaimat, mintha csak ölelésre várnék, de ahhoz azért még közelebb kell jönnie, hogy köré is tudjam rendesen fonni őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. július 30. 20:25 | Link

Bellácska

- Én is Gergely vagyok, csak én Benzsay.
Ha lenne Oscar-díja a legrosszabbul csajozóknak, akkor biztos, hogy veretlen bajnok lennék. Nem mintha csajozni akarnék, de ha egy ilyen szép lánnyal szemben az az első megállapításom, hogy ő is egy Gergely, na akkor ott elég nagy problémák vannak.
- Szóval, koboldlány vagy.
De, amúgy eddig is feltűnt, hogy az, vagy, hogy valami keveredés van benne, de azért nem akartam rákérdezni. Mágusvilágban élünk, az lenne a furcsa, ha mondjuk nem lennének megáldva az emberkék ilyen különlegességekkel. Van ebben a faluban minden, ami csak lehet, de ahelyett, hogy csodálkoznék, apám elvét követem. Vevők, én eladó vagyok, és abból élek, hogy ők vásárolnak nálam. Mikor vásárolnak? Ha nem bámulom őket, segítőkész vagyok, és kedves. Ha bámulom őket, na akkor nagyon nem vagyok kedves.
- Tetszik a füled. Mármint, aranyos. Érted, na!
Oké, most ha lenne egy olyan wc, mint ami a minisztériumba visz, akkor tuti biztos, hogy lehúznám magam, vagy elteleportálnék Pestseholse veszélyesebb vidékére. Eddig olyan nagyon jól ment, hogy ne legyek látható, de most nem a boltban vagyok, és nem a pult mögött, most veszélyes terepen járok, nincs ami megvédjen, leginkább attól, hogy önmagam legyek. Ilyenkor pedig, igencsak nagy hülyeségeket beszélek.
- Persze, ne félj, biztosan foglak tartani. Um, csak, hm. Fogd meg, kérlek.
Nyújtom felé a pálcám, mert azért jó lenne, ha az esernyő felettünk maradna. Furcsa érzés ennyire közel lenni egy lányhoz, nem rossz, csak furcsa, érzem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de remélem, neki nem tűnik majd fel.
- Ha készen állsz, akkor megemellek.
Nem akarom, hogy csak úgy felpattanjunk, még a végén megint szétgurulnak a cukrok. Milyen kár a mostaniakért is, de hát szerencsére megoldottam, hogy ne sírjon tovább. Ez már azért valami.
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 18. 11:45 | Link

Gergőc

Először kicsit értetlenül nézek rá, hogy mégis mit jelent az, hogy ő is Gergely, de aztán szépen lassan ül ki az arcomra egy mosoly, ahogyan megértem. Azért ez mégiscsak kellemes egybeesés - na nem mintha soha életemben nem találkoztam volna még Gergely nevű sráccal, akad belőlük egy pár. Már éppen tennék is erre egy lelkes megjegyzést, azonban közben ő egy újabb megállapítással él, én pedig kicsit zavartan harapom be az alsó ajkamat, miközben bólogatni kezdek.
- Igen-igen, félkobold - erősítem meg, kicsit azért pontosítva. Mert hát ha teljesen kobold lennék, akkor azért elég máshogy néznék ki. Így sincsen túl sok esélyem a srácoknál, amiért ilyen töpszli és vicces kinézetű vagyok, de hát még úgy... Nem is értem amúgy, apa hogyan szedte össze anyát. Mármint azt értem, miért lett apa felesége. Apa kedves és megértő, még ha néha morgós is, és nagyon szeretetteljes. Nade hogy odáig hogyan jutottak el? Mármint tudjátok, át azon az első szakaszon, amikor még csak a kinézete miatt tetszik valaki. Hát arról fogalmam sincs, mert anya egyszerűen gyönyörű, apa meg hát... Kobold. Értitek, na. El is kerekednek az amúgy sem kicsi szemeim Gergő megállapítására.
- Öhm, köszönöm - nyögöm ki meglepetten, mert nem igazán szokta bárki a fülemet dicsérgetni. Persze, megállapítják hogy milyen vicces, meg hogy elég fura, de ennyire pozitív visszajelzést ritkán kapok rá, maximum a barátnőimtől. Dehát ők meg úgyis csak megnyugtatni akarnak, gondolom.
Készségesen elveszem a pálcáját, jobb kezemben megszorítom, aztán átkarolom a nyakát, hogy fel tudjon emelni. Futólag megállapítom, hogy jó illata van, de nem tart sokáig, mert rájövök, hogy szólnom kellene neki, hogy most már emelhet, mert biztosan kapaszkodom.
- Részemről mehet - mondom, bólintok is egy nagyot mellé. Azért egy kicsit mégis félek hogy elejt, remélem ez csak vaklárma és az én agyam hülyesége.
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. augusztus 20. 14:13 | Link

Bellácska

- Félkoboldlány.
Biccentek egyet a helyesbítésre, mert valóban, ha teljesen kobold lenne, akkor máshogy nézne ki. Olyan koboldosabban, most viszont pont jó arányai vannak, olyan helyeske és szép.
- Apukád?
Csak egy erős tipp, mert először az anyukájára gondoltam, de aztán meg arra, hogy a lányok nem örökölnek ennyire finom vonásokat az apukájuktól. A húgaim közül Panna az aki inkább az apukámra hasonlít, szegénynek sokkal markánsabb vonásai vannak. Remélem eltaláltam és nem sértem meg, mert tudom, hogy a koboldvérűeknek nagyon erős a mágiája, és azért én csak egy közepes varázsló vagyok, aki a tisztító és pakoló varázslatokban jeleskedik. Ami azt illeti, ezt el se mondom neki, mert még a végén rabszolgának befog. Nem mintha kinézném belőle.
- Akkor most megemellek.
Azt hiszem, kezdjük ezt az emelés részt túlbonyolítani, könnyedén felállok vele, mert ennél sokkal nagyobb súlyokhoz vagyok szokva. Egy pillanatra megtorpanok, hogy merre tovább, de végül a boltot kizárom, és inkább elsétálva mellette a hátsó bejárathoz igyekszem. Most anya is meg apa is a boltban vannak, eléggé furcsán venné ki magát, ha egy kibicsaklott bokájú lánnyal az ölemben oda mennék be, ezért, természetesen arra gondolok, hogy inkább felviszem a szobámba. Ez olyan férfi logika, amire az ember megemeli a szemöldökét, de nem mond semmit. Valószínűleg utólag én is ezt fogom majd tenni. A hátsó ajtó ilyenkor mindig ki van nyitva, mert az emberek nem is tudják, hogy van itt egy bejárat még, zárt udvarral, így könnyen mozgunk. Fel a lépcsőn, be a nappaliba rögtön, majd honnan a szobámba. Ott finoman az ágyra teszem finoman.
- Helyezd magad kényelembe, hozok rá egy kis jeget.
A szobából elég könnyű amúgy megállapítani, hogy levitás vagyok, hiszen ott az egyenruhám, amit anya tegnap akasztott fel a szekrényemre, plusz a téli holmim is, a sálam, a sapkám. Én meg gyorsan ki is megyek a konyhába, hogy szerezzek jeget, addig se gondolkozom azon, hogy mégiscsak megtörtént, és egy lány fekszik az ágyamban.
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. szeptember 7. 19:50 | Link

Az én hős lovagom a fényes páncéljával

- Igen, apukám - bólintok, a szemöldökömet kicsit meglepetten emelem meg mellé. Nocsak, ezt vajon hogyan találta ki? Végül úgy döntök, nem is tartom magamban a kérdést - amivel leégethettem ma magam, kezdve a sírástól, egészen a cukorkája lenyúlásáig, azt már biztosan megtettem.
- Miből találtad ki? - érdeklődöm, próbálva leplezni az izgatottságomat, a sürgető élt pedig talán valamennyire sikerült száműznöm a hangomból, vagy legalábbis én úgy hallom. Remek.
Amúgy az van, hogy elég sok mindenre számítok. Például hogy a gyengélkedőn kötök ki, vagy Sárki prof irodájában, ahol aztán a prefektusi magatartásom erősen megkérdőjelezhető jellegére is felhívják a figyelmemet... De arra, hogy a félig ismeretlen srác szobájában, na erre biztos nem.
- Látom csíped a Levitát - ez az első, ami kibukik belőlem. Nincs a hangomban semmi epés vagy gúnyos, teljesen megértem, mert én ugyanilyen (ha nem nagyobb) rajongást érzek a saját házam iránt, és szerintem ez így is van rendjén. Legyen csak nyugodtan büszke arra, hogy hova tartozik.
Csomó kérdés merül fel bennem, és azt hiszem, így az ágyán ülve ezeket könnyebb feltenni. Oldja a hangulatom - és a nyelvem - hogy az ágyán ülök, mert már eléggé betolakodtam az intim szférájába ahhoz, hogy a kérdéseim ne számítsanak innentől tolakodásnak.
- Nem láttalak még az iskolában. - Márpedig akit te nem látsz Ancsa, az nincs is ott, igaz? Oké, lássuk be, ebből a kérdésből valahogyan kijelentés lett. De hogyan és mikor? Nem tudom, de erőteljesen remélem, hogy Gergő megértette a mondat valódi jelentését, ami inkább azt firtatja, miért nem láttam az iskolában.
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. szeptember 7. 22:04 | Link

CsodaBella

- A félig ember, félig lény leszármazottaknál más a hangsúlyos akkor, ha az anya és más, ha az apa öhm... lény. Biztos van ám erre jobb szó, nem akarok bunkó lenni, ez csak tankönyvi szöveg.
Mondjuk eléggé úgy hangzott, mintha nagy tapló lennék, mert egy halál aranyosnak tűnő kiscsajt éppen most neveztem félig lénynek. Nem is kiscsaj, nagylány, áh, még a gondolataimban is bunkó vagyok. Szuper. Remélem nem olvas gondolatokat, mert komolyan mondom, ég a pofám.
- Szóval, ha anyukád lenne kobold, akkor a hajadon és a bőrödön lenne érzékelhető, meg másabb lenne a szemformád. Azt írja a könyv, amit nemrég olvastam, hogy ha az anya a más fajból származó, akkor sokkal markánsabban jelennek meg azok a jegyek, melyek a faj sajátjai.
Fecsegek, mint valami hülyegyerek. Mondjuk tényleg az is vagyok, és szörnyen kellemetlenül érzem magam, de legalább be tudom fogni, és nem mondok neki olyan, amúgy bóknak szánt dolgokat, amik igazából nagyon nem azok, és nagyon bunkónak állítanának be.
- Az én apám kvibli.
Húúú, igen Gergő, ez az, most aztán mennyivel jobb a renoméd, mert hát a kvibli az éppen olyan horderejű, mint az, hogy a kezedben cipelt lányt éppen lelényezted, meg amúgy az apját is. Randit már nem nagyon kéne kérni, mert az biztos, hogy elmeséli az öregnek, aztán az egész koboldközösség fellázad ellened fiam, és kinyírnak. Mondjuk meg is érdemelném, és talán jobban is járnék, ha elintéznek. Akkor legalább nem tudok majd beszélni.
- A Levita király.
Hú ez egy picit erős kijelentés, kicsit meg is köszörülöm a torkom, mert hát most éppen nem ez a szériánk van.
- Persze most kicsit lerobbant a tornyunk, egy fában lakunk, nem nyertünk pontversenyt, nincs kviddics csapatunk, de amúgy, öhm, a, király.
Azt nem mondom el, hogy miért is van nekem ennyire látványosan levitás hálószobám, inkább a jég finom ráhelyezése után mellé ülök, a hátamat a falnak vetve.
- Mutáns vámpír vérfarkas nindzsateknőc vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér